Wittner Máriának végképp elgurult a gyógyszere. Vagy a józan ész menekült el a fejéből az agyrágó bogarak inváziója elől, ki tudja. Az viszont tény, hogy az egykor két lábon járó nemzeti jelképnek számító Wittner megbotlott saját nagyságában, elhasalt, és jól érzi magát lábszármagasságban.

A 2001-es beszédével csúcsra érő Mária mára nagyjából egykori elvei és önmaga karikatúrájává, a verbális eutanázia felkent papnőjévé vált. A morális gátlás leghalványabb jele nélkül ítélkezik mások felett, a jó ízlést a keresztényi szeretettel összegyűrve kidobta a kukába, és így kívánja halálukat. A horngyulás beszédre lehetett legyinteni, hogy a barikád két oldala máig lövi egymást akkor is, ha az ellen már tetszhalott. De, hogy képes legyen ráguggolni erre még egyszer, növelve a szarkupacot azt szerintem nem gondolta senki.

Hétvégén a borsnak Hornról és az esetről ezt mondta: "Nem kívánom a halálát, de megkapja a büntetését, még itt a Földön. Ezt kapta meg Toller is, ő sem tudott meghalni, mert királyt csinált a böszméből."

Tollert belekeverni az ügybe az ízléstelenségnek olyan foka, amivel Wittner kiérdemelte, hogy a tahóság mértékegységét Magyarországon róla nevezzék el, lehetőleg még életében. Ez a kiszólás nagyjából olyan, mintha a szintén szerencsétlenül járt Arnóth temetésén a tömegben felsóhajtott volna valaki: nabazmeg, ez is jókor tudott meghalni, a konfliktusos belpolitikai helyzetben most mindenki a család és a Fidesz gyászával, az együttérzéssel lesz elfoglalva.

Mert akiben megtalálható az emberi érzés csírája, az sajnálkozik és részvétet nyilvánít, álljon bármelyik oldalon. Arnóth halála tragédia, ahogy a Tolleré is ez volt, gondoljunk politikai szerepvállalásukról bármit. Ehhez képest Wittner önkényesen vindikálja magának a jogot, hogy a szerencsétlenül járt politikusok fölött verbális eutanáziát gyakoroljon. Majd ő eldönti ki éljen, és főleg meddig.

Magyarország megkapta a maga Kathy Bates-ét.

Aki kedvesaranyos, külsőre normális, de maga a Jóisten irgalmazzon az elborult elméjétől. Hiteltelenségét és morális válságát talán mégis az jellemzi a legjobban, hogy a 2001-es beszédben még erkölcsi hullának nyilvánította a régi rendszer kiszolgálót a Szent Korona tan és a nemzet nevében, ma szemmel láthatóan nem zavarja, hogy azzal a Pozsgay Imrével ül egy akolban, aki 1957 december 15-én a Petőfi népében ezt írta róluk, forradalmárokról:

"Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg.
Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani."

Hiába na, az elmúlnyócévben tényleg sok érdekes dolog megesett. Csak ez lehet az oka, hogy mára az antikommunista forradalmár szellemi közösséget vállal a kommunistával, az egykori állampárt vezetőjével, az általános halálrájuk emeszpé alapítójával, és első miniszterelnök jelöltjével.

Mit lehet erre mondani? Így múlik el egy forradalmár dicsősége.