Léptei hangját visszaverték a falak. Bár sietett, mégis megengedett magának néhány sasszét, forgás-bolondozást az oszlopok körül. Fején körbe ért a vigyor, szájszegleteiből csinos masnit lehetett volna kötni a tarkóján. Azt sem bánta volna. Ma nem. Mától minden megváltozik, ma mindent szabad. Neki. Neki még dudorogni is lehet, félhangosan, úgysem hallja senki.

"Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ezt tényleg szeretem!"

Feltépte a dolgozószoba ajtaját, belibbent az ajtón, forgott még kettőt egy wombat kecsességével, majd lerogyott a fotelba. Meglazította a nyakkendőjét, nyakon ragadta a hungarikumos üveget, és jókorát húzott a háziból, csak úgy az üvegből. Szétdobta a végtagjait, hátra hajtotta a fejét, lehunyta a szemét, és megszólalt:

- Leköröztelek Öreg! Mától végleg a múlté vagy! Ezt, ezt, ezt még te sem lettél volna képes véghezvinni 2010-ben! Átírtalak, letaszítottalak a történelemkönyvek borítójáról!

Várt egy kicsit, de csak saját vérének dübörgését hallotta a fülében. Az izgalomtól szíve vadul pumpálta a vért, pórusaiból gőzölgött az adrenalin. Meg kellett osztania valakivel az élményt, és erre csak egy személy látszott alkalmasnak. Az, kinek asztrálteste intenzív földszagot árasztva magából megjelent, és ki egy strófát zümmögve elgondolkodva nézett ki üres szemgödréből.

"Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
pálinkát inhalál"

- Nem vagyok részeg! Óóóóó nem, nagyon is józan vagyok!
- Megtetted? - kérdezte, pedig előre tudta a választ.
- Megtettem! És megtenném újra, meg újra és újra! Minden áldott nap életem hátralévő részében!
- Nem vagy kicsit optimista? A te mandátumod is lejár, ne feledd! Most magadra haragítottál mindenkit, aki a szavakból kereste a kenyerét. Ellenséged a beszélő, a firkáló, de még az egyszeri szájtépő is. Tudod azok, akik eddig Gyurcsányt takaroggyozták. Ők mától téged takaroggyoznak.
- Ne te oktass engem politikáról vénember! A te időd lejárt! Ma végleg. A helyedre léptem, ez ellen nem tehetsz semmit.
- Ostoba vagy, és hiába tanítalak.
- Te meg irigy és cinikus! Lásd be: vesztettél.
- Igen, de nem most, és nem veled szemben. Akkor történt, mikor nem hagytam beszélni őket.
- Na mától én sem hagyom! A Nemzeti Együttműködés Médiatörvénye értelmében Magyarországon egy a jelszó: pofa be! A szamizdatolók meg fizetnek. Akarom mondani megfizetnek! Vastagon!
- Még mindig nem érted. Várj, szemléltetem a kettőnk közti különbséget. Mi az ilyen csajoknak a seggét bámultuk a Habselyemárugyár divatbemutatóin:-Te, meg a talpasaid ezzel szemben megkoronáztatok egyet, akinek ráadásul egyetlen dolog áll jól, és ez véletlenül sem a selyempongyola, hanem a távolság, bazmeg!- Annamária szakember!
- ...aki nyíltan beismeri, hogy szerinte normális pályázatot kiírni előre kihirdetett nyertesnek.
- A katolikusoknak rádió kell.
- Neked meg szemész, mert nem látsz az orrodnál tovább!
- Én nem látok? Vedd már észre, hogy téged haladott meg a világ! Minden fejlett demokrációban életbe lépnek a szájkosártörvények! Venezuela és Fehéroroszország, vagy Kína felismerte, amit te nem! A nép kussolni akar, mert erre adott felhatalmazást! A nép bírságot akar meg gumiszabályt, és önmaga fölött gyakorolt tejhatalmat, mert erre adott felhatalmazást! A zemberek rendet akarnak, államosítást, köztulajdont, mert erre adtak felhatalmazást! A nép pártalkotmányt akar, cserébe lemond az alkotmánybíróságról, mert erre adtak felhatalmazást!
- "Vágtatnék tovább veled az éjben, az álmok foltos indián lován, egy táltos szív remeg a konyhakésben, de talpad alatt sár és ingovány." El fogsz bukni.

Az alak utolsó szavai ott pattogtak a szobában. Ő csak állt némán, nézett ki az ablakon, és fejében cikáztak a gondolatok. Az nem lehet, hogy őt ne szeressék. A nép, az ő népe egyszer megérti, hogy mindent csak értük tesz. Meg azért, hogy ezt a szerencsétlen bukott alakot túlszárnyalja, de erről mit sem tudnak. Minden lépés, minden döntés csakis az ország felemelkedését szolgálja. Akkor is, ha nem. Mert ebben az esetben is kizárólag rossz kommunikációról beszélhetünk.

Odalent a téren tegnap már ellene tüntettek az egyetemisták. Ezek egyre többen vannak, basszameg! - sóhajtott magában, de majd odaverünk nekik a felsőoktatási törvénnyel, oszt'elmegy a kedvük a tüntetéstől! Elkedvetlenedett. Eszébe jutottak a legfrissebb szerettek még, bazmeg? adatok, a tény, hogy neki magának kellett politikai nyilatkozatot tenni magánnyugdíj ügyben, mert pénzügyérének hitelességétől már a feleségéé is nagyobb.

Hajnalodott. Arcát a hideg üvegnek nyomva igyekezett hűteni magát, kordában tartani az indulatait. Ő nem veszítheti el a fejét, nem ordítozhat, mint kedvenc fiai a legutóbbi frakcióülésen. János és Tibor a kedvencei, nem fordulhatnak egymás ellen, ellene pláne nem. Tibor legutóbbi ellenállása egyébként is az első rés lehet a pajzson. Nem szavazta meg a nyugdíjtörvényt, nem akart alkotmányos rendeletalkotási jogot Annamáriának. De...de az elkötelezett hűsége töretlen! Mert az nem lehet, hogy a jobboldali értelmiségiek kritikája bejusson valahogy a lassan ellenük is felhúzott szekértáboron belülre!

Az órájára nézett és a rádióhoz lépett. Hogy fogadja vajon a nép a hajnalban meghozott döntést? Vajon egyetértenek vele? Vajon belátják, hogy igaz híreket csakis a központi hírgyár futószalagjáról kaphatnak? Elfordította a gombot, és a hangszórókból Mong Attila hangja szitált a vállára:

" Az éjszaka az országgyűlésben elfogadták az új médiatörvényt. Az érvényben lévő törvény és a rádió szabályzata szerint hírhez véleményt nem fűzhetek, ezért a szerkesztővel, Bogár Zsolttal egyetértésben, lelkiismereti okokból most egy percig inkább csendben maradok. Az új médiatörvény miatt tehát a 180 percből-egy perc csend. "

- Miazakókadtpéniszűbetyárkurvaégtörténikitt? - ordított fel, és nézett hátra kérdőn a mögötte álló alakra? - Te érted mi van?
- Persze. Most múlik. Pontosan. Az elképzelt világod, a maradék népszerűséged. A hitelességed utolsó morzsáit megetetted a pitbullokkal. Nyertél.

Felkapott egy nenyit az asztalról, összesodorta és az alak felé sújtott vele. Megtántorodott, a csapás a levegőt érte. Az alak gúnyosan elvigyorodott a tényen, hogy ellene egy nenyi mit sem ér. Ő már nem volt a szobában, lefelé viharozott a lépcsőn, ott döfték hátba az utolsó szavak: "miféle rendszer az, aminek még egy kis ellenzéke se legyen, egy töpörtyű, egy mutatóban legalább?"

A kocsihoz érve elhúzta a tolóajtót, beugrott, elvackolta magát az egyik sarokban és bármennyire igyekezett a semmire gondolni, csak ott motoszkált benne valami, feltartózhatatlanul:

"Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
Szent János, Kádár lidérce, üldözöl! "


* a szerző kijelenti, hogy a fentiek az utolsó betűig a fantáziája szüleményei, a valósággal bármilyen egyezés színtiszta paranoia. Ő bizonyára tiszta lelkiismerettel, lidércek üldözésétől mentesen, jól aludt.