Elkészült a felsőoktatási törvény 2.0-ás változata, ám a tapsvihar ezúttal sem járt ki Hoffmann Rózsának. Most Pokorni Zoltán helyett maga a LegNagyobbFőnök ordított vele röpke két órát, majd megkérte: legyen kedves haladéktalanul visszapattanni a szopórollerre, hogy kidolgozhassa a koncepciót harmadszor is.
A bizalom persze töretlen annak ellenére, hogy a kereszténydemokratáknak lassan többször sikerül elkúrni az oktatással kapcsolatos dolgokat, mint ahányszor Éden Levi összehányta a hotelteraszt. Márpedig az nem kis teljesítmény. A kérdés csak az, vajon hányszor hagyják még a tehetségeseket olyannal próbálkozni, amihez szemmel láthatóan nem értenek?

A baklövési dömping nem korlátozódik Hoffmann Rózsára. Sőt, egyenesen úgy látszik, a komplett KDNP frakciót maga alá gyűrte a gondolkodásképtelenség, vagyis a matolcsytisz. Amíg Hoffmann Rózsa a felsőoktatás átalakításával vívta meddő küzdelmét, addig Harrach Péternek az alkotmányszöveg oktatást érintő módosításaiban sikerült nagyot alakítania.

A jelenleg hatályos alkotmány ezt mondja az oktatásról:

„Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.”

Az iPadba pötyögött első verzióban ez a némileg átalakult az orbáni mindent megvédünk retorika szerint:

„Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és tanítás szabadságát”

Ezzel még nincs is baj, ha tisztelet és támogatás helyett védjük a tanulás és tanítás szabadságát, ám legyen. Ám ekkor Harrach Péter agyában elindult az agyrágó bogár, és elkapta a kötelező rettegés: ajaj, ez nem lesz jó! Mert mi van, ha a tanárok, ezek a képmutató fattyak nem is szívből lelkesednek a nemzeti összefogásért, és felsőoktatási koncepció híján majd tanítanak itten' összevissza mindenfélét? Rózsika csak kering a szopórollerrel a ház körül, a történelem könyvekből még hiányzik a Nagy Fülkeforradalom tündöklése és bukása című fejezet, és L. Simon tanár úr költészete sem alapköve még az irodalmi tananyagnak. Ez tarthatatlan, lássuk be, ezért benyújtotta a következő módosítót, amivel erre változik a fenti szöveg:

„Magyarország védi a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanulás és - a közoktatásban
törvényben meghatározott keretek között – a tanítás szabadságát."

Szóval a tanítás szabadsága nem lesz alkotmányos alapjog, hanem ketrecbe-keretbe lesz zárva. Az oké, hogy eddig is létezett a szabályozásra oktatási törvény és alaptantervek, amik óraszámban és tartalomban is előírták mit hogyan kell tanítani. De ezeken a határokon belül a tanárok szabadon mozoghattak. Innentől viszont az oktatási törvényeket és tanterveket nem lehet általánosságban megfogalmazni. Ugyanis a speciális tantervű iskolák, - pl egyházi, tehetséggondozó, kisegítő - alkotmányellenesek lesznek, ha nem lesz rájuk típus specifikus szabályozás, külön-külön. Ha Hoffmann Rózsa kilátástalan küzdelmét elnézzük az alap fapad, specialitásokra ki nem térő oktatási törvényekkel, akkor szerintem beláthatjuk, a módosítónak megfelelő oktatási szabályozás lesz az Orbán kormány soha el nem készülő Luca széke.

Kíváncsi már csak arra vagyok, Orbán mikor elégeli meg ezt? Mert az elkúrások lehetőségeinek száma pillanatnyilag közel van a végtelenhez.