Orbán Viktor idei országértékelőjében arról beszélt, hogy haza kell csalogatni az egyéni boldogulásukat külföldön keresőket. Ne bitangoljon el a nemzet szellemi tőkéje, ne kóricáljon szerte a világban magát kelletve csak mert kapós, ne odakint sokasodjon, mikor fogy a magyar. No és persze ezzel egyenesen arányosan fogy az aktív adófizetők száma, nem mellékesen. Mielőtt külföldről idejáró olvasóink önfeledt röhögésbe fognak a hazaköltözés gondolatától, azért szögezzük le: az ötlet alapjaiban nem rossz. Hisz ki ne szeretne itt olyan országban élni, ahol nem csak a maradottak számára van elég lehetőség, de a kint dolgozókat is foglalkoztatni tudja az ország.

A fülkeforradalmárok koalíciójának kisebbik fele, annak is ifjúsági tagozata nyerte a küldetést, csináljon kedvet a kintieknek a hazaköltözéshez. Aki nem ismerné a sótlan fiatalok gyülekezetét azoknak mondom: ők azok a lényeglátó ifjak, akik szerint egy kivillanó mellbimbó is maga a fertő, és Uram segíts, ments meg a romlástól alapon árulkodó hálózat szervezésével gondolták megünnepelni a médiatörvény születését. Vagyis ők az okai a realitykben elburjánzó pixelcsöcsöknek, miattuk nem boldog az ország valóvilág imádó része.
De pöccintsük le most énünk vállunkon röhögcsélő vérgeci részét, ne arról kérdezgessük őket, hogy milyen érzés egy százalékban mérhetetlen párt ifjúsági utánpótlás válogatottjának lenni. Helyette nézzük meg, vajon a lényeglátás terén fejlődtek-e valamit az elmúlt hónapokban.

Tíz érvet hoztak a hazaköltözés mellett, lássuk szerintük - és a kormány szerint - mik azok az okok, amiért mondjuk a londoni jólét felcserélhető az itthoni mineknevezzemmel.

Tizedik helyen tanyázik az egykulcsos adó.

Ami annyira jó, hogy a munkavállalók többsége egyenesen sokkot kapott a boldogságtól, mikor az év elején kézhez kapta a bércéduláját. A nagy megelégedettségnek bérkommandó lett a vége, a magáncégeket sztrájkkal fenyegető csalódott munkavállaló tömeg, kormányunk pedig a vállalkozó/munkaadó rétegtől várta megint, hogy a saját zsebe terhére tömje be a maguk által vert léket a matolcsyzmus süllyedő hajóján.

Kilencedik helyezett a "magyar álom".

Vagyis gyere haza, mert a külföldi piacok beteltek, itt meg roskadozik az ország a kihasználatlan lehetőségek terhe alatt. Kupacba hányva árválkodik a sok lehetőség, és vasvillával forgatjuk, hogy be ne penészedjen. A vállalkozás szabadságára jó példa a fenti: szabadon vállalkozhatsz, legfeljebb időnként leszólnak, hogy oppardon, Szent Jobb elbaszta a számolást megint, legyél kedves a munkavállalóid jövedelmét megemelni, mert rosszul mutat a betarthatatlan ígéretei miatt Felcsút felé menekülő Orbán a híradóban.

Nyolcadik helyezett a Túró Rudi.

Ez meggyőző érv, le a kalappal. Igaz, hogy az ötlet nem a miénk, hanem a ruszkiké, de aprósággal ne foglalkozzunk államosítás idején. Cserébe a termék finom, érdemes érte hazatelepülni bármi áron.

A hetedik helyen Budapest multikultiságát találjuk.

Ami azért jó, mert édes savanyú gyrost ehetsz csalamádés hamburgerrel, hozzá céklás pacalt desszertnek mákos barátfüle ágyon. Az ilyen pontoknál azt érzem, hogy ezeknek az ikszes srácoknak is csak úgy mesélte valaki, hogy a Budapest tábla után is van élet. Szerintem nem hitték el, mert a belvárosból Rákoskeresztúr már az Üveghegyen is túl van, valahol a román határ közelében.

Hatodik helyezett a nyelvtudás.

Ami addig igaz, hogy itthon az emberek 80%-a a magyart is töri, ezért például a két éra legszebb pillanatait megtestesítő kifejezésünket - álamelnök monnyonle - mások soha meg nem értik rajtunk kívül. Viszont te, kedves hazatelepülő honfitársam vidáman le tudod fordítani ezt is, ha a szükség úgy hozza.

Ötödik helyen az olcsóbb egészségügyi ellátás szerepel.

Próbálom abbahagyni a röhögést, mert belegondoltam, hogy vannak ma Magyarországon olyanok, akik bármiben a mi lepukkant és végletesen kizsigerelt egészségügyünket hozzák föl példának. Azt mondja, oké, nincs minden kórteremben plazma tévé, mikor sokszor az ellátáshoz szükséges eszközök és kiegészítő felszerelések is hiányoznak, mint pl a monitor. Azt mondja nem kerül egy vizsgálat 80 euróba, közben kiesik a fejéből, hogy a magyar egészségügyi ellátás alfája és omegája a hálapénz.

Negyedik helyezett a pörkölt nokedlivel, a parasztkenyér, és a csalamádé.

Ez a legvonzóbb érv a listán, bár a szabad pálinkafőzést hiányoltam a pontok közül. Szóval a pörkölt nokedlivel jó, mangalicából főleg, hadd tolja az égbe a koleszterint, az segít minden bajon: egyrészt hasít tőle a lassan nemzeti kincsként kezelt Sóbi Norbi biznisz, másrészt meg, ha tényleg lesz hamburger adó akkor nem győztök majd ti is utána fizetni. Hacsak nem lesz ebben az olcsó egészségügyben valami külön műszer annak megállapítására, hogy a hamburgertől híztál el akár egy büdös disznó, vagy a zsíros pörköltektől, szénhidrátban gazdag nokedlitől és parasztkenyértől váltál nemzetiesen kerekdeddé.

Harmadik helyen a szép lányok, helyes srácok, igazi barátok vertek tanyát, mert " Magyarországot még nem érintette meg a nemeket összemosó filozófiák szele. "

Lehet ettől kifinomultabban buzizni?

Második a családbarát szociális rendszer.

Mert itthon 3 év a gyes, és a most bevezetett családi adózásról még nem is beszéltünk - mondják. Ahogy a visszavágni szánt munkanélküli járulékokról, és a gyógyszerkassza fűnyírózása után keletkező áremelésről sem sikerült szólni egy szót sem. Szerencse, hogy a Széll Kálmán terv angolul bővebb, mint magyarul, ezért a szociális rendszert érintő családbarát előnyökről a kint dolgozók jobban értesültek, mint mi magunk.

Eljutottunk a lista csúcsára, jöhet a nambörvan érv, a tuti, a szívet lelket bizsergésre késztető gondolat: az érzés. Azaz, a hazafias, amit a repülőről kivilágított Budapest látványa, az olimpián játszott Himnusz, és a Balaton fölött nézhető tűzijáték jelent.

Csak arra vigyázzatok, nehogy eltévedjetek a gépről leszállva, mikor meglátjátok, hogy nem Ferihegyen vagytok, hanem a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A kint ácsorgó nemzeti giccsben pompázók nem betépett vagy részeg turisták, akik kifosztották a népművészeti boltot, hanem a titeket fogadó delegáció. Élükön a Nemzet Főszakácsával, aki a pörkölt alapanyag frissességét demonstrálja disznajával, és a néplélek legújabb kedvencével, a házi csatorna sztárjával.Ennyi igazán kijár a hazatelepülőknek némi államosítható nyugdíjért cserébe.

Ha végignézünk a pontokon azért kiderül, összességében miért kell(ene) hazaköltözni a kintieknek: a szociálisan érzékeny kormány egykulcsos adója a magyar álom, amibe belebetegszik szép lány és helyes fiú is a multikulti főváros közepén, de az legalább a levegőből jól néz ki, éjsötétben. Ez az érzés csak a pörkölthöz fogható, így tanult nyelveteken kiálthatjátok a világba: nekünk olyan jól megy gyerekek, hogy a túrót is csokiba csomagoljuk!