Varánusz

Szeretem, ha a Nemzet Trollja beszédet mond. Szórakoztat, mert minden szaván érezni mennyire komolyan veszi a hűségesküt. Na nem azt, amit nekünk tett hangosan, hanem amit Orbán Viktornak a választások előtt a felcsúti pajta mélyén, a bennfentes sarokban sutyorogva.

Tegnapi beszédét egy mondatba is sűríthetnénk: az ellenzék legitimációs deficitbe taszítja a vérverítékkel iPadba pötyögött mineknevezzemet, úgyhogy rogyjon rájuk az a magasságos kurva ég. De, ha ezt tennénk átugranánk azt a költői képet, amivel SkiccPali alátámasztotta igazát.

Kapaszkodó kell, kedves Magyarország, kapaszkodó, amire rámarkolhat minden egyes állampolgár, ha kifelé inalna a jóléti állam habzsi-pancsi medencéjéből, mert észrevette, hogy a mellette fürdőző szomszédja szükségleteit sem odakint végzi így szánsájn idején. Kell a biztonságos strandkorlát, mert a rákötözött pántlikát fényes szelek fújják, és mert jól mutat rajta a kivénhedt, minden rendszerrel kompatibilis sportoló szertorna gyakorlatok közben.Dehogy tagadjuk meg támadjuk ezt, kedves Pál. Inkább a hiányérzettel küzdünk, mert Orbán Viktor bokájába kapaszkodás közben ismét csak arról felejtettél el szót ejteni, ami tulajdonképpen a dolgod lenne: a nemzeti egység megőrzéséről, és az alkotmányosságot csorbító intézkedésekről. Kirohantál, mint Zrínyi, mert az ellenzék nem bólogat ütemesen és egyszerre a választók 53%-át ( legfrissebb közvéleménykutatások szerint 38% ) képviselő kormánypárt vármegyés agymenéseihez, de egy mukkot nem szóltál arról a 47%-ról, akik szerint ez nincs így jól.

Szerinted elég volna távlatos és fennkölt dolgokkal foglalkozni, a realista marhaságok, mint az Alkotmánybíróság jogainak fűrészelése sokadlagos. Arra kéred az ellenzéket, hogy "tiszteljék meg az ország lakóságát [sic!] azzal, hogy részt vesznek a vitában". Az ország lakossága meg arra kér téged, hogy a narancsköd alól kilátszó majdnem feléről is vegyél tudomást. Csinálj úgy, mintha léteznénk, és neked, a nemzeti egység őrzőjének dolgod lenne szót emelni értünk is. Néha. Vagy legalább egyszer.

Akkor - talán - nem kellene az agyi zsákutcában totyorogva a strandkorlátba kapaszkodni, hanem egyenes derékkal sétálhatnál a bícsen is.
 

"Itt az előreköszönő,
A soha fel nem növő,
Az örökös túlkoros,
A porosan modoros,
Zsákutcák vándora,
Süketek kántora,
A későn érő típus,
Az ordenáré stílus,
A kerítések hőse,
A medvék hegedőse,
A tátogó trubadúr,
A papagáj, kakadúúú..."

Mit tehet a legkisebb parlamenti párt, ha lokálpatriótákból álló lelkes, de amatőr csapatát úgy kerüli a profizmus látszata, mint Matolcsy Gyurkát általánosban a hibátlanul megoldott mateklecke? Nos, legalább a Képviselőjelölt leszek - alapismereti félóra tantárgyra benevezhetné az embereit, ahol szájukba rághatnák elvárható minimumként: mit nem csinál a jelölt a választás napján. Soha, semmilyen körülmények között.

A kezdő politikusok kézikönyve első oldal, első fejezet, első bekezdésben hozza: a választás napján a jelölt személyes jelenlétével nem emeli az esemény fényét a szavazókörben ( kivétel a két perc, amíg leszavaz ) , nem visz plakátot magáról, nem etet-itat, nem hullik belőle az eszme, mint Bajor Imréből a hajhagyma, hanem otthon ül a seggén. Ott lehet számot vetni a kampányban elvégzett illetve elmulasztott munkával, a voksolás napja kizárólag a választóké. Kifogásnak, kiskapunak, apellátának, és képviselőjelöltnek helye a szavazó helyiségben nincs.

Kaibinger Gábor a zuglói LMP jelöltje most saját bőrén tapasztalja, hogy a politika önkormányzati képviselői - vagyis belépő - szinten sem korálista ministránsok gyülekezése szentmise előtt, hanem maga a vérvalóság. Ahol nem érdekel senkit, ha a jelölt úr hátsó szándék nélkül vitt enni a szavazatszámláló bizottság tagjának, mikor puszta jelenlétével megsértette a kampánycsendet.A kezdők idegessége és a várakozás izgalma nem ok, a felkészületlenség nem indok a nyüzsgésre. Az 1997 évi C. törvény a kampánycsendről ezt mondja:

41.§ A kampánycsend megsértésének minősül a választópolgárok választói akaratának befolyásolása, így különösen: a választópolgárok számára a jelölt vagy a jelölő szervezet által ingyenesen juttatott szolgáltatás ( szavazásra történő szervezett szállítás, étel-ital adása) pártjelvények, zászlók, pártszimbólumok, a jelölt fényképét vagy nevét tartalmazó tárgyak osztogatása, választási plakát ( a továbbiakban: plakát) elhelyezése, a választói akarat befolyásolására alkalmas információk szolgáltatása elektronikus vagy más úton.


Tegyétek föl magatoknak a kérdést: ha a jelölt fényképét és nevét tartalmazó tárgyak osztogatása tilos, akkor a jelölt személyes jelenléte, nyilvános beszélgetése lehet alkalmas a "választói akarat befolyásolására?"Hibás érvelés az is, hogy Kaibinger a választókkal nem, csak a szavazatszámláló bizottság tagjával beszélgetett. Ugyanis, az idézett törvény 61§ (5) meghatározza, hogy a szavazatszámláló bizottság tagjánál nem lehet adatrögzítésre alkalmas eszköz, még a saját tolla sem. Ennek nyilván az a célja, hogy a szavazatszámláló ne közölhessen adatokat senkivel, mert a külső segítők felhasználhatják azt a "választói akarat befolyásolására."

Tudom, hogy a rendelkezés kijátszásának módjáról Kubatov Gábor is beszélt, hogy nagyjából félezer leleményesebbnél leleményesebb módszer létezik, de a lehet másnak talán éppen azt kéne jelentenie, hogy ti nem nem éltek ezekkel, és megpróbáltok tisztességesen játszani. Az édeskevés, ha a Kaibingert ismerők tudják, hogy nem vezette hátsó szándék, mikor a látszat ellene szól. A magyar közéleti közhelyszótár szerint nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ilyen öntökönrúgások mellett ez viszonylag nehéz lesz.

Tekintsétek ezt tanulópénznek, a pártvezetés meg intő jelnek, hogy továbbképezni, segíteni a helyi erőket éppen lenne hova.  Mert a kerületi lemondási hullámot elnézve szükségetek lesz a választási rutinra a következő időszakban.

 

Egyre érdekesebb fordulatokat vesz a kismagyar alternatív valóságot bemutató trash reality, a Cohn-Bendit - Papp Dániel ügy. A kirakatrendezők gondos beállítása szerint itt semmi baj nincs, Papp Daninak pártállami időket idézve sikerült felfelé bukni. Szerintem meg két apróságot kihagynak a nagy nekibuzdulásban, pedig mindkettő felér a nekifutásból fingófára felugrással.

Akinek nem ismerős az eset: Papp Dániel szerkesztő riporterként úgy érezte ideje megszolgálni a bizalmat, és hálából a valóságot meghamisítva elkészítette ezt a filmecskét, ami ezzel, vagyis a valósággal köszönő viszonyban sincs. Az Index leleplezte ahogy kell, főnökei a NERben pedig ahelyett, hogy felrúgták volna a holdig, mert letépte a közszolgálatiság arcát, és belehányt a torkába, még elő is léptették. Az MTVA kommunikációs igazgatója, Szabó László kijelentette: botrány az nem volt az esetből, cserébe beszélgetés igen: "a megbeszélés vége az lett, hogy megállapították, a közszolgálatnak hitelesen és korrekten kell tájékoztatni a nyilvánosságot".

A hiteles és korrekt közszolgálatiságot meg ki más lenne alkalmasabb képviselni, mint a vezető beosztásba emelt Papp Dániel, ugye.

Így viszont életbe lép az a két apróság, amit feljebb pedzegettem:

1: Tudjátok mi fog innentől minden Nemzeti Hírgyáros anyagról az emberek eszébe jutni? Ez:
Bizony, hogy olyan pappdanis. Vagyis legyen bármilyen hír, riport, beszámoló vagy közvetítés, annak valóságtartalmát megkérdőjelezzük. Mert ti lehetővé tettétek Papp Daninak, hogy olyan dolgot kövessen el és ússzon meg büntetlenül, aminek megálmodásához is minimum mélyrettegésben élő Debreczeni Józsefnek kell lenni.

2: Pappdanival igazoltátok Európa felé, hogy minden eddigi kritika és kirohanás a médiatörvény sajátosságai miatt jogos. Pláne, mert a Médiatanácsnak egy szava nincs a közmédiumban leadott tényhamisító anyagról. Legitimáltátok Cohn-Benditet, ő innentől nem ilyen-olyan pedofil gyanúba keveredett képviselő, hanem Az Áldozat, Aki Be Mert Szólni Orbán Viktornak. Legyetek nyugodtak, legközelebb Vörös Dani kezében nem lesz üres a címlap, amit lobogtatni fog.

De a legszebb az egészben, hogy ha egész oldalas hirdetésben fogja közzétenni egy nyugati lapban Pap Dani arcát, nevét, privát telefonszámát és lakcímét, akkor sem szólhattok egy büdös szót sem. A hódmezővásárhelyi ostobák Lázármentő akciójával ugyanis sikerült demonstrálni, hogy szerintetek ez a normális és elfogadott eljárás.

Majd meséljetek róla, milyen érzés újra Európa csulatartályának lenni, és köszönjétek meg Papp Daninak a szívességet.

Szeretem, mikor egyik másik politikusról lehull az álarc, és kikacsint mögüle a vérgőzös, őszinte valóság. Amikor már nem tudja tovább megjátszani magát, és kénytelen kitörni a kenetteljesség és pátosz ragacsos mocsarából, mert hajtja a vére, eluralkodik rajta az ösztön.

Semjén Zsolt a vadászatra izgul. Mire másra izguljon egy keresztény konzervatív ember, mint az állatok fölötti mindenhatóság érzésére? Ha ő ettől lesz kemény, mint a fagyott kutya lába, lelke rajta. Hisz az Úr is megmondta: Mózes I. könyve, 1. fejezet 28. vers: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek meg a földet, és hódítsátok meg azt. S uralkodjatok a tenger halállományán, az ég madarán és mindenféle állaton, amely a földön mozog."

Az uralkodás meg legkönnyebben fegyverrel a kézben, a vadászat izgalmától részegen, a vérszagtól betépve megy. Arról egyébként sem szól az Úr, hogy ne lehetne lőni mindenre, ami mozog. Így gondolhatja ezt Semjén Zsolt, címzetes előszobatitkár is, ezért a védett állatok vadászati tilalmát fejben puszta formalitásnak tartja, amit egy haladó kormánynak - mint az övék - ideje lenne eltörölni a forradalom nevében. Mert fakkjúbaszdmeg, hogy az Uniónak mindenben ellentmondunk - itthon - de pont ezt a szar szalonka vadászati tilalmat tartjuk be!

Lássuk be, igaza van. Bár lebukott, hogy kormányának alkotmánytotóját nem olvasta, esetleg a kilences - a Kárpát-medence természeti sokféleségét megőrző kérdést - nem értette meg ekkora ésszel, az mégis túlzás, hogy ne lődözhessen mindenfélére akkor, amikor jólesik. A vadászoknak "közérzetjavító intézkedésekre" van szükségük, és a védett fajok irtása pont megfelelne a célnak. Különben is, mint mondja, a Semjén családban ősi szokás, hogy minden fiúgyermek elsütőbillentyűvel a kezében születik, az óvodában egységesen ledöfött szalonka a jelük, és felnőtt életükben is csak kapitális aganccsal szarvazzák fel őket. Ez a hetedíziglen visszamenő érvelés a kedvencem: ha az ükapja kokacserjét termesztett volna az alföld közepén, most erre hivatkozva alapítaná meg ÚjKolumbia-Alsót a hódmezővásárhelyi téeszmajor helyén?

Igyekszem nem kicsinyes lenni, ezért javasolnám még néhány dologgal kiegészíteni a védett fajok vadászhatóságát:

1: tűrhetetlen, hogy előszobatitkár úrnak kell Kenyába menni nagyvadra, ezért követelem, hogy Kenya jöjjön ide nagyvadastól. A budaörsi repülőtéren legyen kialakítva egy rezervátum, ahol megfelelő fegyverzet biztosítása mellett kényelmes fotelból lőhet elefántra. A megszerzett elefántcsont feketepiaci értékesítését a kormány segítse elő.
2: javaslom, hogy az Ázsia Center és az M0-ás közötti üres területen kerüljön honosításra egy szélesszájú rinocérosz csorda, ami legyen szabadon vadászható. A nap minden pillanatában álljon készenlétben egy csoport, akik szakszerűen képesek eltávolítani az agyarakat, amiknek porrá őrléséről gondoskodjon egy telepített üzem.3: a normafa környékét népesítsük be szibériai tigrisekkel. Természetesen legyenek szabadon koncolhatóak, az elejtett példányok péniszéből maláj módra készüljön afrodiziákum az elejtő hősnek, a bőréből pedig ágyelő a kivételesek hálószobájába.
Ez nyilván sokba kerül, de amennyiben a kormány létrehoz egy bankszámlát, amire az első milliót bedobja valaki, akkor nyilván mosolyogva fogja a hálás magyar nép finanszírozni ezt is. Mert így talán elkerülhető, hogy a keresztény egyház lándzsájának hegye fához szögezze a Kárpát-medence védett állatait unalmát enyhítendő, közérzetjavító megfontolásból.

"S ha fizetett, szóltam a búcsunál:
Uram, jöjjön csak el, ha újra áll.
S elmúlt egy év, elmúlt a nyár, a tél
Hisz mind igy él, ki bordélyházban él."


Orbán Viktor tegnap nagyon szépen beszélt az OECD előtt a magyar gazdaságról. Büszke voltam rá, tényleg. Tudott olyat mondani a potentátoknak, amitől letették a hajukat maguk mellé, és áhítattal vegyes csodálattal hallgatták, mikor ez a mi zsenink így szólt:

"Magyarországot érdemes tanulmányozni, mert egyszerre vannak jelen "ortodox és unortodox" közgazdasági eszközök, "egyszerre alkalmazzuk a válságkezelés hagyományos és innovatív eszközeit"

Nebassz, és tényleg, itt aztán van mindenféle gazdasági irányzat szélső kommunista nyugdíj államosítástól az ultra konzervatív egykulcsos adón keresztül a kevésbé gondoskodó ál(l)am modelljének víziójáig. Csak egy dolog állandó: a véletlen. Pontosabban, hogy Szent Jobbunk éppen üzemben lévő agyféltekéjébe milyen naccerűséget dob a beépített random generátor.

Nem csoda hát, ha a potentátok ennyi okosság hallatán előbb letörölték a szájzugban megbúvó irigység nyálpöttyét, és nyomban neki is láttak a tanulmányozásnak. Nézték és olvasták, átnyálazták és kiszámolták a magyar csodát, majd végül picit értetlenül fordultak a mi Viktorunkhoz: - mondd, te, Kárpáti Pannon Puma Idomár, hogy a francban lehet, hogy a csodatétel hatására  a munkanélküliségi mutatótok is meredeken emelkedik, ami mindenhol máshol csökken, vagy stagnál?

Na pont ez a baj ezekkel. Azt hiszik, ha az ő országaikban eldöcög valahogy a gazdaság, az úgy jó. Pedig nem, mert lehet ezt úgy is csinálni, hogy kifelé a minden szar látsszon, na de belül, háhá, csak az általános megelégedettség van, és még a dagadtleszel teköcsög adót is örvendezve fogadja a nép. Így tényleg nem értem, hogy jönnek ezek a bitangok ahhoz, hogy a forradalmi adócsökkentés okozta költségvetési lyukat meg a tájjellegű nyugdíjrendszerünket szemére hányják Kedves Vezetőnknek? Mi lenne, ha azt is tudnák, az első három hónapban az idei hiány 108%-át már összehoztuk, és kurvára lefostuk a zoknit, hogy év végén megint hazavágják a hiánycélt a nyakra főre kötvényező önkormányzatok?

Viktorunk nem jött zavarba, helyette kijelentette hetykén: úgysem lesz többet kétharmada senkinek, így most mulatunk, kerül amibe kerül.

Szerintem nem volt annyira nagyvonalú, hogy az Igazmagyar Csodát is elővegye a sifonérból, és megossza jöttmentekkel. Hogyisne, még lemásolják a modellt: a gazdaságpolitikusok elkúrnak, hiányt termelnek, majd cukormázzal leöntve, nemzeti pántlikával átkötve eladják az állampolgárnak, aki boldogan kifizeti. Önként. Adózott jövedelme és a családja terhére. Olyan apróságon meg igazán nem kell fennakadni, hogy így a kormány gazdasági forradalmár helyett inkább látszik tarháló koldusnak.

Majd a ciklus végén eldalolják ők is:

"A szél majd erre, majd meg arra ránt
A dögmadarak csőre csap le ránk
Mint út porában bús lócitromokra.
Testvérek, féljetek s vigyázzatok -
Az Istentől (se) kérek bocsánatot."

Egy egészen új és sajátos berendezkedési forma bontakozik ki a keresztény konzervatív kormány család és gyermekvédelmi harcában. A módszer forradalmi, mondhatjuk nyugodtan, radikálisan új, eddig még nem élt vele senki: ők - egészen pontosan a fővárosi önkormányzat - létszámleépítéssel gondolják megvédeni a gyerekeket.

Igen, sajnos nem tévedés, a fővárosi közgyűlés ( gittegylet szigorúan kisbetű ) tegnap döntött 73 gyermek és ifjúságvédelmi álláshely felszámolásáról. Vagyis a küzdelem nevében nem feltöltjük az üres álláshelyeket emberi erőforrással, hanem megszüntetjük nem csak ezeket, hanem mellé még 12 jelenleg aktívat is. Gondolom a koncepció az, hogy mindjárt jön Annusmaris, és majd ember helyett korhatárkarikával megvédi a gyerekeket. Ezzel nagyjából meg is érkeztünk oda, hogy a kiskorút oltalmazzuk az online pornótól, de élő prédának meghagyjuk verekedő szülei, rosszabb esetben pedofil családtagjai számára.

Csak én nem hallom egyik gyermekvédelmi apostolt sem sikítani ebben a pillanatban? Hol van mondjuk Pálffy István, aki eddig másról sem beszélt, mint a családok védelméről? Most, mikor valóban ott kellene álldigálni karba tett kézzel, agresszív kismalac módra pislogva Tarlósra és a közgyűlésre - mi van Töki?! Mivanmivanmivan??!! - ahogy Schifferrel tették a parlamentben, most van eltűnve és bedugulva?

Az utóbbi időkben sorozatban előforduló gyermekbántalmazási esetek egyikénél sem mulasztották el az illetékesek megemlíteni:

„A gyermekvédelmi törvény életbe lépése óta soha nem álltak rendelkezésre azok a tárgyi, anyagi, személyi erőforrások, amelyek a törvény végrehajtásához szükségesek. Komoly szakemberhiánnyal küzd a gyermekvédelem, nagyon magas a fluktuáció.”

Tehát a helyzet megoldása az, hogy a most sem kielégítően felszerelt és hiányos létszámú szervezetet tovább erősítjük a fluktuációt túlélt, dolgozni tudó és akarók létszámleépítésével. Zseniális. Soha eszembe nem jutott volna, hogy attól lesz egy hiányos anyagi és személyi feltételekkel küzdő ágazat sikeres, ha tőkeinjekció helyett pénzt vonunk el tőle, és ha létszámbetöltés helyett további dolgozókat teszünk utcára. Ez már a vegytiszta matolcsyzmus, a világot lenyűgöző üzleti modell átültetése a társadalmi életbe.

A keresztény-konzervatív kormánynak és városvezetésnek nem sül rá a pofájára a bőr, mikor legközelebb gyermekvédelemről papolva erektálnak saját nagyszerűségükben fürödve? Szavazati jog járjon a gyerekek után, de normális feltételek között működő védelmi szolgálat az ne legyen.

Valami azt súgja, a jövő nemzedéke a saját bőrén fogja megtapasztalni hamarosan, milyen érzés, ha a kormány védelme és gondoskodása csak a szavazati jogáig terjed, onnantól viszont magának kell a saját kárán tanulva leszart, nagykorú magyar állampolgárrá válnia.


 

Lassan a végéhez közeledik az időközi választások miatt kitört gerillaharc Zuglóban. A helyi sajtó szaga című teleregény első és második felvonásáról már értesülhetett a nyájas olvasó, a harmadikból pedig megtudhatja, végül győzött az igazság, bár a katarzis kétségtelenül elmaradt.

A helyi választási bizottság helyt adott végül a benyújtott kifogásoknak, ( a linken az utolsó határozatot kattogtassátok részletes indoklásért ) a közpénzen üzemeltetett Zuglói Lapoknak le kell közölnie a bizottság határozatát, miszerint nem ápolták az esélyegyenlőség elvét olyan lelkesedéssel, mint kellett volna. Hurráéljen, győzött az igazság, a zuglóiak majd értesülhetnek az ingyenes kiadványból, hogy az ejnyebejnye megtörtént. Az egyetlen szépséghiba, hogy a következő lapszám a hétvégi választás után jelenik meg, így nagyjából tökmindegy, leközlik-e a határozatot vagy sem.

Az ügyet kirobbantó helyi LMP ma köztéri performansszal igyekezett bemutatni, mit is érthetünk mostanság Papcsákisztánban esélyegyenlőség alatt. A rajtvonalnál pártszínekbe felsorakozott indulók közül ( segítek: fekete a Jobbik, fehér a civilek ) egyedül a szeretemzuglót.se versenyzője rendelkezett teljes mozgástérrel, így ha kevéssel is, de elsőként érkezett a célba a célfotó tanúsága szerint.Igazán vicces az lett volna, ha a versenyt végigröhögő helyi MSZP jelölt Demeter Márta is beöltözik, de ezek szerint a zsákban futás nem tartozik az erősségei közé. Sebaj, akadt helyette vicces momentum a mellettem bámészkodó idősebb úr személyében, aki egyetlen kérdésével bizonyította: a zuglói választópolgár igenis lényeglátó, át nem verheti senki semmivel. Miközben Zsákos Frodóék botladoztak a cél irányába, az úr csak ennyit kérdezett:

- Mondja fiatalember! Ha ezek így beöltöztek, hová fognak hugyozni?!

 

A kormányzati kommunikáció reneszánszát éljük a napokban. Krízis volt - fogják majd magyarázni a bizit néhány hét múlva szokás szerint, röhejes, mint mindig - mondhatjuk rá mi, miközben az önfeledt kacagástól rekeszizomlázat kapunk lassan.

Kommunikáció terén egy tipegésnyit sem sikerült lépni előre. Sőt, utóbbi időben mintha direkt módon házhoz rendelné kormányunk a lófaszt, pedig könnyen meglehet, hogy csak az önkéntes spanking tanfolyamot élvezik ennyire. Kezdődött az egész az alkotmányozás körüli legitimációs kényszerrel, mikor ugye külföldi véleményt igyekeztek honosítani önigazolásul. Velencei Bizottság jött, olvasott, és ítéletet mondott: a fenntartható alkotmányok nem így születnek. A mieink csak pislogtak, mint VillaÉva az elzárt pálinkásüvegre, hogyaszongya honnan kéne kirúgatni ezeket is egy életre, mint a földrajzi neveseket?! Pucsítunk itt, mint tüzelő vizsla a tizenkettedik napon, eredmény meg sehol? Mit tudtak erre hivatalosan mondani: az MSZP a hibás, meg Bokros Lajos. A nagy izgalomban Szijjártó is elfelejtette haladéktalanul lekommunistázni a bizottsági tagok bármelyikét, csalódást okozva ezzel a híveinek.

Orbán Viktortól tudjuk, hogy mi nem megyünk le kutyába senki előtt, úgyhogy az a látszat nyilvánvalóan hazudik, ami szerint az első felsülés után azon melegében megrendelték a következőt. Frank La Rue-t, az ENSZ szólás- és véleményszabadsággal foglalkozó megbízottját kérték, legyen már olyan jó, hogy mond pár kedves szót a még mindig vitákat és kritikákat okozó médiatörvényünkről. A biztos úr jött, olvasott, és nyilatkozott: a médiatörvény szar. A Médiatanács összetételétől kezdve a puha cenzúrán keresztül a véleményszabadság túlzó mértékű korlátozásának lehetőségéig úgy ahogy van.

Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a kommunikációs államtitkár Kovács Zoltán válaszait biztosan jól fordították-e számára, ezért besegítek egy kicsit:

Mikor Kovács azt mondja: "tudomásul vesszük, hogy a nemzetközi szervezetek számára ezek az értékek az irányadók" - akkor az annyit jelent: értjük, csak leszarjuk.

Mikor a média depolitizálásáról beszél az annyit tesz, a kormány szeretné, ha a Nemzeti Hírgyár félnyolcas Örömhíradóján kívül senki nem foglalkozna politikával, ez emberek csakis innen szívnák magukba a pozitívumot, és az alternatív valóságtól megrészegülve fúrnák fejüket a párna alá minden este.

Mikor a helyi sajátosságokról és specifikusságokról beszél az valójában azt jelenti: itt speciálisan kezelnék a véleményszabadságot. Helyi sajátosságként tessenek elkönyvelni, hogy a világon máshol nem így szokás. Nálunk a sajtószabadság nyirbálása lesz a nemzeti sajátosság, a mézes mangalica ízű hungarikum, amihez tessenek kérem boldog arcot vágni.

A legszebbet azonban most is a végére tartogatta: "a kormány a médiatanácsban nem veszélyeket, hanem lehetőségeket lát; a testület tagjainak kilenc évre szóló mandátuma szerinte garancia a függetlenségre. Hozzátette, hogy a médiatanácsban nem pártdelegáltak és nem a kormány képviselői ülnek." Ezt a közérthetőség jegyében úgy kell érteni, kormányunk pontosan látja a tanácsban rejlő lehetőségeket, hiszen azért ilyen összetételben és ennyi időre vannak kinevezve. A kormányra nézve semmi veszélyt nem jelentenek, hisz a Szabadítsuk Ki Lézerjanit Front legutóbbi akcióját is szó nélkül nézték végig.

Magyarázkodás helyett éppen önmarcangolásba is kezdhetne a kormány ennyi saller begyűjtése után. Ugyanis hiába igyekszik a Médiatanács - egyébként értékelendő módon - bizonygatni, hogy minden látszat ellenére nem ők lesznek a médiapokol purgatóriumba taszító angyalai, így nem fog menni.

Ezzel a módszerrel és retorikával csak a lófaszgyűjtemény gyarapszik a polcon, amit ha nem hoznak eleget, akkor követelünk belőle önként. Szerintem ideje lenne átgondolni az alkotmány preambulumának szövegét is. A Himnusz idézet helyett elég lenne három szó: Üss! Üss! Még!

 

Orbán Viktor tegnap csuda dolgokról beszélt napirend előttijében. Komolyan, szinte a sírás fojtogatott a meghatottságtól, hogy nekünk milyen keménytökű faszagyerek a főnökünk. Ő sokadszorra is vállalja az áldozatot, hogy hülyét csináljon magából csakis a mi szórakoztatásunk miatt, mi, a hálátlanok meg nem értékeljük se a szellemi nagyságát, se a zavarosabbnál zavarosabb költői képeit igazán. Pedig ez a mi Viktorunk néha irodalmi magasságokba emelkedik. Ha néhány évtizeddel hamarabb születik, a tegnapi beszéde okán Sólem Áléchem biztosan róla mintázza Tevje, a tejesember alakját. Akinek élete egy tragédiahalom, mégis mindenre tud egy bölcs mondást a Dakota Szentírásból, ha mégsem akkor meg kitalál magának egyet."A soros elnökség feladata Magyarország új helyének kijelölése a válság utáni Európában",- mondta, és lássuk be igaza van. Úgy néz ki ez a törekvés menni fog, ebben nem lesz se baki, se egyéb előre nem látható kudarc. Már amennyiben Magyarország helye a vulgárisan káromkodva csiripelő félhülyék között van, valahol eldugva az Európa Parlament oldalszárnyában, a wifi lefedettség határa és a klotyó között.

"Csak annak az országnak van erre esélye, ami nem ijed meg senkitől, nem hunyászkodik meg senki előtt" - mondta, és ismét csak egyetérteni tudok. Ő nem ijed meg a saját árnyékától a felcsúti napsütésben itthon, kint meg nem fordítunk le semmit a médiatörvény óta, amiért aztán meg kéne hunyászkodni. De a fülkeforradalmi hevület közben beálló pauzában jóváhagyást kérünk a Velencei Bizottságtól, tuti ami fix.

Növelni kellene az ország külpolitikai súlyát - mondja, pedig kívánság nem teljesült még ilyen gyorsan: dajcstomi máris történelmet írva csiripelte be magát az összeurópai káromkodástörténelembe. Mielőtt félreértés lesz: nem az a bajom, hogy dajcstomi nem kifejezetten a szolid, keresztény-konzervatív úri fiúk modorában szórakoztatja magát és a közönségét, hanem, hogy az EU elnökség félidejében nagyjából ez az egyetlen, ami meghatározza Magyarország külpolitikai súlyát."Nehéz idők jönnek" - mondja Viktor, és ha arra gondolunk, hogy a súlynöveléshez túl kell majd szárnyalnia valakinek dajcstomit, akkor ismét csak egyetérteni lehet vele.

A hétvége kérdése: milyen foglalkozás definíciója ez: ( guglizni nem ér, a poszt végén elárulom, addig gondoljátok át )

"tiszteletet kivívni, elég erősnek lenni ahhoz, hogy az ember megtoroljon a személyét vagy bármilyen hozzátartozóját ért minden sérelmet, és maga is képes legyen ilyen módon megsérteni az ellenségeit. "

Előtte viszont álmodozó tekintetünket fordítsuk a legfrissebb lokálidióta ( helyi hülye, ja) irányába, és próbáljuk megfejteni, hogy vajon a vendetta egy a keresztényi cselekedetek sorában, vagy az ÚrJézus előtt kell majd vezekelnie száz üdvözlégy elkántálásával, mert nagyot vétkezett a felebaráti szeretetre alapozott kereszténység nemzetmegtartó ereje ellen.

Lázár János talán maga sem gondolta, hogy közvetlen környezete ennyire behatárolt értelmi képességeiket illetően. Esetleg ezért ő a vezéralakja a hódmezővásárhelyi Fidesznek, mert fényesen ragyogó csillag ő mellettük a dél-alföldi rónák csillagtalan egén. Akár így van, akár nem, hívei megtették neki és a kormánypártnak azt a szívességet, hogy egy hét nem telhet el alapos Lázározás nélkül. Végülis már két napja annak látszik pártja vármegyés marhasága ellen küzdve, aminek mindig kellene: gondolkodni képes politikusnak. Ez meg így ne legyen, mert kilógva a sorból csak kelti a feltűnést.

A Szegények Védőszentjének legutóbb kiszivárgott beszéde után nagy volt az ügybuzgalom. Kósa Lajos személyesen jelentette be, hogy jogi lépéseket fontolgatnak az Aktuális Nagy Szocialista Összeesküvés leleplezésére. Ebből aztán nem lett semmi, pedig szívesen megnéztük volna, ahogy a nem manipulált, hanem vágott felvétellel blamálják magukat bíróság előtt. Ám a hódmezővásárhelyi Fidesz úgy érezte Lázár mégis az ő gyerekük, vér a vérükből, hús a húsukból, ezért sérelem nem maradhat megtorlatlan. Ezért egész oldalas hirdetésben, fényképpel, névvel és lakcímmel leplezték le a három - feltételezett - főbűnöst.A kardot rántó helyi szervezet elnöke, Havasi Katalin kijelentése szerint Lázár mit sem tudott a kurucinfót idéző harcmodorról, ők ezt saját hatáskörben intézték. Hajlamos vagyok hinni neki. Ha Lázár tudott volna erről, akkor - esetleg - felvilágosíthatta volna, hogy a nyilvános vendettának ez a módja gyakorlatilag minden törvényt megsért, és igazán nem a három megnevezett szerencsétlennel baszik ki nekifutásból, hanem a Fidesszel és a Médiatanáccsal.

Ugyanis most két eset van:

a: rettenetesen morcos tekintettel elítélik és szankcionálják a jómunkásasszonyt valamilyen módon,

b: soha többé ilyen indokkal nem nyúlhatnak a kurucinfóhoz.

Hellómi, ha gondolkodni is sikerülne verbális vendettázás előtt, akkor nem szívatná telibe az Éjsötét Hercegnő magát Szalai Annamáriát, akinek saját bevallása szerint célpontjai a kurucok, amint hatályba lép a médiatörvény szankcionáló szakasza.
Az már csak hab a tortán, hogy ismét van nyammogni való a Fideszben eluralkodó bosszúállási hajlandóságon. Ahogy másban, ebben sem ismerik a mértéket. Mintha egy sereg komplexusos kisfiút és pszicho barbit tereltek volna egy karámba, akik képtelenek uralkodni az indulataikon. Alkotmánybíróságtól Költségvetési Tanácsig, Földrajzi nevesektől Mellár Tamásig megtapasztalhatta mindenki, hogy ők bizony nem bírják a kritikát, és bosszúállásban sem ismerik a mértéket. De, hogy az ország első emberétől az utolsó hódmezővásárhely külsőn posztoló félbolondig mindenki megengedhesse magának, hogy Magyarország érvényes törvényeire fittyet hányva vendettázhasson kedvére, az mégis túlzás. Milyen lehetett egy ilyen pszico barbinak a gyerekszobája? Ült a babaszobában, és csak akkor érezte jól magát, ha fésülhetetlenül kócos babáknak letéphette a fejét? Mariel Claytonról sokáig hittem, hogy csak "furcsa" picit a lelki és ízlésvilága. Most már értem, hogy a mentalitása nem egyedülálló. Mert azt feltételezni sem szeretném, hogy az ostobaságból elkövetett önherénrúgáson kívül más lehet a mozgatórúgó. Ugyanis a felütésben föltett kérdésre a helyes válasz: Bill Bonanno definiálta így a maffiózót. A leírás kísértetiesen illő, ő pedig tudja mit beszél.

A Fővárosi Bíróságon folytatódott a "zuglói időközi választások" című kismagyar trash reality. A helyi és fővárosi választási bizottságokat megjárt két ügyről ma született meg a döntés.

Harmadik körben is elutasították a helyi LMP Zuglói lapokra benyújtott kifogását. Egyrészt a bíróság megalapozottnak látta a FVB ítéletét, másrészt a lap legfrissebb számában megjelentek az ellenzék jelöltjei. Igaz, nem úgy és nem olyan kiemelt formában, ahogy az a kebelklub tagjának kijárt, a polgármesteri és alpolgármesteri parolázós fotózkodás is elmaradt, de ne legyünk kukacosak.

Lényegesebb ettől a másik ügy, amiben R.G. ex fideszes zuglói polgármester, jelenlegi külsős tanácsosztó fordult az MSZP szórólapján található állítások valótlansága miatt előbb a választási bizottságokhoz, majd a bírósághoz. ( olvasható méretért tessék kattintani )
A dolog pikantériája, hogy a számos állítást tartalmazó szórólapról mindössze két pontot - a 80 milliós tanácsadói szerződések összegét, és  Tildy Balázs eddigi keresményeként feltüntetett 1,5 millió forint összegét kifogásolták.

Ezek szerint a többi állításon...

- 1 milliárd forintot zároltak a zuglói óvodák és iskolák költségeire szánt összegből,
- 100 millió forintot vettek el az egészségügyi szolgálattól,
- 100 millió forinttal csökkentik a szociális kiadásokra jutó keretet,
- a tételesen felsorolt szerződési és bérjellegű kifizetéseken

...nem volt mit kifogásolni.

A Fővárosi Bíróság mai ítélete szerint viszont ezt a két pontot sem sikerült sikeresen cáfolni, részletes indoklásért tessenek ide kattintani. A lényeg röviden, hogy az R.G. által bemutatott iratokat így minősítették:

"A kérelmező által csatolt iratok alapján a bírósági eljárásban a tényállás akként változott, hogy a kérelmező bizonyította azt, hogy a Pénzügyi Bizottság 2011. február 14. napján tartott ülésén az érvényben lévő, és a 2010. október 3-i önkormányzati választást követően megkötött megbízási szerződéseket tárgyalta. Ugyanakkor a mellékletként hiteles másolatban benyújtott kimutatások alapján nem állapítható meg, hogy mely szerződő felek vidékiek, és melyek nem. A megbízási díjak összege sem állapítható meg pontosan, egyrészt azért, mert a szerződések egy része határozatlan időre kötött, másrészt a megbízási díjak összege havi bontásban - konkrét áfa tartalom nélkül - szerepelnek.

Utal arra a bíróság, hogy a hivatkozott ülés jegyzőkönyve alapján kétséges a megbízási szerződések díjának havi összege, ezekről összesítés nem készült, tekintettel arra, hogy minden hónapban más az összeg. A felperes csatolt még a felülvizsgálati kérelméhez hites másolatban 14 db szállítói folyószámlát, melyek nem tejednek ki az összes megbízottra, ezért hiányos voltuknál fogva úgyszintén alkalmatlanok a kérelmező állításának bizonyítására. Az általa csatolt 2011. március 31. napján kelt hites igazolás egyszeri kifizetésre szólt, arra vonatkozóan nem tartalmaz adatot, hogy a megbízási szerződésen kívüli más jogcímen történt-e kifizetés a perben releváns 2010. október 3. és 2011. március 23. közötti időszakban.

Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az FVB a bizonyítékokat helyesen értékelte, azok egyenként és összességükben való mérlegelése útján megalapozott döntést hozott. A kérelmező a bírósági eljárásban beterjesztett iratokkal, illetve a személyes meghallgatása során sem tudott olyan új bizonyítékot előterjeszteni, amely alkalmas lett volna arra, hogy az ügy érdemére kihatóan az FVB megállapításait megdöntse. Ebből következően a kérelmező által benyújtott iratok kétséget kizáróan nem bizonyították az általa hivatkozottakat.

Mindezek alapján a bíróság a kérelmező felülvizsgálati kérelmét elutasította.
A jogorvoslat lehetőségét a Ve. 84. § (10) bekezdése zárja ki.

Budapest, 2011. év április hó 01. napján "

Ennyi. Vagyis nincs további apelláta, R.G. és a Papcsák féle helyi Fidesz nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a bíróság előtt, hogy a tanácsadói szerződések összege nem 80 millió, és hogy Tildy Balázs nem vett föl másfél millát az eddigi tevékenykedéséért.

Írnék valami frappánsan vicceset a végére, de erről bassza meg, nem jut eszembe ilyen.

Kell néhány hét "Együtt-lét" éjjel nappal. - ez akár a Kossuth tériek jelmondata is lehetett volna őszödi beszéd idején, letehették volna vele az azóta népszokássá nemesült tüntetések alapkövét. Visszaköszön a múlt, felidéződnek emlékek, és bizony felröhög az egyszeri ember, mert a bár szereplők váltják egymást a kordonok két oldalán, de valahogy a nekünk jutó lófasz az állandó.

Elég csak felidézni ki mindenki jelentett be tüntetést mindenféle okkal indokkal csak a következő hetekben...

- szakszervezetek ápr.9.
- melegek ápr.15.
- Charta ápr.16.
- LMP ápr.17
- MSZP ápr. 18 után utcán védené a demokráciát,
- a sajtószabadságosok is visszatérést ígértek,

...hogy elmondhassuk, a hardcore tüntetőknek lesz elég dzsembori, aki nagyon ráér annak haza sem kell mennie. Pártunk és kormányunk vakarózhatott némiképp az emberek és szervezetek tömegrendezvények iránti szorgalmát látva. Nemzeti Trubadúr Péternek is ráhűlt a mosoly a fejére, mikor Orbán Viktort narrálva arcunkba tolta a hivatalos állásfoglalást: tulajdonképpen a szakszervezetek a kormány mellett tüntetnek, mert utálják az új adórendszert, elítélik a nyugdíjrendszer átalakítását és a táppénz csökkentését.

Ezek után nem csodálom, ha felmerült az igény a Kossuth tér kormányzati kisajátítására néhány hétre. Addig jó, amíg a civilek, ellenzéki pártok és szakszervezetek elaprózva nyomják a magukét városszerte, és nem meleg váltásban skandálják az orbántakaroggyot a Nándorfehérvári terem - oppardon, dolgozószoba - ablaka alatt. Legyinthettek volna nagyvonalúan, hogy majd megunják és hazamennek, ám mégis egyéni módját választották a kordon nélküliek az alternatív kordonozásnak: odaadták a Kossuth teret egy fotókiállításnak augusztus elsejéig. Nagyjából addig, amíg az alkotmányozás elleni bekalkulált vihar el nem ül, nem mehet harsogni a jelképnek számító térre senki emberfia.

Jegyezzük a fel a dátumot: ez az első alkalom mikor a záróizom nyilvánosan ledadogott ánusz tájon, és a nagyszerűek féknyomot faroltak a fecske alsóba.Fényképek jótékony takarása mögül kilesve mégis más lesz ez az alkotmányozás. Odabent a kormány legitimációt gajdolva együttműködik a gazdatestét szipojozó csökevénnyel, idekint meg  nemzeti együttműködést ír magának mindenki más.

Költőien gyurcsányi ez, srácok.

Hiába mondja Orbán Viktor a kereszténydemokratákról, hogy sorsuk a „szövetség vagy felmorzsolódás”, pláne hiába vádolja őket Kövér a siófoki kormányülésen kipattant abortusz vita után kispárti létből fakadó túlérzékenységgel, azért lassan kiderül, hogy időnként bizony farhát rágja az anyókát.

A kereszténydemokraták folyamatos leintése csak egy darabig megy. Mert a biznisz az biznisz, valamit ők is be akarnak írni a magyar politika emlékkönyvébe a túró rudin kívül. Várható volt, hogy a koalíciós egymásra morgás után sarokba zavart keresztényeknek adni kell valamit az abortuszért. Körvonalazódni látszik a pótlék is, amivel eljátszanak csöndben míg a nagytesó tükörfényesre polírozza önmagát.

Abortusztörvény helyett megkapják a vasárnapot.

Legalábbis Harrach Péter tegnapi kijelentésének magabiztosságát figyelve lehet ennek alapja. Szerinte már egyeztetnek a minisztériumok a munka törvénykönyvének és a kereskedelmi törvénynek a változtatásán, a javaslat még ebben az időszakban parlament elé kerülhet, és jövő január elsejétől életbe is léphet.

A magam részéről azt szeretem, ha kormánypártjaink jó testvérekként viselkedve megosztják egymással a tortát, azt már kevésbé, ha az életvitelünkbe igyekeznek beleavatkozni ezzel. Úgy gondolom a hétvége a dolgozó ember szabadideje, és pont el tudja dönteni politikusok nélkül is, hogy mivel akarja tölteni. Azok akik hétvégén is dolgoznak azért plusz jövedelmet kapnak, és őszintén szólva én még senkit nem hallottam lázongani ezért. Cserébe sok családot látok hétvégi programot csinálni bevásárlóközpontokba, plázákba, gyakorlatilag az összes ilyen szombat vasárnap full kopp tele van. Egyrészt összekötik a bevásárlást egyéb, mondjuk gyerekeknek szánt tevékenységgel, másrészt sokan ha akarnak sem tudnak máskor jönni pont a munkájuk miatt.

De ez mit sem számít a családok felkent őrzőinek. Megvédik őket akár akaratuk ellenére, ahogy a nyugdíjukkal tették. Olyan apróságok, hogy az előzetes becslések szerint a hétvégén nyitvatartó cégek a dolgozóik 7-8%-át fogják elbocsátani azonnal, nem számít. Munkahely van bőven, majd elhelyezkednek, ha esetleg mégsem, akkor lehetnek visszavágott segélyű munkanélküliek Széll Kálmán nevében. De a vasárnap szent legyen és pihentető, a mindenit a szórakozni vágyó fejeteknek.

Ám a dolog nem ilyen egyszerű. Harrach kompromisszumnak nevezi, hogy nem vonatkozik ez mindenkire egyformán. Ahogy mindig, most is vannak kivételek. Kivétel például a termelő és szolgáltató ipar: magyarul kazánkovács és műkörmös lehetsz hétvégén is, de csemege pultban szalámiszeletelő az nem. Illetve dehogynem, amennyiben 280 m2-nél kisebb alapterületű családi vállalkozásban dolgozol. Ebben az esetben sem számít, ha kihagyod a délelőtti misét a családi ebéddel együtt a munka, és a Lázár tesók lelki üdve kedvéért.

Khmm. Tippeljük meg mekkora egy átlag CBA üzlet alapterülete?Ezzel nagyjából meg is érkeztünk oda, hogy vasárnap szinte kizárólag azoknak a multiknak nem lehet se nyitva lenni, se dolgozni, akik az ország második legnagyobb közteherviselői a kkv szektor után. Szerintem a szentvasárnapot egyszerűen nevezzük el válságadó plusznak, és helyben is vagyunk. Aztán persze előbb jelentsétek ki, hogy a gazok nem fogják akarni a kieső bevételeket áremeléssel pótolni mer'a Zorbán mérgesen toppantani fog, aztán mikor mégis, akkor vegyétek föl a lassan maszkotokká váló csodálkozó kisdobos ábrázatot, meredjetek bele a kamerába denemértjükhogylehetez ábrázattal. Majd nevezzétek ki Rogán őrmestert és Selmeczi kadétot egy szakasz mélységi felderítő élére kivizsgálni az esetet. Tudom, hogy a multikat utálni kell, de utálni kell a magyar munkavállalót is, aki bevételtől vagy egyenesen munkahelytől esik el? Mondjátok, a multik bevételével és dolgozói létszámával egyenes arányban csökkenő járulékfizetésekért, kevesebb lerótt adóért kit kell majd utálni?

Vagy, esetleg elgondolkodhatnátok azon, hogy az emberek életének vannak olyan részei, amit nem kell piszkálni, nem kell mindenáron megjavítani. Ha ti nem akartok vásárolni menni vasárnap, ne menjetek. Ha nem akartok dolgozni, ne dolgozzatok. De nézzetek minket is felnőttnek, és hagyjatok úgy élni, ahogy azt a társadalmi igényekhez igazodó kereskedelmi, szolgáltató iparral kialakítva megszoktuk.

Különben kiöntitek fürdővízzel a gyereket is. Az pedig az abortusz drágábbik fajtája lesz.
 

Itt a lét a tét! - mondhatnánk, vagy csak a lé T nélkül, ki tudja. Mindenesetre tét van, a harcok is egyre élesebbek Zuglóban, ahogy közeleg az időközi választás napja. Papcsák Ferencnek és idénymunkásainak feltűnése nem sokat javított az egyébként sem makulátlan zuglói kampánykultúrán. Lassan annyian vannak, hogy Miami elsápad az irigységtől, mert láttukra a kubai bevándorlók kezdeményeznének létszám stopot. Ráadásul egymást nyírják a helyi Fidesz tagjaival, mindenki más meg őket.

Pedig mérföldes előnyükkel erőfölényük veszélyeztetése nélkül lehetnének nagyvonalúak, de beleragadtak ők is a kormánypártra jellemző pitiánerség mocsarába. Ha ezt nem közpénzen tennék nagyjából megvonná a vállát mindenki, így viszont savat bugyog fel a kényes választópolgár gyomor. A Zuglói lapok fejlécében hirdeti, hogy a kerületi polgárok fóruma. Csak azt nem teszi hozzá, hogy a "polgár" alatt ők nem minket, hanem leginkább magukat értik. Mindezt persze közpénzből. Mégis mi másból kellene érvényesíteni a képviseleti arányt kiskirályok-ellenzék 100%-0% arányban?Furcsa véletlenek sorozata indult az utolsó lapszám megjelenésekor: valahogy belecsúszott egy Papcsák kedvence reklám, az időközin induló vokálpatrióta Tildy Balázs parolázik és interjúzik lelkesen és hosszan. Mellette senki az ég egy világon meg nem jelent a többi 5 társaság jelöltjei közül, mintha nem is létezne semmilyen riválisa a titkár úrnak. Furcsa véletlen az is, hogy az eddig szorgalmasan internetre is kitett lapnak pont ezt a számát nem sikerült weben elérhetővé tenni lassan két hete.

A helyi erők nem hagyták szó nélkül a dolgot, az LMP a választási bizottsághoz fordult, az MSZP pedig a szórólapozást választotta. Na, nem minden visszhang nélkül.Ugye nem kell mondanom, hogy ennek láttán képződött némi nyálhab az önkormányzati szájzugokban. A szemöldökök nem tarkóig szaladtak fel, hanem a fejbúbon átesve lecsúsztak gatyakorcig, és a sport múltja miatt legfürgébb R.G. (a határozatban nem nevesítik, én sem teszem, bocs) is elszaladt a helyi választási bizottságig kifogásolni. Az LMP-s, Fideszes kifogásokat egy napon tárgyalták, és egy napon vágta haza a választási bizottság.


Az eredménnyel elégedetlen felek tovább vitték a dolgot, a Fővárosi Választási Bizottság tegnap mondott ítéletet: minden jól van így, ahogy van.

Bizony, nem tévedés. Szerintük az normális, ha egy közpénzen kiadott önkormányzati lapban csak az érdekelt fél jelenik meg, és az ellenzék nem. Mer'asztat a megjelenést összességében kell vizsgálni, kampányidőszak meg választás időpontja lófaszt sem számít. Sebaj, előre az esélyegyenlőség útján, muhaha, majd néhány hét/hónap múlva ráér értesülni a választópolgár, hogy a szavazólapon lévő Czeglédi, Kaibinger, Demeter, Benedettiné, dr. Hajdú nevek nem azért voltak ott, mert Tildyt támogatták a nevük nyomtatásba adásával, hanem ők lettek volna a választható alternatíva.
Információm szerint R.G. sem járt sikerrel ezúttal sem, a kifogásait elutasította a választási bizottság. Ez nem megerősített információ, ezért tessék fenntartással kezelni, én pedig kijelentem, hogy nem tényként állítom, Tekintetes Népbíróság. Egyelőre feltételezek és spekulálok.

De, ha úgy van ahogy hallom, akkor R.G. -nek nem sikerült maradéktalanul bizonyítani, hogy a szórólap tartalma valótlan, Tildy nem másfél millát kapott az önkormányzattól, és bizony a 80 millió is ott lóg a levegőben. Nem baj, kivárjuk amíg az FVB hivatalosan is közzé teszi a határozatot, és meglátjuk.

Addig valamilyen csoda folytán hátha sikerül felmérni a nagyszerűeknek, hogy menekülni innen csak előre lehet, és egy csodálatos véletlen folytán a friss lapszámban mosolygó jelöltek képét lengetve közlik, mi van, höhö, nincs is ügy!

ÁPDÉT:

Meg is van a nyilvános FVB ítélet R.G. és a szoci szórólap ügyében is. Itt tessenek keresni a részletes indoklást, én kiemelem a lényeget:

"A Fővárosi Választási Bizottság álláspontja szerint a HVB rendelkezésére bocsátott bizonyítékokból valóban nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy a szórólapban foglalt, kifogásolt állítások hamisak. Nem állapítható meg, hogy a kifogáshoz csatolt táblázatok relevánsak-e. A beadványozó által kimutatásnak nevezett táblázatot valóban Budapest Főváros XIV. került Zugló Önkormányzata állította-e össze, azt valóban tárgyalta-e a Pénzügyi Bizottság s ha tárgyalta, milyen összefüggésben tárgyalta. Nem állapítható meg, hogy teljes körűen s valósághűen tartalmazza-e az Önkormányzat által az adott időszakban kötött szerződések jelen esetben releváns adatait.

A másolatban becsatolt megbízási szerződésen, mely a benne foglaltak szerint megkötése napján lép hatályba, hiányzik a keltezés.

A fenti szerződés szerint, amint arra a kifogástevő is utal, a teljesítés kezdete 2010. december 8. A szerződés felmondására 2011. február 28. napjával került sor. A kifogásban leírtak szerint így a megbízott kizárólag egy hónapra eső megbízási díjban részesült. Márpedig a fenti időszak ennél lényegesen hosszabb.

Mindezek alapján a Fővárosi Választási Bizottság a csatolt iratokat nem látta bizonyító erejűnek, a kifogásban foglaltakat bizonyítottnak. "

Értesüléseim szerint egyik ügy sem itt ér véget, folytatásuk következik a bíróságon.

Öröm nézni mennyire nekifeszült a Fidesz az alkotmányozási folyamatnak. Tényleg. Ekkora erőfeszítést nem mindennap látni, kanapétigrisként dülledt szemmel küzdenek a legitimációért. Orbánt szemmel láthatóan feszíti a pátosz belülről, mint Villa Dzsörzét a bélgáz, minden megszólalásán érezni, hogy namostaztánmostaztán ki kell ennek jönni valami országot rengető formában. Ki is jön, csak az a kár, hogy mint az ilyen feszítéseket általában, kíséri némi sajátos ájer.

A katarzist felvezető napirend előttiben még csak apró szerepzavarba küzdötte magát, mikor népi kezdeményezésnek nevezte a kérdőívek központi kiküldését. Bár, ha belegondolok, hogy lassan rögeszmésen ragaszkodik a képzavarhoz, hogy ő egyben a nép is, akkor igaza van. Az aprócska termetben rekedt határtalan lélekbe simán belefér az összes magyar állampolgár, határon belül és túl az Óperencián is. A nagyívű beszédben "polgárok földet rengető akarata" "pénzarisztokraták" "újjászületett köz és öntudat" frázisokkal dobálta a hallgatóságát, mire párttársai is csak kapkodták a fejüket riadtan: reng a föld? Hol-hol-hol??

Schiffer András "Mi akadályozza abban, hogy egy megerősítő népszavazásra bocsássák az alkotmányt?" - mondattal kontrázott, Kedves Vezetőnkben pedig felbugyogott az ügybuzgalom. Itt a pillanat, helló, meg kell ragadni, - ismerte föl remekül - egy életem, egy halálom, ráharapok, mint félszemű pitbull a kolbászmintás nejlonszatyorra. Kipirult arccal állt föl a válaszhoz, és kamaszos hévvel gesztikulálva kibökte: részletek nélkül a nép nem lenne képes felelősen dönteni egyszerű igennel vagy nemmel egy hatvanoldalas dokumentumról.

Vagyis a nép hülye.

Sajátos megfogalmazása ez a választópolgárok értelmi képességeiről alkotott véleményének. Mi pórok meg azt hittük, hogy általánosban azért voltak a kötelező olvasmányok, hogy megtanuljunk hosszú szöveget elolvasni, és arra szolgáltak az olvasónaplók, hogy kiderüljön: meg is értettük ezeket. Mondd, Viktor, Felcsúton ez másképp volt? Ott nem 524 oldalon keresztül tartott egy Kőszívű ember fiai? Már nektek is ezt az előrágott, rapid rövidre vágott 150 oldalas szörnyűséget kellett a tátott szátokba tolni lenyelésre készen, ami most divat? Vagy mi az oka annak, hogy nem nézel ki belőlünk hatvan oldal kitartást, és egy egyszerű döntést?

Még a végén azt hisszük, ti arra játszotok, hogy nem olvassa el a törvényszöveget senki, és nem lesz világos rögtön, hogy éppen hazavágjátok például az Alkotmánybíróságot. Megint. A rossz hír az, hogy miután azt sem lehet elhinni, amit kérdeztek, bizony a módosítókat is elolvassuk kivétel nélkül. Így kiderül, hogy a Szegények Védőszentje által beadott módosító szövege pont arra alkalmas, hogy az alkotmánybírók ne szólhassanak bele kétharmados/sarkalatos törvényekbe.

"Az alkotmánybíróság az alkotmány [az alaptörvény] védelmének legfőbb szerve. Döntéseit a történeti alkotmány, az alaptörvény és a sarkalatos törvények alapján hozza."

Vagyis a 15 fősre felduzzasztani kívánt testület ne akarjon belebeszélni  kétharmados törvénybe, hanem tekintse alkotmányos szentírásnak azokat. Nem vizsgálhatják pl a képviselők tiszteletdíjának és költségtérítésének összegét, a gyülekezési jogról szóló törvényt, az egyesülési jogról és a pártok gazdálkodásáról szóló törvényt, a sajtószabadságról szóló médiatörvényt, a sztrájkjogról szólót törvényt, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt, hogy csak néhányat ragadjak ki a sorból.

Ti tényleg ilyen hülyék vagytok, hogy nem tudtok megszövegezni egy kétmondatos módosítót hiba nélkül, vagy minket néztek annak, és direkt csináljátok? A mondandódhoz képest kedves Viktor innen úgy látszik, hogy szövegértési hiányosságokkal az alkotmányozó Szent Szövetség küzd, és mi vagyunk azok, akik kompetens döntést tudunk hozni akár egy egyszerű igen-nemmel is.
 

Wittner Máriának végképp elgurult a gyógyszere. Vagy a józan ész menekült el a fejéből az agyrágó bogarak inváziója elől, ki tudja. Az viszont tény, hogy az egykor két lábon járó nemzeti jelképnek számító Wittner megbotlott saját nagyságában, elhasalt, és jól érzi magát lábszármagasságban.

A 2001-es beszédével csúcsra érő Mária mára nagyjából egykori elvei és önmaga karikatúrájává, a verbális eutanázia felkent papnőjévé vált. A morális gátlás leghalványabb jele nélkül ítélkezik mások felett, a jó ízlést a keresztényi szeretettel összegyűrve kidobta a kukába, és így kívánja halálukat. A horngyulás beszédre lehetett legyinteni, hogy a barikád két oldala máig lövi egymást akkor is, ha az ellen már tetszhalott. De, hogy képes legyen ráguggolni erre még egyszer, növelve a szarkupacot azt szerintem nem gondolta senki.

Hétvégén a borsnak Hornról és az esetről ezt mondta: "Nem kívánom a halálát, de megkapja a büntetését, még itt a Földön. Ezt kapta meg Toller is, ő sem tudott meghalni, mert királyt csinált a böszméből."

Tollert belekeverni az ügybe az ízléstelenségnek olyan foka, amivel Wittner kiérdemelte, hogy a tahóság mértékegységét Magyarországon róla nevezzék el, lehetőleg még életében. Ez a kiszólás nagyjából olyan, mintha a szintén szerencsétlenül járt Arnóth temetésén a tömegben felsóhajtott volna valaki: nabazmeg, ez is jókor tudott meghalni, a konfliktusos belpolitikai helyzetben most mindenki a család és a Fidesz gyászával, az együttérzéssel lesz elfoglalva.

Mert akiben megtalálható az emberi érzés csírája, az sajnálkozik és részvétet nyilvánít, álljon bármelyik oldalon. Arnóth halála tragédia, ahogy a Tolleré is ez volt, gondoljunk politikai szerepvállalásukról bármit. Ehhez képest Wittner önkényesen vindikálja magának a jogot, hogy a szerencsétlenül járt politikusok fölött verbális eutanáziát gyakoroljon. Majd ő eldönti ki éljen, és főleg meddig.

Magyarország megkapta a maga Kathy Bates-ét.

Aki kedvesaranyos, külsőre normális, de maga a Jóisten irgalmazzon az elborult elméjétől. Hiteltelenségét és morális válságát talán mégis az jellemzi a legjobban, hogy a 2001-es beszédben még erkölcsi hullának nyilvánította a régi rendszer kiszolgálót a Szent Korona tan és a nemzet nevében, ma szemmel láthatóan nem zavarja, hogy azzal a Pozsgay Imrével ül egy akolban, aki 1957 december 15-én a Petőfi népében ezt írta róluk, forradalmárokról:

"Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg.
Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani."

Hiába na, az elmúlnyócévben tényleg sok érdekes dolog megesett. Csak ez lehet az oka, hogy mára az antikommunista forradalmár szellemi közösséget vállal a kommunistával, az egykori állampárt vezetőjével, az általános halálrájuk emeszpé alapítójával, és első miniszterelnök jelöltjével.

Mit lehet erre mondani? Így múlik el egy forradalmár dicsősége.

Demszky Gábor kevesli a nyugdíját, mondják a lapok. Csakhogy ahányan vannak annyi félét. Az indexnek nyilatkozó Demszky szerint 200 ezer lenne a nyugdíj amit kapna, és a kiesett évei miatt pereskedne a hiányzó néhány tízezer forintért. A Borsban megjelentek szerint viszont állítólag azért kapna kevesebbet, mert az utolsó két aktív évében nem keresett többet bruttó 900 ezernél. Mennyi lehet vajon ténylegesen az a pénz, amiért az egykori főpolgármesternek nem kell elszontyolodott teszkós akcióvadásszá válva reményvesztetten, reklámújsággal a hóna alatt botorkálni a sorok között, akciós farhátra éhesen?

Nekem ez a két kiló nagyon kevés. Ennyi nyugdíjat az az ismerősöm kap, aki 25 év szolgálati viszonnyal a háta mögött most ment nyugdíjba rendőréktől. Kettejük fizetése nyilván köszönő viszonyban sem volt egymással, Demszky az elmúlt 20 évben kiemelkedően keresett, és ennek megfelelően fizetett járulékot. De, hogy még messzebbre vaklásszunk bele a nyugdíjködbe, idézzünk fel egy táblázatot a nyugdíj államosítási időkből:Ebből kiderül, hogy a félmillió feletti nyugdíj nem túl gyakori, de nem is lehetetlen elérni. Mondjuk 20 évig főpolgármester is csak Demszky volt egyedül. Nem közjogi méltóság havi másfélmilliós tiszteletdíjjal élete végéig, de azért nem egy kétszázezres közrendőr. Az egyenlet bizonytalan és változó tényezője az elmúlt húsz évben mikor milyen mértékű nyugdíjplafon, vagyis a maximum járulék amit a kereset után kellett fizetni. De úgy gondolom a 200 ezer akkor is kevés, ezért kitöltöttem egy nyugdíjkalkulátort Demszky adataival érdekesség képpen. Figyelembe vettem a kiesett nyolc évét, nem jelöltem meg magán és önkéntes pénztárat, ex has írtam neki kezdő fizetésnek havi 2000 forintot, és az utolsó évében tudott 900.000.-/hó-t. Nézegessétek, ezt dobta a gép:
Ha leszámítjuk ebből az ex has adatokból eredő pontatlanságot, az eredmény akkor is meglepő. Több nagyságrend a különbség, és az összeg láttán joggal merülhet föl a kérdés: ez vajon mire nem elég? Nem lesz belőle saját metró az adriai nyaraló kocsifelhajtóján?
Vagy csak teszkós háztartási alkalmazottra futja belőle?
Persze lehet, hogy ez a kalkulátorosdi úgy hülyeség ahogy van, és feleslegesen küzdök Demszky nyugdíjának megemésztésével, mint fogatlan apóka a szalonnabőrrel. Piszkálás helyett sajnálni kéne, szomorkásan szipogni az utókor és a rendszer hálátlanságán, mert nem honorálja megfelelően a közjó érdekében eltöltött két évtizedet, és a város alatt átívelő vakondtúrást.

Szerintetek hol van az igazság? Ti elképzelhetőnek tartjátok, hogy Az Ember, Aki A Nokiás Dobozokból Nem Látott Semmit a nyugdíjával is így rá tudjon faragni? Vagy füllent nekünk. Megint.

Aggódva szemléltem egy ideje, hogy az előzetes várakozásokkal szemben Kovács Koko István kimaradni látszott a Nemzeti Posztosztásból. Pedig kormányváltás után a legkisebb királyfi még nagy terveket szövögetett MOB elnökségről, sőt, egyenesen SkiccPalihoz járt " hogy lehetnék kompatibilis" korrepetálásra. Ő maga így beszélt erről:

"Több helyen egyeztettem már erről, elnök úrral is részt vettem oktató jellegű beszélgetéseken, s bírom az ígéretét arról, hogy megválasztásom esetén mindenben számíthatok a segítségére."

De hiába ülte végig Pál no pain-no gain témakörben előadott fejtegetéseit, a Borkai-Gyulai-Czene trió kiütéssel győzött, elvitték az összes valamire való sportposztot. Úgy nézett ki Koko nekifutásból melléült a széknek, vagy talán Orbán gondolta úgy, hogy az elbizakodott önjárás nem hasznos a Nemzeti Együttszürkülésben.

De van szerencsém bejelenteni, a Koko sorsáért aggódók abbahagyhatják a fotelkarfa rojtosra karmolását, mert a legkisebb királyfi is révbe ért. Közszolgálati lesz ez a mi fiúnk, egyrészt beülhet a Közszolgálati Testületbe ízlésformálónak, másrészt kéthetente járhat Londonba olimpiai előkészületekről tudósítani. Beugorhat néha Bözsi néniékhez egyet integetni......akik legfeljebb nem a magabiztos magyart, hanem a maga biztos magyart fogják látni a kormányhoz szegődött példaképben. Én remélem, hogy azért lesz az olimpiai magazinműsorban némi tabudöntés is......mellette pedig összekötik kellemeset a hasznossal: Koko személyesen viheti ki magával a londoni elemzőknek szánt Széll Kálmán terv újabb evolúcióit.

Sajnálom, hogy Kovács István példaképből kormánybohóccá degradálta magát. De azt egy pillanatig sem gondoltam, hogy a havereknek szétosztott első Széchenyi tervből étteremre jutó 25,6 millió kamataiért nem fog bejelentkezni senki. Kár érte. Mert túl sok olyan boxolója nincs a világnak, aki amatőr Európa, világ és olimpiai, profi Európa és világbajnoknak mondhatná magát.

Arra a Kovács Istvánra én is büszke voltam. Ezen már csak röhögni tudok. Jobb híján kínomban.

Az Otthonszülés Mártírjai csoport vezetőjének nem kegyelmezett tegnap a Fővárosi Bíróság. Geréb Ágnes két év letöltendőt kapott öt év munkaköri eltiltással megfejelve, vádlott társai pénzbüntetéssel és felmentő ítélettel megúszták az ügyet. Akkor is ki merem mondani, ha a hardcore otthonszülés rajongók pont eddig fogják elolvasni, és kommentben haladéktalanul elküldenek az anyámba: én örülök a szigornak.

Ugyanis ez az ítélet nem az otthonszülésről, annak jogáról, lehetőségéről szól. Hanem arról, hogy megengedheti-e magának valaki többszöri megrovás ellenére, hogy jogerős bírósági ítélettel a hóna dacosra szorított szájjal, marokra szorított méhlepénnyel pofozza fel a magyar jogrendszert. Igen, minden tévhit ellenére Geréb Ágnes forradalma nem a szülészorvos társadalom elleni küzdelemről szólt, illetve nem csak arról. Geréb az elmúlt évek alatt másokkal vállaltatott - akár önkéntes - kockázatot, aminek kárvallottja ő maga lehetett a legkevésbé. Nem törődött az időről időre bekövetkező tragédiákkal, se a bírósági ítélettel. Mert szerinte - és a követői szerint - az otthonszüléshez mindenkinek joga van. Ez igaz is, viszont a rossz hír az: a jogokért harcolás közben sem megengedett minden eszköz, és a következményeket viselni kell. Ez vár most Geréb Ágnesre.
Vajon mennyivel lett volna célravezetőbb jogkövető magatartással harcolni a szülés szabadságáért ahelyett, hogy földalatti mozgalom módjára kölcsönlakásokban és egyéb helyeken, a hatalom elől elbújva titokban, esztelen kockázatot vállalva, időnként nagyokat hibázva jutottak odáig, hogy Gerébnek letöltendő szabadságvesztéssel legyen csak honorálható a tevékenysége. Lehet kiabálni teli szájjal, hogy mer'a bíró aránytalanul szigorú volt, de nem kell elfeledkezni a tényről: Geréb többszörösen igazolta, hogy a puszta eltiltás ténye esetében tényleges szabadságvesztés nélkül meddő próbálkozás.

Így szerintem jogos a szigor, de marad az emberben némi nem jelentéktelen hiányérzet: mikor fogjuk tapasztalni a szigor ilyen módját a műhibaperbe keveredő orvosok esetén is? Sokan vannak ők is, és a társadalom részéről jogos elvárás, hogy ne legyen igazságügyi szakértő-orvos mutyi, ne legyen szőnyeg alá seprés, se egyéb mismásolás. Aki hibázott és ezzel maradandó egészségkárosodást okozott, netán a hibája egy ember életébe került, az ne praktizálhasson tovább.

Mert ez is az igazságszolgáltatás minősített esete az arcába vágott, hasüregben felejtett műtéti kendővel.
 

Orbán Viktor idei országértékelőjében arról beszélt, hogy haza kell csalogatni az egyéni boldogulásukat külföldön keresőket. Ne bitangoljon el a nemzet szellemi tőkéje, ne kóricáljon szerte a világban magát kelletve csak mert kapós, ne odakint sokasodjon, mikor fogy a magyar. No és persze ezzel egyenesen arányosan fogy az aktív adófizetők száma, nem mellékesen. Mielőtt külföldről idejáró olvasóink önfeledt röhögésbe fognak a hazaköltözés gondolatától, azért szögezzük le: az ötlet alapjaiban nem rossz. Hisz ki ne szeretne itt olyan országban élni, ahol nem csak a maradottak számára van elég lehetőség, de a kint dolgozókat is foglalkoztatni tudja az ország.

A fülkeforradalmárok koalíciójának kisebbik fele, annak is ifjúsági tagozata nyerte a küldetést, csináljon kedvet a kintieknek a hazaköltözéshez. Aki nem ismerné a sótlan fiatalok gyülekezetét azoknak mondom: ők azok a lényeglátó ifjak, akik szerint egy kivillanó mellbimbó is maga a fertő, és Uram segíts, ments meg a romlástól alapon árulkodó hálózat szervezésével gondolták megünnepelni a médiatörvény születését. Vagyis ők az okai a realitykben elburjánzó pixelcsöcsöknek, miattuk nem boldog az ország valóvilág imádó része.
De pöccintsük le most énünk vállunkon röhögcsélő vérgeci részét, ne arról kérdezgessük őket, hogy milyen érzés egy százalékban mérhetetlen párt ifjúsági utánpótlás válogatottjának lenni. Helyette nézzük meg, vajon a lényeglátás terén fejlődtek-e valamit az elmúlt hónapokban.

Tíz érvet hoztak a hazaköltözés mellett, lássuk szerintük - és a kormány szerint - mik azok az okok, amiért mondjuk a londoni jólét felcserélhető az itthoni mineknevezzemmel.

Tizedik helyen tanyázik az egykulcsos adó.

Ami annyira jó, hogy a munkavállalók többsége egyenesen sokkot kapott a boldogságtól, mikor az év elején kézhez kapta a bércéduláját. A nagy megelégedettségnek bérkommandó lett a vége, a magáncégeket sztrájkkal fenyegető csalódott munkavállaló tömeg, kormányunk pedig a vállalkozó/munkaadó rétegtől várta megint, hogy a saját zsebe terhére tömje be a maguk által vert léket a matolcsyzmus süllyedő hajóján.

Kilencedik helyezett a "magyar álom".

Vagyis gyere haza, mert a külföldi piacok beteltek, itt meg roskadozik az ország a kihasználatlan lehetőségek terhe alatt. Kupacba hányva árválkodik a sok lehetőség, és vasvillával forgatjuk, hogy be ne penészedjen. A vállalkozás szabadságára jó példa a fenti: szabadon vállalkozhatsz, legfeljebb időnként leszólnak, hogy oppardon, Szent Jobb elbaszta a számolást megint, legyél kedves a munkavállalóid jövedelmét megemelni, mert rosszul mutat a betarthatatlan ígéretei miatt Felcsút felé menekülő Orbán a híradóban.

Nyolcadik helyezett a Túró Rudi.

Ez meggyőző érv, le a kalappal. Igaz, hogy az ötlet nem a miénk, hanem a ruszkiké, de aprósággal ne foglalkozzunk államosítás idején. Cserébe a termék finom, érdemes érte hazatelepülni bármi áron.

A hetedik helyen Budapest multikultiságát találjuk.

Ami azért jó, mert édes savanyú gyrost ehetsz csalamádés hamburgerrel, hozzá céklás pacalt desszertnek mákos barátfüle ágyon. Az ilyen pontoknál azt érzem, hogy ezeknek az ikszes srácoknak is csak úgy mesélte valaki, hogy a Budapest tábla után is van élet. Szerintem nem hitték el, mert a belvárosból Rákoskeresztúr már az Üveghegyen is túl van, valahol a román határ közelében.

Hatodik helyezett a nyelvtudás.

Ami addig igaz, hogy itthon az emberek 80%-a a magyart is töri, ezért például a két éra legszebb pillanatait megtestesítő kifejezésünket - álamelnök monnyonle - mások soha meg nem értik rajtunk kívül. Viszont te, kedves hazatelepülő honfitársam vidáman le tudod fordítani ezt is, ha a szükség úgy hozza.

Ötödik helyen az olcsóbb egészségügyi ellátás szerepel.

Próbálom abbahagyni a röhögést, mert belegondoltam, hogy vannak ma Magyarországon olyanok, akik bármiben a mi lepukkant és végletesen kizsigerelt egészségügyünket hozzák föl példának. Azt mondja, oké, nincs minden kórteremben plazma tévé, mikor sokszor az ellátáshoz szükséges eszközök és kiegészítő felszerelések is hiányoznak, mint pl a monitor. Azt mondja nem kerül egy vizsgálat 80 euróba, közben kiesik a fejéből, hogy a magyar egészségügyi ellátás alfája és omegája a hálapénz.

Negyedik helyezett a pörkölt nokedlivel, a parasztkenyér, és a csalamádé.

Ez a legvonzóbb érv a listán, bár a szabad pálinkafőzést hiányoltam a pontok közül. Szóval a pörkölt nokedlivel jó, mangalicából főleg, hadd tolja az égbe a koleszterint, az segít minden bajon: egyrészt hasít tőle a lassan nemzeti kincsként kezelt Sóbi Norbi biznisz, másrészt meg, ha tényleg lesz hamburger adó akkor nem győztök majd ti is utána fizetni. Hacsak nem lesz ebben az olcsó egészségügyben valami külön műszer annak megállapítására, hogy a hamburgertől híztál el akár egy büdös disznó, vagy a zsíros pörköltektől, szénhidrátban gazdag nokedlitől és parasztkenyértől váltál nemzetiesen kerekdeddé.

Harmadik helyen a szép lányok, helyes srácok, igazi barátok vertek tanyát, mert " Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele. "

Lehet ettől kifinomultabban buzizni?

Második a családbarát szociális rendszer.

Mert itthon 3 év a gyes, és a most bevezetett családi adózásról még nem is beszéltünk - mondják. Ahogy a visszavágni szánt munkanélküli járulékokról, és a gyógyszerkassza fűnyírózása után keletkező áremelésről sem sikerült szólni egy szót sem. Szerencse, hogy a Széll Kálmán terv angolul bővebb, mint magyarul, ezért a szociális rendszert érintő családbarát előnyökről a kint dolgozók jobban értesültek, mint mi magunk.

Eljutottunk a lista csúcsára, jöhet a nambörvan érv, a tuti, a szívet lelket bizsergésre késztető gondolat: az érzés. Azaz, a hazafias, amit a repülőről kivilágított Budapest látványa, az olimpián játszott Himnusz, és a Balaton fölött nézhető tűzijáték jelent.

Csak arra vigyázzatok, nehogy eltévedjetek a gépről leszállva, mikor meglátjátok, hogy nem Ferihegyen vagytok, hanem a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A kint ácsorgó nemzeti giccsben pompázók nem betépett vagy részeg turisták, akik kifosztották a népművészeti boltot, hanem a titeket fogadó delegáció. Élükön a Nemzet Főszakácsával, aki a pörkölt alapanyag frissességét demonstrálja disznajával, és a néplélek legújabb kedvencével, a házi csatorna sztárjával.Ennyi igazán kijár a hazatelepülőknek némi államosítható nyugdíjért cserébe.

Ha végignézünk a pontokon azért kiderül, összességében miért kell(ene) hazaköltözni a kintieknek: a szociálisan érzékeny kormány egykulcsos adója a magyar álom, amibe belebetegszik szép lány és helyes fiú is a multikulti főváros közepén, de az legalább a levegőből jól néz ki, éjsötétben. Ez az érzés csak a pörkölthöz fogható, így tanult nyelveteken kiálthatjátok a világba: nekünk olyan jól megy gyerekek, hogy a túrót is csokiba csomagoljuk!


 

Sajátos ízt kapnak újabban a fővárosi kerületek sajtótermékei. Amíg a kirakatban híresemberek pityeregnek ballib médiafölényt emlegetve, a háttérben pénz beszél alapú jobbra át zajlik önként, vagy jól felfogott gazdasági érdekből. Csak az a fránya és sokat emlegetett kiegyensúlyozott tájékoztatás elveszik valahol a hónaljszagú igyekezetben.

A civilnek álcázott Szentimrevárosi polgárban kormánypárti önkormányzati képviselők publikálnak, és Rétvári Bence államtitkár úr zsebnaptárjával együtt dobják a postaládákba. Ne, ne hördüljetek fel, a kis figyelmesség nagyon is hasznos: emlékeztet, milyen időket élünk. Rétvári úr természetesen elhatárolódik, a laphoz se jogi se anyagi köze nincs - mondja - és kijelenti: az, hogy az őt segítő önkéntesek a kiadvány körül is feltűnnek, a véletlen műve. Mi más is lenne? Ilyen véletlen akad még a civil egyesület soraiban, például, hogy a Fideszes önkormányzati képviselők is tagjai a civil szervezetnek. A szigorúan civilek adományokból és pályázati pénzekből tartják fent a lapot, aminek nyomtatási és terjesztési költségeiről inkább nem beszélnének. A Hírszerző forrásai szerint ezzel még nem lenne baja kerületieknek, ha az önkormányzat lapja - Újbuda - nem volna hasolnó módon jobbra tolódva.

Azzal nekem sincs bajom, ha egy egyesület akár a lapjában felvállalja egyértelmű szimpátiáját. A civilnek álcázás is csak mulatságos. Amíg nem egyértelműen közpénzen finanszírozzák magukat, addig olyan tartalmat jelentethetnek meg, amilyet jól esik.

De mi van azokkal a lapokkal, amiket közpénzen finanszíroz az önkormányzat? Példának itt van mindjárt Papcsákisztán lapja, a Zuglói lapok. Az még rendben van, hogy a címlapról a főnök kedvence mosolyog ránk friss képviselőjelöltként, hiszen időközi választás lesz a kerületben Garaba Imre megüresedett helyéért.
Én még azt is megértem, hogy a belső oldalon a kis és nagyfőnök parolázik lelkesen a jelölt úrral, mellette hosszasan domborítva előnyös tulajdonságait, részletesen ismertetve programját.
Amit nem értek, hogy hol vannak az újságból a többiek? Mert a kedvenc úron kívül másik jelöltről egy árva betű nem szerepel a közpénzen finanszírozott lapban. Az pedig a valóság elég alternatív értékelése, hogy a választókörzetben kizárólag Tildy Balázsra lehet szavazni. Könnyen lehet, hogy a meg nem nevezett szerkesztőbizottság csak a Széles Birodalom hanyatlása, a Hírlap csökkenő példányszáma, az UPC csomagváltással a paripapéló előnytelenebbik oldalára kerülés felett érzett fájdalom miatti pityergés közben feledkezett meg a kiegyensúlyozottságról. Mert azt feltételezni sem szeretném, hogy a dolog szándékos, ahogy a kerületi LMP csoport gondolja.

Ilyenkor gondolom két eset lehetséges:

1: Papcsákisztán hivatalos lapjának szerkesztői rohanás közben fejükre hamut szórva igyekeznek bemutatni az időközi választás többi jelöltjét is,

2: Valamelyik prominensük idejön, és kommentben elküldi a picsába a sok hülye kérdéssel piszkálódó választópolgárt, mint alpolgármester úr tette legutóbb.

Szórakoztató lesz ez a következő pár hét, kedves Feleim. Az alkotmányozás folyamata előhozza a kenyerespajtások valódi énjét, elválik szar a májtól. A kormánypárti arroganciára lassan immunissá váló közvélemény már csak néhány kimagasló teljesítményre kapja föl a fejét. Iparkodni kell, hogy a narobotok tömegéből valahogy kitűnve valaki ne csak egy név legyen a friss alkotmány végén, a többi korszakos zseni társaságában.

Miközben a szegények védőszentje, Lázár János éppen azt magyarázza, mennyire legitim lesz az alkotmány minden formában akkor is, ha a Fideszen kívül nem szavazza meg senki, nekünk van időnk Tasó László képviselő tegnapi tahóságán merengeni. Vajon a legitimációs folyamat része, ha egy kormánypárti képviselő bekussoltatni igyekszik egy ellenzékit? Nem ám érvekkel, hanem igazi zsírosnyakú hegyi troll módjára a "fogd be a pofád, kisanyám !" formulát lengetve a nemzeti giccs áhítatába. A linkelt videót tessenek 3:55-ig tekerni.
Az hagyján, hogy nyilvánvalóan nem az értelmi képességeik alapján  lettek összeválogatva a nagyszerűek a felcsúti pajtában. Azt is megértjük, hogy a népnemzeti vonalhoz asszisztálni nem kívánó ellenzék most a népellenség, de azért bennem csak ott motoszkál a kérdés: Tasó László vajon az életben is ekkora tahó, vagy csak a falkaszellem irányítja és teszi bátorrá? Mert hiába jártatjátok a szátokat legitimációról, ha kussoltatni igyekeztek az ellenzék tagjait, és pláne hiába nyomjátok az Isten, haza, család, keresztényi szeretet mindenek felett vonalat, ha kapásból így beszéltek egy nővel.

A gesztusok és szimbólumok kormánya lassan inkább emlékeztet természeti katasztrófát okozó elemi csapásra, mint felelős vezetőkből álló emberek gondolkodni képes csoportjára. A kiforgatjuk a világot sarkaiból mentalitás az egyetlen, amit egy durcás ötéves homokozó szántásának szintjén képviselni képesek. Átnevezzük azt is amit nem kell, újat írunk mert minden ami régi automatikusan rossz, és aki ehhez nem tapsol legalább olyan lelkesen, mint Orbán Viktor egy Ákos koncerten, az kösse föl a klott alsót, de ne cukorspárgával.

A földrajzi nevek elleni forradalom Che Guevarája, Nemzeti Keresztapánk nem toporgott tétován, mint teszkós nyugdíjas a farhátos pultnál, helyette intézkedett: - höhh, nehogy már lehegyezzünk egy síkságot, mikor elnevezhetjük egy híres emberről is! Legyen Liszt! - kiáltotta, majd fogadta az ötlet nagyszerűségéért kijáró ovációt. A közvélemény nem lelkesedett az ötletért, Keresztapus meg a nem lelkesedésért nem volt odáig. Így akaratának megfelelően az ötlet hamar a földrajzi nevekkel foglalkozó tárcaközi bizottság előtt találta magát, ahol az általa javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 20:1 szavazati arányban kikapott a bizottság által támogatott Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest - Ferihegy elnevezéstől.

Normális esetben ennyivel el lett volna intézve a névadás. Hiszen a bizottság elfogadhatóan indokolta a döntését, a közvéleménynek kedves Ferihegy is maradt volna, de mégis lett volna új neve a reptérnek. De a kormányváltás után mikor volt itt normális eset? Vendetta! Forradalom! Vendettaforradalom! - ez járhatott a fejében, mert az ülés után két nappal toppantásába beleremegett a föld, és a kirúgás cunami elérte a bizottság tagjait.

Nem a földrajzi név bizottságból rugdosták ki őket, hanem a főállásban végzett civil munkahelyükről.

A vidékfejlesztési minisztériumhoz tartozó munkahelyekről máris kirúgtak két embert, a bizottság magánszférában dolgozó vezetőjét csak leváltani tudták indoklás nélkül, de már a belügyminisztérium is érdeklődött, ki volt az onnan delegált tag név szerint. Szerintem György Pál Elemér is a felmondólevelét olvassa azóta, ahogy nem kívánatosak többé a bizottság nyugdíjas, ezért rosszul vegzálható tagjai sem. A kirugdosottakban egy közös van: mindannyian be vannak tojva annyira, hogy beszélni, megszólalni egyikük sem mer.

Különös üzenet ez a közszolgáknak, közalkalmazottaknak, és nekünk választóknak is a parlament hivatalos alkotmányozásának első napján. Ezek az emberek a munkájukat végezték, vagyis véleményt mondtak az eléjük kerülő javaslatról. Állítólag Magyarországon véleményszabadság van, a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjog, a delikvensek esetében pedig munkaköri kötelesség is. Ha ez így van, akkor hogy érheti őket sérelem? Hogy rugdoshatja ki őket az a kormány, ami éppen most tenne tanúbizonyságot alkotmányos elkötelezettségéről? Nekünk miért kéne elhinnünk, hogy ez egy kivételes eset, és ti istenbizonydetélleg hívei vagytok annak amiről pofáztok, mikor a tiétektől eltérő vélemény bérét pitiáner módon megfizettetitek akivel tudjátok?

Vagy Magyarország fidesz alkotmányos berendezkedését így kell érteni? Olyat még úgysem látott a világ, amit ti pacsiztatok az alkotmánybírósággal a közszféra indoklás nélküli kirugdosásának lehetősége körül. Mert valami vagy alkotmányos, vagy nem, de olyan nincs, hogy kicsit meg félig az. Márpedig a májusi határidőhöz kötött hatállyal ez a törvény pont így néz ki! Az az apróság, hogy hamarabb szereltettétek le a Ferihegy táblákat, mint döntöttetek volna a névváltoztatásról, csak apró hajszál a nemzeti együttműködés nyálpudingjának tetején.

 

A tegnap nyilvánosságra került hangfelvételből kiderült, Lázár János szerint mennyit érnek a nincstelenek. Az első felháborodást félretéve kövessük a gondolatmenetet, érezzük magunkat a húspiacon, és árazzuk be a vagyonnyilatkozata alapján jómódúnak mondható Lázár Jánost.

Mennyit ér az ember, ha a jogi tanulmányai alatt/után a kor egyik legvitatottabb politikusának, Rapcsák Andrásnak a fullajtárja lesz önkormányzatban és a parlamenteben is? Az egykor telekspekulációval és közpénzherdával megvádolt Rapcsák iránti lojalitás és kitartás előbb mindenféle kisebb posztok elnyerésével kamatozott, majd a nagyember halála után az üresen maradt pozícióinak elnyerésében csúcsosodott ki. Ne higgyük, hogy János nem volt elég hálás a sors furcsa játékáért, mentorát előbb Hódmezővásárhely posztumusz díszpolgárának választották, később utcát neveztek el róla, majd szobrot is állított neki a hűséges tanítvány.

Mennyit ér a lojalitás? Egytől tízig osztályozzátok.

Egy politikus megítélésében talán a legnagyobb szerepet a mohósága játssza. Lázár János parlamentbe toppanása után nem akarta eljátszani a szerény vidéki fiút, ezért lehetett a csúcstámadás a célja. A 2002-2006 közötti ciklus költségtérítés rekordere lett 18.200.000.- forinttal. Gondolom kizárólag a rekordhalmozás vezette, mikor ismét nem érte be kevéssel, és neki kellett a legtökösebb kocsival mászkálni közpénzen.

Mennyit ér egy tízes skálán Lázár mohósága?

Sokba kerül, de legalább ért hozzá! - szokták mondani az ortodox hívők, ezért vegyük górcső alá Lázár politikusi teljesítményét, és nézzük meg milyen törvényekhez adta a nevét. A listából kitűnik, hogy Lázár nevéhez fűződnek alkotmánymódosítások, sőt, az Alkotmánybíróság hazavágásához is asszisztált lelkesen. Gusztustalan szarhalmaz ez is, de Jankó ahogy eddigi életében soha, ezúttal sem érte be kevéssel: nevéhez fűződik a 2011-es költségvetés is, amiben a kormány többek között jelezte, kedvezményes adózással hazavárja a külföldön elrejtett ilyen-olyan pénzeket. A mostani hangfelvételből kiderült, a Lázár csemetének is van "svájci betétje". Ezek szerint Jánosunk kifelé nyomja a nemzetieskedő maszlagot, de ha pénzről van szó ő maga sem bízik se Matolcsyban, se a megmentés címén habozás nélkül államosító Orbánban.
Tízes skálán mennyit ér Lázár János politikusi szakértelme?

Kukkantsunk be Hódmezővásárhelyre, hátha polgármesterként sikeresebb és hitelesebb emberünk. Rapcsák András halála után a város és frissen megválasztott polgármestere 287 milliós adóssággal küzdött, amit 8 év alatt kitartó és verejtékes munkával sikerült 21 milliárd forintra feltornázni. Mi ez, ha nem egyértelmű sikerpálya? Jani nem is osztja meg szívesen senkivel, miként sikerült a "legeladósodottabb megyei jogú város" címet hazavinni. Ígért háromezer új munkahelyet a környéken, (ismerős, ugye?) de mit tesz Isten a befektetők széles ívben kerülik a várost, sacc/kb háromezer munkahely szűnt meg négy év alatt, és az ötvenezres város legnagyobb foglalkoztatója maga az önkormányzat.

Mennyit ér Lázár János polgármesterként egytől tízig?

Isten, haza, család, ez a Fidesz szentháromsága. Ha kormányunk a gyermekvédelem elkötelezett híve, akkor hogy jön ahhoz egy szülő, egy apa, hogy kvázi beárazza a gyerekét, mintha a majdani kiárusítás sikerét igyekezne előkészíteni?

"Azt remélem, hogy a hódmezővásárhelyi lányos anyukák legalább ebből a közérdekű tájékoztatásból érzékelték, hogy húsz év múlva jó parti lehet Lázár János Boldizsárból, hogyha a kamat és a forint-euró árfolyam jól alakul a következő években. Lesz valami alapbázis-megtakarítás"

Lázár János Boldizsár bizonnyal tehetős fiatalemberként fog nősülni, de hozománycsomagjának része lesz ez az apjának nevezett tahó is. Ezt a versenyhátrányt pedig nem biztos, hogy kompenzálni tudja bármekkora alapbázis. Arról nem beszélve, milyen fasza gyerekkora lehet szegénynek, ha már most ez az anyagias világnézet veszi körül. Az apjától kell hallania, nem azért fogják kedvelni a csajok, mert jóképű lesz és tehetséges, okos, vagy művészetek iránt fogékony, hanem kizárólag a pénzéért. Ez az érték, minden más említés szintjén sem érdekes.

Milyen értéket képvisel Lázár János a szülő, egytől tízig?

Summázva a dolgot szerintem is eljött az a pillanat, mikor Lázár Jánosnak számot kell(ene) vetnie az életével, ideje volna elgondolkodni ezen a sajátos sikerszérián. Inkább legyen egy svájci bank reklámarca, mint politikus. Ott leszarhatja magasról a szociális érzékenységet.

 

Vigadjunk együtt drága barátaim. Mi mást is tehetnénk kínvigyorral röhögésen kívül, ha kormányunk kommunikációs államtitkára az utóbbi idők legnagyobb létszámú civil tüntetése után magabiztosan az arcunkba tolja, hogy:

"a magyar közvéleményt alapvetően nem érdekelte a médiatörvény."
Ilyenkor azért elgondolkozom, hogy ti vajon melyik országban éltek? Mert hogy nem itt, nem köztünk, az kurvaélet.