A zuglói önkormányzatban egy dolog állandó: a változás. Alig vagyunk túl az első időközi választáson, máris itt a második a nyakunkon. Az eredményeket látva szárnyalni kezdett a fantázia mindkét oldalon, és a számmisztika szakértői nyomban elővették pici ujjacskáikat, és föltették a klasszikus kérdést: mennyi? Harminc! Mi harminc? Mi mennyi?

Elsőként Gyurcsány Ferencnek sikerült összeadni, hogy a helyi MSZP az LMP-vel karöltve verhette volna Papcsák liblingjét, ha összefognak. Ebben csak az a furcsa, hogy márciusban lakossági fórumon még a saját identitás feladásának károsságáról beszéltek a helyi erők, de ezek szerint gyorsan változnak az idők. Sebaj, most itt lenne a ragyogó alkalom az összebútorozásra, mert egységben az erő.
Ám ősi szocialista szokás szerint ezúttal sem a lehetőséget igyekeznek megragadni, hanem egymás haját. A pártba behonosított Gyurcsányahibás nótát fújják, és azon marakodnak, hogy Ferenc, a lényeglátó megint elsieti a pettinget ahelyett, hogy csöndben piszkálná a koszt a körmei alól. Van ebben is némi igazság, de a lényeget ismét sikerült átugrani a nagyszerűeknek: helyi szinten Gyurcsány a véleményével nem oszt, nem szoroz, nem tényező. Sokkal inkább számít az, hogy az elmúlt négy év Tóth Csaba tanácsadói szerződések körüli bábáskodásától volt hangos. Így nem tudom felötlött-e legalább gondolati szinten, hogy az októberi eredmények vajon miért lettek olyanok, amilyenek? Annyi biztos, hogy nem a megfelelő következtetést sikerült levonni, ha még mindig Tóth Csaba szólíthatja hadba a sereget, és ő lenne a kívánatos menyasszony a nászban.

Az MSZP országos elnöksége mindenesetre nagyon szeretne közös jelöltet állítani, amiből az elempések egyelőre nem kérnek.

De nem csak a baloldal pakolászta a számokat egymás alá összeadás céljából, a Papcsák brigádnak is elkerekedhetett a szeme az eredmények alakulását látva. Felmérték, hogy baj esetén a Jobbik 8,29%-át magukhoz ölelve lehetnének partiban az összefogástól húzódozó baloldaliakkal, és nem akarnak semmit a véletlenre bízni. Így esett, hogy lánykérést és udvarlást megelőzve inkább kistafírungozták a menyecskét. Ugye, mennyivel meggyőzőbb úgy udvarolni később, ha a beígérhető hozomány felét már el is költötték?

Most ott tartunk, hogy az önkormányzatnál az egyszemélyes Jobbik frakció, Markó Elemér István bír a legnagyobb lobbierővel. Javaslatára rovásírásos köszöntő tábláink már vannak, most pedig Wass Albert terünk is lesz a Pákozdi tér helyén. A tévedések elkerülése végett említsük meg, hogy a tér nem a csatáról, hanem az ötvenhatos hősi halott Pákozdi Antalról lett elnevezve eredetileg. Az önkormányzat végtelen nagyvonalúságát bizonyítja, hogy az átnevezéssel járó összes költséget magára vállalja. Igaz, a fölmerült: kérdezzük meg a lakókat is gondolatot elvetették, mondván: kuss, kétharmad, az ilyen többség döntéseit nyilvánvalóan és alapértelmezésben támogatják a lakók kérdezősködés nélkül is.

Markónak ezúton üzenném mélytisztelettel: kéresse magát még egy kicsit, és ne olcsózza el a lehetőséget. Ha minden kívánsága teljesül ahogy az a száján kiszédül, akkor esetleg intézzen a kerületnek egy tanuszodát a ledózerolt helyére. Mert amíg rovásírásra és Wass Albertre korlátozott igény van, addig az uszodát egyhangúan támogatnánk mi választók.