Varánusz

Megmutattam nekik! Megint. Ha kell megmutatom újra és újra. Mert én vagyok a király, Bódéország királya. Az Örökös Bentlakó. Micsoda cím ez, apukám...

Köszönöm mindenkinek! Lélekben, igen, vagy legfeljebb rittyentek egy újabb villamonológot félrészegen behugyozva, abban úgyis jó vagyok. Köszönetet mondok anyunak, egyrészt mert úgy szurkolt szegénykém, hogy túlordította Prolivért is, másrészt mert mégsem Metaxának kereszteltek ahogy eredetileg akarták, mert akkor most elég hülye nevem lenne. Alekosz! -zúgták, és mennyivel szebben hangzott ez, mint bármilyen Gombár Gábor, vagy Rácz Béla!

És az a hangulat, meg azok a nők, apukám...! Mondjuk ha nem kell kimondani hangosan bevallom, hogy izgalmamban becsurrantottam a fecskébe mikor a stúdióba léptem, de mit számít az a pár izgalomcsöpp már? Akkor még azt gondoltam féknyomot is farolok az eredmény kihirdetéséig a fehér pamutszövetre, de megúsztam. Mert ilyen vagyok. Ilyen voltam már kiskoromban is, egy keménytökű faszagyerek!
És ezek a nők...! Ezek ma mind értem jöttek! Még Gombár úr Picúrja is engem bámul, látom én! Befelé jövet lesmároltam vagy tízet, és a sakkozó agyammal azon is töprengtem, hogy megfogom Lilu mellét köszönésképpen. Mer' előjáték kell a francnak, oszt' hátha összehozunk valamit visszafelé a viakolor burkolaton, vagy a kettős villaajtó között.

De aztán elvetettem a dolgot, és igyekeztem Évára koncentrálni. Ettől mondjuk nem állt fel, de nem akartam, hogy egyetlen ember se várjon vissza a villába. Éva rendes, kiszámítható teremtés, a pezsgőmet csak akkor lopja el, ha nem látom, az orrom előtt soha. Csak ezért hagyom, hogy időnként ölelgessen meg dudorogjon, hogy hajolj bele a hajamba, és dúdold bele, hogy labamba.
Micsoda hülyeség ez? Hol szocializálódhatott ez a nő, hogy ilyen labambákat akar? Én ilyen hülyeségeket nem ismerek, danolászni is csak szexeksönt szoktam, ahogy a rendes többi fotelmacsó:

Megfoglak és a falhoz nyomlak
Megalázom a testedet
Csodálkozva nézel rám
Ezt nem csinálták még veled
Én nem tudom, hogy miért nem hagyod
De érzed már, hogy valami kell
Te nem kaptad meg senkitől még
De velem majd elélvezel

Ez már valami, ugye apukám?! Nem is értem mi ezzel a baj, miért nem alélnak tőle a picsák, lerántva rólam a fecske alsót? Szandálka is csak bepörgött tőle és ordítani kezdett: falhoz nyom ő engem mindjárt, hogy orron keresztül spriccelem kifelé a csontvelőt. Ezeknek udvaroljon normálisan az ember, a legmagasabb szinteken?

Odass! Anikó is engem vár vissza bazmeg! Te is hallottad Prolivér tesó, mer'ha igen, akkor tuti akar tőlem valamit ez a luvnya! Mondjuk erre most fölállt, szerintem mellette az Évára is kemény lennék, mint a fagyott kutya lába, úgyhogy ma este egy édes hármas kinéz gecau! Sej, ha ezek tudnák, hogy micsoda édeshármasokat nyomtam én életemben, akkor másképp állnának a dolgok! A rutin meg az évek tapasztalata nincs rám írva, de lehet tetováltatom valahová.
Na, jó lesz figyelni, mert Balázs mindjárt elhadarja az eredményt. Remélem engem szerettek ma a szavazók! Vagy legalább a vezérlőben a százalékmutogatók, bazmeg! Nem azért adom magam napról napra, nem azért viselem el magam mellett a turházó piatartályt, hogy hazaküldjetek! Bármire kész vagyok, bármire, értitek? Kockás inghez felveszem a csíkos nyakkendőt ha kell, felkelek reggel és tornáztatom a szemmozgató izmaimat félórán keresztül, napközben rágóizomra gyúrok keményen, este pedig az akut légcsőhurutomat öblögetem alkohollal az egészségem megóvása érdekében! Mutassátok már azt a kurva százalékot!!

Nem? Még mindig nem? Mi kell még?! Mi a Isten kóchengeres lankadt péniszét csináljak még a nézettségért? Vegyem feleségül Szíj Melindát??

Jó, hozzátok a csatornához és megteszem! A műsor elején elmondtam, nincs csúnya nő, az életkori határ is tág, nagyjából pedofiltól nekrofilig tart! Elveszem én élő egyenesben, azon ne múljon! Nálatok lesz Magyarország két leghájpoltabb emelt díjas sms gyűjtője, és megtartom ezt a két lábon járó kócos borszamovárt is, csak mutassátok az eredményt és hagyjatok visszamenni!

Lécci! Léccilécci! Lécciléccilécciléccilécciléccilécciléccilécciléccilécci!

Na! Azannya de rohadt nagy király vagyok! 71-29? Üzembiztosan, ahogy Zsófikával? Kussoljon a sok köcsög, nincs ebben semmi a puszta véletlenen kívül! Nincs mismás, nincs kézivezérelt szavazatirányítás, csak a véletlen van! Meg a nagyságom, ugye, a népszerűség! Ahogy itt ülök a teraszon és felidézem a történteket ez egyre valószínűbbnek látszik a konyak okozta kedves opálon át.

Tévedés kizárva, Bódéország királya kétséget kizáróan én vagyok!

Ha a jó munkához idő kell, vajon mi kell a rosszhoz? Elég hozzá egy kreatív viagra? Ami agyi vérbőséget okozva blamázsra készteti az embereket? Vagy kaphat agyfaszt egy kerület első és második embere egymástól függetlenül?

Olvasom, hogy kedvenc alpolgármesterünknek Kovács Balázsnak mit sikerült kiszerencsétlenkednie magából a héten kipattant közpénzherdálós sztori után: Várnai László zuglói LMP-s képviselő azért piszkálja Zugló frissen megkötött tanácsadói szerződéseit, mert eszdéeszes volt. Ezzel sikerült megugrania a lehetetlent, alulmúlta főnökének a héten elkövetett: aki a tanácsadói szerződéseket piszkájja, az az elszámoltatást bánccsa! szólamát. Szép teljesítmény allibling úr, ez már valami. Persze, ha a két importált vezérnek leghalványabb fogalma lenne a kerületről, akkor tudná hol kell keresni a mostanában civilnek álcázott szadesz maradékot. Esetleg kérdezzétek meg erről a vagyonkezelő éléről fölmentett, de pozícióban megtartott Bokor Istvánt, biztos kisegít titeket. Úgy vélem ideje volna néhány dolgot tisztázni:

Érdeklődve figyeljük, hogy meg sem fordul a fejetekben az esetlegesség szintjén sem, hogy Várnai László éppen azt teszi, amiért beszavaztuk a képviselő testületbe. Tudjátok, mi, a választópolgárok, akik titeket is beszavaztunk. - Illetve bocsesz, allibling urat nem szavazta ide senki, ő a Papcsák meglepi csomag része, külső ajándék a kerületnek. - Vagyis Várnai nem titeket baszogat, hanem felénk igyekszik igazolni a megelőlegezett bizalmat. Amit el is várunk mellesleg, és amit tőletek is várnánk. Az elmúlt ciklus ügyei után Papcsák elszámoltatást ígért, ami - khmm - csúszni látszik, de megsértődik, ha valaki az általa felhasznált közpénz után érdeklődik?

Ti miből gondoljátok, hogy nektek elnézzük ahogy lemásoljátok, felülmúljátok elődeitek harácsolását?Értelmes magyarázat helyett meg annyi a válasz, hogy elszámoltatásellenes szadeszista mindenki, akinek szúrja a szemét a rokonok közpénzen etetése, a kipergett képviselők visszafoglalkoztatása, a vidéki haverek helyzetbe hozása. Többre, másra nem futja? Esetleg a felismerésre, hogy az a világ elmúlt régen, ahol választott és megbízott uraink kontroll nélkül szórhatták a szélbe a kerület pénzét. Igen, az elmúlt időszak, és elődeitek viselkedése juttatott minket idáig. De ahogy országos szinten úgy az önkormányzatban is a rendteremtés igénye volt az, ami miatt ott ültök, ahol. Ti pedig nem éltek, hanem visszaéltek a lehetőséggel és a felétek mutatott bizalommal.

Mi ez a szűzlányos húzódozás, amivel úgy néztek az eszközkezelő és a vagyonkezelő szerződéseinek hasonló nyilvánosságra hozására, mint kezdő apáca a többsebességes, rezgőfejű  vibrátorra? Csak nem ott is vannak előnybe hozott megbízható káderek?

Bájos, ha egy kormányzati ember őszinte meggyőződéssel csinál magából hülyét. Értékelni kell a mondanivalóját, mert ő valóban hisz abban amit mond. A bálnatenyésztés valóban felesleges Magyarországon, hisz egyik cetféle sem őshonos errefelé. Se hely, se szükség nincs a tartásukra, így nyugodtan egyetérthetünk Pokorni Zoltánnal, hogy akkor bálnatenyésztő szakemberekre sincs szükség. Ez legfeljebb akkor változhat, ha valaki kitenyészti a hozzánk hasonló apró országok számára a Sukorói törpebálnát, ami akár a Velencei tóban is megél.

Magyarországot az anyatermészet a krónikus cethiányért sok gyógyvízforrással igyekezett kárpótolni. Büszkék is vagyunk fürdőkultúránkra, a hazai turizmus egyik legjelentősebb bevételi forrását kalapálják össze a témában jártas szakembereink. Ezért nem teljesen világos, PokiZozinak mi a baja a gyógyvíztan-szakember képzéssel?

Ma reggel a Mokkában ( hol máshol, bakker?) Pokorni kijelentette: legyenek fizetősek a jövőben azok a szakok, amikre a társadalom és a kormány a köz érdekében nem tart igényt. Ilyen például a balneológia. Mert a bálnatenyésztésnek hazánkban kevés a relevanciája. Videóért tessenek ide kattintani.


Abban is egyetérthetünk, hogy a köz érdekében a releváns kijelentések nagyon fontosak. A jövő nemzedékének ügyeiben - mint az oktatás - még ettől is fontosabbak. Jó lenne, ha oktatáspolitikusaink csupa csupa releváns dologról értekeznének mondjuk a tévében, mert így elkerülhetőek olyan szituációk, amikor a deokosat mondás dekurvanagy égéssé válik.

Ugyanis a Pokorni által kritizált balneológia még véletlenül sem inszeminátorral kék bálnát üldöző Kusztó kapitányt jelent, hanem olyan szakembert, aki a gyógyvizekhez ért. A gyengébbek és Pokorni Zoltán kedvéért klasszikus példával élve balneológus volt a fürdőmester is a Tenkes kapitányában, aki ezt mondogatta:

- Most a bal kezünkkel kenjük e nemes iszapot a jobb vállunkra!
- Most mindkét kezünkkel kenjük meg a szívünk táját, hogy erősödjön a szívünk!
- Most a homlokunkat kenjük meg e nemes iszappal, hogy megjöjjön tőle az eszünk!

 

Hetek óta tart az álságos élcelődés a luxus Fideszről.  Lézerblokkolós Audi Hódmezővásárhelyen, kifizetett életbiztosítás Salgótarjánban, faszbúkot megszégyenítő kapcsolati háló Zuglóban, keresetének nagyságára ráébredő Szijjártó Péter vannak porondon, pedig nem kéne ezen fennakadni. Ugyanis ez teljesen természetes íve a Fidesz diadalának. Grandiózus álmokhoz grandiózus külsőségek dukálnak. Aki ezt nem látja be, az nemzetellenes elmúltnyócév és kész.

Azonban a diadal íve is zenitjére ér egyszer. Talán éppen most lehetünk tanúi ennek a történelmi pillanatnak, mikor Szeretett Vezetőnk terveihez szűkössé vált a 70 m2-es miniszterelnöki dolgozószoba. Nagy úr a kényszer, mégse nyomoroghatnak a TERVek, mint heringek a konzervdobozban, a kiteljesedéshez tér kell, és az sem baj, ha az egyébként aprócska termet is befér még az ajtón. A szükséghelyzet feloldására válságstáb alakult, és gondos tervezés/mérlegelés  után a Parlament Nándorfehérvári termének 180 m2-be költöztették Kedves Vezetőnket.

Látom máris a klaviatúrára feszülő ujjaitokat kedves felebarátaim! Mégis vegyük figyelembe a szijjártói indoklást, miszerint ez nem luxus, mert így is olcsóbb, mintha a Parlament épületén kívül kerestek volna méltó helyet Orbán Viktor számára. Ebben az esetben Nemzeti Trubadúrnak igaza van. Ha a Fours Seasons Hotel Gresham Palace 226 m²-es királyi lakosztályához mérjük a dolgot máris világos lehet, hogy a Nándorfehérvári terem szűkös, spórolós középmegoldásnak tekinthető maximum.

Ezért kifogásolás helyett inkább ötleteljünk azon, mivel lehetne az új miniszterelnöki dolgozószobát még inkább lakájossá, még inkább méltóvá tenni újdonsült tulajdonosához? Én első körben a hosszanti fal freskójának átfestését javasolnám, mert a nándorfehérvári győzelmet elhomályosította régen a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom. Hunyadi perlekedése a törökkel kofalárma Orbán nemzetközi sajtóval vívott ádáz küzdelméhez képest. Másodsorban javaslom, hogy legyen a terem egyik végében egy szobafoci pálya kialakítva lelátóval, ahol a Kárpátok Középpályása lenyűgözheti a hozzá látogatókat korát meghazudtoló bravúros mozgásával. Harmadik sorban javaslom, hogy kerüljön kialakításra egy sarokstúdió, ahol Fábry Sándor segítségével a Hogyan legyen mindenki milliomos? - agytornát játszhatná napi rendszerességgel.

Ti mivel tennétek méltóbbá Kedves Vezetőnk dolgozószobáját?

Schmitt Pál ezekben a pillanatokban fogadja Orbán Viktort a Sándor palotában, hogy az alkotmányozás folyamatáról egyeztessenek.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem megnyugtat a tudat, hogy SkiccPali a magyar hejje sírás védelme, munkatársai családtagjainak álláshoz juttatása mellett az alkotmányozás folyamatát is "megkülönböztetett figyelemmel kíséri".

A sírás follytogat a meghatottságtól. Köszönjük Pali!

Sikerült ismét nagy fogást produkálnia a Pintér 'Két Hét' Sándor vaskezével irányított rendőrségnek:

"Több mint háromszáz tételből álló fegyvergyűjteményt foglalt le a rendőrség a Salgótarjánhoz közeli Homokterenyén." 

Hihetetlen nagy fogás, főleg ha figyelembe vesszük a folytatást is:

"a fegyvereket bűncselekményre nem használták és az orvvadászat gyanúja sem merült fel."

A cikkből az is kiderül, hogy a "beteges szenvedélyű" gyűjtő több mint ötven éve hódol káros és veszélyes hobbijának, mellesleg büntetlen előéletű, közel hetven éves.

A képeket nézegetve nyálcsorgató állapotú PPS-ek, MP-k, Luger-ek és egyéb társadalmunkra igen veszélyes eszközök mosolyognak az arra fogékony érdeklődőkre. (A fehér festékkel esetekenként rájuk mázolt felirat viszont már ízlésrendőrségi kérdés).
Érdekes, hogy egy-egy ilyen esetre milyen szép kis bemutató ssajtótájékoztatót rittyentenek össze az elvtársak, szerencse, hogy a közbiztonságunkra veszélyes napi tucatnyi esemény közül erre büszkék rendünk őrei.

Az már csak amolyan mellékes szál, hogy egy-egy ilyen jellegű 'fogás' elengedhetetlen kelléke, sőt igazi magyaros előjátéka a lakossági bejelentés....

Aprócska szombati hír a sportgézán: Gyulay Zsoltot választották a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökének. Legyinthetnénk, a Főnök kedvence újabb csúcsokat hódít meg Palik Hungaroring Zrt. éléről történt kiebrudalása után, semmi különös, csak a szokásos Fidesz tempó. Esetleg kacarászhatunk a legyintésen túl azon is, hogy a bizalom mégsem lehet teljes, ha a Legnagyobb Főnök legkisebb deli vitézét - Rogán Polihisztor Tonyót - is a nyakukba kellett venni a szövetség elnökségében. Mert tuti ami ziher, a kocsisportban sok pénz forog, legyen csak ott ez a mifijunk aki kellően képviseli az érdekeket.

Ja, hogy vagy ti azt hittétek egykori drága sporttársaim, majd Rogán révén fog több pénz áramlani az autósportba? Mekkora naiv tévedés.
Nem is lenne ezzel semmi baj - illetve dehogynem - ha csak arról szólna ez a mutatvány, hogy a Fidesz ismét a megfelelő kádereket tolta egy újabb nemzeti sportszövetség élére. De sajnos nem ennyiről van szó, ugyanis kísért a múlt. A nem is annyira régmúlt. De menjünk sorban, hogy a nyájas olvasó is teljes képet kapjon az események láncolatáról.

Most is az MNASZ rendes tisztújító közgyűlésén kezdődött a dolog. Frank Tamás megint bepróbálkozott az elnöki poszt elnyerésével, és ismét elbukott ezúttal Válint Tiborral szemben. Az események felgyorsultak, a propaganda gépezet elindult ahogy már annyiszor, és most is meglett az eredménye: a nyolctagú elnökségből négyen lemondtak, egy sajnálatos haláleset is történt, így a gyakorlatilag magára maradó Válintnak nem maradt más választása, mint bedobni a törölközőt február 18-i hatállyal. Mit tesz Isten, a tagságnak éppen megfelelt a február 19-e a rendkívüli közgyűlésre, ahol egyetlen jelölt, Gyulay Zsolt indult az elnöki posztért. A sikeres elnökválasztás után került az elnökségbe Frank Tamás általános, Szamos Miklós sportszakmai alelnöknek, Rogán Tonyó meg pesztrának.

Ez a forgatókönyv gyakorlatilag szóról szóra megegyezik a 2006-2007 évi rendes, és rendkívüli közgyűlés forgatókönyvével.

Akkor Frank Tamás Ferjáncz Attilát igyekezett letaszítani az elnöki tisztségről, másodjára sikerrel. Igaz, akkor sem ő lett az elnök, hanem kedvenc munkavállalója, Szamos Miklós. Neki magának akkor is be kellett érnie az alelnökséggel, de egy ilyen elnök mellett ez mindegy is. A nevükkel jelzett korszak nem vonult be a magyar autósport nagykönyvébe arany betűkkel. Frankot egy pillanatra sem érdekelte a hazai autósport úgy általában, őt kizárólag a Forma-1, és a körülötte forgó pénzek foglalkoztatták. Ha belegondolunk, hogy sacc/kb 5 milliárdról beszélünk, akkor mindenkinek világos a mozgató rúgó nagysága.

Ha eszembe jut mi mindent ígérgettek össze nekünk - MNASZ tagoknak - a Frank lobbisták anno a két közgyűlés között, akkor el tudom képzelni mi zajlott le most is. Mert még az olyan apró részleteken sem változtattak, mint az egy év utáni tetemre hívás ígérete:

Frank 2006: "Megválasztásom esetén ezt azzal is szeretném alátámasztani, hogy ugyan a mostani elnökválasztás a következő 4 évre szól, de az 1 év múlva tartandó közgyűlésen egy bizalmi szavazást fogok kezdeményezni személyemmel kapcsolatban és ha a tagság úgy dönt, hogy én illetve az általam vezetett elnökség nem végezte munkáját az MNASZ érdekeinek megfelelően, úgy hajlandó vagyok elnöki tisztségemről lemondani."

Gyulay 2011: „Egy év múlva pedig hívjatok tetemre, kiállok, kiállunk ide, s megmondhatjátok, mi az, amit nem sikerült megoldani. Bár az elnökség nem szakmai emberekből áll, igyekeztem úgy összeállítani, hogy eredményesen működjünk. Bízzatok benne, hogy ezek az emberek tényleg tudnak tenni az autósport jövőjéért”

Kedves Gyulay Zsolt!

Azt, hogy Frank Tamás és Szamos Miklós mit tud tenni az autósportért már tapasztaltuk. Elnöklésük se hosszú életű, se sikeres nem volt. Miből gondolod, hogy ezúttal majd másképp lesz? Mert Frank Tamás, - aki egyébként a Hungaroring Zrt.-nél is alelnököd - azt mondta, te meg elhitted?

Ha így van, még annál is alkalmatlanabb vagy a szövetség és a versenypálya élére, mint amilyennek egyébként látszol. De nyugtasson meg a boldog tudat, hogy ahogy a szocikat, Palikot, Ferjánczot, úgy téged is túl fog élni ez az ember. Régen nem leszel már semminek az elnöke, mikor ő még mindig itt fog őgyelegni a Forma-1, és a beleölt milliárdok környékén.

Edelénynek beintett a belügyminisztérium. Pintér Sándor feltartott mutatóujja jelzi az irányt, hogy merre tart ez az ország. Bajban látszólag nagy az összefogás, a pocsolya széléig kimászó politikus is együtt érez a vagyonát, javait elúszni látó lakossággal. - Lesz itt rend és újjáépítés, még szebb lesz minden, mint valaha volt - kijelentések szállnak az árvízpermetben, csak egyet felejtettek el hozzátenni akkor: ha kifizetitek magatoknak.

A Vasárnapi hírek értesülései szerint a Belügyminisztérium nem fogadja el az árvízkárok költségeiről szóló számlák egy részét, szerintük fele sem igaz a kárnak. Az indokok között szerepel például, hogy a védekezők élelmezését egy helyi étteremből oldotta meg az önkormányzat 650 Ft/ adag áron, mikor ezt 480 forintos költségen is megtehette volna, ha az iskola konyháján főznek. Az az apróság, hogy ott kapacitás nem volt megfelelő adag étel elkészítésére, nem számít. Nekem ilyenkor beugrik egy kép:
...amint nagyjaink gyülekeznek szomorú pofával és két üres kézzel, mikor nyilatkozás helyett éppen krumplit is pucolhattak volna a védköltségek csökkentésének érdekében. Viki szakács és Sanyi kukta alapanyagáron kihozhatta volna az egészet, ha a pénzügyi géniusz Gyurka a piaci bevásárlásra használja gazdasági zsenialitását. Ha Kolontáron az amerikai autós klubnak sikerült, nektek is ment volna. Talán. Viszont utólag okoskodni, a költséget nem megtéríteni szimpla kicsinyes tahóság. Ballagjatok el egy tetszőleges kifőzdébe, és az árlapot vizslatva mondjátok, ha van hozzá pofátok: a 650 ft nem reális ár egy adag ételért.

A másik kifogás talán még ettől is szebb: a védműveken saját gépeivel dolgozó helyi vállalkozó felszámolt költségeit is sokallják. Hiába rendezte emberünk a cégbírósági cécót még a védekezés ideje alatt, belügyéreinknek ez lófaszt sem számít. Még az is kiderülhet az ügy végére, hogy a munkagépekre tulajdonképpen szükség sem volt, mert nem voltak extrémek a körülmények.
Én nagyjából magasról leszarom Kalapácsos Oszi és a helyi Fidesz marakodását, kurvára nem érdekel, hogy politikai csatározás mocsarában meddig képesek elmerülni az egykor kenyeres pajtások. Ti viszont, mint Magyarország felelős kormánya gondolkozzatok el azon, hogy mi ezt látva vajon hogy fogunk viszonyulni a következő természeti csapáshoz? Összefogás helyett szarjunk bele, mert ti is csak a pitiáner szargurigázást fogjátok csinálni? A mindenkori helyi erők tegyenek az egészre magasról, mert az országból odasereglett segítőket civilektől gárdistákig, rendőröktől vízügyi szakemberekig, katonáktól liberálisokig gazdaságtalan etetni 650 forintért?

Ideje lenne felismerni végre, hogy nem Kalapácsos Oszi van szívatva basszátok meg, hanem ők:
Ismerős? Ha nem, segítek: ők az emberek bazmeg, akiknek nincs új út, nincs járda, nincs semmi. Még az a hülye remény sincs, hogy az ország miniszterelnöke tökös csávó módjára állja azt, ami kiesett azon a meggondolatlan lepcses száján az embertömeg közepén. Cserébe van 16 rendbeli vizsgálat az önkormányzatnál, időhúzás, szarakodás,  Lézer Janinak szépótó havi 9 kilóért lézerblokkolóval, meg tanácsadói szerződés milliárdokért.

Na, menjetek ti a picsába mind, ahányan vagytok!

képek innen

Vasárnap a nagy családi ebédek ideje is, úgyhogy ideje foglalkozni kicsit a kajával. Akkor pláne, ha kormányunk mint kezdő menyecske a hasunkon keresztül igyekszik hatni ránk. Mert az egészség fontos, az egészséges táplálkozás meg ennél is fontosabb, a családok védelme meg a legeslegfontosabb. Képzeljünk el egy háromgenerációs családot, amint a vasárnapi tradíciós ebédre készülődik a hamburgeradós új, egészséges időszámításban:

-Anyuka kapja ki gyorsan a gyerek kezéből a happy meal menüs dobozt - nem baj, inkább sírjon, mint beteg legyen és sokba kerüljön a kezelése - Apuka meg köpje már ki azt a féloldal mangalicaszalonnát amin reggeli óta nyammog azzal a két maradék fogával, és csapjunk bele.
Mibe? Hogyhogy mibe csapjunk? Innentől biztos nem a lecsóba, höhö. Házi kolbásszal meg mangalicaszalonnával, oszt' a végén két kupica pálinka is lecsúszik mert vasárnap van? Még csak az kéne, meg egy félkiló fehér kenyér hozzá kísérőnek! Nemnem, de nem ám! Hisz maga a Viktor mondta, hogy az egészségtelenül élők sokba kerülnek, és az elmútnyócéves gyurcsányahibás miatt nem tudja az ország fizetni a zabálástól szélgörcsben fetrengők fingókúráját. Mivanmivanmivan? Hogy maga fizet rendesen járulékot, meg egyébként is joga van az önrendelkezéshez? Alkotmányos joga van hülyének lenni és csülkös pacalt reggelizni hidegen gulyásleves maradékkal, és lekísérni mákos gubával? Fene azt a vidéki gyomrát magának! Tudja mihez van joga Apuka?!!!

Béke és boldogság szigete lesz itt kérem. Az adó formájában megjelenő Nagy Népi Gondoskodás hatására most egyszerre fog szemléletet váltani a magyar, leszokik az egészségtelen ételekről, a gyerekkel mekdögleszbe járós vasárnapi matinéról, és úgy általában a nagy zabálásról. Mert ezt kívánja a haza. Bizony, elsősorban az, és csak másodikban a saját egészségére hivatkozó új védelmi hullám. Szépen hangzik, hogy a kormány majd a hamburgeradót beleforgatja a népegészségügybe, de sajnos sokkal valószínűbb, hogy költségvetési kiadásokra költik el ezt is.

Arra kíváncsi lennék, hogy született meg ez a gondolati síkon is nagyszerű ötlet? Azt ugye nem hisszük, hogy Orbán Viktor elkísérte valamelyik liblingjét a parlament üzemorvosához, megrémült attól amit az EKG monitoron látott és megvilágosodott, mint Sziddhártha az aszkézisben a fügefa alatt:
- Ajaj, időzített zsírbomba ketyeg a nemzet testében, - kiálltott fel rémulten - tegyünk valamit nyomban! De a magyar zabálni szeret, magától le nem mond se a hamburgerről, se a cupákról, hogy vegyük el tőle ezeket az egészségére ártalmas dolgokat? Amik ráadásul a megfelelő állagú széklethez szükséges rostokat sem tartalmazzák!

Ettől sokkal valószínűbb, hogy felmérték: nincs már rajtunk adófizetőkön lehúzni való bőr, viszont enni még tudunk. Ergo: beleesznek a kajába, vagy megemelik az árát és nyomban képződik is a kormányzati szívnek oly kedves bevétel. A drága zemberek meg vállalják az evéssel járó rizikót, fizessenek többet a magasabb zsír, só és cukortartalmú ételekért, alkoholért, dohánytermékért. Csakhogy - elvileg, gyakorlatilag meg viccelsz, hehe - magasabb szinten tudja kiszolgálni őket a népegészségügy.

Ki fogja eldönteni mi minősül majd egészségre ártalmas élelmiszernek? Mert a felsorolásból nekem kimaradtak például az E betűs adalékok, és az utóbbi idők sok botrányt kiváltó egyéb adalékanyagai. Én mondjuk füstölt csülök mérgezésbe nem hallottam belehalni senkit, cserébe dioxinmérgezésről, ólmozott fűszerpaprikáról, melaminnal feljavított tápszerről, glicerinezett borokról nagyjából mindannyian hallottunk. Arról nem beszélve, hogy az alkoholtermékek jövedéki adóját emelnék, de otthon pálinkát főzni meg lehet? Az nem ártalmas az egészségre srácok?

Külön tetszik ebben a témakörben a tervezett extrém adó, amivel az extrém sportot űzőkre vetnének ki sápot, mert az ő kórházi kezelésük is drága, megsérülésük meg elég gyakori. Pici szeplő, hogy a kormány ezek szerint a jogrendszerünkkel sincs egészen tisztában. Ugyanis a 2007.01.01. óta hatályos egészségbiztosítási törvény -  1997. LXXXIII. törvény (Ebtv). - módosítása kimondja: az extrém sporttevékenységet űző személyek elesnek az ingyenes ellátástól, ha sporttevékenységük közben balesetet szenvednek. Ez rendben is van, meg valahol jogos is. Viszont azóta komplett biztosítási iparág épült ki erre, lehet piaci alapú biztosítást kötni magadra, ami baj esetén minden költségedet fedezi. Jobb helyeken a versenynevezéshez automatikusan csatolni kell a kötvény számát is. Így nem teljesen értem, mit akartok még meg is adóztatni?

Ha jóllaktatok ezzel a bullshittel, akkor morfondírozzatok egy szerintem széleskörű támogatásra találó adón: járuljatok szépen a kasszához mindannyian, és minden ülésnap után fizessetek be egy általatok meghatározott, képviselői fizetéshez képest méltányos összeget. Mert ez a találgatásokra épülő, elszámolt, toldozott foldozott költségvetés, ez az elképzelés nélküli  gazdaságpolitika valóban alkalmas arra, hogy mindennapi stresszhelyzetbe sodorja az embereket. Hogy Cséfalvay aljobbkéz úr szavaival éljek:

„Ha bizonyos politikusok szavainak kimutathatóan egészségkárosító hatása van, amelyek kórházi kezelést vonhatnak maguk után és ezt a társadalom fizeti, az a terhek nem egyenlő megosztása. Nyilvánvaló, hogy aki ezeket a szavakat kimondja, annak a rizikót is vállalnia kell"

 

Hajaj, alig indult el az év, máris tótágast áll Nemzeti Géniuszunkkal a világ. A nyugdíj einstand alig zárult le "sikeresen", Kedves Vezetőnk még a hőstett mámorában úszva illegeti magát kedvenc pózában a tükör előtt, és máris baj van a kassza körül. Sőt, ami ennél is rosszabb, egyes pernahajderek támadást intéztek a Nemzeti Együttküszködés Rendszere ellen.
Szőr került a takonypüré tetejére feltétnek, amit most decensen eltartott kisujjával ki kell halásznia belőle valakinek. Nem nehéz kitalálni, hogy Szent Jobbunkat éri a megtiszteltetés, hogy feltűrt ingujjal kotorni induljon, mielőtt nagyobb baj nem lesz belőle. Stabilitási alap! -az kell ide máris potom 250 milliárdért, az majd megold minden problémát - nyekegte Gyurka, keveset gondolva bele a ténybe: ha a költségvetésben ekkora lyuk tátong már most, akkor vajon a narobotok milyen számok ismeretében szavaztak az idei költségvetési törvényről decemberben? Vagy ahogy az szokás, számmisztikával és gondolkodni valóval nem terhelték külön a narobotokat, kiképzésük az igen gomb rendeltetésszerű használatára korlátozódott.
Szegény Gyurka azt hitte megpihenhet egy kicsit, esetleg otthon megvitathatja a felelős döntések hozójával, milyen reformötletekkel álljon elő másnap, amikor egyszer csak megtörtént. Váratlanul jött, mint Kokónak a Chacon állas, zúgott is a bilingbalang a fülében, szeme előtt repkedtek a csillagok . Minisztériumának honlapján megjelent a közlemény, újabb hiba van a tavalyi kréta körül, 57,7 milliárd forint hibázik, és picsábamár, nem lehet Bajnaiékra sem fogni.

Gyuri a hisztiroham közepén sem habozott ordítva kijelenteni: ő bizony ártatlan akár a szopós bárány, átbaszás tényállása forog fenn! Őt megvezették, kicselezték, megtévesztették a szocia  kommun   Fideszes önkormányzatok!

Ugye, hogy csak pisloghatunk, mint Vona Gábor a durcásan rezgő Kövér bajuszra: létezik ilyen, hogy a párthűséget megszegve Fideszes önkormányzatok kozmetikázott, megtévesztésre alkalmas beszámolókat küldenek Kedves Vezetőnk szentséges jobbkezének? Mit képzelnek ezek? Megvezetéssel szabotálják a Nemzeti Együttküszködés Rendszerét? Hol van a korrektség, hol a lojalitás, amivel országunk nagyjainak tartoznak mindig, minden körülmények között? Ja, és hol vannak az egyénieskedés helyett egységesen az Államkicstárnál vezetett önkormányzati bankszámlák? Sehol, de majd innentől leszek! Megszűnik a nyakra főre hitelfelvétel, nem fognak itt se a költségvetésre, se a NENYire izomból gőzölgő barna mackót tolni!

Lassan kezdem érteni, hogy miért csúszik a beharangozott reformcsomag bejelentése. Ekkora hozzáértés, ennyi repedés toldozás mellett az olyan, mintha magos Déva várát építené a tizenkét kőmíves: amíg egy asszony bele nem kerül, leomlik és halasztódik az is napról napra. Ezért javaslom Gyuri, vidd haza a cuccot és add oda a családi felelős döntések hozójának, hátha ő hamarabb boldogul vele. És, ha már úgyis tanácsot kérsz ne feledd megkérdezni azt sem:

- Miért téged tartanak az Unió második leghülyébb pénzügyminiszterének?

"Várj még valamit mutatok,
Már rég meg akartam tied
A szívem a szavak a mondatok
Arra kérnek halkan téged, hogy

Lazán csak kapaszkodj belém
Tartanod nincs mitől, mer’ én
Azér’ vagyok, hogy óvjalak téged
Az életed tengerén."

Az évértékelők szezonja lassan olyan lesz, mint a farsang: kínos jelmezben feszítve a versenyző arról igyekszik meggyőzni a körben álló zsűrit, hogy ő nem egy becstelen briganti, hanem maga a megelevenedett ártatlan arcú plakátfiú, a Brad Pitt. Orbán kezdte a sort az előre bemagolt közhelygyűjtemény felmondásával, ma pedig Gyurcsány Ferenc hinti az igét. Pedig mindkettejüknek inkább hallgatni kéne.

Szerintem a beszédet hagyjuk, az szinte biztosan a "miért jött el az apokalipszis Orbán Viktorral" témakörből merít, elpufogtatja az összes szocialista panelt, lesz pfej alkotmányozás, kis médiatörvényezés és magánnyugdíj. Nyomjuk el az ásítást, és gondoljuk végig miről is kéne beszélnie Gyurcsánynak, ha már képtelen legyőzni magában az értékelés iránti ingert.

Kezdhetné mindjárt egy őszinte szembenézéssel: a szocialisták akkora sallert kaptak a választóktól, hogy búgócsiga effektusuk van tőle azóta is. Forognak egyhelyben, és szédülnek a pofontól. Megújulásról beszéltek, meg párton belüli reformokról nagyjából havonta, amiből a világon semmi nem lett. Hacsak nem számoljuk az újdonságok közé Szanyi kapitány kitolását a reflektorfénybe, aki minden újszerűnek gondolt megmozdulásával kínos vigyort csal az arcokra. Ő a mutatványos, a háttérben pedig ugyanazok a kitérdelt arcok ülnek mindenhol, ahol eddig. Itt nem feltétlenül a Nagy Büdösben elfoglalt helymaradékokról beszélek, hanem az önkormányzatok, közgyűlések képviselő testületeiről. A torta sokkal kisebb, de arra kínosan vigyáztak, hogy új, esetleg tényleges változást hozó emberek ne kerüljenek a közelébe.

Beszélhetne arról, hogy a szocialistáknak van is elnöke, meg nincs is. Mesterházy nagyjából annyira karizmatikus és magával ragadó, hogy aki nézte szájkarate próbálkozását hétfőn a parlamentben hamarabb aludt el rajta, mint ahogy ásításra nyílt volna a szája. A maradék szavazóbázis jelentős részének ez kevés, ők még mindig Gyurcsány feltámadását várják. Az tény, hogy a jelenlegi felhozatalból Fletó az egyetlen, aki képes felvenni a versenyt Orbánnal úgy retorikában, mint karizmában. Viszont a társadalom jelentős része inkább látná hűvösön, mint pulpituson évet értékelni.
A pártban sem övezi felhőtlen rajongás. Legnagyobb erőssége egyben a legnagyobb gyengéje is: hatni tud a mozgósítható tagságra. Ez pedig megengedhetetlen azok szemében, akik most igyekeznek pozíciót fogni a következő választásokra készülve. Puch László a napokban adott interjút a Figyelőnek, ahol diszkréten felidézte a monnyonle korszakot a Gyurcsány lépjen ki kiszólással.
Ezért például értékelhetné Gyurcsány, mekkora teljesítmény vajon az MSZP-től az ilyen mértékű megosztottság? Értékelhetné ebben a saját szerepét, és beszélhetne a jövőről: megelégszik a pártkáderek idegpályáinak rángatásával, vagy feljebb pozicionálva magát ő maga készül kitépni a fülszőrt a fülkeforradalmárok hallójárataiból egy egységesnek szánt baloldal vezetőjeként.

De esetleg beszélhetne arról is, milyen alapon gondolják ők még mindig felülírni a választók akaratát? Mert aki rájuk szavazott az nyilván azt akarta, hogy legyen életképes ellenzék ehelyett a durcás, sértődősen kivonulós helyett. Tudjátok a sokat emlegetett és megvédeni kívánt demokrácia pont arról szól, hogy teljesítitek a választók akaratát. Vagyis elviselitek a Fidesz kétharmadát, a Jobbik jelenlétét, és mégis részt vállaltok a rátok eső munkából. Akkor is, ha értelmetlen, akkor is, ha az arcvesztés frusztráló. Milyen bizalmat vártok a szavazóktól, ha nem végzitek el amit rátok bíztak? Ne keverjétek össze a mandátumot a négy évre szóló üdülési csekkel.

Ezért én elvárom Gyurcsány Ferenctől, hogy épkézláb magyarázattal szolgáljon a rájuk bízott munka bojkottálásáról. Állítólag van a szocialistáknak saját alkotmánytervezete, amit be lehetne nyújtani most, mikor az Orbán kormány engedményeket tesz. Hol van ez? Vagy egyáltalán, vagy csak a szátok volt a kelleténél nagyobb megint? Ha nincs, akkor pont meg lehet írni a beszéd végéig, hogy ne annak látsszon az a kijelentés is, aminek a beszéd fog:

Kofalármának.

Szépen lassan átalakul a hazai média. A parlamenti tudósítást már Kövér László házelnök ötletei alapján vezénylik, most pedig szemünk előtt születik meg a hírmonopólium, ami az előrágott, nyelésre kész hírterméket szeretné a szánkba lapátolni. Mert fő a kiegyensúlyozott tájékoztatás, ugye?

A legújabb lex miakarjuk szerint nem fog piaci erőfölénynek minősülni a médiatörvény értelmében, hogy az MTI ingyen szolgáltatja majd a híreket. Mondhatnánk, hogy áh, csak a szokásos, hoztak egy törvényt amin egész Európa háborog, amit erőltetnének itthon, csak éppen azt a passzust írnánk át ami őket kellemetlenül érintené. Minek szarozni? Ugyan már, kétharmaddal tesókám ránk is az vonatkozzon ami a parasztokra odakint?

A lex miakarjuk törvényjavaslat szerint nem minősülne versenykorlátozásnak, se erőfölénnyel való visszaélésnek az MTI kivételezett szerepe. Ez a cucc még csak javaslat, de a parlamentben már megfigyelhető a gyakorlati alkalmazása. Mekkora a különbség? Megmutatom:Az indexvideó tegnapi kiadásából ollózott képen akár méterekben is lemérhető mekkora távolság nem minősül erőfölénynek. Azok ott bent a királyiak, itt kint az ajtóban meg mindenki más. Ez a versenyhelyzet, amire a kiegyensúlyozott tájékoztatásnak épülnie kellene. Fasza, nemde? Én mindenképpen javasolnám, hogy Kövér László függesztessen ki a béna áthúzgált kamerás tacepaók helyére egy direkt ide kialakított NENYI-t, írjon elő dress code-t, állítson mércét, szabványt minden médiamunkatársnak.Így legalább mindenkinek világos lenne, hogy pucsítasz vagy repülsz. Érdekes évek elé nézünk. Nem értem az elgondolást, magát az alapkoncepciót sem: szerintetek lehet a mai világban bármilyen kormánynak úgy fellépni, hogy a hír az, amit mi annak mondunk? Addig világos, hogy a pl az index száguldó és bekérdező riporterei okoztak számtalan nagy égést a felkészületlen, értelmes választ adni képtelen mifijainknak, de ti nem éppen azért vagytok ott, ahol, mert mi beszavaztunk benneteket a Nagy Büdösbe, a cupákos kondér mellé fak-análnak? Ha mi, a nép elismerjük legitimitásotokat, akkor kutya kötelességetek válaszolni azoknak, akik éppen a mi nevünkben kérdeznek titeket. Legyenek akár jobb, vagy baloldaliak.

Nem hittem, hogy a Környezetvédelem Bonapartéját bárkinek bárhol példaként fogom állítani, de számotokra legyen csak Illés Zozó az etalon: "mint közéleti személyiség, illetve mint országgyűlési képviselő én állok rendelkezésre állandó jelleggel." - mondta, és innen küldök neki egy vállveregetést: ez most szép volt, Zozó! Így kell a mindenre kíváncsi, állandóan kritikus médiához, és rajtuk keresztül az emberekhez állni. Pont. Nincs ezen mit magyarázni.

Már csak az érdekel igazán, a Nemzet Kiegyensúlyozott Központi Hírgyárában milyen rendszerben lesznek rostálva a hírek? Lesz a főnöknek egy saját szobája kényelmes fotelkével, ahonnan majd védőernyő alól tudja dirigálni mit kell megtudnia a választópolgárnak aznap este a híradóból, és mire nincs szüksége?Vagy rátestálja a méltán népszerű kutyakomikus, Kovács Zoltán semmitmondásügyi államtitkárra a feladatot? Utóbbi nem biztos, hogy jó gondolat. Ahogy a dolgok állnak Kovács még egy jó ideig Neelie Kroes foglya lesz a médiatörvény miatti magyarázkodással, fordítóhoz rohangálással és rémült lihegéssel. Meg egyébként is, a választók igénylik a törődést, az odafigyelő gondoskodást és kedvességet. Szerintem a nagy összevonásban azzal is spórolhatnának, ha Kedves Vezetőnk személyesen lenne a közszolgálati Szellő István, aki bizsergős fészkelődésre, és a fotelkarfa karmolására késztetné a napi robotban megfáradt háziasszonyokat mind a négy köztévében.

A pánikszoba olyan lakáson belüli bunker, ahová elvonulhatunk kivárni, amíg odakint elül a vihar. Olyan hely, ami ellenáll a fizikai behatásoknak, ahová nem szűrődik be a hang, ahová bezárkózva biztosak lehetünk: nem érhet el minket senki, és kinyitni is kizárólag belülről lehet. Ha háznak veszem az országot, akkor Orbán Viktor pánikszobája  kétséget kizáróan a parlament. Ő oda vonul vissza mikor megtámadják, ott érzi magát a legteljesebb biztonságban kétharmados többségének kevlár pajzsa mögött kucorogva. Mögülük cincogja riadt egérke hangon megerősítésre várva: erős vagyok, ugye, ugyehogy kurva erős?
Bennem legalábbis ezt a képzetet keltette Kedves Vezetőnk tegnapi beszéde. Bezárkózott jól a falak közé, magára zárta az ajtót, és alternatív fejbenkirályságot álmodott magának ami olyan meleg és kényelmes, akár egy kitérdelt mackó alsó. Kár, hogy köszönő viszonyban sincs a valósággal.

Ismét előkerült a "nép én vagyok szindróma", az ország megtámadtatása pernahajderek által, amit sikeresen visszavertünk. Érveiket nevetségessé tettük, mer'bizony a mostani kormánnyal nem fogják feltörölni a padlót. Istenbizony. Nemnem. Detélleg. Egyetlen országtól sem fogadunk el kioktatást, egyetlen országközösséget sem fogadunk el felénk rendelt ellenőrnek vagy felügyelőnek.

Az a rossz hírem van, Viktor, hogy aki itt nevetségessé vált, az nem a médiatörvényt támadó kritikus sereg, hanem te magad, és kormányod. Szerencse, hogy a parlamenti tudósítók harsány röhögése nem hallatszott be az ülésterembe, mert házelnök úr a pincébe száműzte volna őket a kiegyensúlyozott tájékoztatás nevében. Velünk viszont ilyen szerencséd nincs, minket bizony érdekelne, hogy miért nem volt bátorságotok az Európai Bizottságnak küldött, médiatörvény módosításokat tartalmazó levelet nyilvánosságra hozni? Miért kell annak tartalmát a Frankfurter Algemeine Zeitungnak kideríteni, és miért onnan tudjuk meg mi is?
 

Nem vagytok beszélő viszonyban az emberekkel?
Esetleg azért, mert a nagy nevetségessé tevésben és kritika elleni tiltakozásban mégis átírjátok az összes kritizált pontot a kirendelt pedellus felügyelete mellett?

- eltörlitek a külföldi médiák büntethetőségét,

- a kiegyensúlyozott tájékoztatás nem fog vonatkozni a lekérhető tartalmakra és blogokra,

- a személyek, nemzetek, kisebbségek diszkriminációja továbbra is tilos, de kivettétek a szövegből a rájuk vonatkozó sértések tilalmát.

Nem tudom ez a pánikszobából minek látszik, de innen kintről eléggé padlófelmosás gyanús. Konkrétabban olyan felmosásnak látszik ahol az országközösség, amit nem fogadunk el fölénk rendelt ellenőrnek játssza a takarító szerepét, te magad pedig a felmosórongy szerepében domborítasz emlékezeteset.
Az alakításért mindenképpen kijár egy Kossuth díj minimum, esetleg egy Schmitt Pál Érdemérme Facsarókosárral És Tartalék MOP Fejjel kitüntetéssel kiegészítve. Egyetlen apró hajszál mégis került valahogy a takonypüré tetejére: a pánikszobában is szemmel tartanak a kritikusok. Egyrészt nehogy valami bajod essen, másrészt nehogy kárt tegyél bennünk. Igen, ezzel pont azt akarom mondani, hogy nagyjából a világ röhög egyrészt a velünk szembeni beszariságodon, másrészt ezen az alternatív valóságérzékelésen. Olyat még ők sem nagyon láttak, hogy valaki a pánikszobába zárkózva igyekszik legeslegbátrabb mesehősnek látszani.

Ha így folytatod nem kudarcba, hanem röhögésbe fullad az EU elnökség. Sebaj, legalább nem fognak csalódni Operettország Bonviván miniszterelnökében. Sej.

Komolyan mondom megsajnáltam ezt a mi Lézer Janinkat. Nem elég, hogy lemondott a közpénzből finanszírozott biztonságról, a kényelemről, nem élvezheti ezentúl a lézerblokkoló nyújtotta előnyöket, még piszkálják is folyton. Pedig ő igenis bizonyít percről percre, óráról órára rendületlenül. Bizonyítja, hogy nem csak egy pökhendi pojáca, hanem legalább annyira ostoba is, mintha PógárJenő és Kiszel Tünde szerelemgyereke volna.

Ma reggel a Mokkában is fölmerült az Audi ügy, naná, Lézer Jani pedig kiválóan odatette magát a válaszadással. Lézershow a linken, 5:00-ig tessenek tekerni.

Teccikéteni? János tudott a lézerblokkolóról, legalábbis letagadni rohadt kínos lett volna, így letagadta amit letagadhatott: a műszaki tartalmat. Ő nem tudta mire jó ez, teccikéteni? Lehet, hogy a (eső)vízbűl vonja ki a zoxigént, mind a háromszázezer-harmincezer litert, oszt azon túl, hogy túléli vele a zatomtámadást - mer'biztonság a legfontosabb- még a környezetet is tisztíccsa. Hát a neve meg - lézerblokkoló- fassetudgya, nem vót' gyanús. Olyan ez János, mintha egy traffipax pisztollyal akarnál végezni magaddal. Kurvára röhejes, ám bajod az nem lesz tőle, legfeljebb a szemed káprázik egy kicsit.Ha azt hittétek a reggeli one man show-t nem tudta fokozni, akkor tévedtetek. Délután a nagy büdösben már régi beidegződés alapján "országot szétlopózott" bőszen. Több szerénység, Mr. Lézer, mert Magyarország közélet iránt fogékony népességének jelentős százaléka már fuldoklik az önfeled kacagástól! A lelkeden száradunk, baszki!


 

Újabb állomásához érkezett a kormányzati direkt marketing. Az Orbán kormány nagy igyekezettel szpemmelte tele a nyugdíjasok postaládáit, most pedig kebelére ölelné Magyarország mindösszes választópolgárának alkotmányozós véleményét. Persze közben azt gondolja, hogy Szűzmariska fossa őket homlokon narancsmaggal, miért nem elégszenek meg ezek a pernahajderek a szekértolók legfaramucibb ötleteit is tartalmazó ötletbörzével?

Akár örülhetnék is a kormány alkotmányozással kapcsolatos újító szándékának. Megkérdezik a véleményem levélkében, amiben 12 kérdésre adott válaszommal úgy is érezhetném, hogy közvetlenül beleszólhatok az alkotmányozás folyamatába. Örvendenék is, mint kisnyugdíjas a rántott csirkefarhátnak, de ahogy ez a rendes étel, úgy amaz meg az érdemi beleszólás illúziója. Ugyanis a kormány éppen csak a legfontosabb közélettel, alapvető alkotmányos jogokkal kapcsolatos nézeteinkre nem kíváncsi. Ezen kívül minden másra igen: ( kattra nagyobb lesz) Sokaknak az újdonság erejével fog hatni a felismerés, hogy az állampolgárnak a jogaival szemben kötelességei is vannak, deklarálva látni legkevésbé szeretné azokat. Az átlag választónak - sajnos - fogalma nincs mi az az államháztartási hiány, meg nem is érdekli mekkora ez, amíg narancsot, krumplit osztanak az aktivisták kampány idején, mert addig nagy baj nincs. Nekik a nemzeti vagyon az Államkincstárban van, azt meg úgyis őrzik. A jövő nemzedékéért való kiállásról van fogalma, ahogy a család, munka, otthon szentháromság is a kipipálandók közé tartozik. Magyar embernek biztos választ adó kérdést egyfélét lehet föltenni: olyat, amiben szerepel az adó szó. Eddig olvassa a kérdést, és máris nyomja a választ: adó az ne legyen. Semmilyenseneéstélleg. Aláhúzva kétszer, és minimum négy felkiáltójel.

A büntetőjogi kurzuson még elgondolkodik: legyen tényleges életfogytig? Viszont az utolsó kérdés ebben a formában nem fog leesni, kicsinyt Gyurcsányozni kéne hozzá a biztonság kedvéért. Javaslat: Az új alaptörvény szankcionálja-e, ha Gyurcsány Ferenc nem jelenik meg az őt vizslató parlamenti bizottságok előtt? Erre garantáltan harapni fognak, ha világosan meg van fogalmazva a cél, ki van vetítve az ellenségkép. Viszont a ködösítést nem értik, az ziher.

Szóval, ha már Orbán Viktor megint postást játszik, akkor most az egyszer foglalkozhatna a lényeggel is. Kérdezgesse az embereket olyan témákról, amik valóban elsődleges fontosságot kellene élvezzenek egy nemzet új alkotmányával kapcsolatban.
Valahogy így:

1: legyen-e egyáltalán új alkotmánya Magyarországnak?

2: legyen-e szent újra a magántulajdon, mert biza a manyup pénzek lenyúlásával sáros bakanccsal trappoltunk ezen az alapjogon végig.

3: legyen-e szent és piszkálhatatlan a véleményszabadság, akár a kocsmapulton könyökölve szájtépés közben, akár az internet adta megszólalási lehetőségekben?

4: legyen-e mindennél fontosabb a jogbiztonság, egyszer és mindenkorra vegyük tudomásul, hogy visszaható törvénykezés nincs?

5: kaphassanak-e állampolgárságukhoz választójogot a határon túliak?

6: kaphassanak-e plusz választójogot a kiskorúak szülei?

7: honnan deklaráljuk az élethez való jogot? A fogantatástól, vagy a születéstől?

Egy bátor és tökös kormány nem félne megkérdezni ezeket sem a polgáraitól, a család-munka-otthon szentháromság mellett, amik kétséget kizáróan legalább ilyen fontosak. Ezekre a kérdésekre bárki el tudja dönteni mit válaszoljon, bal és jobboldali szavazó egyaránt.

De Magyarországnak ilyen kormánya nincs.

Nekünk ez a lényeg helyett látszatra adó jutott, aminek szándékából úgy lóg ki a lóláb, mint Staubinger néni kanapéjából az epedarugó. Ez a nemzeti konzultáció szimulátor egy dologra jó, hogy legyen mit mutogatni az európai kirakatunkon bekukucskáló okvetetleneknek. Mert kurvára nem akarnak ám úgy járni, mint a "minden elemében európai" médiatörvénnyel, amit már szövegeznek át serényen a sorvezető szerint.

Ami egy frissen elfogadott, ellenzék által várhatóan negligált alkotmány esetében mindennél kínosabb lenne. Orbán izzíthatná a magyarázkodós forródrótot azonnal, összeomlana a magában magáról dédelgetett kép, és az arcmásával ékesített Jelentős, Alkotmányozó Államférfi poszterját dobhatná szemétre a saját kezével.

Soha nem hittem, hogy ezt egyszer le fogom írni egy hazai gyártású valóságsó miatt, de szent nézettség és egyéb közhelyek, eljött a pillanat: az RTL tegnap este médiatörténelmet írt a ValóVilággal. Nem a szerkesztés volt forradalmian új, a műsorvezetők sem tündököltek a szokásosnál jobban, mégis volt az adásban valami, ami eddig nem: megmutatta a valóságot.

Bizony, nem az alternatív mit hitessünk el a nézőkkel valóságot, hanem az élet szülte igazi vérvalót, az anyánkat kimérnénk kilóra harminc fillérért és a nézettség emelkedésének tizedszázalékban mérhető statisztikájáért. Ez az igazi trash reality, nem a villalét mutogatása kiszámíthatóra generált álproblémákkal. Ezúttal tényleg a lét volt a tét, ez egyszer nem hazudott a szlogen sem.

Már a felvezetés ütősre sikerült, mondhatni Bucink autóstohl rohant a dráma (akarom mondani DRÁMA) felé mikor megosztotta velünk az ő titkát: az összefoglalót látva ő bizony sírt. Kéccer. Annyira feldúlták a látottak, hogy a megnyugváshoz el kellett számolnia a végtelenig, azt is kéccer. És még úgy sem sikerült teljesen. Nohát így készüljenek a kedves nézők az állótökű villacsődör és műsor végére bukott angyallá váló Anikó utolsó együtt töltött bemutatott perceire, és természetesen a vízválasztó párbajra.

A láthatatlan villafürkész nem végzett félmunkát, a három nap bizonytalanság ideglelést okozott Prolivérnek. A felépített imázs berogyott, mint jégszobor a szoláriumban, nem akart már szárazdugni egyik önkéntessel sem, nem akart lubickolni az Alkeszoszból szivárgó nyáltenger tetején, már csak túlélni akart valahogy. Mondjuk méltósága utolsó morzsáit dédelgetve párbajban elvérezni, és kint megmagyarázni a magyarázhatatlant. Ám ezúttal az RTL úgy döntött, aki álló farokkal legény a gáton, az párbajban szar a lapáton, Prolivérrel pedig megzabáltatják amit főzött. Lehetőleg kétpofára élő egyenesben.

Bécinek ezúttal a vigyorgó statiszta szerepe jutott. Nem volt szüksége erőfeszítésre, a csatorna felszögelte a keresztre Prolivért helyette. Minden összefoglalóban volt legalább egy rinyáló Anikó, aki képtelen volt egyrészt a visszautasítást, másrészt a villacsődör kinéző elvesztését feldolgozni. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem hegyezik ki az egészet a nézők között helyet foglaló Prolivér béjbi minél tökéletesebb helyzetbe hozására. Az összes kisfilmbe vágtak olyat, amit nem feltétlenül akar látni egy kintlétbe beleszikkadt hozzátartozó, és lesték a reakciókat vadul. Majd mikor ennek sikere elmaradni látszott, mert Mrs. Prolivér nem omlott össze látványosan és közvetíthetően, akkor az improvizációhoz nyúltak a kreatívok: felszólították Alkeszoszt, hogy a megbeszéltektől eltérően adja át a korteskedés lehetőségét Anikónak.

Ennek meg több se kellett, ugye, sírás ahogy kell, az én nem mondom el hangoztatása ahogy a sértett féltől kiszámítható, majd a barátja elvesztésétől önkívületben lévő egyébként is félhülye Alkeszosz kéretlen segítsége a : gyere mondd el! - Nem mondom! - De mondd! - Nem mondom! -De! -Nem! - Denemdenemdenem! - szajkózásával is a dráma (DRÁMA) kiteljesedése felé hajtotta a műsort.

Csodálatos volt. Tényleg. Olyan igazi életszagú. Ilyet soha senki nem csinált még a hazai médiatörténelemben: élő ember torkába nyomtak le egy Anikó barbit hajastól, ruhástól, műanyagcipőstől, - ezt most megeszed bazmeg a nézettségért, hisz úgyis az életed elbaszására szerződtél!
Kivégzés lett a párbajból, érzelmi vérfürdő a vetélkedésből. Az pedig apróság, hogy ennek legfőbb szenvedő alanya nem szerződött a csatornával a világon semmire. Az RTL bebizonyította: nincs az a tahóság, az a manipuláció, hangulatkeltés, nincs az a szennycsatorna vagy pottyantós kerti klotyó amibe bele ne másznának fejjel előre, és ne zabálnák fel a teljes tartalmát örömmel három perc szenzációért.

Félreértés ne essék: médiafogyasztó vagyok, a szemeimet sem forgatom feleslegesen, ha önkéntesek gázsiért feladják az emberi méltóságukat, és belőlük csinálnak hülyét minden létező módon a célközönség szórakoztatására. De azt nem bírom, ha egy magát szórakoztatónak mondó műsor ébreszt rá a szombat esti punnyadás közepén: ez itt kérem egy ilyen tahó világ!

 

Ahogy végiglapoztam az elmúlt hét történéseit megállapítottam, hogy - sajnos vagy sem - értelmileg még mindig olyan szegénynek hatunk, mint kikopott NDK műbőrkanapé a biedermeier tálalószekrény mellett.
Kezdődik az egész ott, hogy a hét legfontosabb gazdasági híre címért Lázár János visszapöccintett Audi bérlete és Bakács Tibor elcsórandó szalámija verekszik meg szoros mérkőzésben, és tart egészen eddig, ahol már a demagógia posványát tapossuk az ilyen-olyan oldali médiamunkatársak hangyaszorgalmának köszönhetően. Hurrá. A hét szenzációja, hogy a közfelháborodás spórolt az országnak havi 9 kilót, és a teszkónak egy rúd szalámit.

Bakács Tibor esetéből kerekedő hiszti egy komplett szociológiai tanulmányt megérne. Amíg az egyik oldalon Szentesi Zöldi László okádja ki magából a frusztrációját, addig a másikon TGM, Sebők János és Andrassew Iván egyenesen a baloldali értelmiség éhenhalásáról kerget víziókat. Merüljünk el egy pillanatra Szentesi Zöldi demagógiájának mélységeibe, és itt is állítsuk szembe a heti két mesehőst egymással: Bakács esete alapján Szentesi kijelenti:

"Bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy ti mind ilyenek vagytok. Tolvajok, piti bűnözők, hazudozó, semmilyen emberek. Azt az apróságot mindenesetre nehéz lesz kommunikálnotok, hogy miközben szalámit loptok a boltból, mi jogosít fel benneteket, hogy akár egy mondatot is böffentsetek az ország dolgairól. Hogy ítélkezzetek."

Apróság, de jegyezzük meg: amíg Bakács szalámija hír, addig Lázár visszamondott bérlete nem hír a Hírlap elfogulatlan hasábjain. Mi azért üzenjünk Szentesinek a Lázár ügy kapcsán, saját fegyverével, a leírt szavaival:

"Bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy ti mind ilyenek vagytok. Közpénzherdálók, piti bűnözők, hazudozó, semmilyen emberek. Azt az apróságot mindenesetre nehéz lesz kommunikálnotok, hogy miközben 900 ezret költötök Lázár utaztatására, mi jogosít fel benneteket, hogy akár egy mondatot is böffentsetek az ország eladósodottságáról, gazdasági helyzetéről. Hogy ítélkezzetek."

Hellómi? De ne ragadjunk le itt, keverjünk le egy sallert a másik oldalnak is, hátha elnyugszik az éhenhalós hisztifaktor. A Lázár elleni általános felháborodás legfőbb kiváltó oka az RTL híradóban nyomott "engem így kell megválasztani" duma, mert Janikának ez "jár". Erre mivel indokolja Bakács tettét Verebes István?

"Ő nem tolvaj, hanem egy intellektuális betyár. Lehet, hogy a szalámi lopás nem tudatos lázadás volt, de hogy egy lázadásról beszélünk, az biztos. Ő azt hiszi, hogy meggondolatlanul elemelt egy rúd téliszalámit, és viszont azt hiszem, hogy Bakács csak tudattalanul tüntetett a saját fajtájának nyomora ellen.”

Vagyis picsába az etikával, erkölccsel, morállal, Bakácsnak is csak "jár" az a szalámi, ha éhes. Hisz ő csak egy pernahajder, aki nem akart semmi rosszat. Ilyen alapon Lázár is csak egy gézengúz, legfeljebb éhesebb picit, mint kéretlen ellenfele, és tudattalanul tüntetett saját fajtájának gazdagodása mellett. Ilyenkor azért ledadog az agyam, mint sietős anyóka a jeges járólapon, és szeretném megkérdezni: tudjátok mi jár nektek mindkét oldalon?

- A pofátok, az jár nektek alanyi jogon, és a világon semmi más.

Tekintsünk el most a forintosítható értéktől, és maradjunk szigorúan az elveknél. Így vajon mi különbözteti meg Bakácsot Lázártól, a pitiáner bolti szarkát a nagyban utazó, közpénzt szóró gyökértől? Az, hogy az egyik a "mi" pénzünket szórja, a másik meg egy multi magánvagyonát lopja? Szerintem ilyen alapon a világon semmi nem különbözteti meg őket egymástól. Az érték ugyanis egyik esetben sem a sajátjuk, hanem valaki másé.

Ideje volna fejbe vésni mindkét oldalon: olyan nincs, hogy valakinek a más/mások értéke jár. Akkor sem, ha szalámi, és akkor sem, ha a megtestesült luxus maga. Erre nem indok a politikus lét vagy a közszereplésből fakadó ismert arc. Próbáljátok ki milyen a piacról élni, milyen érzés rentábilis munkát végezni, munkavállalóként magatok boldogulni, és önerőből finanszírozni szalámitól Audiig minden felmerülő igényeteket.

Tanulságos lecke lesz.

 

Nem tölti haszontalanul az időt Siófokon a kormánypárti koalíció. Az összezártság belőlük is kihozza a hétköznapokban elrejtett tulajdonságokat, felszínre tör a frusztráció, és még olyan is akad, akiről a klotyóban magát örvendeztető Olivér is példát vehetne.
Az új alkotmány vitáján hajba kaptak a szerelmesek, a veszekedés hevében pedig piatartály évai magasságokba emelkedtek. Nem is értem miért zárt az ülés, mikor az elmúlt évek legjobb trash realityjét nyomhatta volna élő egyenesben valamelyik köztévé.

A Fidesz szokásos nagyvonalúságával nyitott, ott kezelte a kereszténydemokratákat, ahol szerintük a helyük van. A KDNP-s Salamon László féle kidolgozott, 16 oldalas alkotmánytervezet mellé nyomtattak egy mindössze másfél oldalas összefoglalót is a gyengébbek kedvéért. Legyinthetnénk, hogy ez csak a szokásos, minek bajlódni a részletekkel, mikor úgyis a főnöki ukáz szerint lengeti majd mindenki a nyakán lévő víztornyot függőleges irányba. Ám ezúttal a kereszténydemokraták elolvasták a szűkített verziót, és gyorsan világos lett számukra, hogy a Fidesz pont úgy járt el velük is, ahogy tették első körben az Európai Bizottsággal és a számukra sajátosan átírt törvényszöveggel: kihúzták amiről nem akartak beszélni.

Ráadásul Orbán ki is nyilvánította rögtön: mindez nem véletlen, az abortusztörvény marad ahogy van, mert annak piszkálásába bele lehet bukni. Ezzel sikerült kiborítani a kormányzati házasfelet annyira, hogy átmentek ultimátum osztó vérdurciba:
Ha a magzati élet, a család alkotmányos védelme és a házasság a Fidesznek nem fontos, akkor bizony hamarabb szavaznak meg Lázár Jánosnak két Lambó Murcielago-t, mint az alkotmányt!

De szép jelenet lehetett! Akár a maszop-szadesz szerelmi civódás a koalíciós válság közepén. Orbán lelki szemei előtt megjelent a kétharmadot szimbolizáló homokóra, amiből éppen leperegnek a szemek, a kereszténydemokraták számára meg felsejlett a Fidesz komódján kívüli szánalmas élet savanyú lehetősége. Nekünk pedig ezek helyett be kellett érni a Gigi-Dzsörzé szárazdugással. Igazságtalan az élet Feleim!

Kövér László hiába duzzogott, hogy nehogymá' a sekrestyés akarjon misét celebrálni, azért ezen a ponton meg kellett torpanni mindkét daliának: az egyik elveszítené a játszóteret, a másik meg éhkoppra jutna az önállóságban. Az alkotmányozást láthatóan komolyan vevő Szájer nagyjából itt téphetett bele az amúgy sem dús hajkoronájába először, majd erre volt alkalma még néhányszor, amíg a felek eldöntötték: inkább a semmi legyen, mint a valami.
Salamoni döntés született: induljon mindenki tiszta lappal. Az elkészített alkotmánytervezet ne kerüljön a tisztelt ház elé, maximum vitázzanak rajta. Tartsanak beszavazósót az ellenzéki pártoknak, ahol emelt díjas sms nélkül térhetnek vissza az alkotmányozó ValóVilágba. Jöjjön a törtető Jobbik, a rossz fiú MSZP és a naiva LMP, írjanak saját alkotmánytervezetet. A Fidesz meg istenuccse ezúttal majd tudomást vesz a létezésükről, legfeljebb beéri azzal, hogy alekoszi módszerekkel leosztja őket: melyiknek nagy a segge, kicsi a melle, és melyik verekszik meg a legszőrösebb büdös láb címért a hegyi jetivel.

Csodás dolog a békülés. Pláne, ha a nagyobb saller árnyékában szédelgő házasfél még azt is kijelenti, hogy az abortusztörvény marad, azt nem piszkálják ők sem.Akkora lett a békesség, hogy Szájer József egészen megrészegült tőle. Igen, mert józanul elképzelhetetlen, hogy embernek ismét eszébe jusson a gyerekek után járó plusz szavazati jog megadásának lehetősége. Régi vesszőparipája ez a Fidesznek. 2002-ben a mindenki hozzon magával még egy embert mondás visszafelé sült el, azóta igyekeznek minden létező módon kiszélesíteni a szavazati joggal bírók körét. Most is úgy néznek ki a határon túliak szavazati jogának erőltetésével, meg ezzel a gyerekek után járóval is, mint akik kurvára be vannak szarva a következő választások eredményétől. Csöndesen azért megkérdezném:

Ha ti ennyire nem bíztok a kormányzásotok sikerében, akkor nekünk ugyan miben kellene bíznunk?

Mi lenne, ha a ciklus alatt az energiát a normális kormányzásba ölnétek, és nem kampányfelfogásban, ellenzéki szerepből kivetkőzésre képtelenül tolnátok végig? Az még a leghülyébb valóságsóban sem működik, hogy úgy megyünk ki párbajozni, hogy a végén a nézőket is becipeljük magunkkal, mert hátha dobnak ránk jelet, meg kitakarítják helyettünk a bódét. Aztán meg csak pislogunk:  mit keresünk hetvenen a négyszemélyes jakuzziban?

Sej a mi lobogónkat fényes szelek fújják, sej az van arra írva: a disznótor nem a pecsenyefalással kezdődik bazmeg, hanem a vér felfogásával. Úgy néz ki nem marad más választásunk, mint osztani ezt az ősi felcsúti bölcsességet. Mert ahogy Illés Zozó se tudja merre lejt a felcsúti határ, és merre kell a vízelvezetőt ásni, úgy mi se értünk ehhez a disznósághoz ami itt zajlik.

Évértékelő beszédében Orbán Viktor megemlítette, hogy minden magyarban legalább két ember szelleme rejtőzik. Akkor még nem sejthettük, hogy magára gondol. A benne lévő szellemek egyike általában nem mond semmit, a másika meg hazudik akkor is, ha csukva van a szája. Sebaj, sírva vigad a magyar, és az orbáni beszéd alapján minimális elvárás, hogy a hullája ne csak sodródjon, hanem ússzon az árral szemben.

De elég a képzavarokból, hisz megint a mi bőrünkre megy a játék.

Az van drága Feleim, hogy Orbán Viktor sokszor kihangsúlyozott megújulása érdekes irányt vett. Alig ocsúdtunk fel a beszéd okozta mámorból, rögtön itt az első ébresztő saller: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium legfrissebb törvényjavaslata alapján törvényesen áthárítható lesz az energiaszektort sújtó válságadó. Hellómi? Hol vannak már az ilyen nagyszerű szólamok:

„a különadó az engedélyes által nyújtott termék vagy szolgáltatás árába közvetlenül vagy közvetve semmilyen formában nem számítható be.”

Elárulom: sehol. Pontosabban sehol sem lesznek, mert az új törvényből kikerül ez a régi (decemberben elfogadott, bakker) passzus, és az energiacégek előtt megnyílik a törvényes lehetőség, hogy az őket sarcoló válságadót szépen bepasszírozzák a mi számláinkba. Nem elég a Fellegi által be nem jelentett, mégis meglépett áramáremelés, most közvetlenül kapjuk az arcunkba ezt is. Hol van ilyenkor Nemzetünk Kedves Vezetője, aki a nemnemsoha, semmilyen körülmények között nem háríthatják át, nem, sosem-sohanem-úccsenem-istenuccse szólamokat nyomta idáig? Jó, tudom, hogy Siófokon ötletel a nyaloncokkal, és lassan feltalálják a villanyóra kijelzős félkarú rablót is, de legalább kiállhatna mondani valami gyújtóhangút.

Hazudjon valamit, ha úgy jobban tetszik. Nevezze forradalomnak, gyártson elméletet újabb megmentős sztoriról, csak legyen annyi vér a pucájában, hogy ne a közlönyből értesüljön erről is a választópolgár. Mert, ha már a random sületlenség generátor is besülni látszik, akkor tényleg nagy bajban vagyunk. Álljon elő, és mondja ki:

Baszki, ezt is ti fogjátok kifizetni.

De lehet, hogy fontosabb dolga akadt, mint a néppel kvaterkázni dologidőben. Tegnapelőtt szétosztották ajándékát a közszolgák között, most meg el lehet foglalva az értetlenek felpofozásával. Mi az, hogy a kormány ajánlásával készült kitűzőkért nem lelkesednek? Mi az, hogy szakszervezetek kötekednek, egyáltalán kötelező-e mindenkinek hajtókán viselni? A kitűző nagyszerű dolog, a csordaszellem meg kötelező elvárás az önálló gondolkodással szemben a közhivatalokban. Nem is értem, miért nem egyértelmű nekik a kormány ajánlása: "senkit nem akarunk megakadályozni hazafias érzései kifejezésében". Érted, bakker, vagy lefordítsam: felteszed, vagy picsán leszel rúgva!
Lehet egy ilyen kedves gesztusnak ellenállni? Én csak azt várom, mikor jön elő valaki az ötlettel, hogy az összetartozás jeleként lehetne nekik kicsi könyvük is, amibe gyűjthetnék a szolidaritásból megvásárolt pártbélyeget, mert az önkéntesség fontos és felemelő. Szerintem ebből ne maradjunk ki mi sem, kérjük, sőt követeljük, hogy kaphassunk mi is érmeket:

- A legtöbb áthárított válságadót befizető szolidarista hős érdemérme lófasszal és esti fénnyel.

- A legtöbb pénzzel visszalépő egykori manyup tag tiszti keresztje Matolcsy fényképpel és Csányi mosolyával.

- A Lázár János Utaztatása Alapítvány számlájára befizetett önkéntes hozzájárulás hőse kitüntetés bronz-ezüst-arany-gyémánt fokozata.

Ugye milyen szép lenne? Minden este elmormolnánk egy hálaimát gyertyafénynél a kifüggesztett NENYI alatt, elérzékenyülve simogathatnánk a kiérdemelt kitűzőnket, és a nagykabátot magunkra cibálva, a hazaszeretettől felfűtve, meleget hallucinálva talán a használaton kívüli gázkazán sem tűnne olyan ridegen osztályidegennek.

A Fidesz frakcióvezetője a tegnap esti RTL híradójában befeszített, mint tetanuszra váró kisnyugdíjas a körorvosnál, és arcunkba tolta a valóságot:

- Majd a választók eldöntik, jár-e neki a mindennapi luxus, nyugdíj megtakarításokból foltozott költségvetés idején. Az S8-as Audi nem státuszszimbólum, nem pénisztoldalék, nem vizuális felszopás, hanem maga a biztonság azzal a 450 lóerővel. Utóbbira mondta is az Audi bótban, bőven bele, mert nem gyereknek lesz.
A biztonság fontos dolog, Lázár János pedig sokat autózik. Vagyonnyilatkozata alapján lakhatási támogatást nem vesz igénybe, minden nap haza kocsikázik Hódmezővásárhelyre. Szerinte erre futja a havi 300 ezer benzinpénzből, a bérleti díjat meg összedobja a Fidesz frakció és Hódmezővásárhely hálás népe. Azé a városé, amelyik 2008-ban a legeladósodottabb megyei jogú város volt Magyarországon, és aminek vezetése érthető okokból nem rajongott a Progresszív Intézet 2010-ben készült felméréséért, így adatot szolgáltatni sem igyekezett. Ettől függetlenül azért kiderült, a 400 ezer/fő adósságtömeggel még mindig országelsők. Vagyis a luxus mindenképpen indokolt, mert a hódmezővásárhelyi polgárok szívesen megfizetik. Az is könnyen meglehet, hogy kétszer.

Bizony, jár úgy az ember néha, hogy illusztráció keresés közben érdekes képek esnek ki legjobb barátunkból, Mr. Gugliból. Alattuk pedig van egy paparazzi képekre alapozott poszt, ami szerint Lázár János nem egy, hanem két luxusautót használ felváltva. Csodáljuk meg mi is a két tökegyforma, csak a rendszámukban különböző autókat:
A biztonság mindenek felett, ugye. Egy autó nem autó, még el talál kopni a velúrszőnyeg, kiöblösödik a fotel, rojtosodik a váltógomb és a bőrkormány, ezek pedig káros hatással vannak a menettulajdonságokra. Ám, ha már a technikai arzenálnál tartunk, vessünk egy pillantást a márka hazai forgalmazójának oldalára is, üssük fel a prémium modell  katalógusát, és lapozgassuk. Legyünk nagyvonalúak, bár drágább, válasszuk a benzinest az alapmodellek közül. Lássuk be az alapigazságot: Isten a kocsit benzinesnek teremtette, ergo: a dízel Isten ellen való vétek, a gázos ( bár ilyen A8 nincs) pedig út a megbocsátás felé.

Ha ezzel megvagyunk máris jönnek szembe a számok:

-Legolcsóbb A8 : 23 755 000 Ft
-Legdrágább : 39 914 500 Ft

Ha megnézzük a két verzió adatlapját máris szembesülünk a ténnyel: sok bizbasz rendelhető hozzájuk, de biztonságtechnikai megoldás szinte egy sincs ezek között. Ugyanis a fapadosban is benne van minden 23 milláért. Talán a sávelhagyásra és ráfutásra figyelmeztető elektronika az egyetlen kivétel, de ezt talán pótolja az emberi erőforrás Lázár sofőrös kocsijában. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy még prémium biztonság esetén is lehetne spórolni a bérleti díjon némi aprót. Pláne, ha kettőn kellene esetleg, ugye. De, ha azt vesszük, hogy Orbán Viktor Vw Multivanja hol van biztonságtechnikában a fapados A8-hoz képest...

Na mindegy. A lényeg, hogy Lázár János a kezünkbe tette a döntést tegnap: szerinte a választópolgárok és Hódmezővásárhely népe dönt arról, mennyit is ér meg az ő munkája. Érdemes megnézni a cinizmust Lázár arcán, amint a képünkbe tolta ezt, ebben a formában:
Kezünkben a döntés jogával vessünk egy pillantást Lázár parlamenti munkájára. A parlament.hu adatai szerint Lázár János 2010-ben 30 önálló, és 33 társtettesként elkövetett nagyüzemi törvénygyártásban vett részt. Saját ízlésem szerint válogatva nekem ezek tetszenek a legjobban:

1: P/16 iromány, a Nemzeti Együttműködésről, magyarul a szétröhögött NENYIről.

2: H/516 iromány Schmitt Pál köztársasági elnökké jelöléséről.

3: T/649 iromány alkotmánymódosításról, amivel a legröhejesebb bakot lőtték, és aminek a

4: T/676 irományt, vagyis a lex Borkai néven elhíresült törvényt köszönhetjük a lex Haverek példatárba.

5:T/1445 alkotmánymódosítás, ami meghatározta, hogy költségvetést befolyásoló tényező, adó, illeték, vám, helyi adók témában nem lehet népszavazást tartani. 98%-os különadó, 2 millió feletti végkielégítés, és a nyugdíjtörvény előszele. Emlékszünk, ugye?

6: T/1446 iromány az Alkotmánybíróság jogköreinek megkurtításáról.

7: T/1447 iromány a különadóról.

A munkája alapján tőlem a legnagyobb luxus amit kaphat(na), az a szamaras kordé bakjára szögelt ülőpárna. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én utálom, ha egy politikus elmerészkedik odáig, hogy ki merje jelenteni: vele kéz a kézben jár a fényűzés, őt így kell elfogadni, ezzel együtt kell megválasztani és kész. Le van szarva a válság, a tény, hogy az ország és a városa egy tipegésnyit se ment sehová előre, de a luxus az járjon alanyi jogon a fent felsorolt pótolhatatlan munkáért. Ami nem igényel nagyobb erőfeszítést a bólogató nejlonkutya fejének megfelelő irányba billegetésénél.

Lófaszt, kedves János.

Létezik a pofátlan, pökhendi közpénzszórásnak olyan foka, amiért büntet a választópolgár. Ha emlékszel még, ezt hívjátok azóta fülkeforradalomnak. Te tipródj el ezen, ti meg kommenteljétek ide, mennyit ér meg nektek Lázár János.

Orbán Viktor tegnap elmondta 13. évértékelő beszédét. Szinte csudálatos hangulatban lehet most az ország, pedig egy fia konkrétumot nem hallhatott Szeretett Vezetőnk szájából. Három dologról nem beszélt:

- Mit fogunk csinálni
- Mikor fogunk hozzá
- Mi lesz belőle

Ennek ellenére ne higgye a nyájas olvasó, hogy Orbán Viktor semmitmondott, vagy a semmit mondta. A pátosszal nyakon öntött közhelygyűjtemény felolvasása nem volt hasztalan, csodálatos költői képekkel lettünk gazdagabbak. Elsőre kiderült, Orbán egy politikai veterán Fülig Jimmy, aki nem babonás. Mert, aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kőre, azt nem érheti rontás. Ezúton üdvözlöm a tényt, hogy a beszédíró olvasott Rejtőt, egyúttal hálát rebegek magának a mesternek is a fogalmazásért. Gondoljatok bele mi lenne, ha barna kő helyett mondjuk a Sárga folyót írja a szövegbe a köpdösés célpontjának? A baráti Kínával éppen most romlana meg az áhított viszony.

"Aki akasztófára született az nem fulladhat vízbe - mondaná erre Orbán Viktor bölcsen - ahogy tette tegnap - bennünk meg azért legyen meg a jóindulat, hogy figyelmeztessük: nono! Biztos vagy te ebben?
A szebbnél szebb előcitált idézetek és példák közül nekem a Fidesz kormány alapvetésének is nevezhető határidős kiszólás tetszett a legjobban:

"A határidő fontos, a terv is fontos, de a legfontosabb, hogy ez a kettő soha ne szerepeljen egy mondatban."

Orbán ehhez tartja magát a választások óta, és ehhez tartotta most is. Az évértékelés kimerült a megszokott kormányzati panelek random dobálásából, aggódtam is, hogy Mádl elnök urat el ne találja valamelyik a szálkásra kopott sarkával. Ott ült volna szegény betört fejjel, miközben agyon nyomja egy szólavina. Kiderült még, hogy a jövőkép egy terv, illetve TERV, hangsúlyozta harmadszor: T E R V , ami ha nem jön be, akkor ugye nyilván a körülmények lesznek a hibásak, esetleg még a mindenért felelős Gyurcsány Ferenc. Ettől függetlenül Budai Gyula húzzon bele, mert a gombás tenyér viszket, nem érünk rá szarakodni. Úgy vannak ezzel Viktorék, mint felcsúti paraszt a dugással: húzni még tudja, tolni már nem.

Örömmel láttam-hallottam, hogy Kedves Vezetőnk igyekszik követni a kor szellemét. Miközben ő a faszbúkos kommentekből szemezgetett, ámulva csodálkoztam: ez ám a webkettes kormányzás jövőbe mutató sugárútja, aminek végén a digitális mennyország kapuja várja. Csak aztán meg ne torpanjon a lendület a kapu előtt.
A kommentelőknek meg kellett elégedniük a ténnyel, hogy elhangzott a vélemény, ám választ csak annyit kaptak amennyit megszokhattak. A devizahitelesekkel majd lesz valami, ahogy a tartósan munkanélküliekkel is. Itt azért megjegyezte, hogy mindenkit vissza kell terelni a munkába. Mert vannak akik akarnak dolgozni, de nem tudnak, vannak akik nem is akarnak, és vannak a tyúktolvajok, akik úgy tesznek mintha, közben meg mégsem. Utóbbinál lenézett a jobbkezére akaratlanul:Pedig a munka fontos, finanszírozni kell az országot, mert drága a külföldi hitel. Azt nem tette hozz, hogy lassan kérni sincs kitől, mert a potenciális finanszírozók arcáról éppen most csurog lefelé a Matolcsy turha. Kiemelte, hogy talált pénz nincs, mire a hallgatóság morajlani kezdett: nabazz, már a manyup lóvét is elvertétek? Ezzel a beszéd elérkezett a csúcsára, és Viktor bedobta a slusszpoénnak szánt tanmesét:

Edison műhelye leégett, de ő 67 évesen sem adta fel, sőt. Kijelentette: "a katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk is elégett".

Kitaláljátok mi következik ebből? Az, drága Feleim, hogy mi úgy győzhetjük le a válságot, hogy megértjük és szembenézünk vele: elsöpörte a tévedéseinket is. Vagyis huss, vótnincs tévedések tömkelege, tiszta lapra írunk a válság után maradt összedőlt romok tetején, de legalább színes ceruzával.
Csomagoljuk ki egy kicsit ezt a tézist, és fordítsuk le: picsábamár a baszogatással, terítsünk spongyát az einstandra, nem baj, ha kilátszik a sarka. Forduljunk arccal a kánaán felé és fürdessük arcunkat a felkelő nap éltető fényében. Jövőre úgyis fényevők leszünk elég sokan.

Orbán Viktor szerint ennyi volt 2010: összefogtunk, megmentettünk éjjáó. Az, hogy év végén nyakunkba szakadt a világ összes kritikája a médiatörvényért, és 102 ezren adták írásba, hogy köszi, minket ÍGY nem kell megmenteni, nem fért bele a pátosztengerbe. Hiába, ha csak a tagságnak kell szellemi mannát prezentálni, akkor elég az alternatív valóságot elemezni saját szájíz szerint.

Matolcsy György a hétvégén nekifutásból herén rúgta önmagát. Az önkínzás ilyen megnyilvánulása önmagában szórakoztató lenne, ha nem hatna vissza ránk is előbb-utóbb. Ilyenkor vágyok egy következmények nélküli világot - amilyen hazánk országnak - ahol felpofozhatja, kiröhögtetheti magát minden futóbolond, csak, hogy Kedves Vezetőjének és az ugyan egyre fogyatkozó számú, de még mindig hinni akaró közönségének a kedvében járjon.

Gazdasági téren a kormányváltás óta nyomják a kettős beszédet. Nemzetközi szinten még Orbán sem merte ugyanazt a műsort tolni, mint itthon. Amíg a Varga Mihály féle csontvázbizottság szemfényvesztett ( és nagyjából egy elásott kisujjpercet se talált ) itthon, addig Viktor odakint kisfiús zavarban osztotta a tutit Európa vezetőinek: "Magyarország világbajnok teljesítményt tud felmutatni a fiskális konszolidáció terén." Ennyi. Aki ezt vitatja, az Orbán Viktort cáfolja meg személyesen.

A Bajnai kabinet felfelé ívelő pályán adta át a gazdaságot. A jobboldali szelektív amnéziában divat elfelejteni, hogy a megszeppent kisdobos külsejű Bajnai azzal kezdte regnálását, amivel az Orbán kormánynak is kellett volna 2009 tavaszán: seggbe rúgta az akkori MSZP frakciót, akik a szavazatvesztéstől zoknit lefosva toporogtak egyhelyben érdemi, határozott válságkezelés helyett. Aztán nekilátott a munkának, nem félt hozzányúlni a költségvetés kiadási oldalához sem, és elindította az országot a gödörből kifelé vezető úton. Az új költségvetés alapján a nemzetközi minősítők örömtáncot jártak, bezzegország lettünk, kikerültünk a bóvli kategóriából, és velünk példálóztak az összes éppen lefelé csúszó országnak:

Le Monde:
"Magyarország mutatta meg a recesszióból kivezető utat."

Paribas:
"Várhatóan Magyarországon lesz a leggyorsabb az ipari növekedés a régióban."

BoA Merrill Lynch:
"Magyarországon lesz a leggyorsabb a gazdasági növekedés a térségben. Az ország a költségvetési kiigazítás terén jelenleg világelsőnek számít."

Standard & Poor’s:
"Negatívról stabilra javította Magyarországra érvényben tartott közepes befektetői, BBB– szuverén adóskockázati besorolásának kilátását, a kitartó konszolidációs erőfeszítések eredményeivel indokolva a lépést. A cég ezzel levette a napirendről Magyarország leminősítését."

Akkor nem a világsajtó csulatartálya voltunk, tudtak elismerően szólni az ország helyzetéről, Bajnaiék válságkezeléséről. Aztán a kormány ment, Orbán és Szent Jobbja jött, a többi meg lassan történelem. A Nagy Gazdasági Szabadságharc áldozata lett a magánnyugdíjrendszer, a Költségvetési Tanács, és az Alkotmánybíróság is. Ezeket a vívmányokat, és az ismét elért bóvli kategóriát köszönhetjük a Matolcsyzmusnak. Eddig. Mert ettől a hétvégétől szerintem új nap virrad a gazdasági kormányzatra, és az EU soros elnökségét ellátó Orbán Viktorra is.

A kritikát rosszul tűrik, ezt megmutatták elégszer. Ezúttal az IMF szólt be azért, mert a költségvetésünkből a holnaputánunk sem látszik. Szent Jobbunk ökölbe is szorult rögtön, rázta a méreg ahogy bólogató nejlonkutyát a pesti kátyú a Zsiguli ablakban. Mérgében kapitális bakot lőtt, mikor a válaszadás pillanatában elfelejtette, hogy nem a hazai közönségnek játszik. Az ostobaság még lehet bocsánatos, de a hülyeséget viszonylag rosszul tolerálja a külvilág. Márpedig, ha színre lép Bajnai és Oszkó egy tényekkel és számokkal alátámasztott, Matolcsyt egyesével, pontonként megcáfoló nyilatkozattal, akkor ott bazi nagy égés van. Kisdobosarcú Gordon okosabb, mint hitted. Egyrészt a költségvetése minden formában nyilvános volt, felügyelte az IMF és az Unió, ergo: felesleges hülyeséget hazudni róla, mert pontosan tisztában voltak a tartalmával, a benne szereplő kockázattal és számokkal. Ráadásul távozáskor hagytak sorvezetőt a gyengébbek kedvéért, amit ti most Februári Nagy Reformcsomag néven akartok bevezetni.

Bajnaiék leveléből kiderül a pőre igazság: a király meztelen.
Vagyis az a reformcsomag, amire végre kedvezően reagáltak a pénzpiacok, na az sem saját, nem Matolcsy ötlet. Ha ezt nyolc hónapja vezetitek be, akkor nem lett volna szükség se válságadókra, se a manyup államosításra, se az áram bejelentés nélküli emelésére. A Matolcsyzmus tehetetlen szargurigázása megbukott, ha itthon még nem is, kint a világban mindenképpen. A hazudozás után mennyi renoméja marad a gazdasági kormányzatnak?
Orbán Viktornak így nem kell csodálkoznia azon, hogy EU elnök létére az eurózóna 17 tagállama inkább nélküle vitatná meg a saját gondjait. Nem tudom van-e még a kormányzatban valaki, aki képes átlátni: a médiatörvény cirkusszal és a gazdasági anomáliákkal, hazudozással csak egyre mélyebbre ássuk a soros elnökségünk sírját. Hol van ilyenkor egy Varga Mihály, aki képes lehet rendet tenni a fejekben? Ja, hogy ő éppen kegyvesztett a csontvázügy óta, mert egy elegáns mozdulattal visszadobta a kivitelezhetetlen lehetőséget Orbánnak, mondván a csontvázjelentés ( soha elő nem kerülő ) egyetlen példánya nála van, forduljon hozzá mindenki bizalommal. Micsoda pech. A Fidesz és a mi saját pechünk.

Én a helyetekben elgondolkodnék még valamin: ma Magyarországon harminc százalékra tehető azok aránya, akik bár választatnának, de minden jelenlegi szereplőből elegünk van. Számukra - igen, nekem is - vonzó alternatíva lehet egy hangzatos ideológiákat nélkülöző, az ország gazdasági helyzetének javítását megcélzó józan, normális hangvételű párt. Akiknek van elhihető, nyilvános, ellenőrizhető, számonkérhető, bizonyítottan működő gazdasági programjuk, amit legfeljebb az általam is támogatott családi adózással kell összeegyeztetni. Akik nem félnek a kiadási oldal szent teheneinek megvágásától, mégis képesek azt átgondoltan kivitelezni. A Bajnai-Oszkó kettős Haza és Haladás Alapítványa még nem párt. Viszont az igény és a támogatás - talán - megvolna, hogy választható alternatíva legyenek a Matolcsyzmussal szemben.

A 102 ezer rendszerből kiíratott, a 30% új pártot igénylő, és az államosítást csendben tűrő, de elégedetlen tömeg pedig ok lehet a pánikra 2014-ben.

Tegnap este megfejtettem az idei Nagy VV Titkot. A hómlesz só negyedik szériájában legnagyobb hangsúlyt a kiválasztás kapta. Úgyis, mint a műsorvezetők és szereplők kiválasztása, ( ugye nem ringatózunk abban a hitben, hogy a nézőknek bármi köze is volt a csapat összetételéhez? ) és úgyis, mit visszatérő műsorelem. A végeredményt látjuk, a tanulságokat meg szedjük színes csokorba:

1: Itt van mindjárt az angyalarcú ámokfutó Stohl András, aki ha akarják, ha nem, a műsor arca. Róla nincs ember akinek a kiválasztás alkalmával ne ez a képzet ugrana be rögtön:
Bizony, nekem is az ugrik be egyből, az ország Egyesszámú Közúti Veszélyeztetése mivel butítja magát aznap este hazafelé menet? A következő kiválasztás alkalmával lehetne közönségszavazás, hogy Buci Szkófild melyik kedvencét fogyassza egészséggel. Alkohol legyen, kokain, vagy érje be egy kis fűvel? Szavazzanak a kedves nézők, Buci örömmel végrehajtja, a Stábon kívül pedig esetleg rittyenthet róla egy mámorosat a BeleValóba.

2: A szereplők kiválasztása is zseniálisan sikerült. Szerintem szempont volt, hogy Bucinak legyen lelki társa, aki mindig önmagát adja, ezért került a bodegába ez az Éva nevű nőimitátor. Kurva kínos lett volna, ha a műsorvezető a legnagyobb alkesz, milyen hitelességgel tudta volna ledorongolni a bódélakókat, mert beszakítják a riportszoba ajtaját, és alkoholért tüntetnek? Éva minden szempontból megfelel a célnak. A csikkszedő hajléktalan szorgalmával öntözgeti össze társai poharából a maradékokat, és politikusokat megszégyenítő vehemenciával ordítva hazudik.3: A kiválasztás mint műsorelem elvileg a feszültséget hivatott generálni. Ehhez képest most Buci leragadt a legminimálisabb problémánál. Valamilyen indíttatásból csak arra volt kíváncsi, hogy akkor most az Olivér taktikázik? Detélleg? Mer'ez most ojjan történelmi pillanat a műsor, a csatorna, meg egyáltalán a hazai televíziózás életében, ami sossenem fordult még elő. Döbbenjünk meg jól, borzongjunk, karmoljuk rojtosra a fotelkarfát, hogy Alkeszosz, a Pinaszájú, és Piatartály Éva tényleg végrehajtják-e amit a fétisként imádott Olivér kiadott nekik.

Közben pedig az egyetlen releváns kérdést nem tette fel. Azt, amire otthon tinédzserek tömege várt zsebkendővel az egyik, szavazásra kész telefonnal a másik kezében:

- Szandika! Te tényleg leszopod Olivért álmában? Bőnyállal mélytorkosan, vagy csak a makkon nyammogva piszmogó vénasszony módra? Mert várja ám a csatorna, hiszen kiválasztva is ezért lettél, és az utolsó utáni legutolsó, istenbizony utolsó utáni legeslegutolsó esélyt is ezért kaptad.

Te vagy Olivér mellett a másik beépített műsorelem, az meg mégse járja, hogy a két kiválasztott még egy kósza dugást se volt képes összehozni a mosókonyhában. Az álompár nem teljesít, pedig az egyik bármit megkap, a másiknak mindent elnéznek. Mi meg nem győzünk röhögni a szerkesztők csalódottságán, hogy Olivérből nem lett Frenky, Szandiból meg BB Évi. A végén még bevetik az univerzálist Stohlt, és neki kell megcsinálnia Piagyűjtőt egy kiadós italozás után.

Ha elmeszelik úgyis csak szőrös férfisegget fog látni a zuhanyzóban hosszú ideig.

 

Röhejes, ahogy a lakájmédia beállítani igyekszik a nyugdíjügyet. Megszoktuk, hogy a hűségesek bármilyen kormányzati lépésen örömmel csóválják a farkukat, általában egy ül-fekszik, nem gondolkodik legyintéssel el is intézhetjük őket. Most azonban mintha meghasadni látszana az egységfront, és a skizofrénia tünetei bukkannának elő a sötétből.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hurráfaszagyőztünk kommunikáció, amit Selmeczi művésznő és maga a Kedves Vezető adott elő személyesen. Tudja meg az ország, örvendeni kell kérem, mert a legfaszábbfasza történt velünk, ami csak egy autokrata rendszerben megtörténhet. Éljen a Nagy Közös Pénztemető, éljen az összefogás, éljen soká aki ezt kitalálta, hogy megtapasztalhassa jótéteményének következményét. A kiiaratkozók mind gazdag köcsögök, akikre semmi szükség a Nemzeti Együttműködés nagyszerűségében.

Aztán, hogy, hogy nem a kristálytükör meghasadt, és a jelentéktelen 3% mégis jelentőséget nyert. Sőt, Sinkovics Ferenc odáig rettegte el magát ( hol máshol, mint a Magyar Hírlapban ) , hogy 102 ezer tudatos, fanatikus, magyarellenes balliberális jár-kel az után, akik egy trotillal megrakott Cessnával is képesek a Nagy Büdösnek repülni, ha kell. Eddig csak szikkadt és humortalan volt a kúpember, mint egy 102 éves herezacskó, de ilyen látványos meghasadás az még tőle is új.

Szóval most akkor örvendezés van, vagy lefostátok a zoknit a 102 ezertől? A szag és a mérhetetlen rettegés alapján utóbbi a tippem.

Vagy esetleg csak valami tréfás anyagot toltok kötelezően? Bennem ez is fölmerült, mikor Matolcsy legfrissebb agymenését olvastam. Szent Jobbunk ideglelést kap a nemzetközi kritikától, és hisztérikusan ragaszkodik hozzá, hogy a mindenki számára nyilvánvaló államosítást reformnak nevezzék. Saját maga helyett az IMF-től követel önkritikát, mert nem hajlandóak a világ számára előírt Matolcsy okulárén keresztül rózsaszínben látni a mi kis világunkat. Ahol a költségvetés a legrövidebb távra, talált pénzre épít, és középtávon is csak a zsákutca táblát látjuk.
Pedig, ha az számít sikernek, hogy leküzdöttük magunkat a bóvli kategóriáig, és már lassan nincs olyan pénzügyi szervezet, ami ne szólított volna fel minket, hogy ugyan igyekezzünk már kitalálni miből élünk meg jövőre, akkor komoly baj van a fejekben. Ezen pedig se a pökhendiség, se a Sinkovics féle rettegéselmélet, se a sarokban duzzogás, hogy nedekééérem, genyózni nem ér! - nem segít.
 

"S ha elbeszéli úgy, amint
Megértük ezeket mi mind:
Akad-e majd,
Ki ennyi bajt
Higgyen, hogy ez történet?
És e beszédet nem veszi
Egy őrült, rémülésteli,
Zavart ész meséjének?"

Mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember teljesen kiforduljon önmagából? Ahogy öregszünk a rutin meg az évek megváltoztathatnak-e annyira, hogy nyomokban sem hasonlítsunk önmagunkra? Elfelejthetjük-e ifjúkori önmagunkat, válhat-e a vér vízzé, szabad-e hagyni, hogy az egykori izmok helyén végleg átvegyék az uralmat az eltotyakosodást jelentő zsírpárnák?

Ezek a kérdések jutottak eszembe, mikor elolvastam a stop.hu cikkét az iráni bloggerről, aki hazánkban akart politikai menedékjogot kérni. A ténytől magától először felröhögtem: ide menekülnél cimbora, ahol nyárig tartó szabad szájalás után ki tudja mi lesz a sorsa a sok pofázónak? Ide, ahol a politikai paletta egyik felén a blogger lassan szitokszónak számít, ahol legkevesebb igény a vélemények nyilvánosságára van?
De aztán elszomorodtam. Mert, ha természetesnek veszed, hogy a szabad világban élsz, és leugathatod (még) magát Orbán Viktort is, akkor a Magyar Köztársaság Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának velejéig cinikus elutasítása fájdalmasabb, mintha a tarkódat verné valaki péklapáttal:

"Iránban mindig is hagyománya volt mind az írott, mind az internetes sajtó cenzúrájának, így a felperesnek is tudnia kellett arról, hogy ezek a cselekmények milyen következményekkel járhatnak hazájában".

Nem volt az olyan régen, amikor ebben az országban is "hagyománya" volt a cenzúrának, és mindenkinek tudnia kellett milyen következményekkel járt ennek megsértése. A rendszerkritikusokat itt sem szerették még akkor sem, ha maga Stumpf István pátyolgatta, és Pozsgay tartotta szemmel áttételesen a MISZOT-on keresztül őket. Ha ők, a szamizdat mozgalom, és az ellenzéki kerekasztal nincsenek, akkor rendszerváltás sincs, és az ilyen indoklást leíró vezérgyökér velünk együtt a kitudja hányadik ötéves terv alapján építené a szocializmust.

El lehet ezt felejteni? Az, akit akkor joggal neveztek forradalmárnak nem tartja országa szégyenének, hogy két évtizeddel a rendszerváltás után ilyen az általa vezetett államban hivatalos szerv szájából elhangozhat? Mit szóltak volna mondjuk az ötvenhatosok, ha a politikai  menedékjog iránti kérelmüket ezzel utasítja el valaki: takarodjatok haza a francba, nektek tudnotok kellett, hogy a népfölkelés és rendszerkritika mivel jár!

Szomorú, hogy egyértelmű kiállás helyett - ha a bíróság nem semmisíti meg az ítéletet - a végén képesek leszünk kiadni a jóember annak az országnak, ahol csak januárban 66 embert végeztek ki.Hiába, így megy ez egy olyan helyen, ahol a forradalmár pocakot ereszt, a köszvény, a szelektív amnézia kínozza, és a forradalma is kizárólag a fülkére korlátozódik. Egyszerűbb nem tudomást venni róla, hogy Iránban pont olyan szabályok szerint játszanak, mint itt tették alig pár évtizede. A modern iráni szamizdat atyja, Hoszein Derakszan jóvoltából az irániak megismerkedtek az internet korlátlanságával, és mára a legaktívabb netes közösséget alkotják. 60-100 ezer rendszeresen frissülő blog jut 23 millió előfizetőre, persze, hogy a rezsim üti vágja őket ahol éri. Náluk nem a vita megy, hogy kiterjed-e vajon a hatóság jogköre rájuk, nem a határt keresik, hogy az "anyád" még vélemény, a "kurvaanyád" meg sértheti a közerkölcsöt némi készpénzért.

Arrafelé más szabályok vannak. Derakszan például 19 évet kapott, mert felbujtott a rezsim ellen, Omid Mirszajafi viszont elhunyt egy iráni börtönben miközben büntetését töltötte. Nem kell tehát egyik bíróságnak sem azon gondolkodni, hogy vajon egy Iránból menekült bloggert "hazaküldése esetén fenyegetné-e üldözés vagy bármilyen súlyos sérelem."

Így a médiatörvény vita közepén kényelmes és hatásvadász volna most párhuzamot vonni a két ország között. De nem volna igaz. Mi nem tartunk itt, és meggyőződésem, hogy soha nem is fogunk. Orbán nem szereti a kritikát, megérti a viccet ezért utálja, a médiatörvény átdolgozásra szorul, a Médiatanács összetétele is nélkülözi a jóízlést, de Orbán nem Ahmadinezsád. Sokkal inkább egy kiöregedett fotelforradalmár, aki elfelejtette milyen értékekért harcolt egykor.

Jó lenne, ha az a fiatal, energikus srác még egyszer felszínre törne és kikacsintana, és nem egy elmúlásról szóló Petőfi idézettel kéne emlékeztetni, hogy múlik az a szörnyű idő.