Varánusz

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor az ember felülírja addigi véleményét. Én hevesen elleneztem a 98%-os különadóról szó törvényt, és a miatta kialakult alkotmányos válságot is.

De meggondoltam magam.

Most szépen kérem a Tisztelt Házat, hogy legyen kedves a szóban forgó indítványokat izomból átnyomni, és mindjárt a folyosón ViccPál elnök úrral alá is íratni. Cserébe kész vagyok elismerni blogunk nyilvánossága előtt, hogy tévedtem, mea culpa, mea maxima culpa. Erre a törvényre, és az életképességéhez szükséges megváltoztatott alkotmányos környezetre igenis szükség van.

Az ertéel legutóbbi Házon kívül című műsora nagyban segített megérteni az addig átláthatatlan helyzetet. A legfrissebb adótörvény hatásait boncolgató és kiszámolt példákkal illusztráló műsor után végre úgy látom, nagyon is szükség van a visszamenőleges hatályú, állami jövedelmek mindenkori rekvirálásának lehetőségére. Képviselő urak és úrhölgyek, kormányszóvivők kerülhetnek ezáltal létbizonytalanságba a mindenkori állami alkalmazottak mellett, ez pedig ösztönzőleg hathat általános munkavégzésükre.

Képzeljük el, hogy a hatályos törvény alapján Nagy Anna kormányszóvivő milyen vehemenciával foga terelni a szót, ha tudja, a "mindenki jobban jár" passzus indoklása önmaga kimeríti az ízléstelenség fogalmát? Ebben az esetben nem lesz majd érv, hogy az alacsony jövedelműek azzal járnak majd jól, hogy az adóbevallásuk kitöltését rekord idő alatt intézhetik a "lófaszt se kerestem, bazmeg" rávezetésével.

Ilyen apropóból kiindulva tényleg szükséges és kívánatos a vendetta törvény a magyar közvélemény számára. Lesznek elegen a következő kormányváltás alkalmával is, akik ízléstelennek gondolják Orbán Viktor miniszterelnök úr havi közel félmilliós többletjövedelmét, a képviselők arányosan kevesebb, de százezrekre rúgó nyereségével együtt. A kormányváltó erők között bizonyára lesz egy lázárjános, aki megfelelő indokot találva beindíthatja majd a rekvirálási folyamatot az elmúlt ciklus nagy annai ízléstelenségeit alapul véve. Bizonyára ők is leteszik majd a nagyesküt, hogy istibizi, csakis az általunk nem kedveltek pénzét vesszük vissza a zemberek akarata szerint, de tényleg.

Kérem tisztelt képviselőinket, hétfőn ennek az akaratnak megfelelő döntést hozzanak felelősségük tudatában!

A Zemberek Embere lassan de biztosan túlhabzik, mint Tomi mosópor a tárcsás mosógépben. Pál szereptévesztésben van, és unalmában túlmozgásossá válik. Sehol egy érmezni való egyén, a kijelölt MOB elnök utód helyett is más kerül a posztra, ő meg szétpunnyadja magát unalmában a Sándor palotában.

Ezért úgy döntött, ő mostan' írni fog. Alkotmánytervezetet. Elvégre ő a törvényhozás motorja, ne mondhassa senki, hogy aláírógépnek alkalmazta a kenyéradója.

Én csak azt nem értem, minek akar ő leírni alkotmányosság ügyben bármit? Hiszen alig két hete az alkotmánybírósági vita kapcsán a köztévé képernyőjéig vitte a lendület, ahol kijelentette: az alkotmányos, amit Orbán Viktor mond. A "nem érdemes az új szabályokat a régi szabályok tükrében nézni"- mondattal tisztába tette szerepét, azóta mindenkinek világos: nem ő lesz a szó szerint vett alkotmány elsőszámú őre. Azóta vajon mi változott? Már azon kívül, hogy a Fidesz némileg (de nem eléggé) átgondolta az alkotmánybíróság jogköreinek csorbítását, és Lázár János mea culpázott egyet? ViccPali átgondolta a dolgot, és mégis felcsapna alkotmányőrnek?
Jellemzően nem piszmogott olyan ostobasággal, mint alapjogok, ezek erőltetése helyett a kereszténység megjelenítésének szükségességét taglalja 11 oldalon keresztül. Én nem részletezem, csupán a hosszú fejtegetésből levont konklúziót tartom fontosnak kiemelni: a kereszténységet azért kell az alkotmányba tenni, mert "Isten országával szemben áll a Sátán birodalma. Mielőtt szétröhögnénk magunkat sátáni módon, próbáljuk megfejteni vajon mire is gondolt pontosan Pál. Mert, ha arra, amit én ebből kihallani vélek, akkor követelem, hogy az alkotmány ne egyszerű irat, hanem képeskönyv legyen! Igenis a szereplők legyenek megjelenítve benne, ki-ki az őt megillető szerepben:
A Szent Korona-tan emlegetéséhez most éppen nem jött kapóra Daka József. Ha a jogfolytonosság elvét a tantól eredeztetjük, akkor bizony a számokkal hadilábon álló Józsi bácsit nem első, de harmadik Józsefként trónra lehet segíteni. Én ugyan mosolyogva fogadtam a népmesei motívumokkal gazdagon díszített történetet, ami szerint itt él köztünk egy királyi dinasztia, akik 1242 óta sikerrel tartották titokban kilétüket, és a magyar történelem egyik felbolydult és viszályokkal teli időszakában sem jöttek elő semmilyen követelésükkel. De mit lehet tudni: ha Daka József valóban az Árpád ház leszármazottja, akkor a szent koronázás nem egy üres gesztusosztás, hanem következményekkel járó közjogi ügy.

Pali továbbra is aggódik a nyelvünkért, ami a hétköznapi szóhasználatot látva érthető. De csak nekem furcsa, hogy a magyar nyelv védelme fontos, a vélemény és szólásszabadság - amire használjuk a nyelvet, ugye - szőrmentén sem kerül megemlítésre? Olyan szelektív védelem lesz ez is, mint a frissen elfogadott módosítás? Amiből "valahogy" kimaradt, hogy az alkotmánybíróság a magántulajdont érintő kérdésekben is kompetens lehet.

A gyerekekért és a családért aggódás is nemes dolog, kerüljön csak bele az alkotmányba. De mi lenne, ha a frázisok pufogtatása helyett ezúttal érdemben tennének a döntéshozók valamit a gyerekek védelmében azon kívül, hogy Szalai Annusmaris újra karikázza a tévéműsorokat, és Pali bácsi látványosan aggódik értük az alkotmány keretein belül? Mert amíg kutyákkal lehet szexuális aktusra kényszeríteni gyerekeket úgy, hogy a rendszer lassúsága az akadálya a családból kiemelésnek, addig én bizony pont leszarom mennyire szépen fog ez mutatni a frissen szövegezett alaptörvényben!

Ettől függetlenül azért biztató, hogy SkiccPali foglalkozik némileg az alkotmányosság kérdésével. Még az is megeshet, hogy a legközelebbi krízisben összehúzza a szemöldökét, és megcsóválja a fejét. Már ez is bátor lépés, és nemes gesztus volna, Pali!

Jól állunk. Szárnyra kapott a gazdaság, készül a friss ropogós költségvetés, a forint olyan erős hogy félek megfogni a tárcámat mert nyomban szkanderozni akarnak a benne lévő bankjegyek. Lassan jöhet az Ájemef is kölcsönt és gazdasági tanácsot kérni, legfeljebb adunk nekik is mindkettőt.

Igaz, néhányan sóhajtoznak még elveszett magánnyugdíjak és megemelt járulék fölött, de piha, ti picsogó népség! Elég a vernyogásból, az elégedetlenkedésből, a mer'a bankadót mán' terhelik is ránkfele hajtogatásából! Elégedjetek meg szépen az azonnali és nagyarányú, 0,8%-os adócsökkentéssel, és ne foglalkozzatok végre azzal sem, hogy ti fogjátok megfizetni a válságadók termékarány/kopp részét is minden vásárlás és számlafizetés alkalmával. Szóval kuss van és boldogság! Hálás tekinteteteket néma áhítattal vessétek a kormányra, amiért nekilátott a jutalmazásnak is.

25-40 milliárd forintról mond le a költségvetés önként, ennyit hagy a hatalmasok zsebében a járulékplafon bevezetésével. Ne! Ne-ne-ne(!) kezdjétek a mantrát, hogy SzűzMariska fossa őket homlokon narancsmagos tölténnyel, mosolyogva - van pofájuk lyukat csinálni a költségvetésen az einstandolt nyugdíjak terhére! Azzal se gyertek, hogy na, most aztán faszául megbüntetik Gyurcsányt meg a Kókát, bitófa helyett milliókat hagynak a zsebükben! Mert nem Gyurcsány az egyetlen milliárdos ebben az országban, és a többiekre is gondolni kell.
Csányi, Demján, Járai, Fellegi mind a mi fiunk, akiknek jár valami a hűségért és kitartásért. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében új időszámítás kezdődött, és újbeszédül a régi szlogen így hangzik: ne az oligarchákkal fizettessük meg! Milyen pénzherdálás? Vegytiszta gondoskodás ez csak! Kapnak egy plafont a fejük fölé, alatta nem áznak fáznak, és a 25-27-35(?)  milliós kereset fölött már nem kell járulékot fizetni egyetlen milliócska után sem. Mivan? Hogy veletek mi lesz itt az ígérethalmaz súlya alatt? Mi lenne? Semmi. Ti még a sor befelé fizető végén álltok, ők meg már kifelé jönnek a lefelezett szja, a jelentősen csökkentett társasági adó, és a járulékplafon okozta nyereséggel. Úgyhogy arcotokon fakadjon a mosoly, ahogy a narancsfa virága pattan ki rügyéből minden tavasszal a megújulás ígéretét hozva a szüretelőknek. Emlékezzetek a nagyszerű pillanatra jó szívvel, mikor a választás éjszakáján Orbán Viktor azt mondta:

"Olyan rendszer lesz ez, amelyben egymást fogjuk segíteni, és egymást fogjuk biztatni, hogy merjünk nagy célokat kitűzni és azokért közösen dolgozni. Ebben az új rendszerben az oligarchák régi szabályai érvényüket vesztik."

-Segítik és biztatják egymást? -Igen!
-Az oligarchák régi szabályai helyett itt az új? -Igen!

Na, most mondja valaki, hogy nem teljesítik az ígéreteiket! (muhaha)

Miénk az utca - miénk a ház,
miénk a számla - miénk a gáz,
miénk a lekvár - miénk a vár,
miénk a haszon - miénk a kár.

Nevetek mindig - ha rágondolok,
remélem látszik - hogy boldog vagyok,
ugye látszik?! - óh, igen!
ugye látszik?! - óh igen!

Édes Aranyos Viktorkám, Kedves Vezetőnk!

Özvegy Staubinger Benőné, Nagykaporlaki Eleonóra Dóra Sára vagyok, a Te Mártika nénid! Tudom, sok a dolgod mostanában, ezért csak egy pillanatot rabolnék el a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tökéletesre csiszolására szánt idődből. Ne haragudj érte, de haladéktalanul biztosítanom kell Téged a támogatásomról.

Mert ami tegnap történt Édes Viktor, az igenis a történelmi kódexek lapjaira kívánkozik! Minden magyarok nevében kijelenthetem, hogy a magántulajdon hanyagolása az alapjogok közül igenis kívánatos ebben az országban! Picsába a kapitalizmussal! Hisz egy az ország, egy a zászló és egy a tábor is! Akkor meg mit osztozkodunk itt olyan világi dolgokon, mint pénz, ruha, lakás, autó, magánnyugdíj?! Emlékszel, mikor biztattalak, hogy a Pozsgay Jimmyt tartsátok melegen, mert hasznos lesz még az alkotmányozási folyamatban a maga rutinjával? Itt az eredmény, Viktorkám, az EREDMÉNY!

Még mondja az a snájdig Lázár Janika, hogy nincs Nálatok a Bölcsek Köve. Pfff, dehogy nincs. Másról nem is szólhatna a Nemzeti Együttműködés rendszere, mint arról, hogyan váljon az ország egy nagy, boldog, önsegélyező kalákává. " Mindenki képességei szerint, mindenki szükségletei szerint" részesedjen a közjóból, szüntessük meg végre az osztályokat! Vegyük vissza a privatizált dolgainkat, pusztuljon a magántulajdon és jöjjön helyébe a köztulajdon! Legyen végre társadalmi egyenlőség!

Éld csak bele Magad, ahogy legközelebb Kötcsén átmész a Gyurcsányiékhoz, és kiveszed kezéből a vakolókanalat! Még csak egy einstand sem kell, hogy kicsússzon a szádon. Nem piszkálnának sem a MAL irányításáért, sem a magánnyugdíjpénztárak vagyonának herdálásáért ezek a mocskos komancsok. Elvehetnéd Gyenesei Pistától a tulipiros selyem alsóját, Molnár Oszkártól a gumikalapácsot, de még Vona nevetséges pincérmellénye is a Tiéd lehetne.

Meg bedobhatnád a közösbe Pinológus Lacit a kedvünkért.

Mert ránk is gondolni kell ám! Az új köztársasági elnökkel nekem is csak a bajom van. Mit izél ez ilyen hülye beszólásokkal, hogy ő a zemberek embere akar lenni? Mintha a zasszonyok emberének lenni nem volna már divat... Na, mindegy, azért néha bejárnék a Sándor palotába egy krémesre hozzá, legfeljebb vinném magammal Pinológus Lacit is, hogy legyen egy komPotens fiú is abban a nagy házban. Időnként elküldeném a kormányőröket a piacra, és végre enyém lehetne Krajcné strasszköves pillangóval díszített retikülje is a bánáti bazsarózsa mintás otthonkájával együtt. Egyik nap Kiszel Tünde szemöldökében pompáznék, a másikon Geronimo Mária ( Te, ez nem valami dakota??) száját próbálnám ki, a harmadik napon meg akkora csöcsöket varratnék fel magamra, hogy a Zalatnay Cini sápadtra sírná magát bánatában!
Sej, micsoda világ lesz ez Viktor Drágám! Ne feledd, mi Veled vagyunk és mögötted állunk!

Szeretettel és el nem múló hittel ölellek: Márta néni.

ui: én mindig mondtam, hogy ezek a mocskosok a történelmet is meghamisították! Mert ez az Engels meg a Marx jobboldali közírók voltak, az hóttziher!

Kenyeret és cirkuszt a népnek! -tartották a római birodalomban. A tétlenségre kárhoztatott városiakat el kellett valamivel foglalni, mert energiafeleslegüket könnyen a hatalom ellen fordíthatták volna. Ezzel a császárság a hatalmi politika eszközévé tette a cirkuszt, a maga vérgőzös látványosságaival. A plebs, akarom mondani a zemberek elvárták a császártól a rendezvényeken való személyes jelenlétet és lelkesedést.

Talán tudatosan kívánja Orbán Viktor elvonni a figyelmünket ezekben a vészterhes, alkotmányossági problémákkal és nyugdíj einstandolással teli nehéz időkben a szemfényvesztéssel, talán véletlenül teszi, mindenesetre igyekszik élni a kenyeret és cirkuszt elvével.

A vörösiszap katasztrófa Magyarország eddigi legnagyobb ökológiai tragédiája. Én is elvárom a kormánytól, hogy a tőle telhető leghatározottabb módon képviselje a kárt szenvedők érdekeit, enyhítse szenvedéseiket és kárukat, és nem utolsó sorban találja meg és vonja felelősségre a vétkeseket. De ennek ne az legyen a módja, hogy Orbán Viktor vádlón meresztett mutatóujjával rábökik valakire: te vagy a hibás. Mert a rögtönítélő népbíróságosdi hülyén veszi ki magát egy magát demokratának valló, és a jogállamiságban hívő embertől.

Különösen így van ez, ha az ember miniszterelnök. Mert egy mellényúlástól nem hőst csinál magából, hanem hülyét. De legyünk elnézőek, és tételezzük fel, hogy személyesen nem olvassa a pártsajtót. Ebben az esetben bizonyára feltűnt volna neki is Zuppán András, Iszapkatasztrófa: megvan az ok - erre senki sem gondolt című írása a Heti Válaszban.

A cikk átfogó képet közöl az iszapkatasztrófa lehetséges okairól. Megszólaltatja például Gilyén Elemért, a Magyar Mérnöki Kamara Környezetvédelmi Tagozatának elnökét, aki négy okot sorolt fel a tragédia valószínű kiváltójaként:

"A katasztrófa négy oka

A szakember szerint léteznek olyan műszaki megoldások és megfigyelőrendszerek, amelyek képesek lettek volna előre jelezni ezt a katasztrófát, mivel a gát legalább tíz centit mozgott, ami szabad szemmel nem látható, de műszerrel kimutatható. Ugyancsak megoldás lett volna a vörösiszap tetején lévő víz kémiai semlegesítése, hasonló módszerekkel, ahogy később a szennyezett folyókat próbálták megmenteni. 

A tározó és Kolontár között a katasztrófát követő napokban felépített terelőgátrendszert is érdemes lett volna korábban kiépíttetni, ez ugyanis megvédte volna a két települést. Éppen a mostani mentés során derült ki, hogy ez a gátrendszer legfeljebb kéthetes földmunkával elkészíthető lett volna.
Gilyén Elemér szerint a katasztrófa négy ok együtthatására vezethető vissza. A legfontosabb, hogy a tározó körül utólag kiépített résfalrendszer megfogta a talajban lévő vizet, így a fal mögött túlnyomás alakult ki. Nagyjából 30 méteres vízoszlopnak megfelelő felhajtóerő lépett működésbe, amely megemelte és kibillentette a gát sarkát. A helyzetet rontotta, hogy a tározó színültig töltött állapotban volt, az iszap tetején legalább egy méter magas víztömeg terült el, melyből 20 centiméter lehetett az idei csapadékos év miatti többlet.Az említett két oknál kisebb tétel a csapadékos időszak miatt az altalaj szilárdságának csökkenése, illetve a tározó körüli övárok feliszapolódása, vízzel való telítettsége, amelynek következtében a gát rézsűje vízben ázott.
Noha a katasztrófában más tényezők is közrejátszhattak - az altalaj egyenetlen szerkezete vagy a salakpernye gátak konstrukciós hibája - a fő bűnös az említett résfalrendszer lehetett. Ennek létesítését a környezetvédelmi hatóságok írták elő a cégnek, hogy megállítsák a talajvíz szennyeződését. A hatósági iratokból kiderül, hogy a Mal Zrt. jogelődje, az Ajkai Timföld Kft. a Beszt Kft. nevű céget bízta meg 1998-ban a környezetvédelmi rendszer kiépítésével. "

A könnyebb érthetőség kedvéért ábrát is mellékelt a véleményéhez:
Aztán levonta a következtetést:

"A sors fintora, hogy a magyar történelem legnagyobb ökológiai katasztrófáját a jelek szerint egy elhibázott környezetvédelmi célú beruházás okozta."

Ezek alapján azt gondolom, az orbáni bűnöshirdetés minimum elkapkodott. Jogszerűtlenségről nem beszélek egy olyan országban, ahol ami ma alkotmányellenes, az holnapra az alkotmánybírák sarokban térdepeltetése mellett alkotmányos. Ám annak csodájára járna a világ, ha jogszerű és szakszerű kivizsgálás, az érdemi felelősök megtalálása helyett Strasbourgban kellene Kedves Vezetőnknek sűrűn elnézést kérnie a Mal vezérkarától.

Mert a Mal sem ártatlan, de akad itt még néhány felelősségét felejtő lókötő, akiknek hátra kéne kötni a sarkát vörösiszap ügyben.

"Sej a mi lobogónkat
fényes szelek fújják!
Az vagyon arra írva
éljen a szabadság!

Sej szellők fényes szellők
fújjátok fújjátok,
holnapra megfordítjuk
az egész világot! "

Orbán Viktor szerint keleti szelek fújnak a Máért. A holnapért a holnaputánért meg pláne. Új erő születik, a keletiek a globalizáció hatására elkezdtek tanulni, a nyugati világ elveszti vezető erejét, ezért aki magyar velünk tart. Keletre fel!
Ekkora lelkesedést a kelet kincsei iránt egy Marco Polo nevű fiatalembertől hallottunk utoljára. Igaz, ő még a porcelán, a puskapor, a nyomtatás iránt lelkesedett, míg kései utódjának legfeljebb néhány konténer műszaki cikk jut, amik érintésvédelmi szabályozása a troli felső vezetékéével azonos.

"Nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj" - mondja a Nemzeti Felfedező, és kedves Wilsonjával máris útnak indul meghódítani a keletet.Bátornak kell lenni - mondja , és komolyan is gondolja. Igaz, hajókázás helyett hídon is mehetne, de a magyar Hidat nem hívták meg a Magyar Állandó Értekezletre. Mert ezek a pernahajderek ugyan a szlovák választások után többségében képviselik a felvidéki magyarokat, ám Tömjén páter felszólítására nem hoztak aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Jah, és Zsotya apát deklarációs bohócmutatványát sem teljesítették, így messzire gurultak a nemzetieskedő szentfazéktól.

De ne kalandozzunk el, vissza az utazókhoz: Viktopóló szerint bátornak lenni annyit jelent, hogy a most furcsának tűnő változások egytől egyig szükségesek, mert a nyugati világrend átalakul. Érdekes, én nem hallottam más országokban alkotmánymódosításokat végrehajtani, nyugdíjat lenyúlni a kínai kereskedelmi kapcsolatok elősegítése érdekében. De lehetséges, hogy ez annyira új rend, hogy mi leszünk benne a vallásalapítók. Bár a " magyar lelki alkat hajlamos arra, hogy minden akadályt és dilemmát és szokatlanságot veszélyként értelmezzen, és elhárító magatartással reagáljon. Közben ami a világban zajlik, az nagy lehetőség, és ennek kihasználása szokatlan válaszokhoz vezethet." -ismeri fel a tényt tőle szokatlan éleslátással. Mert bizony így van Kedves Vezetőnk, hogy nekünk pont fasza ez a régi kinyúlt pizsama, amit demokráciának hívnak. Tudjuk, hogy kitérdeltük, a könyökünkön is foszlik, de megszoktuk és szeretjük a maga kopottságában. Nem cserélgetjük ezt a kínai népi demokrácia kézműveseinek erőlködésével készült muszájkimonóra. Ragaszkodunk a megszokott ideológiai, vallási, civilizációs és katonai szempontjainkhoz, és köszi nem kérünk téged, hogy háttérbe szorítsd ezeket nyilván csakis a mi érdekünkben.

Legyünk bár tiltakozásunkkal szerinted hamis realisták és túlfeszült lényeglátók, azért szerintünk széliránnyal szemben hajókázni lehet, csak nem mindig érdemes. Jah, ugyanez érvényes a pisálásra is. Mert ha a permet visszahull, a hajó felborul, akkor lehet Wilsonnal beszélgetni egy lakatlan szigeten a parton dühöngve: nem ilyen forradalmat akartam!

Egyszer volt, hol nem volt, itt a vége fuss el véle. Megint.

A megafonban lemerült az elem, a kijelöltekből elfogyott a szusz. Már csak Nemzeti Trubadúr Péter énekelgeti a "felelősök ne úszhassák meg" kezdetű strófát, bár, ha jobban figyelünk ő is inkább csak dúdolja. Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos és zuglói polgármester inkább utóbbi, 4 évig biztos tisztségét választotta az összeférhetetlenségben. Megértem, tényleg. A Pétervárad utca csöndes, nyugodt hely, ráadásul a közgyűlés második ülése óta tele van barátokkal.
Utódja, Budai Gyula pedig egy pitbull vehemenciáját igyekszik előadni a diszpláziás szúnyog meggyőző erejével. Az elszámoltatás meg közben elvérzik, mint Törpilla Aprajafalván, mikor egy botlás következtében kirántotta a tampont magából.

Az elszámoltatás tamponja a Sukoró ügy, ami az Orbán-Lauder találkozó kibukása óta nekik talán jobban kínos, mint bárkinek. Nem is emlegették egészen mostanáig, mikor a kormányzatot ért fenekedés ellentételezéseként megint Gyurcsányt akarják láncon láttatni. Ez ellen semmi kifogásom, sőt. Számoltassanak el mindenkit érdemei szerint, emeljenek vádat, ha van miről. Viszont Budai legutóbbi performansza a főügyésszel a felköhögött garatváladék szintjét súrolta. 2009 áprilisa óta (ekkor indult a vizsgálat) gyakorlatilag nem tudnak bizonyítani semmit, bár Budai Gyula kirohanásai alapján Gyurcsánynak azóta legalább hatszoros életfogytiglani járt volna. A Lauder ügyig egyik szenzációs bejelentés a másik után dőlt meg, Budai ellenben összeszedett kétszer kétrendbeli feljelentést Gyurcsánytól és Bajnaitól. Fasza mérleg, ügyes vagy Gyuszi! Nem is értem, ezeknek az eljárásoknak a lefolytatását miért nem követelted a főügyésztől? Pedig micsoda mennybemenetel lehetne most, friss ropogósan kinevezve az új tisztségre, ha a bíróság kimondaná: neked volt igazad. Helyette kezd a dolog úgy kinézni, mintha Fletó látogatott volna Liliputba, ahol te vagy az izomember. Meglehetősen kínos volna, ha a bíróság az elszámoltatásosdi slusszpoénjaként téged kötelezne nyilvános bocsánatkérésre.
De ne legyünk igazságtalanok, vannak azért kibukó apróbb ügyek. Itt van mindjárt Vági Márton ex NFÜ elnök sajátosan bőkezű ajándékozási szokása, vagy a legfrissebb Benedek Fülöp ügy, ahol fény derült az FVM államtitkár turpisságaira. Mindkettőnek van azonban egy sajátos, apró de nem lényegtelen közös vonása, ami megadja az ügyek sajátos bukéját. Vágit és Benedeket is menesztették a kormányváltás alkalmával hivatalának éléről, ám két ilyen derék jómunkásember mégsem lébecolhat csak úgy munka nélkül az utcán. Még elvesznének ezek a pernahajderek. Tippeljetek, hol kaptak ők mindketten biztos állást?

Igen, bizony, Orbán Viktor fülke - izé- páholytársa, Csányi Sándor mentette meg őket, azóta ott csimpaszkodnak az OTP vezér hóna alatt a hónaljkutyában. Vágiból MLSZ főtitkárt csinált, az éppen másfél éves felfüggesztettjét kilébecolni igyekvő Benedekből meg főtanácsadót. (muhaha) A kínunkban röhögés után ne tartsuk magunkban, mondjuk ki a kérdést hangosan: milyen tanácsokra lehet szüksége Csányinak, amit a nemrég még Budai által elszámoltatni kíván Benedek adhatott neki? A kérdés költői, hisz mindannyian tudjuk: a közpénzek szórásának módja iránt tanácsot kérni ősi oligarcha szokás.

De az oligarchákat most éppen üldözik és elszámoltatják, ugye?

"Tudod, én úgy éreztem magam, mint egy húr, amit húznak
De vigyáznak, hogy el ne pattanjon; a túsznak
Éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja, de,
Ez nekem így nem elég...!"

Hány embert nevezhetünk tömegnek? Egy tucatnyit? Százat? Kétszázat? Ezret, vagy ennél is többet? Vagy a tömeg definiálásához Rákay Kálmánnak kell lenni, és akkor mindegy?
Mindenesetre sokan voltunk tegnap, megtelt velünk az Alkotmánybíróság környéke. Úgy látszik sokaknak fontos a testület jogköreinek sérthetetlensége, és a jogállamba vetett hit. A szemerkélő eső sem riasztott el senkit, csak a nézelődő rendőrök unatkoztak dologtalanul.
Az LMP is átesett a tűzkeresztségen. Kijöttek végre a gödörből szó szerint és képletesen is. Fantáziátlan és unalmas volt már a Gödör környékén megrendezett performanszok sora, amire nem is voltak túl sokan kíváncsiak. Tudom, a Gödör meleg és biztonságos, ráadásul a sörért sem kell messzire menni a dolog végeztével, de az onnan kiszűrődő hangokat elnyomja a főváros zaja.
Ezúttal viszont sikerült megszólítani a szimpatizánsokat, a kíváncsiskodók számán mérhető mértékben. Ami nem kevés egy a legutóbbi választásokon nem túl fényesen szereplő párttól.

A rendezvény maga egy dologra volt jó. Jelenléttel és hangos szóval tudatni a kormánnyal, hogy az Alkotmánybíróság nem origami, amit vagdalunk és hajtogatunk amíg az ízlésünknek megfelelő papírkutya figurát fel nem veszi. A szándék tehát rendben, ezt kipipálhatjuk.
Az LMP bár láthatóan igyekezett a rendezvényt minden igényt kielégítően bonyolítani, a "műsor" mégis hagyott némi kívánnivalót maga után. A témában már minden elhangzott és leíródott az utóbbi napokban, ami csak releváns lehet, újdonságot nem vártunk, de szónokokat lehetett volna jobban választani. Elek István monológja alatt én unatkoztam, és képtelen voltam levenni a szemem a beszéde kezében szorongatott kéziratáról.A kuszaság láttán nagyívű szónoklatot nem vártam, helyette szórakoztam a Freud-i kéztartáson. Kőszeg Ferenc Pál utcai fiúkra felépített mondandója legalább nyomokban humort is tartalmazott. Ha helyette mondjuk a rendezvény szpíkere olvassa fel a gondolatiságban egyébként rendben lévő szöveget, ütősebb lehetett volna. Feri bácsi koránál fogva sem szószátyár, most ezt tetézte azzal, hogy elbeszélt a mikrofonállvány mellett. Ezt bár igyekeztek orvosolni, de lássuk be a szöveg rovására ment.
Szalai Erzsébet szociológus az emberek identitást kereső fejtegetése után maga Schiffer András állt a mikrofonok elé. Vele most is az volt a bajom, ami a parlamenti felszólalásai alkalmával is: amit mond az rendben van, de ahogy mondja, attól leteszem a hajam. Világos, hogy nem lehet mindenki szijjártói magasságokban repkedő trubadúr alkat, aki az egy nyelvével képes azonos időben két irányba is beszélni, de...Ideje volna átgondolni legalább rendezvényeken, hogy ki beszél az LMP részéről. Vagy tessenek órákat venni retorikából, és a tartalomhoz valami formát választani. Tudom, én vagyok az örök elégedetlen rohadék, de nekem egy tüntetésen a vezérszónok ne nézzen ki úgy, mint egy álmodozó:Ha Schiffer a párt arca és hangja, tanuljon meg beszédet mondani. Jusson eszébe, hogy szópárbajban két vitathatatlan bajnokkal, Orbán Viktorral és Gyurcsány Ferenccel szemben kell felvennie a harcot. A dolog nem reménytelen, ezúttal világos, a tömeg számára könnyen emészthető gondolatokat fogalmazott meg legaalább. A végére kicsit beleélte magát, és szigorúra húzott szemöldökét látva kijelenthetjük: ekkor már nyomokban szónoki elemeket is tartalmazott.A tömeg sokszínűségét jellemzi, hogy a közélet számos tagja eljött az Alkotmánybíróság épülete elé. A politikusok és magánszemélyek mellett képviselte magát a civil szféra számos egyesülettel, de voltunk szép számmal bloggerek és kommentelők is. Még az MSZP is küldött két ügynököt Kovács Pinológus László és Török Zsolt személyében, akik hiába igyekeztek elvegyülni a tömegben.
Én csak a napokban gyurcsányi árulózással önellentmondásba keveredő Szanyi kapitányt hiányoltam. A demokrácia első számú őre vajon merre járhatott a pártja vezető személyiségeinek szemmel láthatóan nem derogáló rendezvény idején? Hogy is volt az a sokszor citált Petőfi idézet, Tibor?

" Az idő igaz, s eldönti mi nem az? "

Fideszes szófordulattal élve sokan voltunk, de nem voltunk elegen. Legalábbis ahhoz nem, hogy a döntéshozók kezét vezetve azonnal négy egyforma darabra tépessük velük a törvényjavaslatot. De a jelenlévők kételyt nem hagytak: legközelebb hoznak magukkal még egy embert.
 

Voltak akik leírták és bukott, leszerepelt embernek tartották. Voltak akik várták, hogy visszatér a közéleti rabságból, mint modern Sándor Mátyás, hogy harcot vívjon a jogállamot tutira megingató PatásÖrdöggel. Talán csak egyvalamire nem számított senki: hogy ez ilyen hamar megtörténik.

Gyurcsány Ferenc tegnap a szocialisták vezére lett. Akár tetszik ez nekik, akár nem. Szanyi kapitány hiába fújja a nyálhabot mérgében árulózva, ha Gyurcsány az egyetlen szocialista politikus, aki tömegeket képes megszólítani és az utcára vinni. Így a Szanyi hiszti nem lesz más, mint egy sértődött óvodás toporzékolása: az én lájkolós kampányom eredetibb volt, bibibíííí! Mi? Hogy azon egy tucatnyian voltak, emezen meg ötezren? Hjah, kérem, a jó polgeg is olyan, mint a művészfilm: kurva kevesen értik!

Nem tudom sírjunk vagy nevessünk azon, hogy az Orbán kormánynak nem kellett hat hónap Gyurcsány feltámasztásához. A kormányzati politika beigazolni látszik a baloldal megmondóembereinek legsötétebb jóslatait, ezzel megteremtve az igény egy gyurcsányi figurára. Az LMP vaníliás karikázása, Dániel Péter NENYI gyalázása, Szanyi lájkolása mind csupa maszatolás Gyurcsány tegnapi: visszavágunk, nem hagyjuk, nem félünk a bosszútól sem! - kijelentései mellett. Egyszerű és világos beszéd ez, amit megért a halandó is különösebb tájékozódás nélkül. Nem néz ki a fejéből hülyén, hogy mit bohóckodik egy tucatnyi aktivista vaníliás karikával a fején, hanem rögtön vágja: Ferenc itt és most megvédi őt a jogállamot sárba tipró Patástól. Főpróba volt ez az ellenzéknek, a kormánynak, és magának Fletónak is:

-Az ellenzék számára tanulság, hogy igenis igény van egy karizmatikus megmondóemberre. Erre a szerepre pillanatnyilag egyedül Gyurcsány alkalmas. ( bár én tegnap Schiffer parlamenti mondókájának tartalmával elégedett voltam. Hátha egyszer megtanítja valaki felszólalást mondani úgy igazán...)

-A kormány és maga Orbán belenézett az első balhorogba ebben a ciklusban: igenis tüntetnek ellene és kormánya intézkedései ellen is az emberek a Kossuth téren.

-Ferenc számára világosan kiderült: a többiekkel ellentétben ő képes megszólítani és megmozdítani a tiltakozni hajlandó embertömeget. Még mindig.

Ideges tikkelés lehet kormány és szocialista oldalon is. Orbán lecsavarta Fletó palackjáról a kupakot, ő meg kiszabadult a blogján írogató, lakossági fórumozó szerepkörből, és a jogállamért aggódók ökleként tért vissza. A szoci vezérkar meg ácsoroghat az árnyékában. Ismét.
Megérte, drága uraim? A szabad kézért nincs az az ár, amit meg ne fizetnétek?

 A lényeget mindenki tudja, a létező összes pro és kontra elhangzott már. Itt az idő tehát söralátét méretűre kurtítani az alkotmányt.

A Fülkeforradalmi Söralátét Alkotmánya

Mi, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni, hazánkért és a nemzet egészéért a Zemberek Országa Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítjuk meg:

 

1.§ A Zemberek Országa: új államforma.

2.§ Minden más kérdésben a Kormány szava dönt.

 

Éjjeli szemlélődés közben jön szembe a hír, miszerint Venezuela Orbán Viktorja, Chavez is államosít. Hugó testvér most éppen az ország acéliparát vette célba, és a Sidetur cég hat gyárára mutatva mondta ki: einstand. Orbán követhetné a példát, és keblére ölelhetné a miskolci és ózdi kohászatokat esetleg, mindjárt csökkenne kicsit az a milliós munkahely kvóta.

A chavezi utat követni nem lenne hiábavalóság, mert hiába, valóság: ma megkezdik az alkotmánybíróság jogköreinek államosítását. Ne torpanjunk meg itt, nézzük mit lehetne még átörökíteni a chavezi módszerből, frissen, lendületesen:

1: Hugó nem a fülkében oszt forradalmat, hanem a gazdaságban is. Az olajiparban milliárd dolláros nagyságrendben államosított vissza főleg külföldi tulajdonban lévő vállalkozásokat. Na, ami Venezuelának az olaj, az nekünk az élelmiszeripar és a kereskedelem. Válságadó a multiknak? Lófaszt! Einstandot nekik is az összes áruházra, beszerzői hálózatra! Mit toporgunk itt egyhelyben, mint az egyszeri ember, aki maga köré végezte dolgát, most meg ugrál egy lábon, hogy ne lépjen bele?

2: Chavez környezetszennyezés címén államosította az amerikai Owens-Illinois üvegipari társaság leányvállalatát. Orbánnak elég egy csak, azért mert indoknak, hogy a Salgótarjáni sík és öblösüveggyárat kisajátítsa. Mégse legyen egyrészt a felszámolók, másrészt a szlovákok kezén egy ilyen nagy múltú vállalkozás.

3: Venezuela elnöke azt is gondolta, nincsen beton cement nélkül. A svájci Holcim cementóriás gyárait is kebelére vonta, bár nekik legalább dobott némi alamizsnát az elorozott vagyonért. Mit ad isten, a Holcim Magyarországon is jelen van, nálunk is van mit elkobozni Nyergesújfalun, Pesten és Miskolcon. Jól jöhet még az a sok saját cement, ha a bebetonozós káderpolitika ilyen ütemben emészti az alapanyagot.
Mire eddig jutottam az elmélkedésben, az oldal hasonló cikkek rovatának címszavai is megütötték a szemem.
"Nő a feszültség Venezuela és Kolumbia között" - a magyar-szlovák viszony ettől feszültebb nem nagyon lehetne...

"Venezuelában újabb tévéelnököt támadnak" - nekik legalább van! Na, majdcsak....

"Rajtaütöttek egy hírtelevízió vezetőjének házán" - ma tárgyalják a Médiaalkotmányt...

"Chavez beveti a hadsereget a rizstermelők ellen" - na jó, idáig mégsem jutunk. Mert az földművelők gépesített hadosztálya megfutamodásra kényszerítené a honvédségünket.

Az egyetlen bibi, hogy Hugo Chavez bevallottan szocialista államot épít. Hmmm, mit épít akkor Orbán Viktor?

Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég...
Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Nos, Geréb Ágnes épp előzetesben, bizonyára ennek köszönhető a költségvetés megszületésének nehézsége, hisz ez is egyfajta otthonszülés. Jelentem a gyerek feje kint van, azt már tudjuk, hogy nem egy Che Guevara. Alaposabban szemlélve - ha nem is ijesztő de nem is tetszetős - amolyan 'volt már ilyenünk' feeling lengi körül a vajúdó nemzetgazdasági miniszter környezetét.

Innen kezdve lehet tanulmányozni, akinek ideje, gusztusa, akármije van hozzá..

Aki forradalmat keres benne, ne vesztegesse idejét, egyszerűen kifelejtették. Bizonyára a most zajló alkotmányos mizéria zökkenthette ki szakértőinket a ritmusból. Persze lehet, hogy a bűnbaknak kinevezett és frissen elbocsájtott Bathó Ferenc keze van a dologban, hisz ez a költségvetés akár az idei is lehetne, sőt tovább megyek, akár a 2002-es Medgyessy féle osztogatós is, némi fosztogatós upgrade-el.

Nincs benne semmi olyan igazi változás, ami előrevinne vagy akár csak előremutatna mondjuk pár évvel.

A nagy ellátórendszerek változatlanok, azaz bocs, dehogy, a lélegeztetőgépen vegetáló Frankenstein szülöttek bal kezének legkisebb ujján levágták a körmöt. Jövőre 25-30000-el kevesebben dolgoznak a közszférában, persze 2/3-uk nyugdíjba menekül, azaz dolgozni már nem fognak, a költségvetésben azonban továbbra is a kiadás rovatba kerülnek.

Persze ne legyek má' igazságtalan, a MÁV-al is foglalkoznak, jövőre többet kap. Illetve ne legyek má' gonosz csúsztatós se, a tömegközlekedés, mint olyan gazdagodik kb. 50mrd forinttal.

Amit eddig is tudtunk:
Kicsit osztogat a kormány, hisz kurva jól állunk, adócsökkentés (SZJA, társasági), inflációnál magasabb nyugdíjemelés (eddig se volt miből).
No meg kicsit fosztogat a kormány, becsszóra csak három évig (válságadó, bankadó).

Ja, persze, a forradalmi időkben megszokott einstand: Várhatóan behúzzák a közösbe a magánnyugdíj vagyont.

Hát, így állunk.

"Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es birku vogymuk. 
[..]
Kik ozuk? Miü vogymuk." 

 

Nemzetünk Kedves Vezetője Alkotmánybíróság ügyben hazaszólt Brüsszelből:

"Nem az emberek igazságérzetét kell megváltoztatni, hanem azokat a régi szabályokat, amelyekbe beleütközünk"

Szerencse, hogy ilyen rugalmasan értékeli véleményünket a Nagy Ember. Hivatkozási alapként lehet kezelni az igazságérzetet akkor, ha Szalainék végkielégítéséről beszél, ám nem lehet egy alkotmányt és annak őrzőit érintő, jogállamiságot megkérdőjelező precedens esetén. Egy mondatban kétféle módon igazságérzetet értelmezni nem logikai zsákutca, hanem megsüvegelendő bravúr. Erre csak a legnagyobb országépítők képesek, holmi Kádár Jánosoknak, Rákosi Mátyásoknak legalább két mondatába került volna.

Kedves Vezetőnk a mindent jobban tudók elnéző bölcsességgel megsimogatta az alkotmánybírók üstökét is:

"Tulajdonképpen köszönettel tartozunk az Alkotmánybíróságnak, hogy ezt a konfliktust nyilvánvalóvá tette"

Ám ennek ellenére teljes mellszélességgel kiáll az alkotmánymódosítás, és az Ab jogainak nyirbálása mellett. Márpedig, ha az a kebel dagad az széles ám, mint a szalmonella fertőzést övező fostenger az ebédlő folyosón. Magyarországon "meg fognak változtatni jó néhány dolgot", hogy a Modern Szép Új Világot ne gáncsolják holmi régi jogszabályok és alaptörvények. De legyen mindenki nyugodt, amint a friss, Nemzeti Együttműködésre Szabott Alkotmány elkészül, megszűnnek majd az ilyen összeütközések.

Itt az idő! Örvendezzünk, és kiáltsunk együtt: éljen a párt, vissza a jövőbe! Üde színfoltja ennek az ügynek az emberek embere is. Haladéktalanul úgy súgták neki, eljött a pillanat a megszólalásra. Höhő, hisz a Gyurcsány levél terjed akár a kolera! Nem, nem a Sólyom Lászlós, hanem emez a másik, amiben azt írja nincs ok várni, nincs ok hezitálni. A törvénykezés motorja tehát hezitálás nélkül bement a Királyi Tévébe, és beszédét elmondta:

"Magyarországon működik a demokrácia, működnek az egymástól független demokratikus intézmények, és mindegyik teszi a maga dolgát".

A "maga dolgát" passzusnál felröhögtem, (eszembe jutott az első intézkedésként aláírt saját javadalmazás) és már az sem zavart, hogy a törvényhozás motorjának páncélja vakítóan csillogott a stúdiólámpák fényében.
Remélem Schiffer és Mesterházy uraknak sikerült felébredni szerdai álmukból. Ez a megnyilatkozás pont az volt, aminek látszik: Schmittpió latba vetette tekintélyét (muhaha) és felemelte szavát. Igaz, nem a jogállamiságot ért támadások ellen, hanem a kormány pitiánerségének védelmében. Ugyanis Lázár János ha tetszik a napokban beárazta az Alkotmánybíróság jogainak kurtítását. 1, azaz egymilliárd forintról beszélünk, ennyi folyhatna be a változatlan formában újra elfogadott 98%-os törvényből. Illetve ennyi sem, ha  tényleg kiveszik a törvény hatálya alól a közalkalmazotti, hosszú szolgálati idő alapú végkielégítéseket.

Olcsón eladjuk az (legyen bármilyen) alkotmányos rendszerünket. Külön cuki, hogy az alkotmányos rend őre, a köztársasági elnökünk méri ki kilóra a Nemzeti Együttműködés kolhozpiacán.

Persze talicska nincs a környéken, állítólag már Nokia telefonokat se vehetnek a BKV vezető káderei... 

Pártunk és kormányunk izomból alkotmányozik. Izomból, persze, nagyjából a harmadikos technika órák színvonalát idézve: Jancsika az osztálycsibész vagdossa apróra ami a keze ügyébe kerül, a többiek meg a technokol szagától nekivadulva tapaszgatják egymásra a fecniket:

- Gyá, tesó! Ebből igazi könyv lesz! Büszke lesz ránk Viktor elvtárs-pajtás, ha meglássa! Igazi triangulum lesz ez gecaú!
- Ostoba vagy, mint Kiszel Tünde szemöldöke! Nem zene órán vagyunk, hogy háromszöggel cincogjál! Pumpabulum lesz ez, te, tök!
- Kussoljatok má'! - dörren Jankó a mindent jobban tudók fölényességével - mit tudtok ti erről? Semmit! Orákulum lesz ez, bazeg, a Nemzet orákuluma!

Ha néha szellőztetnének talán feltűnne a sarokban duzzogó kisebb csoport, akik Harrach Petike hangadó vezetésével lázadoznak: minket nem is kérdeztek meg! Mielőtt szélesen vigyorogva megkérdeznénk: miért Petike, máskor meg szoktak? - azért álljunk meg a pillanatra, és töprengjünk el azon, hogy mikor fordult ez elő utoljára? Egyáltalán előfordult? Emlékszik rá valaki, hogy a KDNP önálló, a Fidesztől eltérő véleményt fogalmazott meg nyilvánosan?

Elintézhetjük ezt a szokásos kérdéssekkel: a KDNP önálló entitással rendelkezik? Mióta? Hol vannak a szavazóik? Hol mérettették ők meg magukat bárhol önállóan az utóbbi években? Vagy legyinthetünk, hogy menjetek ti ezzel az álságos jó zsaru-rossz zsaru szereppel a picsába. De szerintem ne tegyük. Még.

Tételezzük fel, hogy az alkotmánybíróság jogainak szabdalása történelmi tett. Olyan, ami képes kiváltani a kormányközeli médiumok, a jobboldali értelmiségiek, blogok, közírók ellenszenvét is. Én ugyan nem hiszek benne, de tételezzük fel, hogy a társadalmi nyomás hatására ha nehezen is, de felébred végre a belső ellenzék, és kihúzza fejét a.....izé, homokból. Harrach Péter pedig kiáll, és ha nem is ordítja, de kimondja: előfordulhat, hogy tartózkodnak vagy nem szavazzák meg Lázár János indítványait.

A kijelentés az "előfordulhat" kifejezéstől nagyjából annyira izmos, mint egy tüdőbeteg szúnyog trombitaszólója. Recsegni recseg, de a közönség nem tudja, hogy most játszol rajta vagy szimplán a bélgázok kínoznak. Az önálló entitás sajátossága, hogy saját véleménye, álláspontja van. Nem maszatol lehettel meg talánnal, nem használ esetleget és előfordulhatot. Nektek is ki kell mondani: belefér a kereszténydemokrata értékrendbe és az evangélium tanításaiba az alkotmánybíróság jogköreinek nyirbálása, döntéseinek felülbírálata, vagy nem fér bele?

Igen, ennek kétségtelenül megvannak a maga veszélyei. A gazdatest nem fog örülni az ellenkezésnek, szerintem Lázár János máris lázasan töpreng valami korlátozó, pofátok lapos ellenlépésen.
Nos, kedves KDNP, helyzetbe hoztátok magatokat. Harrach kijelentése után vagy állást foglaltok egyértelműen annak minden velejárójával, vagy maga a Jóisten se mossa le rólatok a bólogató nejlonkutya jelzőt. Hiszen Máté evangéliuma is ezt mondja:

Mt, 5, 37

"Így beszéljetek tovább: az igen igen, a nem nem. Ami ezen felül van, az a gonosztól való."

Hivatalos és félhivatalos indoklások szerint nem kellett félteni a fékek és ellensúlyok rendszerét attól, hogy kormányközeli bírókkal töltötték fel az Alkotmánybíróságot. Mert legyen bár Schmitt Pál a törvénykezés motorja a mindent(alá)író pennájával, az alkotmánybírók jelentik a jogállamiság garanciáját.

Ezt ugyan hittük is meg nem is, de mától biztosan nem kell tétován bolyongani a bizonytalanságban: pártunk és kormányunk tőlük sem tűri a fékezést és ellensúlyozást.

Az Alkotmánybíróság első ellenkezésének legkisebb jelére bedurcizott a kormány, és mit sem törődve a látszattal magára rántotta a "hazudtunk reggel, éjjel, meg este" gyurcsányi takaróját. Mert a kijelentés, miszerint:

"a kormány kezdeményezi az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság (Ab) hatásköréből. A 98 százalékos különadóról szóló törvényt, amelyet az Alkotmánybíróság kedden megsemmisített, változatlan tartalommal javasolja újra elfogadni a parlamentnek."

...csak azt jelenti, hogy bizony hazudoztatok mindenfélét nemlétező fékekről meg ellensúlyokról.

Ezért szerintem felesleges az alkotmányt a szátok íze szerint módosítgatni minden hasonló alkalommal. Mondjátok ki: Magyarországnak nincs szüksége okvetetlenkedőkre, az Alkotmánybíróság működést meg függesszétek fel. Még ez is kevésbé lenne hányingerkeltő, mint a mindenkori alaptörvény védelmezőiből bohócot csinálni.Azt nyilván nem javaslom, hogy esetleg lassítsatok a törvénykezésen, mert a futószalagról leeső határozatok tele vannak hibával, logikai és jogi zsákutcákkal. Amiket egy megfontoltabb és átgondoltabb szövegezéssel elkerülhetnétek. Mert, ha nem világos most sem az aránytalan végkielégítések megzabolázásának szándékával van baj, hanem annak kivitelezési módjával.

ÁPDÉT:

Lázár Jánosban csúcsra jár a hisztifaktor, az alkotmánybíróság póráza már meg van szövegezve és be is van nyújtva a bohócligának.

http://www.parlament.hu/irom39/01446/01446.pdf

Lázár János ismeretlen új oldaláról mutatkozott be. Kérem a nyájas olvasót őrizze meg hidegvérét, Lázár nem énekel, nem versel, nem celebkedik, nem a konyhában tüsténkedik főzőműsorban: ő dorombol. Eddig úgy tudtuk, hogy a Rogán-Navra hagyományokat követve most éppen ő a párt göcsörtös mutogató ujja, de a hivatásos doromboló szerep új. Számomra érdekes, hogy a fülkeforradalmárok kicsit sem csekélységekkel múlatják azt a drága időt, amit a rohamtempóban törvénykezésből marad. Adjuk meg a királynak ami a királyé - gondolják - és dürrögjük körbe a főnököt illő módon. Ilyen vészterhes és nehéz időkben fontos a lélek ápolása, a Kedves Vezetőn nagy a teher, nyomja a vállát leszakított nyugdíjbefizetéseink kétséges sorsa, kijár neki egy bátorító smúz minden ülésnap után.
Ám Lázár János csak a főnökkel ilyen. A frakcióban szigorú, az ellenzékkel kemény, velük választókkal meg egyenesen modortalan:

"A Fidesz a nyugalom érdekében áldozatot hozott Esztergomban, de nem felejti el "mindazt a szemétséget", amit Meggyes Tamással szemben elkövettek az elmúlt években" -mondta, mint akinek lefogazott az ékszíj a fejében.

Mi ez a bosszúvágy kedves János? Meggyes és az esztergomi polgármesteri szék elvesztése ekkora traumát okozott, hogy csak bolyongsz a sötétben, mint anyóka a teszkóban klaffogó protkóval, mert elfogyott az akciós csirkefarhát? Ilyet politikus akkor sem mond, ha szétfeszíti az ambíció, és az egyre szűkülő szövetnadrág már fűrész módjára vágja a seggét. De ha már Meggyes esetét ennyire megjegyeztétek és mellre szívtátok  ne álljatok meg itt. Csináljatok a monster fényességes képmásával egy tacepaót magatoknak, függesszétek ki a káderhivatalokban közvetlenül a NENYI mellé, és mielőtt bakot lőttök kapitálisat, vessetek rá egy féloldalas sanda pillantást:Vajon a forradalmi hevület narancs ködén át beszűrődik még a valóság a forradalmárok agyáig legalább kísértő szellemkép formájában? Nem ti fogjátok a választókat leváltani, hanem azok titeket, ha nem tetszik valami. Kétharmaddal felhatalmazták a kormányt, és kétharmaddal hatalmazták fel Tétényi Évát is, hogy Meggyes ámokfutásának véget vessen. Nem áldozatot hoztok, ha Meggyes tarkóján meghúzzátok a bőrt, hanem teljesítitek a választók akaratát.

Mi lesz veled/veletek kedves János, ha a választópolgárok húsbavágó kérdésekben is morcogni fognak? Ha rossz néven veszik, hogy a magánnyugdíj befizetéseket lenyúljátok, és nem hallgatnak a kedves szavakra, miszerint "tegyék félre most a részérdekeket, tegyék félre a magánnyugdíjpénztári érdekeket", és egyszerűen beintenek? Bosszúhadjárat lesz, netán vendettát hirdettek a "sok szemétséget" elkövetők ellen? Vagy emberi hangnem és kidolgozott, átgondolt törvényjavaslatok, átlátható nyugdíjrendszer helyett toporzékolni fogtok habot fújva, mint kan boxer dugás után?

Szíj Melinda jelenség lett. A hátrányos külsejű kereskedelmi ügyintéző megvalósítja álmát, az otthoni fürdőszoba tenorok és konyhapult szopránok meg beleképzelik magukat a helyébe jól.
Snitt.

Ha ilyen egyszerű volna ez a történet, akkor nem született volna ez a poszt sem. Mert Szíj Melinda kereskedelmi ügyintézővel, anyával, Megasztár versenyzővel semmi gondom nincs. Ellenben a jelenséggel amit kreál belőle a tévékettő nagyon is van. Szíj Melinda ugyanis nem a Megasztár nevű műsorban legendásodik, hanem a Celebipari Szakmunkásképző: Hogyan csinálnak belőlünk csótányt? -fakultációján szerez diplomát éppen.

A ki nem mondott törekvés - ómájfaszom, megtaláltuk a magyar SzúznBojlt! - egyértelmű és világos. Nem is értem, hogy miért a kettesek egyik prominense lájkolta a héten esti műsorban Melindát? Miért nem Boyle kisasszony jött egyenesen a tévékettőhöz, vagy küldött legalább egy hómvideót, hogy ez a szenvedés még neki is sok volna, és Melinda a legnagyobb kedvence?
Mert szenvedés az van bőven. Ellenkező és támogató gyerekek, elküldött és majdnem de mégsem visszafogadott pasi. Csöndben kérdem, kutya az nincs a családban amit be lehetne vetni? Mégis úgy lenne teljes a szenvedésbiznisz, ha a jövőhéten bemutatnák a gazdi éneklése alatt szívfacsaróan szűkölő ebet. 4-500 emelt díjas sms-t garantáltan hozna abban a pillanatban. Ezek mellett a képbe került a mentorság is, bár a Megának elvileg nem profilja. Az internet furcsaságain forgatókönyv szerint kiakadó Szíj Melindát Liptai Claudia vette szárnyai alá, felolvasta neki a Nagy Kommentelő Határozót, és felvértezte tudásának minden morzsájával. A tudás megnyugtató birtokában Szíj ezúttal sem ment haza.

Minek is ment volna? Mikor egyébként szemmel láthatóan jól érzi magát, csak a magánéletét firtató idióta kérdésektől jön zavarba. Mert szegényke nem tudja, hogy mit hazudjon a csatorna kedvéért az aktuális pillanatban. Zavaros neki is, hogy miért kell első és egyetlen lehetőségként aposztrofálni a szereplését, mikor ő (is) harmadszor próbálkozik? Nem tiszta az sem, hogy a sok harcot megélt szívszerelem miért mond olyanokat, hogy együtt olvasták el a szerződést, együtt beszélték meg a napi teendőket, és döntöttek Melinda indulásáról? Mikor neki elő kell adni a cirkuszt, a szakítást, talán és mégsem békülést, a lelki társas ideológia minden fordulatával.

Mi lesz a következő? Messze még a karácsony, Szíj Melindának bérlete van a döntőbe, hova fogja fokozni a feszültséget a tévékettő? Belengetik, hogy a Playboy szilveszteri különszámában Melinda ledobja a textilt, csatlakozva ezzel a műsorvezető Liptai, és az előző széria két üdvöskéje által megteremtett hagyományokhoz?

Olyan csótánycsapda ez, amiből nincs menekvés. Hisz az egyetlen megmentésre alkalmas fantázia vitéz a szomszéd csatorna lakója. Berényi András egy huszáros vágással oldaná meg a feladatot: elvenné Melindát feleségül, nevére venné az összes csemetét, egy köríves rúgással leterítené a pénzcsinálókat akik ezt a helyzetet gondosan, ám meglehetősen balfasz módon kitalálták, és a Rózsa presszóban megnyugodva elszámolnának a végtelenig. Kétszer.

A kedves néző pedig foglalkozhatna azzal, hogy Szíj Melinda péntek esti produkciója önmagában elég élményt nyújtott-e ahhoz, hogy a helyébe képzelje magát, és dobjon-e rá egy szavazatot.

Drága Doktor Úr!

Kérem nézze el, hogy levelemmel zavarom! De állapotom kétséget kizáróan furcsa, mi több, már-már számomra is aggasztó! Pedig szedem azokat a természetes alapú kiegészítőket amiket felírt. Csalódással állapítottam meg, hogy egy centit sem nőttem, cserébe úgy párologtatom magamból a tesztoszteront, hogy a lakókörnyezetemben meghaladja az egészségügyi határértéket!

Viszont a lelki változások megdöbbentőek, doktor úr drága. Nekibátorodtam. Nagyon. Pedig olyan csendesen kezdődött minden. Kinevezésem napján még csak vigyorogtam, kutyatej az útilapu alatt, ám a kegyelmi állapot nem tartott sokáig. Mondhatjuk, hogy elmosta az árvíz, én pedig a zúgó Sajó és üvöltő Boldva sodrában tanultam meg úszni. Nyugtalanító volt a helyzet, amit némi dózerolás emlegetésével igyekeztem kompenzálni. Ezen én lepődtem meg a legjobban. Képzelheti rökönyömet, mikor alapvetően szerény és barátságos lényem szájából egy ilyen drasztikus kijelentést hallottam kiesni. A saját fülemmel! De ami eztán jött, az maga volt a meghasadás. Robbantani is akartam! Botrányt ki, autópályát és magamat fel a szégyentől. Mert ekkor már éreztem, a kijelentéseim nem tőlem, hanem a belém kötözött gonosztól származnak. Ugye nem képzeli, hogy én, ki a demokrácia elkötelezett híve vagyok önszántamból jelentek ki ilyet, ugye, ugye nem?

"Hála istennek van egy új köztisztviselői törvényünk, ami azt jelenti, hogy nincs szükség álságos pályázatokra. Régen úgy történt, hogy meghirdették az állást, jelentkezett 180 szerencsétlen pályázó, miközben a kiírók előre tudták, hogy kit fognak alkalmazni. Nem köti a kezünket többé az sem, hogy amennyiben valaki nem válik be a posztján, horribilis összegű végkielégítést kell neki fizetni."

De mit tehetnék, ha testemet-lelkemet megszállta valami, ami kineveztette velem egykori titkárnőmet, Zay Andreát a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség élére?Én tiszta pillanataimban igyekeztem ellenállni Dokikám! Kértem, hogy legalább ehelyett a Búbos Banka Kör helyett írjunk valami kevésbé röhejeset az önéletrajzába, de rosszabbik énem még a sokkal keményebben hangzó Bölömbika Kört is leszavazta!

Aztán jött a kolontári tragédia, és a vörös iszap maró lúgja minket is elért. Támadni kezdtek Andika miatt mert nem értették: ezért a felelős nem ő, nem én, hanem a körülmények. Hiába minden szakértelem, minden alaposság, minden vizsgálat és szakszerű ellenőrzés, ha a körülmények összejátszanak. Márpedig itt ez történt, Doki bazmeg. Hol van az előírva, hogy a vörösen csordogáló buzgárokat egy ellenőrnek észre kell vennie? Ugye, hogy sehol?! De addig sokkoltak ezzel a képtele vádaskodással, amíg elszakadt a cérna újra, és megparancsoltam(!!) az új gát építését nekik!

Érted ezt doki? Én, bazmeg, én parancsoltam, aki még a nyári szúnyogot is megkérem szépen, hogy legyen szíves fáradjon a légycsapó alá, de csak ha nincs ellenére! Ekkor már a környezetem is furcsán nézett. Manyi néni a földszint kettőből már nem csipkedett arcon azzal a cigi szagú bütykös ujjaival, hogy na, mi van Zozika, hány pitypangot mentettél mámma'? Jó napot Zoltánt motyogott, és igyekezett elsurranni a fal mellett. Persze utána eredtem, de a közelébe érve szembe fordult velem, két mutató ujjából keresztet formálva sziszegte felém: pffppfpffff....éngem nem államosíttok' újra! Pfffejjj! - és leköpte a frissen vett Armani cipőmet bazmeg!!

A lakásba érve negyedórát sírtam. Mondjuk hívtalak is, de szokás szerint elérhetetlen voltál Doki bazmeg! Ezért sírtam még negyedórát, közben pedig vadul küzdöttem a démonjaimmal és a szemembe lógó kispárnasarokkal. Ittam egy kis langyos tejet és arra gondoltam: szeretném, ha Manyi néni újra megölelne, és kutyatej koszorút emelne nemes homlokomra megbocsátása jeléül. Mert én nem vagyok ilyen! Nem, nem. NEM!

Az önszuggesszió nem vezet sehova Dokikám, ezt biztosan állíthatom. Reggel még úgy nézett ki, használni fog a terápia, de aztán hírét vettem, hogy parancsom ellenére a lullai utat megint építik. Természetesen látnom kellett mit csinálnak a gazok, és egyáltalán hogy mernek szembeszegülni velem? Velem, baszki! Mire a helyszínre értem már nem volt megállás. Az elsőt aki szembe jött megszólítottam: hé, paraszt! Melyik út megyen itt Lullára?! Mire aszongya' a szerencsétlen, hogy ő itten valami polgármester, és különben is, meg így, meg úgy. Na képzelheted, adtam a mezítlábas suttyójának! Mit képzel ez? Egy ilyen rokonai által megszavazott senki fog okvetetlenkedni a Nagytekintélyű Illés Zoltánnal?? Én vagyok táj, a kép, az út bazmeg, még a térkép is én vagyok! -mondtam - ha akarom nem az út nyomvonalát rajzolom át, hanem a planétát magát faragom képemre!Feldúlva értem haza, és ami otthon fogadott az még az én sokat látott elmémet is megtorpanásra késztette. Álltam előtte némán, és csak néztem. Éreztem, hogy közel már a megvilágosodás pillanata, de az is lehet csak egy gömbvillám suhant el mellettem. Mindegy, nem bírtam levenni szemem a képről. Csak álltam ott mint egy kuka, még a belém bújt ördög is csak tátikázott szólásra képtelenül. Az egyik oldalamat leverte a víz, a másikat jóleső izgalom fogta el, még a szőrpihék is táncot jártak az alkaromon. Ez én vagyok? - hüledezett az egyik, Ez én vagyok! -ragyogott a másik, én pedig csak bámultam megbabonázva a képaláírást  ezredik alkalommal:

Egy valahonnan mélyről felszakadó sóhaj törte meg a csendet. Egy sóhaj, ami kilopózott a gonosz sötét uralma alól, a teret bejárva pattogott a bútorokon, lopakodott faltól falig, majd kiszökött a nyitott ablakon, mint egy egykor jobb ember lelkének kósza, eltévedt kísértete:

....segítség....

Egy pillanatig azt hittem képzelődök. De, ugye te is hallod már, Doki?!


* a levél természetesen a szerző képzeletének műve. A valósággal bármilyen hasonlatosság puszta illúzió.
 

"Nevét se tudom még, pénzét se fogom még,
És csak azt tudom, hogy ő nem lesz már tizennégy.
A Viktor vigyáz rá, a Gyuri vigyáz rá,
Nem tudja mi vár, mi vár, mi vár rá...."

Tizennégy hónap múlva örökké! Ez akár egy romantikus lányregény címe is lehetne, de nem az. Pártunk és kormányunk tovább űzi a kutyakomédiát a magánnyugdíjakkal. Kedves Vezetőnk mint gondos mágus igyekszik hipnotozálni háborgó népét: a magánnyugdíjat megölni nem kell félnetek, jó lesz! Gabóca nem torkos, hanem gondos lett az elmúlt években, nála jobban senki nem lobbizik semmilyen érdekben, ezt már bizonyította!Dőljetek hátra, minden rendben lesz. Feltéve...ha a felesleges gondolkodást mellőzve szó nélkül hisztek bennünk vakon. Ez a ti érdeketek, és tényleg nem miattunk. Istibizi.

Az Ember Aki Még Soha Nem Hazudott ezzel a dumával néz minket hülyének  rezzenéstelen arccal. Sehol egy pislogás, vagy egy grimasz legalább, amiből érezhetné az egyszeri ember, hogy neki is fáj, hogy hazudoznia kell nekünk. Arcból arcba. Pedig június nem volt még olyan régen, hogy a honpolgár máris elfelejtse, mikor igyekeztek ezt gründolni először. Meg azt sem, hogy miért.

Brüsszelben az EU megint nem volt megértő se Orbánnal, se a többi 7 tagországgal, akik a magánnyugdíj költségvetésbe számítását szorgalmazták. Beintettek: lófaszt gyerekek, tessék szépen tartani a hiányt, a zemberek megtakarításától meg kuss. Nagy a feje, búsuljon a ló! - gondolta Orbán, akkor államosítjuk, elvesszük, einstandoljuk a befizetéseket, oszt'jónapot! Tizennégy hónap nem a világ, nemecsek se abba halt bele, hogy a Pásztor fiúk elszedték tőle a golyóit.

A felzúdulással számoltak, legfeljebb a mértékével nem. Mit tesz ilyenkor egy Igazi Fülkeforradalmár? Visszakozik? Frászt, azt ő nem szokott, helyette példát mutat milyen az, mikor a kétségbeesés kitartással párosul: vagyis emelte a tétet. Most már nem 14 hónapig nem lesz befizetés, hanem soha többet. Furcsa hely lehet az a mátrix, ahol az el sem kezdődött 14 hónap örökké tart. Vajon miből tartana felfogni végre, hogy a választók nem hülyék? Hogy azt is megértik, a kormánynak szüksége van erre a pénzre, és használni szeretné. Hogy esetleg tényleg jobban járna a jövőbeni nyugdíjas is, ha az állam kezelte személyes számlán lenne a pénze áttekinthető módon, és örökölhetően ahogy a magánnyugdíj rendszerben volt. Néha nem kéne más csak némi leereszkedés, ha a pénzünkre pályáztok. Kezeljetek minket felnőttként, mert a szajkózással, hogy de mi értetek, és tényleg, és jó gazdák leszünk csak hülyének látszotok.

Ám a számháború nem ért itt véget.

Kormányunk remek taktikai érzékkel tovább emelte a tétet: választójogot kaphatnak a határon túli magyarok, jelentette be Gulyás Gergely az alkotmányt előkészítő eseti bizottság alelnöke. Mi jut erről elsőként az ember eszébe? Nyilván Szinglihorda Pista örömteli beszéde, mi más? Másodiknak meg az aktuális rémület: nyugdíj befizetésünk már nincs, és még a határon túliak is szavazhatnak?!

Vártam, hogy a közelgő ünnep apropóján a kormány előjön valami hasonló nemzeties dologgal. De biztos, hogy ebben a pillanatban ez volt a jó választás? Én is azok közé tartozom, akik szerint a kettős állampolgárság megadása nemes és jó dolog, szavazni viszont mindenki oda szavazzon ahol él, és ahová adót fizet. Ettől nem tartom kevésbé fontosnak a határon túliakat, de a rokonaimra is rászólok, ha átjönnek hozzánk és átrendezve a lakást ők mondják meg hol legyen mától a kanapé. Alapból mégsem ez a bajom. Hanem a nyugdíjrendszer átalakításához hasonló kidolgozatlanság. Abban nem látok kivetnivalót, ha a határon túliak 6-8 mandátummal képviselik magukat országuk, tájegységük, bárakármi szerint a parlamentben. Válasszanak képviselőt, legyenek jelen. De mondjuk listára ne szavazhassanak, azért a belpolitikát és gazdaságot érintő pártprioritást hadd döntsük el mi, akik itt élünk.

Faramuci helyzet az biztos. Talán nem volna ártalmas, ha a számokkal bűvészkedés és nemzetieskedéssel dobálózás előtt átgondolnátok ezeket a dolgokat a nagy rohanásban. Szerencsés volna konkrét elképzeléseket, kidolgozott és átgondolt terveket látni a véleményalkotáshoz.

Amíg ez nincs, addig a kedves olvasó kormányunk alkotmány blogján véleményezheti  akár ezt, akár az alkotmányozó bizottság összes többi témáját. A kommenteléshez regisztráció szükséges, de elég egy nick nevet megadni a személyes adatok helyett.

A következő gondolatok felfokozott indulatból, ennek megfelelően kétségkívül a demagógia határait feszegetve íródnak. De leszarom. Ha gyermekvédelemről és családon belüli erőszakról van szó, nem akarok sem tárgyilagos, sem polkorrekt lenni.

Két érdekes cikk is található az indexen, amiket érdemes párhuzamba állítani egymással. Az egyikben Szalai Annamária beszél a médiaszabályozásról, a korhatárkarikáról, a családok és gyerekek védelmét szolgáló letölthető tartalmakat rostáló szűrők rendszeréről.

A másikban a legutóbb nyilvánosságra került gyermekbántalmazási esetet elemzik és véleményezik szakértők, akik a hazai rendszer hiányosságairól is fellebbentik a leplet. Egy vidéki család három felnőtt tagja (apa-anya-nagyapa) éveken keresztül szexuális segédeszközként használta a velük élő négy gyereket. Szexuálisan, lelkileg és fizikailag is bántalmazták őket, amíg végre feltűnt valakinek a dolog, és a gyerekek nevelőszülőkhöz, a rohadékok meg kiérdemelt helyükre, a sittre kerültek.

Értem én Szalai törekvését, meg támogatnám is. Csak teszek rá magasról addig, amíg korhatár karikán kívül egyéb fejlesztéssel nem védenénk a gyerekeket akár elborult agyú kedves szüleiktől is! A második cikkből kiderül, hogy a gyermekvédelmisek elégtelen oktatása, az információs rendszer lassúsága és hiányossága miatt heteket-hónapokat kénytelenek eltölteni ismert esetek mellett ezekkel a családnak nem mondható valamikkel gyerekek.

"Rendszerint az egyes információk megosztása, cseréje között eltelik a jogszabályban előírt 22 munkanap." -mondja az egyik kompetens személy, amire csak annyit kérdeznék: szerintetek ennyi idő alatt hányszor lehet szexuálisan bántalmazni egy családjából ki nem emelt áldozatot?

Ha nem világos segítek: nagyjából pont huszonkétszer! És akkor a szombat-vasárnapot nem számoltam. Persze közben mehet a háttérben a tévé, az erőszakot elszenvedő gyerek a könnyein át is felismeri az ismert jelecskét a képernyőn, és tudatában van: őt itt most éppen megvédik.

Igen, egy lesarkító demagóg rohadék vagyok, de vállalom. Ahogy azt a véleményemet is, hogy a médiával történő szargurigázás előtt célszerű volna a fizikai erőszakot meggátolandó intézkedésekre fordítani a szellemi és anyagi erőforrásokat! Nem holnap, egy hét vagy hónap múlva, netán jövőre, hanem most! A gyerekek védelmét szívügyének érző keresztény-konzervatív kormányzat érezze erkölcsi kötelességének, hogy a letölthető tartalmakat rostáló szűrők elé helyezi a emberi tényezőt. Akiket megfelelő létszámban, magas szakmai ismeretekkel és kimagaslóan gyors információs hálózattal felszerelve vessen be a gyerekek/családok védelmében.

Aztán ha ezzel készen vannak, akkor Szalai úgy szűrheti a letölthető tartalmakat, úgy pakolhatja a színes karikákat, ahogy jól esik neki.
 

A parlament tegnapi ülésnapja tartogatott néhány meglepetést. Nem, itt most nem a kormány válságadó csomagjára gondolok, hanem az ellenzék reakcióira. Ugyanis tegnap látszott először, hogy a kormánynak van ilyen.

Mintha az önkormányzati választás terhe alól kiszabadulva kiengedett volna a hereprés, úgy tört rájuk a felszabadultabb határozottság. Ugyan a hasonszőrűek előtti hangos beszéd még mindig nehezen megy, de most legalább látszott az igyekezet. Vona Gábor az arcán látható kifejezés ( hogy akadt volna a torkodon a narancsarató kombájn mikor kimondtad a multik sarcolását te....vitorlatolvaj! ) ellenére igyekezett keménynek és határozottnak mutatkozni. Az adózásra tromfolás kényszerpálya volt, dadogós zavarba is jött a saját bátorságától rendesen.

Schiffer András meg egyenesen átugrotta önmaga árnyékát a Rambó tempóval. Bár a poén az ő előadásában fáradt volt, mintha egy megpocakosodott, népe szeretetétől kényeztetett Rambóról beszélt volna a fájter helyett, de így sem volt rossz az eddigiekhez képest.
Ők ketten felszólalásaikkal elértek valamit, ami a kormány törvényalkotási rendszerében ritkán fordul elő, ha egyáltalán. Mindketten szóvá tették a távközlési piacon jelenlévő kis és középvállalkozások problémáját, miszerint azok is egy polcra kerültek volna a piacot uraló multikkal. A felvetések hatására kormányunk még idejében ébredt, módosították az indítványt, és nem vágták haza a vidéki, kis lefedettséggel rendelkező, de sokszor az eldugott települések egyetlen telefon és internet elérési forrást biztosító cégeket.

Ez dicséretes Uraim, respekt!

De ettől függetlenül tessenek retorikai különórákat venni és gyakorolni. Mert az ellenzék legnagyobb baja, hogy nincs vérbeli szónoki karakter egyik ellenzéki pártban sem. Nézzétek meg Gyurcsányt vagy Orbánt,  akik beszédkészségből ötösre vizsgáztak minden szájmenés órán. Mindketten rendelkeznek azzal a képességgel, hogy odafigyel rájuk a közönség, beszéljenek bárhol. Gyurcsány túlélésének záloga ez a képesség, ettől vélik még mindig sokan, hogy Orbán egyetlen reális ellenfele lehet majd egyszer.

Mesterházy próbálja utánozni, de a pofozózsák belépő szintjétől nem jut feljebb. A tegnapi egy vagyok a hárommillió szerencsétlen lesarcolt magánnyugdíjasból szöveg is akkora önherénrúgás volt, hogy szerintem éjjel jegelnie kellett. Az építési törmelékkel feladott magas labdáról nem is beszélve.

Szóval lenne hova fejlődni, volna mit tanulni. Tegnap úgy látszott már legalább a szándék megvan. Úgyhogy: nosza!

Pártunk és kormányunk ma falhoz vágja a malacperselyt. Kiosztják egymás közt a szépen illusztrált, heti érvényes akciós újságot, hogy a bólogató-nyomogató egyen arcok Polihisztor Tóni útmutatása alapján legalább képről felismerjék amire szavazni fognak.
Sej, magasztos pillanat lesz annyi szent. Odabaszunk a multiknak jól! - sutyorogják - ez ám a forradalom! Nézd, még Zagyva Gyuszi is mosolyra cserélte a karikás ostort! Most megmutatjuk (Illés Zoza szerint megparancsoljuk nekik!! ) hogy a magyar kormány igazságos, elveszi a profitot attól akinek van. Naná, a kisembertől vegye, akinek nincs? Nekik mondjuk az új adócsomag után sem lesz, de lótúrót, olyan nincs, hogy mindenkinek minden jobb legyen! Zárjátok már be az ablakokat, mert behallatszik ez az állandó nyinnyogás, hogy de drágább lesz a tej meg a kenyér, meg, hogy frászt fog növekedni itt bármi, ha a karvalytőke beint két kézzel a profitfölözés miatt.

Orbán Viktornak megfordult a fejében, hogy a magánnyugdíjak einstandolásával milyen könnyen válhat gyurcsánykompatibilis plakátarccá? Ugyan a nyugdíjrendszerünk egy szúnyogfing erejével vetekszik, de ez az önkényes: hoci ide egy évi megtakarítást! -dolog szimpla szabadrablás. Ha ma keresztül verik azt is, Orbán teljes joggal szorítja le Gyurcsányt az egyszeri plakátról:Nincs az az ok és indok amiért ezt meglépheti egy kormány feje anélkül, hogy minimum az ellentételezés részleteit ki ne dolgozták volna. Egy évi nyugdíj megtakarításunkat adjuk oda "majd hozomra"? Azért, mert Szent Jobb azt mondja, hogy az majd állambácsinál lesz jó helyen? Ott, ahol eddig a legrosszabb helyen volt, mert csak a feneketlen zsákba öntöttük bele?

Megjegyzem, a nyugdíjas szkeptikusok számára eljött egy jelentőségteljes pillanat. Igen, nektek, akik a mostani nyugdíjasoktól elvennétek a szavazó jogot, mert ki látta, hogy negyven évig levonták tőlük amit le kellett? Most számotokra/számunkra teremtik meg a lehetőséget, hogy a jövő nemzedéke majd kussoltasson néhány évtized múlva, és elvitassa jogotokat/jogunkat a közélettől. Mit fogtok akkor mondani? Hogy de mi a Nemzeti Együttküszködés Rendszerébe fizettünk, ezért nem az állam testén élősködő passzív tömeg vagyunk, hanem egykori fülkeforradalmárok büszke nemzedéke? Attól tartok ez pont annyit fog számítani, mint a maiak magyarázata: mi mindent megtettünk, csak a mindenkori hatalom, ugye...

Ha így haladunk akkor könnyen megeshet velünk is, hogy a kormány mostani szlogenjét fogjuk ismételgetni évtizedek múlva, mikor a farháthoz a bőrkét is elkérjük a hentesnél:

A legkisebb is számít, hejhó!

Nemzeti Média Nostradamusunk jóvoltából ezen a hétvégén már szétültették az eminenseket a kereskedelmi tévék. Megasztár pénteken, X-Faktor szombaton, mert kér a nép, hát adjatok neki. Így tegnap este először jutottam odáig, hogy ne csak a neten található, engem érdeklő videókat nézzem meg az ertéel szuperprodukciójából, hanem odaüljek elé. Igen, a nyájas olvasó kitalálta, nem tartozom abba a csoportba, akik kizárólag az Olasz sáska (Calliptamus italicus) párzási énekének közvetítését nézik a Diszkó Veri csatornán. Közönséges médiafogyasztó vagyok, ráadásul a 18-49 célcsoport tagja, akit mindenféle vizuális, vásárlásra ösztönző hatásokkal igyekeznek bombázni az ebben érdekeltek. Nekünk szól, hogy a kékvérű nők könnyen hüvelygombásodnak, hogy a menstruáció a hónap legörömtelibb napja, és hogy a szárnyas betét azért jó, mert kifér a budiajtó résén. Egyedüli rejtvényt már csak a csavart bordás tampon okoz, mert eddig úgy tudtam, a nők hüvelyében se metrikus menet, se fegyvercsőhöz hasonlatos huzagolás nincs.

Szóval érintve éreztem magam a Nagy Szétültetés Ügyben, gondoltam itt az alkalom, hogy elejétől a végéig megnézzek végre egy X-Faktort. Az aprólékosan kidolgozott és bejáratott formátumnak le kellett volna nyűgöznie, vártam, hogy engem is csodálatra késztet, mint teszi ezt hétről hétre cirka másfél millió emberrel. Amit kaptam az nem az ájulat volt, hanem agyvérzéssel kombinált akut agyi hypoxia. Mondjuk utóbbit lehet ordítás közben szereztem be, mert műsor közben kiesett a számon néhány lesből támadó mijafasz?!

A műsorban fellépő faktorkák teljesítményét megítélni nem fogom, az ítélet úgyis szubjektív. Volt aki tetszett nekem is, és volt aki nem. Viszont a zsűrin elkapart az agyam, mint csendőr kakas a meleg taknyon. Mikor Nagy Feró harmadszor ismételte el, hogy bazmeg, ezt a szart amivel te itt nyomulsz kurvára utálom, mert egy fos, de, hogy te édescsillagom mennyire zseniálisan istenkirálycsászár voltál ebben a szarban, az elmondhatatlan! Keresem a hibákat hidd el, de kurvára otthon hagytam az okulárét, meg különben is Malek parfingja csípi a szemem és úgysem látnék a produktumban semmi kivetnivalót -akkor azért föltettem a kérdést: mi ez itt wazz? Tehetségkutató, vagy csótánycsapda? Mert a Nemzet Csótánya erősen beleragadni látszik a lájkolós középszerbe, a többiek meg bólogató nejlonkutya módjára utánozzák.

Geszti egyszerűen csak unalmas, Keresztes Ildikó viszont olyan természetes és élő, mint egy kriptaajtóra szögelt selyemvirág koszorú. Malek Miklós legalább odavágott a mentorságnak úgy istenesen és őszintén: "tőlem ne várjátok, hogy a saját csapatom ellen szavazzak! " -mondta a párbaj után- csak diplomatikusan nem tette hozzá, hogy akkor sem, ha a klapec szemmel láthatóan nem ébredt föl aznap reggel, és fejben otthon alszik éditündi nyálhabocskát fújva a műsor alatt. Így kell ezt, hiszen így válik teljesen értelmetlenné az egész: nem azt zavarjuk el aki gyenge és rossz, hanem a "másét". Ez volna az amerikai profizmus, tényleg van helye "mi kutyánk kölyke" mentalitásnak egy tehetségkutatóban?

A műsor végére felfedeztem magamban a saját, eddig nem ismert x-faktoromat, ami joggal predesztinálna az adásban szereplésre: én lennék a moderátor, aki hibátlan -még jó, x-faktoros, höhö- ütemérzékkel teremtené nyakon a zsűrit, mikor éppen hazavágni igyekszik a nélkülük élvezhetőnek mondható műsort.