"S ha fizetett, szóltam a búcsunál:
Uram, jöjjön csak el, ha újra áll.
S elmúlt egy év, elmúlt a nyár, a tél
Hisz mind igy él, ki bordélyházban él."
Orbán Viktor tegnap nagyon szépen beszélt az OECD előtt a magyar gazdaságról. Büszke voltam rá, tényleg. Tudott olyat mondani a potentátoknak, amitől letették a hajukat maguk mellé, és áhítattal vegyes csodálattal hallgatták, mikor ez a mi zsenink így szólt:
"Magyarországot érdemes tanulmányozni, mert egyszerre vannak jelen "ortodox és unortodox" közgazdasági eszközök, "egyszerre alkalmazzuk a válságkezelés hagyományos és innovatív eszközeit"
Nebassz, és tényleg, itt aztán van mindenféle gazdasági irányzat szélső kommunista nyugdíj államosítástól az ultra konzervatív egykulcsos adón keresztül a kevésbé gondoskodó ál(l)am modelljének víziójáig. Csak egy dolog állandó: a véletlen. Pontosabban, hogy Szent Jobbunk éppen üzemben lévő agyféltekéjébe milyen naccerűséget dob a beépített random generátor.
Nem csoda hát, ha a potentátok ennyi okosság hallatán előbb letörölték a szájzugban megbúvó irigység nyálpöttyét, és nyomban neki is láttak a tanulmányozásnak. Nézték és olvasták, átnyálazták és kiszámolták a magyar csodát, majd végül picit értetlenül fordultak a mi Viktorunkhoz: - mondd, te, Kárpáti Pannon Puma Idomár, hogy a francban lehet, hogy a csodatétel hatására a munkanélküliségi mutatótok is meredeken emelkedik, ami mindenhol máshol csökken, vagy stagnál?
Na pont ez a baj ezekkel. Azt hiszik, ha az ő országaikban eldöcög valahogy a gazdaság, az úgy jó. Pedig nem, mert lehet ezt úgy is csinálni, hogy kifelé a minden szar látsszon, na de belül, háhá, csak az általános megelégedettség van, és még a dagadtleszel teköcsög adót is örvendezve fogadja a nép. Így tényleg nem értem, hogy jönnek ezek a bitangok ahhoz, hogy a forradalmi adócsökkentés okozta költségvetési lyukat meg a tájjellegű nyugdíjrendszerünket szemére hányják Kedves Vezetőnknek? Mi lenne, ha azt is tudnák, az első három hónapban az idei hiány 108%-át már összehoztuk, és kurvára lefostuk a zoknit, hogy év végén megint hazavágják a hiánycélt a nyakra főre kötvényező önkormányzatok?
Viktorunk nem jött zavarba, helyette kijelentette hetykén: úgysem lesz többet kétharmada senkinek, így most mulatunk, kerül amibe kerül.
Szerintem nem volt annyira nagyvonalú, hogy az Igazmagyar Csodát is elővegye a sifonérból, és megossza jöttmentekkel. Hogyisne, még lemásolják a modellt: a gazdaságpolitikusok elkúrnak, hiányt termelnek, majd cukormázzal leöntve, nemzeti pántlikával átkötve eladják az állampolgárnak, aki boldogan kifizeti. Önként. Adózott jövedelme és a családja terhére. Olyan apróságon meg igazán nem kell fennakadni, hogy így a kormány gazdasági forradalmár helyett inkább látszik tarháló koldusnak.
Majd a ciklus végén eldalolják ők is:
"A szél majd erre, majd meg arra ránt
A dögmadarak csőre csap le ránk
Mint út porában bús lócitromokra.
Testvérek, féljetek s vigyázzatok -
Az Istentől (se) kérek bocsánatot."
