Tegnap szimbolikusan is véget ért a korszak, ami európai államok esetében 14 évente, - vagyis Orbán politikai karrierje esetében most, és soha többé - jön el. Átadtuk a stafétát a lengyeleknek, úgy tettünk, mintha örülnénk, még egy hordó szamorodnit is vittünk, mer'az olyan jelképes. Végülis akár szürke marhát is vihettünk volna - ezek vagyunk mi, emlékezzél ránk - de a borral jobban kifejezhető volt, hogy Kedves Vezetőnk hazatérve be fog szomorodni, mert át kell engednie Európa trónját.
Elnökségünk nagyjából olyan vegyes volt, mint a koldusszar. A szürke eminenciások, akik valóban komolyan vették az elnökséget és a rájuk bízott feladatokat, jól teljesítettek. Taposták a bringát serényen, intéztek, szerveztek, lebonyolítottak, kaptunk is az elvégzett munkájuk után némi elismerést. A diplomáciánk is kitett magáért, bár talán jobban jártunk volna, ha ezeket a részfeladatokat is az Európát közelről is látott bürokraták végzik, úgy talán nem lett volna ekkora a saller.

Valamiért nem értékelték Kedves Vezetőnk fotelforradalmár stílusát. Gyakorlatilag le sem szállt a repülőről, máris megtámadták ezt a mesehőst a médiatörvény miatt. Amit ott és akkor kaptunk, az elrendezte az elnökségünk megítélését kapásból. Az utána következő fordítási és ferdítési bohózat Kovács államtitkártól, és Szijjártó kabátlopási históriája a német diplomáciával világossá tette, mihez tartsa magát mindenki, aki értelmes szóra számít a magyaroktól. Kroes asszony ráhatására aztán, ha duzzogva is, de módosult a médiatörvény, és kezdődhetett az érdemi munka. Az mondjuk nem lett volna baj, ha a fő vállalások nem lettek volna tele ellentmondásokkal.

Orbán itthon március 15.-i beszédében kijelentette, Brüsszel nem diktál nekünk, mert attól válik duzzogóssá a magyar jobboldal, ha megmondják neki mit mire költhet. Erre mit tesz Isten, az EU közös gazdasági kormányzásáról Viktor segítségével elfogadott hatos csomag kimondja, de, bizony pont a belebeszélés, és a túlköltekezés esetén aktuális picsánrúgás alapjait tették le a vezényletével.

A roma stratégia hazai pályának és biztos győzelemnek számított, a gyöngyöspatai eseményekkel viszont remekül bemutattuk: abszolút nem értünk ehhez mi sem, ekkora mellénnyel nem kell csinálni. Sebaj, a közlöny legfrissebb számában már megjelent, hogy Gyöngyösi kistérség egyes települései - többek között Gyöngyöspata - kiemelt településnek számítanak a közfoglalkoztatási és szociális földprogramban. Hurrá, megteremtődött a látszat, tényleges megoldást keresni meg marhaság.

De legalább a horvátok csatlakozásának előmozdítása egyértelmű siker, még ha nem is számított rá senki. De ebben a helyzetben örülni kell annak is, ha Fortuna néha gúnyos vigyorgás helyett mosolyra húzza a száját, ha Magyarországra néz.

Viktor most szusszanhat egyet, hátradőlhet és megpihenhet. Na nem sokáig, mert kedden újra vesszőfutás következik. Magyarország Homér Simpsonja  céltáblának öltözik, és megpróbálja elmagyarázni, hogy a Velencei Bizottság mit nem értett meg, mit fordítottak megint rosszul, és különben is, a pártalkotmány európai és haladó szellemű, mert Brüsszel és Strasbourg között íródott vonatozás közben egy iPadon.