Ma sem maradtak program nélkül az utcai tüntetések és felvonulások iránt fogékonyak. Az LMP a Vörösmarty térre várta az érdeklődőket kettőre, az Élet Menete rendezvény még most is tart. Én kíváncsi voltam, hogy az LMP tömegkultúrája és megmozgató ereje fejlődött-e valamit az őszi, Alkotmánybíróság előtt tartott tüntetés óta, így megcéloztam a Vörösmarty teret.

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, milyen volt a tüntetés, akkor azt mondanám: olyan elempés.

Ha ugyanezt kéne tennem Schiffer beszédével, akkor is ezt mondanám: olyan sifferes.

A rendezvény inkább hasonlított egy szabadtéri családi rendezvényre, mint tüntetésre. Ami nem feltétlenül baj, csak ilyen mittudomén érzése van tőle az embernek. A szervezés klasszissal volt jobb, a megszólított tömeg nagyságrenddel nagyobb, mint ősszel, de szónokot választani még mindig nem tudnak.

Ahogy igazán beszélni sem. Az utóbbi idők legösszeszedettebb Schiffer beszédét hallottuk, a tőle megszokott erőtlen retorikával. Ha érzékeltetni kell, akkor azt mondom: egyetérteni lehet vele, de mondjuk arra, hogy a tömeg egy emberként zúduljon fel, mert lázba jött, alkalmatlan. Szórványos bekiabálásokon kívül csak egyetértő bólogatást láttam, meg elégedett dünnyögést, bizony jól mondja a Bandi, csak nem elég hangosan. De, ha összevetem az őszi beszédével, akkor a fejlődés azért látható. Tétényi Éva esztergomi polgármester megszólalását is inkább az élénk érdeklődés, mint a harsányság kísérte. Az ellenzéki összefogás jelképévé vált polgármester asszony fellépése inkább volt szimbolikus jellegű, mert semmi olyat nem mondott, amit ne hallottunk vagy olvastunk volna már valahol.
Így ez a tüntetés is inkább a felhasznált klisékben volt erős. A meghirdetett maszkozást többen többféleképpen értelmezték:
Az én kedvencem mégis az úr volt, akinek kombinált tábláinak mindkét oldalán, és a ruházatán is megosztotta a jelenlévőkkel gondolatait.
A rendezvény egy négyzetméterre eső híresember mutatója nem hagyott kívánnivalót maga után. Az LMP országgyűlési képviselői gyakorlatilag teljes létszámban, helyi erői pedig jelentős számmal voltak ott. De az LMP tüntetések elmaradhatatlan kellékeivel, a civilben csellengő szocialista politikusokkal is találkozhatott aki odafigyelt. Személyes kedvencem a rendkívül kameraérzékeny Török Zsolt, aki legyen bár éppen interjú közben, jó messzire a teleobjektívtől, azért ilyen távolságból is képes a lencsébe mosolyogni. Szerintem lehet benne valami elrejtett érzékelő, ami kicsi piros retinajelzéssel tudatja vele, ha ráfognak egy fényképezőgépet valahol.
Összefoglalva kijelenthetjük, hogy nem az LMP és szimpatizánsai lesznek a következő őrjöngő tömeg, akik tüntetés címén felgyújtják a várost, és Felcsútig zavarják majd Orbán Viktort. Ha a Charta társakat ( okkal ) önmérsékletre intő Gyurcsány az egyik véglet, akkor ők a másik. Az egészséges középút, és a - szerintem - ideálisnak mondható tüntetési hangvétel meg valahol középen van.