Horváth Csaba leadta ajánlószelvényeit, az MSZP-ben kitört a hurráoptimizmus. Igaz, egészen furcsa módját választották megint a részsiker megünneplésének. Nem azt harsogják, hogy istenkirályok vagyunk-bibibí, hanem szomorkodnak, mint Gizi néni az odakozmált rántás felett, hogy ej, micsoda császárok nem lehetünk a választók félelmei miatt! Mert a választó nem behányt az elmúlt évek politizálásától, hanem fél a választások óta meghonosodott Viktatúrától.

A befosató kampánytól minden esetben ledadog az agyam, mint Kósa Lali Kálmán Olgánál. Mikor a szocik elővezetik az aktuális befosni valót várom, hogy egyszer csak utolér engem is a rezsim kinyújtott keze. Fekete kocsi fékez a ház előtt, és a kerületileg illetékes Papcsák Tracy ugrik belőle hamiskás mosollyal, de mindenképpen fenyegetően.
Hisz ekéztem a pártját, Vezérét és őt magát is eleget. Ha fellapozzuk az archívumot indok van elég, nem kell külön kreálni semmit egy kis fenyegetéshez. Ezért mikor hatótávolságon belülre kerülök vele csalódott vagyok, mert se egy fülbesúgós namostanmá'vigyázkoggyál, se egy dühös morranás, de még egy szemfogvillantós ínyfelhúzás sincs. Nekem a szocik nem ezt ígérték! Hol van a félelem és a rettegés? Mikor fogom magam végre istenesen összefosni vezényszóra a többi Viktatúrától parázó honpolgárral együtt?

A Fidesz fűnyíró elven végrehajtott közszolgálati lefejezésével én sem értek egyet. A kinevezési gyakorlat pofátlanságával pláne nem. De most látunk ilyet először? Nem a mindenkori váltópártok bevett gyakorlata zajlik most is? Nem fejezték le a stratégiailag fontos posztokat ők is, hogy a káderlistáról töltsék fel azokat? Dehogynem. Azzal is tisztában vagyok, hogy a Tilki féle helyi kiskirályok több mindent engednek meg maguknak, mint a fővárosiak. De általánosságban azzal riogatni, hogy ha nem a Fideszre és a Viktatúrára szavazol, akkor elveszítheted az állásodat, pofátlanság. Mintha alkotmányos jogaink gyakorlása helyett földalatti mozgalom volna kifejezni választópolgári akaratunkat, legyen az bármilyen. Szerintem nem tartunk - még - ott, hogy a munkahelyek előtt Szijjártó klónok ellenőrizzék a belépést, hogy kizárólag hit és párthű elvtársak léphessenek a munkahelyek Tömjén páter által felszentelt területére.
De játsszunk el a gondolattal, hogy ezúttal tényleg, istenuccse befostunk mindannyian. Mit kapunk a félelemért? Horváth Csabát, Hagyó árvák megélhetési harcát? Hunvaldot, Verókot, Molnár Gyulát, Wieszt Jánost? Vidéki szervezetek belharcait, a bejutásra szavazás által esélytelenek marakodását a megyei közgyűlés listás helyeiért? Etikai kódexet, amit a tárgyalás két napja alatt is megszegtetek? Zöld Budapest programot, ami elfér egy szórólap 1/4 oldalán?

Ez volna a félelmünk bére? Ezzel akartok a fővárosban Tarlós, vidéken a helyi királyok ellen csatába hívni? Csak szólok, hogy kirántott kabócacombbal nem lehet etetni semmilyen sereget.

"Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről az államtitkárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
Rózsikának úgyis napszúrása vagyon."

Hoffmann Rózsa a tanévkezdet közeledtével körbehaknizza az országot, mint egyszemélyes bolhacirkusz. Minden megállóban mond valamit, ami külön-külön éppen eléri a legyintési ingerküszöböt, de ha egymás mellé teszed ezeket az aprónak látszó dolgokat, akkor lassan egy kapitális állatság képe bontakozik ki a félhomályból.

Két hete jött azzal, hogy nem kötelező kitenni a NENYI-t az iskolákban, de azé' jó lenne. Mert az érték. Szerintem a világ szégyene, hogy ilyen mondat elhagyhatja egy oktatáspolitikus száját kétezer tízben. Ébressze föl valaki a jóasszonyt, hogy helló, a Kádár korszak elmúlt már, mikor csontig nyaltunk és párttagok lettünk az igazgatói posztokért. Vagy ne, de akkor meg csináljuk rendesen. Legyen kötelező, és ne csak az aulában díszelegjen, hanem minden osztályteremben is. Aztán csak azért, hogy ne árválkodjon egyedül, mint szilikonnal feljavított push up melltartó a gardróbfiókban, tegyük mellé a közjogi méltóságok fényképét. Persze Rózsika arcmásával együtt, hogy emlékezzenek a nebulók és tanárok, kinek köszönhetik mindezt.
Ne szarozzunk, vegyük el a gondtalan gyermekéveket, oltsuk be a jövő nemzedékét politikával mindjárt hatévesen. Legyen preambuluma a nemzeti alaptantervnek is, ami legyen intelem a diákok felé: cukorka az élet, csak tudni kell szopogatni. Bővítsük ki a tanszerkínálatot, francba a sok mesefigurával és egyéb mesehőssel, mikor nenyi mintásra is lehet nyomni az isitáskát meg a tolltartót.
Tegnap rátett erre egy lapáttal még, mikor az I. Nemzeti Tanévet nyitotta meg. Váratlan szerénység, mikor teljes joggel elnevezhették volna Első Nemzeti Tanév Orbán Viktor Eljövetele Után Isten Őt Úgy Segélje Mindörökké Ámen -nek is. Esküszöm, ezek mazochisták csak nem tudnak róla. Ha kívánjátok persze, szívesen poénkodunk azzal, hogy gíííííííhhháááááá! mégis épül a személyi kultusz, hisz magatok deklaráljátok az Úr eljövetelét az Orbán naptár bevezetésével. Meséljetek, eddig mi nem volt? Tanév? Vagy nem volt elég nemzeti az iskolaév? Milyen nemzetiségű gyerekek jártak iskolába eddig? Törökök, szlovákok, kurdok és lengyelek? Akik csak mostantól számítanak magyarnak, egy nemzetnek?
Túl sok maradt a nemzeti sztaniolból, és nincs mire másra rátekerni? Mi kell hozzá, hogy felfogjátok: a politikának és egyéb sallangjainak nincs helye se az iskolában, se az oktatásban. A gyerekeinktől kuss és takarodó van mindenkinek, aki a saját politikai kinyilatkoztatásait erőltetné rájuk.

Mi volna, ha valóban csak a támogatható, értelmes dolgokkal foglalkoznátok? Mert van a tervek között ilyen is: az egészség és művészetnevelés, a természettudományok, még azt sem bánom, ha irodalomból előtérbe kerül Petőfi J.K. Rowlinggal, János vitéz Harry Potterrel szemben. Bár itt megjegyzem, ezzel azért óvatosan. Örülni kell annak is, ha egy mai gyerek könyvet vesz a kezébe egyáltalán.
Nem bánom, ha lehet buktatni és érdemjeggyel értékelni szeptembertől. Azt határozottan támogatom, ha a tanárra támadó szülőt-diákot ezentúl keményebben büntetik. A tanári életpálya modell is olyan, amire bólintani lehet. Nem baj, ha nem lefosott kilométerkőnek nézi őket a társadalom, hisz a gyerekeink jövője múlik rajtuk. Még a határon túli osztálykirándulások finanszírozását is támogatom, ha....Igen, ha. Ha hajlandóságot látok az ilyen kirándulások szervezőiben, hogy a hazai emlékhelyeinket is felkeresik.

Azt kérdezte tőlem tegnap az egyik kedves törzstagunk, szerintem hány osztálykirándulást szerveztek idén például a Fiumei úti sírkertbe? Igen, nagyjából egyet sem. Pedig ott nyugszik Kosztolányi, Karinthy, Szabó Lőrinc, Radnóti, Babits, Móricz Zsigmond, Krúdy, Heltai, Ady,  hogy csak pár nevet említsek a sok közül. Vagyis föltehetem a kérdést úgy is: mit keresünk mi a határon kívül, ha belül magunkat sem ismerjük igazán? Nem mondom, hogy ne legyenek kirándulások Kolozsvárra, Kassára, Pozsonyba vagy Szabadkára, de itthon se a Hősök tere-Parlament-Aréna pláza szentháromsággal kell letudni az egészet. Vannak nemzeti emlékhelyeink bőven, amiket a nemzettudatra nevelés keretében igenis meg kell(ene) ismertetni a gyerekekkel, és majd aztán ismerkedjünk a határokon túl. A nemzeti öntudatot nem harsogva hangoztatni kell, nem sztaniolba csomagolva mutogatni és kifüggesztve közszemlére tenni, hanem a gyerekekben csöndben kell felébreszteni a büszkeséget, hogy vezényszó helyett maguktól érezzék: magyarnak lenni jó!

Ha ezeket egybe pakolja Hoffmann Rózsa egy törvényjavaslatba, és keresztül is tudja vinni a törvényhozáson, akkor húsz év múlva hitelesen mesélheti az unokáinak: képzeljétek, nagymama szemfényvesztés helyett igazi dolgokat adott a közoktatásnak.

Javában zajlik a kampány, gőzerővel gyűjtik az ajánlócédulákat az önkormányzati helyekért aspirálók. Kommentelőink beszámolói alapján kiderült, ilyenkor a Bosnyák téren gyűlnek össze a jelöltek, itt kaphatnak a választópolgárok egy közös képet, kézfogást, jó szót a cekker és a lángos mellé. Kíváncsi lettem, kimentem szétnézni én is.

A zuhanyhíradó megbízhatónak bizonyult, a vásárcsarnok sarkánál kialakított kampányszigeten megfértek egymással az LMP, Fidesz, Jobbik aktivistái és jelöltjei is.
A polgármester-jelöltek a rossz idő ellenére személyes jelenlétükkel igyekeztek szimpatikussá tenni személyüket és képviselt pártjukat. Az LMP-s Várnai László, a Fideszes Papcsák Ferenc bárkivel szóba elegyedett, sőt, emberi módon egymással is szóba álltak.
Mellettük a Jobbikosok is osztották a Barikádot, ők is beszélgettek bárkivel, aki szimpatikusnak találta őket.
Sehol egy konfliktus, egy beszólogatás, az embernek olyan érzése volt, mintha egy szeletnyi Európa költözött volna a pillanat vagy a délelőtt erejéig Zugló közepére. Parolák és beszélgetések mindenkinek ízlés és szimpátia szerint, mi is rögtönöztünk egy mini blogtalit. De nem Magyarországon lennénk, ha ez tovább tartott volna egy pillanatnál.

Ha egy jelölt civilként reklámozza magát, akkor azt várná az egyszeri választópolgár, hogy sokkal közvetlenebb és rugalmasabb a pártoskodóknál. Pláne akkor, ha elolvassa a hangzatos választási üzenetet:

"Tiszta kéz, közvetlen kapcsolat, mosoly az emberek arcán. Itt élek, velem meg lehet beszélni a gondokat."

Ezért örül a naiv marha, mikor Janicsák Istvánt is feltűnni látja a parkolóban.Azt is leveszi, hogy itten' éppen kampányfilm forog, hisz a stáb kamerástól beveszi magát a csarnokba emberi oldalt mutatni a választók felé. Nyilván nem rondítunk bele a felvétel nagyszerűségébe, hanem kivárjuk amíg a jelölt odabent végez, és a vágóképek elkészülnek. Kint a csarnok előtt még elkapja egy kéretlen beszélgető, amit szintén dokumentálnak. Itt láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy lőjek pár képet én is, ahogy tettem ezt a többi jelöltről is a mellékeltek szerint.

Na ez itt közelharc árán jött össze.

A kísérő stáb egyik tagja nekem ugrott, hogy höhőőő! Janicsákot nem fotózzuk apukám! Előbb mulatságos volt, hogy indoklásnak a mert csak, mert én nem engedem volt az indok. Magamban felröhögtem, hogy ezek szerint jogdíjas volna a jelölt úr fényességes arcképe? De aztán a bohóc felbosszantott a fenyegetőzésével, miszerint ő jogász, Janicsák meg éppen nem közszerepel hanem szigorúan maganemberkedik a kamerának pózolva. Ahha. Aztán az erőlködés érdekes fordulatot vett, mikor megemlítettem, hogy én meg blogger vagyok azon a blogon, ami a nyálával öl. Megítélésem szerint Janicsák éppen közszerepel közterületen, én meg lefotózom jól akkor is, ha ez neki nem tetszik. Hadonásszon nyugodtan a gépem előtt, legfeljebb megírom mit keres a képen a hadonásznyik tenyere. Így elkészülhetett ez a kép, belelógó tenyér nélkül:Jó az irány gyerekek. A ZÉK villámsebességgel bemutatta, mennyire igaz az itt élek, hozzám bármikor, istibizi de tényleg oda lehet jönni! Ha most, a smúzoljunk ezerrel bazmeg céduláért és szavazatért időszakban így álltok a választókhoz, mi lesz, ha tényleg megválasztanak? Kordon a Pétervárad utcában, fényképezőgép és fotózásra alkalmas mobiltelefonok gyűjtőhelyével?

Azt sikerült elérni, hogy a civilségetek röhej tárgya legyen. Azt is, hogy az embernek ne legyen kedve kimenni délután a Mogyoródi útra, és ne legyen kíváncsi rátok. Kíváncsi már csak arra vagyok, hogy ezzel a mentalitással mit reméltek? Ki fog jelölni, majd szavazni is a ZÉK jelöltjeire?

Van amihez nem kell kommentár. Vivien hómvideója a személy és vagyonvédelemről pont ilyen. A svarckoppfff hajlakk legyen veletek ma délelőtt!

Keltik a zavart a tudjukkik. Franc a pofájukba! Januári elavult ügyeket előszedni augusztusban több, mint gusztustalan. A fülkeforradalmi idők még nem is léteztek, nem esküdött fel senki a NENYI-re. Vagyis a kétharmados vágyott vízió előtti idők nem is voltak. Ha mégis, jelentéktelenségük okán nem számítanak jottányit sem az új időszámításban.

A pártmédiumok túlkapásai nagyszerű forrásai a humornak. Ha másért nem azért mindenképpen, mert az ember kínjában is röhög, mikor a médiamunkás szétlebbenti a betyárkörték seregét, hisz az ánuszmeleg közelsége otthonos biztonságot nyújt számára. A vastag bőr ugyan bélgáz ellen nem véd, de ez napjainkban kalkulált veszteségnek számít.
 

Borókai Gábor és a Heti Válasz szerint a Népszava Orbán-Sukoró ügye egy túlfújt lufi, amiről beszélni is kár. Ennek indoklásaként tények helyett bedobja a ballib médiától megszokott: ááááhhh, ugye nem gondoljátok, hogy ennyire hülyék vagyunk? -formulát, ami a gréczysedés első, nem aprócska jele:

"Pedig a találkozó nyomtalan utóélete világosan jelzi, hogy amit Orbán mondhatott Laudernek, abban nem lehetett köszönet. Mutyi meg végképp nem. Ha lett volna, a megbeszélésről bizonyosan nem a szocialista Népszavából értesülünk, sokkal inkább a sukorói beruházás újraindításáról szóló hírekből..."
Ez az ugye nem hiszitek ti sem, ugye, ugye nem? - siránkozás megint tényközlés helyett annyira erőtlen, mint a tüdőbeteg szúnyogok párzási éneke. Mellesleg a téma újabb feszegetése olyan, mint a hónaljkutya szaga: savanyú és kellemetlen. Viszont, ha nem lengeted a kezed, kevésbé szédülnek tőle a körülötted állók. Ha már a tisztálkodást kerülendő csakis sziszegős szappannal mosakodsz, legalább hülye ne legyél.

Az Orbán-Lauder ügyben megszólalt már mindenki, csak maguk az érintettek nem. Borókai hiába kenegeti a párthangjában, attól még sokunkat érdekel: miért nem? Nem vagyok kíváncsi a választási bulvár "Nyomozz együtt Papcsák Ferivel és Budai Gyuszival" műsorokra, viszont a teljes igazságra nagyon. Gyurcsányostól, Bajnaistól, Orbánostól.

Az kevés, ha Borókai Gábor esküszik föl a nenyire: a magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy hülyék továbbra is leszünk!
 

Kedden zengte be az Angyalföldi Hérosz a hírt: ők biza 13 pontos választási etikai kódexet hoztak létre, úgyhogy a marakodó turhagyurmázók lesznek szíves elfáradni hozzájuk aláírni. Most.Na jó, csütörtökön, azaz ma is jó lesz, addig lehet nyomni róla két napi Szanyit, ami jól mutat minden hírportálon. Tibi kapitány addig magára tudja csatolni a szopóálarcot, és pislogás nélkül hazudhat a kamerába mikoranapaföldelholdalegyesül víziókat. Indexvideó rulez, szép volt fiúk!

Nekem egyetlen kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Tibikém! A tizenhárom pontból hányadik a NE LOPJ? Vagy ezt a két szót a szocialista vezérkar nemhogy egymás után, de egy mondatban sem szerepelteti? Mert szép dolog ez a "garantálná a választás tisztaságát, szabályosságát, biztosítaná a részt vevő pártok, szervezetek, jelöltek etikus magatartását, egyben kizárná a tisztességtelen, ok nélkül személyeskedő és becsületsértő módszerek alkalmazását." De a lopással, azzal mi lesz?

Képzeld, azért jó dolog bloggernek lenni, mert ha egy hozzád hasonló trubadúr megénekli a napi aktuálist, akkor nem kell az emlékek között kutatni. Elég belelapozni az archívumba és megnézni, miket is írtam rólatok az OGY alatt. Képzeld el azt is, hogy a mai poszthoz nem kell friss gondolatok után kutatnom. Ugyanis a világon semmi nem változott azóta, hogy tavasszal a választók nekifutásból rúgtak herén titeket. Akkor sem voltatok szégyenlősek, a második forduló előtt az utolsó karakterig elloptatok mindent a riválissá növő LMP-től. Bezöldültél és logótlanodtál te is minden plakáton, emlékszel ugye?Ha nem emlékeznél már segítek, az közvetlenül azután volt, hogy Lendvai anyu sírva térdelőset nyomott a reménybeli szövetségesnek minden csatornán. Utána persze fölvettétek a rátok jellemző lezser arroganciát, és közöltétek: a lehet a más és a politika csak szavak, amiket mindenki úgy rak egymás után, ahogy csak akar. Ezért azokat Molnár Gyula választási plakátján szerepeltetni nem lopás, hanem költő szabadság. Még ma is röhögök az akkor készített választási plakátjaitokon. Ha az aktuális szórólapotokat nézem semmit nem vesztettek az aktualitásukból.Elég ennyi, vagy vakarjuk meg a szórólapok ügyét is? Igen, azokét, amiken Tóth Csaba gyalázkodik a választási etika nevében.Vagy az Ismeretlen Szerző művét, amin az aranytollú az LMP protest szavazóit küldte el a picsába.
Esetleg beszélgessünk a suttogó propagandáról, amit az egyenlítő blognak álcázott szocietas brigádtagok nyomtak minden blogon, ahol az LMP egyáltalán említésre került?

Ezek után nektek választási etikáról beszélni és kódexet írni annyi értelme van, mint kandisznón a mellbimbónak. Kapartok egyhelyben, mint járókeretes anyóka a jeges járólapon, miközben a balettintézet szólótáncosainak álmodjátok magatokat. Ezért készítettem nektek egy stílusos borítótervet mára, ha mégis lesz olyan ökör valaki, hogy egyáltalán szóba áll a kódexetekkel.
Nektek adom mert kurvajófej vagyok, legalább a kódex borítót ne kelljen lopni sehonnan.

Amíg mi fővárosiak a fotelban hátradőlve röhögünk pártjaink erőlködésein, a kétfarkúak népszerűségének rohamos növekedésén, addig hajlamosak vagyunk elfeledkezni a vidékről. Messze is vannak, meg lófaszt se látszik mi történik a végeken. Hiába beszélnek helyi kiskirályságokról, a hatalom fő és alispánjairól addig, amíg mi magunk nem futunk bele valamibe, amihez képest Ali pasa budai uralkodása habcsókos lányregény.

Olyan érzése lesz a halandónak, hogy ezek a kiskirályok minimum félistenek, akik képesek mitológiai magasságokba emelkedni. Ha valamelyik párt színeit képviselik, akkor egyenesen a végvárőrző háromfejű Cerberus jut az ember eszébe róluk, háttérben Hádésszel.
Tilki Attilának minden oka megvan rá, hogy minimum három feje legyen. Készséggel elhiszem, hogy egy remek képességekkel rendelkező politikus, de mindennek vannak fizikai határai. Így az emberi agykapacitásnak és a koncentrációnak is. Ezt pedig Tilki kiaknázza maradéktalanul a köz érdekében. Felsorolt tisztségeinek elolvasása előtt pihentessétek szemeiteket lehunyva egy percig, mert a végén szemizomlázat kaptok a megerőltetéstől.

1: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 10. választókerületének országgyűlési képviselője.

2: Fehérgyarmat polgármestere.

3: A parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának tagja.

4: A parlament önkormányzati és területfejlesztési bizottságának tagja.

5: A parlament önkormányzati és területfejlesztési bizottság hatáskörébe tartozó ellenőrző albizottság elnöke.

6: A Fidesz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke.

7: A Tisza-Szamosmenti Közmű Kft. felügyelő bizottságának tagja.

8: a Fehérgyarmati Köztestületi Tűzoltóság elnöke.

9: A Szatmár Leader alelnöke.

10: A Fehérgyarmati Többcélú Kistérségi Társulás elnöke.

11: Az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács tagja, NGM miniszteri képviselő.

Ez ám a koncentrált erő! Se föld, se víz, se tűz nincs Fehérgyarmaton Tilki ellenőrzése nélkül. Azon csodálkozom, hogy nincs a Levegő munkacsoportnak kihelyezett tagirodája arrafelé, csak, hogy mind a négy elemhez köze legyen a jóembernek. Ellenőrzés nélkül vesznek levegőt a gyarmatiak? Mi ez a lazaság basszameg?

Nem gondolok komolyan bele abba, hogy micsoda erős lábakon állhat az önkormányzatiság a városban. Van attól szerencsésebb felállás, hogy az erős ember a parlamenti bizottságban törvényt véleményez a padtársakkal, az albizottságban ellenőrzi amit megalkottak, és az önkormányzatban alkalmazza mindezt? Törvény magamnak, ellenőrzésemmel, nektek meg csuklani nem ér. Még mondja valaki, hogy Mintaváros polgármestere nagypályás. Kósa Lajos szerintem korrepetálásra jár Tilkihez hatalomkoncentráció tantárgyból.

Ám a kivételes képességeknek nincs még vége. Tilki Attilának megszámlálhatatlan közfeladata mellett ideje, mint a tenger, így számos társadalmi szervezetben is kiveszi a maga részét a munkából.

1: A Rákóczi szövetség tagja.

2: A Kürt-Gyarmat Hagyományőrző Íjász Egyesületnek tagja.

3: A Keresztény Értelmiségi Szövetség fehérgyarmati szervezetének tagja.

Szerintem ezeknek a feladatoknak az ellátásához egy fej biztosan kevés. A három talán túlzás, de egynek legalább mindig van ideje pihenni, majd a napi huszonhat órás munkaidőben váltóműszakban frissnek és kipihentnek lenni. Nézzünk magunkba egy pillanatra, és gondoljuk végig: hány Tilki Attila lehet még számunkra és a közvélemény számára eldugott helyeken? Hányan bírnak ilyen tejhatalommal, törvényhozástól végrehajtó szervig? És hányan lesznek az önkormányzati választás után, ha az országgyűlési választásokhoz hasonló lesz a szavazati arány?

A szavazataitoktól függ, lesz-e Háromfejű Kutya Párt Magyarországon, és polgármesterek helyett cerberusok fogják-e őrizni az önkormányzati alvilág számtalan kapuját.

Schmuck Andor, az MSZDP főpolgármester-jelöltje ismét megmutatta sokoldalú tehetsége egyik oldalát. Emberünk sokoldalúsága mellett Havas Henrik szürke és szegényes ipari tanulónak látszik a maga sokat reklámozott szakmáival. Schmuck ha kell lobbizik a tiszteletkorúak érdekeiért, ha kell kukázik, ha kell celebszakácskodik és óvszerrel bohóckodik, és ha a helyzet úgy kívánja dalra is fakad.

A kampánydal sinatrai magasságokba emelte ugyan Andort, de miért állna meg itt? A fővárosban nem csak szépkorúak, hanem középkorúak és fiatalok is szavazni fognak. Nekik/nekünk nem dob semmit Schmuck a csodálatos tehetsége morzsáiból? Skandallum! Kirekesztés! Diszkrimináció!Követeljük, hogy Schmuck Andor a mi kegyeinket is keresse az esélyenlőség és a szolidaritás nevében!

Haladjunk korban visszafelé a szépkorúaktól. A picit fiatalabb korosztályt meg lehetne szólítani egy vérbeli rákkendrollal, amúgy Elviszesen.A tőlük fiatalabbak reszketve várják a Megasztárt és az X Faktort, csak a kiöregedett fotelrokkerek fanyalognak, mert nincs a kedvükre való fellépő. Andor szigorúan kampánycélból változtasson ezen. Támassza fel a régvolt hagyományokat, és legyen egyszemélyes metál zenekar Bélpokolgép néven.
Tudom, hogy a fiatalok furcsa zenei ízléssel bírnak, és képesek manga filmekre recskázó, sarokban szomorkodó fiúzenekarokért rajongani. De van itt egy csapat, aminek az imázsába Andor csont nélkül beleillik. Ezért javaslom, lépjen föl az Anti Fitness Klub zenekarral, emelje a kabócák hitelét és az együttes fényét fitnesztelen testével.
Remélem bejönnek az ötleteim, Andor. Melyiket látjuk viszont legközelebb?

Afganisztán:
Életét vesztette egy magyar katona.

Magyarország:
- tizenöt halott közúti balesetben
- négyen vízbe fulladtak

mellesleg volt 552 (közúti) baleset, 255 esetben találtak ittas vezetőt, 304 tettenérés történt, 134 körözött személyt fogtak el. 

összesen 1118 embert állítottak elő.

Think again...

Csattanós választ adott a zuglói MSZP szervezet tegnap Szanyi Tibornak. A visszaléptetni szándékozott Pelyva György féle társaság letarolta az ajánlócédulákat, minden jelöltnek összegyűjtötték a szükséges mennyiséget bőven, és le is adták azokat. A lájkolási kampány első áldozatainak szánt bárányok mosolyogva vették ki a hajszálat Szanyi poharából, és a szegfűszirmos epekoktélt kacsintva adták a kezébe: fenékig, Tibikém!
Pelyva György nyilatkozatában legfőbb ellenfelének, a Fideszes Papcsák Ferencnek is üzent:

"Mi nemcsak szeretjük Zuglót, hanem tenni is akarunk érte".
 

A legfőbb elszámoltatási biztos a lábon kihordott gutaütés után sietve elhadart egy elszámoltatás! -az lesz Zuglóban mindjárt másnap, ahogy a púzós fele a polgármesteri székbe ér. Mi mást mondott volna, ha ennyi a kerületre pazarolható szókészlet? Szeretem Zuglót és elszámoltatom. Pont.Megjegyzem, a zuglói önkormányzatra rá is fér, hogy elszámoltassa őket valaki a sok furcsasággal, amit a jelenlegi képviselő testület összehozott. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy erre Papcsák és Pelyva a megfelelő személy, hisz a frakcióik vastagon kivették a részüket a kerület nehéz anyagi helyzetbe hozásából.Gondolná az ember, hogy promótálják ezerrel legalább ezt a szűkös beszédkészletet amivel a kormánypárt jelöltje rendelkezik, de...Látogassunk el a helyi Fidesz honlapjaira, és lássunk csodát. Nem elütés, honlapjaik vannak, rögtön három is.
Az első, hivatalos oldalon megállt az idő. Ők még mindig a Bajnai csomagnál tartanak, meg találkozni akarnak az új kezdet napján a Kossuth téren.
Oké srácok, menjetek előre, várjatok egy picit, és május huszonkilencedikén majd rátok nézünk, hogy sikerült-e gyökeret verni az aszfaltba.

A második lap inkább Kulcsár József személyes honlapja, ahol még mindig az OGY választás győzelme fölött örvendeznek. Sehol egy helyi program, egy jelöltlista, egy Papcsák Ferkó kényszermosoly, egy bárakármi, ami aktuális lehetne.Hátha a harmadik oldalon szerencsével járok, véltem, és szorgosan bepötyögtem a címet. Ez az oldal a legszebb és legfrissebb mind közül. A Bajnai csomag és Kulcsár József győzelme itt még a jövő utópiája az időrend szerint. A legutóbbi hír 2008-as, értelemszerűen Papcsákról és a programról, a jelöltekről egy betű nem sok, annyi sem esik.
Adja magát a kérdés: ha ti ennyire leszarjátok Papcsákot, minket, a választásosdit ahogy van, akkor minket mitől kéne érdekelnie a szórólapozott szavazz ránk kuncsorgás?

Gondoltam megmutatom az ellen oldal igyekezetét, hiszen szemmel láthatóan a könyökükről lejön a bár, annyira tepernek a kegyeinkért. Biztos megünnepelték jól a fényességes cédulagyűjtést, esetleg vannak fotók, jelöltek és miden, ami ilyenkor dukál. Erre mi fogad a zuglói MSZP honlapján? Ez:
Tóth Csaba a fejlécben még mindig, meg az elnézéskérés, hogy bocsesz, de éppen nem érünk rá mi sem. Ha a fejlécet faragjátok Pelyvásra, azt elnézzük. Mert ha már, akkor inkább ő, mint TóCsa mester a vasi import fikcióvitéz. De könnyen meglehet az is, hogy én vagyok fura szerzet, és az elvárásaim túl nagyok. Ezért kíváncsiságból elkezdtem nézegetni a többi jelölőszervezet honlapját is.

A zuglói LMP felkészülten várja a választókat. Nagy locsi-fecsi nincs, de pár szavas ismertető a jelöltekről van, ahogy fotóalbum is van, amiről azonosíthatja a névhez tartozó arcot a kíváncsi polgár. Piros pont, mert nem csak kritizálunk, de örvendünk is, ha a változást szorgalmazó epehalom után történik valami.A helyi Jobbik oldalán egy hírlevél várja az érdeklődőket. Az ilyenkor szokásos lózungok mellett az alapinformációkat (hova vidd leadni a cédulát, milyen számot hívj, ha kimenjenek érte) tartalmazza. Megismerhetjük a választókerületi jelölteket legalább névről, a polgármester jelöltet képről is. A jelöltek tekintetében lehetne informatívabb, de a fentiek tükrében azért megteszi.

A Zuglóiak Érdekképviseleti Egyesülete is felkészült a választásra. A Janicsák István nevével fémjelzett (és egyes pletykák szerint helyi liberálisok tőkéjét élvező) civil szervezet oldala mindent tartalmaz, ami elvárható. Jelöltlistát, a jelöltek nevére kattintással fényképet, bemutatkozást, választókerületi programot. Na, valahogy így kell ezt csinálni választási honlap szinten.
Listát állított a Munkáspárt is, legalábbis erről szólnak a hírek. Thürmer Gyula pártjának honlapjáról viszont nem derül ki semmi azon kívül, hogy hoppáré, megint választani kell.
Polgármester jelöltet indítana a Szövetség a Jövőért Mozgalom is Láng Márta személyében. Elvileg ő is beleesne Szanyi Nagy Visszaléptetési Hullámába Janicsák István javára. A szövetség honlapján semmi nem található se Lángról, se más induló jelöltről. Az önkormányzati választásról is annyi, hogy a Szili team indul(na), de a hol, kikkel és mikor nem derül ki.

Ha a látszatra adunk úgy néz ki, hogy az LMP-nek, ZÉK-nek és a Jobbiknak fontos a választás kimenetele annyira, hogy érdemben foglalkozzanak az információ áramlással, bemutassák magukat és jelöltjeiket. A Fidesz magasról tesz az egészre, kerületi rajongóik maximum sóhajtozhatnak paliklaci módra, hogy hová tűnt Papcsák Ferenc és a jelöltek listája. Az MSZP pedig feladta a leckét a - nyugodtan mondhatjuk - régen nem látott mozgósítással, és hatékony cédulázással.

A kóros információéhségben szenvedő kerületiek Ordnassac kolléga táblázatában megtalálják a honlapokról hiányzó jelöltneveket is. Aztán meglátjuk kik peregnek ki belőle a szeptemberi leadási határidőig.

Ápdét:

Láng Márta weboldala elérhető, a jelöltek menüpont alatt egyelőre csak egy feltöltés alatt címke látható.

Papcsák Ferencnek is lesz saját oldala, majd egyszer. A szeretemzuglot.hu domain egyelőre bejegyzés alatt áll a domain.hu szerint. Ezek szerint lesz negyedik zuglói Fideszes oldal. A választások napjára talán megérjük, hogy Papcsákról és a programjáról-jelöltjeiről is megtudhatunk valamit.

...ne trágárkodjatok többet, mint ami jól esik, - mondá az Úr - és megteremté az pejoratív kifejezéseket az Ő igen nagy kegyelmében...

Szikora Róbert belenézett a színpadot megvilágító hatvanas izzók egyikébe, gondolatban éji lepke módra körbe is repkedte, és gátlásai nyomása alól felszabadulva búgta a mikrofonba: Gyurcsány köcsög! Aztán csak állt ott magának némán, reszketeg kézzel kapaszkodott a mikrofonba, majd a lágyékánál lengedező szél hűvöséből érezte, izgalmában be is csurrantott néhány örömcsöppet a lepkevadász mintás alsónackóba. Megtette végre! Kimondta, ami feszítette régen. Nem kellenek már a városi legendák, hogyaszongya az R-Go lemezt az utolsó szám után tekerd visszafelé a tű alatt kézzel, és meghallod az Üzenetet. Rég várt ő valakire, aki oly bátor, mint ő lett 57 évesen.

A kijelentést szárnyára kapta a nyomtatott és online média, Robit vitte a tévékettő is reggeli műsorba nyomban, közvetlenül a rántotta mellé. Mesélné már el, - kérték - hogy mondhat egy művészember előadás közben ilyen csúnyaságot országunk egykori miniszterelnökéről? Robi pedig mesélt. Gondosan elosztotta a semmit, láthatóan begyakorolt manírral pofozta a szarkupacot vonzó formájúra, majd a műsoridő utolsó egy percében kiderül számomra is, miről szól ez az egész.

Mert nem arról, hogy Gyurcsány köcsög.

Robi nem a lepkefingot kergette hálóval, hanem abszolút tudatos marketing munkát végzett éppen. A szombati "galaktikus" koncert R-GO promótálása fontos dolog volt, nem lehetett félvállról venni. Viszont fel kellett mérni, hogy se a zenekar, se Szikora Róbert nem jelent már olyan szenzációt, amivel egy tévéműsorba nem befizetni kell magad, hanem meghívott sztárvendég leszel. Így Robi otthon kirajzszögezte a gida poszter mellé a csapásirányt, és cselekedett.
Reklámozni tagadhatatlanul olyan valamivel kell, amire felkapják fejüket az emberek. Gyurcsány leköcsögözése ilyen valami. Ferenc miniszterelnökből megbízható és kiszámítható márkává vált. Szidni trendinek számít, minél csúnyább a szidalom annál jobban be is jön, százból százszor üzembiztosan. Tévedés és mellényúlás kizárva, a befektetés biztosan megtérül garantált hozammal. Kérdés, hogy valóban le kell-e alacsonyodni egy művésznek idáig? Mert ez már az a szint, ahol egy polcra kerül a "Britni Szpírszt 14 évesen rojtosra kúrta egy faszi" elégiákkal. Vagyis a mindegy mit mondanak, csak ne essünk ki a köztudatból futam, és a méltóságot áldozzuk a közbeszédben maradás 15 percéért.

Ha Szikorának ez megéri, lelke rajta.

De egyet nem árt észben tartani a hozzá hasonlóknak. Ezzel a mentalitással a Gyurcsány márkát erősítik. Amíg vállvonás helyett felkapjuk a fejünket újra és újra, amíg a köcsögöző nemzeti hős lesz, amíg a jobberek szeme vérben forog és vad tikkelésbe kezd csak a neve hallatán, addig a Gyurcsány márka erős és megbízható marad. Gyengítésére egyetlen hatásos eszköz van: a közöny. Ha a Szikorák vállát nem veregetjük, ha jelentőséget akkorát tulajdonítunk neki, amekkorával valóban bír, ha hiába írja a faszábbnál faszább blogbejegyzéseit azok nem érdekelnek senkit, akkor elveszti az erejét és fontosságát. Ám amíg ez nem így van, addig minden köcsögözés tápoldat és befektetés a híveinek.

Szerintem ez nem baj, ha eszébe jut a következő öncélú köcsögözőnek.

Csak kevéssé vagyok (sajnos) érintett a helyi választásokban, mivel az én érdekeimet úgysem képviseli senki igazán (túl messze a város), viszont gondoltam támogatom az LMP-t, hátha történik valami csodaféle akármi.

Nem nagyon voltam képben a helyi jelöltjeiket illetően, gondoltam tájékozódom, ott a net.

Nézzük a lehetmas.hu -t.

1.  A főoldalon mosolyog az infó, 'Jelöltkereső'.Kiváló, gondoltam....Megye kiválaszt, tovább...aztán semmi. A településeket már nem kínálja fel. Hmmm, semmi gond, van másik.

2. Ok, legyen biankó, nézzük az 'Ajánlószelvény leadópontok'-at, az már tavasszal is szépen muzsikált. Megye kiválaszt: USA térkép a google maps-ben. Fasza.

3. Gondoltam jelzem valahol a problémát, kitartó lennék vagy mi a pöcs. Belépés pont mellett 'Regisztráció'. Ez lesz az, regisztráljunk. Höhö:

Ez az oldal nem található.

I'm sorry, but the page you're looking for could not be found. Below are our most articles. Perhaps you'll find what you're looking for there. 

Mindez 2010.08.22-én 16:15-kor.

Semjén Zsolt tegnap ismét kitett magáért. Ellenzékben tanulták nyolc évig, hogy szegény az, ki ígérni sem tud. Semjén páter pedig megrogyva a rá kirótt felelősség súlya alatt ígér. Gyakorlatilag minden szembejövőnek bármit, amit az hallani akar. Elvégre Magyarország jóléti állam, lehet szórni a közpénz, mint ostyát az úrvacsorán. "Valahányszor ezt cselekszitek, az én emlékezetemre tegyétek" - mondta Jézus, Semjén Zsolt pedig jó tanítványnak bizonyul.

Szombaton Őtömjénsége hazánk és a Szentföld kapcsolatait tekintette át Fouad Twal jeruzsálemi pátriárkával. Kenetteljes előszobatitkárunk biztosította a pátriárkát, Magyarország maximálisan támogatni fogja a szentföldi zarándoklatokat.

"Szeretnék megtalálni az egyházi és állami forrását annak, hogy a magyar zarándokok minél nagyobb számban látogassanak el a Szentföldre, illetve a felszentelés előtt álló kispapok kapjanak egy szentföldi zarándoklatra lehetőséget. A finanszírozásra vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta: ez alapvetően egyházi feladat, ugyanakkor az egyházak támogatása az állam dolga, a kettő így összeér."No-no, csak ne érjen ennyire össze az a finanszírozás. Pláne egy kispap esetében ne. Ha ő Isten szolgája kíván lenni életében, akkor legyen. De én/ti/mi együtt meg az állam szolgái vagyunk, így joggal nézhetünk furcsán, ha mi nem kapunk térítésmentes kirándulást az államkasszából. Az egyházakat így is mi finanszírozzuk, akár hívők vagyunk, akár nem. A sacc/kb 2200 magyarországi pap mind egyházi személynek számít, így se jövedelemadót, se járulékokat nem fizetnek. Ennek ellenére a társadalombiztosítási törvény szerint biztosítottnak minősülnek, és jogosultak az állami öregségi nyugdíjra. Ezek mellé még a szentföldi zarándoklatokat is mi adófizetők álljuk?

Tessék szépen belekotorni a semmilyen pénzügyi szervezet által nem ellenőrzött ládafiába, és az elvileg önkéntes, gyakorlatilag többnyire keményen beszedett egyházadóból finanszírozni ezeket. Esetleg az egyházközségek kalapolják össze az istentiszteleteken a hozzájárulást, ha a papjukat zarándoklatra akarják küldeni. De az államnak és így nekünk ne legyen ehhez közünk. Még a végén tömeghisztériává válik zarándoklat, és Jeruzsálemet megszállják a magyar megélhetési zarándokok. Akik a Sziklamecsethez érve azért jó néven veszik, ha össze van ütve egy igazi mangalica gulyás a tiszteletükre:
Abba bele sem merek gondolni, hogy mi lesz, ha egyszer egy ütközési pont közepén találják magukat a zarándokok? Képzeljük el amíg I. Oroszlánszívű Viktor és hű helyettese a szentföldön vívja keresztes háborúját, addig itthon a szocik megdöntik a maradék kormányt. Akkor mi lesz? Navracsics Tibor Varga Mihály társaságában beveszi magát a Pilisi Parkerdőbe, hosszú parókát ölt az álcázás miatt, és onnan tüzel a Szanyi kapitánnyal felálló, népnyúzó vörösökre addig, amíg hű királya haza nem jön. Nevét Tibi Hódra változtatja, hőstetteiről Szijjártó Péter ír hozsannákat, amiket Nagy Anna el is énekel főműsoridőben hol gigasztárnak, hol Y faktornak álcázva magát.
Tessék? Hogy ez képtelen állatság? Persze, hogy az. Legalább akkora, mint a közpénzen finanszírozott jeruzsálemi kirándulások ötlete.

Készültünk ám az összefogás napjára erősen. Na nem nemzetileg, hanem csak úgy szolidan családilag. Isten, Haza, Család! -így apósom a héten, és az üzenet hosszabb magyarázatra nem szorult. Tudtuk mind, az Isten üzent, a családnak menni kell "haza" a szőlőhegyre, mert augusztus huszadika nem csak az új kenyér, hanem az új bor ünnepe is lesz.
 

Irsai Olivér eleget fürösztötte arcait a napban, éppen eleget ahhoz, hogy átalakulásának kezdetével valódi ünneppé tegye a napot. A könnyű fizikai munka, a bográcsban főtt gulyás, a hegy frissen préselt még alkoholmentes leve, a pilisi hegyoldalból tökéletesen látszó tűzijáték mind alkalmas kellékek az ünnephez. Mit nekünk hős kapitányokat elhurcoló zord martalócok, közlekedésképtelen belváros, pátoszba fulladó elöljáróságok nemzeti sztaniolban, ha kint lehetünk a természetben, és a hazai húst bográcsban csiklandozó fűszerpaprika a szőlő már-már giccsesen édes illatával fogócskázik a szaglószerveinkben.
Csak az a megfejthetetlen gondolat ne lett volna. Az az érzés, ami előbukkant néha a nap folyamán a legváratlanabb pillanatokban. Ott lesett rám a kordonok között, a daráló mellett és a prés mögött megbújva is.
Elbizonytalanított: elfelejtettem valamit? Teszem amit tennem kell, ráadásul szívesen, akkor mit molesztál ez a gondolat egész nap, mint toklász a köröm alatt? De jó lenne most egy nenyi! -sóhajtottam - persze csak magamban, mert csúnyán kiröhögtek volna. Pedig azt tartják, a szentirat mindenre jó iránymutatástól tojásfuttatásig, nekem meg éppen hiányzott a megfejtés a napom keresztrejtvényéből. Minden eszembe jutott: a törköly alapanyagát nézegetve még a pálinkafőzést szabályozó törvény utolsó bekezdése is, de a megoldást abban sem találtam.
Lassan ránk esteledett, a társaság vérében oldódott alkohol is elérte a bikicsunáj-vidámság fokot, így megnéztük a költséghatékonyság ellenére nekem tetsző tűzijátékot, és elindultunk haza.

Itthon első dolgom volt megnézni, nagyjaink miként tündököltek az összefogás napja alkalmából.
Fellapoztam a Zemberek Emberének ünnepi beszédét, és lett is nagy homlokra csapós megvilágosodás azonnal:

" Történelmi tény, hogy a forradalmakat kevesek vívják meg sokak nevében, sokak érzéseit, vágyait képviselve. Most azonban különleges időket élünk. Tavasz óta tudjuk, hogy Magyarországon nagyon-nagyon sokan gondolják ugyanazt és akarják ugyanazt - mindenki nevében. Most újra azért forr bennünk és általunk a magyar valóság, hogy letisztuljon sorsunk, és mint jó mustból a nemes bor: kiforrja legjobb énünket."Ómájfaszom! Én balga meg itt bizonytalankodtam egész nap! Pedig csak a magyar valóság forrt bennem, általam, hogy letisztuljon végre a sorsom. Dél körül meg már azt képzeltem, hasmenés lesz a mustozás vége, ezért szerencse, hogy lefekvés előtt kiderült: a gyomromban lévő must idővel kiforrhatja magából a legjobb énemet. Itt az idő! Must, vagy soha!

Szeptember 17-21 között hazánk vendége lesz Tendzin Gyaco, a 14. dalai láma. Előadásaira minden jegy régen elkelt, vagyis sokan kíváncsiak a tanításaira. Egyetlen emberrel nem fog találkozni, Orbán Viktorral. Forradalmár miniszterelnökünk nem érzi szükségét találkozni az emberrel, aki egyrészt a szabadságharc emblematikus figurája szerte a világon, és akit másrészről sokan a szeretet és együttérzés megtestesítőjének tartanak.

A dalai láma személye nem volt mindig kínos az éppen regnáló kormányzatnak. Tíz éve még Orbán Viktor és az akkor is külügyérként tündöklő Martonyi János is nemhivatalos látogatáson fogadta őszentségét. Igaz, akkor még szimpla államférfiakról beszéltünk, és nem forradalmárokról. Még az illendő ruházat is belefért Orbán Viktornak. De azóta nagyot változott a világ. Most lázálmokat kergetünk huszonegyedik századi selyemútról, aminek itthon lesz a központja. Mintha a Józsefvárosi piac, a Sárkány Center, az Ázsia Center nem teljesítené be ugyanezt.

Orbán Viktor februári évértékelőjében is így nyilatkozott:

"Magyarországnak is tudnia kell, hogy bár európai uniós tagországként nyugati zászló alatt hajózik, a világgazdaságban ma keleti szél fúj"
Most pedig hajlunk szélirányban, mint a rohadt nád. Hol van az IMF ügyben szajkózott gazdasági szabadságharc? Hol van a függetlenségre való harcos törekvés? Hol van egyáltalán egy önértékelési zavaroktól mentes, határozott miniszterelnök? Az IMF és az EU nem főnöke, de ezek szerint Kína igen? A Fidesz és a Kínai Kommunista Párt ennyire egymásra talált a decemberi találkozón, hogy most már mindenkit leszarunk és kiosztunk, csak az ő érzékenységükre vagyunk tekintettel? Nehogy egy Orbán-Gyanco találkozó hírére fancsali képet vágjon Mao elvtárs a falon?
Pedig a nyelvpörgetés helyett micsoda fényes szenzáció lehetett volna ebből. Látom magam előtt a nyugati lapok címoldalait: Orbán a hős megmutatta Kínának is! Orbánnak Obamához hasonlóan volt bátorsága találkozni a dalai lámával! Tendzin Gyaco megáldotta a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát, és egy példányt magával vitt Orbán Viktor dedikálásával!
Helyette a gesztuspolitikus magára hagyja azt, aki hozzá hasonlóan népe területi és kulturális autonómiájáért küzd. Pedig előszeretettel hangoztatjuk milyen szar érzés volt nekünk 56'-ban, mikor a forradalmunkkal magunkra maradtunk. De ami nem velünk történik, az nem nekünk fáj. Arra lehet vállat vonni, és a másik irányba gesztusokat gyakorolni arcpír nélkül. Remélem, ha Mao elvtárs unokája hazánkba látogat vizitre, akkor lesz a sifonérban egy megfelelő jelmez, amit föl lehet majd húzni, hogy otthonosabban érezze magát. Csak a gesztus kedvéért. Volt az öregapjának egy találó gondolata:

"Aki a forradalmi nép oldalán áll, az forradalmár. Aki az imperializmus, feudalizmus és bürokrata-kapitalizmus oldalán áll, az ellenforradalmár. Aki csak szavakban áll a forradalmi nép oldalán, de másként cselekszik, az csak szavakban forradalmár; ha azonban nemcsak szóval, hanem tettel is a forradalmi nép oldalán áll, akkor a szó legteljesebb értelmében forradalmár. "

Szerintem beszélgessetek el róla.

A szocialista karate tigris néhány napja már arra gyúr, hogy lehet egyetlen köríves rúgással minél több fejet lerúgni a pártban, majd az így keletkezett szavazatbőségben miként lehet elszámolni a végtelenig. Kétszer.

Szanyi Tibor kampánya és jelöltállítási gyakorlata meglehetősen sajátos. Érteni vélem, ha úgy érzi, nagyobb sikert érhetnek el akkor, ha saját embereik helyett civileket támogatnak az aktuális fideszes jelölt ellenében. De elvileg mégis egy magát váltópártnak képzelő csoportosulásról beszélünk, akik ezzel a metódussal elveszíthetik a pártosaikat, arcaikat az önkormányzatokban.

Tegnap kenyértörésig vitték a dolgot a lefejezni szándékozottak. Emlékeztették Szanyit, hogy az általa kampányolt pártnak van például alapszabálya, aminek értelmében:


"akik kétségbe vonják a helyi szervezetek legitim döntéseit, szembemennek azokkal és nyilvánosan kritizálják, az alapszabály szerint fegyelmi eljárás alá vonhatók, adott esetben a pártból is kizárhatók."

Nehéz eldönteni, hogy mennyire őszinte ez az aggódás. Vajon a pozicionisták lázadásának tanúi vagyunk a napokban, vagy tényleg azon aggódnak, hogy az arcvesztéssel járó többletszavazatok nem érnek meg ennyit? Fura egy helyzet, ha a veszteségminimlizálás érdekében, a Fidesz uralom ellenében a sajátjaink máglyára vetése jelentheti az egyetlen épkézláb lehetőséget.
Fölmerül a kérdés: a megújulás jegyében nem kellett volna - esetleg - olyan jelölteket állítani helyi szinten is, akik vállalhatóak? Olyanokat, akik nem ellenérzéseket keltenek még a párt szimpatizánsai körében is? Akik a választók, és nem a helyi pártvezetés körében támogatottak?

Érdekes lesz figyelni az MSZP XV. kerületi Hajdu-Tóth csatáját. A regnáló Hajdu nem volt hajlandó beállni a sorba, kilépett, és most függetlenként indul. Tóth éppen kerek szemekkel csodálkozik, hogy a népszerűtlenségéhez elég, ha páran hagyóistának nevezik. Októberben úgy tűnik megmérkőznek ők ketten egymás ellen. Szanyi elkerülte volna az égést azzal, hogy Hajdut támogatták volna a kilépése ellenére.

Ám az alapszabály az alapszabály, Tibusz csak nézelődhet a pártpóráz kényelmetlenebbik végén.

Kifordult magából ez a világ. Hová tartunk, ha már a kétharmados kormánypárthoz, a NENYI-hez, NER-hez tartozást sem vállalják föl büszkén legalább azok, akik kitalálták, vagy legalább bólogatórobotként asszisztálnak hozzá?

Ha élcelődünk a szocialisták színváltásán, röhögünk a Jobbik reklámistáinak helyesírásán, akkor ne menjünk el az ország utolsó állva maradt bástyáját ostromló Tarlós István szórólapjának színei mellett sem szó nélkül.

Most, mikor a szocik mindenáron zöldnek akarnak látszani vörös helyett, Tarlós inkább lenne kék, mint narancs. Ha húsz évig bejött a budapestieknek a kék alapon dögkeselyűs minta, hátha most is benyalnak valami hasonlót. A zoknifosós félelem bejátszik szemmel láthatóan. Legalábbis erre utal, hogy a szimbolikusan jelen lévő narancs karikában a Fidesz helyett Tarlós István szerepel. Nem reklámozzuk a hovatartozást, hátha van még olyan hülye, akinek esetleg mégsem világos.
A középső oldalakon sem sokat javul a helyzet. A tarlósított Fidesz repró uralja a teret középen, természetesen kék csíkon, alatta pedig tiszta lapon felsorolva mindaz, amitől Pesta igazi polgármester lesz.
A hátoldal teljesen kék, szinte vártam, hogy valamelyik eldugott szegletből legalább egy tyúkláb minta előbújik utalásként. De nem. Helyette végre találunk egy óriási, 12mm x 25mm-es Fidesz-KDNP logót. Gondolom ennek teljes elhagyása mégis kínos lett volna.
A kerületi jelöltek esetében valamivel jobb a helyzet. Annyival legalább, hogy a hovatartozást felvállalják rögtön a kezdőlapon. Bár kétségtelen, nem tolják a választó arcába a Tarlóséhoz hasonló méretű pártlogót:Papcsák Ferenc is elsősorban felkelő napocskában szereti Zuglót, és csak némi keresgélés után büszke a pártszövetségre.

Innen üzenem Szanyi kapitánynak: Tibikém! Most lehet telesikítani a médiát, hogy a Fidesz plagizál, és lopja a színváltoztatós-logódugdosós kampányotokat!

 

"Gyere, gyere szeress, úgy kívánlak!
A karodat tárd ki, a szíved nem kell nekem!
Ötletem van, adjunk a lájkolásnak,
Szerezhetnél sok szavazót nekem!"

Szanyi kapitány új fegyvert adott az aktivisták kezébe tegnap. A lájkoló, tiszta vörös kéz igazi nehéztüzérségként fog bevonulni Minden Kampányfogások Nagykönyvébe. Képzeljük el, - és igyekezzünk megállni röhögés nélkül - ahogy a cédulagyűjtő aktivisták becsöngetnek hozzánk hónuk alatt egy csőre töltött hungarocell táblával, ránk fogják, majd édes mosollyal közlik: cédulát, vagy lelájkollak!

Tibor azonban nem érte be ennyivel. Az Angyalföldi Hérosz fejében már összeállt a hivatalból lájkolással üldözendők listája is. Nálunk Zuglóban a Zizi Labor egykori frontembere, a Zuglóiak Érdekképviseleti Egyesülete színeiben induló Janicsák István lett a kéretlen lájkolás célpontja. Miatta visszaléptetnék az indulástól az egykori tanácselnök Pelyva Györgyöt, és Szili Katalin mozgalmártársát, Láng Mártát is.
 

Pelyva György hanyagolása igazi vezéráldozatnak számít. Az MSZP alapító tagja, 90-től önkormányzati képviselője, alpolgármestere, 13 évig a zuglói MSZP elnöke, a Zuglói Polgárőrség tiszteletbeli elnöke. Ráadásul helyi lakos. Vagyis nem egy névtelen senki esik áldozatul a lájkoló fegyverek első sorozatának, hanem a párt egyik helyi prominense. A lépés mégis érthető ha megnézzük milyen eredményeket tudott felmutatni a komplett képviselő testület az utóbbi időben.
 

Ugyanis semmilyet. Idén tavasszal például egyedül Zugló nem volt képes arra, amire a főváros összes többi kerülete igen: összehozni egy épkézláb költségvetést akerületnek. Két hétig, három fordulón keresztül marakodtak egymással, és az egyetlen amit az asztalra tettek egy új állatfajta, amit egymásban véltek felfedezni a szemben álló felek: a mocsári pitbull.

Közben veszélybe sodorták a kerület összes közintézményének működését, óvodáktól iskolákon keresztül egészségügyi létesítményekig. Ez a remeklés nem maradt visszhangtalan, a jelenlegi közgyűlés népszerűsége bezuhant a mocsár fenekére, és szabad szemmel már nem is látható.
 

Ilyen környezetben lehet esélye egy helyi lakos, civil, ismert, művészként és managerként is sikeres embernek, mint Janicsák István. Az esélyeket tovább csökkenti, hogy ezeknek a paramétereknek az LMP színeiben induló Várnai László is megfelel. Várnai is a Civil Zugló Egyesület vezetőjeként lett LMP tag, nevéhez csak pozitív dolgok köthetők a kerületben.

Ráadásnak a Fidesz itt indítja Papcsák Ferencet, aki ugyan az utóbbi időkben elszámoltatás helyett elszámolgatást játszik. Jah, magában számolja vissza a másodperceket, amíg a közvélemény az Orbán-Sukoró-Lauder ügyön lovagol.

Így talán érthető Szanyi visszaléptetési lelkesedése. Itt talált magának valakit, akinek be lehet(ne) telepedni az ölébe, és onnan kiabálni megszokásból kifelé: mi összefogtunk, civilt lájkolunk akkor is, ha nem akarja! Hisz fontos a béke-barátság, no és a Fidesz diszlájkolása bármi áron!

A nagy nyári uborkaszezont érdekesen használják ki a parlamenti pártok. A Jobbik gárdistái hűség-hűtlenség rapszódiát nyomnak a kánikula elűzésére, ( hűségesek Müller Niki gárda tagságához, csapodárok, ha zsenge Emeséket találnak) a parlamenti legkisebb fiúk pedig ismét hagynak bohócot csinálni magukból.

Van a lúzerségnek olyan foka, amit egy magára valamit adó parlamenti párt már nem engedhet meg magának? Vagy bentről nézve unatkozva ásítozni is lehet másként, ha röhögnek rajtunk odakint? Az országgyűlési választások alatt szanaszét lopták az LMP megjelenési formáit, színeit. A szocialisták végső kétségbeesésükben vittek mindent az utolsó betűig, ami felhasználhatónak, újrahasznosíthatónak tűnt a második forduló alatt. De nem álltak meg itt, szórólapot is nyomtak és osztottak az LMP nevében. Be is jött nekik, én is lyukra futottam vele, lett nagy magyarázkodás részemről és a párt részéről is. Az egyetlen amiért megtehették, mert se a logók, se a párt neve nem volt levédetve akkor.
 

Az önkormányzati választás első kopipészt bajnokát a szomszéd vár Kettős mérce szúrta ki a múlthéten. Az ex SZDSZ-es XI. kerületi Hajdu László érezte úgy, hogy a kék alapon repkedő keselyűk már unalmasak, igazán trendi a zöld alapon sétáló emberekkel lehet. A szánalmas, ötlettelen Balázs Pali imitátor nem bajlódott etikával és egyéb skrupulusokkal, vitte amit mozdíthatónak vélt. Végülis mire számítsunk egy politikustól, aki Molnár Gyulával és Wieszt Jánossal ült egy koalícióban? Molnár addig erőltette a Zöld Pardont, hogy megtetszett a szín, és ahogy látszik, a Wieszt féle etika órák sem maradtak eredménytelenek. Sajátos értelmezésében „az nem bűn, ha jó dolgokat felhasználunk”. Wieszt sem lefizettette magát a két millával, hanem a jó dolgokat felhasználta a saját érdekei szerint. Én azért javaslom Hajdunak, hogy gondolja át ezt a reklám dolgot. Szerintem van ütősebb és igazabb szórólap amivel előtérbe tolhatja magát, amennyiben még mindig szükségét érzi.

 Jobb gomb, kép mentése más néven. Viheted, neked adom önként mert jófej vagyok, és utálnám, ha ismét lopnod kéne.

Ettől függetlenül az LMP megint a fejére szíjazta a szopóálarcot. A Hírszerző cikkéből kiderül, hogy jogi védettsége még mindig nincs a párt jelképeinek. Nem volt elég tanulságos az OGY választás körüli cirkusz? Mije nem volt az immár parlamenti pártnak? Ideje elintézni, vagy 75 + 32 ezer forintja bejegyeztetni a védelmet? Ennyiért most írhatnátok Hajdu Lászlónak a beutalót a fingófára. Sorban áll már valaki a Magyar Szabadalmi Hivatalnál?

De ha már az LMP-nél tartunk, tegyük föl a kérdést: mit keres Kaltenbach Jenő a párt budapesti listájának második helyén? Az a Kaltenbach, aki néhány hete még elvetélt szocialista főpolgármester jelölt hírében állt az összeesküvés elmélet szerint:
 

"Kaltenbach egyeztetett is a lehetőségről az MSZP felső vezetésével, ahol abban állapodtak meg: további támogatók esetén vállalja a megmérettetést. Forrásaink szerint az MSZP abban is partner lett volna, hogy Kaltenbachot egy civil szervezet ajánlja főpolgármesternek, s erre előbb az LMP „csatlakozik rá”, majd az MSZP „is észreveszi”. Kaltenbach tegnap el is látogatott a Lehet Más a Politika frakcióvezetéséhez, az ökopolitikai képviselőcsoport első emberével, Schiffer Andrással találkozott a Képviselői Irodaházban. Forrásaink azt állítják, hogy Kaltenbach szinte végig sem tudta mondani az ajánlatot, az LMP ismét hamar egyértelművé tette: van saját jelöltjük Jávor Benedek. "
Ekkor még egyértelmű elutasítás volt a válasz az LMP részéről. Furcsa módon Kaltenbach úgy emlékezett, a szocik megkeresték, de ő nem vállalta. Az LMP akkor azt mondta, egyeztettek Kaltenbach Jenővel, de egy teljesen más ügyben. Most meg Jenő ott vigyorog Jávor Benedek mögött a lista második helyén. A hézagos emlékezet és a ködösítés hátrányos akkor, ha azt a látszatot keltjük vele, hogy mégis megszületett valami paktum a szocik és a ökopárt között.

Szinte várom, hogy ma délre teljes harci díszben megjelenik Szanyi kapitány a színen, és beleordítja az éterbe: GyíííííháááááÁááááÁááá! Jenőt mi is támogatni tudjuk! Felszólítjuk a kedvesaranyos választóinkat, hogy szavazzanak rá!

Jó volna ezt nem megvárni. Tisztázzuk időben, Kaltenbachnak milyen szerepe lesz a fővárosi LMP-ben? Mert, ha a paktum él, akkor részemről ( és a hasonló gondolkodásúak részéről) felejtő az LMP a fővárosban. Ugyanis nem vagyunk hajlandóak szavazni senkire, akinek bármi köze van az elmúlt időszak budapesti vezetéséhez. A hagyóistákból elég volt, nem érdekes az sem, ha most nem Horváth Csabának hanem Kaltenbach Jenőnek hívják a strómant.

Őszintén remélem, hogy ekkora pancserséget nem csináltatok. Ha mégis, az eddigi protest szavazókat nyugodtan radírozzátok ki a számításokból.

UPDATE:

A mai történések után Kaltenbach Jenő nyilatkozatban cáfolta a Népszabóság által közölt elméletet:

Ahogy közeledik az önkormányzati választás, úgy bújnak elő a pártok választási elképzeléseit tartalmazó programok. A fővárosban borzalmas különbségek nincsenek a pártok programpontjai között, így szembe ötlik, mennyire változtatni akarnak mindannyian a BKV-n.

A közösségi közlekedés helyzetét röviden is lehet jellemezni: szar. Ha részletezni is akarom, akkor borzasztóan, elkeserítően szar. Ideje van tehát a változásnak, ám ennek aprólékos részleteit még többnyire jótékony homály fedi. Irányvonalak azonban vannak: a négyes metró szinte mindenkinek szúrja a szemét, a Jobbik újra meghódítaná a Dunát tömegközlekedési céllal, az LMP visszaépítené a belvárosi villamostengelyt, az MSZP egyszerűen csak szeretné feledtetni az Ingyen Csabi kiváltotta röhögés cunamit, Tarlós István pedig - kicsit ködásító módon - az erős városban hisz, aminek része a fenntartható, eltartható közösségi közlekedés.

A szándék rendben is volna, de ennyi elég lesz?

Az ember általában magából indul ki, ha választani akar, ezért személyre szabtam ránk ezt a BKV dolgot. Mi az városi autósok archetípusai vagyunk, a családban két autó van amivel munkába járunk. Ez teszi ki a közlekedésünk túlnyomó többségét. A BKV utazástervező és a gugli maps segítségével modelleztem, mi van, ha ez egyik, és mi van, ha a másik módon oldjuk meg a mindennapi szükségleteinket.

A feleségem munkahelye a BKV útvonalajánlója szerint a következő módon közelíthető meg a lakásunktól: 80-as troli, 173-as busz, 8,2 km/34 perc.
Ugyanez a gugli maps szerint, a megszokott útvonalat figyelembe véve kocsival 5,5 km/8 perc.
Tény, hogy a 8 perc meglehetősen hurráoptimista a gugli részéről, de negyedóra alatt megtehető a távolság akkor is, ha a Hungárián egymásba ér a sor, és 3-4 lámpaváltást várni kell, mire át lehet jutni.

Nekem a BKV tervezője a 80-as troli, 3-as villamos kombinációt dobta, 8,6 km/35 perc. A gugli szerint a megszokott útvonalamon 7,2 km-t megyek, 17 perc alatt. Ez nagyjából fedi a valóságot.

A feleségem költségei így néznek ki egy átlagosnak vett 22 munkanapos hónapban: sacc/kb 242 km, 8l fogyasztással számolva napi áron 6720.- forint.
Az enyém 317 km, 10l fogyasztással 10752.- forint.

Ha megvesszük a BKV bérletet mindketten, az 19600.- forint/hónap. Vagyis 2130.- forinttal vagyunk beljebb havonta, ha nem tömegközlekedünk. Tudom, itt jön az, hogy a kocsik fenntartása nem ingyen van. Ez viszont két dologért irreveleáns még a példában is:

1: mindkettőnknek olyan munkája van, amihez a kocsi legalább havonta pár alkalommal mindenképpen szükséges.

2: azoknak az agglomerációból bejáróknak sincs ingyen, akik számára a P+R parkolók épülnének, és akik ezektől számolnák a fővárosi közlekedésük közvetlen költségeit. Vagyis a jegyeket-bérleteket a benzinnel szemben.

A példából kiderül, hogy ha kocsival járok nem vagyok menetrendhez kötve, nem kell elviselnem embertársaimat gurulós kocsival terrorizáló anyókától szagagyilkos hajléktalanig. Nem kell közelharcot vívnom a BKV trolljaival, nem kell tolerálnom a pulykapénzen alkudozó BKV alkalmazottakat, nem kell a saját levemben főni nyáron a hőségben, télen langyos kamillafürdővel melengetni az üléshez fagyott kornaékszereimet. Nincs járatkimaradás, nincs késés, nem gyullad ki a busz alattam, nem ráz a troli, nem lóg ki a lábam az elrohadt oldallemezen. És ráadásul még anyagilag is jobban járok, ugye.

Na, ezen kell elgondolkodni tisztelt közösségi közlekedéssel kampányoló Urak!

Változtatni való bőven akad. Viszont amíg ezek a körülmények fennállnak tegyétek föl magatoknak a kérdést: vajon hány hozzánk hasonló fővárosi és környéki polgár fogja tömegközlekedésre cserélni az autózását? Sikerül kitalálni, vagy segítsek? Teszek én rá magasról, hogy lesz-e BKV hajó a Dunán, meg mennyivel bővülhet a villamoshálózat a belvárosban, ha a szolgáltatás színvonalához képest egy pohár langyos meleg takony vonzó, gusztusos alternatívának látszik. Inkább fizetem ki a dugódíjat, és ráncolom haragosra a homlokom, ha az iparűzési adónkért cserébe nem lesz rá állandó, éves kedvezmény.

Ezért azt gondolom, ha igazi változást akartok, akkor igyekezzetek vonzóvá tenni számunkra is a közösségi közlekedést. Ne a lepkefingot legyezzétek ingyenessé tétellel meg álomhajszával. Kezdjétek az alapokkal: megbízható járműpark, pontos, gyors, tiszta, kiszámítható szolgáltatás piacképes áron.

Ha nem készpénzautomatának fogjátok nézni a céget, ahogy eddig tették elődeitek, talán pénz is lesz rá egyszercsak. Valahonnan...

Dr. Dániel Péternél Orbán Viktor NENYI-je kiverte a biztosítékot egy ideje. Előbb egy faszbúk csoportot alapított a "bullaellenzők számára", majd egy kaszinótojással megszentségtelenítette magát a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát is.Ma úgy érezte eljött az idő, mikor ideje közelebbi ismeretségbe kerülni a választópolgároknak is a NENYI-vel, ezért megrendezte az első Ellenfülke-Forradalmi és Kaszinótojás Fesztivált az Erzsébet téren. A rendezvény lényegesen nagyobb tömeget vonzott, mint a legutóbbi intsünk be Schmitt Pálnak vaníliás karikával flashmob. Az érdeklődők habitusuk és kreativitásuk szerint értelmezték újra a nemzeti együttműködés nyilatkozatát:

k

A pénznek nincs szaga - tartja a mondás, nekem mégis a vespasianusi idők jutnak eszembe, mikor a nyilvános vécék is adóztatva voltak. Valami bűzlött akkor is a költségvetés körül, és valami bűzlik most is.

Pártunk és kormányunk költségvetési és hiánycél ügyben úgy hajlik, mint a rohadt nád. Az aktuális szellők vitorlába fogásának tanúi vagyunk mind az utóbbi időkben.
A kampány alatt oly sokszor gyakorolták a csontvázidézést, hogy az alakuló ülésen Orbán Viktor csontváz, vigyázz!-t vezényelt osztály, vigyázz! - helyett. Megindult a Nagy Népi Csontvázvadászat, jöttek egymás után a gyöngyszemkommünikék: tejézusúristen, minden szekrényben ott lapulnak! Annyi van belőlük, hogy Felcsúton kedves mamánál Cézár kutya elbarikádozta magát a fészerben, és petíciót nyújtott be, miszerint nem hajlandó több lábszárcsontot fényesre rágicsálni. Egye meg a Varga Mihály, aki olyan jelentést készített, amit azóta sem látott senki.

Néhány héttel később, mikor fejünkre koppintottak a nemzetközi szervezetek a hiánycél miatt, és maga Angela Merkel is morcira ráncolta szemöldökét Viktor tündöklése láttán, gyorsan változott a kép: Orbán világbajnoknak nevezte a Bajnai kormány kiadáscsökkentő és konszolidációs teljesítményét. Hiába na, más dolog itthon butítani a népet, és egészen más, ha külföldön néznek hülyének mértékadó európai politikusok.

De mára ez sem elég. Hisz egyrészt jön a rettegett önkormányzati választás, és megint a zoknitrotty időszaka van, másrészt beduzzogtak eddigi hitelezőink, kormányunk pedig szabadságharcnak álcázva igyekszik nem túl nagyot égni mindenki előtt. Úgy kell tenni, mintha képesek lennénk a piacról finanszírozni a hiteleinket a jövőben. Erről jó volna meggyőzni a NER-NENYI-k olvastán nem elaléló hitetleneket is. Ne vicceljünk, szavazni ők is fognak, és a végén akut szavazathiányt okoznak az együttműködés rendszerében.

Mit tesz ilyenkor egy taktikus kormány? Beveti a nehéztüzérséget. Vagy legalább megpróbálkozik vele. Elsőre a Vezér páholybarátjának és udvari MLSZ elnökének bankja jött elő azzal, hogy ők bizony kiszámolták, az IMF és az EU pénze nélkül is megvagyunk 2011 végéig. Sőt, jövőre már 3% fölött lesz a gazdasági növekedés. Ezen a hurráoptimizmuson még a legsavanyúbb piaci elemzők is harsányan felröhögtek. Nem is értem miért nem kampányol Csányi személyesen, pempörsz bébi módra üzenve a világnak: ne fossatok, van pénz rogyásig!
 

Másodikra Matolcsy György Nemzetgazdasági minisztériuma folytatta a salaktalanítást, és furcsa módon a Bajnai kormány további fényezését. Bizony ám, valamivel meg kell magyarázni a hirtelen lett sok pénzt, ami az önállóságunkat lehetővé teszi. Ezért Matolcsy jómunkásember módra fogta a soha meg nem talált, de szelektíven gyűjtött csontvázakat, és maga hordta ki a szeméttelepre még az emléküket is.
 

Volt-nincs. Csontvázak, milliárdos költségvetési lyukak helyett most bőség van és elismerés:

"Az egyenleg romlását legnagyobb (és növekvő) részben az adó- és járulékbevételek kiesése okozta". Ráadásul a bevételek elmaradása májusban és júniusban felgyorsult. Tehát a dokumentum alapján a hiány nem a Bajnai-kormány költségvetésbe épített aknái miatt, hanem tőle független tényezők, az adóbevételek alakulása miatt szállt el. "Még a végén megérjük, hogy Orbán Viktor nyilvánosan mormol el egy hálaimát Bajnai Gordonnak a Parlament kupolatermében:

Én már csak arra lennék kíváncsi, mikor hazudtatok az arcunkba szempillarebbenés és arcrándulás nélkül szemérmetlenül? A csontvázmizéria idején, vagy most? Mert, hogy valami bűzlik a hirtelen megtalált "2011 végéig jók vagyunk" pénz körül, az biztos. Csoda, hogy se ennek szagától, se a pálfordulás centrifugális hatásaitól nem szédültetek még el.

Embertársaink némelyikének bármi ráfér az arcára. Olyan felesleges faszságok, mint morális gátlás, lelkiismeret nem zavarja őket, ha pénzről van szó. Amíg az emberek többsége az árvízkárosultaknak gyűjti a segíteni valót, addig mások máshol szemrebbenés nélkül hazudnak bele a fácánjelöltek szemébe.

Esett már itt szó rémálom szomszédról, és az abszolút pofátlanságról. Az árvizek és az ingatlanpiaci körülmények azóta felülírták a várakozásokat, a vízipalota ára is belesett egész a garázsszintig.

Legfrissebb hirdetésük szerint 62 millióért eladó a Duna öblítésű álom. A hirdetés szövege figyelemre méltó a maga nemében:

"02023/A DUNAKESZIN dunai oldalon KÖZVETLEN VÍZPARTI NEM ÁRVÍZ VESZÉLYES összközműves 336 m2-es telken ÚJ ÉPÍTÉSŰ 2 + 2 félszobás ELVEHETETLEN ÖRÖK PANORÁMÁS LUXUS családi ház gyors költözéssel ( jelenleg emelt szerkezetkész az új tulajdonos igényeit
figyelembe véve kerül átadásra) reális áron eladó."

Szóval ez nagybetűvel kiemelve nem árvízveszélyes cucc. Akkor ez itt vajon micsoda?
 

Segítek, ez az idei dunai áradás. Az meg ott bent a víz közepén én vagyok az úton állva, és ennyi látszik ki a 190 centimből. Ez az utcasarok, -a hazajutás útja- ahol a jövendő boldog tulajdonos majd gatyára vetkőzik árvíz idején, és hazaúszik vacsorázni egy nehéz nap után. Egészen közelről szemlélheti az elvehetetlen dunai luxuspanorámát.

Mit ér az emberi nagyság, a dicsőség, az emelkedett vagy éppen vicces pillanat, ha nem látja senki?
Semmit. Zérót.
A bohóc közönség nélkül nem ember, a politikus rajongók nélkül nem tényező.

Így ne csodálkozzunk kikerekedett szemekkel, ha "nagyjaink" udvaroncai között szerepel fotográfus is a bérlistán. Déri Miklós a szerencse fia. Vagy olyan fényképész, akit megbecsülnek a kormányok, és díjaznak is ennek megfelelően, közpénzből. Hiszen az mégsem lehet, hogy a mindenkori főfővezér dicsőséges pillanatait a nyaloncok seregéből örökítse meg valaki önszorgalomból egy kompakt géppel, ami elfér az Armani zakó belső zsebében.

Művész kell ide, aki a győztes hadvezért fotózza emberközelire, akinek munkáját meg lehet jelentetni nyomban a választások után akciós áron. Kell valaki, aki minőséget képvisel, mert a házi mosolyalbum jelentős szereppel bír. Lehet otthon mutogatni a csemetéknek: nézd, apu milyen nagyszerűen fest Putyin bácsi mellett! Lehet vetíteni a félájulatban fetrengő szimpatizánsoknak: látjátok azt a résnyire szűkült pupillát, és a két redőt a homlokon? Na ettől fosta le a zoknit a Zájemef! Szaladtak is nyújorkig, vissza se néztek!

"Az egyetlen gyógymód a hiúságra a nevetés, és az egyetlen fogyatékosság ami nevetséges, az a hiúság" - mondja Henri Berson, én pedig egyetértek vele. Az egyetlen szeplő a történeten, hogy mindegyikük hiúságát mi finanszírozzuk. Orbán számára kifizettük Káel Csabának a Nagy Házi Filmarchívumért 460 milliót, mellé - mint most kiderült - fizettük Déri munkásságát napi 50 ezer+ tej-vaj díjjal együtt. Meglepődnék, ha a Gyurcsány album nem került volna legalább ennyibe. Így fölmerül a kérdés: Akarjuk mi a ti nagyszerűségeteket szemlélni ennyiért?

Vagy - esetleg - a saját zsebetek terhére, a saját pöcsötökkel illene verni a hiúság csalánját.

Szanyi kapitány idei teljesítménye méltán kerül be majd Minden Szocialisták Emlékkönyvébe.
Az Angyalföldi Hérosz OGY tündöklése, majd pártja elleni kirohanásai meghozták az eredményt.
Megveregették a vállát, majd Tibi a Leghangosabb elnyerte a kampányfőnöki tisztséget, ami ugye a fő stratégáéval egyenlő. Ekkora léptékű fejlődés után az ember kíváncsian várja, mi lesz az a váratlan és meglepő dolog, amivel képesek lesznek Ingyen Csabi Legvidámabb Majálisát feledtetni valahogy. Az ötlet, a geg, a bármi, ami a megújulást és komolyan vehetőséget szimbolizálja a választók felé.

Képzeljük el ahogy az MSZP székház nagytermébe zsúfolódva csodára vár a szimpatizánsok maradéka. Tibor megjelenik, arcán derű és bizakodás, tartása egyenes és határozott, néhányakkal lepacsizik lazaságot mutatva, majd az emelvényre penderül egyenesen az ott magasló, de még letakart állvány mellé. Kezébe kaparintja a lepel sarkát, szól néhány bátorító szót az egybegyűltekhez, kikéri magának a kormányt és Orbán Viktort együtt, és Tarlós István külön is. Szemében lassan lángok gyúlnak, beszéd közben sokat sejtetően lengetni kezdi az addig gyűrögetett lepelsarkot. A várakozás és a remény betölti a termet, olyan sűrű az izgalom, hogy Lendvai Ildikó Szili Katalinnal párban azon könyökölve ásítoznak az unalomtól. Mert ők már tudják, amit a többiek epedve várnak. Tibor tenyerében átizzad az anyag, mond egy utolsó ezerhatszáz, egy se tolvaj, mind királyfit, és leleplezi ezt:

Eztán mosolyogva bejelenti, hogy Őfelsége I. Gyurcsány Ferenc lesz a kampány egyik arca, a megújulás jegyében. A csöndben hallani lehet a készenléti kocsi kerekeinek nyikorgását, amint előkészítik a kirendelt szakápolók odakint a folyosón. A főállású tapsolórobotoknak is beletelik néhány másodpercbe, amíg az agyukba ültetett szoftver bútolja az információt és felismeri, eljött a tenyerek ütemes összecsapkodásának ideje.

Snitt.

Gyurcsány Ferenc örök. Vagy csak nem sikerült kihámozni az OGY választások eredményéből, miért alakultak úgy a százalékok és arányok, ahogy. Gyurcsány szimbólum. Sokaknak ő maga a gonosz, akit a szavazólapon keresztül betaszítottak a pokol kapuján. Másoknak a Zisten, aki egymaga képes volt megfordítani egy biztosnak látszó Fidesz sikert 2006-ban. Az egyetlen ellenfél, aki retorikában harcba tudott szállni Orbánnal, és le tudta győzni őt. Ő az ember, akinek nevétől még mindig sokan arcidegzsábát kapnak a jobboldalon.

Kampányfőnök Kapitánynak illett volna fölmérni, vajon melyik szimbólum alatt lehetnek többen? Mert így ez is csak egy kétségbeesett kiáltás: adjatok a kezembe fegyvert, bármit, akármit! Üres a zsebem, csupasz a kezem, és a seggemen is foszlik már a nadrág!