Ma volt a nagy holdfogyatkozás napja, így az indexről beszerzett időpont listával a hónunk alatt igyekeztünk olyan helyet keresni itt Zuglóban, ahonnan látszik is valami. Állványra szerelt géppel a hónunk alatt némi sétával keresztül vágtunk a lakótelepen, és a patakpartig szemléltük a kismagyar valóságot a langyos estében.

A troli megállóban éppen egy kötekedő részeget tessékeltek le utastársai a járműről, a játszótéren fiatalok vízipipáztak jellegzetes szagú növénykeveréket, a tenyérnyi füves részen járókeretes mamik kakiltatták az egyetlen társaságukat és egyben közéleti belépőjüket jelentő zseboroszlánjaikat. A patakpart kivilágítva, megfelelő fényszennyezéssel várt minket ahhoz, hogy az éles képekről alapból le kelljen mondanunk.Ám a lelkesedés töretlen maradt, mi itt ma lefotózzuk a holdfogyatkozást, lesz amilyen lesz! A holdból szegényből szabad szemmel nem sok látszott, a környező házakból összesereglett emberek legnagyobb bánatára. Volt aki az állványra tett gépet látva odajött, és - jó estét, a holdfogyatkozást keressük - mondattal nyitotta a beszélgetést. Némi röhögés után ráböktem a horizont alján alig láthatóan derengő narancsos valamire, íme, ő lenne az.A csalódás nem tartott sokáig, mert ahogy sötétedett egyre jobban, feltűntek az égen a felettünk lévő légifolyosót aktívan használó repülőgépek jelzőfényei, így a gyerekeknek volt mit mutogatni legalább.A hold nehezen fogyott, az éhség egyre nagyobb lett, ezért valami alternatív kajálási lehetőséget kerestünk. Rendeljünk pizzát! - pattant ki az ötlet, és tárcsáztam kedvenc kiszállítós pizzériánkat. A diszpécser kislány mindenki legnagyobb megrökönyödésére nem akadt fenn azon, hogy a rendelési címet - itt vagyunk a patakparton a Gvadányi allén, küldjed ki a futárt és majd megtalál - formában adtam meg. Sőt, értetlenkedés helyett ő is a - ti már láttátok?? Hol?? - kérdéssel lőtt vissza, én pedig készséggel elmagyaráztam neki is, merre keresse a szemmel alig láthatót.
Mire jóllaktunk a dupla pepperónis finomsággal, csak elfogyott a hold is teljesen. Az éles, tisztán látható holdfogyatkozás látványa fölött érzett katarzis elmaradt, de az a narancsos paca legalább a szemünk láttára vette föl elmosódott glóriáját. Mellesleg így is mi jártunk jobban. Szabad szemmel teleobjektív nélkül nem szinte semmi nem látszott az egészből. Lehet, hogy ilyen jelenséget nem egy kivilágított nagyváros kellős közepéről érdemes szemlélni?

:-))