Varánusz

Szeretem, ha sok fideszes van egy időben azonos helyen. Ilyenkor garantált a kacagás, a jókedv és a vidámság. Már nekünk, ők vérkomolyan veszik magukat akkor is, ha tétje nincs matinét rendez nekik Kedves Vezetőnk. Ők ezt kongresszusnak és tisztújításnak hívják, bár ellenlábas se a pártelnöki, se a pótviktori helyekre nincs. De legalább nem nyomasztja őket a tét, mindenki lehet felszabadult, és licitálhatnak egymásra jobbnál jobb beszédekkel a nap végén kiosztható Aranyszavú Kretén díjért. A felszólalók beszédeik alapján egy hete a Legteljesebb Képzavar című kézikönyvvel keltek és feküdtek, míg úgy nem feszítette őket a mondanivaló, mint bélhurutos szürke marhát az alfarhang.

Kövér László adta meg az alaphangot a hülyeség cunaminak, mikor azt mondta:

"Az eltökéltségen, a határozottságon semmit se változtassunk, egy jottányit se engedjünk, de ezzel párhuzamosan fokozott óvatosságra, alázatra, és bizalmatlanságra inteném magunkat."

Semmire nagyobb szükség nincs egy családias polkaszinóban, mint a bizalmatlanságra. Mi nem bízunk bennetek, úgy van rendjén, ha ti se egymásban. Mit lehet tudni? Az ártatlanul bégető külső alatt bárkiben ott lapulhat egy Kövér László.
Lázár János szerint ők "derekasan helytálltak a politikai öttusában. " Vagyis magas lóról beszéltek velünk és a világgal, volt asszójuk az IMF-től kezdve Unión keresztül Velencei Bizottságig mindenkivel, kilőtték az olyan népellenségeket, mint a Költségvetési Tanács és helyrajzi nevesek, a matolcsyzmusban elszámolt költségvetés miatt úsznak az árral, és igyekeznek elfutni a bukás elől. Közölte azt is, bár tanácsolták neki, ő bizony nem kér elnézést ezért a sodrásért. Hogyisne, kért már a luxus Audiért, a lézerblokkolóért, az annyit is ér-ért, úgyhogy picsábamár'.Kedvenc képzavarom kiagyalója, és egyben a nap díjának nyertese egyértelműen Harrach Péter. Ő egy másik idősíkon, saját dimenzióban él, ahol a KDNP a Fidesz nélkül is 6-7%-ot tudna szerezni bármikor egy választáson. Egy olyan világban ahol: "a KDNP világnézeti párt, a horgony, a csapkodó hullámokban, a Fidesz szerepe a mozdonyé." Megvan a kép, amint valaki megpróbálja lehorgonyozni a mozdonyt a csapkodó hullámokban? Nincs? Segítek:Lássuk be, vállalásnak ez elég merész, a Spongya Bobik kapnak lumbágót eleget, míg úszásra bírják azt a rohadt mozdonyt. Hacsak nem egy felfújható gumimozdonyról beszélünk, de annyira vakmerő még Harrach sincs, hogy kipukkadás után gumicsomóvá aszalódó valaminek láttassa a Fideszt.

Navracsics Tibor szerint a hit és a bizalom az, amit nem szabad elveszíteni akkor sem, "ha sokszor nehéz átlátni a döntéseket, és sokszor a fideszesek egzisztenciája bánja." Bízzanak tehát a kormányzásban rendületlenül, más választásuk nekik sincs, ha itt az idő.Pokorni Zoltán is alkalomhoz méltó beszéddel készült, nehogy csalódást okozzon: "Az ország megújítása olyan, mint a temetőáthelyezés - mondta, és bár a balneológia kitárgyalása után nehéz komolyan venni amit mond, reméljük nem arra célzott, hogy kormányunk az ország új sírját ássa éppen.És ugye a végén jött Kedves Vezetőnk, lehengerlően, lényegre törően, a tőle megszokott színvonalon. Kiállás és nagyszerűség, meg némi ökölharc jellemezte őket az elmúlt időben:

"Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón legyintést".

Cserébe ők letépték Orbán fél arcát, hetekig úgy nézett ki, mint egy leszakított Trapper farzseb.
Szijjártónak a német diplomácia lépett a szájába a Merkel afférért, Kovács kommunikációtitkárt meg Kroes asszony sétáltatta pórázon, míg át nem írtuk a médiatörvényt. De mindez nem számít, mert mi megmutattuk Európának, hogy merünk magunk lenni, és így szállunk le a bicikliről, világos? Orbán szerint "2011-re Európában erősebb a pozíciónk, mint valaha, sikerült az Egyesült Államokkal is új alapokra helyezni a kapcsolatokat...

és Kínával megtaláltuk a kapcsolatépítés alapjait.

"Háborúban állunk az adóssággal, az adóssággal nincs békés egymás mellett élés, vagy mi győzzük le őt, vagy ő minket, amíg van adósság, addig mások keresnek rajtunk." Ez bizony egy nagy igazság. Most éppen azok keresnek és röhögnek rajtunk, akiktől magasabb kamatra vettünk föl ezer milliárdot az elmúlt egy évben, mint az IMF-től tehettük volna. Úgyhogy vesztésre állunk az adóssággal szemben, 21 ezer milliárd fölött még nem volt soha, Gyurcsányék alatt sem. De no para, hisz a nyugdíjlóvé majd kozmetikázza az adatokat világbajnok módon, tessenek szépen megnyugodni, halkabban zörögni, mert a fogakhoz vert garas lármája megzavarja a nemzeti együttfüllentés áhítatos pátoszát.

Kedves Vezetőnk szerint az eredmények már látszanak, bár egyelőre apró mozaikkockák formájában, rendszertelenül uralják a teret. Ha összerakom a lehorgonyzott mozdonyt az átköltöztetett temetővel, a politikai öttusát az elvárt bizalmatlansággal, akkor bizony előttem nem egy működőképes ország képe rajzolódik ki belőle, hanem egy centralizált párt sajátos látomásainak mellbevágó elegye.

Tegnap szimbolikusan is véget ért a korszak, ami európai államok esetében 14 évente, - vagyis Orbán politikai karrierje esetében most, és soha többé - jön el. Átadtuk a stafétát a lengyeleknek, úgy tettünk, mintha örülnénk, még egy hordó szamorodnit is vittünk, mer'az olyan jelképes. Végülis akár szürke marhát is vihettünk volna - ezek vagyunk mi, emlékezzél ránk - de a borral jobban kifejezhető volt, hogy Kedves Vezetőnk hazatérve be fog szomorodni, mert át kell engednie Európa trónját.
Elnökségünk nagyjából olyan vegyes volt, mint a koldusszar. A szürke eminenciások, akik valóban komolyan vették az elnökséget és a rájuk bízott feladatokat, jól teljesítettek. Taposták a bringát serényen, intéztek, szerveztek, lebonyolítottak, kaptunk is az elvégzett munkájuk után némi elismerést. A diplomáciánk is kitett magáért, bár talán jobban jártunk volna, ha ezeket a részfeladatokat is az Európát közelről is látott bürokraták végzik, úgy talán nem lett volna ekkora a saller.

Valamiért nem értékelték Kedves Vezetőnk fotelforradalmár stílusát. Gyakorlatilag le sem szállt a repülőről, máris megtámadták ezt a mesehőst a médiatörvény miatt. Amit ott és akkor kaptunk, az elrendezte az elnökségünk megítélését kapásból. Az utána következő fordítási és ferdítési bohózat Kovács államtitkártól, és Szijjártó kabátlopási históriája a német diplomáciával világossá tette, mihez tartsa magát mindenki, aki értelmes szóra számít a magyaroktól. Kroes asszony ráhatására aztán, ha duzzogva is, de módosult a médiatörvény, és kezdődhetett az érdemi munka. Az mondjuk nem lett volna baj, ha a fő vállalások nem lettek volna tele ellentmondásokkal.

Orbán itthon március 15.-i beszédében kijelentette, Brüsszel nem diktál nekünk, mert attól válik duzzogóssá a magyar jobboldal, ha megmondják neki mit mire költhet. Erre mit tesz Isten, az EU közös gazdasági kormányzásáról Viktor segítségével elfogadott hatos csomag kimondja, de, bizony pont a belebeszélés, és a túlköltekezés esetén aktuális picsánrúgás alapjait tették le a vezényletével.

A roma stratégia hazai pályának és biztos győzelemnek számított, a gyöngyöspatai eseményekkel viszont remekül bemutattuk: abszolút nem értünk ehhez mi sem, ekkora mellénnyel nem kell csinálni. Sebaj, a közlöny legfrissebb számában már megjelent, hogy Gyöngyösi kistérség egyes települései - többek között Gyöngyöspata - kiemelt településnek számítanak a közfoglalkoztatási és szociális földprogramban. Hurrá, megteremtődött a látszat, tényleges megoldást keresni meg marhaság.

De legalább a horvátok csatlakozásának előmozdítása egyértelmű siker, még ha nem is számított rá senki. De ebben a helyzetben örülni kell annak is, ha Fortuna néha gúnyos vigyorgás helyett mosolyra húzza a száját, ha Magyarországra néz.

Viktor most szusszanhat egyet, hátradőlhet és megpihenhet. Na nem sokáig, mert kedden újra vesszőfutás következik. Magyarország Homér Simpsonja  céltáblának öltözik, és megpróbálja elmagyarázni, hogy a Velencei Bizottság mit nem értett meg, mit fordítottak megint rosszul, és különben is, a pártalkotmány európai és haladó szellemű, mert Brüsszel és Strasbourg között íródott vonatozás közben egy iPadon.




 

Nagy napra virradtunk drága Feleim! Imhol a pillanat, mikor elválik búza az ocsútól, szar a májtól, meg úgy egyáltalán kiderül, mit is kell a gyakorlatban médiatörvény alatt érteni. Az EU elnökségünk lejárt, mától hatályos a médiatörvény büntető szakasza.

Számtalan helyen téma volt, tőlem is sokan kérdeztétek: mi lesz július elseje után? Erre az egyetlen adható válasz: július másodika. Vagyis nekünk blogoknak pont semmi, az lesz. A törvény betűjének értelmezése sok találgatásra adott okot, de aki követte az események, magyarázatok és javítások kronológiáját, annak világos: magán blogot se regisztrálni nem kell, se Szalai Annusmaris nem fog rávetődni a blogszférára vendettára éhesen, mint láncaitól szabadult sokfejű, csattogó fogú vérszomjas hidra.Ugyanis nincsen rá lehetősége. A médiatörvény módosítás részletes indoklásának 1.§-a így szól:

"a törvény hatálya az önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett gazdasági szolgáltatásként működtetett médiaszolgáltatásokra és a sajtótermékekre vonatkozik. Ez a pontosítás tisztázza, hogy a médiaszolgáltatás nem vonatkozik a nem gazdasági céllal üzemeltetett magánkommunikációs csatornákra ( pl. a blogokra)"

Vagyis rettegni felesleges, arról írhatsz amiről akarsz, és ahogy akarsz, pont mint eddig. Határt egyedül a BTK-PTK szab a mondanivalónak, de továbbra is alkotmánybírósági határozat szabja meg, mit kell eltűrnie egy közszereplőnek. Úgyhogy a véleményblogok tömeges halála és rommá bírságolása egyelőre elmarad, alapjáraton sem érdemes ezért a zoknit lefosni. A mi-honnan-minek számít, és gazdasági szolgáltatás-e a kirakott banner kérdéscsokor magyarázatáért tessenek ide kattintani.

Számomra nem is az volt meglepő, hogy a blogszféra rémüldözött a kussoltatás fenyegető rémétől. Sokkal inkább az, hogy még tegnap este egy rendezvényen is politikus szájából merült föl a hónapok óta szokásos, tejóistenmostmilesz kérdés. Kritizálni való akad a médiatörvényen éppen elég, de mondjuk hitelesen előadni ezt a pontos ismeretek nélkül tényleg nehéz. Igen, ezzel pont azt akarom mondani, hogy kedves politikus uramék is lehetnének sokkal felkészültebbek és naprakészek a kritizált pontokban.

A fentiek miatt én a blogszféra szólásszabadságáért nem aggódom. Sokkal jobban érdekel, hogy mi lesz a sajtóval, hírportálokkal és egyéb médiákkal, akiket simán bírságolhat a Szalaihatóság? Mennyire fog működni az öncenzúra, változik-e a szerzők hangvétele, és lesz-e megfelelő bátorság a furcsa ügyeknek utána menni, ahogy eddig? Melyik portálé lesz az első bírság, ki lesz a médiatörvény mártírja? Sok még a megválaszolatlan kérdés, és csak az biztos, hogy a világ sajtója árgus szemmel figyeli mától az esetleges változásokat, következményeket.

A Velvet, mint sajtótermék elköszönt a kommentelőitől, (egyelőre) itt viszont továbbra is szabad a vásár: ti mit gondoltok, mi fog változni a hazai médiában leginkább?


 

Száguld a tech világ drága Feleim. iPadon íródik alkotmány, a legnépszerűbb blogger is inkább nyomul a faszbúkon, mint a kapcsolat.hu-n, Brüsszelből is csivitelnek hazafelé a Für(j)ek, és a blogger politológusnál is központi probléma, hogy hová a francba tűntek el a lájkjai?!

Én magam is bizbasz rajongó vagyok, mottóm: ahol térerő van, ott internet is van. Legyek itthon vagy külföldön, van nálam olyan eszköz amivel a kétoldali akut információfüggőségemet ki tudom elégíteni. A bárhol elérhető információ halmazhoz viszont nem járulok hozzá semmivel. Nem töltök fel hirtelen lőtt képet a faszbúk profilomra, mert nincs, nem csipogok Twitteren az ezredik megtett kilóméter után, hogy sájgecc, ennyi üléstől teljesen bepállott mindenem, és olyan szagom van, hogy leolvadt tőle a tükörről a csokornyi wunderbaum. A blognak sincs faszbúk oldala, se böködhető lájk gombja, mert jobban szeretem, ha ide magatoktól jártok. Ezért néha elcsodálkozok, ha olyan emberek is rákapnak az internet világára, akikről első ránézésre azt gondolnád, hogy az információs szupersztrádán lévő sebesség elgázolja őket, mint sínen vaklászó juhászbojtárt a debreceni gyors. Helyette viszont egy mozdulattal felkapaszkodnak a robogó szerelvényre, neked meg a csodálkozás marad: Te is fiam, Benedek?

Tegnaptól XVI. Benedek pápa is nekünk, illetve világszerte a híveknek csivitel a Twitteren.
Ami kis lépés egy embernek, az nagy lépés az egyháznak - gondoltam, de aztán keresgélni kezdtem és érdekes dolgokat találtam. Őszentségének van például személyes honlapja, rendelkezik Facebook profillal,  a Vatikánnak saját YouTube csatornája,  és hírportálja is akad. Pont úgy néztem ki a fejemből, ahogy most ti, aztán ha lassan is, de leesett: nemrégiben járt nála a leghaladóbb szellemű európai politikus, és ha már ott volt, felokosította az internet és a közösségi oldalak jelentőségéről.
Ezek után kíváncsian várom, mivel lep meg bennünket Benedek. Csak a Jóisten és a vallás lesz porondon, vagy esetleg megpróbál valami emberközeli, személyes hangot is megütni? Lesznek beszámolók, hogyaszongya: Megint itt jártak Orbánék, micsoda szép család. Mondjuk az a nagy lakli gyerek amelyik helyette hebeg biztos nem ettől a helyes asszonykától van. De akkor kitől? Vagy: Ha erre a Semjénre nézek mindig arra gondolok, hamarabb is szemet hunyhattam volna az óvszer használata felett. Esetleg kisajátíthatná az online imapiac - ne röhögjél, van ilyen - katolikusokra eső hányadát, és nyomhatna személyre szabott imádságot a követőinek.

Egyrészt nem baj, ha a vallás is halad a korral, és kihasználja a kor technikai vívmányait. Elég széles az internet, elférnek rajta és engem nem zavarnak.
Másrészt viszont a digitális világban két isten van, Processzor és Sávszélesség, őket imádják a hívők. Így nem vagyok meggyőződve arról, hogy a webkettő minden szeletét lefedő nagy online nyomulás nem fog visszaütni előbb vagy utóbb. Azért, mert én nem hiszek Istenben, nem járok templomba, még tiszteletben tartom, ha másnak ez fontos. De azt gondolom a vallást gyakorolni leginkább közösségben érdemes, mondjuk templomi szentmise közben, és nem otthon a monitor előtt, vagy vacsora alatt az okostelefon képernyőjét böködve. Tudom, a hit nem válogat, annak mindegy hol vagy éppen.

De a liturgiát nem fogja tudni pótolni egy Twitter üzenet akkor sem, ha magától Benedektől származik.
 

Segítség, segítség, gyorsan segítsenek! Kormánypártunk egysége varrás mentén reped!

Úgy látszik Kína, és a tibetiek elleni fellépés, no meg annak pofátlan indoklása kellett az első repedések megjelenéséhez a Fidesz egységének eddig szilárdnak hitt Nagy Falán. A képviselők között is népszerűtlen intézkedések elleni berzenkedésekről csak a hírportáloknak névtelenül nyilatkozó párt prominensektől tudtunk, azonban a nyílt szembenállás minden esetben elmaradt.

Eddig.

Ma Orbán Viktor a parlamentben átlépett néhány határt, amit már a vele egy frakcióban ülők némelyike sem tudott lenyelni szó nélkül. Kedves Vezetőnk nem szarozott sokat, hanem elmondta: Magyarország szabad ország, véleménykifejezés van, mindenki szabadon ott és arról fejezi ki a véleményét, ahol és amiről szabad. Magyarországnak szüksége van a kínai kapcsolatra, és ne lármázzon senki, mikor pénzért áruljuk magunkat. Nekem innen nézve úgy tűnik, azért Ven Csia-pao-nak Londonban nem okozott maradandó lelki sérülést az a néhány tucatnyi tüntető, akik pár helyszínen a rendőrök vegzálása nélkül beinthettek neki. Lehetett ezt intézni így is, meg Orbánosan is, hogy a Kínával lelki közösségben eltöltött hatvan évből arra a negyvenre emlékeztessen, amire legkevésbé emlékezni karunk.

Szabó Máté ombudsman ingerküszöbét is sikerült túldobni ezzel, de sikerült kiakasztani néhány Fideszes honatyát is. Szájer József, Gulyás Gergely, és a Szabadság Kör fideszes politikusai is arccal-névvel tiltakoztak a kormány és a hatóságok eljárása ellen, és felszólítottak, tartsák tiszteletben a gyülekezés és a jogszerűen gyakorolt tiltakozás szabadságjogát. Ezért részemről maximális respekt! Szájert és Gulyást az alkotmányozás alatt kritizáltam eleget, de ezzel a lépéssel világos lett, hogy ők valóban hisznek abban az alkotmányos rendben, amiben nem megengedhető a szabadságjogok bármilyen okból történő kurtítása. Az alkotmányuk létrehozásának módjával, és helyenként a szövegével továbbra sem értek egyet, de innentől az említett urak alkotmányosság iránti elkötelezettségét nincs okom kétségbe vonni.

Ám a repedés ha megindul, nem áll meg egykönnyen. A példa ragadóssá válik, és mások is összeszedik a bátorságukat a tiltakozásra, ha alkotmányossági kérdéseket vet föl mondjuk a "Mennyi idő alatt verjük ki Gyurcsányból a beismerő vallomást" törvény.  A sokadik variáció után Cser-Palkó módosítóját fogadták el, ami szerint ismét 24 óráig nem találkozhat kiemelt ügyben gyanúsított a védőjével. Hiába indítványozta Rubovszky György, hogy hagyják már az egészet a francba, alkotmányellenes is, az Alapjogi Chartával is ütközik, a többség csak bólogatott Orbán akaratának megfelelően. Tizennégyen, - köztük Németh Zsolt külügyi államtitkár - viszont nem voltak hajlandóak megszavazni ezt az agymenést. Németh gondolom tudja mi vár rá, ha az elfogadott és megszavazott törvényt kell majd magyaráznia Európa szerte, és esze ágában sem volt a nevével és szavazatával asszisztálni ehhez. Ha a Kínával való üzletelés körülményeinek és a tegnapi napnak tanulsága az, hogy a kormányoldalon is vannak azért néhányan, akiknek nem fér le minden a torkán, akikben időnként megszólal a lelkiismeret, akkor örüljünk ennek.

Mert a hitelesség morzsája is nagy szó egy olyan országban, ahol az elmúlt húsz év minden elve olcsón eladó.

Nincs élet pártszavazás nélkül, ám vele meg pláne nincs - ez kép látszik kirajzolódni az MSZP háza táján. Nekem legalábbis ez következik a pártprominensek ámokfutásából. Egy hete kongresszusoztak, ahol a Gyurcsány platformja kisebbségben maradt, efölötti örvendésükben pedig rögtön fúrni kezdték a pártszavazást is, adott szó ide vagy oda. Szanyi kapitány őszödözése után most Török Zsolt üzent a pártszavazást preferáló MSZP tagoknak:

Lüke majmok vagytok, bi-bi-bí!

Meg különben is, aki a pártszavazna az unatkozó milliomos, és további romlásba döntené a hazai éhezők millióit, és még Jobbik bérenc is. Én a magam részéről hiányolom, hogy Török nem nevezte az osztályharc árulóinak kapásból a párt belügyeiről szavazni vágyókat, mert azzal lett volna teljes a kép. Nem értem azt sem egészen, hogy mitől vagytok ennyire befosva? Ekkora gáz, hogy az elméletileg népes tagság véleményt nyilvánít, amire majd adni kell? Hasmarsot és agylobot kell kapni azok véleményétől, akiket elvileg ti képviseltek? Ha Gyurcsány és platformja kisebbségben van a pártvezetés, a frakció és a tagság között is, akkor vajon mi szükség van egymás leturházására nekifutásból? Hogy akartok ti így hiteles, támogatást remélő ellenzékké válni? Beszéd van a demokráciáról, de a gyakorlat párton belüli alkalmazásától is agymenést, kézremegést és pánikrohamot kaptok.

Nem sokat javít a képen Török friss szánombánomja sem, amiben kifejti, én Istenem jó Istenem, megremegett az én kezem, vessetek a verembe, vagy verjetek a fejemre.
Este Gyurcsánnyal bevonulnak Kálmán Olgához, mi pedig fotelból figyelhetjük, ahogy egyenes beszédben igyekeznek meghajlítani a tér idő kontinuumot, hogy az időben visszaröppenve meg nem történté tegyék a fiaskót. Az egyetlen szerencsénk, hogy a tér idő gyakori megbontogatásától sem a világegyetem, hanem a szocialista párt fog meghasadni előbb vagy utóbb.

 

"Meglehetősen hosszú időbe telik, míg hazánkban a szocializmus és a kapitalizmus között az ideológia terén eldől a harc: melyik győz. Ennek oka az, hogy még hosszú ideig fenn fog maradni országunkban a burzsoázia és a régi társadalomból származó értelmiség befolyása, és osztályideológiája is. "

Lehet tippelni nyájas olvasók: kitől származik e bölcselet?

Gréczy Zsolt felindulása talán abból az időből mikor kiderült, hogy Pozsgay elvtársat bekasztingolták az orbánalkotmányt előkészítők közé? Esetleg TGM egyik körmönfont társadalmi okfejtésének részlete?

Frászt.

Ezt maga a nagy Mao elvtárs mondta 1957 februárjában a népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről. Azt, hogy gondolatai 2011 Magyarországában is helytállóak lesznek meg maga se gondolta komolyan. Hosszú ideje - 21 éve - dúl itthon is a harc a szocializmus és a kapitalizmus eszméje között, tegnap azonban ez a dolog is eldőlt végre: szocializmus lesz itt, nevezzék bárhogy a jobboldalon. Az okban is igaza van Mao elvtársnak, a régi társadalomból származó értelmiség miatt jutottunk vissza a kiindulási ponthoz, vagy még mélyebbre.

Tegnaptól Magyarország legkedvesebb csókospajtása a Kínai Népköztársaság. Van az a pénz amiért "gazdasági szabadságharcunkat" is örömmel vágjuk be a kukába, és úgy pucsítunk a pénzhozónak, mint Vona Gábornak a gárdaoroszlán. Egymilliárd euró - hitel persze - meg a recli további 11 pontban, ez az árunk, ennyit érünk. Kedves Vezetőnk így örvendezett ennek:

"Hogy végre tudjuk hajtani a teljes gazdasági fordulatot Magyarországon, úgy zártuk ma le a tárgyalásokat, hogy a Kínai Népköztársaság és Magyaroszág szövetségesei lettek egymásnak. Ehhez erős alapokra van szükség, de ezek az alapok már léteznek a két ország közt. Az elmúlt hatvan év és az, hogy hasonlóan gondolkodunk a jövőről, csak megerősítette ezeket."

Mondd csak, kedves Viktor, ezt egészen pontosan hogy is kell érteni? Mi is újra kommunista ország leszünk, államformánk pedig népköztársaság lesz, mert ez kell a klubtagsághoz?

Orbán sajátos vonzódása a kommunista politikusokhoz Pozsgay dédelgetésével, Gubcsi jutalomposztjával régen egyértelmű. Emlékeim szerint az elmúlt hatvan évből negyvenben a kommunizmust és szocializmust építettük együtt Kínával, és ha a jövőnkről is hasonlóan gondolkodunk, az mi egyebet jelenthetne? A Fidesz kormány tegnapi, pártállami időket idéző ámokfutását tekintve pedig el is indultunk a közös úton, fenyegetés és kényszer nélkül, önként.

Az, hogy a 2-3 évvel ezelőtti, Tibet felszabadításáért küzdő élharcosok mára 180 fokos fordulatot véve mentek le kutyába, és a mentalitást átvéve nem harapták a kezet ami majd enni ad, csak visszataszító és szánalmas. De képzeljük el, hogy nem a Megalkuvás Egyetemét Viktor rektor felügyelete alatt kijárók, hanem maga a mai Orbán Viktor megy oda 1989. június 5-én a kínai nagykövetség előtt tüntető Fidesz tagokhoz, és a megjelent Bayer Zsolt és Rockenbauer Zoltán arcába mondja: húzzatok a francba haza, 22 év múlva én fogom az utcára küldeni a rendőröket, és minden erőmmel megakadályozom, hogy egy tibeti is országa zászlajának lengetésével megsértse a Kínai Népköztársaság vezetőjének érzékeny lelkét! Ha ezt ott és akkor megteszi, Bayer hirtelen felindulásból minimum elásta volna az orgoványi erdőben.
Olyan ez, mint amikor a Nagy Testvér sarló és kalapács dömpingjének örültek kötelezően elődeink néhány évtizede. Azzal önmagában semmi bajom nem lenne, ha a gazdasági nagyhatalom Kínával bizniszelne a kormányunk. De mondjátok: tényleg muszáj ehhez elpincsisedni? Hülye ideológiák szajkózása, kutyába lemenés nélkül nem megy? Az ország méltóságának utolsó morzsáit is el kell herdálni arra, hogy az új gazdi egymilliárd euró hitelért a hasatokat vakargassa?

Pedig a kínaiaknál az ebek előbb utóbb a fazékban végzik. Aztán majd dünnyöghetünk magunknak egy új mesét.


 

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Viktor, ne kalapáld a bútort!
Viktor, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a médiáról?!
Ide a tollat! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobnád
az erkélyről a Bulgár urat?!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
trambulinnak használt alkotmányos
dolgokat egész délután,
jogai bimbait lenyírta
s felkoncolta a szabályt.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s a pulpitus tetejére állt.

Véget ért egy álom, Kedves Vezetőnk óriás lett. Sajnálatos, hogy le kell kászálódnia Európa parlamentjének képzeletbeli trónjáról, de oda sajnos nem jutott a hazai betonból. Még. Sebaj, a búcsúbuli azért emlékezetesre sikerült. Nem mindennap fordult elő az elnökség ideje alatt, hogy Barroso és Van Rompuy egy-egy mondatban értékelte Vezetőnk politikusi kvalitásait. Az sem baj, ha az egész egy udvariassági formula volt csupán, és az urak neveltetésüknél fogva megadták a tiszteletet annak, aki március tizenötödikei beszédében a picsába elküldte őket, ahányan vannak.

Viktor persze megrészegült a két mondattól, itta az udvarias szavakat, és nem hazudtolta meg önmagát ezúttal sem. Olyan helyre kis beszédet rittyentett, hogy megkönnyezték mind akik hallották:

"Magyarország az elmúlt években arról volt híres, hogy mi omlottunk először össze pénzügyileg, megelőzve a görögöket, meghamisítottuk a gazdasági adatokat, és orránál fogva vezettük a nemzetközi közvéleményt, az államadósságunkat az égbe lőttük föl, és a pénzügyi egyensúlytalanságunk párját ritkítóan tragikusan nézett ki. Ma Magyarország hozzájárul az európai gazdaság sikereihez, transzparens, kiszámítható és stabil. Minden okunk megvan arra, hogy úgy tekintsük, visszanyertük a tekintélyünket és az elismertségünket, amely egy nemzet önbecsüléséhez mindig szükséges"

Lehet ezt megállni könnyek nélkül? A EP képviselői sem tudták, szerintem zokogva röhögtek szegény, saját kipárolgó tesztoszteronjától betépett Viktoron. Európa szerte közismert, hogy nálunk az utóbbi egy évben egyetlen dolog kiszámítható és stabil: a kiszámíthatatlanság. Esetleges törvényhozás, hasraütés adók egymás után, visszaható törvények, havonta toldozott költségvetés, manyup pénzek lenyúlása, szóval minden olyan dolog, ami onnan kintről szemlélve csupa izgalmas, irtózással nézett hátborzongató történés. Hogy ezzel, meg a botladozó gazdaságunkkal mit teszünk mi hozzá az európai gazdasági sikerekhez, azt szerintem maga Viktor sem tudja megmondani. De legalább dögösen hangzott, és hátha elhiszi valaki Szijjártó Péteren kívül is.

A másik viccparádé nekünk tekintélyről beszélni Európában. Azt jókor időben megalapoztuk most is a médiatörvénnyel, és a körülötte lévő "rossz fordításos", denemértisenki szajkózással, a Kroes asszonnyal való huzakodással, meg a végén duzzogva végrehajtott módosítással. A pártalkotmánnyal és a Velencei Bizottság véleményének kukába hajításával még rátettünk erre egy lapáttal, úgyhogy a Puszta Putyinozás java még most jön.

Ezek után nem csoda, ha őszinte megkönnyebbülést éreztek az EU vezetői, mikor Viktorunknak megmutatták merre is van a hazafelé Brüsszelből.Amíg odabent a képviselők önfeledt kacagástól eleredt könnypatakjaikat itatgatták fölfelé, odakint Barroso hátba veregette Viktort, és odasúgta: így múlik el egy félév dicsősége, kedves barátom.

 

Örvendezzünk kedves honpolgárok, megszületett a mű. Akarom mondani a MŰ, a Magyar Munka Terv. Ha most a nyájas olvasó ajkán kaján vigyorral azt kérdezi, tán'csak nem azt tervezik odafent a Nagy Büdösben, hogy dolgozni fognak, akkor válasz: nem, ez még terv szinten sem fordult meg kormányzati nyakon hordott víztornyokban. Ők dolgoztatni akarnak, sokakat kevés pénzért.

Egymillió munkahely! - harsogta Kedves Vezetőnk országszerte a választások előtt, most pedig nekiláttak a megvalósításnak, tényleg. Igaz, ha megkérdezzük tőlük mennyi is lesz az annyi, akkor a legpontosabb válasz a faszsetuggya. Ugye van az a konzervatív nézet izé, - mert mindenkinek nagyot hazudni nem lehet, különben kiröhögnek - ami szerint 3%-os gazdasági növekedés mellett 292 ezer lesz a munkahelyek száma. Na, ez a kormánynak nem sajátja, ők a lelkesedésben 5% növekedést és 463 ezer munkahelyet álmodnak 2015-ig. A két szám közti lyuk meg a Matolcsy káló, az aprócska számolási hibaszázalék.

Szükség is van a széles hibahatárokra, biztosra menni itt csak így lehet. Különben ismét előfordulhat, hogy egy napon lesz nagy kapkodás, hogy a 85 oldalas módosítás szerint elszámolta Szent Jobbunk a költségvetést, vagy áááádehogy, csak azok a hülye külső körülmények a hibásak már megint. Mindenesetre az tény, hogy a munkaterv megvalósításához rossz előjel, ha a nem elszámolt költségvetés miatt valahogy mégiscsak 25,3 milliárdot nem fordít erre a kormány, mert kell a pénz más, nem elszámolt lyukak betömésére.

Szóval a kezdet remek, nem is alakulhatott volna jobban. A közmunkaprogram még sehol, de a munkaerő piaci alapban máris hiány van. Sebaj, majd jóárasítják a munkaerőt, lesznek bérelhető egyedek, és akkora rugalmasság, hogy fal adja a másikat. Utazó nemzet lesz a magyar, megtanul másik városban, más körülmények között mondjuk stadiont bontani napi négy órában. A sokat utazóknak lesznek vidám barakkvárosok, ahol meghúzhatják magukat abban a húsz órában, ami nem munkával telik. Képzeljük el, hogy nem csak a sokat emlegetett megélhetési segélyes réteg fog ide járni, hanem mondjuk Staubinger Isaura vidéki tanárnő is, aki alól éppen kiszervezte az iskolát valamelyik egyház, és olyan pechje van, hogy még gyereke sincs egy sem. ( tíz éven aluli gyereket nevelő nő, és egyedülálló férfi 2 óra utazásra kötelezhető)
4000 szorgos, stadiont építő munkásra bizony főzni kell, Isaura meg kézilánynak pont alkalmas lesz a népkonyhán. Répát hámozni, krumplit pucolni diplomával is lehet, aki meg pórul járt és munkanélküli lett az ne válogasson.

Addig a pontig egyetértek a kormánnyal, hogy egy épkézláb közmunkaprogramra égető szükség van. De ez csak a modernkori rabszolgaság intézményesítésével elérhető? Mert ez amit kitaláltak nem más. A munkaterv szerint előnyben részesítik majd pl a közbeszerzéseknél azokat a cégeket, akik közmunkásokat foglalkoztatnak, de nem számolnak az így generált tömeges elbocsátási hullámmal. Minek foglalkoztasson valaki 8 órában bejelentve, teljes járulékot és adót fizetve munkavállalót, ha a közmunkás rabszolga kevesebbe kerül, és ráadásul minél nagyobb számban vannak a cégnél, annál nagyobb előnyt jelentenek egy közbeszerzési eljárásnál.Arról nem beszélve, hogy ezzel a módszerrel egy, azaz egy darab új, termelő munkahelyet sem hoznak létre. Kubikosra és malterkeverőre nem sok szükség van ekkora létszámban, eladható, nemzetgazdaságot növelő tételt előállítani képes munkahelyre/munkaerőre viszont annál nagyobb számban szükség lenne. Ilyenből viszont így nem lesz egy sem. Sebaj, a közmunkások felépítik Kedves Vezetőnk és alvezére számára a két panteont, és focimeccsek mellett rendezhetnek benne gladiátor viadalokat a népnek. Létszám lesz hozzá.

Azt viszont tényleg nem értem, hogy miért nincs egy logikus, átlátható és iskolai végzettség alapján differenciáló koncepció? Az önkormányzatokkal, magánvállalkozásokkal kivitelezhető lenne a következő:

1: a diplomások és egyéb felsőfokú végzettségűek dolgozhatnának önkormányzatoknál, besegíthetnének a napi ügyintézésbe, lehetne feladat az adott helység számára hasznos pályázatok felkutatása, azok kidolgozása, esetleg végezhetnék ugyanezt magáncégeknél is.

2: a középfokú végzettséggel bírók, szakmunkások munkára foghatóak lennének településen belül: lehetne pl normálisan működő településgondnoki szolgálatatokat létrehozni, ahol mondjuk a 87 éves Gizi néni kiesett konnektorát csinálhatná a villanyszerelő, a beszakadt kapuját a lakatos, a közparkok-közterek rendbetételét a földműves, az önkormányzati épületek felújítását/karbantartását az építőipari szakmunkások, stb.

3: aki meg végképp nem ért semmihez az menjen kubikosnak és árokkaparónak, stadionépítőnek és gátmagasítónak.

Sok tartósan munkanélküli örülne, ha időnként beleesne egy normális közmunkaprogramba. Egyrészt ilyenkor pénz áll a házhoz, másrészt többségük szeretne valami olyan munkát végezni, aminek - esetleg - értelme is van. Ők is szeretnek úgy gondolni magukra, hogy hasznos tagjai a társadalomnak, és nem lenézett, eltűrt, eltartott rabszolgái egy ostoba rendszernek. Ugyan ezzel sem dobnának sokat a GDP-n, de élhetőbb környezetet biztosíthatnának okosan szervezve mindannyiunknak.

Ráadásul az emberi mivoltuk is megmaradna ebben a furcsa világban.


 

Döntésre jutottam, Feleim! Itt hagyom a NagyFalut, és olyan sebességgel költözöm elfele, mint Alekosz mellől a pornólédik a villából kifelé. Hová a sietség? Találtam olyan települést, ahol nem hatályosak Magyarország törvényei, ahová nem hat a bíróság ítélete. Vagyis, ha lemásolom az önkormányzat viselkedésmintáját, akkor nem törvénysértő leszek, hanem jogkövető állampolgár. Úgyhogy irány Hódmezővásárhely, a korlátlan eladósodottság és törvényenkívüliség városa!

Lázár János arcbőre vastagabb, mint a rinocérosz seggredő ránca. A Fővárosi Bíróság legfrissebb ítélete kimondja: a hódmezővásárhelyi önkormányzat honlapján közzétett feketelista jogtalan, az személyes adatok közléséhez az önkormányzatnak (s)nincs jogalapja. Mit reagálnak erre Lázárlandon: köszönik szépen a figyelmeztetést, de ők a maguk részéről pont leszarják, és a lista marad ahol van.

Így kell ezt, mit pofázik bele a jog meg holmi tökkelütött bíróság egy önkormányzat önkényeskedésébe? Hogy veszik a bátorságot, hogy kötelező érvényűnek vélik az ítélet végrehajtását? Meg egyáltalán, minek szájal egy adatvédelmi ombudsman, mikor hamarabb lesz kivágva a francba, mint a feketelista eltávolítva Hódmezővásárhely honlapjáról?

Úgy gondolom ideje revideálni álláspontomat Lázár legújabb törvényjavaslatával kapcsolatban. Igenis legyen 24 óra védelem nélküliség kiemelt ügyekben. Akkor - talán - előfordulhat még az is, hogy a Hódmezővásárhelyi Bosszúhadjárat névvel, arccal lejáratott emberei kérdezgethetik majd McLázárt elsőként, 24 óráig szabadon.


 

"Asztalra pohár, tányérba étel,
Zabáld ki magadból azt, amit érzel.
Utolsó sansz volt, ezt mindenki tudja,
Sose volt még ennyire durva.

Mintha csak egy szekrénybe zártak volna,
Ahol apró kis üvegek
Finom kis mérgekkel a begyükben
Csak arra várnak, hogy téged tönkre tegyenek."

A matolcsyzmus megbukott, tegnap írásba is adták. Rogán Tonyó és a Léhűtők Bizottsága megállapította, hogy a bruttó 300 ezer forint alatti bérek nettó értéket úgy vágták haza az egykulcsos adójukkal és annak körítéseivel, mint egyszeri forgatókönyvíró a nemzet Magdi anyusát: visszavonhatatlanul.

Nem segített ezen se izmozás, se szájmenői mindenki jobban jár hazudozás, a késői felismerés meg pláne nem. Aki arra számított, hogy logikus lépésként kormányzati szinten igyekeznek megoldani a blamázst, esetleg Szent Jobbunkkal újra számoltatják az új adórendszer vonzatait egy kölcsönkért golyós számoló alkalmatosság segítségével, az tévedett. Kormányunk, aki nem téved és nem hibázik, hazudni meg végképp nem szokott minden második szavával, ezúttal kénytelen volt a versenyszférához fordulni segítségért.
Ajánlást tettek az OÉT előtt 4-6%-os béremelésre, kompenzálandó a bérkiesést. Ezt az egyébként nem kötelező jellegű javaslatot a versenyszféra a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tette maradéktalanul a magáévá. Miért is tette volna, mikor a gazdaság olyan lankadt, mint a matuzsálem pöcse, aki már csak húzni tudja, tolni nem? Szóltak elégszer, srácok, gond lesz a kréta körül, ne csináljatok bohócot magatokból a Matolcsyba vetett vakhit miatt.

A blamasorozat azonban nem akart véget érni, sőt. Rogán Tonyó vezetésével felállt az a bizottság, aminek feladata volt bizonyítékot szerezni, majd írásba adni a matolcsyzmus impotenciáját. Rogán pedig egy médiatörvény módosítás és szappanopera szereplés közben bizonyította, nem véletlenül tagja a Fidesznek csattogós falepkés gyerekkora óta: megszülte a statáriális rendelettervezetet a renitens versenyszféra farbarúgására: a kormány a jövőben meghatározza, mekkora béremelés lesz kötelező abban a munkaadói szférában, amihez a világon semmi köze, és ami túlnyomó részt összehordja az elherdálni valót a mindenkori kormány számára.

Lesz itt móka és kacagás azoknak, akik nem állnak be a Nemzeti Együttkipótolás Rendszerébe. Kizárás a közbeszerzésekből, állami pénzalapi támogatásokból, elesnek a részmunkaidős támogatásoktól, és a pályakezdők foglalkoztatása után járó kedvezményektől is. Pluszbónusz, hogy a kormány internetes szégyenfalára is fölkerülnek.
Egyrészt Kádár János most boldogan vigyorog a pokolban, hogy ez a magát jobboldalinak nevezett valami kommunistább még náluk is. Másrészt ebből lesz ám annyi megteremtett új munkahely, hogy csak győzzétek számolni. Főleg, ha elveszitek a pályakezdők támogatását is azoktól, akik örülnek annak is, ha a jelenlegi körülmények között elvegetálnak valahogy.

De érdekes az is, hogy a szekatúra 2012 januárjától 2014 januárjáig tart. Naná, mit gondoltál? Kampányidőszakban manduláig benyalni szokás, nem baszogatni a munkaadót.

Nem tudom, ezek emlékeznek-e még a 2002-es Nagy Kampányhúzásukra, mikor hasonló arroganciával gyakorlatilag a duplájára emelték a minimálbért? Akkor is, most is 8-900 ezer ember munkaviszonyával játszottak, és visszanézve nem lett abból sem egy klasszikus sikersztori. Hiába írt ki Matolcsy ( kinek a zseniális húzása volt az is, baszki...) pályázatot 15 milliárd értékben a munkaadók költségeinek ellentételezésére, ha 124 milliárdos kárt okozott vele, főleg a kis és középvállalkozások körében. A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoktól 52, a 0-5 fősektől 72 milliárdot vettek el így. Vagyis akkor is a legkisebbek szívtak, nekik kellett a kevés alkalmazottból még kevesebbet csinálni, hogy működőképesek maradjanak valahogy. Így lesz ez most is, kétsége ne legyen senkinek.

Tanulságot levonni minek? Orbánisztánban nem szokás abból sem, ami - többek között - előidézett egy bukást, és 8 év duzzogást okozott. Sebaj, akkor is kihúztuk valahogy, most is menni fog. Ti meg egyszer csak megtanuljátok, hogy a matolcsyzmussal a bőrötöket viszitek a vásárra. Vélhetően utoljára. Mert a folyamatos elkúrás sorozatból kurvára elég már.

Új fejezet nyílik a Hoffmann meséi című teleregényben. Rózsi néni az utóbbi hetekben helybe ment a sallerért: elbukott a Pokorni Hadjárat, ráadásul egyre másra tüntetnek hol a tanárok, hol a diákok, hol mindketten közösen egy-egy iskoláért. Egy év alatt nem sikerült se közoktatási, se felsőoktatási törvényt gyártani a Nemzeti Törvénygyár számára, a teszetoszaság pedig a szakmai alkalmatlanságnál is nagyobb vétek Orbánisztánban.

Joggal kérdezi a nyájas olvasó, hogy akkor vajon mit csinált Rózsika egy álló évig, és mik a tervei a jövőre nézve? Az első kérdés megválaszolása nem bonyolult: harcolt a szentem. Többnyire a Pokornival való pofozkodás töltötte ki ideje nagyrészét, legalábbis felmutatni sacc/kb ezt tudja. Oktatási törvényeink talán jövőre lesznek, a pedagógusok életpályamodelljére kamutervezet sincs. A beígért bérnövekedés elmaradt, cserébe emelt óraszámmal számolhatnak, meg csókpuszira ellátott helyettesítésekkel.

Hoffmann elmúlt éve nem az a kifejezett sikersztori, az ember megérti, ha a sok stressztől kiégett, mint valóságshow hős a csökmői falunapon.
Logikus lépés, ha lemond, és végre olyan ember kerül a helyére, aki nem keveri iskolát a kaszárnyával. A Kedves Vezetőnek írt lemondólevéllel el is volna intézve az ügy, ha komolyan gondolná. De, mivel négyszemközti tárgyalást is kért Orbántól, szerintem itt megint a farka csóválná a kutyát esete forog fenn. Mit akarhat még Viktorunkkal egyeztetni, miután legutóbb is csak ordítozás lett a jutalma? Ha valóban elege van, és nem érzi a támogatást a munkája iránt, akkor minek ez a csevej?

Szerintem esze ágában sincs lemondani. Amit nem kapott meg a Fidesz etikai bizottságától, azt most a lemondás belengetésével megpróbálja személyesen Viktorból kisajtolni. Nem a bizalom itt a kérdés, hisz egymásban bíznak ők a legkevésbé, hanem Pokorni lakoljon, vagy legalább egy körmöst kapjon és osztályfőnökit, ez a vágya tárgya. Szerencse, hogy az oktatás körül a legnagyobb gond manapság, hogy Hoffmann asszonyság érzékeny, megsebzett lelkecskéjére gyógypuszi kerüljön.

Kíváncsi vagyok mire jut Orbánnal. Vezérünk nem sieti el a sebnyalintást, egyelőre nincs tervben Hoffmann asszonyság lelkének ápolása. Kérdés, hogy a belengetett lemondással mekkora koalíciós feszültség generálható, aminek elkerülésére Viktorunk hajlandó lesz-e egy tockost leosztani a bálnatenyésztő képzés megszüntetéséért lobbizó Pokorninak. Most az egyszer remélem, hogy hű lesz önmagához, és megmutatja világosan a kereszténydemokratáknak: nulla százalék a zsarolási potenciál, amivel bírnak.

Hoffmann asszony meg mehet a levesbe betűtésztának.

Jelentős nap volt a tegnapi: nyugdíjba ment az őszödi beszéd. Szanyi kihisztizte, Gyurcsány leírta amit tud, a tudást Mesterházy olvasatlanul ledarálta egy iratmegsemmisítővel. A fecnihalom fölül azért még üzent a belügyminisztériumnak, legyenek már kedvesek előásni az egykori nyomozati anyagokat addig a pontig, amit még bizonyítani lehet. Pintér Sándor és hivatala meg visszaüzent: lófaszt tesókáim, "a szocialisták kíméljék meg az országot a múlt vitáitól."

Vagyis nem érdeke itt senkinek, hogy az őszödi szivárogtató személye ismert legyen.

A szocikat még értem, ők azért nem biztos, hogy szívesen szembesülnének azzal, hogy ki borította rájuk a húgyosbögrét 2006-ban. De az azért meglepett, hogy az Orbán kormánynak sem érdeke felfedni a személy kilétét. A belügyminisztérium üzenete nem csak a szociknak szól, hanem a Fidesz szimpatizánsainak és egyéb komment trolloknak is: tessék szépen megkímélni az országot a múlt vitáitól, az őszödi beszéd megtette amit lehet, az őszödi beszéd nyugdíjba mehet.

Innentől viszont a hadjáratot nem értem. A Fidesz egyetlen választási ígéreteként számontartott elszámoltatási biznisz lassan az érdektelenségbe fullad. Budai Gyula néhány milliós ügyekből gyúr fikagyurmát, a Nemzeti Gyurcsányvadászathoz meg nincs muníció. Tegnap éppen a hiánykutató bizottság előtt mutatta be, hogy miért fossa le a zoknit tőle a komplett Fidesz Orbánnal az élen. A felelősség ráeső részének vállalásával retorikailag zseniálisat húzott, Nemzeti Trubadúr Péter izmozását meg riposztozással fordította a visszájára.

Törvény kell ellene, ha más nem segít. Majd, ha lesz vér a pucában eldönteni, hogy megvonják-e a mentelmi jogát, vagy sem, akkor pórázon elvezetik és bekasztlizzák jól, hadd örüljenek az erre izguló hívek. Odabent meg 48 óráig majd nem védő, hanem nemulass várja. McLázár szerint elég 24 óra védtelenség, az is hozhat eredményt. Őszintén kíváncsi vagyok, hogy miért éri ez meg ennyire? A védelem korlátozása alkotmányellenes, ha be akarják vezetni, akkor hivatkozott (és szerintem rosszul értelmezett )strasbourgi ítélet ide vagy oda, a szentséges Fideszlakotmány szövegét bizony módosítani kell. Olyan hosszútávra készült ez is, hogy még a hatályba lépést sem éri meg radír és átírás nélkül.

Ügyesek vagytok, ehhez szívből gratulálok.

Mondjátok, mivel lesz gyorsabb az eljárás védő nélkül mondjuk Gyurcsány esetében? Mihez fogtok kezdeni 24 óráig? Kiveritek belőle amit hallani akartok, vagy Szijjártó Orbán monológokat olvas fel neki, amitől hátha összeroppan? Sanszosabb, hogy adott idő alatt nem szól egy szót sem, cserébe röhög majd az erőlködéseteken. Az gondolom nem fordult meg a fejetekben, hogy a passzus ütközik az Alapjogi Chartával is, és megint köpőcsészének használnak majd minket a nemzetközi lapok. Ahogy arra sem sikerült gondolni, hogy nem ti lesztek kormányon az idők végezetéig. Akkor meg majd Ferkó jön, és lemeccseli  a visszavágót.Ér ez ennyit? Az őszödi szószátyárt felfedni nem közérdek, de Gyurcsányt üldözni tehetetlenül, magatokból hülyét csinálni újra és újra meg igen?




 

Forradalom van a mi utcánkba', bohóc lett a falu legszebb lánya,
Hivatalos vagyok oda én is, elmegyek, mert százszor üzenték is.
Ideges lett a vőlegény násza, a vőlegényt elosonni látja.
Ne siessél, Viktor gyerek mámma', a parlamentben esküt tettél rája!

Milyen forradalom az olyan, ami elől megszökik az ország numero unó forradalmárja? De kérdezhetem úgy is, hogy milyen forradalmár az ilyen? Azt mondjuk tudtuk, hogy kétoldali akut bohócfóbia kínozza, de igazán rám cáfolhatott volna.
Helyette elosont Pozsonyba a Visegrádi Négyekkel bájcsevegni, és Iveta Radicovának mentegetőzni Kövér legutóbbi nyilatkozata miatt. Közben gondolom vigyázott rá, hogy háttal üljön a határnak, az összes tévének és laptopnak, amiken feltűnhetnek az itthoni vágóképek. Kár, hogy a szájhősnek nem volt annyi bátorsága, mint a hasonló helyzetben lévő cseh kollégájának, Petr Necasnak, aki a sztrájkhelyzet miatt lemondta a pofavizitet, és otthon várta ki a tüntetések végét.

Sebaj, magyarhangjainak adott munkát eleget. Nemzeti Trubadúr Péterrel átkiabáltatott a határon, hogyaszongya megálljatok pecsenyesütögető lator kutyák, megyek én még haza! Közvetlenül azután, hogy a térdem remegése elmúlt, és támaszkodás nélkül ki tudok botorkálni a kocsiig. Mer' a nemzeti ügyek kormánya a zemberek pártján áll, úgy különben, csak most éppen nagyon el vagyok foglalva a távszervezéssel, hogy innen irányítva elég bohócbusz utasait vegzálják a hűségesek az emhármason.

De igazán kitett magáért a kettes számú szinkronhang, Győri Enikő EU ügyekért felelős államtitkár is. Ő kézbesítette Kedves Vezetőnk levelét az EP alkotmányügyi bizottságának ülésén. Szegényt megsajnáltam. Nagyon ciki lehetett felolvasni, hogy ez a mi Viktorunk EP barát megközelítést nyomott az elnökség ideje alatt, aminek vélhetően szerves része volt a március 15.-i beszéd. Vakarózhattak rendesen a képviselők, vajon milyen lehet a mi Viktorunk akkor, ha éppen nem az EP barát program van a fejében lévő merevlemezre installálva? Azonban Vezetőnk itt sem érte be kevéssel, így a nap fénypontjaként Jerzy Buzeknak is intelmet küldött: az EP a jövőben az eddiginél több fórumon, már közvetlenül a részdöntések előtt jelezhetné aggályait a készülő keretköltségvetésről.

Vagyis az egyetlen dolgot ajánlotta az európaiaknak, amitől ő maga jobban irtózik még a bohócoktól is: széles(ebb)körű egyeztetést. Őszintén kíváncsi vagyok, ennél a pillanatnál hányan kezdtek el hangosan röhögni?

Amíg Viktor határon kívül hintette az igét, addig itthon 19500 választópolgár vette a fáradtságot, és írásban megvonta tőle a bizalmat. Ez tény, komolyabb számmisztikába nem mennék bele. Az biztos, hogy amikor én az Alkotmány utca felé jártam, akkor innen nézve is sokan voltak......meg az ellenkező oldalról nézve is.A hangulatra nem lehetett panasz. A szervezők gondoskodtak gyakori pfújolni és takaroggyozni valóról, a szomorú az, hogy bár gyakran volt hatásvadász az elhangzott mondanivaló, sajna igazuk volt. A tömeg skandált és elégedetlenkedett, szidták Viktort, mint a bokrot, és nem hiányoztak a transzparensek sem.Lehet majd mondogatni, hogy bohóckodás volt ez az egész. Viszont érdemes észrevenni, hogy a szakszervezeti mozgalom és az elégedetlenség lassan kitermeli a maga egységét és vezetőit. 19 megyeszékhelyen és a nagyfaluban is megmozdultak az emberek. Találtak két olyan arcot Kónya Péter és Árok Kornél személyében, akikben van elég kraft és kurázsi, hogy kiálljanak a kormánnyal szemben.

Olvastam pár helyen, hogy Kónyát piszkálták azért, mert sokat beszélt. Ez igaz is, de én a tömegben az arcokat nézve úgy láttam, igény is volt rá. Egyszerű kifejezések, érthető jelszavak, és az emberek vevők a dologra. Együtt élnek a beszéddel, reagálnak ízlés szerint, értik amiről szó van, nekik, hozzájuk beszél a jóember odafent a színpadon. Na ez az, amire nem túl sokan képesek ma az országban: megszólítani a tömeget. Pl egy LMP tüntetésen Schiffer beszéde akadémiai székfoglaló Kónya szövegéhez képest, de a közönség többsége állva elalszik mire végigmondja.

Természetesen ezúttal sem hiányozhatott minden tüntetések állandó kelléke, a Gyurcsányt visszaváró Józsi bácsi.A tüntetés legsikeresebb gegje ezúttal mégsem ő, hanem az emberbirkák voltak. A kisáruszállítóba rakott gyapjasok népszerűsége megkérdőjelezhetetlen, az ötleten mi is vigyorogtunk.
Egészen addig, amíg megkerülve a furcsa járművet fel nem fedeztem, mi van a homlokfalára pingálva:

Mondjátok, hogy szentimentális vagyok, de akkor is azt gondolom, hogy amíg van aki veszi a fáradtságot és kézzel fest Hofi portrét, alá pedig a számolhatatlan igazságai közül a legigazabbat pingálja, addig nem veszett el a remény teljesen.

Csak feküdt az ágyban és hallgatta a csöndet. Gondolatok cikáztak a fejében, vadul dübörögtek az idegpályáin, fülében tamtamot vert dobhártyáin a saját vére. Ideges volt és feszült, érezte ahogy a félelem verítékcseppjei elindulnak a hajtövétől, keresztül bucskáznak a ráncain, és idegesítő pottyanással landolnak a párnán.

Félt.

Nem sokszor esett ez meg vele életében, talán, ha néhány esetre emlékezett. Most meg itt fekszik bénultan, álomra, pihenésre képtelenül. Mert holnap jönnek a festett arcukkal, a színes ruháikkal, a rémisztő mosolyukkal, az ormótlan cipőikkel, piros orrukkal, és visszaveszik. Tőle. Gúnyosan röhögve, szándékkal megbántva a számára legszentebb dolgot.

Lehunyta a szemét, de meg is bánta rögtön. Már gyerekkorában is utálta a cirkuszt, apja mindig az első sorba szerzett jegyet a pártirodán, és naná, hogy őt pécézte ki magának a közönségnek mórikáló rohadék paprikajancsi. Utálta a széles vigyorát, a pirosra festett száját, a púderszagot amit árasztott magából, és a rikácsoló röhögését is. Utálta ahogy kicibálta a porondra, utálta, hogy lespriccelte a mellényzsebében lévő művirágból olcsó kölnivel, de legfőképpen a röhögést utálta. A közönségét, akik nyálhabot fújtak egymásra, úgy nevettek. Rajta. A szerencsétlenkedésén, a kelletlen viselkedésén, kislányokat idéző zavarán. Nézte a szüleit akik pengére szorított szájjal ültek és őt bámulták, és a te most jól érzed magad kisfiam(!) kifejezés ült az arcukon.

Nem bírta tovább a retinájára égett képkockákat bámulni, kinyitotta a szemét és a távkapcsolóért nyúlt. Életre kelt a képernyő, akció filmet mutattak, ahol egy helikopter üldözött valami autót vadul. Ez kell neki, egy kis csihi-puhi, amivel levezetheti a felgyülemlett feszültséget. Peregtek a kockák, majd a jelenet tetőpontján a helikopter ajtaja mögül hirtelen kinézett egy festett arc. Fakkjúbazmeg! -ordította halkan, mert úgy megijedt tőle, hogy leverte az éjjeliszekrényről a vizespoharat. A Bohóc, mi?! Megazanyátok - nyúlt a távkapcsolóért, és odébb lökte eggyel a csatornaváltót.

Szakadó esőben sárga esőkabátos kisgyerek papírhajót ereget a vízen. Ez jó lesz - gondolta - a család meg a gyerek látványa megnyugtat. A papírhajó a csatornanyílásban landol, a klapec meg igyekszik kiszedni belőle, amikor felbukkan a festett arc. Megragadja a gyereket, és abban a pillanatban ragadozó szájú vérbohóccá válik ott helyben a kanálisban. Ültében ugrott egyet hátra, fejét beverte az ágytámlába, és még percek múlva is sípolva szaporázta a tüdejébe a levegőt befele. Elöntötte a veríték, malacka mintás pizsamája rátapadt a testére, és viszketett a sótól minden testhajlatában.

Egyik kezével a tarkójára nőtt púpot tapogatta, a másikkal reszketegen nyúlt a távkapcsolóért. Köztévé bakker, az kell ide! Csupa unalmas szar műsor, vagy ismétlés az archívumból, vagy őt isteníti valamelyik hűbérese. Tévedhetetlenül találta meg a gombot, és míg elmerült az önsajnálatban fölcsendültek az ismerős sorok: - Mélyen tisztelt publikum, kéretik egy kis csend! Ki nem szökött meg eddig, most már maradjon is bent! Nem akart hinni a fülének és a képernyőre meredt: itt is baszki, itt is festett arcú Ripacsok kísértenek az éjszaka közepén? Hát hol vagyunk? Hogy Szalai Annusmaris szabályozza meredtre azt a mocskos pofátokat! Mit képzeltek ti? A Bohócforradalom hajnalán nincs ebben az országban egy kurva csatorna, ahol ne bohócokat adnának szakmányba? Hogy rogyjon rátok Szima Judit az utolsó dekáig!

Kiugrott az ágyból, átszelte a szobát, kirántotta a függönyöket és kilépett a hűvösbe. Hajnalodott. Lenézett a városra, nézte ahogy a fények elhalványulnak lassan, és felvirrad a nap, mikor minden szimpla genyózás ellenére bohócok lepik el a belvárost, szavazófülkékben fogják emberek visszavonni a bizalmat tőle, és gúnyosan röhögnek majd rajta. Kisfiú volt megint. Ott állt a porondon a molyirtó szagot árasztó festett pofájú mellett, arcán olcsó kölni helyett a könnye csorgott lefelé, és azért imádkozott, hogy legyen már vége.

A szomszéd gyereke bukkant fel a kapuban kezében pórázzal, és a reggeli sétától utálkozó kutyáját hívogatta egyre - Bumeráng! Bumeráng! Hol vagy te véreb? A név hallatán úgy érezte magát, mint akit Madár vágott pofán. Keménykalap és krumpliorr? Még az utcán is, a szomszédjában is?

Magába roskadva vonta le a nyilvánvaló tanulságot: olyan ez a film is, mint a miniszterelnöksége. Eggyel kevesebb ismétlés is elég lett volna belőle.

Ma volt a nagy holdfogyatkozás napja, így az indexről beszerzett időpont listával a hónunk alatt igyekeztünk olyan helyet keresni itt Zuglóban, ahonnan látszik is valami. Állványra szerelt géppel a hónunk alatt némi sétával keresztül vágtunk a lakótelepen, és a patakpartig szemléltük a kismagyar valóságot a langyos estében.

A troli megállóban éppen egy kötekedő részeget tessékeltek le utastársai a járműről, a játszótéren fiatalok vízipipáztak jellegzetes szagú növénykeveréket, a tenyérnyi füves részen járókeretes mamik kakiltatták az egyetlen társaságukat és egyben közéleti belépőjüket jelentő zseboroszlánjaikat. A patakpart kivilágítva, megfelelő fényszennyezéssel várt minket ahhoz, hogy az éles képekről alapból le kelljen mondanunk.Ám a lelkesedés töretlen maradt, mi itt ma lefotózzuk a holdfogyatkozást, lesz amilyen lesz! A holdból szegényből szabad szemmel nem sok látszott, a környező házakból összesereglett emberek legnagyobb bánatára. Volt aki az állványra tett gépet látva odajött, és - jó estét, a holdfogyatkozást keressük - mondattal nyitotta a beszélgetést. Némi röhögés után ráböktem a horizont alján alig láthatóan derengő narancsos valamire, íme, ő lenne az.A csalódás nem tartott sokáig, mert ahogy sötétedett egyre jobban, feltűntek az égen a felettünk lévő légifolyosót aktívan használó repülőgépek jelzőfényei, így a gyerekeknek volt mit mutogatni legalább.A hold nehezen fogyott, az éhség egyre nagyobb lett, ezért valami alternatív kajálási lehetőséget kerestünk. Rendeljünk pizzát! - pattant ki az ötlet, és tárcsáztam kedvenc kiszállítós pizzériánkat. A diszpécser kislány mindenki legnagyobb megrökönyödésére nem akadt fenn azon, hogy a rendelési címet - itt vagyunk a patakparton a Gvadányi allén, küldjed ki a futárt és majd megtalál - formában adtam meg. Sőt, értetlenkedés helyett ő is a - ti már láttátok?? Hol?? - kérdéssel lőtt vissza, én pedig készséggel elmagyaráztam neki is, merre keresse a szemmel alig láthatót.
Mire jóllaktunk a dupla pepperónis finomsággal, csak elfogyott a hold is teljesen. Az éles, tisztán látható holdfogyatkozás látványa fölött érzett katarzis elmaradt, de az a narancsos paca legalább a szemünk láttára vette föl elmosódott glóriáját. Mellesleg így is mi jártunk jobban. Szabad szemmel teleobjektív nélkül nem szinte semmi nem látszott az egészből. Lehet, hogy ilyen jelenséget nem egy kivilágított nagyváros kellős közepéről érdemes szemlélni?

:-))

"Egy gondolat bánt engemet:
előzetesben, védelem nélkül rohadni meg?
Lassan elhervad ez a világ,
mi kormánypitbull foga rág. "


Azért szeretek magyar állampolgár lenni, mert itthon a legfaszább a jogbiztonság a kereknagyvilágon. Szeretett vezetőink gondoskodnak rólunk új alkotmánnyal, felállítják az új jogrendet, ami úgy ölel majd miket körbe féltve óvón, mint hólyaghurutos anyóka altestét a tundrabugyi fagyos téli éjszakákon. Ha Balsai tekintetes úr legújabb törvénytervezetét elfogadják, akkor leszek csak biztonságban igazán! Még ügyvéd meg védelem sem kell nekem fogvatartásom első negyvennyolc órájára, az ártatlanság vélelmét is kidobhatják a picsába, mert minek, és a jelenleg hatályos meg az új alkotmányból is lehet törölni a passzust, miszerint nekem "az eljárás minden szakaszában jogom van a védelemhez."

Ez így mind nagyon helyes! Ígérem, hogy meg sem fordul a fejemben a gondolat, hogy esetleg az első, védelem nélküli negyvennyolc órában a szart is ki tetszenek verni belőlem az ügymenet gyorsítása érdekében. Továbbá ígérem, hogy nem asszociálok a népbíróságokra. Fogadom, hogy nem vonok párhuzamot a Kádár rendszer jogrendjének gyakorlati alkalmazásával, és nem utalok arra sem, hogy Bolíviával és Venezuelával vívunk szoros küzdelmet a demokratikus jogállamok rangsorának alsó traktusában.

Leghatározottabban kikérem magamnak, hogy Balsai urat bárki Orbán pitbulljának nevezze!
Ez a derék ember a maga mikor milyen elkötelezettségével csak jót tesz a hazának! Lássuk már be derék honfitársaim, hogy sürget az idő, nem lehet olyan hülyeségekkel pöcsölni hónapokat, hogy ki ártatlan és ki nem az! Ezért hozott üdvösséget a semmisségi törvény is, mert nem vizsgálta egyenként, ki hibázott mikor és miért, nem volt egy perújrafelvétel sem, hanem kimondta nyíltan: minden macskajancsi hülye, aki mást mond az az elmútnyócév és a népellenség zabigyereke. Kollektív bűnösség van, értem?

Balsai úr alkotmánybírónak kinevezését is támogatom. Szerintem jó, ha egy pártkáder előbb a parlamenti bizottságban kimunkálja magának a létszámbővítést, majd elfoglalja a helyek egyikét. Csak takarékosan, ettől fogy a zállamadósság. Innentől mondhatja Krakkó Ákos, hogy mingyávárjál, még nem is döntöttük el hivatalosan kik lesznek az alkotmánybíró jelöltek, úgyis az lesz itt taláros ember akire Orbán Viktor jókedvében rámutat. Balsai ráadásul alkalmas is, mert nem harapja hálátlanul a kezet amitől enni kap, ez pedig fontos visszamenőleges hatályú törvények, gazdasági anomáliák és alapjogokat sértő intézkedések idején.

Remélem arra is gondolt ez a Balsai, hogy a negyvennyolc óra védelem nélküli üresjárat ütközik az Európai Unió Alapjogi Chartájával, és felkészülten várja, hogy a támadó imperialista hordának magabiztosan nyilatkozhassa: őt erre a szocialisták kényszerítették! Gyurcsány Ferenc recepteket szúrt a körmei alá, szonetteket énekelt neki folyton, míg tánctudásával roncsolta a látóidegeit! Úgyhogy egy összeesküvés az egész, nálunk minden európai, azok az alapjogok meg különösen, amiken éppen mangalicaszaros gumicsizmával gyalogolunk végig.

Az meg, hogy egykori igazságügy miniszterünknek és friss alkotmánybíró-jelöltünknek szemmel láthatóan fingja nincs mit tartalmaznak az alkotmányaink, (mindkettő egyformán) a mi dolgunk! Mi így szeretjük blamálni magunkat, világos?
 

Módosítja a Büntető Törvénykövet a héten az országgyűlés. Navracsics Tibor igazminiszter és Orbán helyettes javaslatára bűncselekmény lesz a költségvetési csalás is. Cidrizzenek a táppénzcsalók, reszkessenek a TB kassza dézsmálói, üssön ki a pánik a pénzen vett rokkantsági támogatást igénybe vevők között, és nem utolsó sorban fossák le a zoknit ezután a dupla költségtérítést felnyaló politikusok is.

Mert remélem a törvény szövegébe nem kerül bele - valahogy - utólag egy őket kizáró módosító indítvány.

Költségvetési csalást követ el, aki:

a, költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, vagy a valós tényt elhallgatja.

b, költségvetésbe történő befizetéssel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe.

c, költségvetésből származó pénzeszközöket jóváhagyott céltól eltérően használ fel.

Büntetési tétel alapesetben két év, minősített esetekben ( bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetve) és nagy-nagyobb-legnagyobb okozott kár esetén maximum tíz év. Ide tartozik a jövedéki adócsalástól az elbliccelt tb járulék befizetéséig minden, a hamisított tartalmú bevallások is. Kiskapu: korlátlanul enyhíthető a büntetése annak, aki a vagyoni kárt megtéríti a vádirat benyújtásáig.

Ennek tükrében várhatóan megszaporodik Magyarországon a csodával határos felgyógyulások száma. Én is tudom, hogy sok helyen a munkanélküliség elkerülésére igyekeztek leszázalékoltatni magukat az emberek, de a létszám nagysága mégsem járja. Azt is tudom, hogy azokban az országrészekben ahol különösen sok leszázalékolt ember van, az átlagosnál is kevesebb a munkalehetőség, hogy a közmunkaprogram a fasorban sincs, és ami lesz belőle az se lesz piskóta. De abban egyetértek kormányunkkal, hogy valahonnan hozzá kell fogni a jogosulatlan járadékok felszámolásának. Kár, hogy megint gombhoz keresünk majd kabátot, ahogy szoktunk. De lássuk be, az ál rokkantak üldözéséhez sokkal kisebb tehetség kell, mint egy működőképes közmunkaprogram kidolgozásához.

Szerintem aggályosabb, hogy a sok egyéni kényszervállalkozóval mi lesz? Ők azok akik notórius tartozói a TB kasszának, a törvényszöveg viszont nem határozza meg mit ért nagyobb, jelentős, és különösen nagy vagyoni hátrány alatt, így nem fogják tudni milyen értékhatártól kell majd haladéktalanul befosni a költségvetési kommandótól. Ahogy nem határozza meg azt sem, mikortól számít a költségvetési csalás bűnszervezetben elkövetettnek? Az idén tapasztalható tömeges feledékenységi hullám a dupla költségtérítéssel, amit a Fidesz politikusok körében tapasztaltunk már annak számít? Hat azonos munkahellyel bíró ember, akik a Nemzeti Együttműködés tagjai, már szervezet?
Vagy ezt a jövőben is elintézzük egy fejcsóválással és Cavinton recepttel?

 

Szombat óta nézegetem ezt az interjút. Pontosabban szombat óta nézegetem és várom, hogy valaki megcáfolja, hevesen leanyázza, bullshitnek, vagy akár szocialista összeesküvésnek minősíti. Az nem lehet, hogy Magyarország kormányfőjén kiütközzön a jel, és skarlát betűként virítson a nemzetközi sajtóban megtorlatlanul. Vagy de, létezik, és akkor mi születtünk valami érdekes és furcsa helyre, ahol a kormány fejének nyilatkozata felveszi a versenyt az OPNI udvarán monológot szavaló ügyeletes Napóleon képzelgő kényszerképzeteivel.
A nyugat jó, ha tudja, hogy minálunk csak a döglött halak úsznak az árral, a szabadságharcosként indult Kedves Vezetők meg nem. Ők megedződtek a harcokban, és a mai napig kizárólag szabadságharcként tudnak a politikára gondolni. Legyen az adósság vagy szocialista ellenség, leigázandó nyugdíjpénztárak vagy kicsinyes bosszúból felszámolt Költségvetési Tanács, mindegy: a szabadságharcot vívni kell, különben sose vész kard által, ki kardot ragad.

Ő nem autoriter személyiség. Magyarország legfelső irányító testülete a parlament, aminek ő maga is alá van rendelve. Az egyesszám első személyben tett kijelentések is nyilvánvalóan az alárendeltséget hivatottak illusztrálni:

- Csak olyan kinevezéseket hajtottam végre, amihez jogom volt.
- Olyan emberekkel akik tönkretették az országot nem kívánok együttműködni.
- Egy ponton terjesztem ki a kétharmados törvények körét.
- Nem csinálok titkot abból, hogy megkötöm a következő kormány kezét. Nem csak a következőét, hanem a következő tízét.

Igen, ez mind Orbán Viktor, egyszemélyben, egyedül. Fidesz nélkül, kormány nélkül, a mi nárcisztikus zsebterminátorunk. Freud most valahol röhög egy felhő szélén, amint a saját nagyságától megrészegült Viktorunkat nézi, ahogy az éppen a szépséges tükörképét ölelgetné a politika mocsarának tenyérnyi víztükrében.

Csak nekünk nincs okunk a vidámságra még három évig. "Visszatértünk a pénzügyi piacokra, ahol nincsenek politikai előírások. Másként fogalmazva egy fűtött istállóból kimentünk a szabadba, ahol hideg van és metsző szél. De ilyen a szabadság". Még másképp fogalmazva ilyen az a szabadság, ahol 30 évre 7% kamatot fizetünk a kibocsátott államkötvényeinket megvásárlóknak, és cserébe makkoltatott mangalica módjára vagyunk kibaszva az erdő szélére kaját guberálni.

De van egy rossz hírem Viktor. Nem, hogy a következő tíz kormány kezét nem fogod megkötni, de még a téged leváltókét se. Ugyanis amíg az új alkotmány alapvetések fejezetének B cikk, 3. pontja szerint is a közhatalom forrása a nép, addig sima feles többségű győzelemmel és egy népszavazással máris viheted magaddal az életművedet, és kiszögelheted a felcsúti pajtába mementónak.

Barátkozz össze a gondolattal. Hisz a döglött halakat elviszi az áradat.

-Adjon egy kis tejet!
-Nincs.
-De van!
-Nincs.
-De van!
-Érték, tudod, kávéba van, nem hülyébe....

McLázár János puszta léte igazolja, hogy nincs az a nekivadult szellemű forgatókönyvíró, akinek agyszüleményeit nem képes felülírni a valóság. A Búss-Rudolf-Kapitány-Hársing négyes kitett magáért az Üvegtigrissel, igazi kultuszfilmet csináltak, csak azzal nem számoltak, hogy McLázár valóra váltja a fantáziájukat.

A Szegények Megmentője első körben adóztatta volna a hamburgert, törvénybe iktatta volna"az egészséges táplálkozást népszerűsítő, az egészségtelen ételek káros hatásaira figyelmeztető tájékoztató anyagokat készítését." Amivel ugye például a Mekdöglesz alapból rendelkezik, de a sarki Kakszi Lajosok nem. Ahogy nem rendelkeznek sportterekkel sem, ezek kialakítására is csak akkor van esélyük, ha unokatesójuk kukáz egy komplett vurstlit valahonnan.


Második körben aztán McLázár jobb belátásra tért és aszonta', hamarabb fog szalmaegeret gyártani otthon, mint célkeresztbe tenni a Kakszi Lajosokat. Ezzel nem az a baj, hogy az Üvegtigris 2 a büfés joga című jelenetre emlékeztet, hanem maga az elv: ez is hambi meg az is, az egyik fizet érte sarcot, a másik nem. Illetve, McLázár azért hagyna kiskaput a hambimultiknak is: pl Hódmezővásárhelyen is nyithat üzletet a Mekdöglesz, ha nyolcmillió sarzsit betolnak az önkormányzat "népegészségügyi" kasszájába.
Ugye, mennyivel könnyebb szívvel fogja elvinni Lázár nagymama a kis Boldizsárt hepimélezni vasárnap délután, ha tudja, a gonosz imperialista lerótta a méltán kijárót a hódmezővásárhelyi önkormányzatnak. Így gondolom a kaja se hizlal annyira, és egészségesebbé válik egy pillanat alatt.

Már csak azt kéne tudni, hogy a Kakszi Lajosokra tényleg lesz-e valami szövegezett, célkeresztből kizáró passzus? Vagy túszok lesznek a saját büféjükben, és kénytelenek lesznek a kormány jóindulatában bízni, hogy ellenőrzés az bizony nem lesz, hisz McLázár azt ígérte.
Esetleg a sok helyi Csoki kénytelen lesz a érdeklődni kiszolgálás előtt: - mennyire vagy túsz Lalikám? Sörhöz  Pálinkához odaférsz?

Szeretem mikor egy pártprominens elvonul a világtól, magába mélyed, és megvilágosodva tér vissza a valóságba. Igen abba, amit közben épített magának kis a fejecskéjében, és ami legritkább esetben van köszönő viszonyban a vérvalóval.

Az MSZP háza táján egy éve csak megvilágosodnak. Döntse el a nyájas olvasó, mennyire baj, ha ehhez Szanyi Tibort használják gondolatmankónak. Minden baloldaliak kedvenc kapitánya a legfrissebb megvilágosodott, aki a párt Sákjamuni Buddhájának érezve magát osztja az igét a faszbúkon.

Kíváncsi vagyok mikor fedezi fel, hogy a szerepe inkább hasonlít egy szalámigyár szeletelőosztályának párttitkáráéhoz.

Lófasz van, nem belepofázós ingyenebéd a párt dolgaiba! Aki nem fizet tagdíjat az ne pofázzon, és főleg ne irkáljon hülyeségeket lefele a pártról! Mer'az nem úgy van, hogy lógunk a neten egész nap, fossuk magunkból a magvas faszaságokat a faszbúkon, közben meg nincs aki tagdíjat fizessen! A párt dolgába beleszólni csak az akarjon, aki jattolt előtte! Mert a szavazat egy aktus, vili?

Ilyenkor azért az emberben felhorkan a vérgeci, és nem bírja ki kérdés nélkül: a szavazat számodra aktus? Hogy kell ezt érteni Tibor? Ráizgulsz az ikszre és olyankor feláll?

Bár soha semmilyen pártnak, szervezetnek nem voltam tagja, egye kutya ez egyszer nagyvonalú leszek: az éves tagdíj napra lebontott részét hajlandó vagyok kifizetni azért, hogy elmondhassam, ilyen hülyeséget régen nem hallottam. Úgy gondolom az elmúlt időszakban elkövetett disznóságokért érhet titeket kritika elég, a megújulásra képtelenségért szintúgy. Legalábbis amíg ti pályáztok a mi kegyeinkért, és nem fordítva.

Elkönyvelhetnénk ezt annak, hogy Szanyi kapitánynak a Gyurcsányisták pártszavazósdija, vagy maga Gyurcsány büdös valamiért, és érthető is lenne: a választások után Szanyi mesehőse lett a pártnak, ő lett a lájk és megmondóember, akit most a - valljuk be - karizmatikusabb Gyurcsány kitakar a maradék közönség elől. Úgy pláne, hogy simán bizonyítja a szociknak, van a pucájában elég vér a visszatéréshez, és van elég támogatottsága az akarata legitimálásához.

De ne torpanjunk meg itt, hisz Szanyi sem teszi. A faszbúkforradalom úgy teljes, ha végig ordítjuk amit elkezdtünk, fél munka sosem jó. Más kérdés, hogy éppen most hirdetik az új egységet, aminek bemutatására jobb képet kitalálni nem lehetne a közösségi oldalon egymást kutyázó, pártmédiumokból publicistákat kipenderítő társáságnál.
Egy dolgot nyomban sikerült elérni ezzel a baromsággal: hogy-hogy nem a Századvég éppen most készült el a legújabb felméréssel, ami szerint a zemberek elutasítóak Gyurcsánnyal szemben. Micsoda meglepetés, hogy a Fidesz holdudvar Gyurcsányellenességet mér szakmányban - mondhatnánk röhögve - miközben az aláfestő zenét Orbán fogainak csikorgása adja. Ám számotokra ez a legkevésbé sem vigasz, kedves egymást turházó kenyerespajtások. Mert amíg Gyurcsány helyettesnek csak Szanyi kapitányokra futja, addig Orbán részetekről kihívó nélkül marad.

Ha hisztiztek ezért, ha nem.

Amíg tegnap Strasbourgban ismét Európa csulatartályává váltunk az új alkotmányunk miatt, addig itthon is bonyolódott az alkotmányos helyzet: kormányunk megsúgta kik lesznek a felduzzasztott létszámú Alkotmánybíróság új tagja, kik fognak őrködni Orbán irománya fölött kilenc helyett tizenkét évig.

Meglepetést nem okoztak a jelöltekkel. A Fideszes pedigré ugyan nem szerepel az alkotmánybírók alkalmassági kritériumai között, de erősen ajánlott volta miatt többnyire megfelelnek neki. Szalay Péter jogász Pozsgay Imre titkárságán volt főtanácsos, patronáltjaként került be az 1989-es alkotmányt szövegező testületbe. Most asszisztálni fog a kukába gyűréséhez, nyilván mosolyogva. Dienes-Oehm Egon az I. Orbán kormány integrációs államtitkárságának helyettes vezetője, majd főcsoportfőnöke volt.

Pokol Béla egykori koalíciós partner és kisgazda honatya érdekes személyiség. Mondhatjuk, a Fidesz kormányban elharapózó médiapánik szülőatyja, a lex Pokol kiötlője, közvetve a jelenlegi médiatörvény keresztapja. Nem vette félvállról a szabad véleménytől való rettegést, úgy hullott belőle a bölcselet, mint mangalicából a száraz korpa:

"Nincs nagyobb veszély a parlamentáris demokrácia alapelveire és intézményeire ma Magyarországon, mint a médiahatalom kiteljesedése."

Az ember agya elkapar a gondolatra, mint csendőrkakas a felcsúti harmaton, hogy ez az ember fog őrködni a szólásszabadság és véleménynyilvánítás fölött.

Balsai István is megszolgálta a jutalomjátékot. Róla tudják, hogy nem harapja a kezet ami enni ad, és önszorgalomból olyan abszurd mutatványhoz is adja a nevét, mint a semmisségi törvény.Kedves Vezetőnk szándéka a létszám felduzzasztásával és a jómunkásemberek gondos castingjával egyértelmű: nem sok alkotmányellenes törvény fog születni január elsejétől. Amit SkiccPali aláír, az alkotmányos lesz, és felesleges a bírákhoz rohangálni piszlicsáré ügyekkel. Kíváncsi már csak arra vagyok, hogy fogják őket eladni függetlennek?

Nem tudom mire számítanak. Az Európai Bizottság kritizálta eleget a médiatörvényt, a Médiatanácsot az összetétele miatt. Tegnap két órán keresztül tartott az alkotmány körüli vesszőfutás, ami csakis a szocik összeesküvésének eredménye. Szájer hiába védte körömszakadtáig a iPadján írt új szentséget, Viviane Reding hiába mondta, hogy nem nyilvánítanak politikai véleményt a sarkalatos törvények elfogadásáig, mégis elkapta Szájert a "parkolóban" és elverte a port rajta - ha az alkotmányért nem tudta - az abortusz ellenes reklámért.Nagyjából erre tessenek számítani az új alkotmánybírák kinevezésekor is. Ha nem azért szívunk, amiért joggal lehet kritizálni minket, akkor találnak valami új fogást rajtunk. Magyarországot ismerve mindig lesz olyan EU pénz, amit nem az előírtaknak megfelelően fogunk elkölteni, és baszogatni lehet érte minket. Az anti-abortusz reklám plakátjainak szaggatását nézve bizony az EP képviselők az új alkotmányunk tépkedését fogják vetíteni maguknak lelki szemeik előtt.

A baj az, hogy ebből sem fognak nagyjaink tanulni semmit. Lesz itthon hangos faszombazmegezés minden létező formában, de a felismerés nem fog eljönni ebben a ciklusban: nem elég beszélni az európaiságról. Néha tenni kell azért, hogy emberszámba vegyenek.

 

Tegnap Viktorunk megint érdekes dolgokat mondott Nemzeti Trubadúr Péter szájával. Szerinte ő és a rendvédelmi szakszervezetek egy oldalon állnak. Ezek szerint Orbán is bohócnak öltözik 16-án, és visszavonja szavazatát a fülkeforradalomtól? Végülis megértem, ténykedésükre a bohócforradalom sokkal inkább ráillik.

Különösen erős az egy oldalra tartozás azért is, mert - ki hitte volna - az Orbán kormány intézkedéscsomagjáért is az elmútnyócév a hibás, "az elhibázott gazdasági döntései a nyugdíjrendszert is a csőd szélére sodorták, a nyugdíjrendszer megmentése pedig mindenkinek érdeke." Ennek némileg ellentmond, hogy a népellenség Manyup pénztáraknak volt pofájuk mégsem eltőzsdézni a zemberek vagyonát, az Európai Bizottság szerint meg "a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolása hosszútávon tovább rontja a fenntarthatóságot".

Ilyen hülyeségeken azonban nem szabad elbotlani az orbánizmus rendszerében. Sőt, ki kell jelenteni, hogy a rendvédelmisek nyugdíjának megzabolására hozott alkotmánymódosítással a kormány „elhárított egy nagyon fontos akadályt a nyugdíjrendszer biztonságba helyezése útjából."

Ekkora nagyvonalúság láttán nem értem, miért fog tüntetni a létező összes szakszervezet jövő csütörtökön? Nem értik meg ezek, hogy Orbán a kör közepén trónolva, forgóbohóc módjára áll mindenkivel azonos oldalon? Ő maga az origó, a magyar koordináta rendszer középpontja, így olyan nincs, hogy nem áll valaki mellett.

Úgy tűnik beindult a Fidesz Nagy Nyári Népszerűség Vadászat akciója. Első lépésben Szijjártó Péter fizetését felezték meg, másodikban pedig bevetik a párt bulvárnagykövetét, Rogán Antalt. Bár, ha belegondolok lehet csak a kormány újragondolt családpolitikájának leszünk tanúi, ami szerint pozícióban lévő pártprominensek életük párjának álmait váltják valóra demonstratív jelleggel.

Rogánéknak hazai pálya lesz lassan a tévé. Az emlékezetes Mr. és Mrs. szereplésből olyan intim titkokat is megtudhattunk, hogy Cili asszony hadilábon áll a klotyóra menéssel, ha ura azonos lakosztályban tartózkodik vele, úgyhogy nagy újdonságra ezúttal nem számítunk. A tévékettő szappanoperájában saját magukat alakítják, amint kutyasétáltatás közben belebotlanak a Kossuth téren táborozó, elkábításból ébredő Konrád doktorba, és innen bonyolódnak az események. Mik lehetnek az opciók, mennyire szabadulhat el a forgatókönyv írók fantáziája?

1: Rogán kérdőre vonja Konrádot, követeli a területfoglalási engedélyt, ennek hiányáért feljelenti, de haladéktalanul intézkedik a parkolási bírság kiszabásáról is. Közvetlenül ezután nyilvánosan megsimogatnak egy nyugdíjast.

2: Kedvesen köszöntik a fővárosba látogató csillagkúti főorvost, felajánlanak neki egy ingyenes parlamenti látogatást, mire Konrád a szokásosan karcos modorában reagál: fasztpofázol kisköcsög, húzzál a Hild térre kutyát szaratni bazzeg, oda van kijelölve!

3: Konrád arra ébred, hogy a parlament polihisztora költögeti, ezért kihasználja az alkalmat, és túszul ejti Cili asszonyt a lakókocsiban. Váltságdíjként azt követeli, Rogán lobbizza ki a magzati nemmeghatározás legalizálását Szócska Miklós államtitkárnál és Réthelyi miniszternél.

4: Rogánék ismerik fel a népszerű tévédoktort, és ők ejtik fogságba. A szabadságáért cserébe Cili asszony székelési fóbiájának helyreállítását kérik a Csillagvirág klinikán. A helyzetet bonyolítja, hogy a kórház ricinusolaj készletét Pongrác doktor Alexa segítségével mind megszerzi a feltört gyógyszerszekrényből, és Bettyke önfeláldozóan megissza a rájuk törő Fehér Roland elől.

5: Konrád egy hegyesre reszelt műanyagvillával sakkban tartja a házaspárt, és petícióban területi autonómiát követel Csillagkútnak. Orbán kiüzen, hogy szól a bohócügyi államtitkárnak, meg túszejtőkkel különben sem tárgyal. Azért a látszat kedvéért kiküldi a TEK-et, akik előbb egymással karamboloznak az Alkotmány utcában, majd gyalog becserkészik a rosszkor rossz helyen kolbászoló Damu Rolandot.

6: Rogánék szem elől tévesztik Konrádot a Kossuth téren tüntető rendvédelmisek, mozdonyvezetők, tanárok tömegében, és amíg keresik az letétbe helyezi a felmondását Magyar György sztárügyvédnél, mert a bérrendezést a tévéorvosok számára is kötelezőnek tartja.

Szerintem nagyjából ezek a lehetőségek Rogán és Cili asszony szerepeltetésére. Szerintetek mivel örvendeztet meg minket a bulvárpolitikus és b.neje?

 Lázár János berúgta a nyitott ajtót. Nekifutásból. Most várhatjuk röhögve, hogy az arcon tompítás után megmagyarázza: ő így szokott leszállni a bicikliről, és nem rendszerkompatibilis aki nem utánozza.