Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Viktor, ne kalapáld a bútort!
Viktor, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a médiáról?!
Ide a tollat! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobnád
az erkélyről a Bulgár urat?!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
trambulinnak használt alkotmányos
dolgokat egész délután,
jogai bimbait lenyírta
s felkoncolta a szabályt.
Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta
s a pulpitus tetejére állt.

Véget ért egy álom, Kedves Vezetőnk óriás lett. Sajnálatos, hogy le kell kászálódnia Európa parlamentjének képzeletbeli trónjáról, de oda sajnos nem jutott a hazai betonból. Még. Sebaj, a búcsúbuli azért emlékezetesre sikerült. Nem mindennap fordult elő az elnökség ideje alatt, hogy Barroso és Van Rompuy egy-egy mondatban értékelte Vezetőnk politikusi kvalitásait. Az sem baj, ha az egész egy udvariassági formula volt csupán, és az urak neveltetésüknél fogva megadták a tiszteletet annak, aki március tizenötödikei beszédében a picsába elküldte őket, ahányan vannak.

Viktor persze megrészegült a két mondattól, itta az udvarias szavakat, és nem hazudtolta meg önmagát ezúttal sem. Olyan helyre kis beszédet rittyentett, hogy megkönnyezték mind akik hallották:

"Magyarország az elmúlt években arról volt híres, hogy mi omlottunk először össze pénzügyileg, megelőzve a görögöket, meghamisítottuk a gazdasági adatokat, és orránál fogva vezettük a nemzetközi közvéleményt, az államadósságunkat az égbe lőttük föl, és a pénzügyi egyensúlytalanságunk párját ritkítóan tragikusan nézett ki. Ma Magyarország hozzájárul az európai gazdaság sikereihez, transzparens, kiszámítható és stabil. Minden okunk megvan arra, hogy úgy tekintsük, visszanyertük a tekintélyünket és az elismertségünket, amely egy nemzet önbecsüléséhez mindig szükséges"

Lehet ezt megállni könnyek nélkül? A EP képviselői sem tudták, szerintem zokogva röhögtek szegény, saját kipárolgó tesztoszteronjától betépett Viktoron. Európa szerte közismert, hogy nálunk az utóbbi egy évben egyetlen dolog kiszámítható és stabil: a kiszámíthatatlanság. Esetleges törvényhozás, hasraütés adók egymás után, visszaható törvények, havonta toldozott költségvetés, manyup pénzek lenyúlása, szóval minden olyan dolog, ami onnan kintről szemlélve csupa izgalmas, irtózással nézett hátborzongató történés. Hogy ezzel, meg a botladozó gazdaságunkkal mit teszünk mi hozzá az európai gazdasági sikerekhez, azt szerintem maga Viktor sem tudja megmondani. De legalább dögösen hangzott, és hátha elhiszi valaki Szijjártó Péteren kívül is.

A másik viccparádé nekünk tekintélyről beszélni Európában. Azt jókor időben megalapoztuk most is a médiatörvénnyel, és a körülötte lévő "rossz fordításos", denemértisenki szajkózással, a Kroes asszonnyal való huzakodással, meg a végén duzzogva végrehajtott módosítással. A pártalkotmánnyal és a Velencei Bizottság véleményének kukába hajításával még rátettünk erre egy lapáttal, úgyhogy a Puszta Putyinozás java még most jön.

Ezek után nem csoda, ha őszinte megkönnyebbülést éreztek az EU vezetői, mikor Viktorunknak megmutatták merre is van a hazafelé Brüsszelből.Amíg odabent a képviselők önfeledt kacagástól eleredt könnypatakjaikat itatgatták fölfelé, odakint Barroso hátba veregette Viktort, és odasúgta: így múlik el egy félév dicsősége, kedves barátom.