Varánusz

...dobj vissza turultojással?

Érdekes fesztivál lehetett az idei Magyar Sziget. Bár, ha a rendezvényen jártak beszámolóit nézzük, inkább hasonlíthatott egy sajátos hangulatú lágerhez, ahol gardedám kísérgette az újságírót és fellépőt egyaránt. Családias, meleg, barátságos hely, ahol "letolhatnánk a gatyádat, megbaszhatnánk, és senki nem hinné el neked". Vagy szét is téphetnénk, kitaposhatnánk a beled.
Esetleg, ha közénk tartozónak hiszed magad is megdobálunk sörrel, lehazaárulózsidózunk, amivel olcsón megúsztad, hiszen az előzőeket is mind megtehetnénk.

Nem csak a Hetek újságírói jártak pórul a látogatással. FankaDeli, a nemzeti rapper fellépése sem zajlott csont nélkül. Ő maga így kesereg ezen a kuruc.infón:
"11 év után először megkaptam az első söröskorsót a nyakamba (ami műanyagból volt) a Magyar Sziget nagyszínpadán állva, miközben pár tucat ember skandálta, hogy "hazaáruló", "zsidó", "takarodj", és még néhány hasonló frázist."
 

Ha egymás társaságában punnyadnak a nemzeti érzelmek néhány napig összezárva, akkor nincs ellenségkép, tehát gyártani kell. Világos mint a nap. Ne teljen el fesztivál dülledt szemmel zsidózás és hazaárulózás nélkül, botrány nélkül meg végképp ne! Még azt hiszik a világuralomra törők, hogy elpuhultatok. Ne tudjon ember módjára viselkedni egy országgyűlési képviselő, mert hülyén veszi ki magát, ha értelmes szót vált a rendezvényére kíváncsi újságírókkal. Aztán meg rinyáljon, hogy agyon van hallgatva a nemzeti radikális oldal minden médiában, te szent turulcsipa!

A Hetek ügyben megjelent azóta a nemisúgyvolt közlemény, a Jobbik lepöccintette magáról az atillára került Zagyva Gyula morzsát. Dúró Dóra nem győzte hangsúlyozni: Zagyva bár a frakciójukban ül, a Jobbiknak nem tagja. Mit tegyen a fellépő, aki zenei arculatát alakította nemzeti érzelműre? Tartsa oda a kerekebbik felét, hátha rákívánnak? Vagy forduljon a nyilvánossághoz indoklásért? FankaDeli szerintem utóbbival járt jobban. Az ember azért csak érteni akarja, miért hányják rá a sarat szívlapáttal, miért kell menekülnie egy fellépés után.

A nemzeti radikálisok eddig is marták egymást, ez nem újság. A választások előtt a Jobbik támogatására létrejött egységfront azonban ismét varrás mentén reped. A FankaDeli cikk végén található olvasói levélben egyikük így jellemzi a helyzetüket:

"Sajnos a nemzeti oldal olyan, mint a Jupiter: messziről szép, imponáló, vonz, de ha közelről vizsgálod meg, akkor rájössz, hogy ami messziről szép volt, az közelről csupán törmelék, szemét, jelentéktelen por."

Kell ehhez fűzni bármit?
 

Győztünk. Ujjonghatnánk, ha nem ez volna a világ természetes menete, ahová visszatért a média szabályozás címén tartalom ellenőrzést szorgalmazó pártunk és kormányunk gondolkodása.
Ám a történtek után olyanok vagyunk, amit Piri néni az ötvenedik házassági évfordulón: melegséget érzünk a szívünkben, pedig csak a mellünk lóg a levesbe.

Előbb a Vezér két legkisebb de leghangosabb fia - Cser-Palkó és Ronán Anti - ki akarta radírozni az alkotmányból a véleménynyilvánítás szabadságát. Ettől viccesebb csak az lett volna, ha ők ketten állítják össze az akkor még tervben lévő mindennapos tornaórák oktatási rendjét. Felhörrent a magyar, hogyaszongya két dolog van amihez kétharmaddal sem nyúltok: a szabadon pofázás, és a négyévenkénti választás. Rogán elnyomott pár ingerült nyilatkozatot, aztán kénytelen volt belátni: a bak amit lőttek akkora, hogy le nem gyömöszölik a Zemberek torkán.

Második lépésben megkaptuk L. Simon László agymenését, miszerint a blogokat igenis regisztrálni és ellenőrizni kell. Hiszen ő is volt blogger, és elélvezett volna a boldogságtól, ha a Gyurcsány kormány idején halálra szívatta volna az aktuális hatalom a helyreigazításokkal és tartalom ellenőrzésekkel. Nincs is attól nagyobb boldogság, mintha megmondják neked kiről mit és mikor gondolhatsz. Szükséges lett volna minden monnyonle és Gyurcsánytakarodj után penitenciát szabni, és a helyreigazítások közben tíz üdvözlégy Máriát elmormogni. Ekkor valami evolúciós zsákutca már kezdett derengeni: a hatalom mámora nem egyszerűen részegít, hanem példátlanul vastag és hőálló bőrt is növeszt a gyakorlók fejszerkezetére. L. Simon is ki tudta mondani, hogy ő tulajdonképpen blogpárti. Persze apukám, mi más lennél?

Harmadik nekifutásra Pálffy István érezte úgy, hogy ideje volna befogni itt mindenkinek. Még a végén kezelhetetlenné válunk, és politikusaink nadrágba kávéznak minden reggel az internet puszta megnyitásától. Frásznak annyit beszélni, mikor helyeslően bólogatni, vagy helytelenítően, szomorú arccal fejet ingatni is lehet némán?

Tegnap viszont megtört a jég. Szalai Annamária, a Fidesz mindenható médiaúristene egy internet tartalmakat ellenőrző kérdésre kijelentette:

"van egy uniós irányelv, ami kifejezetten szabályozandóvá tesz bizonyos lekérhető, intertneten megjelenő tartalmakat. Nem blogokat fogunk ellenőrizni: a kifejezetten gazdasági, illetve tömegtájékoztatás célját szolgáló tartalmakra vonatkozik. (...) Egységesíteni kell a szabályozást a különböző platformokon: egy kereskedelmi tévé délutáni törvénysértő talk show-ja ellen fel tud lépni a hatóság, egy ugyanilyen jelenetekkel tarkított, bármikor elérhető internetes tartalom ellen nem, akkor sem, ha ugyanaz a tulajdonosa. Vagy például, ha egy nyomtatott napilap esetében lehet helyreigazítással élni lehessen annak online változatában is."Na, ez már valami. Az online showzást kardozzák le a kertévékkel. Az internetes hírportálok ellen eddig is működött a helyreigazítás kérés, vagy a peres eljárás. Minket meg hagyjanak békén. A közbeszédet regisztrációval és ellenőrzéssel befolyásolni nem lehet. Az egyetlen ami kérdés marad, hogy mit hiszünk el ebből? Elfogadjuk, hogy látszólag megjött az eszük, és nem generálnak számolhatatlan kuruc.info klónt ezzel a baromsággal? Vagy élünk a gyanúval, hogy jó lesz azért odafigyelni a törvény szövegére, mert könnyen lehet benne egy elejtett félmondat, - mint legutóbb a frekvencia pályázatok ügyében - ami minden megváltoztat egy mozdulattal?
 

Mindenesetre az tény, hogy Szalainak sem volna mindegy kilenc évig melyik arcát mutatja felénk: a fiatalos és határozott médiaszemét ipari managerét, vagy az éjjel nappal mások kukáját túró Magdi anyusét.

 

Felkelt a napunk, Schmitt Pál a mi urunk!

Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország, édes hazánk!

Nulla órától Schmitt Pál a Magyar Köztársaság államfője. Hurrá, éltesse az Isten, kinek e földön párja nincsen. Valóban egy páratlan karrier megkoronázása ez a nap. A fülkecsegevarák által felhatalmazott kétharmados kormányunk és szent akaratú miniszterelnökünk úgy látta, a minden rendszerrel kompatibilis életpálya igazi beteljesedésre vár. Mi örvendezzünk annak, hogy itt annyira minden rendben van, hogy az államfőnek elég jó megjelenésűnek és lojálisnak lenni.

Buda István szerintem megkönnyezi ezt a napot.

Kedvenc tanítványa nem volt soha egy ideológiai pitbull. Nem ragaszkodott görcsösen semmihez a pozíción kívül. Megtalálta a hangot az állampárt vezetőivel, az Antall, a Horn kormányokkal, majd magával Szeretett Vezérünkkel is. Talán ezért intézte hozzá a leköszönő Sólyom László tegnap ezeket a szavakat:

"amikor csak az Ön lelkiismeretét ébreszteni kell, vagy meg kell erősíteni, láthatatlan elnökként Ön mellett állok".

Ezek szerint Sólyom Lászlónak is vannak kétségei afelől, hogy Schmitt " jottányit sem fog engedni az alkotmány által ráruházott felelősségből."

A felelősségtologatás már megkezdődött régen, a kutyakomédia előttünk zajlik a kényes törvények visszatartásával. Palit szúrni kezdte a felelősség, zavarni a parlamentbe beszűrődő röhögés, sportdiplomata lévén tudta jól, időhúzás tizenegyes még a fociban is, vigye el Lezsák a balhét érte. Ilyen ostobaság ne rontsa el a megszentelés örömét, neki majd akkor szóljanak, ha elérkezett a mennybemenetel magasztos pillanata. Legalább egy napig hadd élvezze zavartalanul.
 

Aztán egyszer csak augusztus kilencedike lesz, amikor le kell jönni a földre, és el kell végezni haladéktalanul a kirótt feladatot. Ott már kényeskedésnek és apellátának nincs helye, nem marcangoljuk fogatlan sakál módjára a kezet, ami a kaviáros csirkefarhátat biztosította életünk végéig. Valami azt súgja, Szeretett Vezérünket nem fogja meghatni egy csokornyakkendős tiltakozás.

Isten hozott, Pali! Ez a való világ.

Istennek hála, este lett,
mutasd meg fehér testedet,
mert itt az alkalom,
amelyre várva vártam
e kicsiny budoárban,
a trikoloros pamlagon.

S félig meztelenre
vetkőztél, add kezembe
kis, kurta válladat,
míg mellbimbód,
szerelmem,kemény, hegyes,
eperszem,ha ajkam rátapad.

Gárdapólód lehúzom,
és egyre lejjebb csúszom
hasadon, köldököd
porcelán csészéjéhez,s aztán
ágyékod édes hajában fölnyögök.

- "Még, még, még, még, még" - mondod,
mikor szétnyíló combod
nyakamba öleled.
- "Még, még, még, még" - zihálod,

ahogy elémbe tárod,
megringatod s riszálod
felborzolt öledet.

S mert rám is gondolsz néha,
finom, keskeny és léha
kezeddel, asszonyom,
áldást osztón, szerényen
oda kapsz, hol szemérmem
ágaskodik kevélyen,
mint egy vörös torony.

Ez a Paul Verlaine átköltés ugrott be elsőre mikor a kurucon szembe jött a hír: Müller Niki még mindig gárdatag. Új passzussal bővült a konzervatív keresztény értékrend?
Isten, Haza, Család, no meg A Punci, Mi Édes Akár a Méz.

Szögezzük le az elején, nekem tökéletesen édes mindegy, Müller Niki a pornós múltja ellenére tagja-e a gárdának, vagy sem. Nincs bajom a pornósokkal a megjegyzésen túl, hogy aki erre adja a fejét ne csodálkozzon, hogy ha bassza a közvélemény. Is. Nincs bajom a keresztény konzervatívokkal sem, őket is leginkább akkor piszkálom, ha a semjéni bigottság lesz úrrá rajtuk.
Amivel bajom van az a gerinctelenség. Ezzel viszont akkor is van, ha egy olyan párt kénytelen elszenvedni, aminek az értékrendje, a képviselt véleménye a legtávolabb áll tőlem.

Vona Gábor a mai napig megvívja a saját egyéni háborúját a mikor milyen gárda miatt. Értük vette föl a mellényt a parlament alakuló ülésén, értük tűrte, hogy célba köpött rá ezért a közvélemény. Frakciójának miniszterelnöki találkozóján is a gárda dekriminizálása volt ez egyik fő téma. Kiss Róbert, a gárda főkapitánya ezt meg is hálálta neki mindjárt két dologgal:

1: kiállt az övéi elé, és az arcukba hazudott.
2: megmutatta, a radikálisok is tesznek magasról a saját maguk támasztotta erkölcsi korlátokra, ha a saját kutyájuk kölykéről van szó.

Müller Niki egyetlen ok miatt lehet tagja a gárdának, ez pedig az "apósa", a szervezet egyik erős embere, Kapitány Attila. Ifj. Kapitány Niki aktuális barátja, és láthatóan képtelen nemet mondani Nikolett kéréseinek. A gárda vezetése pedig a papa pici fia kéréseinek nem állhat ellent, inkább bevállalja a lebukás és a hiteltelenné válás lehetőségét.

Kiss Róbert vajon feléri ésszel mit is csinált?

Elsősorban bohócot Vonából, ami nekem mondjuk kevésbé fáj. Másodsorban viszont gyakorlatilag leköpte azokat a tagokat, akik hittek abban amit eddig képviselni igyekeztek. Azokat, akik az árvíz alatt tanúsított önzetlen viselkedésükkel és segítségükkel éppen árnyaltak valamit a megítélésükön, amitől csöndesebben hörgött a közvélemény. Az állított példa után viszont felzendít megint a kórus: ezek is olyanok akár a többi, apa-fiú, koma-sógor, egy kutya ez mind. Arról nem is beszélve, hogy megint van hivatkozási és élcelődési alap az önkormányzati választás kampányidőszakára. Igen, pont mint az országgyűlésin a Király-Szávay-Müller ügyek, amire hivatkozni szokás a Jobbikban, ha szavazatvesztésről van szó.

Ér ennyit Müller Niki a gárdának?

Örökös téma a nők körében a mell. Túl kicsi, formátlan, ilyen vagy olyan, de elégedetlenséget szül amit kompenzálni kell lehetőség szerint. A gyakorlati megvalósításról szemléltető videó alant.

Vigyázz, pornó.

A gyűjtést néma bárány pornórajongásának köszönhetjük.

Új ruhát kapnak a fővárosi taxik, ha elfogadják az egységes arculatot szorgalmazó javaslatot.
Ideje felzárkózni New Yorkhoz ami elképzelhetetlen yellow cab nélkül, vagy Londonhoz, ahol ugye az esetlen Austin Fx-ek tartoznak hozzá a városképhez. Kell nekünk is egy ilyen egységes arculatú, városképet formázó valami, mert lemaradtunk.
Hosszan töprenghetett az arculatbizottság, vajon milyen legyen az új, minden személyfuvarozóra érvényes színvilág? Aztán gondolom valami külföldi lapból kezükbe kerülhetett egy kép a Mumbai kollégákról, és úgy érezték haladéktalanul le kéne másolni.
 

De Magyarország fővárosának taxiszíne legyen picit magyarosch, ne ilyen randa sárgára legyen a tető mintázva, hanem narancsra, mert az olyan egyedi. Nem számít, hogy ezzel úgy néz majd ki minden taxi, mintha a narancsligetben hasmarsot kapott városi galambok fosták volna a tetejét telibe, legalább feltűnő lesz vele az egyébként elegánsnak hitt fekete limuzin.

De miért állnánk meg itt a taxik pimpelésével? Miért nézzen ki úgy egy taxi droszt, mintha Budapesti Temetkezési Intézet flottája vonult volna ki egy tömegkatasztrófa áldozataiért? Vigyünk legalább a meghatározott színvilágba egy kis ötletet, ami mégis feldobja a hangulatot. Legyen valami vidám logója a taxisoknak egységesen. Valami, ami hűen tükrözi a magyarok optimista hangulatát, amiről a reptéren első pillantásra az ugrik be a hazánkba látogató turistának, hogy mi itt egy vidám és mosolygós nemzet vagyunk. Legyen új formájú lámpa minden taxin, szakítsunk az évtizedek alatt dögunalmassá vált formával! Legyen kerek, legyen szabályozható a fényereje, hogy amikor a felkelő nap első sugara felbukkan a Gellért-hegy mögül úgy látsszon, mintha száz és száz kis napkorong szaladgálna a városban.

Javaslom továbbá, hogy a rendszámtáblák alapszínét is változtassák sárgáról narancsra, legyen kötelező a narancs derengés a műszerfal és beltérvilágításokban, álló helyzetben pedig kelljen üzemeltetni a vészvillogót. Járuljanak ezzel is hozzá a főváros fényéhez.

Olvasóinkat megkérem, kommentben írják össze haladéktalanul, mit színeznének még narancssárgára a lakóhelyükön?

 

Szerdán Orbán Viktor bemutatta legfrissebb látomását, az Új Széchenyi Tervet.
Lett is nyomban sűrűsödő érdeklődés, mindenki lapozta lázasan, hiszen nem lényegtelen hogyan és mikor fog Magyarország a kánaán földjére érni.
Néhányan egészen kitartónak bizonyultak,  ínhüvelygyulladást és szemizomlázat kockáztatva elolvasták egészen az utolsó lap aljáig. Aztán böködték egymást könyökkel a meglepetéstől: nédda'mán! - milyen sokan írták ezt a művet. Ez igen gecó, ezek már itt rendszerben működtek együtt. Nemzetileg!

Lehetett volna így is, ha egy aprócska szargömböc nem kerül a leves közepébe fűszer gyanánt.

A vitairat elkészítőinek egy része bizony nem értesült arról, micsoda nagyszabású tervet kivitelez éppen. Bod Péter Ákos, Litkai Gergely is csak pislogott meglepetten, hiszen őket egyrészt nem kereste meg senki, ahogy az esetleges korábbi publikációkból ollózáshoz sem kértek engedély. De én meg lennék lepve, ha az egykori MDF által elüldözött Almássy Kornél, vagy a párt EU parlamenti képviselője, Olajos Péter tevőlegesen tett volna az irományhoz egy sort is. Nem is beszélve Nicholas Széchenyiről.
A Nemzetgazdasági Minisztérium mosakodása szerint:

"A vitairatban szándékosan nem szerepel a „szerzők" kifejezés. „A vitairat elkészítésében részt vettek" megfogalmazás olyan személyekre utal, akiknek korábbi munkája hozzájárult a vitairat valamely fejezetéhez, illetve ötletet adott további lépésekhez – érveltek a tárcánál. Mint fogalmaztak, az Új Széchenyi-terv vitairatának több mint 500 készítője van, olyanok is, akik nem tevőlegesen, hanem korábbi munkáikkal járultak hozzá az USZT-hez."
Magyarul, ha nem szerzőként hanem elkészítőként nevezzük meg az embereket, akik:

1: Nem vettek részt a munkában,
2: Nem adták a nevüket az irathoz,
3: De vállaltan az ő műveikre, gondolataikra támaszkodunk,

...akkor az nem lopás. Pont.

Hol van ilyenkor a hazai szerzői jogvédelem apostola, az Artisjus? Ne nézz bután, persze, hogy ők. Ugyanis az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület "a zenei és irodalmi szerzői jogok közös jogkezelő szervezete." Az 1999 évi LXXVI törvény (szerzői jog) 1§, (2)a pontja szerint pedig a szakirodalmi és tudományos publicisztika irodalmi műnek számít.

Vagyis Jeszi Zsotya vetkőzze le gátlásosságát, és rohamozza meg a Nemzetgazdasági Minisztériumot és a Fidesz székházat de nyomban.

Ha az üres adathordozókra lehet érvényesíteni a kollektív és feltételezhető bűnös szándék adóját, akkor egy konkrét beismerést is tessenek kezelni, bármennyire kínos is az. Most kell megmutatni, hogy kemények és következetesek vagytok. Lássa a mezei pór, hogy nem kizárólag a torrentezett diszkócédét legalizáljátok hologramos matricával, hanem magát az Új Széchenyi Tervet is.

Kínzó kérdés maradt, hogy akkor most valójában ki írta ezt a tervet? A készítőként megnevezettetek egy része biztosan nem. A Nemzetgazdasági Minisztérium adta ki, Orbán mutatta be, de a készítők között nem szerepel se Matolcsy György, se Viktor neve. Miért nem adtad ehhez a nagyszabású látomáshoz a neved Gyuri? Ha nem te írtad, akkor kicsoda? De főleg miért kell azt hazudni - pláne ilyen kínosan - hogy ilyen széles tömegbázist szólaltattatok meg benne?
Fura és jelképes beismerése ez annak, hogy a szerintetek a választók jobban fogadják majd egy civil társulás gazdasági programját, mint a kormányotokét.

Nem röhögtünk rajtatok. Nagyon.

A Jobbik nem bír kikeveredni a militarizmusból. Ráharaptak, mint fogatlan apóka a szalonnabőrre, és bár se megrágni, se lenyelni nem tudják, erőltetik vég nélkül. Mintha az alapból elfogadható ötletet is kizárólag túlkompenzáló, cerkahegyező kadétokkal lehetne véghezvinni.

Hadüzenet érkezett a Jobbiktól tegnap délután. Fegyverbe magyar, vesszenek a kajahamisítók, abcúg lejárt májpástétom és ultrás vízzel tuningolt harmadnapos marhaparizer! Elég szemetet eszik a magyar, kukába velük, de iziben! - mondja Z. Kárpát Dániel. Eddig a pontig tökéletesen egyetértünk. Ha a továbbiakban azt mondja, létrejött egy önkéntes munkacsoport, ami az üzletláncok élelmiszereit fogja nézegetni szavatosság és minőségi megfelelőség alapján, akkor nem születik poszt, és még talán elégedetten csettintek is, hogy végre valaki.

De nem ezt mondta. A Jobbikon belül nem létezik simán és színpadiasság nélkül semmilyen csoport. Most is úgy vélték, gárda már van, ezúttal kommandó legyen, mert az olyan faszán és Csekk Norriszosan hangzik. Űűűűű, gecó, Élelmiszerkommandó, ez ám népi fantáziát beindító kőkeménység! Nem is asszociál erről senki jogkör nélküli civilek multikat és élelmiszerláncokat okkal piszkáló csoportjára. Frászt. Gárdaruhás rohamosztagot képzeleg Z. Kárpáttal az élen, amint a tejespultban kotorászó vásárlóra rivall: teszed le rögtön azt a joghurtot! Megkóstoltam, szar ízű, és egyébként is holnap lejár, bazzeg! Lássam a kezedet! Tedd a földre és lépj hátra lassan három lépést!
 

Ez most komoly? Dúró Dóra már a nyáron talpig Lara Croftban fog nyomulni a húsboltban Novák Előd mákos pacaljához alapanyagért?

Mi lenne, ha időnként komolyan vennétek magatokat, és legalább a normális ötleteiteket nem csomagolnátok ebbe a fotelvitézes bohócjelmezbe? Ha az NFH-val együttműködve kívánnátok a fogyasztóvédelmet hatékonyabbá tenni - praktikusan azért, mert nekik eljárási jogkörük is van - és közösen tennétek az élelmiszerek ellenőrzéséért, azt támogatnánk elegen. De ez így, egy vicc lett újra. Mosoly és könnyfakasztó, poénkodásra ingerlő komédia.

Amire az átlagpolgár rálegyint: eh, csak a multikat akarjátok basztatni megint.

Gémesi Gyurika megsértődött. Kedvenc homokozójába új, szőke copfos üdvöske érkezett, aki elorozni kívánja tőle az örökös hominátori címet. Szaladt a mászókához ahol az alkupozíciós nagyfiúk a csúcsokat ostromolták oxigénpalack nélkül, de azok kiröhögték: milyen alku Kistáska?
Viccelsz, bolondozol? Nem volt itt semmilyen alku. Elfelejtettél mászókatisztnek jelentkezni a homokozóért? Hátte'hülye vagy, ennyi az egész.

Gémesi Gyurka megszívta az orrát, és szaladt a dadushoz, tegyen valamit az ügy érdekében. De az ovi új dadust kapott, aki Mászóka Kapitány nagynénje. Futott a csoportba, ahol régi óvónénije könnyes szemmel mutatta be utódját, M. Kapitány legidősebb lánytestvérét. Ekkor már pityergett szegényke, dühét felváltotta a csalódottság és kétségbeesés amint az igazgató iroda felé inalt. Az ajtó előtt nagyot fékezett, összegyűrte a folyosói futószőnyeget, és a kilincset markolva feltépte az ajtót. Odabent nagy volt a csönd. Igazgató néni reszkető kézzel cigarettázott, és mélán nézte ahogy a pedellus bácsi lábával a szőnyeg szélén piszkálja a rojtot. Az íróasztal mögött Mászóka Kapitány édesanyja terpeszkedett a fotelban. Apja mögötte állt, és a pedellus bácsi ládájában lévő szerszámokat számolta éppen. Olyan csend volt, hogy a falra kifüggesztett NENYI-n guggoló légy erőlködését is hallani lehetett.

WwwwÁáááááÁááÁÁÁÁÁÁááááááááááááá - törte meg a csendet Gyurka ordítása, aki orrát ingujjába törölve úgy rohant kifelé, ahogy apró lábaitól tellett. Végig szaladt a folyosón, el az ebédlő előtt, ahonnan a déli paradicsomos káposzta befülledt szagát hozta a szél, keresztül futott az aulán, majd feltépte a főbejárat ajtaját, kiugrott a lépcső tetejére, szétszakította magán az atlétát ahogy a tévében látta, majd kiabált ahogy a torkán kifért:

S E G Í T S É G ! Jóemberek, mondja ezeknek valaki, hogy genyózni nem ér!

20 politikában eltöltött és 4 koalíciós év után ember lehet ennyire naiv? Egyezkedni bármiről jogászokkal szóban? Muhaha bazmeg. Se egy hangfelvétel, se azonnali add írásba? Ha Gémesi valóban itt tart, akkor megérdemli amit csinálnak vele. Lehet pankrátorkodni a ring közepén és mellet dülleszteni látványpolitikus módra...

...de a közönség egy része úgyis csak a táblahordó lányt vizslatja. Pláne, ha mond is valami érdekeset, mint esetünkben Boros Andrea. Szerinte:

"nagyon káros lenne a városnak, ha egy 68 százalékos parlamenti többség idején még mindig Gémesi maradna a polgármester"Hát nem cuki? A kampány még sehol, de Boros Andrea már lengeti a lófaszt két kézzel. Egészen pontosan hogy kell azt érteni, hogy káros egy városnak, ha nem a 68 százalékos Fidesz fogja adni a polgármesterét? Csak nem arra céloz drága ügyvédnő, hogy hátrányos megkülönböztetésben lesz része a renitenseknek? Vagy ez csak afféle lányos zavarból fakadó elszólás, amire ma délelőtt majd megérkezik a cáfolat, hogy magácska kizárólag a saját véleményét hangoztatta, meg különben is már lemondott az indulásról? Ilyet is láttunk már, és nem lennénk meglepődve ezúttal sem. Párttársai éppen most adtak példát arra, milyen rugalmasan tudják értelmezni a megállapodásokat.

Gémesi és Gödöllő nagy szarban van. Nekem beugrott az is, hogy Schmitt Pali államfősége alatt rosszul venné ki magát egy 1984-es olimpiára kiutazni nem tudó olimpikon, pozícióban a székesfővárostól látótávolságnyira. Legyen bárhogy, Gémesi csak veszíthet az ügyön. De legalább a naivitása kiölhetetlen, és már ez is valami.

 

Palik László utolsó nagydíját vezényli, mondja az index. Ezek szerint igaz az Álmoskönyv jóslata, miszerint Szekeres Imrével lelkesen parolázni előbb mérhetetlenül sok elköltött pénzt, majd menthetetlen bukást jelent.
 

Tény, hogy mindenki paliklacija és Szekeres elvtárs együttműködése meghaladta az egészségügyi határértéket. Mégsem tudom eldönteni, sírjunk vagy nevessünk azon, hogy a hazai benzingőzfellegvár Hungaroring élére egy víziember kerül Gyulai Zsolt személyében.

A Fidesz a sportba is megérkezteti a Leghűségesebb Fiúk válogatottját. Előbb Czene Attila lett sportért felelős államtitkár, majd a napokban Kovács István jelentkezett be a MOB megüresedett elnöki székéért. A legfiatalabb MOB tag régen partiarc a kormányzópárt mögött.
Ha szemezgetünk mostani okfejtéseiből, miszerint "kormányzati szándék, hogy az elmúlt nyolc évvel ellentétben lényegesen komolyabb feladatokat kapjon a MOB, s úgy érzi, ez egybeesik az általa képviselt elképzelésekkel." majd a "Több helyen egyeztettem már erről, elnök úrral is részt vettem oktató jellegű beszélgetéseken, s bírom az ígéretét arról, hogy megválasztásom esetén mindenben számíthatok a segítségére." - olvasva sok kétségünk nincs, ki lesz Schmitt utódja a MOB élén.

De a legnagyobb állami támogatással bíró hazai sportrendezvény (5 milliárd) sem maradhat a szocik rúzsfoltját a hímzett gallérján hordó Palik kezében. Laci ideje lejárt, kell a helyére egy elkötelezett ember.

Orbán talán csak egy tényezővel nem számolt, a Hungaroring alelnök, futambirtokos Frank Tamással, és cégével az Ostermann Kft-vel. Frank jóváhagyása nélkül nincs személycsere a Hungaroring Zrt élén. Tamás pedig nem az a fajta, aki jól bírja, ha piszkálják a droidjait.

Az átlagpolgár Frank Tamásra Baumgartner Zsolt menedzsereként emlékszik. Pedig több ennél, sokkal több. Az Ausztriába szakadt, majd onnan hazajáró Frank ambiciózus ember. Bizniszelt egy keveset Gyurcsány Fletóval és Demján Sándorral, majd a foci és az MLSZ vezetés körül csellengve igyekezett pozícióba kerülni. A Vasas történelmi mélypontját élte meg regnálása alatt, élvonali bronzérmet cseréltek második ligára egyetlen szezon alatt. Tamás repült, majd a Baumgartner ügy után úgy érezte, ideje meghódítani a hazai autósportot is. Ha már MLSZ elnök nem lett, megfelel az MNASZ elnöki posztja is. Aki hozzám hasonlóan résztvevője volt a Magyar Autósport Szövetség közgyűlésének 2006 év végén, az olyat láthatott, ami szintén példa nélküli.

Frank előbb írt egy szívhez szóló levelet a tagsággal rendelkező egyesületeknek. Majd beindult a suttogó propaganda, a csillagos eget toronyóraláncra fűzős ígérethalmaz, (aminek lássuk be sokan felültek akkor) és megpuccsolták a nemzeti ikon Ferjáncz Attila féle vezetőséget. Frank számítása azonban nem jött be teljesen. A tagság nem volt hajlandó az autósport elnöki székébe segíteni ennek ellenére sem. Sok duzzogás és egyeztetés után fegyverhordozója, Szamos Miklós lett az elnök, Frank pedig alelnök maradt. Szamost bizonyára nem befolyásolta döntéseiben a tény, hogy Frank cégének alvállalkozójaként gyakorlatilag alelnöke alkalmazásában állt.

Ennek a korszaknak a megkoronázásaként azt is megértük, hogy Palik László lett 2008. év autóversenyzője.

Laci mindent elért, és a csúcson hagyja abba. A legnépszerűbb kommentátor és a legfaszábbfasza autóversenyző laza mosollyal fogadta a hírt. Nekem az jutott eszembe erről, hogy Palik ismeri a feleket, és azon vigyorog, nehogy Orbán Frankkal kapcsolatba kerülve csak alvállalkozó és alelnök legyen a Fideszben a ciklus végére. Még kénytelenek lesznek újra alkotmányt módosítani, és létrehozni egy alminiszterelnöki posztot.

A Gyurcsány bukása utáni szocialista fejetlenség egy életre beleégett a retinánkba. Ha lehunyjuk a szemünket akkor látjuk a kapkodást, a jelölteknek smúzolást, majd a rémült kétségbeesést, mikor egymás után dobták vissza a lehetőséget a kiszemeltek. Aztán, ha kinyitjuk a szemünket is ugyanezt látjuk.

Nem a képzeletünk űz velünk furcsa játékot, hanem a szocialisták herdálják a hitelességük és népszerűségük(?) utolsó darabkáit. A főpolgármester jelölt kiválasztása pontosan abba a bohózatba fulladt, mint anno a helyettes miniszterelnöké. Ingyen Csabi ugyan elhozta nekünk a Legvidámabb Majálist, mert a szocik úgy vélték, az OGY bukást is felül lehet múlni. Ám rögtön bizonyosságot is nyert, aki a jelenlegi városvezetésből képes BKV-val kampányolni, az önként rázza a pofonfát.

Horváth Csaba szavatossága lejárt ott helyben, kezdődhetett a tanakodás a helyettest illetően.
 

Legyen civil! - mondták, legyen postás, rendőr, vasutas, egy snájdig benzinkutas, tűzoltó vagy katona, esetleg vadakat terelő juhász, csak Ingyen Csabi ne legyen. Nekiszaladtak újra az LMP-nek, ám gyorsan vissza is pattantak róla. Jött a szokásos hisztifaktor, hogy jóvan, bazzeg, ha nem akartok civil Kunczét meg összefogást, akkor mégis Horváth Csabi lesz a jelölt, oszt'jónapot! Gyorsan megválasztották budapesti elnöknek, de a kinevezése aljára Lendvai Ildikó még cerkával odaírta: ha mégis lenne alkalmasabb jelölt, akkor vissza az egész Csabikám. Rajzolt mellé napocskát, szívecskét, virágot, meg mosolygós szmájlit, és bőszen keresték tovább a megfelelő embert.

Itt lépett a képbe a hős Szanyi Kapitány, alias Verbális PártÖköl, aki addig tolta magából az elégedetlenkedő leveleket, amíg pozícióba nem nyomták. Kampányfőnök lett az angyalföldi hérosz, aki mindenre alkalmas. Legalábbis ezt mondta a beszélő tükör a fürdőben estéről estére az OGY választás óta, ő meg elhitte. Ismerve Szanyi ambiciózus lényét felmerül a sejtés, vajon miért lezáratlan még a főpolgármester jelölt kérdése:
 

Ha ez fölmerült, azon a pártban is harsányan röhögtek. Mi a második fordulós plakátkampány, a csinivideó és az átszavazásra buzdítás után simán kinézünk Tiborból ennyi kreativitást.

A héten viszont ukázba kaphatta a kampányfőnök úr, hogy zárja le végre a személy lebegtetését.
Találjon valakit, vagy mondja ki, hogy Horváth Csaba marad, de legyen végre egy nagy és büdös paca az ügy végén. Belendült a gépezet, szegény népszabis újságírók nem győzték a napról napra történő változásokat megírogatni. Tegnapelőtt azt mondta a fáma, még mindig lelkesen keresik a jelöltet, mint anyóka a protézist a hajnali félhomályban. Erről mondjuk egyedül Horváth Csabának nem szóltak, így szegény balek az egyenes beszédben kétszer is elmondta potyára: ő az MSZP főpolgármester jelöltje.

Pedig, ha tudta volna, hogy előbb Kovács Árpád egykori ÁSZ elnököt, majd Majtényi László ex ORTT elnököt keresték meg, lehet nem hozta volna ilyen cudar helyzetbe magát. Mivel mindkét megkeresett köszönte, nem kérte a lehetőséget, jött Szanyi a megmondó, és az asztalra vert: mi nem gondolkodunk nevekben, ez nálunk már lezárt folyamat! Azt a kupoláját! Aztán cinkosan kikacsintott: de azért ha tud valaki egy fasza civil jelöltet, az fényképes levelét a tibivagyok_kukac_szanyi_pont hu címre küldje minél hamarabb! ;-)

Nem a Maszopról beszélnénk, ha itt megállt volna a gépezet. Még csak nem is lassított, teljes gázzal működött tovább a kutatócsoport, ami olyan tervet főzött ki, hogy én felsírtam rajta a gyönyörűségtől. Kaltenbach Jenő kisebbségi biztos vállalta volna a szerepet, így igyekeztek az LMP felé is tapogatózni a friss konspirációs elmélettel. Idézem:

"Kaltenbach egyeztetett is a lehetőségről az MSZP felső vezetésével, ahol abban állapodtak meg: további támogatók esetén vállalja a megmérettetést. Forrásaink szerint az MSZP abban is partner lett volna, hogy Kaltenbachot egy civil szervezet ajánlja főpolgármesternek, s erre előbb az LMP „csatlakozik rá”, majd az MSZP „is észreveszi”. Kaltenbach tegnap el is látogatott a Lehet Más a Politika frakcióvezetéséhez, az ökopolitikai képviselőcsoport első emberével, Schiffer Andrással találkozott a Képviselői Irodaházban. Forrásaink azt állítják, hogy Kaltenbach szinte végig sem tudta mondani az ajánlatot, az LMP ismét hamar egyértelművé tette: van saját jelöltjük Jávor Benedek. "

Hellómi?! Csodálatosan lezárt folyamat, tényleg. Biztos ami fix, Szanyi kapitány még egyszer, lassan és tagoltan leszögezte: le-zá-rult a fo-lya-mat!

A dolog további érdekessége, hogy Mesterházy úgy emlékszik, Kaltenbachban gondolkodtak, kár, hogy az LMP nem támogatta. Kaltenbachnak úgy rémlik valóban megkeresték, de ő sem vállalta. Az LMP elmékei szerint találkoztak Kaltenbach Jenővel tegnap, de egy másik ügyben.

Mi az igazság? Ki tuja. Annyi biztos, hogy a maszop elnökség ülése a népszabi lapzártájakor még tartott. Így szerintem ma reggel újabb felvonása következik ennek a bohózatnak.
 

"Januártól Magyarország átáll az egykulcsos személyi jövedelemadóra, hogy az átállás hány évet vesz igénybe, az egy másik kérdés"

Ezt mondta Orbán Viktor az MTV esti műsorában. A 16%-os egykulcsos, kedvezmények nélküli adórendszer valóban közelebb visz Orbán azon álmához, miszerint az adóbevallás férjen el egy söralátéten. Bevezetésének körülményei és ütemezése még nem ismert, de a Vállalkozók Országos Szövetségének főtitkára, Dávid Ferenc máris ellentételezésért kiállt.

"A minimálbéresek körül van a legtöbb bizonytalanság, nevezetesen, hogy miképpen adóztatható meg úgy a jövedelmük, hogy ők se járjanak rosszabbul és a munkaadók se rokkanjanak bele a bérköltség növelésébe"

A VOSZ főtitkára szerint nem kerülhető el, hogy a minimálbér emelés kiadásait kompenzálja a kormány a munkáltatók felé további adónemek csökkentésével.

Hááát, gyerekek, vagy ti csináltok valamit kurva szarul, vagy én nagyon jól, de nálunk egészen másképp alakulnak a dolgok cégen belül. Összesen hatvannégyen vagyunk, engem is beleértve. Az alkalmazottaim 140 ezer nettót visznek haza fixen, vagyis a minimálbér emelés nem érint. Az origó táblázata alapján nagyjából 5 ezer forint bérkompenzációra van szükség az egykulcsos adó bevezetésének ideje alatt ahhoz, hogy a dolgozók bére ne csökkenjen.

Az én jövedelmi viszonyaimat figyelembe véve elmondható, hogy ha a példa kedvéért eddig 2 millió jövedelemadót fizettem, a 32-ről 16%-ra csökkenésnek köszönhetően most 1 milliót fogok.
Megspórolok jókora összeget a társasági adó csökkentésén, és a tíz kisebb adó eltörlésén. Adja magát a kérdés: tudom finanszírozni ezekből a bérkompenzációt? Simán, még egy bónusz nyaralásra is marad, ha akarom.

Akkor vajon a VOSZ minek rázza az ágyrácsot toporzékolva, hogy még-MÉG, kompenzáljál még?!
Lehet, hogy a vállalkozásoknak nem rabszolgát kéne tartani minimálbérért, hanem alkalmazottat/munkavállalót piacképes fizetésért. Akkor most nem okozna fejvakarást, hogy a saját zsebünk megtöméséhez 13 ezerrel kell megemelni a minimálbér szintjét.

Azért elgondolkodtató az is, hogy  hatvannégyünk közül hányan járunk jól az egykulcsos adóval? Ha a levezetés után sem világos, én egyedül.

A hétvégén valamelyik hírportálon olvastam valahol a sarokban eldugva, hogy a Zöld Baloldal önálló főpolgármester jelöltet állít, és programot hirdet hétfőn. Kíváncsi lettem, Tamás Gáspár Miklós és csapata mit talált ki a Pestieknek?

A bejelentést nem övezte az a kifejezett csinnadratta, nem szóltak a fanfárok, nem közvetítette tévé-rádió. Szerintem így jártak jobban. A főpolgármester jelölt és a program nem nélkülözi az iróniát. Ha TGM viccnek szánta, annak elég szar lett, ha komolyan gondolták, akkor meg komoly bajok vannak a baloldali fejekben.

Az ember, akire a kétmilliós főváros vezetését bíznák Galba-Deák Ádám, 1984-ben született, jelenleg az ELTE Állam és Jogtudományi karának politológia szakos tanulója. Én is azt hittem, hogy ez vicc, de nem. Ez a vérvalóság. Ha a kedves olvasó fejét vakarja most, és a húdöfakiz Galba-Deák kérdés megválaszolásával erőlködik véreres szemekkel, akkor segítek: ő volt aki leleplezte Bayer Zsolt szlovák rendszámos autóját, és nyílt levelezésbe bonyolódott Viktor Isten Ötös Számú Ostorával.
 

Komoly politikai múltja van, 2008-tól volt vezetője a Demokratikus Hálózatnak. Ezzel pártja szerint a főpolgármesterség iránt elvárható kritériumokat maradéktalanul teljesítette.
Mosolyfakasztó nem? Pláne, ha tovább lapozzuk az indoklást, ami szerint a választások második fordulója után Galba-Deák megvilágosodott, és aláírta a szocialistákat mélyen elítélő Búcsú az MSZP-től dokumentumot. Csak nekem furcsa ez egy olyan fiatalembertől, aki addig minden alkalmat megragadott a szocik legvadabb partiarcaival való közös haknizásra? Szanyi Kapitány most csöndben sír valamelyik sarokban a csalódottságtól. Ez a hála megannyi közös fotóért, törődésért? A jelek szerint a következetesség nem erős oldala Galba-Deáknak, de hátha a programjukkal javítanak valamit a képen.

A Zöld Baloldal elsősorban meg kívánja óvni a Sziget fesztivált, a Budapest Pride-t, és a Gödröt.
Hangsúlyos problémák ezek, amikkel foglalkozni kell. Legelső sorban. Hisz első a szórakozás és a nyitott vidámság, minden más csak aztán.
Igazi baloldaliak lévén másodsorban megszólítják az elhanyagolt "panelprolikat". A fővárosi távfűtés mint kampányfogás már a szociknak bejött, ők most az ellátó erőműveket közösségi tulajdonba vennék, és negyedével csökkentenék a távhődíjat. De nem állnak itt meg, sőt. Elvennék a BKV menedzsmentjének kinevezési jogát a politikusoktól, és a szakszervezetekkel együttműködve a dolgozókra bíznák.

Igen, jól érted: annak a cégnek az irányítását vennék el, ami 100% fővárosi tulajdonban van. Megvan a kép?  Galba-Deák megáll a tükör előtt, szigorúra ráncolja a szemöldökét, és rárivall a képre: einstand! Adod ide a menedzsment jogot azonnal szemét politikus! Egy mozdulattal kitépi bal kezével a jobb mancsából a jogokat tartalmazó iratokat, vet egy megvető pillantást a tükörbe, és elviharzik a cinkotai buszgarázs irányába. 

Ezeknek a törekvéseknek legalább annyi valóságalapjuk van, mint egy Kiszel Tünde monológnak. Remélem valami ütős kampány is járul hozzá, ami méltó ehhez a nagyszerű programhoz:

Azt még értem, hogy TGM szeretne benyomakodni az MSZP bedőlése után keletkezett űrbe. de muszáj ezt így? Szemmel láthatóan magatok sem hiszitek, hogy akár az ajánlócédula gyűjtés sikeres lehet. De nem kéne legalább a látszatot erőltetni, hogy hátha mégis? Csináljatok úgy, mintha nem hülyék, hanem emberek, választók lennénk, és gyertek közelebb a földhöz.
Ez így azt az érzést kelti, mintha Tamás Gáspár Miklós egy átmulatott éjszaka után valami igazán baloldalit akart volna dobni, csak a belassult agysejtek nem engedelmeskedtek szárnyaló képzeletének.

Van más alternatíva! -mondjátok. Na, akkor keressétek meg gyorsan a választásokig.
Szükségetek lesz rá.

Orbán Viktor a napokban a Die Weltnek adott interjújában az idő megszépítő hatásán merengett a Kádár korszakot idézve. Ha hasonló morbid gondolatok nem is, de némi nosztalgia bennem is keletkezett a nyilatkozatot olvasva.

"Mi, akik most itt ülünk, talán nemsokára ennek a társadalomnak a vezető pozícióiban találjuk magunkat – akár tetszik ez nekünk és az előttünk járóknak, akár nem, feljebb vagy lejjebb meghozott döntéseinkkel, munkánkkal egyének, csoportok, s rajtuk keresztül az egész társadalom sorsát befolyásoljuk".

Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kövér László a IV. Országos Szakkollégiumi Találkozót 1985-ben, Szarvason. Lássuk be, igaza lett. Legalábbis ami a vezető pozíciókat illeti, mert az - akár tetszik nekünk, akár nem - kitételt ma már megmosolyogjuk.
De megszépíti az idő azt a korszakot is, mikor országunk nagyjai még tojáshéjas ifjak voltak, és mindannyian egy szervezetbe tömörülve várták a csodát. Azt a csodát, mikor a nagyemberek árnyékából kilépve önállóan alkothattak véleményt, és ennek szabadon adhattak hangot. Megalakultak a szakkollégiumok, a jogászok a Bibó István kollégiumba, a közgázosok a Rajk László kollégiumba tömörültek, és lassan országos hálózat alakult ki az ifjúsági szervezetekből.

1988-ra válságát élte a KISZ, az állampárt fiataljai egymás után léptek ki belőle, és kerestek más társaságot maguknak. A Hazafias Népfront körül őgyelgő fiatal reformisták ( Stumpf István, Wéber Attila, Diczházi Bertalan ) fejéből pattant ki az ötlet, hogy hozzanak létre egy szervezetet, ami összefogja, legitimálja az olyan csoportokat, mint az éppen frissen megalakult Fidesz. Erre szükség is volt, mert az állampárt legfinomabban szólva sem örült az újabb, magát politikai ifjúsági szövetségként deklaráló pártnak, és hatóságilag lépett fel ellene.
Érdekes momentum, hogy a Fideszt az első kongresszuson még "Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetség"-nek akarták elnevezni, de aztán ezt elvetették.

Stumpf agitált a Fidesz kongresszuson a MISZOT -ba lépés mellett, amit némi habozás után kétharmaddal (nofene, mi) megszavaztak. Ekkor a MISZOT kész tervével elszaladtak az államminiszter Pozsgayhoz, aki első körben csöndesen lefosta a zoknit az ötlettől, majd a másodikban rábólintott a tervre. Így 1988 november 27-en a parlament felsőházában megalakult a Magyar Ifjúsági Szövetségek Országos Tanácsa. Elnöke Stumpf István, alelnökei Kövér László, Gyurcsány Ferenc és Langmár Ferenc lettek.
 

A Fidesz első küldöttségében még az ötös számú tagkönyv tulajdonosa, Bayer Zsoca is tag volt. De tagja volt a szervezetnek Bajnai Gordon, Palotás János (őt a fiatalabbak dobják a keresőbe) Becker Pál, Mádl Ferenc kabinetfőnöke, Blanckenstein Miklós pápai prelátus, püspöki helynök, esztergomi szeminárium rektora.

Illusztris névsor, nemde? Olyan igazi egy a tábor, egy a zászlós. A MISZOT eddig három miniszterelnököt, egy országgyűlés elnökét, egy alkotmánybírót, és egy katolikus közjogi méltóságot és Bayer Zsoltot adta az országnak a számtalan egyéb funkcionárius mellett. Ezek az emberek váltottak rendszert (többek között) ami:

"végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott."

Pedig volt idő, mikor együtt mondtátok:

Illik erre is emlékezni Uraim! Mielőtt a halál megszépíti a felelősséget, és a feledés jótékony, homályos leplét borítja ránk.

(a korabeli fotókat Prohászka Imre készítette)

A Forma-1 ismét a legsötétebb korszakát idézte föl a mai futamon. Versenyzés és küzdelem, előzés és bravúr helyett ismét a csapatutasításé volt a döntő szó. Főszerepben természetesen a Ferrari, két versenyzőjük, és a dilettáns, aki valahogy még mindig csapatvezető lehet az alakulatnál: Stefano Domenicali.

Felipe Massa az idén először jelét adta a balesete óta, hogy képes maghatározó tényezője lenni ennek a mezőnynek. A zseniálisan kihasznált rajt, az utána egyenletes teljesítmény reményre adott okot: Felipe talán kilábal a balesete óta tapasztalható ragacsos ingoványból. De ezt a lehetőséget nem kapta meg a csapatától. Fernando Alonso ismét behisztizett előzés helyett, ahogy a Forma-1 Kiszel Tündéjétől elvárható, a csapat pedig fontosabbnak ítélt a győzelménél minden mást.

Értem én a csapatérdeket, csak leszarom. Számomra nem elfogadható, hogy a győzelem ne versengés és teljesítmény árán, hanem csapatutasítás alapján legyen eldöntve. Schumacher kedvencem, de ez a mentalitás az ő javára elkövetett dolgoknál sem tetszett. Ugyanis ez nem verseny. Hanem egy rakás szerencsétlen balfasz töketlenkedése valaki kárára. Alonso menjen gyorsabban és előzzön. Domenicali meg szolgálja mindkettejüket egyformán a csapatával, hisz ez volna a dolga. Ügyelni, hogy emberei ne olyan évadot fussanak a szervizben, mint a 2008-as, ahol hibát hibára halmozva töketlenkedték el a világbajnoki címet.

Mondhatnánk, hogy majd a FIA jól megmázsálja a leplezetlen trükközésért őket. De, ha belegondolunk, hogy a csapatoknak ahhoz a Jean Todthoz kellene fordulniuk, aki csillió danos nagymestere ennek, akkor vajmi kevés az esély, hogy a közeljöbően ne lássunk hasonló megmozdulásokat egy-egy verseny alatt. A pilóták nem versenyzők ebben a szerepben, hanem a csapatok bábjai, akik különösebb szégyenérzet nélkül rángatják őket a megfelelő pórázon.

Milyen egy szabadságpárti keresztény ember?
Olyan, aki korlátozná az online véleménykifejtést szabadságát. Hogy fér össze ez a kettő? Erről kérdezzétek a Magyar Narancs címadóit, és Pálffy Istvánt.

Pálffy István hungarikumügyi főattasé ismét hallatott magáról. Gondoltam már egy ideje, milyen bántó az a mellőzöttség, amivel hazai tévéipar fenegyerekét figyelmen kívül hagyják mindenféle média és kommunikációs kérdésben. Rogánok, Cser-Palkók, Szalaik írnak médiaalkotmányt anélkül, hogy szólnának az igazi nagyágyúnak: - Te Pityu! Ha letetted azt a mézes-mangalica ízű folyékony hungarikumot a kezedből, jöhetnél alkotmányt írni! Ám ezek a latrok megfeledkeztek a fiókfrakció második emberéről. Skandallum. Nem maradt más szegénynek, mint csöndes egyetértésben bólogatni a kormányzópárt zsenijeinek.

Eddig.

Mielőtt teljesen úrrá lett volna rajta az emósokra jellemző befordulás, úgy érezte itt a pillanat. Nem azért ül ő a nagybüdösben a listás helyével, hogy szavát se vegyék! Még a végén cserélheti le a méltán kiérdemelt Nyúlnyaló nevet Spongya Pistire.
 

Kipecázta gondolatait, és nekilátott új indítványt írni a médiaszabályozás finomításáról. Majd ő megmutatja ezeknek a megriadt puhányoknak hogy kell ezt!

"Tarthatatlan, hogy amíg egy televízióban, hivatalos sajtótermékben megjelenő rágalmazás, becsületsértés könnyen bíróság elé kerül, addig a többnyire álnéven történő online véleménykifejezéssel szemben a jog eszköztelen. Félő, hogy a virtuális "nem hivatalos" tartalmak kezelhetetlenné válnak, ha nem rendezik mihamarabb ezt a "területet" is. "

Mindezt persze a legteljesebb szabadságpártiság jegyében, ugye Pista? Nos, nem tudom hol szunyókáltál akkor, mikor az alkotmány 61.§-a volt napirenden, ami az új értelmezés szerint is így szól:

"(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához,"

Úgy érzem elvesztetted a fonalat akkor, vagy csak valahogy a hungarikumok ködébe vész. Hidd el megértjük a hirtelen felindulásból elkövetett verbális önfelszopást, de engedd meg nekünk, hogy ezt ünnepélyesen gecinagy égésnek nyilvánítsuk.
 

Jó lesz, ha te, és a hozzád hasonló szabadságpártiak egyszer és mindenkorra tudomásul veszik:
se a népet, se annak hangját leváltani nem tudjátok kétharmaddal sem. Nyalogassatok nyulat, építsetek magatoknak saját mátrixot, ahol skandálhattok egymásnak magasztos jelszavakat:

De minket hagyjatok békén. Nem hittem, hogy leírom ezt egyszer, de hozzátok képest Gyurcsány egy igazi tökösgyerek. Amit kapott az utóbbi 4-8 évben a nemhivatalos virtuális tartalmaktól, azt bizonnyal nem keretezte be emlékbe, és tette ki a falra. De ezt a rinyálást még ő sem produkálta soha. És ahogy emlékszem, ti sem hangoztattátok akkor, hogy ójaj, már megint miket írtak ezek a szemetek véleménynyilvánítás címén szegény Ferikéről, vagy a Jobbikról.
Sőt, hivatkoztatok ránk a párthonlapokon orrba szájba, hogy ni! - itt a nép hangja, akárki láthassa', kormányváltás kell ide iziben, akkora felhatalmazással, hogy a fal adja a másikat.

Ezzel a vernyákolással nem kétharmados, határozott kormányzati erőnek látszotok, hanem zokniját lefosott óvodások riadtan szipogó csoportjának. Mer'milesz, ha egyszer a blogszféra is ellenünk fordul, ha már a mandiner is kritizál, attejósten! Segíts rajtunk Édes Viktor! Pártkatonát, regisztrációt, hónaljszagú erőlködést minden blogra!

Ezek után van még az arcodon olyan püffedt, szikkadtra szoláriumozott bőrfelület amire ráfér, hogy szabadságpártinak nevezd magad?

Az Úr eljövetelének ötvenhatodik napján befejezte művét, és arcképére formálta a világot.
Na nem az egészet, csak ezt a kis darabját itt, nekünk. Gondos gazda és jó keresztapa lévén új nevet is adott neki - Orbánisztánozók kíméljenek, sicc, érezzük a pillanat fennköltségét - elnevezte Nemzeti Centrumnak határtól határig. A józan ész nevében. Nem röhög! Még.

Orbán Viktor beszéde alatt hivatásos fejszámolók igyekeztek statisztikát vezetni, hogy a Nemzeti Centrum vagy a józan ész kifejezést használta többször? A bőség zavarával küzdve nem jártak sikerrel. A józan ész nem csodákban reménykedik - mondja a legfrissebb orbáni szállóige, ennek igazolására meg is tett mindent a kormányzat. Józan ésszel felfoghatatlan és követhetetlen a hazudozás, amit gazdaságpolitika címén folytatnak. Hétfőn még verbális tömőfával igyekeztek a fejekbe nyomni, hogy oppardon, az IMF tárgyalások dehogy szakadtak meg, minden a legnagyobb rendben, folytatása és új hitel következik az ország stabilitása érdekében. Ma kiderült, hogy ez nem igaz, sőt. Az IMF maxirespekt mellett viheti a pénzét máshova, mert itt a Matolcsy vízió szerint 20 év múlva meghaladjuk az Unió országainak átlagos fejlettségi szintjét.Most vagy a fejekben lévő víztömeg ingása okoz furcsa látomásokat, vagy ilyen rohamos fejlődésnek indult hétfő óta a gazdaság. De az is megeshet, hogy most, mikor a Járai és Csókosai Biztosító is fog bankadót fizetni, száguldó egyszarvúvá válik az ország. Csak le ne szédüljünk róla.

A Nemzeti Nagyüzemben úgy röpködtek a törvényjavaslatok, mint akciós címkék a teszkóban. Tú in van alkotmánybíró, csomagban olcsóbb, igaz az egyikről az a gomb hiányzik, amivel viselésre alkalmas volna, de majdcsak kerül rá valahonnan. Vagy kijelentjük, hogy a gomb nélküli viselet a divat Pesten, oszt'jónapot. Bevásároltunk médiaszakembert is a Nemzeti Centrum arcképcsarnokába, amúgy megszokásból. Szalai Annusmaris jómunkásasszony, a frekvencia pályázatot is aláírta, ha törvényes volt, ha nem. Zizit-bambit jutalmat neki kilenc évre. Őrködjön tovább a jóízlés és a hiteles tájékoztatás fölött.

Nemzeti Centrum tag lett Kövér László is. Az MSZP szakítva a hagyományokkal és szokásjoggal nem szavazta meg, amivel jókora bakot lőttek. Az egyetlen embert, aki be mer inteni magának az Úrnak felebarátaim, - ahogy tette Schmitt jelölése alkalmával - bizony támogatni kell. László vagy megjámborodik a pulpituson, vagy Nemzeti Centrum helyett Nemzeti Viccmarketet varázsol a tisztelt házból a hőzöngésével. Mindkettő kívánatos látvány a függőleges nyakizomgyakorlatot folytató képviselők sűrűjében.
Ezen kívül az Úr új OVB tagokkal, új panasztestületi elnökkel színezte még árnyaltabbra az általa álmodott képet. Hátradőlhetnénk, ha nem rázna a röhögés a Nemzeti Centrumra legyártott ideológiától. Viktor mondja:

"Kiderült, hogy azok az országok tudják megoldani a dolgokat, tudják kezelni a feszültségeket", ahol létrejött a társadalom és a politika palettáján egy "erős közösség, és félre tudta tenni az ideológiai vitákat és képes volt a józan ész nevében megegyezni".
...én meg kérdezem: ti ugyan kivel egyeztetek meg bármiben magatokon kívül? Melyik párt vagy szervezet, hazai és külföldi képviselet volt az, akivel ti megegyeztetek a józan ész nevében, vagy bárhogy máshogy? Ne gyertek a legalsó komódfiókban lakó kereszténydemokratákkal, hacsak nem akarjátok magatokat kinevettetni gyerekeskedéssel.

Ellenben javaslom, ha már a NENYI-t akasztgatjuk kötelezően mindenhová, válasszunk az NC-nek is valami testhezálló logót, meg helyet, ahol mindenki láthatja, és azonosulhat vele. Hiszen tagja csak az nem lehet, aki nem akar tagja lenni. Mi lehetne erre alkalmasabb a parlament főbejáratának homlokzatánál? Szerintem függesszük ki oda a jelképet akkor is, ha a szépemlékű centrumos szatyorra hasonlít leginkább:
 

A retró divat, az meg testhezálló, ha a régi világ bőségszarujaként aposztrofált Centrum áruház, minden földi jónak, Tisza cipőnek, dzsörzé garbónak megtalálási helye jut eszébe róla a nosztalgiára hajlamos választónak. Legfeljebb elnevezzük az épületet Parlament Plázának, úgyis ott szerzi be valamirevaló centrumos a napi betevőjét.

Mit szólt ehhez a centrumosodásra kevésbé hajlamos ellenzék?
Mesterházy például lenyúlta a keddi sámánozós ötletem:

"nem miniszterelnököt hallottunk, hanem egy igazi sámánt, akiből árad az energia, a nemzeti egység, a tudás és a gyógyítás szelleme".Nem haragszom, tényleg, ingerszegény környezet a Jókai utca, kell az energia másra.
Aztán Atyus és Vona összevesztek Fletón és Bajnain, előbbi bocsánatkérést, utóbbi börtönt követelt nekik. Az egyetlen épkézláb megszólalás ezúttal az LMP-s Schifferé, akibe láthatóan szorult némi humorérzék, még ha kínjában röhögött is a törvényeső közepén a kádertabló előtt:

"a kormányfőnek nem az együttműködési nyilatkozatot, hanem egy Gyurcsány Ferencnek szóló köszönőlevelet kellene kifüggeszteni a hivatalokban, mert nekik köszönheti a választási győzelmét."
No, itt már ér kacagni. Hangosan is. Bónusz jutalomként csináltam nektek egy szívességet megköszönő Orbánt, hogy ne legyetek nenyi nélkül a nyáron.
 

A betűszavak és lángoló kifejezések kormánya ötvenhat nap alatt elérte amit tudott. Képére formálta az országot alkotmánytól választási törvényig, államfőtől alkotmánybíróig, médiatestülettől számvevőszékig. Bűvészkedtek gesztusokkal, elcsépeltek újabb kifejezéseket, megírtak és kilógattak nyilatkozatokat, sajátos módon kezelték a mindenáron törődés ellen tiltakozó határontúliakat. Nemzeti Együttműködésből olyan bőség van, mint átcímkézésre váró csirkefarhátból, csak a valódi együttműködés, egyeztetés hiányzik mögüle. A benyújtott és megszavazott törvények túlnyomó többsége egyéni képviselői indítvány, pont az egyeztetés elkerülése miatt. Hivatkozunk rá nyilatkozattal, rendszerrel, közben eszünk ágában sincs ezzel szarakodni. Az idő pénz, ezt tudjuk, tudomásul is vesszük, csak mi választók feleslegesnek tartjuk az ilyen tartalom nélküli üres nemzetieskedést. Tudomásul kell venni, hogy a baloldalinak mondott gesztusok szart sem érnek. Warvasovszky és Bihari kinevezése nem gesztus, hanem önámító parasztvakítás.

Ideje volna befejezni a gazdaságról való hazudozást is. Ötvenhat nap alatt kétszer esett le a forint a béka segge alá, ennyi idő kellett, hogy a csontvázakból világbajnoki teljesítmény legyen. Ennyi elég volt a pénzügyi szervezetekkel való összeveszéshez, légvár épül épkézláb gazdasági jövőkép helyett.

Azt találóan mondta az Úr, hogy a választók mondanak ítéletet az elvégzett munkátok felett. Ezt nem árt, ha eszetekbe vésitek a nyáron! A Zembereket leváltani kétharmaddal sem lehet. Választani mi fogunk október harmadikán, és négy év múlva is. Vannak ezirányú tapasztalatok, ugye, Viktor?
 

A németek nagyasszonya, Angela Merkel ráhozta a lábrázást szegény Orbán Viktorra.
Kijelentette, hogy pénz, türelem elfogyott, elvitték a görögök, így a többi uniós tagállam ne is álmodozzon hiánycél enyhítésről, a saját mozgástérhatárainak kitolásától.

Viktor vagy számított erre,vagy nem, mindenesetre 300 külföldi újságíró előtt teljesen más hangnemben, és más tartalommal nyilatkozott, mint itthon szokott. Kislányos zavarában odáig merészkedett, hogy még a Bajnai kormány tevékenységét is világbajnoknak nevezte. Csontvázak itt az elmúlt egy évben nem voltak, a magyar kormány a hiánycélt faragta egészpályás letámadással. Ebben pedig világbajnokságot nyert Magyarország a kapus Bajnaival, és a Kárpátok Középpályásával. Jó, ha ezt megjegyzi az ország, de inkább az egész világ. Mert bár kézzel megfogható gazdaságpolitikát fölmutatni nem tudunk, de elkötelezettek vagyunk a meghatározott hiánycél tartása felé.

Ám Viktor nem torpant itt meg, nem érte be kevéssel. Kijelentette, hogy óvatosan kell élni a kétharmados többséggel. Ezen a ponton a legnaivabb európai újságírók is elcsodálkoztak: ha ez az óvatos élés, akkor vajon milyen lehet az orbáni vakmerőség? A mindenfajta hatalmi arrogancia nélkül megírt új alkotmány szólásnál még csak halkan kuncogtak, ám a médiatörvény magyarázata alatt elcsattant néhány kacaj. Az európai normákhoz szokott sajtómunkásoknak magyarázni tartalmi beavatkozásról, válaszadási kötelezettségről, centralizált Médiatanácsról különös kihívás lehetett.

Úgy pláne,  ahogy a Fidesz igyekezett helyretenni a Washington Post Orbánnal foglalkozó cikkét.
Kovács Zoltán a médiatörvény kritikájára mindössze annyit tudott kierőlködni magából, hogy Európában más a szabályozás, mint a szabad világban. Meg különben is - duzzogta - nem a Fidesz, hanem a parlament jelöli a bizottsági tagokat. Mintha ez nem ugyanazt jelentené.
Lehet, hogy ez a Fidesz új kommunikációs stratégiája? Tiltakozó levél formájában fogalmazza meg a beismerést? Ez olyan cukiság, amit feltétlenül értékelni kell.

Ahogy értékelni kell az emberek embere elleni támadás hatékony elhárítását is. Kovács Zoltán nem feledkezett meg Schmitt Pálról sem tiltakozó levelében. Szerinte bosszantó, hogy a nacionalista jelzővel illetik Palit. Attól még nem lesz nacionalista valaki, hogy mindenáron nemzeti jelmezbe csomagoljuk, és NER-NENYI hivatkozásokkal indokoljuk. Kovács érezte, hogy ez az érv elég gyenguszra és vérszegényre sikerült, ezért bedobta a mindent vivő aduászt: különben is, kétharmad! A szavainak nagyobb nyomatékot biztosító dühös toppantásról hangfelvételt is mellékelt a levél mellé.

Ilyen határozottság cunami után nekünk nem marad más, mint föltenni a kérdést Angela Merkelnek:

Drága kezitcsókolom! Miért kell nagyjainkat ilyen helyzetbe hozni?

Hazaért az IMF küldöttség. A híreket amiket vittek magukkal nem így fogadták:
 

Sőt. Az osztatlan lelkesedés helyett újabb kemény kritikával illették nemzeti összefogásunk Vezérét. A The Washington Post kemény hangvételben bírálta a Orbánt. De az európai lapokkal ellentétben nem a gazdaságpolitikát, illetve annak hiányát vetették a szemére, hanem minden mást. Ami nem alaptalan, csak nem feltétlenül aktuális.

Felütésnek megjegyzi a szerző, Orbán a Bush kormány idején volt már persona non grata az államokban, a szélsőjobbal ápolt kapcsolata miatt. Felrótták a kettős állampolgársági törvényt, ami két uniós, és egy csatlakozni kívánó ország érintése miatt szerintük felesleges. Megjegyezték, hogy ezek szerint még mindig nem fogadtuk el a Trianoni békét.

Aztán tisztességgel leszedték róla a keresztvizet a médiatörvényért. Nem csoda, a valóban szabad országokban nem divat a szólásszabadság és a sajtó centralizálása, nem is tetszik ez senkinek. Beégette a biztosítékot az amerikai agyakban, hogy a Médiatanácsba Orbán nevezné meg az elnököt, és a parlament, vagyis a kétharmados Fidesz a tagokat. Kritizálták, hogy tartalmi ellenőrzés alá vonnák a blogokat a kötelező regisztrációval, és a magán nyomtatott kiadványokat. Megjegyzik azt is megfigyelőkre hivatkozva, hogy a törvény megszavazásának elhalasztását csak azért eszközölték, hogy Sólyom László helyett a miniszterelnök "nacionalista szövetségese" hirdethesse azt ki.

Összességében nem túl hízelgő képet festettek Orbánról.

Összegezve arra jut a szerző, hogy Orbánnak ( és a parlamentnek) szokatlan mértékű ez a győzelem. Használhatná például arra, hogy felélessze a "krónikusan elmaradott" gazdaságot. Mert ha csak arra törekszik, hogy gyengítse a demokratikus intézményeket, akkor biztosítja, hogy lesz egy pária az európai fővárosok között.

Jó az nekünk, ha világszerte hasonló kép alakul ki rólunk bármi kapcsán? Vessünk véget a hisztinek, az ájemefezésnek, a bankadózásnak. Nálunk, és a témával foglalkozó blogoknál (itt, itt, itt  ) is elég sokan képviselik azt az álláspontot, hogy zavarjuk el az IMF-et a picsába a népnyúzó bankokkal együtt. Oké, zavarjuk. De a hiteleket fizetni kell, az országot meg finanszírozni, így kell egy pénzügyi megoldás az álomgyár felépítésére. De van lehetőség:

A kormány vezesse be a Nemzeti Önérzet Adót.

Vigyük le ezzel a hiányt a nullára, és akkor nem beszél bele senki semmilyen ügyünkbe. A választópolgár az adóbevallásában nyilatkozik, egyetért ezzel és fizet, vagy szarik a nemzeti önérzetre, ha pénzbe kerül, és nem fizet. Önkéntes alapon ez nem megszorítás, hanem szolidaritás az országgal, és a kormánnyal. Legalább világosan kiderülne, mennyire valós támogatás áll a hangzatos szólamok mögött. Én, bár nem értek egyet a kormány gazdaságpolitikájával, hajlandó vagyok megfizetni a rám eső részt.

Akkor is, ha meggyőződésem szerint nem lesz hosszú a befizetést vállalók listája.

"Mondád Anyám, hogy álmainkat
éjente festi égi kéz,
az álom ablak, melyen által
lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,
nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének és átrepültem
a levegőt, a végtelent."

Orbán Viktor sokoldalú nagyszerűsége régen ismert minden választó előtt. Tegnap viszont új oldaláról ismerhettünk meg országunk szeretve tisztelt vezetőjét. Eddig minden erejével titkolta, hogy nagy sámánok örökét is magával hozta a felcsúti búcsúból, ahol egy részeg vajákos megkarmolta koszos körmeinek egyikével valaha. Így a gyermek, kinek az óvodában is focilabdával kilőtt bankszékház ablak volt a jele orákulummá vált. Hordta magával az áldást, tudta eljő az idő, mikor a nép sanyarog, és az egyetlen vigaszt ő nyújtja majd számukra biztató jövendölésével.

Tegnap, mikor a forint a tőzsdével kézenfogva zuhant megint olyan mélységbe, ahonnan a béka segge egy halovány zöld derengés a sztatoszférában, mikor országának gyűlölt ellenzéke ebben a szerepben először szólt értékelhetőt, mikor állapota láttán kocsisa is a rokkant parkolóban állt meg, elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Elővette kabalakoponyáját, mit még Hunor és Magor ásott el Felcsút határában, marokra fogta és beszelni kezdett hozzá:

- Lenni, vagy nem lenni? - törtek fel belőle a szavak, majd eszmélt, hogy most nem a Fiatal Demokraták Színielőadásán van a párt ebédlőjében, és javította magát:

"Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget
Mondd, te mit választanál?
Valakinek holnap át kell írni a régi meséket
Ó, mondd, te mit választanál ?

Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
Mondd, te mit választanál?"

A koponya előbb tüzet okádott minden nyílásából, majd csütörtököt mondott. Viktor értette a jelet. Tudta mi a kötelessége népe felé, ezért kért nyomban egy hokedlit, hogy kilátsszon a tömegből, majd zengő hangon bejelentette:

Csütörtök!

Eddig tartják nyomás alatt a forintot. És kész. Pont. Ugorjunk. Le a hokedliről - gondolta, mert már kínozta a szédülés.
Szép is volt a jóslat, meg jó is. Érces és határozott dallamát vitte messze a szél, tudja meg mindenki időben. Egy, csak egy legény volt, kihez nem jutottak el a nyugtató szavak. A legkisebb segédsámán éppen saját hangjának csodálatával volt elfoglalva, megszokott pökhendi módján osztotta a népet:

Hánehogy'má ez az elbukott egységenkénti tíz forint határozza meg a devizahitelesek terheit! Beste parasztok! Annyit se tudtok, hogy ehhez egy 2005-ös bakinak van köze? Akkor nem mondták el, hogy a devizahitel kockázattal jár! A kormány csak kimeríti éppen a kockázati tényező fogalmát, na és? Vállaltad mikor aláírtál, nem pofázol! Különben is! A kormány valamikor ősszel létrehozza a Nemzeti Eszközkezelőt, és amivel addig bedőltél, azt majd faszán visszabérled. Na. Kusci van má'!

- Hogy sólyom nőjön ennek az idiótának a fejére - gondolta a Vezér, - belerondít a orákulumozás szentségébe! Na, ebből se csinálok alkotmánymódosítással hopmestert a közeljövőben! Távoztában még szemrehányóan visszanézett, majd egy félmosollyal nyugtázta: nem volt hiábavaló a Felcsúti Reáltanoda Átokszórás És Gyalázkodás fakultációját elvégeznie.
Hatott az átok:

Pártunk és kormányunk hétvégén is végezte a dolgát rendületlenül. Sikerült a pénzpiacokon értünk gyakorlatilag kézfizető kezességet vállaló IMF és EU küldöttséget hazafutásra késztetni.
Amíg ennek ma kiderülő következményeire várunk, nézzük mit szóltak a hőstetthez az ellenzéki pártok.

Az LMP semmit, nekik jobb dolguk is akadt a hőségben, mint hétvégi ügyeletet tartani, és állást foglalni a várhatóan millió embert érintő apróságban.

Az MSZP hozta a kötelezőt, Mesterházy mélyen elítélte a kormány felelőtlenségét:
 

"senki sem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan bebizonyítja az Orbán-kormány, hogy alkalmatlan a válság kezelésére, egy koherens költségvetés és gazdaságpolitika kidolgozására. Voltak ennek már előzményei, hiszen a Kósa-Szíjjártó páros felelőtlen mondatai megmutatták, mit okoz a hozzá nem értés pénzügyi kérdésekben. Amit a napokban láttunk a Matolcsy úr által vezetett kormánydelegációtól, az szintén vagy dilettantizmus vagy tudatos károkozás. Mindkét verzió életveszélyes az ország szempontjából, mert ennek az árát, a végén, mindig az adófizetőknek kell kifizetni, leghamarabb annak a 1,5 millió családnak, akiknek deviza alapú hitele van és a törlesztő részleteik ilyen események után azonnal emelkedni fognak."Nekem kínos elismerni, hogy ezúttal igazuk van. Bár jegyezzük meg, hogy a válságkezelésben ők is alkalmatlannak bizonyultak 2008 őszén. Meg kellett Gyurcsánynak bukni, új kormánynak kellett ahhoz alakulni Bajnaival az élen, - aki írásba adatta a frakkertagokkal, hogy támogatni fogják - hogy hónapok bénázása és beszarisága után végre érdemben történjen valami. Ez némileg tompítja, de el nem veszi a kritika élét. A szocik bénasága nem jelent fölmentést a jelenlegi kormánynak semmi alól. A csontvázjelentés kínos intermezzója és elrejtése, a "tartható a hiánycél" kimondása, és a mentőövként használt 29 pont után minden felelősség őket terheli.
Ez alól nincs kibúvó.
 

A Jobbik sem nézte csendben az eseményeket, hiszen programjának hangsúlyos eleme volt az ország hiteleinek újratárgyalása. Ennek megfelelő hangvételben közleményezte Hegedűs Tamás:

"A hétfőtől várható koreográfia lépései borítékolhatók: a globális pénzügyi hatalmak iránt elkötelezett politikusok, elemzők és sajtómunkások falkában esnek majd neki a kormánynak azért, mert nem hódolt be a külföldről érkező nyomásnak. A Jobbik ebben nem lesz tettestárs. Fontos kiemelnünk: a nemzeti szuverenitás visszaszerzése még nem történt meg, de az IMF és EU delegációjával folytatott tárgyalások a gazdasági szabadságharc fontos frontvonalát jelentik."Képileg megvan? A Jobbik majd sakkban tartja a hiénafalkát amíg a kormány serényen üldözi a karvalytőkét.

Joggal merül föl a kedves olvasóban a kiez-kiez-kiez?? kérdés. Mert ugye nem csak az számít mit mond, hanem az is, ki mondja. Az egykori SZDSZ kampányfőnök, Fidesz potentát, most Jobbikos stratéga nevéhez is fűződik az a gazdasági program, amivel kampányolt a Jobbik. Ebben akartak adósság újratárgyalást és elengedést, alapkamat csökkentést és erős forintot.

Egyszerre.

Vagyis az ő hétvégi forgatókönyvük úgy nézett volna ki, hogy Magyarország halasztást vagy adósságai eltörlését kéri, majd kamatot csökkent, és valahogy a nemzeti valuta erősödését is eléri.

Dilettantizmus? Dehogy. Ez virtus, bazmeg!

Innen üzenem Hegedűs Tamásnak, nem kell ahhoz a globális pénzügyi hatalmaknak elkötelezve lenni, hogy az ember kritizálhassa a kormány balfogásait. Gondolkodni kell, józan paraszti ésszel. Igaz, ez se nem forradalmi, se nem szabadságharcos, de legalább közel van a földhöz amin járunk.
Az IMF és az EU programja jelentette a biztosítékot az ország stabilitására, adósságainak finanszírozhatóságára. Ez most nincs. Ha a Fidesz és a Jobbik összedobja az ehhez szükséges tőkét, akkor hurrá, ünnepeljünk és zavarjuk el a sok lábatlankodó, mindenbe belepofázó külföldit de iziben. Ám ha arra játszotok, hogy majd velünk kifizettetitek a dráguló államadósságot, az emelkedő törlesztőrészletekkel együtt, akkor csak egy javaslatom van:

Álljatok arccal a nap felé, és induljatok el a halálfasza irányába, hiénavadásznak!

Pártunk és kormányunk a sarkára állt. Igenis ők ragaszkodnak a nemzeti légvárainkhoz, vegye tudomásul ország világ! Simor fizetése csökken! -toppantottak morcin, Járai nem fizet adót és punktum! -csaptak az asztalra. A jövő évi költségvetés? Minek beszélni róla, hát hol van még karácsony? Különben is, Schmitt emberünk még nem államfő, hogy csuklás nélkül írhassa alá! -duzzogták, mire az IMF és az EU hazánkban tárgyaló küldöttsége udvariasan megköszönte a részvételt, és hazaindult. A reptérre menet a jól fülelők elcsíphettek azért néhány basszátok meg, akkor nincs lóvé, és ezek hülyék bazmeg szólamot.

Ezen nem segít Nemzeti Trubadúr Péter útólafatyolása, hogyaszongya azért a szervezetek rendelkezésünkre bocsátják a még lehívható hitelkeretet. Erről ugyanis a sikeres tárgyalások után külön nyilatkozatot szoktak kiadni, ami ezúttal elmaradt. Véletlenül? Persze, egészen biztosan.

Furcsa módon az IMF bizniszelés a hiánycélfaragás, az életképes költségvetés produkálása a Bajnai kormánynak sokkal jobban ment. Nem nevezte senki a változásokat "jellemzően átmeneti jellegűnek", "piactorzítónak", "Európai Uniós joggal ellentétesnek".

Reggel még arról szóltak a hírek, hogy a kormány kénytelen lesz a hétvégén átfaragni Orbán 29 pontját, és létrehozni a 29/B tervet. Ezt napközben cáfolták azt a látszatot keltve, hogy itt két vitás kérdésen kívül annyira rendben mennek a dolgok, hogy csókpuszi parti keretében fogják az eredményeket ünnepelni. Ez eléggé másképp lett. A kormányzati kommunikáció csúsztatásra épülő állításait megszoktuk már, de, hogy ekkora szarcsomó lapul a macifűben azt nem gondolhattuk.

A pénzügyi szervezetek kivonulása nem egy hirtelen felindulásból elkövetett hiszti. A következményei számunkra is kézzel megfoghatóak. A tőzsdék nem fogják tolerálni a kormány hülyeségét. Sokkal inkább veszik figyelembe, hogy a pénzügyi szervezetek nem finanszírozzák a magyar légvárak további építését. Szakértők a forint gyengülését várják, ami legutóbb is bejött Orbán Brüsszeli sallerja, és Kósáék áldásos megnyilatkozásai után. Igen, ezt ismét a Zemberek fogják megfizetni. Hol van már a "ne a zemberek fizessék meg!" duma, ki emlékszik a kétharmados amnézia ködében ezekre a szólamokra? Most ismét a kasszához fáradhatunk a forint gyengülésével dráguló államadósság terheit enyhíteni. Kormányunk áldásos gazdasági tevékenységének hála, két hónap alatt másodszor.

Aztán majd jön valamelyik samesz, és értetlenül tárja szét karjait, hogydehát'mi csak jót akartunk, és ha az adófizetők ezt képesek megértés helyett mellre szívni, akkor bocsesz. Navracsics beszédnek éppen egy hónapja, ennyi idő és a tapasztalat kevés volt felmérni a valós viszonyokat. A héten tapasztalt IMF és EU ellenkezést már nem lehet a "kezdeti időszak kommunikációs zavarára" fogni. A hétfői nap minden egyes forintgyengülésen elvesztett fillérjéért felelősek lesztek, a Zemberek joggal kérhetik számon a veszteségeiket.

De ezzel még nem vagyunk semminek a végén. Megoldás nincs, de a kimenetel nem kétséges: az IMF feltételei érvényesülni fognak. Különben a Fidesz hideg vizet ihat a már bezengett újabb IMF hitelre, és a merészebb terveire. Nem lesz meglepetés, ha néhány nap/hét múlva ez a kép fogadja a devizatörlesztőjén búslakodó választópolgárt:

Mondjátok! Lesz olyan a következő négy évben, amit nem lesz drága velünk, a Zemberekkel megfizettetni?

* és Gyurcsány Ferenc kárörvendően felröhögött *

Álomország álomkormánya teljes révületben kergeti ábrándjait. ÁlomVezér igyekszik a lehető legkarakteresebb körvonalakat ábrándozni, ÁlomManók pedig szorgos igyekezettel színezik a szivárványt elhomályosító gazdagságúra a képet.

Aztán felébrednek, és születik egy realitásközeli 29 pont.

Hinnéd, hogy innentől a Nemzeti Együttműködők Rendszerezték a gondolataikat, lencsét cseréltek a messzelátóban, ami szűri a délibábot. Ugyan a 29 ponton finomítani kell helyenként, EU kompatibilissé kell tenni, de a hiánycél megtartására tett vállalásba, és elérésére tett törekvésekbe se az európai pénzpiacok, se Álomország ellenzéke nem tud érdemben belekötni.

Ám a 29 pont sokat változott kihirdetése óta. Kiegészült a haveri kör adómentességét garantáló passzusokkal, a határozott fellépés előre mutató gazdasági programja cirkuszi bűvésztrükké silányult.

Kár érte.

ÁlomVezér oroszlánszelídítőnek maszkírozta magát, és igyekezett körbehaknizni az Uniót markáns műsorszámával.
 

Nem vette figyelmeztető jelzésnek azt sem, mikor szokásos, halált megvető bátorságával belenézett az oroszlán szájába, és annak gyomrában kongó ürességet látott:
 

Úgy hitte a kétharmadosra vágott ostorral kezében kézben tartja a dolgokat, és a nemzeti karikás féken tartja a ragadozót. De tévedett.

Tegyük félre a viccet, és próbáljuk megfejteni mire gondolhattak pénzembereink, mikor újra a kitolni szándékozott hiánycéllal álltak az IMF és az EU küldöttei elé? Tényleg ennyire nem értik, hogy az említett szervezetek ennyire nem partnerek ehhez? Két éve, a kölcsön folyósításakor kőbe vésték még a Gyurcsány kormánynak, milyen feltételek alapján jutunk egyáltalán az államcsőd elkerüléséhez szükséges pénzhez. Bajnai és kormánya sem jókedvében dolgozta ki a megszorító csomagot, ahogy Görögországtól Németországig egyik állam sem jókedvében teszi.
Mi vagyunk az egyetlenek, akik az általános hiányletornászási hullám közepén szigorenyhítésért kalapozunk. Ráadásul úgy, hogy a kormányváltás és a 29 pont idején világosan kiderült, ha akarjuk tudjuk tartani az előírtakat.

A törekvések ezúttal sem jöttek be. Orbán Viktor és kormánya ismét háromnapos ötletelésre szorul, ki kell dolgozniuk a 29/B tervet, leginkább a saját hülyeségüknek köszönhetően.
Egyszer lehet ostobának és álomkergetőnek lenni. De nekünk muszáj másodszor is kierőszakolni a megérdemelt sallert?

Nem lehet, hogy a kiszabott irányvonalon belül maradunk azon a porondon, ahol ugyan nem oroszlánszelídítők vagyunk, de nem is kell a gazdasági hullánkat feltakarítani senkinek fellépés után?

Egy régi dakota közmondás szerint hülye az, aki az ételt adó kezet harapja. Szerintem Minden Dakota Közmondások Atyjának elkerülte figyelmét ez az intelem, mikor népe közhelygyűjteményét lapozgatta unalmas pillanataiban.

A Simor elleni hadviselés mindentől fontosabb. Az MNB kimozdíthatatlan elnöke egyedüli fecske maradt a Fidesz pártkáderekből épített Nemzeti Együttműködési Rendszerének közepén. Komoly státusz szimbólum lett, a nemzeti ellenállás mártírját faragják belőle éppen. Kár, hogy a kőfaragók bérét nekünk kell megint összedobni.

A betonbiztos fideszfagyi visszanyalásának tanúi vagyunk ezekben a napokban. Az MNB elnöki fizetés mértékét ők állapították meg, és ahogy akkor nem volt drága velünk kifizettetni a mindenkori jegybankelnök egyébként arcpirító jussát, úgy most sem drága minden eszközzel visszavágni azt. Nem számít, hogy a pillanatnyi kenyéradó IMF és az Európai Központi Bank teljes fegyverzetben felvonul, és kétséget kizáróan meg fogják védeni Simort a pártpolitikától, ahogy más jegybankelnökökkel is tették. Nem számít, ha elviszik a bérezés ügyét az Európai Bizottságig, és esetleg a bíróságon köt ki a Simor csomag. Az Orbán kormány belesodródni látszik egy klasszikus mexikói felállásba, mert elhiszi, hogy ellenfelei szarral gurigáznak éles fegyverek helyett.

Pedig ebben az esetben sem a farok csóválja a kutyát. A kormánynak ütőlapja nincs addig, amíg az európai pénzügyi szervezetek jóindulatára vagyunk szorulva. Csak az önérzete van, meg a sértett büszkesége, amiért nem látják át a brüsszeli latrok, micsoda jelentőséggel bír Simor elmozdítása, vagy legalább pénzének megkurtítása.

Lassan ideje volna fölmérni, mi olcsóbb nekünk akár rövidtávon: Simort kifizetni mandátuma végéig, vagy szembenézni a várható szankciókkal?