Nincs élet pártszavazás nélkül, ám vele meg pláne nincs - ez kép látszik kirajzolódni az MSZP háza táján. Nekem legalábbis ez következik a pártprominensek ámokfutásából. Egy hete kongresszusoztak, ahol a Gyurcsány platformja kisebbségben maradt, efölötti örvendésükben pedig rögtön fúrni kezdték a pártszavazást is, adott szó ide vagy oda. Szanyi kapitány őszödözése után most Török Zsolt üzent a pártszavazást preferáló MSZP tagoknak:

Lüke majmok vagytok, bi-bi-bí!

Meg különben is, aki a pártszavazna az unatkozó milliomos, és további romlásba döntené a hazai éhezők millióit, és még Jobbik bérenc is. Én a magam részéről hiányolom, hogy Török nem nevezte az osztályharc árulóinak kapásból a párt belügyeiről szavazni vágyókat, mert azzal lett volna teljes a kép. Nem értem azt sem egészen, hogy mitől vagytok ennyire befosva? Ekkora gáz, hogy az elméletileg népes tagság véleményt nyilvánít, amire majd adni kell? Hasmarsot és agylobot kell kapni azok véleményétől, akiket elvileg ti képviseltek? Ha Gyurcsány és platformja kisebbségben van a pártvezetés, a frakció és a tagság között is, akkor vajon mi szükség van egymás leturházására nekifutásból? Hogy akartok ti így hiteles, támogatást remélő ellenzékké válni? Beszéd van a demokráciáról, de a gyakorlat párton belüli alkalmazásától is agymenést, kézremegést és pánikrohamot kaptok.

Nem sokat javít a képen Török friss szánombánomja sem, amiben kifejti, én Istenem jó Istenem, megremegett az én kezem, vessetek a verembe, vagy verjetek a fejemre.
Este Gyurcsánnyal bevonulnak Kálmán Olgához, mi pedig fotelból figyelhetjük, ahogy egyenes beszédben igyekeznek meghajlítani a tér idő kontinuumot, hogy az időben visszaröppenve meg nem történté tegyék a fiaskót. Az egyetlen szerencsénk, hogy a tér idő gyakori megbontogatásától sem a világegyetem, hanem a szocialista párt fog meghasadni előbb vagy utóbb.