Varánusz

. Ezúttal - talán - a tényleges elkövetőt ítélték a neki kijáró, megfelelően szigorú 40 év letöltendő szabadságvesztésre. De ezzel még nincs vége az elmúlt évtized minden szempontból "leg" ügyének.

A Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása letérdelős köszönetet mondhat mindenáron példát statuálni igyekező balfaszok védőszentjének, Mázlinak. Az ő szerepe az ügyben elvitathatatlan, bár szerintem többen kívánják éppen a pokolba, mint ahányan éltetik. Ha ő nincs, akkor Magyarországon börtönbüntetést töltenek olyanok, akik ebben az ügyben vétlenek, és a valódi kivégzőosztag simán megússza a 8 emberéletet követelő akcióját.

Figyelmébe ajánlom a törvénykezőknek a leköszönő főügyész, Kovács Tamás szavait:

"Akárki lesz az utódom, akárhogy alakulnak a dolgok, az biztos, hogy az ügyészségnek erkölcsi kötelessége, hogy a végére járjon: hibázott-e az ügyészség a móri eljárásban.”

Erkölcsi kötelessége bizony, mert a tegnap meghozott ítélet alapján felmerül a kérdés: vajon milyen bizonyítékok alapján emeltek vádat, és ítéltek el két másik, ebben az ügyben ártatlan embert? Az ügyvéd tegnap ugyan széthajtogatta a betyárkörtét a bíróság seggén, és utat talált az ánuszgyűrűig, mondván őt magát is meggyőzték a tanúvallomások, az ügyészség és a bíróság megfelelően és törvényszerűen járt el. De bennünk azért itt marad a kétely: most vajon a blamázst igyekszik minimalizálni kollektív együttműködés alapján? Mert, ha Weiszdorn Róbert és Nagy László kétséget kizáróan bűnös, akkor Kaiser Ede és Hajdú László kétséget kizáróan nem.

Ezért üdvös lenne végre tisztán látni: ki és miben hibázott az eljárás során? Mert ugyan nagyvonalúan rá is legyinthetnénk, Kaiser és Hajdú sem az ártatlanság mintaképei, megesik az ilyen. De ezzel a legyintéssel a jogállamban bízó magyarok hitét is leromboljuk, akik szentül meg vannak győződve az igazságszolgáltatás tévedhetetlenségében. Ők azt gondolják, ha nem követtünk el semmit, nem is jártunk egy tetthelyen, akkor nincs az a bíróság ami bűnösnek talál minket bármiben.

Viszont a móri ügy jelenlegi állása rá a példa, hogy ez nem feltétlenül igaz.

Elöntötte az agyamat a szar. Volt már ilyen, és lesz is még. Ilyenkor megengedem magamnak a demagógia luxusát, és bizony a heves kurvaanyázást is. Érzékeny lelkűek és gyomrúak ugorjanak.
Tényleg.

Foglalkoztam már itt a gyeremekvédelemmel, és annak hiányosságaival. De mi van akkor, ha a Tisztelt Tekintetes Magyar Bíróság, aki a jog betartatója, a büntetési tételek kiszabója, az igazság szolgáltatója lenne maga is asszisztál a család és gyermekvédelem normáinak rongálásához? Én csak ennek tudom értékelni Czibrik Attila bíróúr döntését, amivel szabadon engedte a rásonysápberencsi gyerekmolesztálókat.

Az embernek is alig nevezhető rohadékok éveken keresztül orális és anális közösülésre, különböző szexuális játékokra kényszerítették a saját gyerekeiket. Aki erre képes az nem normális tagja semmilyen társadalomnak, megérdemelt jutalma az életfogytig tartó fingófán ülés a sitten. Ehelyett a bírói indoklás szerint szökésüktől és elrejtőzésüktől nem kell tartani, mert egész életükben Rásonysápberencsen éltek. Micsoda megalapozott érv...

Nem is a szökésüktől tartunk, bassza meg!

Sokkal inkább attól, hogy unalmukban új játszópajtásokat keresnek a környezetünkből, akiken kiélhetik szadista vágyaikat. Vagy Czibrik úr úgy véli, hogy az előzetesben megjámborodtak és megtértek? Hitet tettek a megfeszített Jézus és a Semjén Zsolt poszter alatt, letették a cella sarkába a pedofíliát és a szadizmust, uralkodni tudnak vágyaik fölött, így emberek és gyerekek közé lehet engedni őket? Az ilyeneknek a lakhelyelhagyási tilalom nagyjából annyit ér, mint gyakorló szodomitának a brómos tea.

De mit várjuk az igazságszolgáltatástól akkor, ha törvényhozó uraimék is csak haggyadmá' abbázni tudnak, amint az eset részleteivel sokkolja őket valaki? Sőt, Halász János államtitkár szerint minden fasza, és a lehető legjobb, csinálni nem kell semmit. Talán oktatni egy kicsit, az lesz a megoldás. Ha már mindenképpen rákényszerülnek a témával való foglalkozásra. Egyébként is jön Annusmariska az ő karikáival, ezzel a család és gyermekvédelem kérdése megoldódik egy pillanat alatt. A gyerekek számára korlátozott lekérhető tartalmak és a figyelmeztető karikák hatására majd a felnőttek, a szülők térnek jobb belátásra, mert nem ömlik rájuk a szex és az erőszak? Csak úgy mondom, hogy a pedofília bár betegség, de nem úgy kapják ahogy a lábgombát a zuhanyzóban, véletlenül.

Példát lehetne venni mondjuk az angolokról. Náluk legalább az ilyen kirívó eseteket részletesen kielemzik, felderítik ki és hol hibázott, és érdemben foglalkoznak azzal, milyen intézkedésekkel lehetne elejét venni a hasonló ügyeknek. Itthon ilyenről szó nincs, a parlamentben is csak fülüket befogva lálálá-zó képviselők úgysehallom-úgysehallomját nézzük miközben tudjuk, milyen messze van Rásonysápberencs a Kossuth tértől. Legfeljebb Kövér Lackó mordul fel a házelnöki bajusz alatt, hogy nebaszdmeg, azé' lehetne az ügyet szalonképes formában is interpretálni, így még fel találnak ébredni a szunyókálók.

Amíg a szadista pedofilok bírói kegyelemből otthon, szabadlábon várják a tárgyalást, amíg tekintetesék szerint minden fasza, addig újra megtörténik valami felfoghatatlan. Üllői "szülők" törtek és rágtak össze egy másfél hónapos kislányt. Pitbullék baszd meg úgy csendesítettek egy újszülöttet, hogy verték, eltörték a lábát, és összeharapdálták.

Nem állítom, hogy ez megelőzhető lett volna. De azt igen, hogy igenis visszatartó ereje volna néhány igazán elrettentő, példát statuáló ítéletnek. Ha egy bíró nem azt mondaná, menj haza gyermekem, hisz életedben a faludban laktál, legfeljebb a szomszédék Bélukáját is megtanítod, hogy nem cukorka az élet, hanem a törvény legteljesebb szigorával igazán lecsapna: ott rohadsz meg a sitten, basszájba!

Polt Pétert tegnap ismét legfőbb ügyésznek választotta az országgyűlés. Remek, remek, csak semmi meglepetés uraim, történjen minden a lehető legkiszámíthatóbban. ViccPál bemondja amit a fülesben hallott, ti pedig megszavazzák ahogy kell, újvilági módi szerint 9 évre, plusz a recli. Mi pedig ismét vidám korszak elé nézünk, mert sírva vigad a magyar. Pláne, ha a közpénzeket lenyúlókat ignorálja a főügyész ízlése szerint.

Polt Péter első ciklusa méltán nevezhető sikeresnek. Na nem az igazságszolgáltatás sikerének, hanem a köztudatba beivódó szellemnevekből táplálkozó szállóigék sikerének. Kaya Ibrahim, Joszip Tot, Ezüsthajó, Happy End, sorolja most a már akkor is aktívan politizálók serege, teljes joggal. És idézi fel teljes joggal, mi minden számított akkoriban törvényesnek, ha már törvénytelennek nem minősültek az ügyészség szerint. Polt kinevezése remek alkalom, hogy felidézzünk egy kort, amiben Hagyó Miklós ártatlan ministránsfiú lehetett volna a dörzsölt potentátok mellett.

Az egész a Teleki Blanka gimnáziumban kezdődött, ahová egyszerre járt a három testőr: Varga Tamás, Simicska Lajos és Kedves Vezetőnk. Az ifjoncok szépen felcseperedtek, és hopp, az egyikből miniszterelnök, a másikból APEH elnök, a harmadikból pedig a III. Köztársaság eddigi legnagyobb áfacsalója lett. Varga Tamás vállalkozott bármire, és ezeknek ellenkezőjére is. Igaz, érdemi munkát nem, vagy alig végeztek, de a gondos körbeszámlázás után az áfát visszaigényelték - és a Simicska vezette APEH-től vissza is kapták szó nélkül. Pofátlanságukra jellemző, hogy az akkor éppen Varga feleségeként megismert, azóta ex Csernusné, ex Hagyó barátnő Ottlik Lilla Lea is úgy érezte, a Tokaj Takarékból felvett kölcsönt visszafizetni nem kell.
Végeredmény: 2 milliárd, 570 millió visszaigényelt áfa.

Ebből a korszakból származik az örökbecsű Simicska idézet, miszerint: " mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni."

Következmény: gyakorlatilag nulla. Varga Tamás elszökött, a magyar hatóságok meg nem nagyon igyekeztek megkerestetni. 2005-ben az Interpol toloncolta haza egy másik ügy kapcsán, és így került bíróság elé. Az ügyészég viszont úgy találta, Varga és társai nem bűnszervezetben követték el cselekményeiket. Igaz, rajta kívül az ügynek 22 vádlottja volt, de bűnszervezetről nem beszélhetünk...

Legalább ilyen szép történet Kaya Ibrahimé is. 94-ben Simicska Lajos megállapítja: "A politikához ugyanaz a három dolog szükséges, mint a háborúhoz.” (pénz, pénz, pénz) Ennek szellemében a Fidesz pénzügyi zsenijei - Varga, Simicska, Kövér Szilárd cégeket alapítottak, csereberéltek, majd a felhalmozott köztartozásokat lenyelve igyekeztek kiszállni belőlük. Ekkor Schlecht Csaba egy mozdulattal megvette a 13 céget, majd egy hét múlva eladta százmilliós köztartozásostól Kaya Ibrahimnak és Josip Totnak. Igaz, említett urak nem vettek céget Magyarországon, irataik másolatát Weisz József faxolta el Németországból.

A polt péteri ügyészség lezárta a nyomozást 2001 szeptemberében, mert nem volt megállapítható, hogy bűncselekmény történt.

Mind közül szívünknek legkedvesebb lehet az Országimázs Központ, Ezüsthajó, Happy End szentháromság már csak azért is, mert ők készítették el a Kedves Vezetőnk Halhatatlan Tettei névre keresztelt filmarchívumot Orbán Viktor nagyszerű cselekedeteiről 460 millió forintért. Könnyeket csal a szemünkbe a sok gyönyörűen megrendezett állami ünnepség, a köztévének forgatott, senki által nem nézett filmecskék, a 2002 decemberéig fizetett 3 milliós havi átalány. 13 eltapsolt és rendesen el nem számolt milliárd, ami az ügyészség szerint jogszerűen lett elköltve. Az eljárás szerint károkozás és hűtlen kezelés nem történt.

Ilyen sikersztorik után nem is értem miért látom boldog végű ezüsthajós Káel Csaba, és Sherlock Polt Péter újbóli feltűnését baljós árnyékként...?

Szép lassan szembesülünk az Orbán kormány keleti irányvonalával. Bár valami azt súgja, nem pont így akarták ezt ők sem. Csak azok a fránya pénzügyi minősítők ne lennének, akik nem osztják Matolcsy Szent Jobb lelkesedést az államosítás iránt.

Leminősített a Moody's, - olvashatjuk - nem is egy, hanem két fokozattal dobta lejjebb a magyar gazdaság megítélését a nemzetközi pénzpiacon. Ezzel az állampapír megérkezett a Józsefvárosi piac kapujába, és egy - esetleges - következő leminősítéssel megverekszik a kínai kenyérpirítókkal a bóvli kategória utolsó helyéért. Szép kilátások. Lassan kevésbé kockázatos lesz megvenni egy a trolik felsővezetékéével egyenlő érintésvédelmi besorolással rendelkező kínai műszaki terméket, mint az állampapírunkat. Gazdasági forradalom, hurrá.

Kíváncsi vagyok, hogy a Szent Jobb vezette gazdasági kabinet hogyan fogja ezt kimagyarázni? Mert indok lesz, kétségem nincs. Matolcsy majd őket is kioktatja ahogy tette ezt az EU gazdasági szakembereivel, ha már nem tudja beléjük fojtani a szót, mint a Költségvetési Tanácsba. Pedig - talán - ideje volna elgondolkodni egy olyan gazdaságpolitikán, ami legalább középtávon fenntartható, és nem az állam polgárainak elvett megtakarításai az alapja.

Tudjuk Gyuri, hogy mindenki hülye, csak te vagy okos. Viszont az okosságod által generált gyengülő forint minden hozadékát nekünk kell megfizetni, újra emelkedő hiteltörlesztőktől a rekord magas benzinárig. Esetleg szólhatnál az asszonynak, hátha jobban járunk, ha ezeket a dolgokat is ő intézi helyetted.

Bocsánat, hogy élek. Tényleg! Én őszintén nem akartam, de így alakult. Több, mint negyven évig gyakoroltam láthatatlannak lenni, és elnézést kérni. Mindenért. Ezért a kijelentésért is. A mondat végi pontért is, úgyhogy most nem is teszek

Amíg nem voltam ismert minden könnyű volt. Énekelgettem a fürdőszobában a zuhanyfüggönnyel takarózva, húsz évig készültem dalokkal magamnak, a gyerekeimnek, édesanyámnak, a targoncás Ferinek és a belkereskedelmi ügyintéző Gyuris Bélának is. De ezt már tudjátok, gondosan a szátokba rágja minden héten a tévékettő. Most viszont nem könnyű. Néha én magam sem találom magam az életemben. Nem tudom, megvan-e még a nincsis-demégis lelki társam, aki vigyáz is a gyerekeimre amíg itten gigasztárkodok, meg nem is, ellenezte is meg nem is, együtt írtuk alá a szerződést, meg nem is. De azt mondják én lettem a szimbólum, aki valóra válccsa a zemberek álmit, és nekem itten váltanom kell. A személyiségemet apró darabokra.

Mert, ha nem világos, eccerű vagyok, akár a fakocka. Egyszer még külkereskedelmi ügyintéző korom előtt, - vagyis jánykoromba - viccból bezártak egy üres szobába két vasgolyóval. Na, egy délután alatt az egyiket elhagytam, a másikat elrontottam. De elnézést kértem és nem értettem pont úgy, ahogy a fórumozók vadöfakozását sem értem: mivaaan? Ti el tudtok képzelni engem világsztárként? Szerintetek lehetnék mondjuk Szíj Madonna?
Ugye, hogy nem éppen két tojás? Úgy illünk egymáshoz, mint herpeszhez a hüvelygombakrém. Talán, ha merészebb lennék és kidobnám ami van? Nem, marhák(!) nem a kék kardigánt végre a kukába, hanem a testi adottságaimat, mint kedvenc vadócom, Pink:
De akkor mehetnék egészen Szalai Annamáriához elnézést kérni, mert nem viselkedek elég Szúzn Bojlosan. Ha azt képzelitek csak visz a hév, és direkt pukkasztalak itt benneteket, tévedtek. Egy mákszemnyivel sem lennék jobb Liza Minellinek sem:
Bár, ha jobban belegondolok, félpucéran vonaglanom egy széken maga lenne a hasfalrepesztő kabaré. Szóval beláthatnátok végre: én nem vagyok énekesnő. Csak majdnem. Bocsánat, bocsánat minden szavazógéptől, akik vadul szórják rám az emeltdíjasokat, és nem hagynak leesni minden összesítések dobogójáról, de el kell mondanom: a brand már fel van építve, a Zálom valóra van váltva, az utolsó hang ki van énekelve. Előttem a karrier lehetősége, járhatok álmot váltani klubkoncertre és céges buliba szőke kóla meg tepertős pogi mellé ajándéknak.

Én, Szíj Melinda kérlek benneteket, engedjetek végre hazamenni. Lécci. Léccilécci.

Mit csinált vajon Orbán Viktor Moszkvában? Valamiért nem harsogják a hírek, hogy Kedves Vezetőnk mekkora sikereket aratott a szláv oroszlán barlangjában. Így meg az a képzete támad a jó hírekre szomjazó honpolgárnak, hogy nem a Nemzeti Együttműködő tiszteletére rendeztek vacsorát, hanem ő maga volt azon a fő fogás.

Orbán Viktor Moszkvában megkapta a semmit, zsebre tette jól, gondosan megőrizte, és nagyobb sikerekkel kecsegtető helyszín után nézett. Az orosz vezérkar olyan, mint a kivénhedt elefántbika: nehezen felejt. Őket nem érdekli az Orbánra jellemző kettős beszéd, nem hatja meg, hogy mást mond itthon, és megint mást mindenhol máshol, ahol hülyének nézhetik szavaiért. Ezt játszotta már több esetben a Bajnai kormánnyal nemzetközi szinten és itthon, és ezt játssza most is a Déli Áramlattal. Gyurcsány még hazaáruló volt, mert támogatta Putyinék Ukrajnát elkerülő, minket is könnyebben kiszolgáló vezetékét, amit most ő maga is lájkolna gőzerővel. Tegyük fel a kérdést, ami adja magát, és faggatózzunk, hogy: te is fiunk, Viktor, elárultad a hazát? Vagy csak megjött a józan eszed, ami érvénytelenné teszi itthoni kijelentéseidet szokás szerint.

Furcsa érzés lehet üres zsebbel, üres kézzel kunyerálni menni valakihez. Ez a hoztam is, meg nem is nem realitás, hanem népmesei motívum. Ennek megfelelő lehetett a fogadtatása is, mikor a Szurgut MOL részvényeinek kedvezményes kivásárlásáról, a Malévről, és a gázimportunk felülvizsgálatáról kezdett alkudozni. Úgy csinálta Moszkvában is, ahogy itthon szokta: ígért jó nagyot, ami jó messze van. 2020! - mondta Matolcsysan - akkor jön majd a kánaán, ti csinálhatjátok a Paksi erőmű új blokkjait! Meg talán egyszer metró kocsikat is rendelünk még, esetleg fúratunk metróalagutat egészen Záhonyig.

Utóbbin Putyin elgondolkodott: ezt az opciót lehet kérni kéne. Ezzel el lennénk 2100-ig, minket és a metróépítésünk munkamorálját ismerve. Aztán eszébe jutott a gázimport több, mint felét bonyolító Panrusgázt terhelő válságadó, a Szurgut korlátozása a tulajdonjogának gyakorlásában, és egy semmitmondó - persze, majd hívjál, maradjunk azért kapcsolatban - nyilatkozattal útjára engedte. Viktor még utolsó aduként bedobta a tutit, amit a titkosabbnál is titkosabb szolgálatunk szerzett meg egyenesen a NASA-tól: Pszt! Az amcsik két nap múlva bejelentik, hogy új létformát fedeztek fel! De nem kell beszarni! Várja őket valami meglepi a mikroszkóp alatt, höhö.
Még emésztette magában a történteket, mikor zsebében felharsant az Amúri partizánok dala, vagyis sms-t kapott: Mi foci vébét is rendezünk. Ölellek, Putyin.

Orbán Viktorra rájár a rúd. Kedves Vezetőnk oroszországi látogatása nem múlhatott el blamázs nélkül. Az orosz hírügynökség beszámolt ottjártáról, csak hajszál került a húsos pirogba:
Hiszek én a véletlenekben, csak nem ilyen sűrűn. Kedves Vezetőnk Putyinról és az oroszokról alkotott - eddig - nem éppen hízelgő véleménye közismert, ahogy Gyurcsány és az orosz nagyfőnök barátsága is. De könnyen lehet, hogy a hírügynökség is nézte a hétfői parlamenti párbajukat, és nem tudták eldönteni, most akkor melyik a melyik. Őszintén remélem, a lengyelek nagyobb sikerrel járnak a magyar kormányfő személyének sikeres felismerésében.

Itthon a Vezér távollétét alattvalói kibeszélő sóra használták ki. Magukat megnevezni nem kívánó, de véleményüket hallatni akaró kormánypárti honatyák igyekeztek magyarázatot adni a kialakult helyzetre: nem a szándék, a kommunikáció rossz. Mert a manyupokat államosítani jó, de lehetett volna finomabban elővezetni az embereknek. Sebaj, innen már menekülni csak előre lehet, és minden blamázs ellenére igyekeznek a lehető legnagyobb bakot lőni a jövőben is.
Matolcsy és Selmeczi vagy teljesen süket már a fülükbe ordibáló frakciótársak hangoskodásától, vagy sajnos tényleg ennyi eszük van. Reggel az origón megjelenik az írás, amiben a Fidesz egyik prominense így vázolja a közeljövőben várható kommunikációt:

"Egy kormányzati pozíciót is betöltő képviselő szerint az elkövetkező hetekben ugyanez lesz a kommunikáció fő vonala, vagyis azt hangsúlyozzák majd, hogy a befizetések valódi haszonélvezői nem a pénztártagok, hanem a kasszákat működtető biztosító-társaságok, bankok, alapkezelők és a mögöttük álló üzleti körök."

Erre estére megjön Selmeczi, és menetrend szerint kiszámíthatóan és üzembiztosan bejelenti: te Szent Szűz Mária, bűncselekmény gyanúja is fennállhat a magánpénztárak állítólagos vagyonvesztése mögött.
Ómájgád!! - teszi hozzá,  valaki hazudik. Igen, Kistáska, amint képesek leszünk abbahagyni a röhögést, máris rávághatjuk kórusban: bizony, ti hazudtok. Megint.

Ám a komédia ezzel még nem ért véget. A Heti válasz úgy érezte, nem elég feszült a helyzet, valami igazán gyúlékonyat kell lökni a az egyébként is lángoló közéletre, mert a Főnök távollétében unatkoznánk. Elővették az alkotmányozást, mint témakört, és átfogó mi lesz - nem lesz cikkben szellőztették ki a - szerintem - későbbre tartogatott robbanó elegyet.

A 4. pontban boncolgatják, hogy az Alkotmánybíróság visszakapja-e az "átmenetileg" megnyirbált jogköreit? Aztán kormányzati forrásokra hivatkozva közlik, hogy lófaszt, cserébe még jobban visszavágnának belőle. Az Alkotmánybíróság hatálya alól kivennék a kétharmados törvényeket is. Így könnyen lehet olyan alkotmánya Magyarországnak, ami leszabályozza magának az alkotmányos rendnek a legfőbb fórumát.

Fölmerül a kérdés: direkt szívatják a Főnököt a vazallusok, vagy szembe kell néznünk az őskáosszal? A hazugságokkal már fölülírták az örök érvényű: hazudtunk reggel, éjjel és estét, mert lassan megszakítás nélkül nyomják. Csak szólok, kétharmaddal nem lesz kire mutogatni, ha ismét fülkébe vonulunk, a balhét valakinek vinnie kell. Innen lassan úgy látszik nektek nem kell hozzá az ellenzék segítsége, menni fog önállóan is.

A parlament tegnapi ülésnapja leginkább egy tetszőleges Dr. House epizódra hajazott. Differenciál diagnózis keretében próbálták meghatározni, mi történik a valójában a magánnyugdíjpénztárakkal?
Államosítás?! - kiáltotta az LMP, mire a kormány bérbeszélői egyhangúan vágták rá: frászt, ez lupusz!

Kedvenc tévédokink könnyezett volna a meghatottságtól, ha látja, örök érvényű bölcseletét - mindenki hazudik - milyen lázas igyekezettel tette magáévá a kormány. Matolcsy György, Selmeczi Gabriella, és Cséfalvay Zoltán vagy nem mondott semmit, vagy hazudott. Ide bele az arcunkba. Személyes kedvencem Matolcsy, aki már maga sem tudja eldönteni, melyik kérdésre mi a betanult válasz. Hiába, nagy felelősséggel jár, ha az ember fiát maga a Kedves Vezető tolta aki az előtérbe a lopást megmagyarázni.
-Mondd meg nekik, Gyuri! - mondta - hadd csörömpöljön, mint bádoglavór a kockakövön! Gyuri pedig mondja és mondja, mi minden jön a csodálatos lopás után:

- államháztartási hiány csökkentése
- folyó kiadások fedezése
- nyugdíjkassza hiányának befoltozása
- MOL részvények visszavétele
- visszalépőknek a pénz egyéni számlán tartása

Nyilván, mindez egyszerre. Közben ideges rángatózással csóválja a fejét, és alig hallhatóan tiltakozik: ez nem államosítás, olyat konzervatív kormány nem csinál. Lesütött szemmel néz körül, hátha meglátja véletlenül a hivatkozott konzervatív kormányt. De csalódnia kell, csak eddig társai ülnek körülötte, akik ősi román szokás szerint ellopják éjszaka a lovakat.

Kíváncsi voltam Kedves Vezetőnk immár elkerülhetetlen szónoklatára is, ami Gyurcsánynak címzett válaszként volt napirenden. Nos, meg kellett állapítanom, hogy a Főnök igazán egy embertől jön zavarba, de tőle újra és újra. Megérte, hogy le gyáva tolvajozták a kétharmados parlamentjében, amire egy erőtlen bilincsrázogatást tudott előhúzni a tarsolyból, de azt is elejtette, miközben a lapocskái között keresgélte a riposztnak valót. Mint zavart kiccsávó a felsősök között, úgy viselkedett. Nem nézett Gyurcsány szemében, nem játszották el a falkahímek farkasszemezését férfiak módjára. Szemmel láthatóan a lehető leghamarabb túl akart lenni az egészen.

Tudom, az igazhitűek megmagyarázzák, tulajdonképpen ignorálta Gyurcsányt. De remélem Kedves Vezetőnk ebben nem hazudik. Legalább magának. Mert minden ilyen reakcióval téglánként építi fel Gyurcsány Ferenc nimbuszát.

A Fidesz nem adja fel a harcot. Ők a Nemzeti Együttműködést továbbra is kuss-hallgass-ne ugass módra képzelik a legújabb, médiatörvényhez benyújtott javaslat alapján. A letámadás érint mindenkit, kereskedelmi televízióktól print és online médiumokon keresztül - közvetett módon- a blogokig.

Csendben tűrj, és vakon bízzál! -ezt a szlogent közvetíti a kormány a Médiatanácson keresztül állampolgárai felé. Helyeselni és lelkesedni természetesen korlátlanul szabad lesz ezután is, de az mégse járja, hogy a zinternet lassan elolvad a manyup lóvék lenyúlása elleni tiltakozástól. Apám nem volt keleti bölcs, mégis azt mondta: fiam, ami nem látszik, az nincs. Legalábbis ha sokszor elmondjuk és eltakarjuk, akkor, ha mást nem magunkat sikeresen átverjük vele.

Most Cser Palkónak, Rogán Tonyónak és Menczer Erzsébetnek hála visszamegyünk a sötét középkorba. Mielőtt a nyájas olvasó fejéhez kap, hogy - Magyarországon ilyen nincs, és nem is lesz - közlöm, hogy az állítás nem barokkos szijjártói túlzás. Sötét lesz bizony: a tévéket elsötétíthetik, az online médiumokat, blogszolgáltatókat, hazai videómegosztókat lekapcsolhatják. Mellé mindenki kifejezheti forintra váltott szánom-bánomját: legnagyobb tévék és rádiók 200, kisebbek 50, napilapok és online médiumok 25, hetilapok 10, ezek kiadóvezetői, főszerkesztői névre szólóan 2 milliós büntetéssel számolhatnak.

Azt, hogy mi minősül jogsértésnek a Médiatanács dönti el. Nem bajlódnak jogszabályokkal és egyéb maradi, csökevényes butáskodással, de miért is tennék?

Ráadásul ismét a besúgók országa leszünk. A Médiatanács szerint minden derék honpolgár panasszal élhet, nem csak azok akiknek a jogait esetleg megsértették. Példának okáért a derék párt trollok nem csak kommentben anyázhatnak, hanem elmehetnek egészen Szalai Annamáriáig, hogy csókolom néni kérem, igen, már megint, pedig meg tetszett mondani világosan, hogy genyózni nem ér. Igaz, ilyen próbálkozást az Alkotmánybíróság már 2007-ben úgy vágott falhoz, hogy csak úgy csattant, de hol van már az alkotmányos antik világ?

Mikor tanuljátok meg, hogy a véleményalkotás és a szólásszabadság szent? Megint ide kell utazni ámerikából valami fejesnek, mint legutóbb, hogy felhívja a figyelmeteket a demokrácia és Észak Korea között meglévő, általában szabad szemmel is jól látható különbségre? Ok, hogy a Kádárizmust építitek vissza az államosítással, a totaliátus erőltetésével, de pont nektek kéne legjobban emlékezni a szamizdat korszak lángolására. Ezt hozzuk vissza megint?

Vagy Szalai Annamáriából akartok utazó nagykövetet csinálni, aki Iveta Radicovától Ikeba Ngobu királyig fog esdekelni a dehonesztáló, magyar nyelvű tartalmak letiltásáért?

Amíg Orbán Viktor a közélettől elvonulva kedvenc koponyájával beszélget, Gyurcsány Ferenc egyre inkább elemében érzi magát. Teheti, a Nemzeti Einstandolás kormánya szépen lassan rendbe teszi elveszett renoméját. Szerintem ő maga sem hitte, hogy az új kormány első évében a zemberek máris pislognak, mint dj Nyitrai a stroboszkópba káprázó szemekkel: ekkorát még a szocik sem loptak!

Gyurcsány Ferencről gondoljon mindenki amit akar. Lehet vitatkozni a politikájáról és egyéb tetteiről, én ezzel most nem foglalkozom. Sokkal érdekesebb ugyanis a politikai feltámadását körbejárni marketing szempontból, mert úgy zseniálisnak mondható.

Reinkarnációja egyértelműen a kereslet-kínálat törvényeire épül. A jelenlegi ellenzék egy krónikus vérszegénységgel küzdő szúnyog vehemenciájával bír, Orbán kaliberű karakter sincs sehol a látómezőben Gyurcsányon kívül. Márpedig a PatásOrbánozó szavazóbázis igényel egy alakot, aki úgy retorikában mint kiállásban fel tudja venni a versenyt Kedves Vezetőnkkel. Ők még emlékeznek (igen-igen) a 2006-os kampányban Fletó milyen széles ívban mosta föl Viktorral a padlót a tévévitában, milyen gondosan csavarta ki aztán, és tette ki száradni a partvonalon kívülre. Számukra Mesterházy olyan, mint az áztatott szója: úgy is néz ki, olyan szaga is van, oszt'mégse fasírt.

A választási kampány idején Gyurcsány még csak csöndes feltűnéseivel jelezte: a politikai elefánttemető számára messze van. Az új parlament magalakulása magával hozta a bizonyosságot is: megmaradt párttársai és az ellenzék egyéb erői nem képesek betölteni azt a szerepet, amit a közvélemény kétharmadon kívüli része Orbánnal szemben elvár. Ezzel ők maguk legitimálták Fletó szerepvállalásának első lépéseit, Orbán Viktor és szeretve tisztelt kormányának törvényhozási stílusa meg az meg az összes többit.

Nem kellett sokat várniuk a híveknek, hogy a halkabb blogolást fölváltsa az egészpályás letámadás. A kormány szolgáltatott elég apropót a kritizáláshoz, Orbán és a kormányzati kommunikáció hazugozásához. Előnye, hogy az MSZP lassan mozduló masztodon testéhez képest fürge, és gyorsan, naprakészen képes reagálni akár tömegmegmozdulásokban kifejezve nemtetszését. A Charta tüntetéssel például köröket vert a szocik hasonló jellegű központi rendezvényére. Ungváry szerepeltetése is jó húzásnak bizonyult, a kurvaanyázós mondattól ledadogott a kormányközeli sajtó néhány pillanatra.

Itt, visszaérkezve a nyeregbe akár a lassítás luxusát is megengedhette volna magának. De miért tette volna? Mikor pártunk és kormányunk sem fékezett az Alkotmánybíróság jogköreinek ledarálása után, sőt. Bejelentették minden idők egyik legnagyobb, legpofátlanabb és legarrogánsabb lopását, a manyupok kifosztását. Ezzel a lépéssel a saját kezükkel dörgölték le Ferenc renoméjáról a sár egy részét, és kenték magukra büszkén. Gyurcsány szemmel láthatóan fellélegzett. Neki soha jobb alkalom nem jön el az életben arra, hogy saját fegyverével, a polgári Magyarországról példálózással pofozza fel Orbán Viktort.

Gondoljunk róla bármit, azt szerintem el kell ismernünk, hogy van benne kurázsi. A héten egészen odáig merészkedett, hogy Budai Gyula fülében befonta a fülszőrt, és Orbán orrába fricskázva  szaggatta kifelé belőle a pamutot. Szálanként, egyesével. A 168 órában megjelent interjúban erőt és határozottságot mutatott a hívei felé, és mi tagadás feltartott középső ujjat a felkent vadászoknak:

"De kár ennyit lacafacázni velem! Ha ez a kormány tud öt évre visszamenőleg adótörvényt alkotni, ha beszánthatja az Alkotmánybíróságot, ha elveheti a nyugdíjasok pénzét, nyugodtan hozzon egy olyan büntetőjogi tételt, hogy „Gyurcsány bűnös”.  (...)
Ne kerülgessük: Orbán Viktor engem börtönbe akar vetni. Ennek próbálnak érvényt szerezni szinte bármilyen eszközzel – most épp az ügyészséget presszionálva, felrúgva a demokratikus elveket. De a Fidesz hajtóvadászatától én még jól alszom, nem szedek nyugtatót. Velem törököt fognak."

Ez az ember nem fél. Szórakozik. Orbánon és a kormányon egyre jobban. Megtervezték, föltámasztották, és fölért arra a retorikai csúcsra, ahol sokan látni akarják.

Én jót röhögtem az imázsnövelőnek szánt citromfüves bejegyzésén is. Igen, az eset minden bizonnyal így történt ahogy leírva van. A látszat, hogy még a nemzeti radikálisok is elcseveghetnek Gyurcsány Ferenccel a demokráciáról anélkül, hogy bármelyiküket atrocitás érné, nyilván a véletlenek összjátéka. De annak gyönyörű.

A tegnapi demonstráción a szocialisták megfogadták, hogy innentől üvölteni fognak. Szerintem kérjétek el Fletótól a bölcseletet, és legyen ez a jelmondat:

"Orbán Viktornak Orbán Viktor a csapdája."

Lenyűgöző teljesítményt nyújtanak hazánk közjogi méltóságai. Miközben a forint és részvényárak fénysebességgel zuhannak a béka segge alá, ők a legtökéletesebb szimbiózisban vannak egymással. A két kisebb lator mindent megtesz, hogy lehetőleg bármilyen pozícióból elérhető legyen nyelvük számára a harmadik képes fele. Ezen nem változtat, hogy a pénztári tagok 77%-a elutasítva az államosítást hőzöng, sem holmi adósságunkat finanszírozó hitelminősítők lamentálása. Sehol egy ómájgád, egy szemforgató a zemberek erre felhatalmazást adtak szajkózás. Utóbbi mondjuk furcsa is volna ekkora felzúdulás és elutasítottság mellett.

De az élet nem áll meg. Ha a Kedves Vezetőt úgy gyötri a szomorúság, mint Puskás akadémiás diákot a szapora fosás, akkor vidámítani kell az ő picinyke érzékeny lelkét. Tettel, szóval, bármi áron.

Házelnök úr kitett magáért. Kötél...akarom mondani Kövér László kijelentette: a Fidesz vezette  kormánytöbbség új, demokratikus modellt épít. Mielőtt felhorkan a nyájas olvasó, és üvöltve közli, hogy nem terepasztal ez, bazmeg, amin mi vagyunk az ólomkatonák! - fékezze magát egyetlen pillanatig. Ugyanis a legszebb rész még hátravan: házelnök úr kifejti, hogy a kialakult helyzetért a világ, az Ájemef és az EU felelős, természetesen a máshol több ízben a Kedves Vezető saját szájával világbajnokozott Bajnai kormánnyal együtt. Frappáns indoklást talált a magánnyugdíjpénztárak körüli hercehurcára is: szerinte már az is alkotmányellenes volt, hogy egyszer valaki a megalapításukra gondolt. Így ők tulajdonképpen az alkotmányosság őrei, és a lebontott, ellehetetlenített Alkotmánybíróság volt az akadály, amin keresztül kellett gázolni a Szent Cél érdekében. De legyen mindenki egészen nyugodt, a módszerrel ő maga sem ért egyet, kivéve, ha a Kedves Vezető úgy látja jónak.

Ekkora önzetlen hősiesség és jóindulat láttán az embernek kedve támad hálaimát rebegni a legközelebbi nenyi alatt, opálos tekintettel. Szerencse, hogy csak az egyik Méltóságos urunk félkegyelmű, a másik csak Kövér.

A Nemzeti Képzavarok Ősapja félbehagyta a Magyar helyesírás szabályainak böngészését. Kár, mert a friss diplomás osztályvezető kislánnyal éppen a tej hatalom és a tejhatalom közötti különbséget elemezték éppen. Ám, ha szólít a kötelesség a Legkedvesebb Ember hangján, akkor le kell írni, amit le kell írni. A KEH minden munkatársa egy emberként, visszafojtott lélegzettel szurkolt neki, amíg lekörmölte a mondatot:

"az Országgyűlés Dr. Polt Péter legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyészt válassza meg a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének".

Diadalittasan nézett föl, mert bár a gondolat nem önálló, de az írás ezúttal, höhő, az saját! Ebbe kössetek bele Csibéim! -gondolta, mert pontosan tudta: akárki legyen is ez a Polt, az biztos, hogy nem egy érzelemrokonító forraszték.

Így mulatnak ők hárman, rajtunk. "Itt a talpnyalók, a hétrétgörbedők, a hízelgők, a protekciósok, a megvesztegetők, nem érvényesülnek többé."

Ugye, Csaholcsek uramék?

A zsákfalu blog szerint

érdemes volna megszólítani körzeti országgyűlési képviselőinket személyesen az új nyugdíjtörvény miatt. Ehhez feltételeznünk kell, hogy képviselőink rendelkeznek lelkiismerettel, ami az utóbbi idők törvényhozási gyakorlatát látva minimum kétséges. De mit lehet tudni? Lehet, hogy csak a választók üzenetére várnak, és valóban minket akarnak képviselni. Ezért szólítsuk meg őket, hogy kiderüljön: képviselőt vagy szavazógépet választottunk a következő négy évre. A megszólításban segít a megfogalmazott sablonlevél:

……………. Országgyűlési Képviselő részére……………. Országgyűlési Képviselő részére
Országház
 Budapest
Kossuth tér 1-3.
1357

Tisztelt Képviselő Úr!
"Én, ………….., a Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselője esküszöm, hogy ………… munkám során választóim akaratához és megbízatásomhoz híven,
lelkiismeretesen járok el, és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a Magyar Köztársaság fejlődését előmozdítsam, népének boldogulását elősegítsem.
(A képviselő meggyőződése szerint)
Isten engem úgy segéljen!"

Ismerős Önnek ez a részlet? Igen, Ön ezt az esküt tette 2010. május 14-én. Ön a mi, a választói szavazatával jutott be az Országgyűlésbe, hogy ott választói akaratához híven és lelkiismeretesen járjon el.

Kérem, gondolkozzon el egy pillanatra a magánnyugdíjpénztári törvénytervezet kapcsán: ez az Ön választóinak az akarat? Ez a törvény összhangban van a lelkiismeretével? Ön szerint ez a törvény valóban a Magyar Köztársaság népének boldogulását segíti elő?
Amennyiben bármelyik kérdésre NEM a válasza, úgy kérem, ne degradálja magát a Fidesz szavazógépévé – annál is inkább, mivel képviselői esküjében nem szerepel se a párt- se a frakcióhűség - hanem lelkiismerete és választói akarata szerint NE szavazza meg azt a törvényt, amelyik 3 millió magánnyugdíj-pénztár tagot foszt meg az öngondoskodás lehetőségétől.

Budapest, 2010. november 26

Tisztelettel
XY
választópolgár

Egyéni képviselőd adatait a parlament.hu információs rendszerében egyszerűen megtalálod.

Ott állt némán és bámulta a várost. Az ő városát, amit maga nevezett újra a nemzet fővárosának alig néhány hete. Csalódott volt és morózus. Csalódott a zemberekben, csalódott a talpnyalókban, csalódott a minden hájjal megkent szakértőkben. Beszívta magába az ősz illatait, lábával piszkálni kezdte a lehullott avart, és csak az elmúlás járt a fejében.

A némaság amire kárhoztatták megviselte. Hogyhogy nem akarják most őt? Miért nem beszélhet a népéhez? Ki mondja, hogy a tőle megszokott karizmatikus beszéd nem oldana meg mindent egy szempillantás alatt? Ha ő mondaná nekik elhinnék. Ha maga lehetne a szónok akkor megértenék. Ha kiállhatna nem zúgolódnának, nem lázonganának sosem hallott szavakat emlegetve. De most gyalázzák és megvetik. Nem fogják föl ésszel, süketek és vakok, nem hallják és nem látják az új idők üzenetét. Ő meg el van ide dugva, mintha emigrált volna a zemberek haragja elől.

Lopva lenézett a jobb kezére. Körmei alatt világított a gyászkeret, ujjbegyei koszosak voltak, mintha saját kezével rakta volna ki a felhalmozott érméket a nyugdíjpénztárakból. A hajlatokban a vegyszerektől és a súrolástól kirepedt az érzékeny bőr, érzékeny és érdes volt, akár egy bányász keze. A szent jobb, mi? - gúnyolódott magában keserűen, és reflexeinek engedelmeskedve a nadrágjába kenve igyekezett megszabadulni a piszkos érzéstől.

A kert végében feltűnt egy alak, és lassan közeledni kezdett. Úgy mozgott, mintha nem volna lába, és csak úszna az avarszőnyeg felett, alig borzolva azt. Először azt hitte a lelkiismerete tért vissza hosszú sértődés után. Ettől kicsit megrémült, de a sápadt arcra nézve megnyugodott, és komótos léptekkel ballagott ki a pázsit közepéig. Egymás mellé telepedtek a hideg földre, és csak ücsörögtek egy darabig.

- Aludtál mostanában egyáltalán? - kérdezte az alak, és a kerítés tövébe lőtte a kezében szorongatott csikket.
- Aludtam, sőt álmodtam is - jött a válasz - rólad, rólunk, meg erről az egészről. Álmomban minden rendben volt! Sikerült meggyőzni őket az átlépésről, megértették, hogy ezzel szolgálják a hazát.
- Ezzel csak téged szolgálnak.
- Az ugyanaz! Engem, az országot, a népet, a nemzetet, a nenyit, hívd ahogy akarod. Különben is a te ötleted volt az államosítás.
- Ez igaz. De azt mondtam hagyj nekik választási lehetőséget. Azért lázongtak már húsz éve is.
- Kaptak választást: vagy belépnek önként, vagy lófaszt se kapnak, nem még nyugdíjat. Te mondtad, legyek kemény, mint a fagyott kutya lába.
-Ez a keménység? Hogy itt ülsz és sajnálod magad, miközben a Gyurcsány fiú leckéztet polgári Magyarországból? Ezek rajtad röhögnek, tudtad?
- Lárifári! Elhordanak mindennek maffiafőnöktől államosító utolsó rablóig, a párt végét vizionálják, de még az elvi támogatók is vazallus rendszerről beszélnek és tiltakoznak! Kit érdekel Gyurcsány véleménye?!
- Mondjuk a választókat. Nem sittre juttattad, hanem szószékre állítottad Ferit. A legnagyobb támogatója te magad vagy. Sokan fognak utálni csak azért, mert veled szemben éppen vele kell egyetérteniük.

Elgondolkodott, és rájuk esett a csend. Eszébe jutott egy cikk amit ma olvasott a felhatalmazásról, és amin ő maga is meglepődött: ennyire csereszabatosak lennének? A görcs összehúzta előbb a gyomrát, majd az ánuszát is. Utóbbira ráfogta, hogy biztos csak fázik. Közelebb húzódott a mentorához, de az asztrál test nem adott se biztonságot, se meleget. Magányosnak érezte magát, bensőjét marcangolta a félelem. Ez a francos nyugdíj lerombolhatja a szépen felépített kétharmados álomvilágot pont úgy, ahogy Xerxész tette Bábel tornyával. Gyorsan és kíméletlenül.

Még közelebb húzódott, és megtörte a csöndet:

- Egyedül vagyunk, János. Csak te és én. Légy őszinte: jár nekem valami jutalom a kitartásomért?
- Hogyne fiam:

használhatod a különvonatomat

a brüsszeli elnökségbe menet!

Éljen az állami gondoskodás! Éljen a nagy közös! Éljen a szocialistábbnál is szocialistább jobboldali (muhaha) kormány! De különösen soká éljen Matolcsy György elvtárs, és az ő virágzó gazdasága!

Vége van. Mármint a kínzó bizonytalanságnak. A Nemzet Géniusza felvázolta hogyan képzelik a nyugdíj megtakarításainkat államosítani. Könnyezem a meghatottságtól, mert ekkora jót nem vártam a kormánytól. Kádár elvtárs koponyája is elégedetten bólogat a miniszterelnöki dolgozószoba legfelső polcán, tapsoljunk és örvendezzünk mi is!

Mert ekkora pofátlanságot már csak vigyorgással lehet viszonozni. A magukat rendszerváltóknak hazudók végre húsz év után igazat mondtak, most az egyszer. Nem, nem akkor, mikor arról beszéltek szabad lesz a választás az állami és a magánpillér között. Akkor sem, mikor arra hivatkoztak, csak tizennégy hónapig vesszük el a pénzeteket, aztán majd minden jó lesz. Ez mind hazugság volt, abból is a kapitális fajta. Igazat akkor szólt Orbán Viktor mikor azt mondta: 20 év után ismét rendszerváltás lesz. Ez igaz. A szépséghiba, hogy visszatérünk oda, ahonnan elindultunk.

A fenyegetés nem burkolt, nem kendőz semmit, nem akar másnak látszani, mint ami: vagy jó gyerekek lesztek, vagy rábasztatok és nem lesz nyugdíjatok. Illetve ami lesz, abból a hajzselé sem jön ki, amivel a hajatokra tudjátok kenni. Egyszerű és tiszta beszéd ez, de nem mai és nem friss. Orbán Viktor már október közepén erről beszélt az RTL híradójában. Csak nem figyelt rá -vagy alig- senki.

De megrettenés és visszalépés helyett van más út is. Nem kell ide tüntetés, ahogy nekem is javasolták páran, nem kell alkotmánybírósági hercehurca, úgyis értelmetlen. A döntés és a lehetőség a mi kezünkben van: ha akarunk ráverhetünk Matolcsy elvtárs megtakarításokat markoló mohó kezeire. Tegyük fel, hogy a manyup megtakarítással rendelkezők elég tökösek némi időhúzáshoz. Vagyis kivárnak, és nem lépegetnek sehova, fenyegessen bármivel Matolcsy és a kormány. Mi lesz ekkor? A semmi. Az üres kassza, a mibe nem folyik be az a 2700 milliárd, amire a jövő álomvetései épülnek. A befizetéseink nélkül Matolcsy és a költségvetése szopóágra kerül, kardozhatnak bármivel. A 2011-ben elkölteni szándékozott 530 milliárd mindjárt hiányként jelenik meg, amivel borul minden. Az a pillanat lesz az, ahol nem mi, hanem a kormány kerül döntéskényszerbe: vagy elkérik szépen a megtakarításokat, kidolgozott, normális keretek között a fenyegetőzés helyett, vagy megpróbálják valahonnan máshonnan összeszedni a kieső lóvét.

Bizony ám, jön a zemberekkel fizettetjük meg kimondva is fenyegető réme, amit most bármi áron el kell kerülni. Értelmes megoldás csak egy marad: a letérdelve édesgetés. Ha nem világos Matolcsy Györgynek akkor leírom pontosan: követhető és áttekinthető egyéni számla, örökölhetőség. Mert nem az állami nyugdíj ördögtől való, hanem a kivitelezés módja az. Én hajlandó vagyok a fentiek teljesülése után az állam kezelésére bízni a befizetéseimet és megtakarításaimat, cserébe elégedjen meg az állam annyival, hogy esetemben még 25, pályakezdő esetében 45 évig kezelheti a pénzünket, és finanszírozhatja belőle a kifizetéseket.

De amíg ez nem így van, amíg a visszalépés mozdulatával csak eldobom amit 12 évig megtakarítottam, addig az én pénztári tagságom fennmarad. Akkor is, ha az állam nem garantál semmit. A garancia hiányáért cserébe bizalmatlanná válok, és minden egyéb megtakarításomat, így az önkéntes pénztáramat is elviszem az állam fennhatósága alól.

Mert bár felül a gálya, alul a víznek árja, a megtakarításaim fölött én leszek az úr.

A katolikus egyház lándzsájának hegye (by Semjén Zsolt) kicsorbulni látszik. A KDNP a kormánykoalíción belül a kegyelemkenyéren tengődő szegény rokon szerepét játssza, valahol eldugva a Nemzeti Együttműködés komódjának legalsó fiókjában.

Méltatlan szerep ez a fénykorában is 6-7%-os pártnak. Többre hivatottnak érzik magukat a tagok, lehetnének például a mérleg nyelve, ha nem törnék le ebbéli szándékaikat holmi Pokorni Zozók újra és újra. Függeni, vagy nem függeni? -ez a kérdés rágja őket belülről kifelé, mint kannibál gyerek magát kedves édesanyjából. Márpedig ha valaki, akkor a kereszténydemokraták tudnak egymás közt akkora perpatvart csapni holmi tisztségeken, hogy a fal adja a másikat.

Ez valami keresztény betegség lehet. Legutóbb, még önálló pártként elért legnagyobb sikerük (94, OGY, 7,03%) után estek egymásnak annyira, hogy hat évig kizárólag pofozkodtak keresztényi szeretetből. Az Európai Kereszténydemokrata Unióból is úgy vágták ki őket, hogy csak sisteregtek, akár a hétszentséges Istennyila. 96-02 között bedarálták egymást és a pártot, szétszakadtak három felé, és akkor az ide-oda (MDF-Fidesz) beülőket még nem is számoltuk. A helyezkedni tudással már akkor sem volt gondjuk, választott pártbérletükben melegítették a széket.

A kizárások és kilépések után megszűnt kereszténydemokratákat a Legfelsőbb bíróság 2002-es ítélete támasztotta fel. Az akkor már Fideszes Semjén, Surján, Latorcai, Nógrádi és néhány társuk meghallották Isten sugallatát, miszerint ők valójában nem fiatal, hanem keresztény demokraták. Isten igéjének botorság ellenszegülni, a mindenféle listákról szerzett potya mandátum sem forgott veszélyben, így újjá alakult párt a pártban. Innen csak egy lépés volt a 06-os nagy összeborulás a Harrach féle szakadárokkal, és megköttetett a vérszerződés a Fidesszel is, ami a gyakorlatban már négy éve működött.
Ilyen előzmények után érthető, hogy a párt, ahol több funkcionárius van, mint szavazó, elégedetlen a kenyércsücsökkel, amíg a nagytesó a tetszés szerinti pozícióhalmozás és személyre szabott törvényhozás mazsolás kuglófját majszolja. Ők tényleg elhitték, hogy a kétharmados felhatalmazás, a NER, a NENYI szerves részei. De az önkormányzati választás alkalmával beköszöntött az ébredés kora, a késői csipavakaróknak csak a Krisztus melletti varga szerepe jutott. Mert leüzent az Úr, Kósa Lali fiával: saját neveteket szátokra ne vegyétek, plakátra ne tegyétek, szövetségünk közös nevét hirdessétek. Minden más eretnek (független) ami ezen kívül való. Az okosabbak értették az Úr szavát, így lett Fideszes jelölt majd képviselő ifj. Harrach Péterből is Zuglóban.

De Giczy György függetlenséget követelő, és a kettős tagságot elítélő békétlen szelleme bizony ott kísért megint közöttük. Ezen pedig nem segít Semjén Zsolt dacos szájjal előadott kijelentése, miszerint a kettős tagság kérdése lezárt ügy, és punktum! Forradalom készül a decemberi tisztújításra, igazi komódfiók forradalom. Az elégedetlenek egyre hangosabban rugdossák a szennyest egyik fióksarokból a másikba, egyre marconább képpel követelnek függetlenséget, ha már cukros kalács habos kakaóval nem jutott.

Talán, ha igyekeznének néha önálló entitásként fellépni, állást foglalni, akkor nem volna ez az egész ennyire röhejes. De amíg Semjén előszobatitkár úr Orbán Viktor elsőszámú visszhangja, addig meddő próbálkozás ez is. Utoljára Harrach Péternek volt egy"előfordulhat, hogy nem szavazzuk meg" kísérlete az izomból alkotmányozó Lázár javaslat kapcsán, de aztán persze nem fordulhatott elő ez sem. Mikor a kérdés elhangzott igazi narobot módra szavaztak, mint a kisangyal. Pedig megnézném, ahogy a tisztújítás után leigázzák Semjént, és elfoglalják Középföldét. Ja, azt a Középföldét, ami a Fidesz és LMP frakció közé van beékelődve a parlamentben. Volna mindjárt nagy szaladozás és rémült fejvakarás, ha a kétharmados szentséget egyeztetni kéne érdemben egy maroknyi egyházlándzsájával. Mert mondá az Úr:

"...ne hadakozzatok többet, mint ami jól esik, és megteremté az' haszonlesést az ő igen nagy kegyelméből..."

Tegnap Cser Palkó és Rogán, az ügyeletes polihisztor benyújtotta a parlament elé "A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról" címet viselő törvényjavaslatot. A 174 oldalas, 228 pontot tartalmazó javaslat egyik legfontosabb eleme, hogy szabályozná a közszolgálati hírszerkesztés folyamatát. Is.

A kormány úgy érzi felesleges ennyi hírszerkesztő a közmédiumokba, pont elég volna egy központi szerkesztőség, ami legyártja a hírműsorokat minden közszolgálati médium részére. Vagyis az M1-M2, a Duna Tv és a közrádió is előre gyártott híradókat és egyéb hírműsorokat kapna. Ha végignézünk a frissen megválasztott elnökök során akkor nincs kétségünk: gondosan szűrve lesznek a fontos események. A hatályba lépés pillanatától a kormány, pontosabban az általa működtetett MTI fogja eldönteni mi fontos és hírértékű Magyarországon, és mi nem az.

Remek, én ennek örülök, tényleg. Egyrészt ugye a racionalizálás fontos dolog, másrészt meg az a sok eddigi kósza hír és összevisszaság csak a problémát okozta. De most rend lesz végre, előre gyártott és előre rágott hírpép, ami a szájába lesz köpve, csak le kell nyelnie rágás nélkül a kedves választópolgárnak. Ami butaságot és dezinformációt magára szed egész nap a munkahelyen/ utcán, azt minden este szerető kormányunk csodálatos hírműsorai szépen felülírják. A vacsora mellé jön a kormány Gyurcsók Józsefje, az ősz üstökű Szellő Pista imitátor Semjén Zsolt, és nyom egy törlést felebaráti szeretettel kedves népének:
Kedves népünkön pedig máris úrrá lesz az egyetértés, a keresztényi szeret és jámborság. Csont nélkül fogja benyalni, hogy SkiccPali csodálatos irományát a Vajdahunyad várában tett reggeli séta alkalmával találta, közvetlenül Anonymus szobra mellett.

A helyszínre siető szakértők megállapítják, hogy a KEH egy alkalmazottja sem járt a közelben, Kontrát Nóra pedig különösen messze járt a tett színhelyétől. Azonban Pintér Sándor éles szemű megfigyelői kiszúrják, hogy a szobor kezében írásra alkalmas eszközt tart, ezért az ártatlanság vélelmét az avarba dobva felelősségre vonják Anonymust a szabotázsért.

Végre nem csak az erőszak, a megölte, kirabolta és felnégyelte hatszoros anyagyilkos szomszédját hírek lesznek a fókuszban. Lesz végre közéleti beszámoló, amiben hetente bemutatják, amint Rogán Antal átadja a felújítás alatt álló belváros éppen elkészült aktuális méterszelvényét. Kulturális eseményekről is lesz élő tudósítás. Közvetítik például Alföldi Róbert vesszőfutását, ami alatt Petőfi sorait szavalja Eperjes Károly:

S merengésének eltünik világa,
Mert vesszejével őt ez főbe vágta.

Vessző s egy ily fickó parancsol néki,
Oh minden égnek minden istenségi!

Ilyen mélyen hajolt magas feje,
Ilyen gyalázatot kell tűrnie!

Remélem az időjósokat is összevonják. Április óta tudjuk, hogy a nap is másképp süt, ezért pont elég, ha a Tv2-től átcsábított Gaál Noémi apácának maszkírozva elmondja a legfontosabb tudnivalókat.

Már csak a sporthírek szerkesztésére kellene találni egy alkalmas személyt. Elsőre Cser Palkóra szavaztam, ha már ilyen fasza kis híradókat rittyentenek majd nekünk, vegye csak ki a részét a népszerűségben fürdésből. De aztán rá kellett jönnöm, hogy András nem az a fitness guru alkat, a lelki tusa meg - még - nem sportág.

Kellett valaki, aki nem törpül el a Pengék Királya és a Kárpátok Középpályása mellett. Valaki, akit hűsége és jelentős smúzfaktora ellenére kihagytak eddig mindenből annyira, hogy még MOB elnök sem lett belőle. Szegény dobhatta a kukába a Schmitt Palis edzéseket és a komplett felkészítést. Ideje kárpótolni legalább Nemzeti Sportszerkesztő címmel Kovács Kokó Istvánt. Igaz, a kölyökgólya hangjával nem az a kifejezett trubadúr alkat, de ennyi kompromisszumot igazán köthetünk az érdekében. 

Ha ezt így felépítik, akkor népszerű lesz és hasznos, úgy fogja ostromolni a nézettségi csúcsokat, mint Rogán Antika egykor a homokvár bástyáit. Az otthonokba a kormány véleményével beköltözik a béke, hisz egységes hírek és álláspontok mellett nem lesz min pofozkodni a legádázabbaknak sem. A munkahelyeken egyetértés lesz politizálás helyett, a boltokban újra lesz szafaládé és krinolin, és ha minden jól sikerül akkor nem a Magyar Tutimegmondó Irodának lesz szlogenje, hanem nekünk:

Szolgálunk és nézünk!

A temetetlen múlt újra itt kísért köztünk. A rendszerváltók és az őket követők felelőtlenségének következményeként újra és újra le lehet pisálni kerozinnal az ügynöklisták szunnyadó, de soha ki nem hunyó parazsát. Sokan vagyunk és sokfélét gondolunk erről. Néhányan jobb és baloldalon is (én is) szeretnének tiszta képet látni végre ügynöklista ügyben. De legalább ennyien vannak mindkét oldalon, akiket elkap az ideges tikkelés, ha a téma egyáltalán fölmerül.

A zsanai gázkitörés erősségével lángol a vita Paul Lendvai ügyében. A jobboldali sajtó nekiment, lássuk be nem minden alap nélkül. Bár Lendvai szorgalmasan dorgálja a Fideszt, és akár visszavágónak is tekinthetjük ami történik, mégis több ez ennél. Mert Lendvai Pál baráti és elvtársi kiszolgálója volt a Kádár rezsimnek, önként. A jobboldali médiamunkások joggal örvendezhetnek, hisz a leleplezés többé-kevésbé sikerült.
Mondhatnánk, hogy most aztán mindenki örül, mindenki boldog, de ez messze nem így van. Sőt.
A besúgózás és ügynöközés menetrend szerint kiváltotta az ideges tikkelést, és egy jobboldalról kinyújtott láb elgáncsolja az egészet. Mert nem oda Buda, hogy csak így elhirtelenkedjünk valamit, amivel egyébként is húsz éves lemaradásban vagyunk.

Az ügynöklisták védőszentje, a konzervatív Boross Péter azonnal szót kért, és megmagyarázta amit már annyiszor: nem lehet nyilvánosságra hozni az ügynöklistákat, mert a személyiségi jogok védelme így, a meghatározhatatlan közszereplő státusz meg amúgy, és egyébként is ómájfaszom, hagyjuk már az egészet a francba.

Emlékszünk? Boross Péter az Igazság Bajnokának, Kedves Vezetőnknek tanácsadója. Tehát amikor azt mondja, új fejezet a listák nyilvánossá tételében nem várható, akkor hihetünk neki.

Csak nekem furcsa, hogy a baloldali sajtó mindössze felpuhítani igyekszik Lendvai státuszát besúgóból önkéntes kollaboránssá, ugyanakkor a jobboldali konzervatívok egyik mértékadónak tartott arca vet gáncsot ismét a listapiszkálóknak? Fordítsuk le mit üzent a jobboldali sajtónak: köszi a munkátokat srácok, de az elmúlt héten inkább a legyeket tanítottátok volna az ablakra szarni, annak jobban örültem volna.
PetiKém nyilatkozata remek alkalmat szolgáltat Gyurcsány Ferencnek, hogy újratöltse összes verbális tűzfegyverét. Mert hiába nem értek vele egyet Lendvai megítélését illetően, de kétséget kizáróan igaza van, mikor azt mondja:

"Vajon mi mozgatja a jobboldal politika és média kampányát? A múlt feltárásának őszinte vágya? Ugyan dehogy. Ha így lenne, akkor a jobboldal hangosan követelné a teljes, tételes, törvényben garantált és kikényszerített múltfeltárást. De nem ezt teszik, éppen ellenkezőleg, sunnyognak. Ha morális kérdés lenne a jobboldalnak a múlt, akkor legalább egy tucat embert nem tűrne meg a Fidesz vezetésében, a kormányban, az Alkotmány körül bábáskodó testületben."

Kétségtelen, hogy az egyetlen aminek hangot adtak lista ügyben, az éppen a nyilvánosság elleni tiltakozás. PetiKém fagyija jó alaposan képen nyalta az Orbán kormányt, arcvesztés nélkül nem fogják tudni elmismásolni az újabb listagétet. Lendvai Pál meg jót röhög most csendes szobájában.

Fölmerül a kérdés: nem volna időszerű végre nyilvánossá tenni az ügynöklistákat kifogások gyártása és mismásolás helyett? Kezeljetek felnőttként minket, el fogjuk tudni dönteni az adatok alapján, ki volt a körülmények áldozata, és ki űzte az ipart megélhetési szinten.

Már, ha tényleg fontos ez a kémjátszma, és nem a ködöt legyezitek éppen.

Ez a Való világ.

Ezzel az egy mondattal el is intézhetnék a posztot. Aki látta tudja miről beszélek, aki nem az meg kitalálta régen.

De ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az ertéel tagadhatatlanul médiatörténelmet írt tegnap. Olyan gyönyörűen rúgták föl a nemlétező etikai kódexet nekifutásból, hogy Szalai Annusmaris elsírta magát a gyönyörűségtől.

Első körben még csak nevetséges volt Sebestyén Balázs verbális önfelszopása, ahogy az X-Faktor alatt önmagával cseverészett a Való Világ stúdiójából bejelentkezve. Ekkor még nem gondoltuk, hogy ennek később még jelentősége lesz, ezért kiröhögtük oszt'jóestét.

Második körben az ikszet záró műsorelem verte ki nálam a biztosítékot. Beharangozták, mint istenkirálycsászár bulihimnuszt, a legek legjét, amire ember nincs aki nem táncolt még életében, de tééélleg, istibizi komolyan. Bevallom én voltam a hülye, mert nekiálltam találgatni ki-mi lehet ez a szenzációs meglepetés? Ákos az Induljon a banzájjal? Miért ne? Elvégre az ertéel is rendszer kompatibilis Ákosnál a Fidesz közeli tulajdonlás óta. Vagy a tényleg bulihimnusznak nevezhető Halál a májra Sing Sing nóta, aminek vonyítása nélkül valóban nem múlhatott el egy bebaszós-mulatós buli sem? Esetleg Takáts Tamás Pocsolyába léptem-je, ami hasonló indíttatásból nem hiányozhat egy bulicédéről? Esetleg egy Csavard föl a szőnyeget, vagy Hotel Mentol, netán valami a Neotontól a régi idők kedvéért? Frászt.

Csonka Bandit és a Ding-dongot kaptuk.

Na, tegye föl a kezét az, aki bármilyen buliban önként dongott együtt Csonka Picivel! Senki? Gondoltam. A csatorna műsorvezető celebjeinek fényesre polírozása már kitűnően megy, egy hibátlanra összehozott élő műsor már kevésbé. Pedig ekkor még a slusszpoén előtt voltunk egy kicsivel.

A tegnap este meglepetése kétségtelenül a Való világ műsorvezetőinek bevonulása volt. Stohl András felbukkanása még a legdörzsöltebb médiarókákat is meglepte, rólunk pórokról nem is beszélve. Igazi cukiság volt az egykori Manhattan, Rossz vagyok, de használható nótájára előrántani BuciMacit, és jót röhögni a képernyő előtt ülők megnyúlt ábrázatán. Én csak Kolosi Péter kedves édesanyját sajnálom a rátörő akut csuklásroham miatt. Az RTL Klub úgy verte át a komplett magyar sajtót a tévénézőkkel együtt, hogy csak csattogunk, mint izgatott Benkő kezében a fitymabőr.

Klasszikussal élve hazudtak reggel, éjjel és este a nagy Stohltól való elhatárolódásról. Magyarország két lábon járó drogreklámját valóban az ország egyik vélhetően legnézettebb műsorában kell rehabilitálni, felmenteni, és szalonképessé tenni. De lehet, hogy ez Buckó rehabilitációs programjának része, vissza kell őt vinni a kezdetekhez, fel kell idéznie, hogy indult el lefelé a lejtőn a Segal csapat jóvoltából. Vádalku ide, elvégzett de hasztalan rehabilitációs program oda, Stohl nem bírt a vérével, és újra a szippantás és ivás rabjává válva futott ámokot idén tavasszal.

Lehet, hogy ezek az ügyek Kolosi Péter és az RTL Klub erkölcsi normáival összeférnek, de az enyémmel nem.

Ha a nyájas olvasó elhiszi, hogy ettől nincs lejjebb, akkor örömmel jelentem: de van! Mondtam, történelmi volt a pillanat, és itt nem Buci Szkófild ironikusnak szánt poénjaira gondolok, ahogy önmagát hentelve bejelentette: máris lángol a zinternet, a nézők követelik Sebestyén Balázst. Azt a pofátlansághoz asszisztáló Sebestyént, aki, ha emlékszünk, egy órája még önmagával jópofizott, hogy szalad át műsort vezetni a Való világ stúdiójába.

Nem, én a villába beköltöző celebekre gondolok, közülük is elsősorban a Fingpertuk Hősére, aki hű maradt önmagához és az elvárásokhoz. Az első feladatra "hogy, hogy nem" őt jelölték a nézők, neki kellett a jeges medencébe ugrani a következő feladat leírásáért. Hősünk disztingvált úriemberként némileg felöltözve ugrott, merült, felhozott, majd a nappaliba szaladva lehányta magáról a göncöt azon nyomban. És lőn: Faszharcosunk a tőle elvárható teljes faszpompában ácsorgott egy kicsit, amíg a béna keverő kifeketítette a képet.

Mi kellhet több egy valóságsó felvezetéséhez? Egy műsorban az ország drogos celebje a numero uno faszlengetővel. Kedves tévénézők, ez a való világ. Halkan jegyzem meg, Árpa Attilának ettől sokkal kevesebbért kellett felállni anno. Kíváncsi vagyok Szalai Annamária mikor ébred föl a felrúgott éjjeliedényből csordogáló kloáka szagára.

Ezzel a "költségvetéssel" mindig csak a baj van. Mindegy hol, mindegy kinek szól, a pénz elosztása és a működés finanszírozása állandó lehetőséget nyújt a verbálkarate feketeövesei számára egy kiadós pofozkodásra.

Pártunk és kormányunk elkészítette a magáét, ami khm, olyan lett, amilyen. Picit hazudtak, nagyobbat einstandoltak, de a kritikai felhangokat meglehetősen rosszul tűrik. Azokat pláne, amik érdemi befolyással lehetnek a következő évek válságadókra és manyup milliárdokra alapozott álomvetéseire. Olyan piszlicsáré hülyeségek, mint alkotmányellenesség, szakmai igazmondás nem zavarják őket. Ezzel nagyjából egy szintre került ez az iromány is SkiccPali alkotmányozó nyelvtandolgozatával. De sebaj, az alkotmánybíróságot a jogköreivel és kifogásaival bedobták a sarokba szomorkodni, következik a másik fő ellenlábas, a Költségvetési Tanács felszámolása.

A Kopits György vezette testület aktívan beszólogatott Bajnaiéknak is, de megesett, hogy pont Orbánt támogatták a Nagy Ájemef Elűző Háborúban. Ők is elhitték, hogy nekik az a dolguk amiért a fizut kapják, vagyis odafigyelni az államháztartást érintő főbb kérdésekre. De nehogy a szalonnabőr rágja már a nagymamát! Még a végén kiderül, hogy van az országban olyan gazdasági szakembergárda, akik számolni is tudnak. Ez megengedhetetlen a Nemzeti Együttprüszkölés Rendszerében, ahol Orbán Szent Jobbját a számok és a tények a legkevésbé zavarják. Ő előbb feltalálta azt a gazdasági fellendülést, amit tőkekivonással érünk el (adócsökkentés) majd mikor rájött ez mekkora marhaság, gyorsan kipótoltatná a kiesőt a manyup megtakarításokkal. Bravó Gyuri, ez tényleg előre mutató és brilliáns. Mivel a Szent Test, -aminek ő ugye a jobbja- kitolta az előtérbe, nincs más választása, mint küzdőpózba merevedve sikítozni: neszójábe tegyökér! 98% adót vetek ki az családfádon szereplő összes levélke bevétele után Árpád vezérig, 1100 évre visszamenőleg! Ja, és a munkahelyed finanszírozását is megszüntetem, mert kell a pénz romáknak kalácsra.
Mert azt ugye nem hisszük, hogy Varga József képviselő fejéből önállóan pattant ki a gondolat, hogy ő egyeztetés nélkül fog apellálni a Költségvetési Tanács működését garantáló közel 1 milliárd forintra? Ugyan, a parlamenti narobot szavazógépekből hiányzik az önálló gondolkodást lehetővé tevő szoftver, a hiány pótlása ellen pedig lefagyással védekeznek. 

Ha egyedül lenne ezzel a mentalitással pártunk és kormányunk, az még hagyján lenne. De Kedves Vezetőnket utánozzák hűséges nyaloncai a maguk módján kicsiben. Itt van rögtön a Legbefolyásosabb Kisebbségi Együttműködő, Farkas Flórián. Szerinte a cigányszervezetek között alapítványosdi játszmák folynak, amiknek ő véget fog vetni azzal, hogy a megválasztott testületek élére csak olyanok kerülhetnek, akikben ő, I. Farkas Flórián, Orbán Viktor után - de inkább kicsit mellett - az első személyesen megbízik. A renitensek elől meg egyszerűen elzárja a pénzslagot, és punktum. Na, most torpanjunk meg egy kicsit, végezzünk néhány szemkörzést, majd tekintetünket emeljük az ég irányába és sóhajtsunk együtt: cigánybűnözés - pláne fehérgalléros, alapítványi - Magyarországon sosem volt, nincs, és a jövőben sem lesz, pffúúúj. A varánusz blog szerkesztői és olvasói elhatárolódnak Farkas Flórián kirekesztő és rasszista kijelentéseitől. Követeljük, hogy Mohácsi Viktória, a romajogok apostola haladéktalanul lépjen közbe.

Hagyjuk a kisebbségi zsebsztálint kibontakozni, nézzük inkább mi a helyzet a kétharmados Mintaváros, Esztergom költségvetésével. Ugyan a meggyes bukta megpenészedett, de a Széchenyi téren rendületlenül zúg a hülye vagy! A kétharmados felhatalmazással, forradalmi lendülettel hatalomra került polgármester asszony, Tétényi Éva igyekszik rendbe tenni amit elődje rá és a városra hagyott. A romeltakarítás nyilvános, az erre fogékony kíváncsiak megtekinthetik kivetítőről, és habitusuknak megfelelően a fent idézett módon kommentálják. Ugyanis a közgyűlésben többségben lévő Fidesz szerint a válságmenedzselést kizárólag újabb adósságnövelő hitel felvételével lehet megoldani. A lokális főbohóccá vedlett Steindl Balázs egyértelművé tette: vagy ez, vagy semmi. Mintha nem önkormányzati, hanem hitelintézeti képviselő volna, aki most éppen az elmaradni látszó közvetítői jutalékáért szipog.

Jellemzően az esztergomi Fidesz frakció legnagyobb problémája a finanszírozhatóság fenntartása helyett, hogy az őket is megválasztó helyiek olyan hangosan mondanak véleményt a munkájukról, hogy az visszhangzik az ülésterem falán. Külön nehezményezik a Tétényi Éva édesanyja által használt nem megfelelő hangnemet. Nem tudom mit mondhatott a főbűnös, aki világra hozta a Meggyesbuktató Gonoszt, de szerintem ő már életében nem fog tudni semmi olyat mondani, ami az érzékeny uraknak megfelelne.

Azért az vicces lehet, amint a felháborodott képviselő urak vegzálják a hölgyet: Tétényi néni kérem, genyózni nem ér!

Ideje lenne azonban ezeknek a bohócoknak megrázni fejükön a csörgősipkát, és a Nemzeti Együttműködés Rendszere szerint elkezdeni érdemben dolgozni. Tudomásul kell venni, hogy Meggyes Tamás seggén kívül is van élet. Ahol nem okoskodunk a választópolgárral, hogy neszójábe!! - hanem tudomásul vesszük a döntését akkor is, ha fájdalmas. Az orbáni hivatkozás a felhatalmazásról Tétényi Évára is érvényes, rátok nézve pedig a kiszabott munka elvégzése kötelező. Ha segítség kell csak szóljatok: társadalmi összefogás keretében készek vagyunk szponzorálni az esztergomi Fidesz frakciót egy vödör vazelinnel, a béka könnyebb lecsúszásának érdekében.

Körbe ért a szocik tüntetési meghívója a neten. Bajban van az ország, a zemberek nem erre adtak felhatalmazást, most mindenkinek tudnia kell, hol van a helye. Aki nem tudja, annak besegítenek:

"Várunk november 27-én, szombaton 11,00 órára Budapestre, a Papp László Sportarénába.
A belépéshez meghívó szükséges, amely az MSZP kék számán a 06-40-33-44-55, illetve az ugyfelszolgalat@mszp.hu címen igényelhető.

Baráti üdvözlettel:
Mesterházy Attila
a Magyar Szocialista Párt elnöke"

Az egy dolog, hogy a tiltakozás céljaként kijelölt pontokkal magam is nagyjából egyetértek, de az egy másik, ahogy ezt megvalósítani szándékoznak ezek a fatökűek. Ugyanis egy tüntetés jó, ha megfelel néhány praktikus szempontnak, ellenkező esetben úgy nyeli el a közöny, mint Orbit rágó a sörszagot.

Legelső és legfontosabb szempont, hogy látsszon a tömeg.
Egyesek szerint az sem baj, ha hallatszik.

Tudjátok, hogy mi fog kilátszani-hallatszani a sportarénából? Ez:
Ha én lennék Orbán Viktor, bizony kimennék puszikát hinteni nektek amiért ennyire sikerült eldugni azokat is, akik vették a fáradtságot a megjelenésre. Ti most a híradóknak és a hírügynökségeknek akartok pózolni, vagy a kormány intézkedései ellen tüntetni? Mert egy zárt helyen lehet tartani babazsúrt nyuszilufis bohócokkal, klubdélutánt megfelelő gázsiért Lendvai Ildikóval bolondozó Kiszel Tündével, házibulit didikéregetést csokifasszal megfejelő Fekete Pákóval, de tüntetést azt nem lehet.

Szóval kéne valami helyszín de sürgősen. Én az Alkotmány utca - Kossuth tér torkolatát javasolnám, ha nem félnék attól, hogy valamelyik dilettáns képes lenne a színpadot felállítani arccal a Bajcsy felé mintegy szimbolizálva, hogy az alkotmány utcájából is kifelé mennek és nem befelé jönnek.

Ha a helyszín és az színpad helyes beállítása megvan, jöhetnek a szónokok. Ezúttal eltekinthet a szoci vezérkar a Bauer féle holdudvar szerepeltetésétől. Róluk pontosan tudja mindenki, mit és miért fognak mondani, én sem szívesen kapnék rágóizomlázat az ásítozástól. Előnyt élvez minden olyan megszólaló, akit nem lehet egy bammámeg' az elmúlt nyóc évet! -legyintéssel hazavágni még a beszéde közben. Ennek megfelelően a beszédkényszerét kiélni kívánó Szanyi Tibort négy kigyúrt marcona tartsa sakkban a rendezvény alatt, esetleg néhány vágóképen feltűnhet a két kezére erősített, hungarocellből kivágott lájkoló jelecske fölött mosolyogva.

A szabadtéri rendezvény nagy előnye még, hogy nem kell hozzá belépő. Pláne nem MSZP forródróton vagy emilben regisztrált belépő. Nem tudom ki volt az a félhülye aki ezt kitalálta, de szerintem sikeresen vágta haza azok megjelenését, akik szerint ugyan az MSZP közel sem az a szekszi párt akivel közösködni akarnak, de az ügy érdekében hajlandóak lettek volna névtelenül elsodródni valahol a tömeg szélén. Ennyi erővel miért nem bíztátok meg Tóth Csabát, az ő rutinjával ment volna a tagtoborzás ezerrel. Hallatlanul sokan lettetek volna. Papíron.

A hűvös idő ne legyen kifogás. A hidegben toporgás + szigorú tekintet kombó  megfelelő távolságból akár határozott toppantásnak is látszhat. Ekkor - talán - azt is mondhatná a közvélemény a: ezek még egy tüntetéshez is hülyék - szajkózása helyett, hogy ezúttal tényleg kiálltatok valamiért.

Hatalmasat döndült mögöttük a becsukódó ajtó. Legalábbis a házban honoló csendhez képest szólt nagyot, és visszhangzott a tágas szobában. Mintha kihalt volna minden, mintha megszűnt volna létezni a külvilág. Mintha a parketta is elégedetlenül percegne most a lábuk alatt, és a csönd megfoghatatlan hideg keze nyúlna be a ruhájuk alá kíméletlenül markolva mellkasukat. Talán a lelküket keresi, a lelkiismeretüket, hiába. Ők most vetkőzték le magukról a morális gátlás viseltes göncével együtt, és rúgták be az ülésterem padsora alá, akár a taknyos zsebkendőt.

Aztán csak ültek egymás mellett a nyomasztó csendben ők ketten.

Teltek a percek, negyed és félórák, de egyiküknek sem akaródzott megszólalni. Fejükben cikáztak a gondolatok, felidézték ennek a nehéz napnak a pillanatait. Lassan kényelmetlenné vált a máskor puhán ölelő kanapé, szorítani kezdett a kitaposott cipő, fullasztotta őket a nyakkendő. Majd egyikük nem bírta tovább, és megtörte a csendet:

- Jól tettük, János? Ugye, ugye jól tettük?

Elfúló volt a hangja, rekedtségéből kicsengett a megerősítésre váró gyerek reménykedése, mikor ugyan maga sem hisz saját ártatlanságában, de készséggel elhiszi, ha más mondja ki. A megszólított késett a válaszadással. Agyában vadul cikáztak a gondolatok, fejét könyökére támasztva igyekezett mérlegelni, mit mondhat ki a közismerten hiú és szeszélyes társának.

Honnan kezdjen neki? Mondja, hogy ők bizony nem demokraták többé? Hogy a meghozott látszatintézkedés valódivá teszi a vélt igazságot Gyurcsány Ferenc kezében, mikor a jogállam védelméről beszél?

Fejtse ki, hogy az MSZP, a baloldali sajtó Debreczeni Józsefestől, de még az utolsó kiüldözni kívánt hajléktalan mától okkal tetszeleghet velük szemben a demokrácia őreként? Elemezze a látványt amit az LMP okozott a transzparensével az ülésteremben, aminek hatására porig égett a maradék becsületük utolsó lapja is? Emlegesse, hogy Jobbikék, ezek a nácziak is demokratábbak náluk, és köszönik tovább nem adják már ők sem a nevüket az alkotmányozós bábszínházhoz?

Magyarázza el századszor, hogy a jobboldali mérsékelten konzervatív értelmiségiek egy része is a jogállam temetését, és az alkotmányos rend felrúgását látja ebben a döntésben? Felvilágosítsa, hogy a sokat emlegetett zemberek jobban szeretik a jogbiztonságot, mint a Fideszt, és az alkotmányos rend sírásóit látják bennük éppen?
Nehéz helyzetben volt. Nemzeti Mózes nem szereti az okvetetlenkedést, cserébe megerősítést vár az egyre hosszabbra nyúló terhes csöndben. De hogy lehet védeni a védhetetlent, magyarázni a számára - és ez nagy szó - is felfoghatatlant?

Valami mozgolódás zaja törte meg a csöndet, kintről emberek lármázása szűrődött be a szobába. János rosszat sejtett, de mielőtt megakadályozhatta volna Nemzeti Mózes az ablakhoz lépett és letekintett a térre. Édes-bús nosztalgia szállta meg a tömeget látva. Dicsőséges kordonbontása mámoros emlékének rózsaszín köde telepedett szemei elé, ezen keresztül nézte a régvolt nagygyűléseinek retinájára égett emlékképeit. Lám, mégsem volt hiábavaló! - igazolta magában nyomban a döntést - hiszen a nép szereti, most is mennyien eljöttek megünnepelni az új idők új szabályait! Lárifári! - idézett Gyurcsánytól gondolatban - francba ezzel a sok tamáskodóval, mégis neki lett igaza! Ám ebben a mosolyfakasztó pillanatban meghallotta az elsőt:

- Orbán, takarodj!

Először azt hitte rosszul hall, és az egész délután a bensőjét marcangoló félelem hatására hallucinál. De aztán jött megint:

-ORBÁN TAKARODJ!

Összerándult, mint akit arcul csaptak, kezét lángoló képes felére tapasztotta mert úgy érezte, talán a vére is kicsordult. Szíve vadul kalimpálni kezdett, és egy szamovár sípolását megszégyenítően igyekezett levegőhöz jutni.

- Hogy fordulhat ez elő János?! Velem! Velünk! Hiszen a tanácsaidat követtem végig! VÉGIG! -ordította magából kikelve.
János igyekezett elsápadni amennyire tőle tellett, közben félelemmel nézte az őrjöngő ember a szájzugában összegyűlő nyálhabbal. Majd más választása nem lévén alig hallhatóan megszólalt:

-De...én nem ezt mondtam neked Viktor!

Nemzeti Mózes egy hiúz fürgeségével ugrott oda hozzá, megmarkolta, felkapta, és tiszta erejéből rázni kezdte.

-Mit nem mondtál, te fattyú?! Te mondtad, sugdostad állandóan, hogy erős kezű vezető kell ezeknek! Te mondtad, hogy ha szeretnek minden szart elhisznek, ha utálnak akkor félni fognak annyira, hogy befogják! Te mondtad, hogy államosítani jó, hogy a nyugdíj nem szent, és hogy kurvára megvoltak ezek évtizedekig alkotmány nélkül! Most meg takaroggyoznak! Belegondoltál, hogy alig néhány héttel később kezdték el, mint Gyurcsánynál?? Ennek mind te vagy az oka! Ezért ástalak elő? Ezért őrizgettelek, ezért gondoztalak, ezért, te utolsó szarházi, te...te...te Kádár bazmeg!

Ezzel teljes erőből falhoz vágta a koponyát! Az pattogott néhányat a szőnyegen, majd a sarokba gurulva megállt, és üres szemgödreivel onnan meredt kifelé. Kiszáradt álkapcsában mintha vigyorra torzultak volna a megmaradt fogak.

Nemzeti Mózes sarkon fordul és kiviharzott a szobából. Szaporázta lefelé a lépcsőházban, a parkolóba érve már majdnem szaladt. Beugrott a kocsiba, magára rántotta az ajtót és a sofőrre mordult: induljon már! A kocsi kihajtott a parkolóból, ő pedig orrát az üvegre tapasztva leskelődött, hogy a monnyonle-takarodj kísértete üldözi-e hazáig.
 

*a szerző kijelenti, hogy az első szótól az utolsóig minden a fantáziája szüleménye. A valósággal bármilyen hasonlóság színtiszta paranoia.

A T. Házban tegnap Forradalmi Mózes irányt mutatott a bárányoknak. Szent esküvéssel fogadta, hogy a Nemzeti Együttműködöket jutalmazván botjával megnyitja előttük a Velencei tavat Sukorónál, ők meg az így keletkezett gyalogösvényen eljuthatnak Kánaánnak földjére, ahol várja őket a teljesített 3% alatti hiánycél, és a 70% környékére szorított államháztartási hiány.

Feltéve, ha a Nemzeti Együttkapirgálás tyúkocskái föl nem esznek valamit a földről, és nem képzelik tyúk helyett sasmadárnak magukat. Mert bár felül a szája, lehet a koalíciónak bája, azért tudjuk már ki az Úr!

Hoffmann Rózsa elhitte. Tényleg. Őszintén úgy gondolta, ő lett a nemzet oktatásának anyukája, a megkerülhetetlen tótumfaktum. A kezdeti zavart totyorgás után igyekezett kijelölni a közoktatás fő csapásirányát: abcug herri potter, papás mamás az oviban. Mit mondjak, osztatlan sikert nem aratott a törekvéseivel, nem ostromolta lájkoló tömeg az államtitkárságát. Néhány keresetlen szóval elintézte népszerűségét a tanárok között is, majd igazi nagyvadra ment, mikor kihagyta az egyeztetésből a Fidesz oktatáspolitikusát, Pokorni Zozót.

Pokorni ezen megsértődött ahogy kell, és - szerintem is helyesen - elhatárolódott Hoffmann Rózsától. Az Országos Neveléstudományi Konferencián ( amin Hoffmann, mint fő oktatásügy felelős ott sem volt) kijelentette: A konzervativizmus azt jelenti, hogy ami jó, azt nem kell feltétlenül megjavítani. Később részletesen is kifejtette nézeteit, amiket Hoffmann a rá jellemző kedvességgel intézett el: nekem te ne üzengessél a sajtóban! - mondta, és nem számolt a következményekkel. Pedig ismerhette volna a Hegylakók mottóját ami így hangzik: csak egy maradhat!

A Fideszben elterjedt szokás, hogy ügyes bajos dolgokkal a fejet keresik meg és nem a lábat. Pokorni is átnyúlt Hoffmann feje felett, megkereste főnökét Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztert. Amíg ők egyezkedtek addig a közszféra sem pihent. Születtek a témában írások pro éskontra, amik csak első pillantásra vannak messze egymástól. Ugyanis ha eltekintünk attól, hogy az egyik jobbról, a másik balról nézi ugyanazt, akkor látható, hogy a két vélemény közelebb van egymáshoz, mint bármelyik Hoffmannéhoz. Ilyenkor gondolom, hogy időnként lehetőséget kellene adni a valódi nemzeti együttműködéshez, és a témában jártas emberek pártállást félretéve legalább párbeszédet folytathatnának egymással. Mert az oktatás szerintem is egy nemzet jövője, amit nem intézhet el senki annyival, hogy majd Hoffmann néni kitalál valamit, oszt'az lesz.

Az eltelt időben Pokorni sikerrel járt Réthelyinél, megállapodtak, a megállapodás szövegét pedig még a héten nyilvánosságra hozzák. A találkozón ott volt Hoffmann Rózsa is, akinek lehetősége volt szorgalmasan bólogatni és helyeslően asszisztálni a nagyok egyezségéhez. Némi béna magyarázkodás és egymás feltétlen lájkolása (na meg Hoffmann keserű pirulás kapitulálása után) helyre állt a rend, a béke és a keresztényi szeretet. Visszakerültek helyükre a bolognai irányt jelző táblák, mindenki boldog lehetett.

Nagyjából három percig.

Sacc/kb ennyi kellett Hoffmann asszony legújabb agyszüleményének felismeréséhez. A jövőben ő maga, illetve egy általa felállított bizottság járná a városokat, falvakat, és a KDNP felkent szakértői állapítanák meg minden gyerek iskolaérettségét. Mert ők ezt is jobban el tudják dönteni a fővárosból kirándulva, mint az a pedagógus, aki együtt van a gyerekekkel a hét öt napján, három/négy évig. Az iskolaköteles korhatárt leszállítanák 7 évre, ekkor minden gyereknek el KELL kezdeni az iskolába járást. A fejletlenebbek, akiknek jól jött az eddig lehetőségként meglévő plusz egy év most vagy előkészítőbe, vagy kisegítő osztályba fognak járni.

Eddigi ténykedés után is ideje volt, hogy valaki meghúzza Hoffmann Rózsa tarkóján a bőrt, vagy a lábán a madzagot, ezzel segítve a fellegekből a föld közelébe jutását. Annyi viszonylag biztosnak látszik, hogy ha megjelenik egy faluban a Hoffmann féle kommandó a gyerekek homlokstemplijével, nekik lesz szükségük szirénázó, “vizsgálati eszközökkel felszerelt diagnosztikai kisbusz”-ra és néhány képzett ápolóra a meneküléshez.

Milyen üzenetet hordoz, ha az elmúlt rendszer egyik szikkadtra száradt kommunista csontváza mammutnak képzelve magát igyekszik előirányzatokkal dübörögni a ma polgárainak? És milyen üzenete van annak, ha az egyszer rendszerváltó jelenlegi kormányzat ezt hagyja? Ahelyett, hogy egy nyakas kiosztása után leintené: mécc' a sarokba örülni a parizervégnek!

Pozsgay Imre szombaton a Klebersberg Akadémia rendezvényén kifejezte abbéli óhaját, hogy a társadalom ( a gyengébbek kedvéért: a zemberek) helyeseljék az új alkotmányt!
Nem tudom Pozsgay hol töltötte az elmúlt húsz évet, és melyik szemével nézett a fejéből kifelé, de emlékeim szerint az a világ elmúlt, ahol egy ilyen alak előírhatott nekünk bármit. Pláne, ha ő igyekszik megszövegezni azt az alaptörvényt, ami lehetővé teszi számunkra a szólás és véleményszabadságot.

Az abszolút nonszensz fogalmát is kimeríti amikor a kétkamarás parlamentről, a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletéről beszél. Szelektív amnéziája lehet, mert negyven évig asszisztált egy rendszerhez, ami a mi saját képviseletünket sem tette lehetővé. Emellett már csak a röhej szintjét súrolja, ha az egykori kommunista a kereszténységet és Szent Koronát emleget.

Idézzük fel Pozsgay Imre tartalmas pályafutását: 1950-ben lett a Magyar Dolgozók Pártjának tagja, majd 56'-ban belépett a frissen alakult MSZMP-be. Megjárta a Marxista Leninista Egyetemet, volt agit. propagandista, KISZ KB alosztályvezető. 1975-től változatos kormányzati szerepekben tündökölt, majd a Hazafias Népfront főtitkára lett. 88'-ban államminiszter, és a Politika Bizottság tagja.

A jobboldali felmentése szerint javára írható, hogy ő nevezte az 56'-os forradalmat először népfölkelésnek. Talán kevéssé ismert, mivel indokolta ezt a párt vezetőinek:

"a kompromisszumos javaslat, vagyis ami az albizottság jelentésében a népfelkelésről olvasható, nem bántja azokat sem, egyáltalán nem sérti azokat, akik a Szocialista Hazáért Érdemrenddel honoráltattak áldozatos tevékenységükért."

Nos, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel a munkásmozgalmi hősöket és az 56'-os forradalom leverésében szerepet játszókat honorálták.

Pozsgay nem sokat bajlódott az elvekkel és kijelentésekkel. 1986-ban egy bonni konferencián föltették neki a kérdést: mit tenne, ha a népe elfordulna a szocializmustól? -Habozás nélkül a népemet követném! - mondta, és talán nem gondolta milyen hamar lesz alkalma követni a szocializmusra ráunó népét. A rendszerváltáskor az új pártokat, független parlamentet és szabad választásokat akaró népét olyan szorosan követte, hogy megalapította az MSZMP jogutódjaként az MSZP-t, és a párt első miniszterelnök jelöltje lett.

Ez a negyven évig a pártállamot minden szinten kiszolgáló seggreforgó kívánja előírni 2010-ben, hogy kedveljük az új alkotmányt, vagy ne. Lehetnék most rendkívül polkorrekt, körülírhatnám amit gondolok, de a jelenlegi alkotmány értelmében -még- jogom van kinyilvánítani a véleményemet, ami egyetlen mondat:

Menj te a picsába Pozsgay Imre!
 

Van felemelőbb pillanat annál, ha az állam feje, az alkotmányosság őre egyszerre gyakorolja két, alapvető alkotmányos jogát? Ugye, hogy nincs. Könnyünk fakad a pillanat nagyszerűsége folytán, igazi könnyünk. Bár a szemnedv kiváltója nem a meghatottság, hanem a hasfalszaggató röhögés, mégis van benne valami megfoghatatlan fennköltség: együtt kacag a nemzet ezekben a nehéz időkben.

„A Magyar Köztársaság feltétel nélkül biztosítja minden polgárának azt a jogot, hogy mindig, minden körülmények között szabadon használhassa nyelvét.”

Ezen kívül a Magyar Köztársaság minden állampolgárának biztosítja a szabad hülyeség jogát is.

Az első passzust Schmitt Pál még fiatalkorából ismerheti, amikor rendszerüldözött szállodaigazgatóként napi csapásszámnöveléssel igyekezett elején venni az akut nyelvmozgatóizom-láznak. Ahogy a mondás tartja, a rutin meg az évek, no meg a kitartás meghozták az eredményt: ma ö maga igyekszik besegíteni az alkotmány szövegezésébe, és tanácsot adni a nyelvművelésből a halandóknak.

Az iromány ami kezei közül kikerült első olvasatra az isztambuli bazár árusainak "nem beszéni kicsi madzsar" nyelvtörőit idézi. Amíg a kormány oktatáspolitikusai egymást ekézve jaszkariznak a sajtóban, addig szegény Pál és a KEH nélkülözni kénytelen A magyar helyesírás szabályai című könyvet. Nem is értem: nincs egy könyvtár a Sándor palotában az ilyen alapműveknek? Vagy legalább egy állástalan ráérő magyartanár, aki néha-néha ránézne Pali és környezete irományaira?

Miközben az index , a hírszerző , a blikk rommá fikázza az irományt teljes joggal, ViccPali és a Köztársasági Elnöki Hivatal nekifutásból túldobja a túldobhatatlant is. Ha a nyájas olvasó most keresi az irományt eredeti helyén akkor ez a kép fogadja:Igen, szerintem egy egyszerű hibaüzenet mellé igazán mellékelhettek volna egy portrét is az elnök úrról. Szerintem, ha már nem a logikusnak tűnő csöndes kicserélést választották a kurvára égő eltüntetés helyett, akkor legyen kint a képes fele a nyelvújítónak. Ám szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy ami az internetre egyszer kikerül, az ott is marad mindörökre. Így az eredeti iromány is elérhető a hírszerző oldalán.

Ezzel a teljesítménnyel SkiccPali eléri, hogy ő legyen az első jogosan díjazott Schmitt érmes. Én megszavazok neki egy Schmitt Pál Köztársasági Elnök Érdemérme Poroltóval És Nyelvtankönyvvel érmet. Csatlakozni kommentben lehet, a tervezett szimpátiatüntetés a szimpátia távolléte miatt elmarad.