Varánusz

Úgy alakult, hogy a friss, új, szebb jövő első napjait sikerült határon kívül tölteni. Ennek a néhány napnak az egyetlen tanulsága, hogy a kint élő rokonaink és barátaink már nem velünk nevetnek, hanem rajtunk.

Ahogy a hét történéseit nézem világos, hogy Orbán Viktor számára nem egyértelmű, mennyire figyel ránk a világ. Itt most nem kizárólag és elsősorban a nemzetközi kritikusokra gondolok, hanem azokra, akik bár a határon kívül élnek évtizedek óta, mégis fontos nekik mi zajlik itthon. Számukra pedig világos az Orbáni üzenet: a vakondnak igyekszünk napozóágyat eladni. A médiatörvénnyel kapcsolatos égés nem merül ki a lapok kritikáiban. A nemzetközi közösség polgárainak hangja nem jut el hazáig, szerencsére. Mert igazán égő az volna, ha a magánbeszélgetések tartalma látna napvilágot. Ahol például az olaszok azon röhögnek, hogy amíg az ő Don Viagrájuk megdugja, addig a miénk a feljelentgeti és cenzúrázni akarja a kétes erkölcsű valósághősöket. Ráadásul azt sem önmaga teszi, hanem a stelázsi alsó polcán porosodó műbroki.

Sajna az igazukat elvitatni nem lehet. Pláne akkor nem, ha felidézzük, hogy az olaszoknál Mara Carfagna hivatott az esélyegyenlőségi ügyeket képviselni, nekünk meg ez a ájtatos mineknevezzem, Stágel Bence jutott.
Az ember, aki az országgyűlésbe is csak a cserepadról jutott be, akarja megreformálni az ízlésünket, visszahozná a feljelentgető hálózatot. Azt értem, hogy a ministránsokat megzavarja néhány fedetlen csöcs, és egy idióta játék, de azt nem, hol voltak ők akkor, mikor Hoffer Misi küzdött a bizonytalan nemi identitással, főműsoridőben, anyátok közt? Azt sem értem kinek a nevében igyekeznek végrehajtatni ezt?  A pártéban, aminek több tagja, mint szavazója van? Javaslom egyszerűsíteni a dolgot: legyen online lehetőség, ahol egy kattintással lehet a fertőt bejelenteni. Ez közvetlenül azután legyen, mikor a jómunkásember szervezete visszaköltözött a .hu végű oldalra a .net alól. Mert ez így a beszlopált misebor látszatát kelti kedves cukorborsók: ugye ti nem akartátok még véletlenül sem kihúzni magatokat a Tekintetes Médiahatóság és Szalai Annamária figyelő tekintete alól? Ahogy apám bölcs mondását idézzem: nehéz úgy erkölcsről papolni, ha kurvának látszol.

Ilyen alapon még nehezebben megválaszolható az olaszok által föltett kérdés: mi rosszabb? Ha a Helyi Dúcse fölvásárolja a médiát és szabja a feltételeket, vagy, ha befektetés nélkül igyekszik uralmat gyakorolni fölötte? Berlusconit az olaszok - általam ismert - többsége és a világ is csak egy két lábon járó pénisznek tartja, azonban nem segítek kitalálni, minek tartják a csöcselvonó rendszert kiépíteni igyekvő magyar kormányt.

Mikor az ember nehany napot internet nelkul tolt, mindig valami csodat var, ha gepkozelbe kerul.
De nekem eleg volt megnyitni az index cimlapot, elolvasni ezt, ezt meg ezt, es maris az itteni hoval boritott hegytetorol visszaverodo fenykevenel is vilagosabb volt: csodak marpedig nincsenek. Ahogy nincs Telapo, Husveti Nyul, pont ugy nincs a hibait belatni es kijavitani kepes magyar kormany sem.

Ezert csak egy apro kerdesem volna Orban Viktor miniszterelnok urhoz, mielott visszaterek a szabadsag adta nyugodtsaghoz, es a hazai kozelet helyett a taljan kulinariaban merulok el ujra: milyen erzes Europa csulatartalyanak lenni? Illetve, lenne megegy: ezert a mediatorvenyert megerte?

(ekezetert bocs, kulhonban igy megy ez)

Legyen bármilyen elcsépelt a frázis, aki szelet vet, vihart arat. Fokozottan igaz ez az NMHH-ra, ami személyi összetétele, vezetője, aktuális jogi környezete miatt a legkisebb szélvetésre is minimum tornádóra számíthat. A Tilos rádióval szembeni fellépés utáni "szabadságharc" mutatja, mennyire nem hisz az egyszeri átlagblogger/átlagpolgár abban a bizalomban, amit hangsúlyozni igyekeznek pontos törvényi szabályozás helyett.

Miközben mi talán okkal ízlésrendőrséget emlegetünk, és magyar módi szerint azt firtatjuk mennyiért fordították le a számot magyarra, addig Ice-T az egyetlen épkézláb dolgot teszi, amit megtehet: röhög rajtunk. Teljes joggal. Röhög a mi paránkon, a hivatal okoskodásán, most utóbb pedig azon, hogy ha nem vigyáz, Kossuth Lajost csinálunk belőle a Tekintetes Hivatallal szembenállás jelképeként.

Ő talán tudja, hogy a gyerekek védelme nem a számai előtt elhangzó figyelmeztetés, és a sugárzásának időpontjáról való határozással kezdődik. Legalábbis addig nem, amíg a trend szerint az alig huszonéves tinibálványok napi kétszázszor lejátszva azért könyörögnek, hogy kúrja már meg őket valaki.

Viszont, ha ezt szóvá tesszük ne menjünk el szó nélkül a hivatal válasza mellett sem. Az indoklás a fentiek miatt sántít, az előcitált Kossuth miatt pont azt a hatást nem éri el, amire egyébként szemmel láthatóan szánták: cinikusnak hat elnéző helyett. Pedig, ha lehámozzuk róla a sallangokat akkor észrevehetnénk amit üzentek: nyugalom Cukorborsók, további izmozás helyett megelégszünk egy riposzttal, és a szabályos műsoridőben játszott, figyelmeztető jelzéssel ellátott közlési móddal. Vagyis mennénk egy tipegésnyit az általunk hangoztatott bizalom irányába, csak még kurvára nem tudjuk milyen mamuszt vegyünk fel hozzá.

****

Rendhagyó módon teljesítek most egy kommentelői kérést, mert az ötlet amit felvetett megvalósításért kiállt:

"Kedves Fabius újságíró! (Várúr csak tudja!)
Legközelebb, ha felmerül benned Ice-T szerepeltetése blogodon, akkor Kossuthnak maszkírozva tedd!

Kérlek, azért az a bögyös nagymellű szabadságharcos néni maradjon ott a fotón!
Ha esetleg Sz. Annamária arcát pakolod rá, akkor többet nem jövök feléd sem!"

Nos, kedves Kijelölt Felelős remélem a vizuális megjelenítés elnyeri tetszésedet :-) Kossuth volt annyira szabadszájú és bőbeszédű, hogy korának rappersztárja is lehetett volna Lali-T néven.

Magyarország Érzelemrokonító Forrasztékának üdvöző szavaival belépett az Úr 2011. évébe. Pici szépséghiba, hogy a Nemzet Tolla folyni látszik mindjárt év elején, és kínos papírtörlőzést kellett végrehajtani a Nemzeti Köszöntőre hullott és pacát hagyott tintafolt miatt. De egyúttal megnyugtatólag is hatott az elnöki gesztus: semmi reformista változás nem lesz, csak a régi, kényelmesre kitérdelt dilettantizmus folytatódik. Hurrá.

Ennél magyarosabban nem is kezdődhetett volna A Nap, Mikor Kedves Vezetőnk a Csúcsra Ért. Gondolom SkiccPál megkapja kiérdemelt fejmosását, amiért így belerondított a dicsőséges pátoszba, ahogy megkapják fejmosásukat a hülye nemzetközi hírügynökségek is, akinek szintén van pofája mindenféle kritikus hangot megütni a Szent Napon. Tessenek már végre tudomásul venni: Magyarország felkészült az Unió vezetésére!
Ennek bizonyítéka a képen látható, január elsejével megalakult Különleges Beavatkozó Egység. Nekik elég a megszokott jelet fellőni az égre, és máris elillan minden felmerült gond és probléma. Egész Európába ingyen szállítják a módszertant, a miszerint BatVezér kimondja: Á, és a másik kettő megmagyarázza, miért hülye az, aki ezt nem érti. Nagy Anna példát is adott erre mai megszólalásában, mikor ezzel a gyönyörű mondattal indokolta, miért jó, hogy az Uniós elnökség miatt elözönlik az országot a külföldi újságírók:

„Ez azért nagyon jó, mert végre le lehet velük ülni, és meg lehet velük beszélni, hogy az, amiről azt gondolják, hogy a médiatörvény tartalma, az vajon tényleg az-e"

Nicsak, mit beszél, mi? Még a végén kiderül, hogy a médiatörvényként elfogadott és publikált irományban nem is annak tartalma van, és innen a félreértés.

Érdemes egy pillantást vetni Orbán Viktor első idei szavaira is. Szerinte: "A világban elképesztő sebességű és mélységű átalakulás zajlik, és Európának az eddigieknél sokkal erősebb világversenyben kell helytállnia." Az elképesztő sebességről és világversenyről nekem az autóversenyzésnek az a része ugrik be, mikor az új, önbizalomhiányban nem szenvedő pilótát összeültetik a régi motoros navigátorral.
Ilyenkor két eset van: a pilóta kétségtelen tehetsége mellett azért az itinert diktáló versenyzőtársára hagyatkozik, és ketten együtt alkotnak valami emlékezeteset, vagy az önfejű felülbírálja a rutint faszpofázol módon, és úgy esnek be a fák közé, hogy letarolják a fél erdőt.

Ezért aztán a friss kormányosnak figyelmébe ajánlom írnokának szavait: ne fogadkozzunk, dolgozzunk!

Ezúttal, ha lehet, jól.

Itt ácsorgunk az év utolsó napján, vegyük számba mit látunk, ha körbe nézünk: mögöttünk két választás, egy új kormány, új szemlélettel. Napjainkat azzal töltjük, hogy ácsorgunk a nyugdíjintézetek ügyfélablakai előtt sorszámmal a kezünkben, és kapkodjuk a fejünket a médiatörvény miatt kitört fikacumani elől. A jövő évi költségvetés az eddigi megtakarításainkra épül, szerkezeti reformot nem hajtottunk végre egyet sem. Cserébe van gúzsba kötött Alkotmánybíróságunk, és gyakorlatilag nincs kontrollt jelentő Költségvetési Tanácsunk.

Pali Bohócot felfokozták íródeákká, megalakult a Központi Hírgyár, és ha minden igaz, ma lesz közzé tett médiatörvényünk, ami garantáltan megvédi a sajtószabadságot. Azt a sajtószabadságot, amit külföldi megfigyelők előtt is biztonsági őrökkel vigyáztattak legutóbb. Kormányunk a soros EU elnökség utolsó felkészülési napjait kínosabbnál kínosabb magyarázkodással tölti.

Holnap úgy vesszük át az elnökséget, hogy a német külügyminisztérium államminiszterének, Werner Hoyernek médiatörvényre utaló üzenetét tartjuk a hónunk alatt: „jó lenne, ha az ez a téma gyorsan eltűnne a világból". Volt elegáns lehetőség a kormányunk kezében: visszadobathatták volna megfontolásra a törvényt, és most volna lehetőség az Unió normáinak megfelelően csiszolni rajta. De a kormányunk az eleganciát nem ismeri, elmentek egész a falig, ahol önként álltak be, és állítottak be minket is Damoklész kardja alá: Hannes Swoboda, az Európai Parlament (EP) szociáldemokrata frakciójának helyettes vezetője kijelentette: ha Magyarország a törvényt teljes szigorával alkalmazza, akkor az EP a szavazati jog megvonásának eszközével is élni fog. Kussolás lesz a kussoltatásért.

Szép kilátások a jövőre. Ha felnézünk éjfélkor az égre, akkor az a fénylő valami nem a hold lesz felettünk, hanem a béka seggének halványan derengő sziluettje. Reménykedjünk, hogy az EU elnökség nem fog csúfos kudarcba fulladni a sajtó fölötti bármi áron történő uralkodás szándéka miatt, és napok-hetek-hónapok múlva nem ez a kép fogja röhögésre késztetni a kontinenst:
Eredményesebb, tartalmasabb új évet nekünk! Jövőre veletek ugyanitt!

Valójában nem volt kérdés amit föltettem tegnap. Tudtam én is, ti is, de az ember hajlamos reménykedni abban, hogy országának vezetője legalább a világ háborgását megérti, és ha másért nem, a saját méltósága utolsó morzsáinak megőrzéséért kitér a tarkója felé tartó péklapát elől.

De a mi kormányunk nem ilyen. Ők önérzetesek és tévedhetetlenek. Hiába mantrázza L.Simon kadét, hogy nemisnemisnemis indokolta meg senki, valójában mi a baj, hiába szajkózza Trubadúr Péter, hogy majmegbeszéljük, hiába világosodott meg az utolsó pillanatban a lakájmédia billentyűverője, Dévényi István is. Nem számít a pontokba szedett hibalista, sem a közvélemény általános elítélő megnyilvánulása, amire már aligha lehet ráfogni, hogy de, azt akarjátok, hogy gumiszabályokkal élve szenesre szívassunk benneteket akár egy angol nyelvű dal lejátszásáért.

Már nem véleményes, hanem biztos: ti ezt akarjátok. Pont ezt. A médiatartalmak totális ellenőrzését sugárzott, nyomtatott és online médiában. Én magyar kormányt ennyire beszarva a nép hangjától még nem láttam. Inkább vállaljátok be a Puszta Putyinozást, a diktátorozást, a diplomáciai malőröket, ahogy a német külügyminiszter diktálja tollba Martonyinak, hogyan is nézne ki egy Európa kompatibilis médiatörvény. Ám a figyelmeztetés mit sem ér, ti a szarrá fikázott médiatörvénnyel ünneplitek az EU soros elnökségének kezdetét. Magyarország és Zsákfos menni ejrópa, mi?
De semmi baj srácok. Mi végig vegetáljuk ezt a három évecskét, végignézzük ahogy a jobboldal magára keni a humortalan beszariság és prüdéria pátoszos mázát, amíg a középkori módszerektől megundorodó választópolgár 2014-ben hazavágja a szórakozását, véleményét, szólásszabadságát korlátozó bagázst egy újabb fülkeforradalommal. Bizony ám, addigra mindennél erősebb lesz az ígértétek, megláttuk, és visszamennénk abba az időbe, hogy a középkorinál felvilágosultabb nézetek vannak divatban.

Nektek azt javaslom cseréljétek le a ferihegyi, delegációkat köszöntő posztert még időben, mondjuk erre:
Legyen világos első pillantásra, hová is kerültek.
 

Mielőtt elpukkantjuk a pezsgőt, és meghallgatjuk SkiccPali őszinte jókívánságait a jövő évre, majd virslivel faszpumpázó Szávay Pityuvá válunk egy hajnal erejéig, talán nem haszontalan, ha vetünk egy pillantást a blog statisztikájára. Nézzük miről is volt itt nagybaszó egész évben, miről folyt a diskurzus, a vita, a csöndes és hangosabb anyázás posztban és kommentben. Mi foglalkoztatott minket, és mire voltatok ti ezekből leginkább kíváncsiak.

A végeredmény talán csak egy közéleti témával foglalkozó blognál meglepetés. Bár, ha az emberek tévénézési szokásait, a médiumok társadalmi szerepét nézzük, akkor a tévézés is a közélet része. Én bátran vállalom, hogy nem tartozom abba a kultúrkörbe, akik lamé kesztyűvel nyúlnak a távkapcsolóért mert az pfejj, és kizárólag a botsáska párzási énekének koncertfelvételét nézik a Mezzó csatornán. De ezzel nem vagyok ám egyedül, sőt. Így esett, hogy ami nem sikerült Szíj Melindának a Megasztárban, az bejött a Varánusz blogon.

A kötött pulcsis nemzetlánya úgy leverte az összes konkurensét, mint Staubinger néni a protkós poharat az éjjeliszekrényről: lazán, visszakézből. Hiába erőlködött az RTL egy estén bevetve  Faszharcos Danit és Kokó Bucit, ez csak egy második helyet ért.

Nálunk a legolvasottabb politikus Gyurcsány Ferenc lett.  Fletó feltámadásának körülményeire voltatok leginkább kíváncsiak politikai témában az idén.  A sors furcsa játéka, hogy a második legolvasottabb Orbán Viktor tulajdonképpen a szocik egyik (egyetlen?) épkézláb gegjének köszönheti a helyezését. Akkor még találgattuk kinek juthatott eszébe a SZALEFORELÉNERezés, de azóta valószínűsítjük, hogy Déri Balázs volt az elkövető. Nektek bejött, és bevallom nekünk is.

Népszerűek voltak a fiktív szereplőkre írt elképzelt helyzetek is. Staubinger néni levelezése az ő Kedves Vezetőjével nem sokkal múlta felül a szellemével birkózó Orbán Viktort, és a terapeutájának panaszkodó Illés Zozót. Ezeken kívül nagyon akartatok Matolcsy kezére verni, és sokan szerettetek volna egy kokit nyomni a forintot bedöntő Kósa-Szijjártó gazdasági zseni páros fejére. Utóbbi poszt egyébként a kommentek számában nyert idén. Semmi máson nem vitatkoztatok ennyit, mit ezen a témán.

Legérdekesebb utóélete mégis egy olyan témának volt, ami valahol az olvasottsági középmezőnyben szerénykedik. Tavasszal az egészségügyi minisztérium rezidenseket röghöz kötő rendeletének apropóján született poszt alatt gyakorlatilag három napig ment a vita, gyakran teleírt komment dobozzal. Hazai és kivándorolt orvosok, rezidensek osztottak mindenkit a saját érvrendszerük szerint. Eleinte. Mert ugyan a kivándorlásukat ellenzők és köztük csókospajtás viszony nem lett, viszont a generált is kibeszélt vita végére született valamiféle konszenzus.

No, hasonló konszenzusos vitákból látnék én többet a jövő évben!

Nagy nap ez a mai, Feleim! Vigyázó tekintetünket a Sándor Palotára vessük és figyeljük, hogy ébred a Nemzet Tolla a mai napon. Eljött a nap mikor döntenie kell: tökös legény lesz végre, vagy pöckölhető fejű vásári figura. Kiteszi az országot EU elnökségesdivel együtt újabb vesszőfutásnak, vagy egy elegáns mozdulattal visszadobja normakontrollra vagy megfontolásra a médiatorvényt.

Tudjuk, hogy ez igazából nem rajta múlik. De ezúttal tegyük föl, hogy mégis. Játsszunk el a gondolattal, hogy SkiccPalit egyszer az életben maga alá gyűri a józan ész, számítani kezd mit gondolnak rólunk a világ meghatározó országai, és megremeg kezében a penna. Kis lépés volna ez neki, de nagy lépés az ország renoméjának. Nyomot hagyna maga után, akár Armstrong a Holdon, és valóban vállveregetve mondhatná el az újévi köszöntőt.
Nem ringatom magam a hitben, hogy az eltelt idő alatt emóssá szomorodva búslakodott a szólásszabadság és véleménynyilvánítás lehetséges kormányzati befolyásolásán, és ezért nem írta még alá a törvényt.Sokkal valószínűbb, hogy a kivárásra játszó Kedves Vezetőtől nem kapott még ukázt az aláírás bejelentésére. Kormányunk lázas igyekezettel próbálja minimalizálni a minden szinten kavargó vihart a bejelentés előtt. A megmondóemberek véres verítékkel megfogalmazott riposztokkal bombázzák a Nemzeti Hírgyárat, és igyekeznek arcunkba tolni bármit, amivel szerintük kedvezőbb színben tűnhet fel a médiatörvény.

Kedvencem L. Simon László semmitmondása, aki úgy ismeri el a vétett hibát, hogy nem ismer el semmit. Szerinte a megfogalmazott kritikák három fő csoportba sorolhatóak:

- politikai
- szakmai tévedés
- el se olvastátok bazmeg! hajtogatása

Az, hogy a külföld is felrója, miért narobotok ülnek kizárólag a médiatanácsban, nem hiba. Ugyanis ez demokratikus, picsábamár. Bízni kell, meg imádkozni serényen, és majd az idő kiforrja mi sül ki ebből - mondja. Nos, az a rossz hírem van kedves L. Simon László, hogy én olvastam a médiatörvényt. És azon túl, hogy általános gumiszabályokkal a szátok íze szerint kívánjátok meghatározni, mi rombolja például a közerkölcsöt, egyetlen konkrétum található benne: a kiszabható összegek számai. Az viszont tiszta és világos. Cserébe nagyvonalúan megfeledkeztetek a részletes és pontos szabályozásról, mondván: legyen elég a jóindulatotok.

Miről beszélek? Arról, kedves L. Simon László, hogy Pálffy Istvánnal karöltve legalább megpróbálhattatok volna egy olyan részletes szabályozást írni parlamenti pökhendi álldogálás helyett, amilyen eddig is volt. Sorvezetőnek használhattátok volna a régit, ami szerintem pontosan definiálta, mit kell eltűrni egy közszereplőnek tőlünk és a médiától véleménynyilvánítás címén, és hol van a határ, ahonnan jogorvoslatnak van helye.

Ha nem emlékeznél segítek: lapozd föl a 36/1994.(VI. 24.) AB határozatot.

Így felesleges a pökhendi ácsorgás, a lekezelő univerzális szupermenként tündöklés, bizony a médiatörvényetek egy rakás szerencsétlenség, és minden titeket ért kritika jogos.Ugyanis a bizalom nem jár alanyi jogon. Azt ki kell érdemelni átgondolt munkával, és mondjuk pontos szövegezéssel egy olyan törvénynél, ami alapján tíz-százmilliós bírságokat lehet bárkinek a nyakába varrni. Ha maradt még valami a józanságotokból, akkor ma felszól valaki a Sándor Palotában ücsörgő motornak:

- Alá ne írd Pali!
 

Talpra magyar! Hí a Zsoca!
Itt az idő, gyertek haza!

A Nemzeti Együttműködés orákuluma ismét gondolkodni volt:
Hiába no, a magvas gondolatokhoz csönd és ihlet kell, meg némi agyi oxigén hiány, ha a verőereket elnyomja már a műanyag karima. Szabadon szárnyal a képzelet, határt szabni néki nem lehet - gondolta az orákulum, és trónjáról felpattanva némileg zsibbadt lábakkal kibotladozott a sajtótájékoztatóra, ahol bejelentette: A és B kategóriás jogsival államot vezetni nem lehet. Izé, akarom mondani a kettős állampolgárságról szóló törvény "nem ismer A vagy B kategóriájú magyar állampolgárságot. Egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van".

Ergo: szavazati jogot is kell adni a határon túliaknak.

A magyar állampolgárság nem etnikai alapon különbözteti meg a magyar ajkúakat, hogy a brassói szász felmenőkkel rendelkezők is megkaphassák amire vágynak. Itt kérdezném meg kedves Pótviktortól, hogy ez ugye azt jelenti, hogy akár Bugár Béla is folyamodhat állampolgárságért még azelőtt, hogy külön nyilatkozatban deklarálná magyarságát, és szent esküvéssel hódolna Nemzeti Mózesünknek? Mindezt csak azért kérdezem, mert Pótviktor a legutóbbi magyarság rostán áthullajtotta a szitán a Híd prominenseit, és elfelejtette meghívni őket a MÁÉRT rendezvényére Kedves Vezetőnk: Legnagyobb Álmaim, és a valóság című előadására.

Megjegyzem, én is azt az álláspontot képviselem az ügyben, hogy a kettős állampolgárság egy szép gesztus, de szavazni mindenki oda szavazzon, ahol életvitelszerűen tartózkodik. Mert bár szégyellem, hogy Mikulás Pista 20 évre betonozós álmát nem osztom, de a saját pöcsömmel majd én verném a csalánt, nem kell segítség, köszi.

Arra a kérdésre, hogy mit remélünk az ellenszankciókat hozó Szlovákiától, a kettős állampolgárságot el nem ismerő Ukrajnától csak megvonta a vállát, bedobta a most divatos univerzális gumiválaszt: a törvény mindenben megfelel az európai normáknak! Nem tudom az ájtatos néz-e tévét, olvas-e újságot, de mondjuk Ukrajnában egészen konkrétan a szart is kiverik egymásból a képviselők a parlamentben, és közben valahogy nem az európai normák járnak az eszükben. A szlovákoknál pedig éppen tegnap bukta a szlovák állampolgárságát 19 ember, a ficóista állampolgársági törvénynek köszönhetően. Ám Pótviktor kitalálta a tutit:

Majd eltitkoljuk jól, hogy ki kapott állampolgárságot, és ki nem. Olyan ki és összekacsintós dolog lesz ez, igazi testvéri-bajtársi viszony. A lebukástól való félelem összekovácsolja a nemzetet határon innen és túl. Nem hittem, hogy lesz olyan dolog mi mellett SkiccPali érzelemrokonító forrasztékának értelme lesz, de ez most az.Pótviktor szerint mindez teljesen rendben is van. Nem kell diplomáciához fordulni, nem kell erőfeszítéseket tenni, nem kell mondjuk egy magyar-szlovák alapszerződést figyelembe venni. Eltitkolni kell és passz. Mert az olyan európai normás. Ha meg nem, akkor majd Viktor kijelenti, hogy mégis. És kész.

Az Új szó internetes felületén benéztem a témával foglalkozó cikk alá, vajon mit szólnak ehhez mondjuk a felvidékiek? Az ott olvasottak némileg ellentmondanak Pótviktor kincstári optimizmusának:

"A határon túli magyarokat, az anyaországi magyarok hagyták cserben, december 5.én, Orbán nem tótia, hanem Magyarország hattyúdalát énekli, ő egy hitlerhez hasonló, kisebbségi érzésben szenvedő tébolyult, látszik a szemén és cselekedetein, hogy nem normális. REmélem, a felvidéki magyarok is hozzájárulnak majd az elmebeteg kisded játékaihoz, a határon túli magyarok csak a jogaikért sírnak, de nem fogják fel, hogy kötelességeik is vannak, az ő betétkönyvüket is nyúlhassa le orbán, kíváncsi lennék, hogy akkor is kérnék a kettős állampolgárságot, ha ugyanannyi adót kéne fizetniük, mint az anyaországiaknak, akkor is kérnék, ha az ő nyugdíjukat venné el orbán pártcélokra, ez így nem igazságos, hogy a szlovák anyagi biztonság mögé bújva pattogtok! aki kettős állampolgár, fizessen mindkét államnak adót!!! ne az anyaországiak pénzén magyarkodjatok, hanem a sajátotokon!!"

*****

"Ma már nem űzhetik ki őseik földjéről a magyarokat, bár biztosan szívesen megtennék! Volt idő amikor valóban azt meg is tették magyarok tízezreivel. Ma már az EU-ban bárhol vásárolhatunk ingatlant és lakhatunk. Tehát az állampolgárságot vehetik csak el és tűzhetik a kalapjukhoz. Legfeljebb nem lehet majd az illető SI ügynök.

Képzeld csak el, ha valóban egységesek lennénk és mindannyian, félmillióan felvennénk a magyar állampolgárságot mi is történne!? Semmit sem tehetnének! Félmillió magyar állampolgáré lenne az ingatlana, háza, földje,... vagy is újra magyar lenne. Bár most is az, de akkor nem szlovák állampolgároké lennének az ingatlanjaink Ez lenne az igazi, csak hát egységesek nem vagyunk.

Gyáva nyuszik vagyunk :-(

Sajnos"

*****

"Nagyon rosszul látod, épphogy elvehetik a földet, Magyarországon sem birtokolhat, vásárolhat termőföldet külföldi...az EU épp Orbán diktátor kérésére hosszabbította meg a moratóriumot, aki magyar állampolgár lesz elveszíti a Szlovák állam területén lévő termőföldjeit...
A kettős állampolgárság és az ezzel esetlegesen járó szavazati jog a magyar nemzet megszűnését fogja jelenteni. A határon túli magyarok olyan pártokra fognak szavazni, amelyek akár a fegyveres revíziót is támogatják,/kétlem, hogy a határon túli magyarok az szdszre fognak szavazni/ egy szörnyű, délszláv háborúhoz hasonló vérengzés lesz, ha a szlovákok nem is, de az ukránok, orosz segítséggel ,románok, szerbek le fogják rohanni Magyarországot, családok fogják egymást gyilkolni, Bosza Jánosnak pl. meg kell majd ölnie a saját gyerekeit, hisz azok szlovák iskolába jártak, bizony ezek a nyilas módszerek, háború lesz és rengeteg vér, a semmiért, mint akkor"

*****

"Nehany szaz, esetleg nehany ezer ostoba hazaffyn kivul senki sem akar egy diktatura allampolgara lenni..."



Legfinomabban szólva sem az elragadtatás hangján beszélnek ezek a pernahajderek a Kedves Vezetőnk személyéről. Talán megérne egy torpanásnyi időt, hogy elgondolkodjatok: ha nekik kintről is diktatúrának látszik ami nekünk bentről is annak tűnik lassan, akkor mit akartok ti adni nekik tulajdonképpen? Már a kunyeráláson kívül, hogy szavazzatok majd ránk pártlistán, lécciléccilécci!
 

...és megáldá a lepárlókat Isten, mondván: szaporodjatok és sokasodjatok! Töltsétek meg víz helyett pálinkával a szájakat, mert amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is!...

Ha most ébrednénk a házipálesz okozta éber kómából, és nem éltük volna meg ezt az évet furcsa világ fogadna:

- Az EU ugrál a mellünkön a médiatörvény miatt,
- gazdaságpolitikánk az eddig megspórolt és most elvett megtakarításokra épül,
- köztársasági elnöknek neveznek egy kiszolgált írógépet,
- érdemi döntéseket hozó Alkotmánybíróságunk nincs,
- Költségvetési Tanácsunk sincs,
- Pozsgay elvtárs forradalmi hevülettel írja az új alkotmányt.

Azt hiszem az időutazó kezéből kiesne a pálinkás üveg, szájában megkeseredne a bejglivég, és csak pislogna, mint egyszeri nyugdíjas az Orbán levélre: mijafasz, visszajöttek a vörösök?

Pedig egy ország várta Nemzeti Mózes eljövetelét, aki kivezeti a népet végre az elmúlt nyolc év okozta megpróbáltatásokból. Felsorakoztak mögé kétharmadnyian, várták, hogy megnyitja a Velencei tavat Sukorónál, őket pedig máris egy szebb világ várja a túloldalon. Ehhez képest most tüntetni járnak hetente, és fogják a fejüket: ez volna az a más, a bármi más, amit akartunk?

Pedig nem indult rosszul. A győzelem éjszakáján elmondott oligarchás beszéd, a na, ez aztán forradalom volt baszkikáim!- hangoztatása lelkesítően hatott legalább az igazhitűekre. Kaptunk mellé gesztuscsomagot, aminek elemeivel egyet lehetett érteni: kettős állampolgárság, országgyűlés megfelezése mind támogatható dolog. Csak az a fránya gazdasági csomag nem akart az istennek se elkészülni, bármilyen sokan vártuk is a Nagy Tervet, amivel végre igazi válságkezelés kezdődik. Akkor még azt hittem, 2010 legnagyobb csalódása bekövetkezett mikor szembesültem a ténnyel: az orbáni válságmegoldó gazdaságpolitika a hiánycél kitágítására alkudozásból áll. Orbán megkapta a kiérdemelt sallert Brüsszelben, és ez a tervnek nem nevezhető valami is ment a kukába.

Életképes országüzemeltetési teória helyett kaptunk gyorsan egy NENYIt. Mintha a kötelező függeszték bármire is alkalmas lenne azon kívül, hogy deklarálja Orbán Viktor számára a dátumot, mikor kezdett igazán hülyét csinálni magából. De legalább a törvényhozás dübörgött a szándékuknak megfelelően. Egyeztetést nem igénylő egyéni indítványok sokasága tette lehetővé, hogy a Fidesz ne országot vezető pártra, hanem betonüzemet működtető gazdasági társaságra hasonlítson. A lex kenyerespajtások és a kedvükért meghozott alkotmánymódosítások volt a zsalu, haverokból cölöp készült, amit aztán a frakció jómunkásemberei szorgosan kiöntöttek kötőanyaggal.

A varrodában sem tétlenkedtek a szorgos kezek: bábot varrtak Kedves Vezetőnknek, aki örömében kinevezte köztársasági elnöknek. SkiccPál nem habozott kijelenteni: ő itten a motorizált aláírógép lesz, és hogy szándékát tettekkel is igazolja, a saját bérezéséről (is) szóló törvényt írta alá elsőként a hivatalba lépése utáni pillanatban.
Aki azt hitte ettől cifrább már nem jöhet, az tévedett. A gazdaságpolitika kimerült kapkodásban és átgondolatlan ötletelésben. Pénz kell, mindegy honnan! - ez volt a jelszó, és a hatásokat nem felmérve kezdték is kiróni sorban a válságadókat. Mert ne a zemberek fizessék meg, vagy ha mégis, akkor szidják tovább a bankok, a multik és az energia meg kommunikációs cégek kurvaanyját. A banki tranzakció díjakban, mobilszolgáltatások árában elrejtett költség az nem adó, hanem áremelés, úgyhogy kuss. Aztán valaki szagot kapott, és pillanatokon belül ott lihegtek a manyup felhalmozásaink felett csorgó nyállal, mint egy falka sakál. Némi előjáték után belecsaptak a lecsóba: vagy ideadod önként, vagy kiszerződsz a közösségből. Mint egy szekta, ahová csak teljes vagyonlemondással van tagfelvétel. Gyártottak sok szép, és könnyen cáfolható elméletet, majd kinevezték a Kiflik Zsúrnőjét felügyelő biztosnak. Csodálatos lehetett a kormányülés, amin Selmeczivel gyakoroltatták a táblánál, milyen kitalált számokkal miként kell előadni a Nagy Aggódás című jelenetet. Szerintem azt még Matolcsy is csak ujjai mögül kikukucskálva merte végignézni.
Az évtized lopásának sok kritikusa akadt, akiket módszeresen ki kellett szerződtetni a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből. Bárki, aki szót emelt vagy emelhetett a lopáspolitika ellen az napokon belül házon kívül, jogkörét veszítve találta magát. Az Alkotmánybíróság gúzsba kötve, a Költségvetési Tanács felszámolva, a helye behintve sóval, a Kopits társaság föl ne támadjon valaha.

Utolsó állva maradt kritikus a sajtó, meg a zinternet, hogy rogyna rá az ég a sok mitfirkálsz mitugrálszra. De mire jó a szinte csak gumiszabályokat tartalmazó médiatörvény, ha nem az elcsendesítésre?
A lényeg, hogy ne riadjunk vissza semmitől. Nevezzük európainak a törvényt akkor is, ha az egész kontinens szerint nem az, hazudtoljunk meg mindenkit a kimondott és leírt szavaik ellenére, majd tegyünk pontot az egész végére egy Orbánra annyira jellemző üzenettel: lófaszt változtatunk bazmeg, majd én megmondom mi európai, és mi nem az!

Az év és a kormányzás ilyen alakulása mellett szerencse, hogy a pálinkaforradalom legalább jól sült el. Otthon nyugodtan hátradőlhetünk, mindenki butíthatja magát a spájzban főzött aktuális kedvencével, az alkoholmámor ködén át szemlélve csak ki kell várni a bukás elkerülhetetlen pillanatát. Ha időközben nem, 2014-ben mindenképpen. Mert kétharmaddal nem csak nagyot alkotni, hanem akkorát perecelni is lehet, hogy beleremeg a fülkeforradalomra érzéketlen Európa. Az utat már kitapostátok hozzá 2010-ben.

Azt gondoltam kielégedetlenkedtük magunkat a hétre, kaptok karácsonyra valami vicceset képeslap formájában, és elvonulunk mindannyian három napra nagyzabálást, békésboldogságot játszani a családdal. De Kedves Vezetőnk az utolsó pillanatban is dobott valami apró kariajit a fa alá, amit illik viszonozni.

Azért szeretem a hörrtévét, mert lassan a Fidesz saját pornócsatornájává válik. Ott levetkőzik nagyjaink a gátlásokat, és kiélik magukból az összes elfojtott perverzitásukat. Szerintem tényleg elhiszik ilyenkor, hogy csakis az igazhitűek tábora nézi őket - nem is tévednek túl nagyot - és beindul a kitárulkozás, útjára indul a vágy.
Igen, a mazochizmus egyik formájának lehet tulajdonítani Kedves Vezetőnk tegnapi, Rájátszás című műsorban eljátszott performanszát. Érthető, hogy ennyi kritika után kell egy kis lelki petting, egy kis önpolíroztatás, némi önbizalomfröccs.

Már a bemelegítés is csodálatos volt. Ahogy belemarkolt a lecsóba, ahogy falhoz vágta határozottan kijelentve: eszünk ágában sincs módosítani a médiatörvényt! Az bizony európai akkor is, ha az Unió összes tagországa állítja az ellenkezőjét! Picsábamár a sok ostoba, saját törvényeit nem ismerő félhülyével! Ne akarjátok, hogy toporzékolni kezdjek! Megmondtam, vagy nem mondtam meg, hogy nektek is ilyen van?! Különben is, Nagy Annuska is elolvasta, oszt' ő is megmondta. Na.
Mivel már bemelegedtek a szájizmai és hangszálai, nekilátott megvédeni a megvédhetetlent. Rárugózott a német ügyre, és egyszerű kabátlopási cécónak minősítette azt.

Ezek nem tanulnak semmiből, de tényleg. Szijjártó ostobaságát egy jókora tockos kíséretében tette helyre a német külügy, jelezve ezzel: dobjátok ki a francba a kínai fordítóprogramot, és igyekezzetek szó szerint értelmezni amit üzentünk! Érdekes, hogy Orbán szerint egy helyettes segédszóvivő akciója az egész, ezzel szemben a németek meg úgy tudják, hogy a külügyi államtitkár Werner Hoyer, és maga a külügyminiszter Guido Westerwelle szólalt meg, és tette helyre az esetleges szijjártói félreértéseket. Az értem, hogy valahogy legalább az igazhitűeknek úgy kéne megmagyarázni a történteket, hogy a legkevésbé fessen szarul, de ezzel a pofonfát rázogatni szerintem felelőtlenség.

Még azt találják hinni, hogy az EU soros elnöke nem ismeri fel európai diplomata kollégáit.

De az is megeshet könnyen, hogy a műsor után Vitya felpattant gyorsan, és a híradást megelőzve maga hívta fel a német kancellár asszonyt bandzsítva az igyekezettől, hogyaszongya: csókl'om Angéla néni, tessék már tudni róla, hogy magának el teccettek lopni a kabátját, jóvan? Csakmerazér' ez most gecifontos lenne, ha kérhetném.
Az téma végére még izmozott egyet jó szokása szerint. Mert a magyar kormány kemény, mint a fagyott kutya lába, önbizalomhiányban nem szenved, bármikor képes hideg gyantával tépni a szőrt a hóna alól. Orbán személy szerint pedig "nem hajlandó rezgő lábszárral viszonyulni a parlamenti vitákhoz vagy a nyugati visszhanghoz."

Érdekes dolog ez a visszhangsüketség. Minket deklaráltan nem érdekel, de a minket minősítő intézeteket meg igen. Nem is értem, hogy nem tett még rendet a Fülkeforradalmár a pénzügyi elemzőfülkékben is? Hogy fordulhat elő a Nemzeti Együttműködés kormányával, hogy nem tisztelik a világmegváltó, gyakorlatilag a horizonton túlmutató gazdaságpolitikáját? Miért hagyják, hogy rezgő lábszárak nélkül belekényszerítsék Matolcsyt megint egy olyan helyzetbe, ahol muszáj neki kimondani:

A leminősítés a hosszútávú felminősítés felé tett első lépés.

Ez az ordenáré faszság igazi ajándék a fa alá, valósággal megkönnyeztem. Az is egy nagyszerű pillanat lehetett, mikor Kedves Vezetőnk egy mondatban kijavította önmagát:

"Mi még Kínával is versenyképesek leszünk, ha végig tudjuk, ha végig TUDOM csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam"

Megjegyzem, nincs ha. Mi Kínával máris versenyképesek vagyunk. Na nem gazdaságilag hanem demokrácia felfogásban, és az alapjogok értelmezésében. Ezen talán csak az az ember segíthetne átmenetileg, akinek legkevésbé áll ez érdekében. Schmitt Pálon múlik, hogy jut-e a sajtó karácsonyfája alá egy gesztus. Pontosabban fogalmazva Orbán Viktor rajta keresztül mutathatná meg, hogy ő nem és nem, de kicsit mégis igen. A médiatörvény visszadobatása akár megfontolásra, akár normakontrollra jelzés lehetne. Meg menekülő út a nemzetközi össztűz alól.
Esetleg karácsonyi gesztus. Nélküle elég bután fog kinézni az üdvözlőlapotok.

A mellébeszélés és kimagyarázás lassan tananyag lesz minden magára valamit adó kommunikáció szakon. Nyakó István is docense a szakmának, de amiket a két utódja a napokban összehordott, azon szerintem ő is elsírta magát az irigységtől.

Orbán Viktor Nemzeti Trubadúrjának ostobaságait már megszoktuk, Szijjártóról én is azt hittem, hogy nagy meglepetést okozni már nem tud. Belátom férfiasan, hogy tévedtem. Tegnap a kormányt ekéző hírcunami alatt kiderült, hír az, amit Petya annak tart, az csak úgy, ha ő maga fordítja le a saját nyelvére. Cáfolatul ki is ragadott a híresőből két példát, és addig gyúrta, gyúrogatta, amíg ugyan sokkal kevésbé dehonesztáló nem lett, cserébe kurvára röhejes igen.

Elsőként mindjárt nekiment a Kedves Vezetőnket lediktátorozó luxemburgi külügyér Jean Asselbornnak. Megtudhattuk, hogy a diktátorozás nem a luxemburgi kormány hivatalos álláspontja, hanem csak úgy mondta a kormány külkapcsolatokért felelős vezetője. Azért ez mégse ugyanaz, mintha arról beszélt volna Asselborn, hogy Szijjártó messze csúnyább egy pár mangalicaherénél, és arra tromfolt volna rá, hogy: ez csak a külügyminiszter úr állásponttya, bibibí. Szijjártó azért nem tudott kibújni az itthon, Fidesz koncon szocializálódott bőréből. Előjött belőle a tajparaszt, és bevetette az érv nélküli kormánypárti fórum trollok mindent vivő fegyverét: diszkérten lekomcsizta Asselbornt ősi Kubatov szokás szerint.

Annyira azért nem volt bátor, hogy Merkell kancellár asszony szóvivőjével is megtegye ugyanezt. Mondjuk vicces is lett volna egy jobboldali politikussal szemben, de a fenti példa megmutatja, Petinket nem a jólneveltsége tartotta vissza az esettől. Így jobb ötlete nem lévén fordítási hibára hivatkozott. Mert a jogállam tiszteletben tartására szóló felhívást lehet így, és sehogy másképpen érteni. De majd most lesz nemulass az MTI-nél, mit képzelnek ezek a pernahajderek? Mától kizárólag a Szijjártó fejébe felinstallált szó és betűkészletet használhatják, és punktum! Bár ahogy a késő esti híreket nézem lehet nem ússzuk meg Trubadúr Péter újabb kommunikációs baklövését: mégsem tűrheti szó nélkül, hogy német EU parlamenti képviselők a ma megjelenő Die Welt című lapban Orbán soros elnöklését a "tekintélyelvű rothadás bevonulása azt Európai Unióba" - ként aposztrofálják.

Nemzeti Trubadúrunk ámokfutása olyan gyönyörűre sikerült, hogy szájpárja, Nagy Anna sem akart lemaradni mögötte egy tipegésnyivel sem. A Hírszerzőnek adott interjú valóságos szociológiai tanulmány, hogy lesz egy értelmes, okos nőből tenyérbe mászó, elvek nélküli narobot. Itt elolvashatja a nyájas olvasó, és eldöntheti szerinte a riporter 18 kérdésből hányra adott érdemi választ. Személyes kedvencem, ahogy önálló gondolatok és egymás után pakolt szavak helyett felmondja a leckét, mint egy eminens kislány a katolikus lányneveldében:

Orbán Viktor kijelentése Bécsben a médiatörvényről:

"alaposan tanulmányoztam a szabályozást, annak nincs egy főbb paragrafusa sem, amely ne szerepelne más európai szabályozásokban."

Nagy Anna a Hírszerzőnek:

"végignéztem a törvényt, és egyetlen egy olyan részt sem találtam benne, ami nincs benne valamelyik nyugat-európai ország gyakorlatában."

Csak nem együtt tanulmányoztátok azt a törvényt és az európai összes többit, Cukorborsó? Vagy született egy leirat, hogy egyformát blöfföljön mindenki, ha lehet. Abba nem merek belegondolni, mi járhat az itt ott előforduló szótévesztésért...

De félre innen a sok tamáskodással és piszkálódással, mikor a frissen kinevezett mindenféle médiaguruk egymás sarkát letaposva igyekeznek a legkülönbözőbb fórumokon deklarálni: ők bizony nem akarnak pártoskodni a rájuk bízott tisztségekben. Ennyi tiszta (narancsban játszó) és független ember láttán nem is értem, hogy merült fel a gondolat egyáltalán? Ókovács Szilveszter például nem akar pártos kurzustévét deformálni a Dunából, és kész a kezére verni mindenkinek, aki megpróbálja.

Koltay András, a Tekintetes Médiatanács tagja pedig egészen a "Nem leszünk Fideszes Médiatanács" kijelentésig merészkedett. Csak a főnök meg ne hallja ezt, Bandi. Mert neki szemmel láthatóan egészen más céljai vannak veletek, a véleményetek meg korlátozottan fog latba esni krízis esetén. Világos, hogy szarul esik mikor az embert rommá fikázzák mindjárt a kinevezését követő első tizedmásodpercben. De lássuk be, a sajtó médiatörvénnyel kapcsolatos félelmeire nem elég tőled egy "a Médiatanács egyetlen tagjában sincs „rosszindulat, hataloméhség és bizalmatlanság” kiszólás. Akkor pláne, ha a főnököd eddig az összes kritikusát elkussoltatta Alkotmánybíróságtól Költségvetési Tanácsig.

Nincs okom kételkedni abban, hogy te a magad részéről tisztességes munkát szeretnél végezni. De abban nagyon is van, hogy nem biztosan lesz erre így lehetőséged. Mert könnyen megkaphatod te is, hogy nem erre kaptál felhatalmazást. Akkor pedig el kell dönteni menthetetlenül, mi fontosabb: a szólás maga, vagy a főnök szava.

Az országgyűlési választások óta most először van indoka a kormánynak, hogy komolyabb homlokráncolásba kezdjen. Az táborvesztést számszerűsítették a közvéleménykutatók, amikből lassan az is világos, hogy a jobboldali szavazók sem támogatják ovációval a magánnyugdíj államosítást, az alkotmányossági folyamatokat. A közhangulat felfokozott, a médiatörvényért a keresztvizet is leszedi kormányunkról úgy a közvélemény, mint az európai politikusok, és a nemzetközi sajtó.

A soros EU elnökség előtt 10 nappal lukasenkói mélységbe süllyedni ugyan mérhetetlenül kínos, cserébe nem túl veszélyes. Legfeljebb fenntartásokkal, mint retardált hülyegyerekét fogja pátyolgatni és irányítani az Európai Bizottság a következő hat hónap elnökét, a megfelelő felügyelők majd meghúzzák tarkóján a bőrt és a körmére is rávernek, ha ostobáskodáson kapják. A kormányra nézve az igazi pánik oka itthon van.

Bajnai Gordon közpolitikai alapítványt hozott létre -így a hír. Az itthon kötelezően ekézett, de Európa szerte Orbán által levilágbajnokozott ex-kormányfő talán a legjobb pillanatot választotta a visszatérésre. Ő képes lehet belépni abba az űrbe, ahol most a mindkét oldalból kiábrándultak mára jelentős tábora van.

Naponta merül föl a kérdés: ha Orbánék megbuknának kire szavaznál? Az egymással marakodó, megújulásra képtelen MSZP-re? Az irányvonalát nem találó, varrás mentén repedő LMP-re? A lottyad vitorlákkal valahol elveszve veszteglő Jobbikra? Vagy egy olyan - eddig nem létező - erőre, akik valódi változást tudnak hozni úgy a gazdaságba, mint a közéletbe? A Bajnai kormány egyéves regnálása alatt bizonyította rátermettségét. Az Orbán kormány is csak blamálni tudta magát ellenük a megtapasztalt kettős beszéddel, a soha elő nem kerülő csontvázjelentéssel, és Bathó Ferenc kirúgásának körülményeivel.

Bajnainak sokak szemében van egy nagy előnye Orbánnal és Gyurcsánnyal szemben is: amennyire módjában állt kerülte a politikai populizmust. Mérsékelt hangnem és viszonylag csöndes, de hatékony munkavégzés jellemezte, ami nem mellékes azok szemében, akik kurvára unják már érdemi munka helyett a hangos szájtépést. Egyáltalán nem mellékesen ő arra is képes volt, amire Gyurcsány nem: legelső lépésben azokat rúgta farba, akik a hatékony válságkezelés valódi gátjai voltak: a szoci frakciót. A feltételként szabott, mindenkivel írásba adatott támogatási nyilatkozat volt az a lépés amivel elkerültük, hogy leessünk a szakadék legaljára, és maga alá temesse az országot a gazdasági válság végérvényesen. Erre azért sokan elég élénken emlékszünk.

Az alapítvány kuratóriumának tagjai közül néhányan a Bajnai kormány tagjai is voltak. A költségvetés kiadási oldalán is rendet vágó Oszkó Péter, a hangoskodásban éppen fénykorát élő Ficót Szécsénybe hozó Balázs Péter kipróbált arcok. Bajnai vezetése alatt pedig életképes alternatívát jelenthetnek a most éppen senkit támogatni nem tudók és akarók között.

Hegedűs Dóra az alapítvány hangja szerint: "az alapítvány munkája során közpolitikai alternatívákat kíván megfogalmazni, átfogó stratégiai javaslatokat, megvalósíthatósági tanulmányokat készít, melyeket konferenciák, tanulmányok és szakmai-közéleti vitafórumok segítségével mutat be." Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy alternatív költségvetési tanácsot, amire nincs ráhatással a kormány. Ha ezt a tőlük megszokott színvonalon végzik, Libajnai Gordonból könnyen Igazságos Ludas Mátyás Gordon válhat a ciklus végére, aki akár kormányváltó tömeget is maga mögött tudhat.
Na, srácok. Most lehet püfölni serényen a pánik gombot, ami felgyulladt a Nemzetieskedő Kormány kézi vezérlőpultjának közepén.

Léptei hangját visszaverték a falak. Bár sietett, mégis megengedett magának néhány sasszét, forgás-bolondozást az oszlopok körül. Fején körbe ért a vigyor, szájszegleteiből csinos masnit lehetett volna kötni a tarkóján. Azt sem bánta volna. Ma nem. Mától minden megváltozik, ma mindent szabad. Neki. Neki még dudorogni is lehet, félhangosan, úgysem hallja senki.

"Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ezt tényleg szeretem!"

Feltépte a dolgozószoba ajtaját, belibbent az ajtón, forgott még kettőt egy wombat kecsességével, majd lerogyott a fotelba. Meglazította a nyakkendőjét, nyakon ragadta a hungarikumos üveget, és jókorát húzott a háziból, csak úgy az üvegből. Szétdobta a végtagjait, hátra hajtotta a fejét, lehunyta a szemét, és megszólalt:

- Leköröztelek Öreg! Mától végleg a múlté vagy! Ezt, ezt, ezt még te sem lettél volna képes véghezvinni 2010-ben! Átírtalak, letaszítottalak a történelemkönyvek borítójáról!

Várt egy kicsit, de csak saját vérének dübörgését hallotta a fülében. Az izgalomtól szíve vadul pumpálta a vért, pórusaiból gőzölgött az adrenalin. Meg kellett osztania valakivel az élményt, és erre csak egy személy látszott alkalmasnak. Az, kinek asztrálteste intenzív földszagot árasztva magából megjelent, és ki egy strófát zümmögve elgondolkodva nézett ki üres szemgödréből.

"Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
pálinkát inhalál"

- Nem vagyok részeg! Óóóóó nem, nagyon is józan vagyok!
- Megtetted? - kérdezte, pedig előre tudta a választ.
- Megtettem! És megtenném újra, meg újra és újra! Minden áldott nap életem hátralévő részében!
- Nem vagy kicsit optimista? A te mandátumod is lejár, ne feledd! Most magadra haragítottál mindenkit, aki a szavakból kereste a kenyerét. Ellenséged a beszélő, a firkáló, de még az egyszeri szájtépő is. Tudod azok, akik eddig Gyurcsányt takaroggyozták. Ők mától téged takaroggyoznak.
- Ne te oktass engem politikáról vénember! A te időd lejárt! Ma végleg. A helyedre léptem, ez ellen nem tehetsz semmit.
- Ostoba vagy, és hiába tanítalak.
- Te meg irigy és cinikus! Lásd be: vesztettél.
- Igen, de nem most, és nem veled szemben. Akkor történt, mikor nem hagytam beszélni őket.
- Na mától én sem hagyom! A Nemzeti Együttműködés Médiatörvénye értelmében Magyarországon egy a jelszó: pofa be! A szamizdatolók meg fizetnek. Akarom mondani megfizetnek! Vastagon!
- Még mindig nem érted. Várj, szemléltetem a kettőnk közti különbséget. Mi az ilyen csajoknak a seggét bámultuk a Habselyemárugyár divatbemutatóin:-Te, meg a talpasaid ezzel szemben megkoronáztatok egyet, akinek ráadásul egyetlen dolog áll jól, és ez véletlenül sem a selyempongyola, hanem a távolság, bazmeg!- Annamária szakember!
- ...aki nyíltan beismeri, hogy szerinte normális pályázatot kiírni előre kihirdetett nyertesnek.
- A katolikusoknak rádió kell.
- Neked meg szemész, mert nem látsz az orrodnál tovább!
- Én nem látok? Vedd már észre, hogy téged haladott meg a világ! Minden fejlett demokrációban életbe lépnek a szájkosártörvények! Venezuela és Fehéroroszország, vagy Kína felismerte, amit te nem! A nép kussolni akar, mert erre adott felhatalmazást! A nép bírságot akar meg gumiszabályt, és önmaga fölött gyakorolt tejhatalmat, mert erre adott felhatalmazást! A zemberek rendet akarnak, államosítást, köztulajdont, mert erre adtak felhatalmazást! A nép pártalkotmányt akar, cserébe lemond az alkotmánybíróságról, mert erre adtak felhatalmazást!
- "Vágtatnék tovább veled az éjben, az álmok foltos indián lován, egy táltos szív remeg a konyhakésben, de talpad alatt sár és ingovány." El fogsz bukni.

Az alak utolsó szavai ott pattogtak a szobában. Ő csak állt némán, nézett ki az ablakon, és fejében cikáztak a gondolatok. Az nem lehet, hogy őt ne szeressék. A nép, az ő népe egyszer megérti, hogy mindent csak értük tesz. Meg azért, hogy ezt a szerencsétlen bukott alakot túlszárnyalja, de erről mit sem tudnak. Minden lépés, minden döntés csakis az ország felemelkedését szolgálja. Akkor is, ha nem. Mert ebben az esetben is kizárólag rossz kommunikációról beszélhetünk.

Odalent a téren tegnap már ellene tüntettek az egyetemisták. Ezek egyre többen vannak, basszameg! - sóhajtott magában, de majd odaverünk nekik a felsőoktatási törvénnyel, oszt'elmegy a kedvük a tüntetéstől! Elkedvetlenedett. Eszébe jutottak a legfrissebb szerettek még, bazmeg? adatok, a tény, hogy neki magának kellett politikai nyilatkozatot tenni magánnyugdíj ügyben, mert pénzügyérének hitelességétől már a feleségéé is nagyobb.

Hajnalodott. Arcát a hideg üvegnek nyomva igyekezett hűteni magát, kordában tartani az indulatait. Ő nem veszítheti el a fejét, nem ordítozhat, mint kedvenc fiai a legutóbbi frakcióülésen. János és Tibor a kedvencei, nem fordulhatnak egymás ellen, ellene pláne nem. Tibor legutóbbi ellenállása egyébként is az első rés lehet a pajzson. Nem szavazta meg a nyugdíjtörvényt, nem akart alkotmányos rendeletalkotási jogot Annamáriának. De...de az elkötelezett hűsége töretlen! Mert az nem lehet, hogy a jobboldali értelmiségiek kritikája bejusson valahogy a lassan ellenük is felhúzott szekértáboron belülre!

Az órájára nézett és a rádióhoz lépett. Hogy fogadja vajon a nép a hajnalban meghozott döntést? Vajon egyetértenek vele? Vajon belátják, hogy igaz híreket csakis a központi hírgyár futószalagjáról kaphatnak? Elfordította a gombot, és a hangszórókból Mong Attila hangja szitált a vállára:

" Az éjszaka az országgyűlésben elfogadták az új médiatörvényt. Az érvényben lévő törvény és a rádió szabályzata szerint hírhez véleményt nem fűzhetek, ezért a szerkesztővel, Bogár Zsolttal egyetértésben, lelkiismereti okokból most egy percig inkább csendben maradok. Az új médiatörvény miatt tehát a 180 percből-egy perc csend. "

- Miazakókadtpéniszűbetyárkurvaégtörténikitt? - ordított fel, és nézett hátra kérdőn a mögötte álló alakra? - Te érted mi van?
- Persze. Most múlik. Pontosan. Az elképzelt világod, a maradék népszerűséged. A hitelességed utolsó morzsáit megetetted a pitbullokkal. Nyertél.

Felkapott egy nenyit az asztalról, összesodorta és az alak felé sújtott vele. Megtántorodott, a csapás a levegőt érte. Az alak gúnyosan elvigyorodott a tényen, hogy ellene egy nenyi mit sem ér. Ő már nem volt a szobában, lefelé viharozott a lépcsőn, ott döfték hátba az utolsó szavak: "miféle rendszer az, aminek még egy kis ellenzéke se legyen, egy töpörtyű, egy mutatóban legalább?"

A kocsihoz érve elhúzta a tolóajtót, beugrott, elvackolta magát az egyik sarokban és bármennyire igyekezett a semmire gondolni, csak ott motoszkált benne valami, feltartózhatatlanul:

"Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
Szent János, Kádár lidérce, üldözöl! "


* a szerző kijelenti, hogy a fentiek az utolsó betűig a fantáziája szüleményei, a valósággal bármilyen egyezés színtiszta paranoia. Ő bizonyára tiszta lelkiismerettel, lidércek üldözésétől mentesen, jól aludt.
 

Emlékszünk még erre a szlogenre 2002-ből? Akkor maga Orbán Viktor sem hitte, hogy nyolc évet kell várnia a beteljesülésére. De most itt van - aktualizálva mondhatjuk: itt az idő! - és kormányunk példát mutat az eljövendő szép új világból annak tényleges eljövetele előtt.

Kedvenc narobotjaink ma szavaznak az új médiatörvényről. Vagyis a poszt születésének pillanatában még nincs ilyen, a Nemzet Tolla által aláírva, hatályba lépve pláne nincs. A jövő mégis itt mocorog köztünk a mában, úgy feszíti szét a türelmetlenség, ahogy felcsúti köményes kolbásztól kormánypárti ánuszt a bélgáz.

Tölgyessy Péter közéleti elemző műsora megszűnik a Kossuth rádióban. -így a hír. A mindenkitől kínosan egyenlő távolságot tartó Tölgyessy is a pernahajder kategória rabja lett, mivel nem állt be a sorba bánatos bulldog képpel bólogatni a kormánypárti propagandának. Nem hajlandó műsort vezetni a kormánypárti Lánczi András felügyelete alatt, talán mert nehezen viseli a szájkosarat.
Ezzel a lépéssel a Nemzeti Ügyek Kormánya ismét kipipált egy tételt az "ezt még a szocik sem merték" listáról. Ugyan hasonló próbálkozás volt a Gyurcsány kabinet részéről, de akkor még a rádió elnöke kényelmesen, retorzió nélkül ignorálhatta a kérést. Újmagyarországon a közrádió elnökének erre se lehetősége, se szándéka nincs. Pedig a Pofátok lapos! törvény még nem is hatályos.

Szokjunk hozzá, hogy ez a szellem fog uralkodni a következő 3 évben. Ha a legmérsékeltebb kritikus hangot is felügyelet alá akarják helyezni, akkor tényleg bármi furcsaság megeshet. Még az is, hogy megjelennek a Nemzeti Média Hülyeség Huhogói - újmagyarul a betűgárdok - a Magyar Hírlapnál, és Huth Gergely fölött állva ellenőrzik a gépre vitt tartalmat. Höhh, nehogy még egyszer előforduljon, hogy a Szentséges Cenzúrát Igazságossá Tévő Törvényt kritikával illesse egy jobboldali újságíró. A heti többször publikáló független elemzők, - mint Török Gábor - elektronikus levélben lesznek szívesek a Hivatalhoz folyamodni minden megjelenést előtt, és kiegészíteni a tartalmat a kormány napi aktuális álláspontjával. Értelemszerűen megcsillagozva, hogy kormányunk az álláspontjának napi szintű változtatásának jogát fenntartja.

Láthatjuk, hogy lényegesen átalakul a közrádió. Legelőször megváltozik a logón hordozott vizuális üzenet:Ehhez igazodik a műsorstruktúra is.

Reggel bemelegítésnek "180 perc", amiben a kormány napi álláspontját a nyugdíjtőzsdéről, az infláció emelésének hasznosságáról összefoglalja Szijjártó Péter. Közben félóránként a Nemzeti Hírgyár termését felolvassa, miközben törvénytervezeteket fénymásol: Rogán Antal.

Délelőtt "Tebenned bíztunk eleitől fogva" egyházi óra, misét celebrál Semjén Zsolt, üdvözítő zsoltárokat énekel Harrach Péter.

Déli harangszó a székesfehérvári győző Cser Palkovics András tiszteletére.

Ki nyer ma? - játék és spekula tíz percben. Állandó játékosok Csányi Sándor és Fellegi Tamás.

Délután " A hely", Szijjártó Péter riportműsora a Fidesz székházából.

Késő délután "Anyanyelve magyar" címmel Schmitt Pál érzelemrokonító forrasztékai hallhatóak.

Este "Az ÉN ügyem" állandó rovatban Orbán Viktor beszél a népéhez.

Késő este "A nap történetei"címmel beszámolók és adomák a szorgosan dolgozó kormánypárti képviselők felelősségteljes életéből.

Késő este "A reménység hangja" címmel csendet sugároznak.

Éjfélkor Himnusz.


Mielőtt megkapom, hogy mindez az elszabadult fantáziám szüleménye (az, még) mert ilyet a nemzetközi sajtóbizottsággal csak biztonsági őrök felügyelete alatt tárgyaló magyar kormány nem tesz, azért felhívom a figyelmet két nem jelentős, de érdekes helyi jellegű dologra:

Az első itt esett meg nálunk Zuglóban: Várnai László LMP-s önkormányzati képviselő a blogján nehezményezte, hogy írását cenzúrázták a Zuglói Lapok című kerületi kiadványból. Várnai írása itt olvasható.

A második eset újpesti, ahol Jolsvai András írót tették lapátra a helyi laptól azért, mert a 168 órának is ír, állítása szerint. Ezt az esetet árnyalja, hogy az üggyel foglalkozó Heti Válasz cikk kommentjeiben a kerület polgármestere, Wintermantel Zsolt igyekszik tiszta vizet önteni a pohárba. Hogy ez mennyire sikerült az indoklással, miszerint szeretettel várják Jolsvai írásait továbbra is, amennyiben ingyen adja, azt mindenki döntse el maga.

Az tény, hogy a jövő elkezdődött. A helyi lapok készítői új médiatörvény nélkül is érzik már az előszelét. Attól nem félek, hogy Tölgyessy Péter nem talál magának olyan megszólalási lehetőséget, ahol ő diktálhatja a feltételeket. De attól igen, hogy a Fidesz lassan de biztosan felszámolja az őket támogató jobboldali értelmiségiek táborát ezekkel a dilettáns húzásokkal, kidobva ezzel a konzervatív liberalizmust a kukába.

Adhatna nekik valaki egy tanácsot Madáchtól:

"Hagyd zajongni, majd az élet
Korlátozza önmagát."

Amíg a két vetélkedő egy időben zajlott nem néztem X faktort. Illetve de, videón az elsőt, amin a hallatlan spontaneitással előadott hálelújás magánszámmal jó időre le is írta magát előttem a formátum. Aztán Friderikusz hadjárata után elérkezettnek láttam az időt egy felmérésre, csökkent-e valamit a gondosan kiszámolt manírosság? Akkor agylobot csak a mentoroktól kaptam, a többit csak nem értettem: mit keres egy énekversenyen a szurikáta arcberendezését, alkatát és mozgását másoló, nulla hanggal bíró srác?
Ráadásul akkora rajongótáborral, ami rendszeresen megmentette minden párbajtól. Elkezdtem visszanézni Király L. Norbi anyagait, és kezdtem megérteni a rajongókat: az nem állítható, hogy Norbinak legalább valamennyi hangja volna, de a színpadi jelenléte elvitathatatlan. Abból élt amije van, vagyis gátlástalan ötletekből, humorból, és a tagadhatatlan karizmából. Ahogy hullottak ki mellőle a versenytársak, úgy lett egyre erősebb a jelenléte. Egymaga vitte el a show-t, mintha ő mentorálná a négy asztali bohócot lelkesedés tantárgyból, és nem fordítva.

Minden héten dobott valami újat: kiderült, hogy önmaga legtehetségesebb koreográfusa, hogy játszik zongorán, hogy a kreativitása és a gegjei a Gesztiével vetekszenek. Az előadásával, önmaga kifigurázásával, a tehetségével abszolút befutó lehetett volna, ha nem hiányzik egyetlen aprónak látszó, mégsem elhanyagolható dolog: a hang. Ami a külhoni licencben úgy látszik nem alapvető követelmény, de azért nem hátrány. Bár a magamfajta kukacos, könnyen kritizáló is letette a haját maga mellé a Helló Kitty poénon és elégedetten csettintett: ez igen! - azért érezni lehetett, közel a vég.

Mert egy hangokra építő tehetségkutatóban törvényszerűen eljön a Szíj Melinda pillanat, amikor a csatorna úgy érzi: a döntőbe azért mégsem kéne...

Tegnap az RTL is úgy gondolta, amit muszáj, azt muszáj. Érdekes a párhuzam Norbi és Melinda kiesése között. Az elmúlt héten Nagy Feró - hol a hangod?? - kirohanása adta meg a jelet éppen úgy, ahogy Friderikusz kritikája tette ezt két héttel ezelőtt a konkurenciánál. Őcsótánysága roppant hitelesen úgy tett, mintha nem nézte és hozsannázta volna végig az elmúlt heteket, hónapokat a nézőkkel együtt. Ha ezt a beválogatás alkalmával kérdezi, akkor azt mondom igaza van, de ez az álságos szemforgatás meglehetősen röhejesre sikerült.

Most azt kellene elhinnünk, hogy a két rendszeresen párbajozó vetélytársnak egyszerre több szavazója akadt, mint a mindig csont nélkül továbbjutó Norbinak. Értem én, hogy nincs hangja, és egy énekverseny döntője mégiscsak valahogy a danolásról szól, de akkor mire vannak a mentorok? Akik a hangtalanság tényén változtatni nem tudtak, mégis tovább engedték a szűrőkön, és éltették a srácot hétről hétre. Ha pedig belátjuk, hogy Norbi nélkül a nézők nem karmolták volna rojtosra a fotelkarfát, hanem unalmukban nyálhabocskát fújva hortyogtak volna jóízűen, akkor föltehetjük a kérdést az RTLnek is: mennyire volt ízléses Norbi kiejtése?

Tegnap céloztam rá, hogy a mai elnyújtott rétes alatt az egyetlen éles fegyver a hangtalan Király L. Norbi lehet, amivel legalább tökönszúrhatja magát a kedves tévénéző.
Mára azonban a királyság faktor is kiesett, és az a két jóképű középszerű vív majd "ádáz" küzdelmet egymással a fődíjért, akiknek már az oviban is ásítás volt a jele.  Azért a fődíjért, amit egyik bennfentes kommentelőnk már odaadott Takács Nikolasnak, csak várjuk ki felkiáltással.

Kíváncsian várom, beteljesíti-e magát a jóslat.

Egyedüli jelöltként Semjén Zsoltot választotta elnökévé a Fidesz Hűseges Alattvalóinak Szövetsége.
Választmányuk hitet tett a Fidesz-KDNP szövetség mellett megfelelő áhítattal. Az ima szövegét Semjén Zsolt mondta elő a megjelenteknek:

Jóságos Mennyei Atyánk! Hűséges szolgáidat irántad való lángoló szeretettel ajándékoztad meg! Ez a szerető lendület segített minket arra, hogy kijelölt Apostolodat, Zsoltot újra (és újra, és újra, és újra) vezetőnkké válasszuk, hogy bölcsen hirdesse igéd örök(!!) igazságait! Lángoló lelkületünk forrása Fiad, Zsolt szentséges teste, aki szívébe fogadott Téged, és naponta odaadóan imád.

Kegyelmed erejéből elsők tudunk lenni szolgálatodban, minket más cél el nem vakít! Fogadjuk, hogy a restség bűnébe nem esünk, szavazni kérdés, kétkedés nélkül egyszerre fogunk, ahogy Mennyei Atyánk, ezt elvárod tőlünk! Köszönjük, hogy irányításod alatt "a Fidesz vált egy szabadelvű pártból kereszténydemokrata ihletettségű párttá." Így nem érhet minket az a vád, hogy mi idomultunk a Te nagyszerűségedhez, holott Te magad formáltad fényességes orcádat a mi képünkre.

Érted tudunk alázatosak maradni megpróbáltatások idején, követünk téged az eszmék viharos tengerén, csak vezess minket Urunk! Minket el nem tántorít 3000 milliárd ellopott nyugdíj vádja, nem tántorítanak olyan világi hívságok, mint Alkotmánybíróság iránti rajongás. Az oltári szentség erősítsen meg téged, és veled együtt minket is, mert a jövőben kurvára szükségünk lesz rá! Ezért fogadjuk, hogy a Szent Kettős Tagság intézményét holtunkig megőrizzük!

Adj nekünk valamit az alma és a dió öröméből! Add, hogy örömmel szemlélhessük békésen szunyókáló képviselőinket a frakcióban! Add, hogy felismerjük mikor nem kell végre két kézzel kapaszkodni az ajándék bejglibe! Szabadíts meg minket a gyűlölettől, az acsarkodástól, meg ettől a Papp Tibi nevű trónbitorlótól! Add, hogy gyakran tudjuk így kezdeni a Veled való beszélgetést: Köszönjük Istenünk! Bocsásd meg vétkeinket, és add, hogy a választók is megbocsássanak nekünk egyszer!

Adj békét, Szent Koronát, kereszténységet az alkotmányba!

Ámen!

ui: bazzeg, Urunk, azért lehettél volna körültekintőbb: sms-ben értesíteni kinevezésemről nem túl Isteni jel....

Tegnap este döntősorozatának utolsó állomásához érkezett a Megasztár 5. Az a sorozat, aminek először kellett szembenéznie a népszerűségi versenyben egy külföldről vett, és onnan minden elemében ki és lemásolt szériával, az X Faktorral.

Rá is fért a formátumra egy jókora saller, lássuk be. A Mega 4 minden kritikán aluli volt, nyomokban sem emlékeztetett az elődökre. Foglalkozni is annyit érdemes vele, hogy megjegyezzük: indulói és nyertesei nem a hazai zeneiparnak, hanem a bulvárgyárnak adtak újabb tölteléket. Egyetlen emlékünk a szériáról az lehet, hogy a kieső megalányok egymással versengve hányták le magukról a textilt széles halomba 15 perc hírnévért.Az RTL X Faktorával szemben ez a lazaság nem volt megengedhető. Valódi tehetségek kellettek, akik a hangjukkal és a személyiségükkel tudták az embereket a képernyő elé ültetni. Talán az előző széria sikertelensége, talán a nézettségi versenytől való félelem volt az oka a Megában végbement változásoknak, de az eredmény - szerintem - kielégítő lett. Ismét egyéniségek és friss hangok, és ami ettől is fontosabb, szerethető arcok jelentek meg a műsorban.

Szíj Melinda tündöklése és bukása sokáig meghatározó eleme lesz a hazai média világnak. De van élet a Szíjon túl, ezt igyekeztek bizonyítani tegnap este gőzerővel.

A Megasztár utolsó adásában mindent bevetettek, amije az X Faktornak nincs:

- dicső saját múltat az összes eddigi győztes és az érdekesebb döntősök tömegének szerepeltetésével,
- látványt forgó és liftező színpaddal, nagyszabású színpadképekkel,
- angolul rákkendrollt nyomó zsűritagot Mester Tamás személyében,
- a Mega "saját nevelésű médiasztárjait" Mr Bikicsunájtól Sugera Bugeráig.

A két döntőst lehet szeretni, vagy nem szeretni, egy dolgot nem lehet: a tehetségüket elvitatni. Kökény Attila és Tolvai Renáta tegnap túlzás nélkül mindent megtett a győzelemért, ami módjukban állt, tudásukat volt alkalmuk elég széles repertoár keretében bizonyítani. Szólóban és duettben, könnyű és komolyzenében egyaránt megmérettettek, és szórakoztató, értékelhető műsort produkáltak. Tolvai Renáta mennybe ment, Kökény Attilát pedig várja a jól megalapozott karrier lehetősége. Az egyetlen üröm az örömben ismét a tévékettő számlájára írható:

-Nekem ne akarja bemesélni senki, hogy a műsor vége előtt 10 perccel 50-50% a szavazatok megoszlási aránya. Mert ezt nem kajálom.

Persze minden bőrt le kell nyúzni a szavazni hajlandókról még az utolsó utáni pillanatban is, de ez a szemfényvesztés legfinomabban szólva is morálisan ingoványos. Amikor megjött az aktuális vágókép a telefonján lelkesen babráló Zsírtörpéné Őnagysága, Sarka Katáról, azért kiszalad egy keresetlen ómájfaszom a számon. Mert a népbutításnak is van (kéne legyen) határa.

Ezt leszámítva azonban a tévékettő mindent kihozott a Megasztár 5 utolsó adásából amit lehetett. Úgy látványban, mint zenében, showban, színpadképben, minden formában. Nekem bejött, szórakoztató és érdekes volt pont annyira, amennyire egy legendától elvárható.

Az X Faktornak fel van adva a lecke. Mert nem biztos, hogy a félnapos maraton kárpótolni tudja a nézőket a hiányosságok miatt, és az unalmukban Király L Norbi reszelős hangjával magukat tökönszúrók randán mutatnának a későesti híradóban.

A büszkeség és vendetta minden látszat fenntartásánál is előbbre való. Ezt gondolja most kormányunk, és ezt gondolja az őket megtestesítő NMHH, és vélhetően Szalai Annamária is. Pedig - talán - legalább akkor illene figyelni erre, ha éppen a szólásszabadságot és a szabad sajtót korlátozó médiatörvény-tervezet ügyében vizsgálódó nemzetközi szervezetek itt vannak nálunk. Most lehetne megmutatni élőben, hogy: áhh, ugyan, nincs itt semmi veszélyben, ellenzéki ballib hőbörgés az egész, tessenek inkább fogyasztani még a Nemzeti Gulaschból, kisüsti pálinkával.

De nem. Erre nem (sem) képesek hazánk szólást korlátozni igyekvő apostolai.

Rossz gyereknek sarokban a helye! Akkor is, ha ezzel betűről betűre igazoljuk az állításaikat, és akkor is, ha végképp nem látszunk tőle demokratának. A nol.hu hétfőn megtagadta Szalai Annamária helyreigazítási kérelmét. Minden médiaügyek egyszemélyi felelőse pedig megsértődött: mégis mit képzelnek ezek a pernahajderek? Magára öltötte szerepének megfelelő jelmezét, és bekeményített. Úgy érezte itt az ideje példát mutatni a médiatörvény hatályba lépése utáni új világból, és a tettek mezejére lépett. Orbán Viktor szerdán Londonban tárgyalt, és az egyébként sajtónyilvános eseményről eltanácsolták a Népszabadság tudósítóját. Mondván az MTI jelen lesz a tárgyaláson, tessenek kérem a központi hírgyárból átvenni a megfelelő PR anyagot. Még, hogy független tájékoztatás, piha! - mécc'má innen!

Ez a sajátos kultúrmisszió folytatódott itthon is, mikor a médiatörvényről tárgyaló külföldi delegációk saját forgatócsoportját, és a nol munkatársait sem engedték be a sajtószabadságról tárgyalók közé. Remekül jellemzi ez a tény is kormányunk szabadságról alkotott fogalmát. A nyilvánosságról tárgyalni csakis zárt ajtók mögött, a nyilvánosságtól hermetikusan elzárva lehet.

De ha már ennyire belelendültek, Szalai szerint két legyet is üthetnének egycsapásra. Gyorsan bejelentették, hogy a Klubrádió is elveszti egyébként szabályos körülmények között megnyert frekvenciáját, és új pályázatot írnak ki. Az ORTT regnálása idején a frekvenciát a Katolikus Rádiónak ígérték, csak a testület szocialista és liberális tagjain elbukott a dolog. Szalai szerint médiapolitikai okai voltak az ígéretnek, és teljesen normális, ha egy pályázat nem nyílt, hanem úgy van megszövegezve, hogy borítékolható legyen a pályáztatás végkimenetele. Gondolom ez az elv mit sem változott Szalai tejhatalomhoz jutásával, csak a gyakorlati kivitelezés elől szűnt meg minden akadály.

No, most torpanjunk meg egy pillanatra, és gondoljunk bele: új médiatörvény nélkül tartunk itt. Rogán módosítója után Szalainak alkotmányban rögzített rendeletalkotási joga is lesz. Mert lesz, efelől kétségünk ne legyen. Ennek érdekében maga a Kedves Vezető megy szembe a saját kormányával, akik első körben leintették Rogánt: ráér az alkotmánymódosítás tavaszig, amikor az új alaptörvényben fektetik le Szalai jogait. Orbán Viktor Nemzeti Trubadúrjával üzent kormányának:

 "Orbán Viktor kormányfő a Fidesz-frakció döntésének megfelelően szavaz majd a parlamentben Rogán Antal fideszes képviselőnek azon javaslatáról, amely az alkotmányba foglalná a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökének rendeletalkotási jogát"

Magyarra fordítva: kedves kormánytagok, Annusmaris pozíciójának erősítése nem ér rá tavaszig, úgyhogy napirendre vesszük és megszavazzuk, MOST! Remélem elég világosan beszéltem, fene azt az értetlen fejeteket!

Ezek után nincs mit csodálkozni azon, ha az EBESZ máris sajtószabadság ellenesnek minősítette a médiatörvényt. Meg azon sincs, hogy a külvilágtól elzárt, biztonsági őrökkel felügyelt tárgyalás után a Nemzetközi Sajtó Intézet és a Dél- és Kelet-európai Média Szervezet nevében nyilatkozó Oliver Vujovic a következőket mondta:

„Tárgyaltam már miniszterelnökökkel, miniszterekkel, de ilyet még nem láttam. Esetleg ez egy új kommunikációs forma lehet – mindenesetre tanulságos volt...”

Slusszpoénként idézzük ide a teljesség kedvéért a Médiatanács MTI-nek adott közleményét ugyanerről az eseményről:

"A Médiatanács közleménye szerint a konzultációt mindkét fél sikeresnek értékelte, s a hozzájuk látogató delegáció egyik tagja úgy fogalmazott, „bíznak abban, hogy az új médiatörvény pozitív elemei a gyakorlatban is mihamarabb érvényre jutnak”

Csak én érzek itt valami ellentmondást?

A Freedom House amerikai szabadságjogi szervezet közleményben szólt be Orbán Viktornak a médiatörvényért. De nem oda Buda, Kedves Vezetőnk szellemes riposzttal vágott vissza a szólás és sajtószabadságért aggódóknak: nyugszikfekszik, ő maga személyesen olvasott utána a törvénytervezetnek, és mindenben egészen európainak találta.

Gondolom itt arra gondolt, hogy helyileg - még - Európához tartozunk, és elsősorban ezért lett európai a törvénytervezet. Mert bár hivatkozott arra is, hogy a médiaszabályozás bibliájában nincs olyan pont, ami ne szerepelne valamelyik tagország törvényei között, azért az túlzás nélkül kijelenthető, elég egyedi felfogású médiatörvényt akarnak ránk erőltetni.

Kezdetnek itt vannak mindjárt a központilag gyártott közszolgálati hírműsorok. Tudtátok, hogy nem csak összevonták ezeket, hanem már közös logójuk is van? Íme:Mindez természetesen a csakis a mi érdekünkben történik akkor is, ha annyi értelme van, mint kandisznón a mellbimbónak. Az MTI elnökének szavait ( lojalitás, bazmeg, lojalitás nélkül nem megy) gyöngybetűkkel felvéstük a kéménybe emlékeztetőül, és kapcsolhatunk máris tovább a kereskedelmi tévék híradóira.

Illetve kapcsolhatnánk, ha azok is éppen nem a tájékoztatás egészen furcsa értelmezésű kalodájába lennének szorítva. A műsoridő 20%-a tartalmazhat rossz híreket, egyébként a hurráoptimizmust kell sugározni a maradék időben. Novák Emőke és harcostársa, Pörzse Sándor szerint "a bűnügyi tematikájú hírek túlsúlya a társadalomra kifejezetten depresszív, félelemkeltő és negatív hatással bír". Nos, nem tudom kinél hogy, de az én környezetemben Novák Előd képes fele inkább bír depresszív hatással, mint egy félórás híradó. Félelemkeltő és negatív hatást ez idő szerint meg leginkább a Jobbik léte, és Pörzse Vitéz agresszív természete kelt a társadalom nem Jobbikos szavazó felére. Ami napi állás szerint mindenképpen még a többség. De mi törvényi szinten alkalmazkodunk eme kisebbség akaratához, és a kereskedelmi médiumok híradói 4 perc közélet után kiszolgálják a mosolypercekre áhítozó szélsőjobboldali tévénézőket.Ha valaki tud még olyan európai országot, ahol hasonló módon vannak szabályozva hírműsorok, az kérem ossza meg ezt az információt a közzel. Különben kénytelenek leszünk azt a tévképzetet a magunkévá tenni, hogy Az Ember Aki Sosem Hazudott, most esetleg, kivételesen mégis.

Személy szerint én arra is kíváncsi vagyok, melyik európai országban van még kizárólag kormánypárti szavazórobotokból felálló médiatestület, amelyik a bíróság helyett hivatott eldönteni, ki sértett szabályt, és ki nem. Melyik országban van még egy kézben minden döntés és hatalom olyan mértékben, hogy a napokban megjelent hírek szerint az ország alkotmányába foglalt rendeletalkotási joggal is rendelkezni fog? Melyik országban büntethetik a sajtót akár publicisztikáért, véleményszabadságért hasraütés alapján?

Végül, de nem utolsó sorban melyik ország kormánya van még ennyire beszarva a saját választói véleményétől?

Mert a blogszféra baszogatása nem más, mint a berosálás elismerése. Lassan népi hagyománnyá válik hivatkozni az elmúlt nyolc évre. Tegyük hozzá: van is miért. De ha már hivatkozunk, akkor vegyük észre azt is, hogy az elmúlt években a jelenlegi kormány is élt a véleményalkotás ilyen módjával. Mit szóltatok volna, ha a Gyurcsány kormány bármilyen indokot kreálva egyszerűen lekapcsoltatja a szolgáltatóval a jobbklikket és a mandinert? Mert csak, vagy mert a Gyurcsány takaroggyozás meghaladta az általuk mért egészségügyi határértéket. Lendvai Ildikó lehetett volna az általános szólásellenőr, ti meg járulhattatok volna a kasszához Szijjártó Péter minden levegővételénél.

Gondolkodtatok már azon, hogy mit fogtok ünnepelni március 15-én, ha ebben a formában szavazzátok meg a médiatörvényt? Nem baj, ha eszetekbe jutnak akkor Petőfi szavai:

"S ez a faj dicsekszik őse érdemével,
Híres hajdanával úgy hetvenkedik...
Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni
Mivelünk? vajon nem fogja emlegetni
Orcapirulással e kor gyermekit?"
 

Azt hiszitek a legnagyobb verbális "háború" a kormány és az intézkedéseiket ellenzők között zajlik?
Frászt.
Elintézik ők ezt házon belül egymással. Bár meglehet csak arról van szó, hogy elmaradt a Fidesz Mit Hazudjunk A Héten szekciójának aktuális ülése a nagy einstandolásban, és/vagy Szijjártó Péter elejtette Matolcsyné férjének pórázát egy pisilés erejéig,

A hétvégén ugye maga a Kedves Vezető mondta a zemberek arcába személyesen:

"folyó költségvetési kiadásokat a nyugdíjbefizetésekből ezután sem fizet majd a kormány."

Értitek végre, pocokmackók, igen? Elég lassan és megnyugtatóan mondtam? No, akkor lájkoljatok már, basszátok meg!


Erre mit mond ma Matolcsyné férje a hvg.hu-nak?

"A pénzügyi konszolidáció 2012-re is érvényes; a nyugdíjpénztár vagyonából 2011-ben 530 milliárdot, 2012-ben pedig 250 milliárd forintot utalunk át az állami nyugdíjalap hiányának fedezésére."

Ha nem világos, segítek: a nyugdíjalap hiányának kipótlása bizony folyó költségvetési kiadás. Vagyis hiába igyekszik a főnök a tőke megőrzésének látszatát erőltetni, ha az alattvalók elszabadulva ordibálják: elköltjük úgyis-úgyis! Matolcsy azt mondja, neki jó a humorérzéke. Igazából a kérdés az, vajon a Főnöke is ilyen viccesnek találja, ha meghazudtolják?


 

Néha az embernek kínjában is vigyorognia kell. Akkor különösen, mikor az ország talán egyetlen komolyan vehető, gazdasági szakemberekből álló csoportja bír mérhetetlen naivitással. Talán az a baj, hogy a naivitás nem egy kézzel megfogható, megmérhető, kiszámolható materiális valami.

Pártunk és kormányunk habozás nélkül nullázta le a Költségvetési Tanácsot. A cél fontos és sürgős volt, így megalkották hozzá a megfelelő jogi környezetet is sebtiben. Nehogy ilyen hülye, bürokratikus csökevények, mint a csoportos elbocsátások bejelentési kötelezettsége állják útját ennek a nagyszerűségnek.

Mit tehet ilyenkor a szakember, akit kiszakítanak a számok kiszámítható, biztonságos világából, és kidobnak a friss magyar valóságba? Írhat levelet a köztársaság elnökének, hogyaszongya:

Tisztelt Tévétornászasszony Ura!

Minket itt cudarul felszámoltak, és száműztek a bohócligába. Pedig "a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény értelmében a Költségvetési Tanács a parlament munkáját és az állampolgárok tájékozódását segíti. Küldetése, hogy célzat és részrehajlás nélkül bemutassa a gazdasági folyamatok és a parlamenti döntések várható költségvetési hatásait. Hasonló feladattal a fejlett világ több más országában is működnek pártoktól és kormányoktól független, a költségvetést felügyelő és az államháztartási folyamatok átláthatósága és fenntarthatósága felett őrködő intézmények."

Tisztelettel kérdezzük a Tévétornászasszony Urát, hogy az általa vezetett államnak valóban nincs szüksége legalább egy olyan szervezetre, amelyik a kormányzati ötletelést a számok valóságos nyelvére lefordítja? Csak azért érdeklődünk, mert a költségvetési folyamatok fenntarthatósági vizsgálata nélkül gecinagyot lehet ám bukni. Ennek lehet az a következménye, hogy a már legyártott Tévétornászasszony Urának Érdemérme Lófasszal és Estifénnyel csecsebecséket is be kell olvasztani az állami pénzverdében, hogy legyen alapanyag a lyukas kétfilléresekhez.

Ha Ön is elkerülné, hogy a következő években Magyarország a világ messziről és elborzadással csodált valóságsója legyen, akkor legyen olyan drága megfontolni a törvény aláírását.

Az érzelemrokonító forraszték nevében: a Költségvetési Tanács.

Talán, ha néha fölnéztek volna számsorok fölül nekik is föltűnt volna, hogy nem csak a Tévétornász, hanem mára a TévéMaci is kapitulált.
Ezért a levél még a 2011-es költségvetés számainak ellenőrzésétől is feleslegesebb.

Amíg Orbán Viktor a faszbúkon vetít nekünk a sajátosan torzító lencséin keresztül cudar jövőt, és szüleinken keresztül igyekszik nyomást gyakorolni ránk, néhányan úgy gondoltuk ideje ismét szembesíteni őt és kormányzatát a valósággal: ez nekünk nem tetszik.

Különösen nem tetszik, ha a családunkban igyekszik megosztottságot elérni azzal, hogy a szüleinket riogatja levélkéjével: amennyiben mi, gyerekek felelőtlenül nem támogatjuk a kormány ötletelésen alapuló, sehová sem vezető gazdaságpolitikáját, akkor az ő nyugdíjukat veszélyeztetjük. Nem tudom van-e lejjebb ettől az óvodás, úgyis megmondalak anyukádnak stílustól. De ha már itt tartunk, az én hozzátartozóim idősek, és nem hülyék, mint aminek a kormány és Orbán Viktor nézi őket. Sőt, a szenilitás sem kínozza őket, így pontosan emlékeznek mit ígért a Fidesz kormányra kerülése esetén, mire vállalt önmaga garanciát szintén levélke formájában.

Ma délután a Hősök terén békésen ácsorgott egymás mellett kiábrándult Fidesz szavazó, ellenzéki országgyűlési képviselő, és csak a nyugdíj megtakarításait féltő, pártszimpátiát és ideológiát nélkülöző állampolgár. Meghallgattuk a felszólaló civilek beszédeit, és egyben mindannyian egyetértettünk: nem adjuk a megtakarításainkat a kormánynak. Hiába a fenyegetés, az ellehetetlenítés, a nyomásgyakorlás. Dániel Péter megalakuló pertársaságról beszélt, és a rendezők felolvasták az aktualizált 12 pontot is, a sajtó szabadságától a független Alkotmánybíróságon keresztül a független államfőig. Én azonban a közfelkiáltással megszavazott 13. pontot ajánlom Orbán Viktor figyelmébe, ami így hangzik:

Orbán takarodj!

Ma még csak a nyugdíjukért aggódó civilek skandálták. De ki tudja mit hoz a holnap. Nem árt ezt szem előtt tartani.

"A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) Motorsport Világtanácsának pénteki döntése szerint a jövőben engedélyezik a Forma-1-es istállóknak, hogy utasításokat adjanak a pilótáknak, de ezt úgy kell tenniük, hogy ne ártsanak a sorozat megítélésének." -így a hír.

Különösebben nem csodálkozunk a szabály megszületésén, hisz a csapatutasítások csillió danos mestere, Jean Todt ül a FIA elnöki székében. Számára teljesen természetes és normális felállás csapaton belül az Esélyes és Bólogató Nejlonkutyája szereposztás. A Ferrari Schumacher éráját kritizálta éveken keresztül mindenki ezért a mentalitásért, és az unalomért, ami kiszámíthatóvá és előre lefutottá tette a versenyek és az egyéni világbajnokság végkimenetelét. Miből gondolják a döntéshozók most, hogy ezúttal más lesz?
Mert bele van biggyesztve a szövegbe, hogy a helycserélgetéssel nem árthatnak a sorozat megítélésének? Hogy csak a sportszerűség határain belül élhetnek ezzel a lehetőséggel? Hol vannak a fair play határai ebben az esetben, amiket majd önként nem fognak átlépni a csapatok? Mert leírva konkrétan nincs erről egy szó sem. Gondolom egy idei Massa-Alonso helycsere az még simán belefér, de belefér-e a sportszerűségbe egy Vettel-Webber első szárny csere? Mondhatjuk, hogy ez magánügye egy csapatnak, de amekkora nemzetközi felzúdulás lett belőle könnyen látható, mégis ártanak az hasonló kivételezések a "sorozat megítélésének".

Mi lesz az ennél is extrémebb esetekkel? Ha mondjuk egy csapat beleparkoltatja esélytelenebb versenyzőjét a falba, ahogy a Renault tette a Kispikével? Sportszerű lesz addig, amíg nem sérül meg senki? Hányan lesznek készek a gyengébben muzsikálók közül bármit bevállalni a jövőévi hely reményében?
Arról nem is beszélve, hogy mi lesz a versenyzéssel magával? A csapaton belüli biztos előny tudatában hányan fognak igazi csatákat vívni a saját csapattársukkal? Hová lesz az a motiváció, ami az utolsó versenyig mozgatta pl a Vettel-Webber duót idén? Ha ez a szabály idén is létezik, Webbernek esélye nincs éles versenyben megküzdeni a csapatkedvenc Vettellel. Vagy tegye föl a kezét aki nem tartotta izgalmasnak a törökországi Hamilton-Button meccset. Ilyet sem fogunk látni túl sokat, mert a csapattársak nem lesznek valódi ellenfelei egymásnak. Majd a csapatfőnök az aktuális csapatérdek szerint bemondja a befutó sorrendjét, amivel a számítás bedobja az igazi autóversenyt és küzdelmet a box legsötétebb sarkába.

Szép új világ lesz. Kiszámítható. És végtelenül unalmas.

A közönség elejtette szent tehenét tegnap este. Szíj Melinda a Megasztár 5 életében nagyjából először hagyta el az sms szavazás első helyét, és máris a kijárat felé vezető folyosón találta magát a ténytől. Még hallotta a búcsúdal utolsó taktusait, mikor elsírta magát. Szerintem örömében.

Szíj Melinda és a műsorfolyam alatt felépülő rapid karrier érdekes és sajátos színfoltja lett a magyar médiának. A tévékettő láthatóan tudatosan keresett olyan karaktert, akit szembe lehet indítani az X Faktor arcaival. Nem feltétlenül az énektudással ( bár hanggal nem áll hadilábon Melinda) hanem magával a jelenséggel: hátrányos külsejű, bizonytalan családi hátterű nő, aki a hétköznapi ember gondjaival és önmagával is küzd. Aki elég esendő a szánalomra, és akire fel lehet építeni egy jól bevált PólPocc-Szújzn Bójl bizniszt. Akivel tudnak azonosulni a nézők, aki őket magukat képviseli a képernyőn.

A bibi ott kezdődött, hogy túl jól sikerült mindez. Melinda elindult a celeblét felé a legkülönfélébb bárgyú ostobaságokkal címlapon napról napra, a tévékettőnek meg semmi nem volt drága. Az sem, amikor bebuktak az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal a családi háttérről, az sem, amikor kiválasztottjukról kiderült, nem új arc ő sem a sóbizniszbe vágyakozók egén, hisz kétszer is próbálkozott sikertelenül a Megasztár válogatón is.

De a közönség megszerette a különcöt, és vállára véve vitte előre hétről hétre az idő haladtával egyre fáradtabb kedvencét. Lehetett bármilyen ütemtelen vagy néha hamis, esetlen és együttműködésre képtelen, az első helyről letaszíthatatlan maradt. Aztán ahogy teltek a hetek, rostálódtak a versenyzők, egyre többen kezdték hozzám hasonlóan azt érezni: valóra lett már váltva az az álom. Yvette és Georgio kiesése után ott találtuk magunkat Szíj Melindával együtt abban a helyzetben, hogy ő lett a társadalmat leginkább megosztó közszereplő.

Ha a nyájas olvasó most hitetlenül csóválja a fejét, akkor lapozza fel a múltheti posztot, és nézzen bele a kommentekbe. Szíj Melinda olyan indulatokat generált pro és kontra, hogy Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc elsírta magát az irigységtől. Engem is meglepett a dolog. Először fordult elő, hogy szembesültem vele: amit akár Orbán Viktorral megtehet a blogger, azt nem teheti Szíj Melindával. Pedig neki kétharmados felhatalmazása sincs, höhö. A poszt formája ( elferdített önvallomás) nem volt újdonság ezen a blogon, a legviccesebb mégis az volt, hogy az a kommentelő aki leglelkesebben hozsannázott az Orbán poszt alatt, az anyázott leghangosabban egy Megasztár versenyző kifigurázása miatt.

Talán ez a megosztottság, talán a jól felfogott üzleti érdek vezette a tévékettőt, de tény, a héten elkezdték másképpen tekerni a Melinda verklit. A blikkújságban megjelent "belső informátortól" származó, nem éppen hízelgő dolgok már nem a sorsa mártírja szerepében mutatta be Melindát. Elindultak a találgatások, hogy ha nyer, nem lesz képes megfelelni a szerződésben foglaltaknak, a reprezentációknak, és a Kapcsolat koncert kívánalmainak. Dönteni kellett teljesítménytől függetlenül, és a "nézők" döntöttek: Kökény Attila a műsor második felében megfordította a szavazás állását, és egyenes ágon jutott a döntőbe. Melinda és Renáta párbaja a zsűri előtt pedig lefutott dolog volt. Hozzáteszem: szerintem is így jártunk jobban mindannyian, Szíj Melindát is ideértve. A Kökény-Tolvai döntő  jobb lesz, mintha Melindával kéne meccselnie bármelyiknek, a Nemzet Megasztárja meg végre hátradőlhet egy kicsit.

Csak ezt a szavazás dolgot nem hiszem el.

A hardcore rajongók vehemenciáját látva szerintem kizárt, hogy bárki meg tudta verni a rajongótábora erejével Szíj Melindát beküldött sms számban. Ami ügye nem nyilvános, nem kell elszámolnia vele a tévékettőnek. Azt sem tartom valószínűnek, hogy a Szíj csapat kör mms-ben üzent volna a szavazatgyártóknak kikacsintós grimaszolós képpel, hogy ácsi(!) eddig és ne tovább. Szóval nem biztos, hogy lennék most szavazatszámláló a megasztár bizniszben...