A parlament tegnapi ülésnapja tartogatott néhány meglepetést. Nem, itt most nem a kormány válságadó csomagjára gondolok, hanem az ellenzék reakcióira. Ugyanis tegnap látszott először, hogy a kormánynak van ilyen.

Mintha az önkormányzati választás terhe alól kiszabadulva kiengedett volna a hereprés, úgy tört rájuk a felszabadultabb határozottság. Ugyan a hasonszőrűek előtti hangos beszéd még mindig nehezen megy, de most legalább látszott az igyekezet. Vona Gábor az arcán látható kifejezés ( hogy akadt volna a torkodon a narancsarató kombájn mikor kimondtad a multik sarcolását te....vitorlatolvaj! ) ellenére igyekezett keménynek és határozottnak mutatkozni. Az adózásra tromfolás kényszerpálya volt, dadogós zavarba is jött a saját bátorságától rendesen.

Schiffer András meg egyenesen átugrotta önmaga árnyékát a Rambó tempóval. Bár a poén az ő előadásában fáradt volt, mintha egy megpocakosodott, népe szeretetétől kényeztetett Rambóról beszélt volna a fájter helyett, de így sem volt rossz az eddigiekhez képest.
Ők ketten felszólalásaikkal elértek valamit, ami a kormány törvényalkotási rendszerében ritkán fordul elő, ha egyáltalán. Mindketten szóvá tették a távközlési piacon jelenlévő kis és középvállalkozások problémáját, miszerint azok is egy polcra kerültek volna a piacot uraló multikkal. A felvetések hatására kormányunk még idejében ébredt, módosították az indítványt, és nem vágták haza a vidéki, kis lefedettséggel rendelkező, de sokszor az eldugott települések egyetlen telefon és internet elérési forrást biztosító cégeket.

Ez dicséretes Uraim, respekt!

De ettől függetlenül tessenek retorikai különórákat venni és gyakorolni. Mert az ellenzék legnagyobb baja, hogy nincs vérbeli szónoki karakter egyik ellenzéki pártban sem. Nézzétek meg Gyurcsányt vagy Orbánt,  akik beszédkészségből ötösre vizsgáztak minden szájmenés órán. Mindketten rendelkeznek azzal a képességgel, hogy odafigyel rájuk a közönség, beszéljenek bárhol. Gyurcsány túlélésének záloga ez a képesség, ettől vélik még mindig sokan, hogy Orbán egyetlen reális ellenfele lehet majd egyszer.

Mesterházy próbálja utánozni, de a pofozózsák belépő szintjétől nem jut feljebb. A tegnapi egy vagyok a hárommillió szerencsétlen lesarcolt magánnyugdíjasból szöveg is akkora önherénrúgás volt, hogy szerintem éjjel jegelnie kellett. Az építési törmelékkel feladott magas labdáról nem is beszélve.

Szóval lenne hova fejlődni, volna mit tanulni. Tegnap úgy látszott már legalább a szándék megvan. Úgyhogy: nosza!