Varánusz

Igyekezett magabiztosnak látszani. A tét nagy, hallgatósága véleményétől ezúttal valóban az ország gazdaságának sorsa függ. Nem lehet matolcsyzmust álmodni, nem lehet mellébeszélni, és nem lehet erőtlennek látszani sem. Ha hisznek neki - egyelőre - nyert ügye van, ha nem, a pánikba belegondolni sem mert. Izzadó tenyerét lopva a nadrágjába törölgette, vett egy nagy levegőt, és azt a francos euró bevezetést is bekamuzta nekik. Szája sóhajtásra nyílt, tüdejében a hörgők friss oxigénért sikoltottak, és akkor megtörtént.

Megzizzent zsebében a némára állított telefonja.

Ijedtében a szíve kihagyott egy ütemet, majd kalimpálni kezdett, mint egy rossz sebességgel játszó harangjáték. Hallotta a vérét dobolni a fülében, retináján csillagok jártak vitustáncot, kezeivel reményvesztetten markolta a pulpitus széleit. Tudta, hogy baj van. A Kiválasztotton kívül ember nem merné ilyenkor zaklatni semmivel, neki viszont kötelessége nyomni a pánik gombot két kézzel, ha távollétében rendkívüli esemény történik. A gyomrába markoló félelemtől hányingere lett, a felkúszó gyomorsav a torkában marta a szöveteket. Rövidre fogta a mondandóját, és mikor végzett, remegő kézzel nyúlt a telefonjáért. A kijelzőn két egyszerű mondat égette a szemét:

A 98%-os különadó elbukott. Stumpf áruló.

Émelyegni kezdett és a rosszullét lassan elhatalmasodott rajta. Úgy érezte magát, mintha az Őszödi Böszme szállt volna a mellkasába nekifutásból, páros lábbal, centis acélstoplikkal szerelt cipőben. A hálátlan szemét! - gondolta - ennek is fontosabb a büdös jogállam látszata, mint a saját populista, politikai haszonlelésem?! Nem volt elég, hogy ősszel lekorlátoztam és deresre húztam őket, tavasszal meg alaptörvénybe tákoltam: a költségvetést érintő faszságoktól pusztulsz gurulsz van, józan ésszel beláthatatlan ideig?! Ez a hála a pozícióért, a Pista jelölésekor nagyvonalúan alkalmazott Alkotmánybíróságról szóló törvényért? Ez, hogy a hálátlan Brútusz hátba támad a lejárt szavatosságú alkotmánnyal ahelyett, hogy önszorgalomból magolná befelé az újat?A szállodába érve összetörten rogyott bele a fotelba. Keserűségében magányra és egy istenes berúgásra vágyott, ami képes lett volna elhomályosítani az elméjében cikázó emlékképeket. Felidézte a kezdeti időket, mikor a Bibó falai között bontogatták szárnyaikat Stumpf mentorálásával, eszébe jutott a MISZOT-ban közösen eltöltött idő. Pista mindenhol ott volt, terelgette őket a rendszerváltás előtti politikai zavaros viszonyai között, és nem utolsó sorban ő hozta össze Pozsgayval. De ott volt akkor is, mikor az első nekibuzdulásban majdnem Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetségnek nevezték el a Fideszt. Hol van ez a mindig lojális barát, az egykor kancelláriaminiszterként általános Orbán Viktor helyettes? Hol van a bölcs, akinek olyan példamondatok hagyták el a száját, mint az "Aki nem korrupt, az lúzer!" Beleszürkült az alkotmánybírók generálta becsületbe, és onnan mutogatja feltartott középső ujját kifelé?
Erőtlen kopogás zavarta meg a gondolatmenetet, majd a Kiválasztott Szijjártó Péter hálás boxerkutya képe bukkant fel a nyílásban. -Bejöhetek? - kérdezte, és a válaszra nem várva máris a szoba közepére penderülve nyifogta: - nincs baj! Lázár Jani máris kiadott egy közleményt, elítélte ezeket a pernahajdereket, aszonta az Alkotmánybíróság szembe megy az ország érdekeivel! Meg azt is mondta, hogy apellálunk a Gyurcsány-Bajnai kormányok tagjainak becsületére és tisztességére, hogy nem kérik vissza a már leadózott lóvét!

Ő csak ült a fotelban, nézte az előtte nyálát a szőnyegre folyató félhülyét, és sorsába beletörődve várta, hogy rászakadjon a mennyezet. Mert olyan nincs, hogy ennyi marhával legyen körülvéve. Olyan meg végképp nincs, hogy az okos lojális hűtlenségében megtér, a hűséges ostobák pedig büntetlenül romba döntik a művét.
- Mit mondott Lázár? Ismételd meg! - szólt vészjóslóan.
- Azt mondta, apellálunk a Gyurcsány-Bajnai kormánytagok becsületére és tisztességére- mantrázta a Kiválasztott sírásba forduló hangon.
- Szóval...szerintetek arra apellálunk, amiről azt mondtuk éveken keresztül, hogy soha, semmilyen körülmények között nincs. Amiről azt állítottuk, hogy hírből sem ismerik, amire a retorikánkat építettük nyolc hosszú évig. Most, ennyi idő után elismerjük, hogy de, bizony van, sőt, annyira van, hogy az nekünk KELL! Ezt mondtátok, bazdmeg?!
- Igen....-csuklotta az ajtó kilincsével a kezében a Kiválasztott, és a feje helyén nagyot csattant a falhoz vágott kristálypohár.

Feküdt a sötétben és nem tudott aludni. A fekete bárányok számolgatásával már felhagyott, helyette elmerült az önsajnálatban. Merengett az autokrácia kézzel megfogható hátrányain, a megfelelő helyettes hiányán, és az ostobaságon, ami körülvette. Sóhajtozott, forgolódott, majd a kispárna csücskét markolva lassan álomba sírta magát.

Tegnap ismét tüntettek a rendvédelmisek a parlament környékén. Előkerültek a 16-án megismert ötletbörzék, performanszok, transzparensek gazdagon, és még egy magát éjszakára felajánló nénike is akadt. A belváros köztéri csobogóvá átalakítása ezúttal - nagyon helyesen - elmaradt.

Napközben még durcás majális hangulata volt a dolognak, vonultak gyalog és kocsival, füstöltek és rigmusokat skandáltak, csak a köztévé Felvonulók kérték stábja hiányzott. Gondolom most nem szívesen közvetítették volna a felmerült kívánságokat, ahol vezető szerep jut a kormány tökére nőjön köröm, és mindig viszkessen óhajnak. A tüntetés a hangossága és a látványelemként használt ködgyertyák ellenére békés mederben maradt egészen addig a pillanatig, amíg a rendvédelmiek nem szembesültek a valósággal: tehetnek bármit, a kormány tesz rájuk, jó magasról. A tárgyalásnak is csak a karikatúrájával találkoztak, hisz Kedves Vezetőnk éppen a németeknél igyekszik jó benyomást kelteni a kifestő szépre színezésével, nélküle a többiek nem rendelkeznek semmilyen felhatalmazással.

Ezen a ponton a tüntetők türelme láthatóan elfogyott, és az adj király katonát szabályai szerint igyekeztek eljárni. Megunták a szarakodást és átlépték a határt, amit a Kossuth téren rendezett fotókiállítás jelentett ebben az esetben. A hódítók elfoglalták a tér közepét, és bevették a parlament lépcsőjét is. A helyszínről bejelentkező Hír Tv tudósítójának akut befosás rohamot okoztak ezzel, és gondolom futótűzként terjed a hír kormánykörökben is, hogy a tűzoltók már a spájzban vannak. Valamit tenni kell, ennek a fele sem tréfa, - gondolták - és talán magát Kedves Vezetőnket is riasztották a pánik vonalon. Mert, ha elszabadulnak az indulatok, és az adj király eljut a - ha nem adsz, szakítunk - fázisig akkor ki védi meg őket? Az a rendőrség, aminek a szakszervezetei és a civilben lévő tagjai a kivezényelt egyenruhások jogaiért és fizetéséért küzdenek?

Ebben a pillanatban szerintem a zabszemek is menekülőre fogták a kormányzati ánuszok közeléből. Embert kellett találni, aki kimerészkedik a türelmet vesztettek közé, és úgy kell semmit mondania, hogy politikailag és egészségileg is túlélje valahogy. Pintér Sándor lett a bárány az áldozati oltáron, - elvégre ő a belügyminiszter - aki hiába igyekezett határozott és bátor benyomást kelteni, mégis egy zavarában egyik lábáról a másikra ácsingózó tinédzsert idézett az igazgatói iroda előtt. Termetével sem tudott kimagasodni a tömegből, - hisz állva, rogyasztás nélkül tudja nyalni egy átlagos magasságú tűzoltó mellbimbóját - az önmagáért vagy a posztjáért kijáró tiszteletet meg a rendvédelmiek hagyták el valahol napközben.

Ennek ellenére megtette amit tudott. A nettó kilencvenezret kereső tömeggel szemben állva, vezénylő kezén akkora pecsétgyűrűvel, mint egy alufelni magyarázta, hogy bár a jelenlévők egyhavi illetményéből nem jön ki egy ilyen gyűrű, ő legalább nem ígér nekik semmit.

De hétfőn majd legalább beszélnek róla - mondta - ami a haladás felé tett kétségbeesett tipegési kísérletnek számít.

Ideje is lenne már ennek. Mert azzal én sem értek egyet, hogy valaki negyven évesen nyugdíjas legyen, de azzal sem, hogy hatvan feletti emberek mentsenek ki bárhonnan. Azzal meg végképp nem, hogy a rendünk védelmére szerződött emberek nettó kilencvenezerért kockáztassák az életüket napról napra, megbecsülés nélkül, évek óta kifizetetlen túlórapénzek ígéretével.
 

Könnyebb tanácsot adni, mint venni - tarja a mondás, ezek a mi politikusaink mégis ipari mennyiségben vesznek tanácsot, arany áron. Nagy Anna kormányszóvivő szemöldökszőrének állásától a Gripen akta ( ne nézz bután, tanácsolták nekik, 2021-ig nehogy megtalálják, addig úgyis megbuknak ) titkosításig semmit nem képesek eldönteni önállóan, így nem csoda, ha néhány cég kétszer ad, aki gyorsan ad alapon ki nem mozdul a minisztériumok előcsarnokaiból.

Nagy Annától nem sajnálom azt a 120 ezret. Mégis a kormány arca, legyen ellátva jó tanácsokkal ízlés terén. Furcsán venné ki magát egy zsinórtangás-monokinis bige a parlamenti homokozóban, amint éppen bemutatja az ország helyett épített homokvárat, és a benne lakó Sárból Gyúrt Királyfi hőstetteit. Ne legyen már mindenki Sóhernorbi, aki legutóbbi könyvbemutatóján a ruhát is lesajnálta Rubintos virágszáláról.
Sokkal furcsább az, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 15 millióért vásárolt jogi tanácsot magának. Vagyis ma Magyarországon az igazságügyi személyzet korrepetálásra szorul jogból, mert önállóan tanács nélkül nem képesek a feladataikat ellátni. Na, például ez lehet hátránya a nagyüzemi törvénygyártásnak, amiben elvileg a jóemberek részt vesznek. Mert a gyakorlatban ez úgy néz ki, egymás után tudják pakolászni a betűket, hogy Isten, áldd meg a magyart! meg "Valljuk az elesettek és szegények megsegítésének kötelességét", csak majd valaki magyarázza el néhány millióért, mi a francot akar ez jelenteni.

Azon, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium csak az idén 100 millióért vett jogtanácsot, ne  csodálkozzunk. Ha már nem csinálnak az ország fejlesztéséért keresztül szalmát, a semmi legalább jogszerű legyen. Az meg ugye kiderült, hogy az igazságügyhöz hiába fordulnának ingyenes segítségért. Justitia vak, ezek értetlenek, kell valaki aki beszél-ért-dolgozik helyettük.
De ne higgyétek, hogy a tanácsadás csak a nagypolitikában népszokás. Szűkebb pátriám, Zugló is olyan tanácsadói hagyományokkal rendelkezik, hogy lassan emléktáblát állítanak a tanácsadás intézményének. Az előző ciklusban a Weinek féle vezetés volt tanácstalan, nagyjából félmilliárdos értékben. Itt bazmeg milliókat fizettek egy talán sosem volt embernek, Dudoglo Pávelnek is néhány kézzel felskiccelt "szakértői véleményért", a többi abszurdumról nem is beszélve.

Ennek egyenes következménye, hogy ősszel a töküktele zuglóiak szívéhez utat talált a Párt Ökle, Elszámoltató Feri, aki egyenesen berúgta az önkormányzat ajtaját, és rárivallt a megszeppentekre: iratokat, számlákat, szerződéseket hordjátok kupacba, aztán testüreg motozásra sorakozzatok a fal mellé, mert elszámolunk mostan'! Kihúzta magát, körbenézett büszkén, hogy elegen látták-e a mutatványt, majd valamivel halkabban megszólalt: majd mindjárt, csak kéne előbb néhány tanács.

Ma ott tartunk, hogy az elszámoltatás érdeklődés hiányában elmaradni látszik, mert az új tanácsadó rendszer kidolgozása előbbre való. Csak az abszurditás szemléltetésére kiragadok egy példát: 2002-2006 között polgármestere volt Zuglónak Rátonyi Gábor, akinek a képviselői helyét a Weinek érában is sikerült megtartani. Idén ősszel aztán a helyi Fidesz valamilyen indíttatásból úgy döntött, Rátonyi szakértelmére nincs többé szükség, induljon helyette a lánya, Flóra kisasszony, vigye tovább ő a hagyományokat. Rátonyi Flóra annak rendje-módja szerint bejutott a testületbe, de Rátonyi Gábor sem maradt (önkormányzati) munka nélkül. Az önkormányzat úgy érzi, nem képes betölteni az űrt, amit Rátonyi hagyott maga után, ezért most vesszük a tanácsait. Igen, azokat, amiket ne képviselőként mondjon a testületben fizetésért, hanem számlázzon ki "független szakértőként".

De ami ennél is röhejesebb, hogy beleveszünk a számmisztikába: Várnai László képviselő kikérte a tanácsadói szerződéseket, nyilvánosságra hozta, amik szerint októbertől 80 milliót költöttünk csak erre. Ezt Papcsákék kikérték maguknak, de az időközi választás alkalmával előkerült egy szórólapon megint. Erre elfutottak egész a Fővárosi Bíróságig, mer'az nem annyi. A bíróság ítélete szerint viszont nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a 80 millió az nem 80. A fiaskó óta csend van, azt azóta se tudja senki, hogy pontosan akkor mennyi az a nem nyolcvan. Az látszik biztosnak, hogy több tízmillió így is, úgy is.

A sok bizonytalan teszetoszát látva én is elbizonytalanodtam, mint nyugdíjas a condomos pult előtt: vajon eltoltam az életem, hogy nem a büfé-tanácsadó szakot választottam? Mert lehetnék például minden érával kompatibilis hivatásos jótanácsos, havi néhány millióért.

Ti milyen tanácsot adnátok ezeknek a rászorulóknak? A menjenek a picsába nem játszik, tessék kérem kreatívan megdolgozni a nem létező milliókért.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten szeretem, ha nemzetünk Szent Jobbja számolás helyett beszéddel tölti az időt. Egyrészt addig kárt nem csinál, másrészt minden megszólalásával szívünkbe költözik a derű, mosoly fakad ajkainkon, és a hiénák ( pénzpiaci elemzők ) kacagásától hangos a környék.

Orbán Viktor Költségvetési Csegevarája tegnap is kitett magáért mikor azt mondta: élet vagy halál, ez volt a tét az IMF-el vívott harcban, de csapataink az ő vezetésével győzedelmeskedtek. Mostmáraztán, de tényleg. Csak azt nem tette hozzá, hogy egy olyan fegyverrel, amit látva Strauss-Kahn úgy fetrengett a röhögéstől, mint Piatartály Éva a párbaj után, és az IMF nevében küldött dísztáviratot, hogyaszongya: fasza srác vagy Gyuri, a Széll Kálmán tervvel és a konvergencia programmal olyan megszorítást rittyentettél, amilyet még mi se kértünk volna.
Mi a világra szóló eredmény, a keblünket büszkeséggel eltöltő mámor, ha nem ez? Űberelni maximum azzal az örömmel lehet, hogy az államadósságot papok fizetik vissza a perselypénzből. Vagy legalábbis úgy tesznek, mintha. Külön ok a derűre, hogy ismét sikerült felemlegetni a bank és válságadókat, aminek áldásos hatásait van szerencsénk megfizetni tranzakciós díjak és áremelések formájában, a nyugdíjrendszer átalakítása néven történt kifosztás pedig indok az  eufóriára. De nagyobb és jelentőségteljesebb újság is van, drága Feleim! Szent Jobbunk a vetítőlencséin keresztül már azt is látja, hogy az államadósság eléri az alaptörvényben is kívánatosnak tartott 50%-os értéket 2018-ra.

Vagyis az Alkotmánybíróságnak eddig van kuss a költségvetési állatságok bírálatától. Ha a jómunkásember elszámolt valamit szokásához híven, akkor persze picit tovább.

Csudálatos pillanat ez, lássuk be. Ettől csudálatosabb csak az lehetett, mikor a napokban Oszkón számon kérték a költségvetési hiányt, valahogy így:

- Mondd csak Péter, miért lett nagyobb a költségvetési hiány a tervezettnél??!!
- Mert léket vertetek a költségvetésre például a társasági adó csökkentéssel, és a többségében Fideszes önkormányzatok a kötvénykibocsátások hatására gatyáig eladósodtak.
- Nebazz gecc, tényleg? Őőőő...izé...nem lehet, hogy ezt a kérdést...izé...töröljük a jegyzőkönyvből és Költségvetési Csegevara önéletrajzából?

Kíváncsi már csak arra lennék, hogy Matolcsy vajon otthon is ezt a dumát nyomja a pénzügyekben nála felelősebb döntéseket hozó felesége előtt? Ha igen, akkor Hufnágel Pisti náluk is emlegetve lehet szorgalmasan.

Gyurcsány Ferenc második fénykorát éli. A saját pártjában dúló teszetosza pozícióharc és a Fidesz jóvoltából a fecsegése is úgy telik meg tartalommal, mint majálisozó kisnyugdíjas gumicsizmája esővízzel. Szerintem ő maga sem hitte elsőre, hogy Orbán megteszi neki a szívességet, hogy megvádoltatja a Sukoró ügyben. De a szopóág kényelmetlen, és bizony, ha a népszerűség a támogatással, felhatalmazással együtt szabadesésben zuhan a gödör alja felé, akkor jó ötletnek tűnik a gyurcsányahibás címke lejárati idejének átírása. Legalábbis elsőre.

Ha ezzel az Orbán kormány kifejezte szándékát, hogy a ciklus hátralévő részét is a visszamutogatás és gyurcsányahibásozás égisze alatt kívánja tölteni, akkor nekifutásból rúgta herén saját magát. Az eltelt egy év meddő próbálkozásai után mára nagyjából mindenkinek világos, hogy Gyurcsányt elítélni Sukoróért aligha lehet. Így marad a mutogatás és időhúzás: Fletó megvádolt bűnöző, minden ami rossz neki köszönhető, vak az aki nem látja. Ennek a stratégiának egy nyertese van, Gyurcsány Ferenc. Ő innentől kényelmesen ellubickolhat a politika mártírja szerepben, és röhöghet Orbánékon: na, mivanmivan köcsögök, annyira hülyék vagytok, hogy egy vádemelést sem tudtok összehozni? Ő lesz a baloldal Houdinija, a hős, aki idővel megszabadul a rá vizionált rabláncoktól.
No pasarán Ferenc elmúlt napokban elkövetett szájmenéseit figyelve aligha járok messze az igazságtól. A majálison előadott dühös beszédében elhangzott "nektek a kormányban még soha nem kellett havi ötvenezerből megélnetek! Nektek a kormányban sosem égett a szemetek hajnali kettőkor a fonógép mellett!" - szövegén ugyan vinnyogva röhögtem, ( miért Feri, neked kellett valaha bármelyiket milliárdosként? ) de ettől még megmutatta mennyire élte bele magát a szerepbe azonnal. Ez tegnap a parlamentben folytatódott, ahol már az ártatlanul megvádolt újságírók bebörtönzését is elképzelhetőnek tartotta.

Az akut Fletóitiszben szenvedő, hitelességi és vezérdeficites MSZP-ben persze rögtön ébresztették a sarokban szunyókáló gyorsreagálású hadtestet, ugyan legyenek már kedvesek a túlmozgásos Ferikét ők maguk láncra verni. Feri, segíteni kell, jobb ha most ( és mindörökké ) kussolsz! - ez az irány. Az mégse járja, hogy Chartától majálisig, Levédiától görög Bizáncig te vagy az egyetlen, aki képes megszólítani és akár utcára vinni tömegeket.A szoci vezérkar Orbánnál is jobban tudja, hogy "áááh, a magyar ezt sosem választaná többet, tuti, ezer százalék" kiszólás mekkora marhaság. Ők emlékeznek még a rendszerváltás utáni elégedetlen tömegre, ami kétharmados koalícióhoz segítette Horn Gyulát, négy évvel a Nagy Változás után, vagy emlékeznek ugye a Patásra magára is. Ezért Ferenc bár kétségtelenül küzd a rajtaragadt bélyeggel, de ha ő lesz képes egyedül megszólítani az Orbánékkal elégedetlen tömeget, akkor bizony minden esélye meglehet a vezető szerepre.

Érdekes ahogy a szocik viszonyulnak ehhez az egészhez. Balogh András, legutóbbi államfő jelöltjük mondta: "A látszatát is el kell kerülnünk annak, hogy átvilágítandó, gyanús tisztességű emberek vagyunk". Ezzel tökéletesen egyetértek, de azért megkérdezem: amíg morálisan ingoványos Veres Jánosok ülnek megyei, Tóth Csabák helyi vezetői székekben, a széthagyott fővárosi Hagyó árvákról nem is beszélve, addig ti hogy gondoljátok ezt elérni? Például hogy akartatok leülni Zuglóban Papcsák elleni szövetkezésről beszélni, mikor az az ember lett volna részetekről a tárgyaló partner, aki maga is tevékenyen kivette a részét az elmúlt ciklus stiklijeiből?

A felelősség kérdése egyáltalán nem ilyen egyszerű, hogy majd Ferikén elveritek a port, oszt'jónapot. A hitelességi deficit nagyobbik része ugyanis nem hozzá köthető, hanem a Hagyókhoz, Hunvaldokhoz, Zuschlagokhoz, Tóth Csabákhoz és társaikhoz, akik vagy a sitt frakciót erősítik, vagy változatlanul ott ülnek az irányító posztokon. És bizony amíg ez így van, addig hiába nyafogtok, hogy kussolj Feri.

Szeretettel köszöntelek benneteket gyerekek, ez itt a Magyar Királyi Bele-vízió Három Kívánság című műsora. Orbán Viki bácsi ma ismét lesi a kívánságaitokat, és aki pontos labdát fog, az szinglihordává változtathatja a Nemzet Főorvosát, vagy akár nyelvtan dolgozatot írathat SkiccPali bácsival. Csak azt kérem tapsoljatok úgy, mint a Videoton B közép a jelenlétemben, és ígérem ma sem leszünk semmivel szürreálisabbak, mint mikor nagy elődöm lila zakós felkonfja után a betmennek öltözött Pataki Attila a dugás élményeiről énekelt gyerekeknek.
Lássam a kezeket, osszuk meg egymással a gyönyör pillanatát mint legutóbb, mikor az alkotmányos kérdőívre adott válaszokból se voltunk képesek publikálni egy nyamvadt összesített statisztikát. Sebaj, tapsoljatok, és akit most fejbe dobok egy pontos labdával az választhat: az apja legyen segély nélküli munkanélküli az egymillió munkahely ostoba ígéretével, vagy az oktatási rendszerből dobjuk ki a bálnatenyésztő szakot? Nézd a marhát, a csodálkozástól elámulva az orroddal akartad elkapni a labdát? Na, amíg a csórinak talál egy súlyponti kórházat a mentő, addig Ákos eldalolja nektek a rólam írt Megváltó című számát.

Tapsoljatok, most lelkesebben, igen, szóval a következő pontos labdások választhatnak: az ezer milliárdot vágó költségvetési csomagunkat lehet-e megszorításnak nevezni? Most az tapsoljon, aki szerint igen, oké, nektek L. Simon László verseket olvas fel Eperjes Károly! Sikítson az aki szerint nem, Nem, NEM, ez az, hangosabban, ti jutalomból együtt énekelhetitek a 146., Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok- kezdetű, rólam szóló zsoltárt Semjén Zsolti bácsival.

Micsoda? Önálló kérés? Mi olyat tudtok ti kérni, amit nem adtam meg nektek beste kölkei?! Alkotmánybírósággal, manyuppal, jog és létbiztonsággal genyózni nem ér, azon kívül? Öhmm...ha ezt beolvasom, kiégnek a képernyők a korhatárkarikától, és Szalai Annusmaris személyesen ver agyon egy összetekert médiatörvénnyel! De meglátom mit tehetek, mert itt az van amit ti akartok! Ti kértek, választotok, Viki bácsi pedig elintézi! Tartsatok velünk legközelebb is, de addig is tapsoljatok! Szevasztok!

*****

- Janikám, szevasz, beküldenéd hozzám a frakcióból Selmeczi Gabit nemzeti konzultációra? Kösszépen!
 

Oly korban életem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel tölt, nem csak parancsra,
s míg balhitekben hitt és fetrengett részegen,
röhögött az elméjét borító kényszerképeken.

Ez a kicsavart Radnóti vers jutott eszembe a mai napról. Igen, oly korban (is) éltem én e földön, mikor a munkásosztály legnagyobb ünnepe volt a majális. Dehogy a munkát, a tavaszt, az újjászületést ünnepelték, sokkal inkább saját magukat. Sör-virsli-vurstli, oké, jobb helyeken gulyáságyú, alkohol hektoliter számra, természetesen mindez ingyen, ez jelentette az ünneplést.

Szülővárosomban nagy hagyománya volt a majálisnak. A kohászat, a gépgyár, az összes állami építőipari vállalat, a csokigyár, az akkor még jelentős munkásállománnyal bíró belkereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok mind kötelességüknek érezték vendégül látni a melósokat. A Csanyik-völgyet elborították a katonai sátrak, a szakszervezetek osztották a kaja-pia jegyeket, a klapecok szórakoztatásáról helyi érdekeltségű vendégművészek igyekeztek gondoskodni, míg szüleik mulattak vadul.

Az ácsolt asztalok mellett hétköznapokban babos kendőben robotoló asszonyok meséltek egymásnak a Zsóry fürdős élményekről, a cseszkóból átcsempészett kék-piros gumimatracról, és fintorogva utálták ki maguk közül a burzsujt, aki tavaly SZOT beutalóval Balatoni nyaraláshoz jutott. Decensen iszogatták a császárkörte likőrt és az Éva vermutot, egy évre letudva ezzel a középosztálybeliek vagyunk, sej -álmát.

A férfiak ilyen hülyeséggel nem foglalkoztak. Hogyisne, mikor ingyen van a kaja és a sör? Ők némi alapozás után focizás címén előbb rojtosra rugdosták egymást a Munkahelyi SE színeiben, majd ki aljasodik le a földhöz közelebb versenyt nyomtak kora estig, hogy legyen elég hányásos kép a brigádnaplóba. Gyerek fejjel is érdekes volt nézni minden évben, hogy a népművelő külsejű tarisznyarákot mennyire megverték, ahogy kiszédült a száján a polkaszinó hívószó. Ő egy ilyen elkötelezett és meg nem értett értelmiségi lehetett, aki a párttitkár elvtárs utasítására igyekezett picsa részeg kohászokból, bányászokból decensen szórakozó jómunkásembereket faragni, miközben róla mintázhatták volna a reménytelenség szobrát. A csóka akkora volt derékban, mint egy vájár felkarban, mégis kockára tette testi épségét az eszméért és a pártért.

Este otthon várt mindenkit a nap fénypontja, a Felvonulók kérték kívánságműsor, Szegvári Kati nénivel. Csak Hofi meg valami magyar nóta legyen, esetleg azok a fiatalos izék, a maroknádi vagy mi a lófasz, Markos-Nádas, izgult a többség. A kötelező műsorelem balett/opera részeknél az ötödiken lakó Bakondi bácsi ordításától zengett a lakótelep: Na menjen a gecibe Katika! Ilyet munkás ember nem kér magáról, az hétszenccség! Há'mutassa má' a táblát, hunnan gyűttek ezek?! Mer'a'magyar operábúl csak a Simándy Jóskát élteti! Hazám-hazám, te mindenem, a krinolint neked köszönhetem!

Így zajlott a mulatság a hetvenes-nyolcvanas években, ami nagyban hozzájárult a legvidámabb barakk imázs kialakulásához. A majális volt az állami vállalatok éves céges bulija, amin keresztül a Kádár rezsim megsimogatta a rabigások buksiját. A melós meg örült, hogy egy nap az évben érte van, róla szól akkor is, ha pontosan tudja: látszat vidámság ez a pártállam kirakatában.

A tegnapi nap eseményeit elnézve nyugodtan kijelenthetjük, hogy az állam ingatlanjaival sáfárkodás minden oldalnak szívügye. Mintha valami elbaszott és kötelező néphagyomány lenne a rosszul menedzselt ingatlanbiznisz, amiből futja baksisként zsebbe milliókra, akkora pecsétgyűrűre, mint egy alufelni.

Itt van mindjárt a roppant sikeres Sukoró ügy, ahol ezekben a pillanatokban válik valóra az álom, és lesz gyanúsított Gyurcsány Ferencből. Fletó azonnal készségesen lemondott a mentelmi jogról, ami számomra egyet jelent: SerlokPolt ugyan végre megtette a szívességet, amitől altesti merevedést kapnak a jobboldalon, de félnivalója neki magának nem nagyon van. Ezzel kizárólag az a bajom, hogy amíg Gyurcsány ellen szemfényvesztenek, és Orbán újabb hebegését hallgatjuk majd a Lauder találkozóról, addig a sukorói hunyók röhöghetnek a markukba. Mert hunyó van ez nem vitás, legfeljebb nem Gyurcsánynak hívják.

De ne feledkezzünk meg a többi érdemtelenről sem. A Hunvald ügy tárgyalása is most zajlik, és bizony szívesen ülnék Gál György mögött egy péklapáttal, mikor olyanok esnek ki a száján, hogy ő bizony csak morálisan ingoványos. Hunvald maga pedig nyilván ártatlan, Erzsébetváros nem bukott egy petákot sem, sőt. Egyenesen legyen hálás mindenki a remek projektért, amit ezek itt kitaláltak az értékesítésre.
Tegnap született elsőfokú ítélet a Fideszes Gergely Zsolt ellen, aki a borsod megyei közgyűlés alelnökeként segített volna eladni a Miskolc közepén álló ITC székházat jut is, marad is alapon. Puskás Öcsi örökbecsű nagy pénz, nagy focija új értelmet nyerve vonul lassan a közbeszédbe nagy ház, nagy gubaként. A befolyással strichelést hat év letöltendővel honorálta a bíróság, és 43 milliós kártérítést is bónuszba adott. Gergely is fellebbezett, szerinte ártatlan, az eladás az ügyészség szaglászása miatt meghiúsult, így az ő tette is maximum csínytevés.Tudom, hogy ezekkel az ügyekkel a jéghegy csúcsát karcolgatjuk. De abban elfáradsz, ha belegondolsz hány tíz-százmillió, milliárd úszik el kézen közön a haveri zacsi pacsi rendszerében. Remélem legalább ezekben a kiemelt ügyekben a Gergelyéhez hasonló ítéletek születnek majd, ami kicsit lohasztja a politikusok kiárusító kedvét. Különben egy szép napon felugrik egy ablak az ingatlanos portálokon a következő szöveggel:

Kifordult sarkaiból a világ, mi meg csak pislogunk, mint hal a szatyorban: a sajtószabadság egykori védelmezői egymás után kollaborálnak a szabadságharcból, ezzel párhuzamosan a Médiatanács az élet jeleit mutatja.

Először Vásárhelyi Mária érezte szükségét, hogy haladéktalanul bohócot csináljon magából. Egy 2006-os riportban még azt mondta, "Számomra ajándék, hogy ma már nyilvánosan megírhatom, amit gondolok. Ennél több nem kell." Aztán most kiderült, hogy de, bizony kell, mert az egy dolog, mikor ő írja le nyilvánosan amit gondol, de más ezt azért ne merészelje. Így tényleg sokkal jobb, mert nem egy gyorsan felejthető dominás kiszólás fog a nevéhez fűződni, hanem a tény, hogy ő lett a free press! - itten kérem cenzúra van/lesz de mindenképpen mozgalom első egymillió forintos bébije.
Tegnap Gyurcsány Ferenc is adott egy saller a mozgalomnak a nagy buzgalomban. A Balatonfüredre összetrombitált sajtó képviselői egyet - nem tévedés - kérdezhettek fejenként, mert a végén kiderült volna, mire ez a hacacáré Fletó körül már megint. Az egy mulatságos jelenet lehetett, amint a másik helyszínen rendezett fórum bejáratánál közölték a firkászokkal: köszönjük a részvételt, ez a fórum nem nyilvános, elégedjetek meg az egy kérdésetekkel és húzzatok a picsába.
Annyi biztos, hogy a hitelesség látszata úgy kerül benneteket, mint Pintér Sanyát a határozott fellépés. Gondolom ezek után az jön, hogy elhatárolódtok magatoktól, és mély kussban lesztek itt sajtószabadságról és médiatörvényről. Néhány hete még ti zokogtátok tele a médiát, hogy tejóisten, most aztán jön a sötétség és az irányított hírek kora, Szalai Annusmaris Aczél elvtárs női reinkarnációja, és aki innentől leírja, hogy büdöslófaszt, azt kalodába zárják és megbotozzák déli tizenkét órakor az MTI székház előtti járdán.

Ehhez képest a ti nevetekhez fűződik az idei első sajtóper, és ti vagytok azok is, akik kizárjátok a médiát egy olyan eseményről, amire:

1: meghívtátok őket,
2: amit széles közérdeklődés kísér.

Ehhez képest a Médiatanács rácöccögött a közmédiumokra, és megintette az Estét. Nem mondom, hogy huszáros a tett, de őszintén szólva én nem számítottam tőlük hasonlóra sem. Bolond világ ez. A forradalmár átértelmezi a jelszavakat, az elnyomó diktátor lepisszegi a saját katonáit, a mozgalomból meg üresfejű, tartalom nélküli csorba nipp válik a hazai közélet giccspiacán.

Egy hugyozás története a központi kérdés ma Magyarországon. Be kell szarni, de tényleg.
Pártunk és kormányunk persze - már - nem alszik, hisz mégse járja, hogy az éjjeli pisavizit miatt kitört vérzivatar ráfröccsenjen a Fényességes Gesztusok Tengerére, és hullámaival ZS kategóriás hírré silányítsa Lázár Jánost és a Legötletesebb Levelezőtagozatot. Törvény kell ide, mely az eddigi töketlenkedést ellensúlyozva megmutatja, igenis keménytökű faszagyerekek ezek. A BTK módosítást akár üdvözölhetnénk is, ha nem lenne olyan érzése az embernek tőle, hogy a nyílt lábszártörést leukoplaszttal igyekeznének meggyógyítani.
A tüneti kezelés, a birodalmi lépegetők basztatás és bírságolás útján történő eltávolítása már a szociknak sem jött be. Pont úgy, ahogy a roma integrációs program sikereit is most élvezheti mindenki, akinek ez élvezet. Tovább kell menetelni előre ezen a nyilvánvalóan és kipróbáltan rossz úton? Az nem megoldás, hogy kezelem a tünetet, de vidáman nézem tovább a kiváltó okot. Ahogy nem megoldás az sem, hogy a zárlatos defibrillátoron feljebb tekerem a feszültséget, és legfeljebb sajnálkozok, ha az orvost vágja haza újraélesztés helyett.Kedves politikusok és hisztériakeltők!

Mi lenne, ha ezúttal igyekeznétek a zsigereitek helyett a fejetekkel gondolkodni, és létrejönne egy testület, ami érdemi megoldást talál a társadalmi probléma egészére? Igen, ezzel pont azt akarom mondani, hogy üljön le egy asztalhoz mondjuk Osztolykán Ágnes és Volner János, a kormány részéről Balogh Zoltán - akinek ez feladata is lenne, mondjuk - és Pintér Sándor, meg esetleg a TASZ is függessze föl a rettegést néhány napig, hogy felügyelni tudja a problémamegoldás közben fölmerülő ötleteket emberiségi jogi szempontból. Én azt sem bánom, ha a szociktól maga Gyurcsány száll be a dologba, - amennyiben kizárólag a problémára koncentrál - ő úgyis keni vágja a lovárit.

Na, most vegyetek egy nagy levegőt mielőtt kommentben nekem estek. Ha belegondoltok csak elsőre eretnek a gondolat, hogy LMP és Jobbik egy asztalnál, pfff...(Gyurcsány csak poén, mielőtt valaki mellre szívja)

Tudom, hogy furcsán hangzik, de miért is ne működhetne együtt egy szegény sorból jött, cigány származású politikus egy rendpártival, aki 15 évig volt rendőr, többek között körzeti megbízott? Ki ismerheti náluk jobban azokat a problémákat, amiket megoldani kellene? Ugye nem terveztetek Kolompár Orbánokkal és Farkas Flóriánokkal vicceskedni? Osztolykán Ágnes eddigi életútját nyugodtan lehet példának állítani a kitörésre fogékony romák elé. Ő ismeri a receptet, ami Csengersimától a Parlamentig vezet, tudja mi lehet a motiváció, és hitelesen el tudja mondani mennyi munkát feccölt bele saját maga. Tisztában van a roma szokásokkal, az integráció minden nehézségével, én ma nehezen tudok elképzelni nála kompetensebbet a témában.

Volner rendőrként tapasztalhatta, milyen gondok bajok merülnek föl vidéken, mi segítheti, és mi hátráltathatja az egymás mellett élést. Ha kicsomagoljuk a Jobbikos sztaniolból, akkor kiderül, ő maga is azt akarja, amit szerintem mindannyian: rendet. Azt most hagyjuk, hogy pillanatnyilag szerintem se a jó megoldást erőlteti. De. Ha ők ketten képesek lennének kilépni a buzilibsi-hülyenáci klisékből, akkor abból kormányzati segítséggel akár életképes dolog is születhet. Ez minden normálisan gondolkodó embernek elemi érdeke lenne. Kérdés, hogy a pártjaik - és a kormány - mennyi hajlandóságot mutat az együttműködésre. Aminek sikerét majd úgy kommunikálhatja, sajátíthatja ki, tulajdoníthatja kizárólag magának bármelyik fél, ahogy neki jól esik.

De vegyétek tudomásul, hogy ami Gyöngyöspatán, Hajdúhadházon és az ország egyéb településein történik, az egy kurva rossz és szomorú vicc. Amiért ti, szabadon választott képviselőink kivétel nélkül mind felelősek vagytok. Ilyenkor már nincs helye ideológiának, félmegoldásnak, elkenésnek. Változásnak, megoldáskeresésnek, együttműködésnek van helye. Amitől nem kell szerelembe is esni egymással, nem tart holtodiglan, nem adja fel senki a saját politikai identitását. Dolgozzatok ki egy olyan roma integrációs programot, ahol nem sérülnek az alapvető jogok, szigorú de betartható, szankcionálható. Olyat, minek hatására a birodalmi lépegetők okafogyottá válnak, és a jogvédőknek is felkopik az álla a munkanélküliségtől.

Lehetőleg azonos pillanatban.

A véletlen - és egyéb ügyek - úgy hozta, hogy tegnap Strasbourgban akadt dolgom. Furcsa volt nézni, ahogy a helyieknek az AFP hírügynökség beszámolójában megtalálható "cigány" és "evakuálás" kifejezésekre ökölbe szorul a záróizmuk. Hiába, feltétlen reflex ez abban a városban, ahol ismerősként csengenek a Krasznai és Góman nevek.

A nap - számukra - legfontosabb kérdésévé vált, hogy a töketlenek, akiket mi kormánynak hívunk, vajon mit tesznek az ügy rendezése érdekében? Mert valahogy nem úsznának a boldogságban, ha újabb menekültcsoport érkezne a városba menedékjogra apellálva. Mit válaszolhattam volna? Bepróbálkoztam egy "csak kirándulni mentek" formulával Szijjártót plagizálva, de kiröhögtek. Ekkor bedobtam a Sanyi bácsi éppen most pofozza fel az összes jogsértőt Magyarországon, és rendet tesz két hét alatt - mondatot, de ekkor már sírtak is. Még csak a röhögéstől.

Erre alig érek haza és mit látok? A romák és a Jobbik birodalmi lépegetői pofozzák egymást, míg Pintér Satyek az igazak álmát alussza a felfordulás közepén. Az egyik oldal online forradalmárjai egymással vitatkoznak a faszbúkon, hogy akkor flash mobot vagy igazi tüntit szervezzenek, mer'az már régen volt, a másik oldalon meg a szent turulra tesznek igaz esküvést, hogy az nem létezik, hogy a Véderősök provokálni akartak. Közben a kormányzati szájhabzásban olyan mondat szédül ki Kontrát Károly szájából, hogy itten'kérem a közbiztonság napról napra javul. Nem tudom hol él ez, de nem itt köztünk, az kurvaélet.

Szerintem ebben az ügyben most van ideje a számvetésnek:

1: Az tarthatatlan, amit vidéken egyes helyeken néhány roma család megenged magának. Ezzel igenis tenni kell valamit, nem majd meg holnap, nem egyszer és kitudja mit. Éppen egy éve annak, hogy Balogh Zoltán az Index kérdéseire felelgetve elosztotta a semmit sokfelé, roppant rejtélyesen arra hivatkozva, hogy konkrétumokat mondani felelőtlen luxus kampány idején. Az eltelt egy évben is csak annyi derült ki, hogy nulla konkrétummal és elképzeléssel bír a kormány a cigánykérdésben, és Balogh Zoltán is egy közepesen felkészült széltoló.

2: Az is tarthatatlan, hogy a Jobbik a birodalmi lépegetőin keresztül igyekszik a szimpatizánsaihoz beszélni az egyetlen témában, amit nem lopott - még - el tőlük a Fidesz. Nekem ne gyertek, hogy ti csak a rend miatt, meg izé. Lófaszt gyerekek! Ott melegedtek a parlamentben ti is egy éve, nektek hány érdemi törvényjavaslatot sikerült kidolgozni a helyzet kezelésére? Úgy van, egyet sem. Mert a cigányláger és a születésszabályozásos marhaság nem az, bármennyire is szeretnétek. Úgyhogy Vona Gábor a mai kirohanás hevességével esetleg hívja vissza a pitbullokat, és üljön neki kidolgozni egy megvalósítható - jól figyeltél? - tervet. Már, ha nem csak klaffogni és trappolni akar, hanem érdemi megoldást is keresni.

3: A ballib oldalon is ideje volna tudomásul venni, hogy a romáknak nem csak jogaik vannak, hanem kötelességeik is. Lehet ellenvonulni meg tüntetni, nemes dolog a jogokért harcolni, csak faramuci, ha mellette az elmulasztott kötelességeket elfelejtitek számonkérni. A faszbúk csoport gründolás nektek is jobban megy, mint az életképes megoldás megtalálása. A jogok maradéktalan megőrzése közben eszetekbe jut beszélgetni a romákkal arról, mire jó az erdő azon kívül, hogy gyújtóst hasogatunk belőle? Vagy ilyenkor nem fontos a környezetvédelem, mert éppen más dolgunk akadt?

Időszerű lenne, ha Magyarország szabadon választott politikusai végre lendítenének valamit előre ezen az ügyön. Nyugodtan tegyétek le a kaszát, kapát, vascsövet, és próbáljátok meg a fejeteket másra is használni egymás izomból lefejelgetésén kívül. Akkor - talán - elkerülhetővé válik, hogy az egyszeri embernek ne égjen úgy a pofáján a bőr Európában, mint tegnap nekem.

Jah, még valami: Pintér Sándor ma reggel mikor tátott szájjal rácsodálkozik az eseményekre, akkor nagyon figyeljen: ha egy barna kerek valami esne ki a száján, harapjon rá jó szorosan, mert az már az ánusz gyűrűje lesz. Ugyanis éppen most rúgták seggbe romák és véderősök kézen fogva - mint a jogállam és a rend megtestesítőjét - olyan mértékben, hogy szerintem kiesik a saját száján.

Itt volna az ideje átengedni a rendcsinálást olyan embernek, aki nem csak a szájával ért hozzá.


 

Van nekem egy palotám, ketten lakunk benne,
jelöljetek Júdásnak, nekem az is menne.
Harminc ezüst nem csak kerek, de bizony az szép is,
ennyi pénzért téged fiam, eladnálak én is.

Szép nap ez a mai Feleim! SkiccPali aláírja az új alkotmányt, aminek hatására feltámad nekünk az ÚrJézus Orbán Viktor képében. Van ebben valami sorsszerű, üzente Viktor még a feltámadás előtti porhüvelyéből, de ezúttal legyünk nagyvonalúak a bűneinket lenullázó Isten fiával, és ne magyarázzuk el neki: ha valamit a legapróbb részletekig kitervelünk előre, és megvalósítjuk legyen bármi az ára, abban a sorsszerűség legminimálisabb jele sem fedezhető fel. Cserébe a magyar nép sorsszerűnek tekinti, hogy Pozsgay Imre is újjászületett velünk együtt, már megint/még mindig.
SkiccPali aláírós hakniját élőben közvetíti a négy közszolgálati televízió, kérdés Papp Dani után hányan fogják elhinni, hogy a valóságot látják. A Nemzet Tolla megoszt velünk azért néhány magvas gondolatot, mielőtt aláír:

Jó reggelt! Jó reggelt! Gyönyörű tavasz van!
De nem azért hunyorgok, hanem mert bebasztam.
Itt a jó idő, bármit is pofáznak,
A pacsirták odakint versenyt fuvoláznak!
Pennával előtted tétova paraszt áll,
Írnék má' bakker, csak a Fidesznél maraggyál!

Picit később bélyeget nyal a Magyar Posta igazgatóságának elnökével. Naná, majd egyedül, képzeld azt a malőrt, hogy Pál a nyalás után nekilát megcímezni a borítékokat, hogy elküldhető legyen az ünnepi bélyegblokk. Szegény SkiccPalit este sem hagyják nyugodni, locsolóverset kell mondania a Művészetek Palotájában:

Zúg a traktor, szánt az eke,
szavazókat veszíccseke?
Húsvét napján kék harmat,
elolvadt a kétharmad.

Mit tojt nektek ma a nyuszi,
nem házasodsz te kis buzi!
Van már nekem alkotmányom,
így szolgálom a kormányom!

A nap zárásaként a megjelent nagyszerűek kórusban eléneklik...nem, nem a Himnuszt, hanem...?

Felkelt a mi napunk, Viktor a mi urunk,
Árad a kegyelme fénye ránk,
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország, édes hazánk!


 

Indulatos szóváltás visszhangzott a házak között tegnap délután, megkavarva a hétvégi punnyadás jóleső szürkeségét. Visszhangtól eltorzult szavak kúsztak be a nyitott ablakon, a hangokból ítélve valaki oda is vágott valamit, majd csend lett. Egészen a szirénák visításáig.

Ha több tűzoltóautó rohan végig az utcán visítva, és a szomszédos parkolóba tartanak, akkor előbb az aggodalom ébred föl benned ( baszki, mi ég ennyire?? ) majd a kíváncsiság, hogy vajon melyik piromániás lakótársadnak ment el az esze így húsvét előtt, szombat délután? Ja, meg a rendvédelmiek tüntetésére járónak akaratlanul beugrik az is, hogy apukám, egy hét nem kellett, és jön értem a 60 éves tűzoltó, hogy a 190 centimmel és a mázsámmal botladozzunk lépcsőn lefelé, mert valaki ránk gyújtotta a lépcsőházat. Nemaddiga', megyek én lefelé, mert, ha megvárom idefent mindketten meghalunk: a szerencsétlen az erőlködéstől, én meg a röhögéstől.

Lent az utcán aztán kiderült, hogy a locsolós emberek a zajos kocsikkal és színes ruháikkal nem minket mentenének, hanem egy jobb sorsra érdemes autót a parkolóban.
A pillanatok alatt összeugrott random lakógyűlést hallgatva pedig kirajzolódott maga a történet:
Egyszer volt, hol nem volt, a Körvasútsoron innen, de az Őrsön túl valahol a lakótelep közepén élt egy fiú, és egy lány. Szerelmesek voltak, összebútoroztak, és a kirántott asztalfiók fölötti hangos vacsorákkal tengették a hétköznapokat. Addig a tavaly őszi napig, mikor a lánynak elege lett, és kiadta a fiú útját: ebben a lakásban én vagyok az úr, költözz innen oda, ahol a kurta farkú malac kúr. A legény nem ment messzire - egészen a parkolóban álló kocsijáig jutott - amit én házam/én váram módra - be is lakott teljesen.

Egész télen innen ostromolta szívszerelmét visszakuncsorgás címén, időnként nem csak a szerelemtől leittasodva zengett szerenádot kaputelefonon keresztül. Egyébként a légynek se ártott. Ott lakott a kocsiban, - egész télen - onnan járt dolgozni, az egyik szomszéd időnként lehetővé tette, hogy tisztálkodjon, csak az a fránya szerelem nem akart múlni sehogy.

Én abszolút megértem, hogy bele lehet ebbe fáradni idegileg. A lánynak nagyjából nulla magánélet és továbblépési lehetőség, a parkolóban posztoló önkéntes lávpitbulltól lépni nem tudhatott. A pitbull meg ha tudott volna sem akart kezdeni magával semmit a lány nélkül. De azért bármennyire is önként vállalt, a hómlessz életmód felőrli az embert fizikailag, a folyamatos visszautasítás pedig idegileg. Így esett, hogy a lány ma úgy döntött, a napi vita után véget vet a dolognak radikálisan, ha kell.

Az nem derült ki hogyan jutott el a következtetésig, hogy a jószomszédi iszonynak csak a hómlessztanya teljes felszámolásával vethet véget. De tény, hogy felgyújtotta a szállóként üzemelő autót, nem törődve semmivel. Azzal sem, hogy mellette/körülötte mások autói álltak...
...hogy a tűz egy pillanat alatt terjedhetett volna tovább egy erősebb széllökéstől a környékbeli cserjékre, több emelet magas fákra, onnan pedig akár több lépcsőházba is. A szerencsének, és a tűzoltóink gyorsaságának köszönhető, hogy ez nem így lett.

Tudom, hogy akkor szép a szerelem, ha lángol. De ha az utána maradó emlék egy alaktalanná égett üszök a flaszter közepén, akkor bennem csak fölmerül a gondolat: miért kell eddig eljutni?
Miért kell kivárni a teljes elborulást, ahol már nem számít a körülöttem élők testi és anyagi biztonsága? Miért nem lehet segítséget kérni a helyzet kevésbé radikális rendezése érdekében? De megfordíthatjuk a dolgot: a közvetlen környezetükben élők miért nem ismerték fel, hogy köztük ekkorák a bajok? Azért a hónapokon át tartó hómlessz üzemmódból csak gyanús lehetett volna, hogy a gyűlöletfaktor meghaladta az egészségügyi határértéket.
 

Ma este csalódottnak kéne lennem. Ismét szegényebb vagyok egy álommal, a magyar jégkorong válogatottnak nem sikerült feljutni a legnagyobbak közé. Szomorúság van, viszont a csalódottság nyomát sem találom.

Ma este ismét sikerült olyat látni magyar csapattól, amit régen hiányolok a hazai csapatsportok világából: kitartást, akaratot, lelkierőt. A katasztrofális kezdés után 1-3-ról felállni és döntetlenre hozni a meccset nem volt akármi. Aztán a hirtelen halálban emberhátrányban kapott aranygóllal veszíteni megint nem. Ha ki lehet kapni világversenyen méltósággal, akkor így lehet. Az olaszok kemények és jók voltak, szívből gratulálok nekik! De ugyanilyen szívből jövő gratuláció illeti meg a mi fiainkat is!
De talán nem is a csapat jégen nyújtott teljesítménye az, aminek egyedül jelentősége van. Szerintem legalább ilyen fontos a hoki és a válogatott iránti szeretet közösségformáló ereje is. Tízezer ember ordította végi  a meccset, dédelgette a feljutás álmát, szurkolt ahogy a torkán kifért. Ez a tízezer éltette a csapatot az aranygól utáni vereség után is, és ez a tízezer szakította félbe a hivatalos díjátadó ceremóniát azzal, hogy a kedvenceinek állva énekelte a Himnuszt, műsoron kívül.

Ezek azok a pillanatok, amikor félreteszed a vereség miatti szomorúságod, mert csak az jut eszedbe: miattatok most kibaszott jó magyarnak lenni!

Az alkotmányozás folyamata alatt megváltozott a Fidesz jelmondata: egy mindenkiért, mindenki Meggyes Tamásért. 262 igen szavazattal állt ki a nariszekta elkóborolt báránya, és a példaértékű életből fakadó következmények eltussolása mellett. Alaptörvényünk immár lehetővé teszi, hogy a beszabehu önkormányzatok feloszlatása helyett a területileg illetékes kormányhivatal hozza meg a döntéseket. Szívszorítóan nemes dolog a választópolgárok akaratát felülbírálni egy kormányzati Jancsibohóccal, olyan távlatos és fennkölt, hogy remélem SkiccPál kifinomult ízlésének is megfelel.

Esztergom polgármestere, Tétényi Éva azt kérte Orbán Viktortól, hogy segítsen megoldani az Árpád-kori fővárosban kialakult patthelyzetet. Oszlassa fel a képviselőtestületet, és legyenek új választások. A város díszpolgára lefosta a zoknit nyomban, mert az a fővárosból is látszik, ( és a több, mint 7 ezer esztergomi aláírásból is kiolvasható ) hogy a meggyesizmusban hívő latorkommandó legfeljebb a picsán rúgásra pályázik jó eséllyel egy újrázott választáson a történtek után, nem a képviselői helyekre.

Mit tehet ilyenkor egy fotelforradalmár? Kihúzhatja fejét az ánuszából, meghallhatja a választók hangját, és dönthet úgy: ő most bátor lesz. Feloszlatják az önkormányzatot, kiírják az új választásokat ahogy minden normális esetben szokás, és legyen amit kér - no meg választ - a nép. Vagy lehet gyáva és sunyi, mert nem képes kibújni a bőréből, és alaptörvénybe diktálhatja: a választók akaratára teszünk magasról, Meggyest és a meggyesistákat nem adjuk! Ők a mi imádott bongon dongó pajszeros gyermekeink a keresztényi szeretet nevében, ha bedöntötték Esztergomot hát kinevezzük városi rendelethozónak az helyi párttitkárt. Helyzet megoldva, Meggyes leülhet, normális világ meg itt ne legyen.

A zárószavazás előtt sunyin benyújtott törvényjavaslat egyértelműen deklarálja: egy, csak egy párt van a vidéken, az alaptörvény nekik és róluk szól. A megszavazás pillanatában Kádár János is mosolyra fakadt a pokolban, mert ilyen az ő rendszerében fordult elő utoljára. Hiába, ahol Pozsgay keze és a kommunizmus szelleme vezeti a pennát, ott meglátszik az eredmény.Remélem, Esztergom városa ezután valami köztéri alkotással is kedveskedik díszpolgárának. Felállíthatnának valami monumentálisat az elfogadott lex Esztergom emlékére mondjuk a Dóm előtti téren, ami méltó módon fejezi ki mit éreznek Orbán kitüntető figyelme, hallatlan bátorsága és segítőkészsége miatt.Kíváncsi már csak arra vagyok, hol van a határ? Létezik-e egyáltalán az a pont, ahol Meggyesnek is azt mondják: elég. Ha Meggyes Tamás és az esztergomi Fidesz csak a vörös csillag önkormányzati hivatalra szögelésével lenne menthető, azt is megtennék? Mert kutyába lemenni már sikerült. Attól meg csak ez van lejjebb.
 

"Dőltömre Varga Miskák lesnek,
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni,
S meg kell maradnom Herkulesnek.

Szeretném már magam utálni,
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni."

Nem tartott sokáig a nemzeti pántlikás giccspiac legfrissebb porcelán küblije fölötti örvendezés. Mondjuk Semjén Zsolt felakadt tekintetén kívül nem is volt ilyen. Ha a képre nézünk világos, hogy azok sem úsztak a boldogságban, akiknek hivatalból kellett volna.
Kósa a sírás határán lebiggyedt szájjal, Varga igyekszik a Semjén színházon nem röhögni, Szijjártó szemmel láthatóan a budiba vezető vészkijárattal szemez, mert már nagyon visszatart valamit, Lázár pedig a szeme sarkából őt nézi, hogy időben el tudjon ugrani. És hát igen, Vezérünknek sem csúszott tarkójáig a vigyora, hogy a mögötte ülő a pittyéből kössön masnit széles jókedvében.

Ők itt már mind tudták, hogy nem fog sikerülni.

Nem, nem az alkotmány megszavazására gondolok. Hanem a cselre, a szándékra, amivel igyekeztek az elvárt áhítat és emelkedettség leple alatt átszuszakolni a konvergencia programot is. De az áhítat és emelkedettség érdeklődés hiányában elmaradt, cserébe a hangos követelés feléledt: hamar-hamar, elő a farbával nagyjóurak! - kiabált a nép - mert ugye nem akartátok elsunnyogni, hogy itt konvergencia lesz?! Márpedig a magyar nép az elmúlt nyolc év alatt honosított genetikai kódjából tudja: a konvergencia=megszorítás, pfejj, népnyúzó, neazemberekfizessékmeg, monnyonle.

Közszféra bérstop, dologi kiadások befagyasztása, a szociális és családtámogatások nem emelkednek, 180 milliárdot visszavesznek az alacsony és átlagjövedelműek adójóváírásából, és ehhez jönnek még sorban a Széll Kálmán terv részletei gyógyszerkasszától csökkentett munkanélküli járadékig.

Jó hír: végre hozzá mertek nyúlni érdemben a költségvetés kiadási oldalához.

Rossz hír: összességében ez mindenkinek fájni fog.

Jó hír:

a piaci elemzők szerint is szükség van erre.

Rossz hír: éppen csak egy évet késtünk magyarosch szokás szerint, pedig tavaly ilyenkor is tudta minden valamire való gazdasági szakember, hogy ez elkerülhetetlen. Aki tényleg nem, az monnyonle.

Ha nem bénáznak, hogy mégis legyen valami "azonnali és nagyarányú", ha nem foltozgatják izomból azt a lyukat, amit az egykulcsos adóval való szarakodással ütöttek a költségvetésen, akkor a "régi" progresszív adózás, a Bajnaiék által elindított és levilágbajnokozott konvergencia folytatásával egy év fórunk lehetne magunkkal szemben. Helyette bizonyították, hogy a matolcsyzmus úgy hasalt el, mint egyszeri gazda az ázott libaszaron.

Szentséges Jobbunk persze gyorsan tett néhány megvilágosító kijelentést: itten' ugye a hidrával való küzdelem zajlik, ő maga pedig Muszáj Herkules, a hős.
Meg egyébként sem úgy van az, ahogy mondogatják. A közszférában nem fagyasztják be a béreket, sőt, emelik azokat. Helyette az emberi erőforrással spórolnak, és kirugdossák a keretösszeg felettieket. Ezzel a bértömeg számai megoldottnak tekintendők. Ez egyébként melyik állomása az egymillió munkahely teremtésének? - ha lehet ilyen buta kérdésünk.

A kormány nem feledkezett meg a vállalkozókról sem. Két lépésben tervezik csökkenteni a vállalkozások terheit, de, hogy pontosan mit és mennyivel azt nem lehet még tudni, mert a bosszantó bírságok elég tág fogalom. Azt viszont már igen, hogy a vállalkozói szféra pöcsével kívánják ismét elverni a csalánt. Az adókedvezmények újabb szűkítésével és a szuperbruttó teljes kivezetésével az átlagos keresetűek szívnak a legnagyobbat. Ennek kompenzálása - az egykulcsosból eredő bércsökkenéshez hasonlóan - a magánvállalkozások feladata lenne. Gondolom itt is lesz majd némi bánatos kutya nézés, meg Rogán bérkommandó Selmeczivel megerősítve a hatás kedvéért.

De, hogy a kedves munkavállaló se érezze kirekesztettnek magát teljesen a közterhek szétosztása alól, lehetősége van hozzájárulni az államkasszához önként. Az adó 1%-át fel lehet ajánlani önként az Összefogás az államadósság ellen alapnak. Vagyis amit eddig az állam helyett az állatvédőknek, kulturális és sportszervezeteknek stb. adtál, azt többet ne tedd. Add az államnak azt is, ott van a legjobb helyen.

Matolcsy és a kormány szerint ez sem megszorítás. Vegye tudomásul mindenki,  Orbán Viktor fűzője sem azért van fulladásig húzva, mert mindenáron soványabbnak akar látszani, hanem, mert trendi.
Úgyhogy jó lesz megtanulni az új csodaszer nevét: bürokráciacsökkentő csomag. Gondolom SkiccPali szerint ez azért jó, mert csak egy kettős mássalhangzó van benne. Bár az ő leleményességét ismerve hamarosan magyarosítani fogja ezt is, mondjuk érvágásra. Szükség is lesz rá, mert haknikörútján elég, ha azon röhögnek a honpolgárok, hogy a jogállam bizonytalanná tétele, a visszaható jogalkotás után van bőr a pofáján kormányzati embernek arról beszélni, hogy a csomag alapja, sarokköve a stabilitás.

Mikor Magyarország jelenlegi állapotában csak a bizonytalanság állandó, semmi más.
 

Én sose kértem, hogy nyomjál egyedül,
de ha odafigyelsz, bazmeg, sikerül!
Óh igen, igen-IGEN(!!!)

"Történelmi pillanatnak lehettünk tanúi, amikor az országgyűlés elfogadta az új alaptörvényt. Az új alkotmány megteremti a történelmi folytonosságot, lezárja a rendszerváltás folyamatát. " - mondta tegnap Kövér László a pulpitusról úgy, hogy képes volt megállni röhögés nélkül. Úgy látszik én nem vagyok annyira jó önfegyelemből, mint a házelnök úr, mert itt engem bizony elkapott a nyálhabot fújós  röhögés. Van annak valami sajátos bája, mikor a "történelmi folytonosságot" azzal sikerül megteremteni, hogy az új alkotmány születésénél a név szerint köszöntött Pozsgay Imre a bába. Az ő karrierje remekül illusztrálja a folytonosságot a Magyar Dolgozók Pártjától az MSZMP tagságtól és az MSZP alapításon keresztül a Fidesz alkotmányozó testületéig.

Magasztos pillanat volt maga a születés is. Pontosan bemutatta, hogy az alkotmányozó frakciókban narobotok ülnek gondolkodó, önálló akarattal rendelkező emberek helyett. Mert ők annyira várták ezt a pillanatot, annyira akarták az új alkotmányt, hogy azért tuti ami fix, a biztonság kedvéért be kellett nekik mondani, melyik gombot kell megnyomni a listás szavazás alkalmával. Így mondjuk nem csodálom, hogy a név szerinti szavazástól elálltak. Gondoljunk bele milyen kínos lett volna, ha valaki nevesítve felejti el mi a cél, mivel is ért egyet éppen ebben a szentséges pillanatban, és bebakizva nem telik be teljesen a 262 nevet tartalmazó igen rovat.

Lázár János méltán lehet büszke magára. A különítménye remekül működött, önállóságnak nyoma nem maradt, hibát nem vétettek, teljes a siker. Ő is így gondolhatja ezt, mert elérkezettnek látja az időt, hogy a farka csóválja a kutyát. A gazdi lábához kucorodva adott egy pacsit, és finoman utalt rá, mivel fejezhetné ki az a háláját.  Ő jelesre vizsgázott, óh igen, igen-igen, ezért, ha a Gazdi úgy gondolja nyugodtan jelölje őt frakcióvezetőnek a következő három évre is a májusi tisztújításon.

Az se baj, ha ezt a bulgár tengerpartról teszi sms-ben, csak tegye. Óh igen, igen-igen!

"S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?"

Nagy nap ez a mai Feleim. Igazi történelmi pillanat ez, amiben megszületik Magyarország új alkotmánya. Mert este hatra megszületik, erről kétsége ne legyen senkinek. A narobot kommandó várhatóan teljes létszámban lesz jelen, könnyet fakaszt Orbán Viktor, legitimációs problémákat semmibe vesz Kövér László, és amíg a nagyszerűek odabent név szerint hitet tesznek Orbán előtt, mi idekint nyugodtan felröhöghetünk.

Nem tévedés, minden okunk megszületik az önfeledt kacagásra az alkotmánnyal együtt. Az Orbán kormány és a Fidesz frakció csak maga hiszi, hogy itt valami nagyszerűséget visz végbe. Pedig a születendő dedek ikrek lesznek, bár kétpetéjűek. Az alkotmánnyal ugyanis megszületik az ok is, amivel Orbán választást veszít 2014-ben. Akkor nagyjából annak a formációnak lesz esélye választás nyerni, amelyik a legéletképesebb alternatívát fogja kínálni a fideszalkotmány lenullázására, az alkotmányos rend és a jogállam sérülésmentes visszaállítására.

Az ötlet bár ördögtől való, nagyon is kivitelezhető, és kétharmados többség sem kell hozzá. Elég a frissen megalakult kormánynak népszavazást kiírni, amit ha ők tesznek meg, akkor aláírást sem kell gyűjteni. A nép nem foglalkozik a technikai kivitelezés problémáinak megoldásával, az legyen a kormányváltók gondja, a nép majd szavaz. És, ha úgy dönt, akkor a fideszalkotmány mehet felejtőbe, Orbán Viktor házi oltárára mementónak. Az ezzel járó átmeneti alkotmányos és politikai deficitért meg el lehet verni a port Orbánékon pont úgy, ahogy ők teszik most ezt Gyurcsánnyal.

Kár érte. Kár a helyzetért, amit nagyságos vármegyés ténsuramék generáltak kőfejű akarnokságukkal. Ideje volna ráébredni, hogy az önámításként hajtogatott majdjólesz, majdelfogadják ha erőltetjük mese csak a ti fejetekben létezik. Orbán ma beírja magát a történelemkönyvekbe, utódai viszont lapostól tépik majd ki belőle. A konszenzusképtelenség akkorát fog visszaütni, hogy az alkotmány szövegezőinek külön helyrajzi számot kell kérniük a feldagadt farpofáikhoz.

Ha Kedves Vezetőnk figyelt volna a hétvégén, hányan és hányféle módon fejezték ki nemtetszésüket azért, mert a friss alkotmányba 262 embernek lehetett érdemi beleszólása, 9.999.738 meg nem, akkor talán nem kéne majd megvilágosodni hamarosan, hogy nem a nagyszerűség, hanem a trágyadomb közepén élteti magát.

Ma sem maradtak program nélkül az utcai tüntetések és felvonulások iránt fogékonyak. Az LMP a Vörösmarty térre várta az érdeklődőket kettőre, az Élet Menete rendezvény még most is tart. Én kíváncsi voltam, hogy az LMP tömegkultúrája és megmozgató ereje fejlődött-e valamit az őszi, Alkotmánybíróság előtt tartott tüntetés óta, így megcéloztam a Vörösmarty teret.

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, milyen volt a tüntetés, akkor azt mondanám: olyan elempés.

Ha ugyanezt kéne tennem Schiffer beszédével, akkor is ezt mondanám: olyan sifferes.

A rendezvény inkább hasonlított egy szabadtéri családi rendezvényre, mint tüntetésre. Ami nem feltétlenül baj, csak ilyen mittudomén érzése van tőle az embernek. A szervezés klasszissal volt jobb, a megszólított tömeg nagyságrenddel nagyobb, mint ősszel, de szónokot választani még mindig nem tudnak.

Ahogy igazán beszélni sem. Az utóbbi idők legösszeszedettebb Schiffer beszédét hallottuk, a tőle megszokott erőtlen retorikával. Ha érzékeltetni kell, akkor azt mondom: egyetérteni lehet vele, de mondjuk arra, hogy a tömeg egy emberként zúduljon fel, mert lázba jött, alkalmatlan. Szórványos bekiabálásokon kívül csak egyetértő bólogatást láttam, meg elégedett dünnyögést, bizony jól mondja a Bandi, csak nem elég hangosan. De, ha összevetem az őszi beszédével, akkor a fejlődés azért látható. Tétényi Éva esztergomi polgármester megszólalását is inkább az élénk érdeklődés, mint a harsányság kísérte. Az ellenzéki összefogás jelképévé vált polgármester asszony fellépése inkább volt szimbolikus jellegű, mert semmi olyat nem mondott, amit ne hallottunk vagy olvastunk volna már valahol.
Így ez a tüntetés is inkább a felhasznált klisékben volt erős. A meghirdetett maszkozást többen többféleképpen értelmezték:
Az én kedvencem mégis az úr volt, akinek kombinált tábláinak mindkét oldalán, és a ruházatán is megosztotta a jelenlévőkkel gondolatait.
A rendezvény egy négyzetméterre eső híresember mutatója nem hagyott kívánnivalót maga után. Az LMP országgyűlési képviselői gyakorlatilag teljes létszámban, helyi erői pedig jelentős számmal voltak ott. De az LMP tüntetések elmaradhatatlan kellékeivel, a civilben csellengő szocialista politikusokkal is találkozhatott aki odafigyelt. Személyes kedvencem a rendkívül kameraérzékeny Török Zsolt, aki legyen bár éppen interjú közben, jó messzire a teleobjektívtől, azért ilyen távolságból is képes a lencsébe mosolyogni. Szerintem lehet benne valami elrejtett érzékelő, ami kicsi piros retinajelzéssel tudatja vele, ha ráfognak egy fényképezőgépet valahol.
Összefoglalva kijelenthetjük, hogy nem az LMP és szimpatizánsai lesznek a következő őrjöngő tömeg, akik tüntetés címén felgyújtják a várost, és Felcsútig zavarják majd Orbán Viktort. Ha a Charta társakat ( okkal ) önmérsékletre intő Gyurcsány az egyik véglet, akkor ők a másik. Az egészséges középút, és a - szerintem - ideálisnak mondható tüntetési hangvétel meg valahol középen van.

A tegnapi tüntetések után kíváncsian vártam, mit fog reagálni derék kormányunk a történtekre. Két helyszínen 20 ezer ember az utcán, a rendvédelmisek 15 napos ultimátumára Gyurcsány ráemelt egy pünkösdi királyságot, ezért beszélni éppen lett volna miről. Kormányunk viszont a fotelforradalmárok útját választotta, vagyis hallgatott. Esetleg el voltak foglalva azzal, hogy a Bakondi kommandót koordinálják a tűzoltó állomány szekrényeinek feltörése közben, majd a kommüniké megfogalmazásával, miszerint ilyen nem volt. Tény az, hogy a híradóknak be kellett érniük a kormány friss, még csak egy hete kiadott nyilatkozatával, a firkászoknak meg az izgalmában fecskébe féknyomot faroló Szijjártó Péterrel.

Nemzeti Trubadúrunk már írásban is hebeg. Képzeljük el, ahogy Nagy Anna támasztja hátulról az erőtlenedő Petikét, egyik kezével a kupakot nyomja vissza a fejére, míg a másikkal sakkban tartja az írnokot, hogyaszongya várd meg amíg előszedi a kék cetlit a zsebéből, fókuszál, és szó szerint írjad az MTI-nek amit mond, kispajtás!Az meg írja szegény amit diktálnak, ha értelmetlen, akkor is. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy a fenti történésekre azt tudta diktálni Petya, hogy csökkentjük az államadósságot gecó, Széll Kálmán. Aztán mikor rájött, hogy ez a múltheti papír, akkor húzott egy másikat: az alkotmányra büszkék lesztek mind. Ezek szerint azt még nem tudták a cetli írók feldolgozni, hogy a négynapos tüntetéssorozat arról (is) szól, hogy a kint menetelő és takaroggyozó tömegek éppen nem büszkék arra ami történik. Sebaj, Péter ismét kotort egyet a gatyakorcban, és harmadikra szerencséje lett: meragyurcsányegybűnöző - olvasta a fecniről, és érezte, ez jó lesz ide is, mint egy éve bárhova. Amúgy is legalább félig aktuális, mert Orbán Viktor személyes démona kijelentette, ő maga szervezi meg a demokratikus ellenzéket. Úgyhogy érdemi reakció, a rendvédelmisekkel kezdett párbeszéd helyett ideje befosni.

A hétvégén egymásba érnek a kormányellenes megmozdulások. Én ma úgy gondoltam, a Hősök terén vidám mozdulj-t játszó rendvédelmiseket lesz érdemes megnézni közelről. A térre kiérve nem csalódtam, illetve mégis, de pozitívan. A vártnál is több ember, és ennél is több látványosság fogadott. Az ötletbörzét végignézve nyugodtan kijelenthetjük, hogy az általános elkeseredettség egyvalamit nem volt képes kiirtani: a humort. Pontosabban azt a fajta akasztófa humort, mikor keserű szájízzel röhögünk magunkon, kifigurázva a nyomorúságunkat.

Volt itt mindenféle karikatúra tolószékből feladatot ellátó smasszertől...
...temetési menetig....
...akasztott tűzoltótól...
...rézágyúig...
...légószirénán koncertet adó tűzoltózenekartól...
...járókeretes védőruha kapitányon keresztül...
...balzsamozott-mumifikált tűzoltóig.
A felhozatalt nézve arról kezdünk polemizálni a mellettem fotózó kollégával, hogy innen bizony csak a Részfaszú Bagoly szobra hiányzott, semmi más. Természetesen nem hiányoztak a transzparensen hirdetett jelszavak, és a kormánynak címzett beszólások sem.
Aztán a szakszervezetek menete útnak indult a Kossuth tér felé, én meg haza. Amíg itthon feltöltöttem a képeket, addig ezek a vicces srácok sem unatkoztak. A Kodály köröndtől az Oktogonig kinyitottak minden tűzcsapot, és tele füstbombázták a környéket. Mit lehet erre mondani? Hogy basszátok meg, ez már egy kicsit sem vicces? Hogy ezzel sikerült a jól induló tüntetés hitelét hazavágni puszta szórakozásból?

Vagy szó helyett érjem be egy csalódott legyintéssel, hogy faszombamár...?!

Szegény királyaink és egykori magyar nemzetvezetőink szerintem harsányan röhögnének azon a giccsparádén, amit a nevükkel-nevükben a mai politikai elit végrehajt. Szent Istvántól IV. Bélán keresztül Széchenyiig és Kossuthig bezárólag ülnek fent a felhők szélén, és kipirult orcával a kacagástól rekeszizomlázat kapva egyszerre, kifulladva sóhajtanak: ómájfaszom, ezek biztos a mi utódaink?

István már beletörődött régen, hogy szentkoronás államalapítását jelképből toposszá silányították, Bélának viszont új még ez a helyzet. Képzeljük el, ahogy lefelé bambulva egyszer csak fölfedezi: nédda'mán, a militarista pincérjelmezesek attól a Kínától akarnak államadósság finanszírozást, aminek a minket kifosztó Ögödej utód Kubilaj kán császára lett, és dinasztiát alapított Jüan néven, a mi pénzünkön is! Ráadásul mindezt az én nevemben tennék! Menten bepucsítok kínomban, mint a bélhurutos gárda oroszlán!

Azt megszoktuk, hogy Orbántól nem idegen a kommunistákkal barátkozás gondolata, igazolásul elég ránézni a Fideszben melegedő pártállami ősbölények sorára. De már a szélsőjobb is a Kínai Népköztársaságot irányító kommunisták kebelére vágyik? Végülis, miért ne tennék? Nem csak koldulni lehet tőlük, hanem tanulni is. Ott rend van apukám, a militáris szervezetekben még a sorban állás is zsinórmérték alapján történik, nincs olyan összevissza trehányság, mint a gárdistacsendőrpolgárőröknél.
Nem kell ide Szávay Pityus péniszpumpa, elég egy ilyen kép a garantált izgalomhoz. De, ha már belefogtak ne álljanak meg itt. Egyértelmű, hogy rúgják föl a lisszaboni szerződést, mert egy kommunista országnak kiszolgáltatva lenni mégis más érzés, mint a demokratikus - bár időnként szigorú - Európai Uniónak. Ezt az idősebbek már gyakorolták negyven évig, a fiatalabb generáció meg majd megtanulja milyen, hogy a piros könyvecske nélkül nincs káderegyetem, se vezető beosztású munka.
A Jobbik a IV. Béla tervével harapott pár izmosat a ködből, mellé a kivitelezés módja is olyan igazi kínais lett. Aszongya:

"mivel a bevezetendő intézkedések egy része sértheti bizonyos társadalmi csoportok jelenleg meglévő érdekeit, ezért szükségszerű egy háromezer fős csendőrség felállítása".

Ezzel nyilván cigányozni akartak egy izmosat, csak ilyen bénán sikerült. Mert mi van, ha a cigányokon kívül más társadalmi csoportot is sért a mérhetetlen ostobaság ami árad belőletek? Annak az esélye, hogy ti kormányzati tényező lesztek egyszer, és megvalósíthattok a ködharapásból bármit, konvergál a nullához. Ehhez hatékonyan hozzásegít, hogy gyakorlatilag írásba adtátok: a rátok megsértődött társadalmi csoportokat a háromezer fős csendőrségetekkel kívánjátok majd kordában tartani, mint a kínai kommunista párt a tienanmen téri tüntetőket.

IV. Béla beájulna a röhögéstől velünk együtt, ha ezt tényleg látná. Mert az kiderült már régen, hogy a történelemmel milyen viszonyban vagytok, de, hogy a cigányozás is ilyen bénán megy, a csak most.

Elkészült a felsőoktatási törvény 2.0-ás változata, ám a tapsvihar ezúttal sem járt ki Hoffmann Rózsának. Most Pokorni Zoltán helyett maga a LegNagyobbFőnök ordított vele röpke két órát, majd megkérte: legyen kedves haladéktalanul visszapattanni a szopórollerre, hogy kidolgozhassa a koncepciót harmadszor is.
A bizalom persze töretlen annak ellenére, hogy a kereszténydemokratáknak lassan többször sikerül elkúrni az oktatással kapcsolatos dolgokat, mint ahányszor Éden Levi összehányta a hotelteraszt. Márpedig az nem kis teljesítmény. A kérdés csak az, vajon hányszor hagyják még a tehetségeseket olyannal próbálkozni, amihez szemmel láthatóan nem értenek?

A baklövési dömping nem korlátozódik Hoffmann Rózsára. Sőt, egyenesen úgy látszik, a komplett KDNP frakciót maga alá gyűrte a gondolkodásképtelenség, vagyis a matolcsytisz. Amíg Hoffmann Rózsa a felsőoktatás átalakításával vívta meddő küzdelmét, addig Harrach Péternek az alkotmányszöveg oktatást érintő módosításaiban sikerült nagyot alakítania.

A jelenleg hatályos alkotmány ezt mondja az oktatásról:

„Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.”

Az iPadba pötyögött első verzióban ez a némileg átalakult az orbáni mindent megvédünk retorika szerint:

„Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és tanítás szabadságát”

Ezzel még nincs is baj, ha tisztelet és támogatás helyett védjük a tanulás és tanítás szabadságát, ám legyen. Ám ekkor Harrach Péter agyában elindult az agyrágó bogár, és elkapta a kötelező rettegés: ajaj, ez nem lesz jó! Mert mi van, ha a tanárok, ezek a képmutató fattyak nem is szívből lelkesednek a nemzeti összefogásért, és felsőoktatási koncepció híján majd tanítanak itten' összevissza mindenfélét? Rózsika csak kering a szopórollerrel a ház körül, a történelem könyvekből még hiányzik a Nagy Fülkeforradalom tündöklése és bukása című fejezet, és L. Simon tanár úr költészete sem alapköve még az irodalmi tananyagnak. Ez tarthatatlan, lássuk be, ezért benyújtotta a következő módosítót, amivel erre változik a fenti szöveg:

„Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és - a közoktatásban
törvényben meghatározott keretek között – a tanítás szabadságát."

Szóval a tanítás szabadsága nem lesz alkotmányos alapjog, hanem ketrecbe-keretbe lesz zárva. Az oké, hogy eddig is létezett a szabályozásra oktatási törvény és alaptantervek, amik óraszámban és tartalomban is előírták mit hogyan kell tanítani. De ezeken a határokon belül a tanárok szabadon mozoghattak. Innentől viszont az oktatási törvényeket és tanterveket nem lehet általánosságban megfogalmazni. Ugyanis a speciális tantervű iskolák, - pl egyházi, tehetséggondozó, kisegítő - alkotmányellenesek lesznek, ha nem lesz rájuk típus specifikus szabályozás, külön-külön. Ha Hoffmann Rózsa kilátástalan küzdelmét elnézzük az alap fapad, specialitásokra ki nem térő oktatási törvényekkel, akkor szerintem beláthatjuk, a módosítónak megfelelő oktatási szabályozás lesz az Orbán kormány soha el nem készülő Luca széke.

Kíváncsi már csak arra vagyok, Orbán mikor elégeli meg ezt? Mert az elkúrások lehetőségeinek száma pillanatnyilag közel van a végtelenhez.

Szeretem, ha egyik másik nagy vitát kavart posztnak utóélete van, és önjáróvá válik. Egyrészt mutatja, eljut oda ahová szánom, másrészt azt az illúziót kelti, hogy hajlamosak az érintettek is a fejükhöz kapni néha. Vagy nem.

Néhány hete téma volt az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség külhonban dolgozó atyánkfiait hazacsalogató akciója. Megvitattuk pro és kontra az általuk megfogalmazott 10 érvet, röhögtünk egyet a túró rudizáson, és nagyjából el is felejtettük az egészet. Tegnap délután aztán Tristan nevű kedves kommentelőnk ( vélhetően az IKSZ pest megyei alelnöke, Azbej Tristan ) szerint frappáns választ adtak ők nekünk, hitetleneknek. Elkészült a csaldhaza 2.0, kattintgassatok, nézzétek a legújabb ötleteket.

Az első ránézésre is világos, hogy a második felvonásban már nem akartak közröhej tárgya lenni. Az alap gondolat, hogy létrehoznak a hazatérést fontolgatók számára segítséget és tanácsot adó fórumot szakértőstől, az már nem a faljál koviubit túró rudival kétpofára, bámulj ki a repcsi ablakon, oszt'majd jó lesz kategória. Komolyabban lehet venni, látszik rajta a szándék. Ezzel már csak olyan apró bajaim vannak, hogy vajon miért csak a felsőfokú nyelvtudással és diplomával rendelkezőknek szól?

Az egyszeri, külföldön melózó magyar paraszt már smafu? Ők a negyerehaza kategória?

Sok fiatal diplomás dolgozik külföldön, ez tény. De legalább ennyi szakképzett fizikai melós is ott húzza a rabigát napról napra. Pl az orvosok mellett rengeteg egyéb, nem diplomás, de szakképzett egészségügyi dolgozó is kint nyomul, a fizikai szakmunkát végzők seregéről nem is beszélve. Őket nem akarjátok hazacsalni?
Megfordult a fejemben, hogy ti a magasztos gondolatok mellett foglalkoztok olyan realista marhasággal is, mint a gazdaság és a munkaerőpiac helyzete? Ha igen, akkor elképzelésem nincs milyen vonzó alternatívát tudtok kínálni a kint dolgozóknak. Mert az esetleges hazatelepülőket kormányunk a Széll Kálmán Tervre alapozott konvergencia program részleteivel fogadja, ami első olvasatra nem túl vidám.

Az ugye az elmúlt négy-öt évben a zsigereinkbe ivódott, hogy a konvergencia pfújj rossz, az a népellenség. Szijjártói értelmezésben ez annyit tesz, "hogyan lehet még több pénzt elvenni a magyar emberektől, rossz az embereknek, rossz a gazdaságnak." Szóval kerülni kéne, mint a Villa Dzsörzi fingot, nem beleugrani több száz/ezer kilométerről. De tegyük fel, lesznek páran igazi kalandvágyó szörvájvörök, akik belevágnak. Ők Lisztferihegyről hazaérve 270 helyett 90 napot tölthetnek munkanélküliként munkakereséssel, aztán mehetnek közmunkásnak az új módi szerint. Már, ha lesz hova, mert közelharcot kell majd vívniuk a kormány által munkába visszaterelni szándékozott 100-150 ezres tömeggel a havi 28500 forinttért. Apró hajszál a takonypüré tetején, hogy diploma ide, szakképesítés oda, a munkanélküli köteles elfogadni a végzettségétől független, munkaügyi szervezet által kijelölt bármilyen munkát. Ezzel legalább Európa elsők leszünk, csak itt fognak árkot kaparni a diplomások is. A mindenit, mi az ellenállhatatlan mézesmadzag, ha nem ez?

Az igazán szomorú az, hogy megint csak a sok és nagy számokkal dobálózás megy érdemi lépések nélkül. Egy árva konkrétum, egy kósza gondolat nincs arról, hogy a közmunka programban hol is akarnak ennyi plusz ember elhelyezni. Ezen felül a kormány 300.000 új munkahelyet a versenyszférában is szeretne látni, ami igazán vigyorkeltő a jelenlegi kiszámíthatatlan jogbiztonság mellett. A visszaható törvénykezés, a hasra ütés alapján kivetett válságadók, a ma kölcsön, de holnap örökbe elvett nyugdíj után az ország nem nyújt kifejezetten befektetésbarát környezetet épeszű embernek.

Ha így haladunk nem a külföldön dolgozók fognak hazajönni, hanem egyre többen lesznek az elkeseredettek, akik az itthoni kínlódás helyett inkább a kinti próbálkozást fogják választani. Akik majd 2014 tavaszán hazajönnek, és dobnak egy százast a Kossuth tér sarkában padon ücsörgő aprócska, elkeseredett alak dobozkájába.
 

A zuglói önkormányzatban egy dolog állandó: a változás. Alig vagyunk túl az első időközi választáson, máris itt a második a nyakunkon. Az eredményeket látva szárnyalni kezdett a fantázia mindkét oldalon, és a számmisztika szakértői nyomban elővették pici ujjacskáikat, és föltették a klasszikus kérdést: mennyi? Harminc! Mi harminc? Mi mennyi?

Elsőként Gyurcsány Ferencnek sikerült összeadni, hogy a helyi MSZP az LMP-vel karöltve verhette volna Papcsák liblingjét, ha összefognak. Ebben csak az a furcsa, hogy márciusban lakossági fórumon még a saját identitás feladásának károsságáról beszéltek a helyi erők, de ezek szerint gyorsan változnak az idők. Sebaj, most itt lenne a ragyogó alkalom az összebútorozásra, mert egységben az erő.
Ám ősi szocialista szokás szerint ezúttal sem a lehetőséget igyekeznek megragadni, hanem egymás haját. A pártba behonosított Gyurcsányahibás nótát fújják, és azon marakodnak, hogy Ferenc, a lényeglátó megint elsieti a pettinget ahelyett, hogy csöndben piszkálná a koszt a körmei alól. Van ebben is némi igazság, de a lényeget ismét sikerült átugrani a nagyszerűeknek: helyi szinten Gyurcsány a véleményével nem oszt, nem szoroz, nem tényező. Sokkal inkább számít az, hogy az elmúlt négy év Tóth Csaba tanácsadói szerződések körüli bábáskodásától volt hangos. Így nem tudom felötlött-e legalább gondolati szinten, hogy az októberi eredmények vajon miért lettek olyanok, amilyenek? Annyi biztos, hogy nem a megfelelő következtetést sikerült levonni, ha még mindig Tóth Csaba szólíthatja hadba a sereget, és ő lenne a kívánatos menyasszony a nászban.

Az MSZP országos elnöksége mindenesetre nagyon szeretne közös jelöltet állítani, amiből az elempések egyelőre nem kérnek.

De nem csak a baloldal pakolászta a számokat egymás alá összeadás céljából, a Papcsák brigádnak is elkerekedhetett a szeme az eredmények alakulását látva. Felmérték, hogy baj esetén a Jobbik 8,29%-át magukhoz ölelve lehetnének partiban az összefogástól húzódozó baloldaliakkal, és nem akarnak semmit a véletlenre bízni. Így esett, hogy lánykérést és udvarlást megelőzve inkább kistafírungozták a menyecskét. Ugye, mennyivel meggyőzőbb úgy udvarolni később, ha a beígérhető hozomány felét már el is költötték?

Most ott tartunk, hogy az önkormányzatnál az egyszemélyes Jobbik frakció, Markó Elemér István bír a legnagyobb lobbierővel. Javaslatára rovásírásos köszöntő tábláink már vannak, most pedig Wass Albert terünk is lesz a Pákozdi tér helyén. A tévedések elkerülése végett említsük meg, hogy a tér nem a csatáról, hanem az ötvenhatos hősi halott Pákozdi Antalról lett elnevezve eredetileg. Az önkormányzat végtelen nagyvonalúságát bizonyítja, hogy az átnevezéssel járó összes költséget magára vállalja. Igaz, a fölmerült: kérdezzük meg a lakókat is gondolatot elvetették, mondván: kuss, kétharmad, az ilyen többség döntéseit nyilvánvalóan és alapértelmezésben támogatják a lakók kérdezősködés nélkül is.

Markónak ezúton üzenném mélytisztelettel: kéresse magát még egy kicsit, és ne olcsózza el a lehetőséget. Ha minden kívánsága teljesül ahogy az a száján kiszédül, akkor esetleg intézzen a kerületnek egy tanuszodát a ledózerolt helyére. Mert amíg rovásírásra és Wass Albertre korlátozott igény van, addig az uszodát egyhangúan támogatnánk mi választók.