Varánusz

Vannak pillanatok amikor az embernek felül kéne tudni emelkedni önmagán. Egy vesztes csata utáni "eredményhirdetés" napja pont ilyen. A győztes örül és ünnepel hangosan, a vesztes meg foglalja el magát a sírástól kilógó fikacsúzli visszaszívogatásával csendben. Hátha ezzel az elegancia látszatát és egy darabot a régen elveszett méltóságból sikerül megőrizni. No, ez nem megy itt csont nélkül.Tegnap vadi új kormányunk fölesküdött Istenre és Hazára. Ahogy nézegettem a különböző internetes portálok képeit, megfogalmazódott bennem a gondolat: Orbán Viktor úriemberhez méltó módon fogadta Lendvai Ildikó gratulációját. A kézcsók egy férfi tiszteletének kifejezése a nő iránt. Nem több, de nem is kevesebb ennél. Ha gesztust tesz a győztes, tehet(ne) a vesztes is. Mondjuk azzal, hogy nem kezd Kossuth terezni az első adandó alkalommal, amint szólásra nyitja a száját. Mert ez már óvodás pitiánerség, ami viszonylag ízléstelen.

Elhiszem, hogy minden vesztesnek fájó pont, mikor szembe kell néznie legyőzőjével. De szerintem a fair play mindenképpen megkívánja, hogy gratuláljanak egymásnak a szemben álló felek a csata végeztével. Ezért hiányoltam ma Gyurcsány Ferencet a parlamentből. Egy magát jelentős államférfinak hallucináló hím nem viselkedhet úgy, mint egy nejlontacskó sikertelen párzási kísérlet után. Mert rajta ragad a kép, és legközelebb, ha ismét a keménytökű faszagyereket kívánná játszani, fuldokolva röhög majd a játszótér. Tudom, hogy nem volt ilyen irányú kötelezettsége, a pártvezetés és a frakció gratulált Orbán Viktornak. De ne tegyünk úgy, mintha az elmúlt évek nem a két elefántbika agyarcsattogásától lettek volna hangosak. Meg úgy se, mintha Ferenc államférfinak nem volna semmi köze az éppen kialakult helyzethez. Ezért lett volna - minimum - morális kötelessége ma megjelenni az ország házában, és az éppen győztes ellenfélnek elmormolni egy gratulálokot, Medgyessy Péterhez és Bajnai Gordonhoz hasonlóan.

Eddig jutottam a kritikával, mikor feléledt a kíváncsiságom: vajon Orbán Viktor mit tett hasonló helyzetben? Ő gratulált Ferencnek a 2006-os vereség után, a beiktatás alkalmával?
Kis kutakodás után kiderült, egy frászt gratulált.

Orbán Viktor éppen úgy paroladublőrt küldött maga helyett Navracsics Tibor személyében, ahogy most Lendvai és Mesterházy köszöntötték az új miniszterelnököt.

Mi a baj srácok? Csak a szájkarate, a fogcsattogtatás, a fikagyúrás megy feltűrt ingujjban? Ha lejátszott az éppen aktuális mérkőzés, akkor meg nincs elég vér a pucában ahhoz, hogy egymás elé álljatok, ahogy egyébként a férfiak szokták? Szemébe nézve a másiknak, határozottan megfogva a kinyújtott kezet egy pillanatra, a gratulálok kifejezéssel a szátokon. Ehhez kell bátorság és tartás, nem a parlamenti üzengetéshez. Néztem este Vitalij Klicskó meccsét, ahol az egyébként derekasan helytálló ellenfélből a szart is kiverte a végén. Miután csillapodott a hevület, az ellenfél emelte Vitaij kezét a magasba, ő pedig megkérte a ringszpíkert, hogy mondja be: a közönség tapsolja meg Sosnowskit, mert nemes ellenfél volt.

Jah, tudom. Ezek itten' egymást püfölő buta sportolók, és nem européer politikusok.

A régi vicc megvan?
- Mi lesz ma ebédre édesanyám?
- Kirántott asztalfiók, kisfiam...

De ne szaladjunk ennyire.

Ma a parlament új kormányfőt választ. Lázas az izgalom, óriási a várakozás. Vajon sikerül-e 194 egybehangzó szavazatot szerezni a jó pillanatban? A hívek rojtosra karmolják a fotelkarfát, a patás ellenzői felizgatják magukat, mint a kisnyugdíjasok Varga Mihály mosolyán, Makovecz Imre is leteszi az összenyálazott Orbán posztert egy pillanatra, úgy nézi a közvetítést:
 

Aztán jő a nagyszerű pillanat, érkezik az eredmény, és abban a szent minutumban Orbán Viktor végre Magyarország miniszterelnöke lehet hivatalosan is. Egy emberként sóhajt a frakció, együtt idézik József Attilát: "lesz lágy hús és ifjú karalábé, ökör hízik, és nő a csalamádé". Viktor végig tekint hívein, arcán lágy mosollyal indul letenni esküjét:
 

Elidőznek kicsit az áhítatban, majd az ökörnövesztők és karalábékertészek is esküsznek Istenre és Hazára. Szórványos taps váltja az áhítatot, Semjén Zsolt égre emeli tekintetét, és hálaimát mormolva ballag méltó helyre: Uram, nem vittél minket kísértésbe, oda találtunk mi magunk is! Ámen. Himnusz.

Nekünk két dolog marad. Egyrészt sok sikert kívánni az új kormány munkájához olyan őszintén, amennyire tőlünk teli. Mert ha elkúrják, azt mind levesszük torokra lovelace-i módon, pártállástól függetlenül.

Másrészt föltenni a kérdést: mi van a kormányprogrammal? Nem, nem azzal, amit elfogadtatok Orbán személyével együtt, lófaszt. A Nemzeti Közhelyek Iránytűje nem érdekel.
Az a másik, ami az asztalfiók lakója egyelőre, annál inkább.
Lepődj meg, van nekik B tervük. Csak ahogy a választások előtt tőlünk-tőletek kérték a biankó csekket, úgy most megszavazták a biankó kormányprogramot. Mondjátok kedves ökörkertészek, ez ránk halandókra nem tartozik? Csak szólok, hogy ha valósággá válik a felütésként írt viccecske, akkor annak kurvára nem fogunk ám örülni. A bizonytalanságon nem sokat javítanak az olyan népvidámító intézkedések, mint Rákay Pfffilip kommunikációs csapatba emelése. Ugyan vicces lesz, ahogy délutánonként Trisó néven betelefonálós műsorban igyekeznek majd válaszokat improvizálni, de ez azért nem egyenlő a valódi kormányprogram ismertetésével.

Ünnepeljétek meg magatokat délután a Kossuth téren, vasárnap menjetek Kötcsére testületileg lerészegedni, mert az közönség előtt mégis kínos, de aztán hétfőtől fogjatok hozzá a határon belüliek dolgainak rendbetételéhez. Nem bánom, kommunikálhatjátok ezt is gesztusnak, vagy aminek a legjobban esik, csak csináljátok már végre.

Addig, amíg az emberek emésztőrendszerén  kényelmesen lesétál a gyomorkeserű.

Nehéz feladat vonzóvá tenni egy országot. Mi különösen nehezen törünk ki a csikósgulyás - pirospaprika - mangalicaszalonna alkotta szentháromságból. Ezen nem segített se Tony Curtis, se a jóval vagányabb Soproni reklám. Pedig néha nem lenne túl bonyolult. Elég találni valamit, amire mind büszkék lehetünk, amire felkapja a fejét a nemzetközi közvélemény. Külön jó, ha ez sport, mert mi magyarok különösen büszkék tudunk lenni sportnemzeti mivoltunkra. Ha ez mind adott, akkor egy tehetsége csapat - Szekeres László, Péter Emese - képi világba fogalmazva tudja bemutatni, mitől jó néha magyarnak lenni:

Tegnap Pintér Sándor éppen az emberjogi bizottság meghallgatásán beszélt arról, hogy szigorúan kell fellépni a tyúktolvajokkal szemben, mikor ezzel nagyjából egy időben született egy ítélet a Fővárosi Bíróságon.

Nagyon helyesen gondolja, hogy a vidéki szabadrablók garázdálkodásának határt kell szabni, őket megfelelően kell büntetni:

"Meggyőződésem, hogy ezen változtatni kell, meggyőződésem az, hogy ezekben az esetekben a tulajdon elleni szabálysértéseket elzárással kell sújtani"

Vagyis lépjen fel az állam megfelelő szigorral, olyan hatékonysággal, ami kedvét szegi a tyúktolvajoknak. Elkerülhető lesz egy következő kesznyéteni uborkás eset, a kóter réme valós visszatartó erő lehet, ha valóban alkalmazni kezdik. De mi van akkor, ha nem egy kajatolvaj bukik le, hanem egy főosztályvezető, anyagilag középsúlyos, morálisan meglehetősen ingoványos esettel?

Borovszky Tímea az OKM Esélyegyenlőségi Főosztályának volt főosztályvezetője. Szigorúan az esélyegyenlőség jegyében gondolhatta, hogy márpedig az ő kéréseit teljesíteni kell, ha anyagi természetűek akkor is. Részleteket a linkelt cikkben keressetek, itt elég annyi, hogy a lebukás után tegnap első fokon a Fővárosi Bíróság kimondta:

Borovszky Tímea a "vezető beosztású, hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettét" elkövette.

Kalina József bíró kihirdette az ítéletet: 2 év börtönbüntetés, három évre felfüggesztve. A bíróság Borovszky Tímea vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, azaz mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

Na itt szalad rácba a szemöldök, elkapar az agy, mint Verhovina a kutyatejen. Értelmezzük az ítéletet: két év, amit nem kell elkezdeni letölteni, a következő három évben esélye sem lesz korrumpálódni, ráadásul az előzetes mentesítés miatt az eset az erkölcsi bizonyítványában sem fog szerepelni.

Vagyis az ítélet a semmi. Nulla. Következmény, elszenvedett hátrány nélkül mehet minden tovább. Ma Magyarországon egy korrumpálódott minisztériumi főosztályvezető simán megúszhatja ennyivel. Nem kéne legalább egy fekete pontot adni, ha halványan is, de mindenki által jól látható helyre? Ez így rendben van, tisztelt bíróság? Borovszky Tímea meg dolgozhat ezzel a mentalitással mondjuk a következő kormányváltásnál újra vezető beosztásban? Még az erkölcsije is olyan hófehér lesz, mint a lepedő öreganyám tiszta szobájában. Ilyen alapon minek nekünk bírósági tárgyalás, meg ügyészségi nyomozás? Kell keresni valami rögtön ítélő tévébölcsét, aki 43 perc + reklám alatt meghozza a döntést:
 

Most örülhetünk igazán, hogy a hazai törvénykezés nem az angolszász hagyományokat követi. Mert ezzel fasza kis precedenst sikerült volna létrehozni hivatkozási alapnak, a jövő korrupt felsővezetőinek ügyeihez.
Szívesen megkérdezném Pintér Sándort, mit gondol erről? A tyúktolvajokat sitteljük le, a közszolgálat bukott angyalai meg sétáljanak ki vigyorogva egy-egy ügy után? Esetleg ki lehetne terjeszteni a szigorúbb büntetések körét, nem?   Ideje volna meghonosítani Magyarországon is azt a joggyakorlást, hogy a mindenkori hatalom közszolgáira is legyen kötelező a tetteik utáni felelősségvállalás. Ne lehessen lesöpörni semmit egy mozdulattal, mert ha így haladunk a növekvő kupacon billegve úgy dől el a házunk, mint a rohadt nád.

Amíg a kirakatban népnemzeti gesztusgyakorlással vannak elfoglalva frissen megválasztott fülkeforradalmárjaink, addig hátul a sifonérban a megszokott csöndességgel készül az átadásra a Bajnai kormány. Divattá vált egyben szidni az elmúlt nyolc évet, divat lett összemosni a fehér akléka trikót a ránctalanra pumpált arcúak pirosat eresztő tangabugyogójával. Megyó és Fletó két jó barát, a rendszer amit alkottak a szoci vezérkarral minden kritikát megérdemel. A hét kormányon töltött évük negatív jelzőivel egyetértek én is, de az utolsóéval nem.

Bajnai nálam más megítélés alá esik, mint a másik két jómadár. Gyurcsány bukása után a Maszop "hát én immár kit válasszak miniszterelnöknek," - haknijára nincs az a jelzős szerkezet, amivel ki lehetne fejezni a felette érzett szánalmat. Ebbe a politikai környezetbe kerülve felelősséget vállalni egy ország sorsáért - nyugodtan mondjuk ki: a szánkig érő szarban - minimum bátorságot feltételez az elkövető részéről. Bajnai megszeppent kisdobos külseje azonban meglepő határozottságot takar. Neki viszonylag rövid idő alatt sikerült az, amire Gyurcsány népszerűsége csúcsán sem volt képes: fegyelmet és következetességet tartani a frakcióban. Talán mert kijelentette kerek perec: vagy akarnak változást és támogatják az ehhez szükséges népszerűtlen, szavazatvesztéssel járó döntéseit, vagy tarkón fossa őket, oszt'jónapot. A szavuknak nem hitt, szépen írásba is adatta mindezt. Így sikerült átvernie mindent anélkül, hogy a rettegő és zoknit letrottyantó pártvezetés kitáncoljon mögüle is félelmében.
 

Ezzel sikerült a feneketlen kút oldalába kampót vernie, ennek köszönhető, hogy nem estünk le az aljáig, mint a görögök. Regnálásának egy éve alatt lesajnált szegény rokonból igyekvő szegénylegények lettünk, akik elindultak végre kifelé a kilátástalanból.

Kedden a tények estében faggatta Azurák a múltról, megítélésről, jövőről.

Mondott két érdekeset. Azurák igyekezett állásfogalásra késztetni a Fidesz kormány szigorú átvételi feltételeiről, amire ennyit válaszolt: ő nem akarja minősíteni, hanem mindenben meg akar felelni ezeknek. Ez a szijjártói csontvázerdőzés közepén meglehetősen korrekt kijelentés. Szerintem. Nyilvánossá tették az átvétel adatait, a 10 ezer oldalnyi iratba bárki betekinthet, akinek kedve, ideje, türelme van hozzá.

Azurák firtatta a megítélés kérdését is. ( videón 4:04-nél kezdődik) Elmondta ő is, mennyire változatos a mód, ahogy véleményt alkot a választópolgár kormányának teljesítményéről. Erre mondta - és ezen jót röhögtem - hogy minden hazai párt a saját szája íze szerint tálalja a teljesítményüket. Ezért talán azokkal kéne a bizonyítványt kiállíttatni, akik nem indulnak a parlamenti választásokon. Érdemes a pártok saját érdekek vezette kommunikációja helyett nemzetközi független pénzügyi elemzők véleményére adni, ha az ország reális helyzetére és megítélésére vagyunk kíváncsiak.

Lehet ebben valami. Egyre hangosabban és egyre többen figyelmeztetik az Orbán kabinet tagjait, csendesebben és halkabban beszéljenek ordasbaromságokat. A londoni Morgan Stanley elemzői vaskos kritikát fogalmaztak az ügyben, míg a német Berliner Zeitung újságírója egészen addig elment, hogy szerinte a kijózanodás korszaka jön Magyarországon kasszazárás után. Ami egyet jelent azzal, hogy a Fidesznek lassan de biztosan vissza kell vonni a választási ígéretek egy részét. Ez a szerep vár Varga Mihályra, akinek eddig sem lehettek illúziói ebben az ügyben.

Erre tegnap Lázár János frakcióvezető csodás szógyöngyöcskéket pergetett a parlamenti közvetítést követők elé:

"Figyelmen kívül lehet-e hagyni egy kormányprogram vitájában, hogy az elmúlt nyolc évben program néven blöffök születtek?"Nem, kedves Lázár János, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Viszont veszélyes vizek ezek ilyen nagy szavakkal. Ha kicserélünk egy szót az fenti mondatban...

"Figyelmen kívül lehet-e hagyni egy kormányprogram vitájában, hogy az elmúlt nyolc hétben program néven blöffök születtek?"...akkor gyönyörű képet kapunk a jelenlegi helyzetről. Tudom mennyire nemzetietlenül hangzik a szakértők véleménye, azt is tudom, hogy ők nem fülkeforradalmárok, kétharmados felhatalmazással. De számomra az erre való hivatkozás azt jelenti, hogy az Orbán kabinetnek ettől az erőtől sokkal jobban kellene dolgozni minden európai kormánynál. Talán ha a gesztus értékű - általam is támogatott - törvénykezésen túl vagyunk, Kossuth téri haknizás helyett lehetne mondjuk életképes gazdasági programot gyártani végre!

Mert a kolbászkordonnal elkerített söralátétek illúziója kitart még egy ideig, de már nem sokáig.

Olvasom az index cikkét, hogyan mentsük meg az internetet a trolloktól. Fölmerül a kérdés: kell egyáltalán megmenteni? Az tény, hogy a névtelenség és következménynélküliség bátorrá tesz sokakat. Az is tény, hogy néhányan egyszerűen a troll üzemmódra gerjednek, és a másik/többség pukkasztására polírozzák a bohócot a monitor előtt. De az is tény, hogy a közéleti témákkal foglalkozó blogok-fórumok sava borsát a kommentelők adják.

Sok blogot olvasok, néhányban kommentelni is szoktam. Nekem tetszik a szabadság, és a vélemény nyilvánításának lehetősége. Ezért az alap felállás az, hogy a saját posztjaim is szabadon kommentelhetőek. Ma már az a véleményem, hogy ha én állást foglalok valami mellett/ellen, ha véleményt mondok, akkor a reagálás lehetőségét meg kell adni korlátlanul az ide kattintóknak.
Tisztában kell lenni azzal, hogy aki közéleti témákról ír, az nem képes mindenkinek tetsző véleményt megfogalmazni. Olyan téma nincs, amiről kiszámíthatóan megegyező vélemények születnek. Valakinek mindig fájni fog a kritika.

Megszokást igényel, ha naponta felcímkéznek és leanyáznak a kommentelők. Néha el kell számolni tízig, hogy ne az első felindultság tükröződjön a megfogalmazott válaszban. Mégsem hiszem, hogy csak a moderált véleményeknek, a gondosan válogatott támogató bólintásoknak van helye itt. Engem érdekel mindenki véleménye. Különösen azoké, akik adott esetben nem értenek egyet az általam megfogalmazott nézőponttal. Az már csak rajtunk múlik, milyen vita alakul ki ebből. Volt néhány példa arra, hogy a kezdeti hörgés konstruktív beszélgetést eredményezett. Ennek pedig minden esetben értelme és létjogosultsága van. Mert szerintem a közbeszéd legnagyobb problémája manapság, hogy párbeszéd helyett pártbeszédek vannak, és ez tükröződik a kommentek java részében is.

Ha valakinek csak annyi igénye van, hogy kierőlködjön magából egy gyááááá, mekkora barom vagy! - jellegű hozzászólást, azt hagyni kell. Kiélte magát, ezt gondolta, ugorjunk. Ezek nem bosszantanak, nem váltanak ki belőlem semmit. Két dolog van, ami igazán idegesít:

- mikor kifejti, hogy neki itt joga van hangoskodni és anyázni.
- mikor nem a témára reagál, hanem érvek hiányában előveszi a mér'nem arról írsz, hogy kártyát.

Ha blogokról, a vélemény nyilvánításának szabadságáról beszélünk, akkor tisztában kell lenni néhány alapvetéssel:

-Egy blogon joga az adminnak van. Mindenki másnak csak lehetősége van kifejteni a véleményét, az admin belátásának függvényében. Tűrnie nem kell semmit, a címkézést és az anyázást sem. Viszont lehetősége van mindenkinek saját blogot nyitni két kattintással az adott felületen (esetünkben bloghu) , ahol szabadon leírhatja a vélemény nyilvánítás jegyében, hogy mekkora szar a varánusz, és mennyire hülyék vagyunk.

- Ott van helye azoknak a témáknak is, amiket előszeretettel ajánlgatnak a sajátjaink helyett. Ha titeket foglalkoztat valami, azt írjátok le magatok, ahogy mi is megtesszük a minket érdeklő dolgokról. Oda majd mi járunk az orrotok alá törölni, mekkora hülyék vagytok. :-)

Ma az internet az a hely, ahol mindenki szabadon kifejtheti amit gondol. Csak rajtunk múlik, élünk vagy visszaélünk ezzel a lehetőséggel. Szerintem a Troll Írtó Nagy Háborúra nincs szükség.
Néha egy kis önmérsékletre inkább.

Szeretgették és dédelgették. Hosszan. Orbán Viktor írta a saját kezével. Annyira lekötötte, mint szőke bukszát a szemfelszedő gép a teszkó előterében. Kihagyta a NEP vitáját, nem törődött semmivel az íráson kívül. Mégis késtek egy egész napot. Gondolom addig tartott, amíg vette valaki a bátorságot, és a féltett dedet kicsavarta Szülőatyja kezéből.
Trubadúr Péter inalt vele a parlamentig, ahol kijelentette:

 

"a rendszerváltás óta ez az első alkalom, hogy a leendő miniszterelnök által benyújtott program teljes egészében tartalmazza a választásokon általa vezetett politikai szövetség képviselte választási programot."Színigaz, ha elolvassuk akkor kétség nem fér hozzá: ez bizony a választási programnak mondott valami, új borítóval. Már csak egy nyitott kérdés maradt: mi tartott ezen ennyi ideig? Ennyire lassúak a Fidesz székházban a fénymásolók? Az öt részre tagolt 85 oldalas program beszél mindenről, mégsem mond semmit. A nemzeti együttműködést programozza és rendszerezi hosszan, megfontolandó gondolat viszont egyetlen egy van benne:

"A győztesnek nem igaza, hanem feladata van."
Az egyes számú feladat mindjárt lehetne egy lózungoktól lecsupaszított, számokkal és százalékokkal alátámasztott konkrét gazdasági program. Kevés azt szajkózni, hogy lesz adócsökkentés, ha nem mondjuk ki: mit csökkentünk, mikor, mennyivel. Szépen hangzik a 10 év alatt egymillió munkahely, de a földön maradva foglalkozzunk a következő négy évre valószínűsíthető 400 ezerrel. Azt miből, hogyan? Az euró bevezetése szőrmentén sem kerül megemlítésre. Mintha elfelejtették volna, az utóbbi években mekkora jelentőséget tulajdonítottak neki.

Tudjuk mindannyian, hogy a "Bajnai kormány csontvázai ránk szakadtak" című fejezet még hátra van. Akkor is, ha a költségvetési bizottság elnökét Varga Mihálynak hívták, és mindenhez hozzáfért eddig is. Tudjátok mit? Essünk túl gyorsan ezen az előadáson. Jöjjön Szijjártó Péter, és jelentse be szigorú hangon: ez itt nem is csontváz, hanem egyenesen sceleton erdő. Álljon mellette Varga Mihály, csóválja fejét méltóságteljes szomorúsággal, a többiek pedig egyenesre meresztett mutatóujjukkal bökjenek vádlón egy Gyurcsánnyal ölelkező Bajnai poszterre, oszt'jónapot. Aztán fejezzétek be a szarpofozást, és haladjunk valamit előre ácsorgás helyett.
 

Közbiztonságnak és rendnek kell lenni az országban! -mondják, és igazuk van. Az alakuló kormány szerint gárdára nincs szükség, 3500 rendőrre viszont van. Ahogy szükség van új és kemény törvényekre, gyorsabb ítélkezésre a bíróságon, amihez tárgyi és személyi állományt kell biztosítani. Ez rendben is van, de nyitott maradt a legfontosabb kérdés: mindezt miből?

Rendbe kívánják tenni az egészségügyet is. A tervek nagyok, támogathatóak. Rövidebb várólisták, jobban megfinanszírozott háziorvosi szolgálat, támogatják a fiatal orvosok praxishoz jutását, kiemelten támogatják a járóbeteg ellátást, rendeznék a kórházak felhalmozódott adósságállományát, de elkerülnék a privatizációt. Itt is egyetlen kérdés vár válaszra: a miből? Csak nem vizitdíj esetleg?

A szociális politikát övezi a legteljesebb homály. Ebből annyi derül ki, hogy a család fontos. Ok, és? Jah, meg aktivizálni kell a nyugdíjasokat. Tényleg? Mire? Dolgozzanak többet nyugdíj mellett? Azt ugyan megjegyzik, hogy fokozottan "elismerik" majd a nagycsaládokat - ez gondolom anyagi elismerés lesz, nem vállveregetés - de a hogyan és a miből kérdésekre itt sem találunk még halvány utalást sem.

A demokratikus normák fejezet egyértelműen a Maszoposok feletti ostorsuhogtatás, tegyük hozzá teljes joggal. De oda is kozmáltak rögtön, mint forralt tej a pléh bögrében, mert ezen és a már régen ismert átlátható állam frázison kívül nem sokat erőlködtek ezzel a ponttal.

Ebben a formájában a kormányprogram Örkény Nincs semmi újság című egyperceséhez hasonlít. Egyrészt nagyjából ennyi idő lehetett elkészíteni, másrészt felrémlik egy párbeszéd:


-Nem történt a szabadságharc óta semmi?
- Mindig történik valami- legyintett a kisiparos. - De ahogy a német mondja: selten kommt etwas besseres nacht.

Összefogott a hazai művészvilág Stohl Buckó megmentésére. A katasztrófaturisták mellett állítólag az ertéeles kollégák is ott ülnek estéről estére a Nemzeti Színházban Buci Maci előadásain szolidaritásukat kifejezve. Alföldi Róbert nyilatkozata szerint minden Stohl előadásra telt ház van, akkora az érdeklődés. Bejelentette, hogy Mámorosan Szárnyaló a Nemzeti Színház tagja, és az is marad. A katasztrófaturistákat még értem, - vérszagra gyűl az éji vad - de Alföldi pálfordulása kicsit meglepett. A baleset után néhány nappal még levette műsorról Buckó ifjúsági darabjait, most ezzel a gesztussal ennyit üzent: bár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a pénz az úr.

A Heti Hetesben is felszólítottak minket nézőket, tessék szépen szétválogatni a szart a májtól, Buciszarházit a Csodálatos Tehetségtől, mert ezt a haladó világban is így teszik. Itt felröhögtem, pedig egyáltalán nem vicces. Abban a haladó világban a kábítószerezésen kapott világhírű tehetségnek akkor is kiállítják a kóterigazolványt, ha balesetet nem okozott mellé. Tessék csak megkérdezni erről ifjabbik Robert Downey-t. Itt meg a halmazati cselekmények esetén is aggódni kell, vajon Stohl-t megbüntetik-e egyáltalán? Vagy megússza ismét egy vádalkuval, mint a 2005-ös kokain ügyben, amiben nem mellesleg 105 év letöltendőt osztott ki a bíró összesen.

Szóval szívesen válogatom én a hányásból a tündöklő sárgarépát, ha ezek a szabályok itthon is érvényesek lesznek. Mert a jajongás, hogy istenem az égben, mennyire jó színész a Bandi, nem érdekel. De az annál inkább, hogy lehet-e Magyarországon alkohol és kábítószer hatása alatt büntetlenül személyi sérüléssel járó közúti balesetet okozni? Mert lassan ott tartunk megint, hogy az eladott jegy meghatározza a tudatot, és Stohl-t pajzson hordják körbe, mint a kokainos kardot. Az én értékrendem szerint akinek vészhelyzetben is a rinyálás és kéregetés az első, a menekülés és a "nő" elvtelen beáldozása a második, a gyerekkel fotózkodva szánalomkeltés a harmadik, az nem színész,(villanyszerelő, atomfizikus, akármi) hanem egy gusztustalan barom.

„A magánélet a múlt társadalmi normája. A személyiség jogainak védelme felett eljárt az idő. A cégnek pár éve lehet arra, hogy a legnagyobb profitot kitermelje, fel kell használnia tehát minden lehetőségét."

Mark Zuckerberg, Faszbúkia királya e kedves gondolatokkal zavarta haza a felhasználók személyiségi jogainak kiadása ellen rinyálókat. Mondhatta volna egyenesen is, hogy a profit mindenek felett Felebarátaim, de az nem hangzott volna ilyen újszerűen. A faszbúk nem csak az internetes kommunikációt forradalmasította, lófaszt. Olyan társadalmi csökevényekkel is le kíván számolni, mint a magánélet és a személyiség védelme. Amíg van aki fizet érte? Naná. Ekkora sikerrel még senki nem alkalmazta az oszd meg és uralkodj elvét. Jah, ti osszátok meg, és ő uralkodik rajtatok.

Zuckerberg nem volt mindig ekkora király. A nemrég megjelent életrajzából szemezgetve kirajzolódik egy szexmániás, kisebbségi komplexusokat halmozó, Napóleon szindrómás lúzer képe. Aki egy véletlennek köszönhetően megcsinálta a szerencséjét kétségtelenül. De ettől még ő maradt az osztály pofonfája, a srác a zenetáborból, akinek vad álmait előnytelen külseje gátolta a kiteljesedésben.

Ő lehetett a figyelemért szinte bármit bevállaló partiarc, az ügyeletes bohóc, aki kétségbeesett igyekezettel próbált beilleszkedni a sikeres harvardi diákok közé.
 

Most, vagyonnal és befolyással a háta mögött sem képes levakarni retinájáról a képet, amint sihederként verdával csajozás helyett csak az udvarban brűgethette nagypapi mopedjét:
 

Ő maga nem bízik a cége jövőjében hosszútávon, ezért vérbeli kufár módon árulja ki mindazt, amit az 500 millió felhasználó a rendelkezésére bocsát. Ha abból indulunk ki, amit egykori segítőivel, társaival megtett szempilla rebbenés, habozás, és a lelkiismeret furdalás leghalványabb jele nélkül, akkor sok kétséget nem hagy a dolog: Cukisrácot igazán tényleg csak két dolog érdekli: a pénz és az ezért kapható pinahalom.
Jövőképe lebeg a szeme előtt, mikor már kicsit megpocakosodva, a múlt emlékeiben tapicskolva vicces pólóban igyekszik becsajozni a faszbúk által kitermelt maradékból:
 

Lassan maga ellen fordít mindenkit. A cégén belül válságstáb foglalkozik az imázs foltmentesítésével, a kijelentések felpuhításával. Egy friss felmérés szerint a felhasználók 60%-a fontolgatja, hogy törli magát az adatvédelmi szabályozás miatt. Meglátjuk lesz-e igazi exidus május utolsó napján, mekkora tömeget sikerül az elvándorlást szorgalmazóknak rábeszélni a távozásra.

Októberben jön az életrajzi filmje, ami figyelembe véve az életrajzában leírtakat igazi sötét komédiának ígérkezik. A történetéhez képest az Amerikai pite és a Buliszervíz elmehet a picsába.
 

A kommunizmus szelleme megint itt leng köztünk. A régen volt világ egyszervolt eszméjét megidézték ismét a honi kerekasztal lovagjai. Pedig elnyugodott, egykor rémisztő hangja thürmeri vernyogássá silányult, s eszünkbe sem jutna talán soha komolyan, ha képesek lennénk nem piszkálni a sziklát, ami alá rejtettük egykor.

De a magyar mazochizmus határtalan. Mint önkéntes fájdalomszakkör úgy vakargatjuk magunkon a begyógyult sebeket, amíg egy rohadt nagy és gennyes tályog nem lesz belőle. Pedig volna más dolgunk éppen elég.

Alakuló kormányunk BTK módosító csomagjának része a kommunizmustagadás betiltása. Mintha ez volna a közbeszéd mindennapos tárgya, úgy kívánják a törvény teljes szigorával szankcionálni.
Reméltem, hogy az új kormány esetleg felnőttként kezel minket választókat, és a holokauszt tagadós bohóckodás eltörlését eszközli, ha már muszáj piszkálni valamit. De nem. Helyette betiltják a kommunizmustagadást is, mert indoklásuk szerint a két világpusztító rendszer bűneinek nyilvános tagadása bűn, ezért három évig terjedő kóterutalvánnyal honorálják.

Minek ez? Mi fog változni azzal, ha korlátozzuk az emberek véleményszabadságát? A történelem nem fog, a holokauszt sem radírozódik ki belőle attól, ha páran vitatni merik. Ahogy a kommunizmus címén elkövetett népirtások sem fognak más színben feltűnni a ténytől, hogy Thürmer Gyula mást gondol róluk, mint mondjuk Balsai István. Arról nem beszélve, hogy a pillanatnyilag érvényes Alkotmányunk kimondja:

61.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. 

Ez nem fontos? Vagy véleménye mindenkinek lehet, de ha nyilvánosan hangoztatja, akkor jegyet tép a fingófára? Egy alkotmányossági normakontroll eredményére már a holo'tagadás balhé idején is kíváncsi lettem volna. De arra talán méginkább, hogy az a Petőfi nevű és társasága mit gondolna az általuk kivívott véleményszabadság megnyirbálásáról? Azt a forradalmat nem papírra tollal, nem szavazófülkékben írták. Ha már a Nagy Népi Beszédben a "legyen béke, szabadság és egyetértés" kitételt lemásoltuk a tizenkét pontjuk fejlécéből, akkor nem volna illő a szellemiséget is követni?

A dogmatizálás és a kriminalizálás nem jelképes üzenet. Ez még a kommunizmus szellemének megvesszőzésétől is szánalmasabb populista állatság. Emlékszünk még, ugye? Nem volt az olyan régen, mikor Kerényi Imre és Szörényi Levente bábjátéka alatt tüntették ki Bayer Zsoltot - akarom mondani az ötös(!!) számú párttagkönyv tulajdonosát - a Szabadság díjjal. Legalább ennyire vicces volna, ha a kommunizmus utolsó élő bástyájának egyike, maga Fidel a Harcos üzenne vissza a Fidesznek:

Ahogy közeledik a kormányalakítás hőn áhított időpontja, úgy erősödik fel a smúzfaktor a Fideszt körülvevő partiarcok táborában. A szimpátia önmagában nem gond, viszont hülyeséget beszélni sem kötelező.

Makovecz Imre is ég már a türelmetlenségtől, talán ez lehet a magyarázata a Magyar Demokratában megjelent kifakadásának:

"Vezérre van szükségünk, és nem egy áldemokráciára, ahol háttérhatalmak mozgatják a politikusok kezét (...). Ebben a demokrácia nevű dologban már régen nem hiszek. A kétharmad arra kell, hogy a Parlamentben csücsülő álértelmiségiek ne hónapokig rágódjanak valamin, hanem rögtön lépni tudjunk. Ha valaki emiatt elsiratja a demokráciát, úgy hülye, ahogy van. Vagy pedig gazember."
De lehet ettől sokkal egyszerűbb magyarázata is a dolognak: Orbán Viktor ánuszgyűrűje elszorította Makovecz Imre halántékán az ereket, és nem jut szegénynek elég vér az agyába.
Csöndesen megjegyzem, ennek a demokrácia nevű "faszságnak" az eredménye, hogy jelenleg kétharmadnyi Fideszes álértelmiségi csücsül a parlamentben. Meg az is, hogy a verbálturhát válogatás nélkül köphetjük ki mindannyian. Vezérek, Makoveczek, hülyék és gazemberek egyformán.

Minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő -tartja a mondás. Lózung ide, sztereotípia oda, van ebben valami. Az éppen zajló események mögül cinkosan kikacsint a tézist igazolni akaró látszat.

A BKV, legyél te is milliomos teleregényben elérkezett a Fogjuk el a Főgonoszt című epizód. Gyönyörűen vágott képeken szemléltük amint Májki, a lator bilincsbe verve hurcolódik a tömlöcbe, a mentelmi joga lejárta után három perccel. Gyönyörű, stílusos pillanat volt. Sokan vártuk, ennél is többen jártunk vitustáncot az igazságszolgáltatás fürgeségén.

Teltek a napok, Hagyó Miklós kérdezgették változó intenzitással a viselt dolgairól. Mit tesz Isten kiderült, hogy Májk ahelyett, hogy otthon púzóizomra gyúrt volna serényen, mentette amit lehetett. Amíg a szájával olyanokat mondott, hogy neki nincs mitől félni, meg tisztázza a nevét, addig az eddig mohón kaparó mancsocskákkal most kifelé forgatta a zsebeit. Szétosztotta a nehezen szerzett vagyonkát, nehogy gond legyen a húsleves porcióval a következő tizenhúsz évben.
Kiszervezte maga alól a Wirtass Kft-t is, amiben - láss csodát - jelenlegi csaja Ottlik Lilla Lea, és annak édesanyja Ottlikné Fekete Éva jelentős tulajdoni hányadot szerzett.

Nocsak! -Kapja föl a fejét a szelektív amnéziával nem küzdő polgár. Nem az meglepetés, hogy Hagyó kimentette ami módjában állt, hanem a személy akivel megtehette ő is. Ottlik Lilla Lea nem először keveredik hasonló ügyletekbe. Felrémlik Varga Tamás neve, akinek felesége volt az első Fidesz kormány vérzivataros időszakában. Abban az időszakban, mikor Kaya Ibrahim és Joszip Tot neve ismertebb volt, mint Orbán Viktoré. Varga tanácsadóból lett milliárdos áfacsaló (ne feledjük, 98'-99'-et írunk), ebből szökevény, majd némi amszterdami bujdoklás után került haza. Az ügyészség szerint ő és 22 társa nem bűnszövetkezetben, szervezetten követék el cselekményeiket 2 milliárd 570 millió forint értékben. ( akit érdekel, részleteket itt talál)
Ottlik Lilla Lea lemezkiadót működtetett ekkor MI-5 néven, és utána is maradt némi hátralék a Vargáék ügyeit intéző Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezetnél.

Őszintén kíváncsi vagyok, ki lehet ez a csaj? Neki sikerült két kormányzati éra alatt is a lehető legnagyobb bukásokhoz asszisztálni. Vagy ösztönösen vonzódik a pénzért bármire képes kiskirályokhoz,- és olyan olajozottan csúszik be alájuk, mintha legalább autószerelő volna - vagy valami elszabadult konspirációs elmélet tanúi vagyunk. Lehet, hogy Ottlik Lilla Lea a magyar Mata Hari, akit pártfüggetlenül épül be sikerrel a legvérmesebb csalók közé, azok megbuktatására. Anyagi helyzetét látva névadója sápadtra sírná magát, és úgy alélna be valamelyik sarokba. Az tény, hogy kegyencei előbb az egekig szárnyalva degeszre szedik magukat, majd buknak akkorát, mint nagymama a fagyott tyúkszaron télvíz idején. De az is megeshet, egyszerűen csak tud valamit, amivel ezeket a renitens fiúkat kezelni lehet:

Egyszer van véletlen, de kétszer nincs. Hinni templomban sem szokásom, így a fenti verziók valamelyikét tartom sanszosnak. Könnyen elképzelhető, hogy az akarnok srácok szívesen hódoltak be egy náluk lelkileg erősebb nőnek.

Jelenleg úgy tűnik Hagyó Miklósnak lesz ideje ezeken az emlékeken merengeni sokáig. Dédelgetheti, ápolgathatja magában, vallomásával elősegítheti házi oltárja használatát odabent, ami segít az emlékek maradéktalan felidézésében.

Este villanyoltás után pedig álomba sírhatja magát Lilla Marleen dalával:

Amióta elment róla álmodom
Érte szenvedek és csak néki szól dalom
Elbúcsúzott ottan némán
Csak annyit mondtam várj énrám
Én szívem, Lilluskám, én szívem, Lilluskám

Istenem teremtőm adj szívembe erőt
Ne kelljen már várnom, hozd vissza nékem őt
Add hogy ne sírjak én árván
Kitárt karral és úgy vár rám
Úgy súgom: Lilluskám, szerelmem, Lilluskám

Igazából ezt hittem tréfa, de nem, kétszer is végigolvastam:

Majd 3.5 millió forintot erkölcsi + több mint 1 millió forintnyi perköltség-térítést kap a rendőrgyilkos. 

Hmm, tisztelt intézkedő rendőrök, legközelebb legyetek szivesek fejbelőni az ilyet. Önvédelemből. Hihetetlen sok hercehurcától és pénzkidobástól kimélitek meg magatokat és az adófizető állampolgárokat.
Ráadásul amíg ül, addig a mi pénzünkön vegetál, gondolom majd később jár neki a rokkantnyugdíj, vagy más megélhetési segély. Amíg él. Lehet nyugodtan demagógnak nevezni, ez akkor is orbitális faszság és pazarlás.

Új állatfajta jelent meg a hazai árvizek és természeti károk sújtotta területeken.
A hiénák és keselyűk szerelemgyerekei már mérik fel, honnan mit lehetne einstandolni alkalmas pillanatokban.

Maros Éva a kazincbarcikai önkormányzat szóvivője értesítette az MTI-t, hogy ál-kárfelmérők jelentek meg a térségben. A város vezetése figyelmezteti a lakosokat és a környéken élőket:
a magukat nem igazoló "kárfelmérők" csalók! Az önkormányzati kárfelmérés nem kezdődött meg, senkit nem küldtek ki ilyen céllal, ők egyelőre a védekezési munkálatokkal vannak elfoglalva.

Van ennél nagyobb aljasság? Hiába a szinte példátlan társadalmi összefogás, a telefonvonalas adománygyűjtés. Hiába küzd és toboroz segítőket egyszerre kurucoktól LMP szimpatizánsokig mindenki, ezeknek a szemét geciknek van pofájuk visszaélni a szerencsétlenek helyzetével.

Béláim!

Ha beleszaladtok egy ilyen "jótevőbe", fejezzétek ki rosszallásotokat helyettem is!

Kösszépen.

Örvendezzünk! Van minek, hiszen friss-ropogós miniszterelnök jelöltünk szókészletét szemmel láthatóan frissítették. Az oligarcházás a múlté, most a forradalom, gazdasági vészhelyzet és nemzeti konzultáció szentháromsággal edzőtáborozik mikor hol a kormány megalakulásáig. Forradalmat fognak csinálni - ígéri - és remélem ide érti Szijjártó Péter hangképző óráit és a nagyobb beruházást, amit Cser-Palkón hajtanak végre haladó informatikusok. Jah, installálnak belé új programot, úgy hívják, mosoly.

A gazdasági vészhelyzet orvoslására még nincs kész a forradalmi forgatókönyv. Helyette lázas munka címszó alatt azonnali és nagyarányú vérszerződést kötöttek újra a KDNP-vel. Hiába no, a friss vér fontos, a régi még megalvad, és sok hagymával oda találja rottyantani valamelyik botoxozott arcú félvámpír. Semjén Zsolt elkötelezettségét bizonyítandó felajánlotta, hogy saját fogaival harapja fel a királyi vénát, de Orbán Viktor a humánusabb megoldást választotta: megelégedett a felcsúti böllérek hagyományos, vérszerződésekre tartogatott pengéjével:
 

Remek és csodálatos pillanat. Meghatottságtól elhomályosult látásunkkal kívánjunk nekik boldog családi életet. Amit a vér összekötött, Isten szét ne válassza!

De a gazdasággal, azzal mi lesz? A családi sátoros ünnep után jut arra is némi idő? Értjük mi türelmetlen pórok, hogy a söralátét méretű adóbevallás fontos - meg támogatjuk is a törekvést - de hogy lesz ebből virágzó nemzeti gazdaság? Átállunk söralátét gyártásra mindannyian, mert abból viszonylag sok kell? Matolcsy is csak a kezeit tárogatta szét, mint pillangó a gombostűn, és frázis köhögésen kívül másra nem futotta: kiszámítható gazdaság kell- mondta, és elégedetten nézett körbe. A hallgatói azt hitték most kezdi a beszédet, de ő ezzel a maga részéről be is fejezte. Kiszámítható egyedül a söralátét egyelőre, érjük be ennyivel.

Ok, rendben, de gondolom azért ebben lesz némi változatosság. Minimum kell egy rettenetes felszólító erejű, amivel oda lehet dörrenteni az eddig adófizetést elkerülő off shore lovagoknak:
 

Kell legalább egy jópofa, szelídebb hangvételű a mindig vidám magyar átlagpolgárnak. Érezze a szerencsétlen, a dörgedelem nem neki, adót kikerülhetetlenül befizető választónak szól. Őt kedvesen és közvetlenül szólítja meg a hatalom:
 

A belügyi dolgozókhoz hasonlóan Adó Manó is korkedvezményes nyugdíjba megy, helyét természetesen egy söralátét tölti be. Az felnövekvő korosztályt, az első adóját befizető réteget érzelmekkel lehet befolyásolni jó irányba. Nekik fontos a szerelem, a hazaszeretet, a lángolás. Ezért stílusosan kell hozzájuk fordulni:

Nem árt felkészülni a nehezebb időkre sem. Mikor az adófizetők türelme fogytán, valamivel emlékeztetni kell őket a kötelességükre. Mielőtt tömegével indulnak Szlovákia felé rendszámért a vissza nem vont, autókat sújtó vagyonadó miatt, célszerű felhívni a figyelmüket szelíden:

Végül, de nem utolsó sorban, a kistestvérnek is adni kell egy megjelenési lehetőséget a söralátét bizniszben, szigorúan a családi béke kedvéért. Jelentősége a szokásos, de mégis kellemetlen látvány volna, ha izgalmában nyálzani és szortyogni kezdene, mint kan boxer aktus után.

Ezek után kijelenthetjük, söralátét forradalom már van. Gazdasági még nincs, arra újabb heteket kell várni, amíg Varga Che elvégzi az elemző forradalmat. Jah, azt, amire a költségvetési bizottság elnökeként nem volt ideje.

Munkához látott frissen választott törvényhozásunk. Berottyantották a törvénykezés nagy üstjeit, dobálja bele mindenki a saját hozzávalóját. Egész csinos boszorkánykonyhát rittyentettek a fő és segédalkimisták segítségével. Egyik másik fogás biztatóan néz ki, de van ami a régen ismert penetráns bűzt árasztja magából.

A 200 fő körüli parlament, az önkormányzati tisztségek átalakítása mind kívánt és nagyon is helyénvaló törekvés. Ahogy a három csapás, a családi pótlék iskoláztatáshoz kötése, a kettős állampolgárság, és a parkolás visszásságainak rendezése is. Ez mind pipa, csináljátok. A választási törvény tervezetekből a Fideszét tartom jobbnak. A Maszop saját szájízére és pillanatnyi helyzetére formált terv nem érdekel, tessék szépen az eddig megismert szabályok szerint játszani, csak kisebb létszámban. Én kiegészíteném az LMP javaslatával, hogy a mindenkori listába is lehessen beleszólása a választóknak. Mindannyian tudunk kapásból mondani egyéni szimpátiánk alapján olyan magát elégszer odakozmáltató delikvenst, akinek semmi keresnivalója nem lenne a parlamentben, ha nem létezne a pártos smúz faktor.

Az eddig benyújtott törvénytervezetek meghozták az első "bakit" is. Navra Tibusz nem győzte kimagyarázni, hogy a miniszteri fizetések emelését lehetővé tevő passzus egyszerű tévedés, amit máris kijavítanak, sőt. Ez a tény hozta meg az olvasási kedvemet, és aki keres, az talál egyéb furcsaságot a Fidesz környékén Szijjártó Péter orgánumán kívül is.

Sokáig azt hallottuk - teljes joggal, tegyük hozzá - hogy a Gyurcsány kormányok pártpolitikai érdekek szerint igyekeztek szelektálni a közigazgatásban. Nem a kisebb apparátus és a költségcsökkentés miatt szűntek meg a közigazgatási államtitkári tisztek, lófaszt! - mondták akkor, hanem ki kellett venni a politikai hatalom és a végrehajtók közül a szűrőt. Most az Orbán kormány vissza kívánja ezt állítani, mert politikamentesíteni akarja a közigazgatást. Örvendezzünk, hurrá, szándékukat nyomban írásba is adták "T/10 törvényjavaslat a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról" néven.

Ahogy ezt lapozgattam, feltűnt egy érdekes dolog. A 69 §, 4, pontja kimondja:

"A főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői megbízásra javasolt
személyről a közigazgatási államtitkár tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és
személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát ,
aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet ."Lefordítva ez annyit tesz, hogy egészen az osztályvezetői kinevezésig a Navracsics féle közigazgatási minisztérium államtitkárának kell jelenteni a személyt. Ő a szűrő, ő dönt egy személyben arról, ki alkalmas ezekre a posztokra, és ki nem. Gál Andás Levente lesz Minden Kinevezések Őrzője, pozíciók betöltésének tejhatalmú ura.

Ő lesz Ceasar a Brutusok között, nehogy bármelyik fullajtár mételyezni merészelje bármivel a haza rohamos fejlődését. Gál az első Orbán kormány idején Pokorni államtitkára volt, kipróbált régi motoros. Egy ilyen ember nyilván eltekint a pártosságtól, ha ekkora hatalom van a kezében.

Érdekes módon az egyetlen kivételt ez alól a 69 § -ban leírtak szerint Varga Mihály minisztériuma képezi. Ő ezek szerint van annyira kompetens személy, hogy egyedül rá lehet bízni az emberei válogatását. Nem kell fölé fotelführer, se óvóbácsi. Megbeszélték, hogy svéd modellezéssel nem foglalkozik többet, oszt'jónapot.

Csöndesen érdeklődnék szeretett jövendő kormányunktól, hogy ez vajon micsoda? Füllentés? Nyelvbotlás? Megszalad a színescerka a törvény szövegezése közben? Mert véletlenül sem a közigazgatás politikamentesítésének látszik. Sokkal inkább a gyurcsányi örökség klónozásának, aminek ellenkezőjére esküdtetek, csak legyen már végre forr a dalom a szavazófülkékben.

Látod, Kísértés mit tettél? Belecibáltad őket valamibe, ahová odataláltak volna maguk is.
 

Orbán Viktor mondta pénteken a nemzeti összefogás általa képzelt rendszeréről:

"Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat."

Egy ilyen rendszer kéne nekünk. Ezt támogatni tudnám, ha jó szokás szerint nem egyet jelent a "aki bólint egyszerre, kaphat rétest estére, mert a rétes nagyon jó, de pofázni nem való" - rigmussal. Mert, ha mégis, akkor én éltem már ilyen összefogásosdiban, szocializmusnak hívták, és Kádár Jani volt a rétesosztó. Nem volt örömünnep benne élni, és 1989 október 23-án elhittem, hogy a régi államformával együtt ezt is magunk mögött hagyjuk egy életre.
Ezért nekem egy önjelölt varázsló ékes beszéde kevés, hogy komolyan vegyem.
 

Ahhoz tettek kellenek, amik túl mutatnak a beszéden. Hangzatos kifejezéseket egymás után pakolászni nem nagy mutatvány, az ellen oldal vezére rázza is maga körül a járóka rácsot mérgében. Villantani kell, ugye, arra felfigyelnek a népek, nehogy szellemi táplálék nélkül maradjon a tyúkudvar. Még a végén feleszik a földről amit találnak.
 

Olyan fürge, mint Hajdú Péter a celebvacsorán. Csúcsra jár benne a hisztifaktor, elmagyarázza ő nekünk, miért nem jó, ha őt magát kitúrják a nagy, népnemzeti homokozóból. Hisz ő maga a homok és a lapát, a vakok közt a látó, a reflektor, ami rávilágít a varázsló köpenye alól kikandikáló pecsétes számlakönyvre.
Össze kéne kötni benneteket. Jó szorosan. Mondjuk egy léket kapott óceánjáró árbócához.

Ott talán megbeszélhetnétek, hogy mit okoztatok ti ketten ennek az országnak az elmúlt 12 évben. Nélkületek talán nem kéne olyan cikkeket olvasni, hogy mi magyarok a mellig érő szarban (vízben) sem vagyunk képesek félretenni a belénk sulykolt hülyeséget.

Szerintem az összefogás nem a szarpaskolásnál és a lózung hajigálásnál kezdődik. Hanem ott, amikor magyar a magyaron látja, hogy bajban van, és igyekszik segíteni. Amikor félreteszik politikai, vallási, bármilyen nézeteiket, és kizárólag a helyzet kezelése és a segítség számít.
Ha vihar és árvizek idején a lapátoló, homokzsákot hordó embereket valaki le jobbikos nácizza a pólujuk miatt, azt tarkón kell fosni. Ha fidesznyikezik, komcsizik, libsizik, akkor is. De meg kell ezt tenni azokkal is, akik a helyzetet generálták áldásos tevékenységükkel. Lehet mindenkinek véleménye, szájkaratézhatunk itt is naponta, mert ennek itt helye van. De kint a viharkárok elhárítói, az önkéntesek a dágványban taposva mind egyformák: lokálpatrióta magyarok szerte az országban, a segítség szándékával. Ott egy szelet zsíroskenyérnek, egy pohár teának, termoszban vitt kávénak és egy köszönömnek van helye az idiotizmus helyett!
Róluk nyugodtan példát vehettek ti ketten is. Ők ott kint mernek egy válságos pillanatban önzetlenek és segítőkészek lenni. Otthon tudták hagyni a nézeteiket, pallót ácsoltak az általatok robbantott szakadék fölé, hogy jobban kézre essenek az adogatott zsákok.

A nemzeti összefogás nem szavazófülkés forradalom, nem gyémánttal rakott, bőrkötetes közhelygyűjtemény. Az összefogás sáros, nehéz, de lélekemelő dolog. Aminek a történetét most írják, helyettetek.

"Legyen béke, szabadság, egyetértés." -mondta Orbán Viktor a parlament alakuló ülésén.
Én kiegészíteném azzal, hogy picsába a komolykodással! Legyen még sok ilyen kutyakomédia a következő négy évben, mint a mai! Hisztizzetek kitűzővel, adjatok egymásnak öltözködési tanácsot, bekiabálással színezzétek ki egymás mondandóját, forduljatok el egymástól, mint a szaróhelyet kereső gerlicék, ragaszkodjatok pitbull módra olyanhoz, amihez nem kell, amihez kéne, ahhoz meg ne. " Ne legyetek felelősségteljesebbek annál, mint ami jól esik - mondá az Úr -és megteremté számotokra akár az apostoli királyságot is. " Ámen.

A hatodik frakció közvetítésében követtem a tegnap eseményeit, és régen mulattam ekkorát.
Az alakuló ülés központi kérdésévé vált Vona Gábor öltözködése. Őszinte öröm volt konstatálni, hogy a hazai politikai élet legfontosabb kérdése pillanatnyilag a második legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének viselete. Az ősi magyar szokásjog szent, meg is jelent mind a három alaptézis: ostobaság, képmutatás, önérdek. Vona Gábor lehetett volna nagyvonalú, és az elmúlt napok erkölcsi nyereségeit kamatoztathatta volna. De nem tette. Helyette öltözékével üzent a Jobbik 850 ezer szavazójának, amit valahol megértek. De az meg sem fordult a fejében, hogy mit üzent ezzel a többi kilencmilliószázötvenezer polgárnak. Nagyjából ezt:
 

Bizony, nem félreértés. Minden riogatás ellenére kevesebben hiszik, hogy nácziak vagytok, mint azt, hogy pont olyan ovisok, mint a többi marakodó. Ez pedig ijesztőbb, mint a gárda ruha. Vona szerint a választók jelentős százaléka látens Jobbikos, csak nem tud róla. Na, az biztos, nem a mai ingyencirkusz fogja rádöbbenteni őket erre a nagy igazságra.

A kiszámítható ostoba reakciódömping viszont mindent borított akkora lendülettel, ahogy csak részeg turista tudja az asztalt, termoszt, napernyőt, kisszéket. Maszopéknál csúcsra járt a dilettáns faktor, a radikális antifák nyomban tüntetni akartak: vegyünk fel pólót wazze - mondták, de itt nyomban el is bizonytalanodtak. Űűűű...gecc, esküt mondani pólóban? És akkor ezt most így hogy? -töprengetek a Tornóczky Anitától eltanult módon, mire valamelyiknek fény gyúlt a pici agyában: Ne öltözzünk! De gondoljunk rá! Így is lett. Fejben megtartották a tüntetést, és büntetésből nem néztek a Jobbikra. Azok meg össze-vissza szarták magukat. A röhögéstől.

Kora estére azért a derék szocik is megenyhültek. A kétharmados nagytestvér meghallgatta sirámaikat, és a frissen megválasztott Schmitt Pál a legbölcsebb döntést hozta, nyilván nem egyedül: nekik adta a nemzetbiztonsági elnökséget. Történelmi jelentőségű e tett Feleim, jegyezzük fel az utókor számára: az MSZP volt az első, aki bármilyen ügyben a kétharmados, antidemokratikus, PatásOrbános Fidesz szárnyai alá szaladt ijedtében. Picit később vájt fülűek fura cuppogásra lettek figyelmesek, és keresni kezdték az okát. Na, mit találtak egy eldugott szegletben?
 

Ám a mellénygét nem ért véget ennyivel. Sólyom Lászlóban is felbuzogott a tenni akarás, és ez egyszer elhittem neki én is, amit mondott. Bár a magam részéről legszívesebben túl lennék már ezen az ügyön, mégis el kell ismerni, hogy tarkón lett fosva az alkotmány. Meg lehet magyarázni, hogy nemisolyan, meg nemisúgy, de ettől a tény tény marad: Vona Gábor megsértette a Magyar Köztársaság egyik törvényét, szándékosan, pont az új törvényhozás alakuló ülésén. Ez pedig nem játék. Javára írom, hogy az ügy kivizsgálásáig legalább a felelősséget vállalva lemondott a mentelmi jogáról. Nem mindennapos pillanat a Lengyel Zozzancsok hazájában, hogy egy politikus felelősséget vállal a tetteiért. Legyen arról bármi a véleményem.

Lett nagy kapkodás, hogy a fostócsa büdös, valakinek lépéseket kéne tenni a feltakarítása ügyében. Szaladgáltak a frissen felavatott kétharmadosokhoz, ugyan tennének már valamit, hisz az ország háza ez, és nem pöcegödör. De Orbán éppen a pulpituson szavalta a Le fogjuk győzni a múltat című verset, a frakkervezére meg gondolom a sok hangoskodótól éppen nem hallotta. Csakis ezért azt találta mondani, hogy forduljanak bizalommal Bajnai Gordon kormányához, ők itten a probléma megoldók.

Azt hittem egy pillanatra, hogy az élénk képzeletem űzi furcsa játékát. Ilyen van? Mintha négy évig hallgattuk volna, hogy készen állnak, majd ők megoldják, két sallerral elzavarják, a kormány ne nyúljon semmihez. Erre újabb megbízást kapnak? Kemények vagytok, mint a szilvalekvár. Gondolom Bajnai is ezen röhögött magában vinnyogva, miközben átvette az új megbízatását:

Végignézve ezt a sok állatságot, felmerült bennem egy gondolat: mi lenne, ha az írni-olvasni tudó néhányak minden pártból összeülnének, és alakítanának egy saját frakciót csak úgy maguk között? Ők lehetnének a hetedik frakció, akik érdemben az ország dolgaival foglalkoznak, amíg a többi félhülye öltözködési tanácsokkal és hisztibajnoksággal szórakoztatja magát és minket. Gondolkodjatok el rajta.

Igény az volna rá.

Az alakulóban lévő Maszop frakció tevékenységét nézve bizony a vicc jut eszembe, mikor a medve nekiszegezi a kérdést a vadásznak: te szopni jársz ide?
A választási vereség után olyan szoros kapcsolatba kerültek a fingófával, hogy megszokássá, önként vállalt viseletté nemesült számukra. Lehet itt megújulásról beszélni meg új baloldalról, lehet rémisztgetni a népeket a Patásördöggel meg kistestvérével Antikirsztus Light-al, ha a következetességhez is ostobák vagytok.

Lendvai Ildikó úgy mondott le, hogy nem mondott le. Vagy az a lemondás, ha napi szinten ő egyezkedik, ő képviseli a pártot minden létező helyen? Nem akadt rátermett jelentkező, aki aMesterházy nevű kesztyűbábot mozgassa?

Lassan olyan szlogenné válik a tőletek naponta hallott nemisúgyvan, mint az eddig hallgatott monnyonle. Baromi unalmas már, hogy az egyik pillanatban a nemzetbiztonság elkötelezett hívei vagytok, a másikban meg a költségvetés felkent, éber szemű őrei. Olajozatlan szélkakas módjára igyekeztek az éppen uralkodó széljárás irányába állni, aztán meg csodálkoztok, ha a saját katonáitok is lehülyéznek.
 

Az nem megy, hogy hónapokig kiabáltok valamit, aztán a legelső alkalommal az ellenkezőjét teszitek. Aztán rá egy napra meg ennek az ellenkezőjét. Mert oppardon, bocsesz, nem mi voltunk, hanem az a vérgeci Kényszer, meg a Helyzet ami csak úgy adódott magától. Nincs ezen mit szépíteni: a nemzetbiztonságot eljátszottátok. Hiába igyekeztek most Schmitt Palkóra meg a Fideszre lőcsölni a megoldást. Kapkodtok és vergődtök, mert a kanális hidegét már a bokátokon érzitek. A Jobbikot és Vona Gábort olyan helyzetbe toltátok, hogy a hozzátok képest ők maguk a rugalmasság szobrai.

Vona nyugodtan mondhatná, hogy hellóka van, megegyeztünk gyerekek, ezt választottátok, oszt' szevasztok. De nem mondja, sőt. Hajlandó újra tárgyalni az egészet. Megengedheti magának, hogy nagyvonalú legyen veletek szemben, nyilván nem ingyen. Most választhattok: vagy elfogadjátok a gesztust és az új alkut, vagy mentek az antidemokratikus Fideszhez rinyálni, hogy Pali bácsi kérem, tessék segíteni,  mi vagyunk a legnagyobb ellenzéki párt, és velünk genyózni nem ér! Ezzel kvázi valóra váltjátok azt, ami ellen ugyancsak hónapokig sikítoztatok: felszólítjátok a Fideszt, hogy oldja meg a helyzetet a kétharmadával. Így a három pontos különvéleményetek nem egyéb, mint egy duzzogásból keletkezett fikagyurma.

Amit a hajatokra kenhettek, mert nagyjából arra alkalmas.
Csuda izgi nap elé nézünk.

"[a]z üldözés során Farkas Bélát a Sneider Tamás (I. rendű vádlott) vezette csoport utolérte, majd Farkas Bélát Sneider Tamás leütötte. Amikor a sértett földre került, az I. rendű vádlott és a társaságában levő személyek Farkas Bélát kézzel, botokkal és kábeldarabokkal ütlegelni kezdték, majd a földön fekvő sértettet összerugdosták".

Nézzük miről szokott szólni a kuruc.info:

"[a]z üldözés során Farkas Bélát a kancigány (I. rendű vádlott) vezette cigányhorda utolérte, majd Farkas Bélát az egyik boxos leütötte. Amikor a sértett földre került, az I. rendű vádlott és a cigányhorda Farkas Bélát kézzel, botokkal és kábeldarabokkal ütlegelni kezdték, majd a földön fekvő sértettet összerugdosták".

Feel the difference...

Szeretve tisztelt fővárosi vezetés!

Oppardon, lehet ebből nem ismertek magatokra, nekifutok újra:

Hé, parizerzabálók!

Igen, ti, ott a Nokia dobozok mögött. Tudjuk, hogy Ingyen Csabi lázálmának számolgatása sok időtöket elrabolja. Azt is megértjük, hogy rátok szakadt az ég, mert Hagyó Miki már nem irányít a tőle megszokott hatékonysággal. De köpjétek ki a parizer csutkát egy pillanatra, és áruljátok el: kinek nem volt az utóbbi két hétben elég ideje, hogy az M0 körgyűrűt a Rákospalotai határúttal összekötő útszakaszt átvegye?

Csak szólok, hogy gyors és pontos választ várunk, mi a környéken lakók. Mert az ingyen békávés állatsággal ellentétben ez fontos kérdés lesz az önkormányzati választásokon, amire úgy kampányoltok.

Az útszakasz elkészült, minden engedéllyel rendelkezik, erről a mellékelt ábra szerint a kivitelező értesített is benneteket határidő előtt. Ez olyan ritka pillanat, amit joggal lehetne fölírni a honi útépítés nagykönyvébe. Az ország más területein autópálya szakaszt bontanak vissza, nekünk meg itt van egy készen, és nincs aki átvegye? Erre szokta mondani nagyapám, hogy Szűzmariska fossa homlokon meggymagos szarral az ilyen idiótákat, mosolyogva.

Meddig nézegessük még ezt a csendéletet?

Mikor vehetjük végre igénybe az új utat a hazajáráshoz, ami már reményt keltően ott dereng a sártengeren túl?

Meddig, és kinek a költségén fogjátok őriztetni az összes le és felhajtónál? Igen, a Suzuki azé a kollégáé, akinek szemmel láthatóan ez a feladata. A mi pénzünket herdáljátok ezzel feleslegesen, vagy a kivitelezőt szopatjátók úriemberekhez méltó módon?

 

A válaszok és a megoldás keresésének lassúságával arányosan fogy el a türelem errefelé. Számotokra legkedvezőtlenebb esetben októberben majd választunk olyan garnitúrát, akinek nem kell nyálat köpni a szájába a nyeléshez, és picit jobban ráér érdemi dolgokkal foglalkozni.

Üdv, a XIV, XV, XVI kerületi választók.
 

Kik azok az oligarchák? -teszi fel a kérdést a Heti válasz.
Az újak, vagy a régiek? -muhahaha, kérdezhetünk vissza röhögve a szemforgató amnézián. Nem volt az még olyan régen, mikor a mindenható atyaúristent még papíron is Fellegi Tamásnak hívták arrafelé. Két-három hét kevés egy egészséges ember emlékezetvesztéséhez akkor is, ha a nagyfőnökből miniszter-jelölt lett közben, oligarchavadász üzemmódra hangolva. A régieket levadászni csak egy közülük való tudja igazán, az államkincstárral a hóna alatt. De legalább néhány hete még adtak a látszatra: Fellegi a média csomagját "eladta" többek között Stumpf Istvánnak, aki az I. Orbán kormány kancellária minisztere volt. Mi meg mindent elhiszünk, ha őszinte bociszemekkel pislogva toljátok az arcunkba.

Mára ez a látszat már a múlt ködébe vész. Csak a Heti válasz mulatságos címlapja maradt, meg a lázas igyekezet: 14-én alakul az új országgyűlés, ekkorra vadi új hírigazgató kell a köztévébe. Nincs lacafaca meg mellé beszéd, lófaszt! Kell egy ember, aki megfelelően tudja szétválogatni búzát az ocsútól, hírértékűt a szófosástól, és feltálalni kormánykompatibilisen a bundáskenyér mellé. Ezért hogy-hogy nem, Bednárik Imre hírigazgató - véletlenül - 14-én közös megegyezéssel távozik a köztévéből, helyét pedig az ex Fellegi érdekeltségű Lánchíd rádiónál serénykedő Élő Gábor veszi át.

Ez ám a média mennyország. A Fellegekben érezhetünk magunkat, no, meg biztonságban is. Szeretett vezérünk gondos keze biztosítja ezentúl, hogy a megfelelő információk jussanak el minden lakásba, az ostoba népbutító gondolatok meg ne.
Ijesztően hangzik, mi? Pedig nem biztos, hogy az. Még jól is elsülhet, ha a műsorstruktúra átalakítására és színesítésére is találnak embert.

A Ma reggel megszűnhet, Betlen János töketlensége mehet a felejtőbe. Helyette a legrátermettebb szakember, Pálffy jelentkezzen új műsorral Farkasétvágy címmel. Kósa Lajos megnyugtatására azért adja írásba, hogy Kubatov nem lesz téma soha többé. Tuti ami fix.
 

Kaphatna nagyobb szerepet a kultúra. Legyenek versek, irodalom, jöjjön vissza a Vers mindenkinek:
 

Lesznek végre normális közéleti közvetítések. A parlament alakuló üléséről show műsor, ami alatt Szijjártó Péter nem csak szavakkal, hanem jelbeszéddel is tudósíthat a látottakról:
 

Legyen könnyűzene, koncert közvetítés. Ne vesszen kárba a sok magyar tehetség! Meg az a számolhatatlan smúzolás, amit Pataki Attis elkövetett az utóbbi években. Edda koncertet a népnek, végetlen számú vendég fellépővel! Moderátor és vendég trubadúr természetesen - ki más - Szijjártó Péter:
 

Legyen sok sportközvetítés! Hamarosan úgyis FC Felcsút - FC Barcelona barátságos mérkőzésre kerül sor a Puskásban, le ne maradjunk róla!
 

Megújul a híradó is. Új arculat, új arcok, igazgyöngy tisztaságúra mazsolázott hírek. Hírolvasó bemondó - ki más - Szijjártó Péter, műsorvezető Orbán Viktor:
 

Sóbi Norbi és a fotelfitness is lehúzhatja a redőnyt. Mozgásra ezentúl alkalmasabb műsor ösztökéli a vacsorától és örömhírektől bepilledt polgárokat. Visszatér a képernyőre a Tévétorna, idősebbek is elkezdhetik Kati nénivel és Pali bácsival:
 

Lesznek végre rendes esti filmek. Káel Csaba újra forgathatja a régi klasszikusokat, és sorozatba rendezheti őket belátása szerint. Az új parlament megalakulásának tiszteletére mindjárt le is vetítheti az elsőt, ami a Semjén Zsolt a lakáj munkacímet viseli:

Szép új világ, közszolgálati oligarcha módra.
Új nyele van a régi lapátnak.

Más pedig szereti, nincs ebben semmi különös, miért ne lehetne bárki rajongója egy szerintem infantilis játéknak, ahol 22 felnőtt ember egy kis bőrbigyót vagy épp egymást rugdalja a pályán.

Orbán Viktor is szereti a focit, ezt nem is rejti véka alá, nincs is önmagában ezzel sem baj. Most épp Hamburgba utazott az Európa Liga (vagy mi a  pöcs) döntőjére. Szép dolog a rajongás.
Leendő miniszterei, államtitkárai, illetve máig bizonytalan kijei/mijei pedig nyilatkoznak mindenfélét, mondhatjuk nyugodtan ötletelnek a nyilvánosság előtt. Közben kicsit tájékozottabbak a kassza kulcsának kérdését hozzák fel, illetve felróják, hogy még mindig nem látszik ki és miért lesz felelős, merre indul a kormány az előtte álló iszonyat rögös úton.
Nem sajnálom én senkitől a jól megérdemelt pihenést, feltöltődést, amúgy is tudjuk 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás ... de Viktor, nem kellene legalább úgy csinálni, mint akit érdekel mi lesz velünk? Tudod, az a fránya 3/3, aki közben semmit nem tud, csak találgat mi a picsát fogtok csinálni. Nem kell napi 16 órát dolgozni (na jó, nagyon kell), de legalább a látszatra adjatok kicsit.

Ebbe szerintem nem fér bele ez a kiruccanás. Majd ha minimum az ország 2/3-a megteheti, no akkor jó úton haladtok, akkor jöhet a lazítás.

Tegnap folytatódott a parlament bizottsági helyeinek újra elosztása a friss, ropogós felállás szerint.
A Fidesz osztotta maradékra repült rá az ellenzék, és mindegyik igyekezett szerinte menő pozícióba lavírozni magát. Kivétel talán az LMP volt, akik az előzetes két elnöki poszt igény helyett egyet is elégnek tartottak, csak mozduljon valamerre az állóháború. Bealudtatok, vagy mi volt a baj srácok?
Értem persze, mikor Jávor Benedek piacon érzi magát a koncon marakodó kutyák között, de erre pályáztatok. A hányinger szimpla bónusz a parlamenti belépő mellé. Ha nem pörögtök fel, simán dobjátok az alku pozíciókat, akkor nem, hogy más politika nem lesz, hanem politika sem nagyon. Ti lesztek a megszeppent ministránsfiúk a ciklus végéig, ha ez a mentalitás így marad. A többiek meg visszatartott röhögéstől dülledő szemekkel mulatnak rajtatok. Azt meg hagyni csak nem kéne.
A fenntartható fejlődés bizottsági elnöksége megvan, nekiláthattok a munkának.

Ettől lényegesen sikeresebben lobbizott a Jobbik. Harcban álltak a Maszoppal a külügyi, a nemzetbiztonsági és a költségvetési bizottság elnöki posztjáért, és feladták a leckét Lendvai Ildikónak. A Fidesz eleve kijelentette, kifelé nem tapizunk mohó kezecskékkel, a külügyi bizottság vezetéséért kapkodó mohó ujjacskákra rávert egy nagyot, jelezvén: tessék szépen itthon játszani. Első körben az MSZP frakció képviselőinek nem sikerült ráébredni, hogy ez már nem az a parlament, ami eddig volt. A mindent nekünk elvet felülírták a választók, és a két stratégiai poszt közül az egyiket föl kell adni. A Jobbikkal való izmozással nem sokra mentek, délutánra el kellett fogadni a tényt: valamit elbuknak megint. Úgy döntöttek a költségvetésbe akarnak nagyobb súllyal beleszólogatni, mert a matekot kurvára vágják. Horváth Csaba tömegközlekedési számításai után semmi okunk a kételkedésre.
 

A szerepek elosztása még be sem fejeződött, de a hörgés már hallatszott. A demokráciát és a nemzet biztonságát féltő hivatásos rettegők az egykori SZDSZ-es Gulyás Józseffel az élen zajosan gurgulázták le a slejmet a hörgőikbe. Beindult a befosató propaganda: bazzeg, az Antikisztus Light nem foglalhat el ilyen pozíciót!

Tisztelt Jobbik nevére gatyát letrottyantó, demokráciáért aggódó uraim!

Nem gondoljátok, hogy elég már a riogatásból? A legfinomabban akkor fogalmazok, ha azt mondom: nem szimpatizálok a Jobbikkal semmilyen téren. De a szavazáson részt vett választópolgárok jelentős százaléka igen. Ezért se nekem, se nektek nincs jogalapotok elvitatni, hogy az eredmény arányának megfelelő tisztségeket viseljenek. Ha a parlamenti frakciók így döntöttek, akkor így. Ha a Jobbik vagy Vona Gábor hülyeséget fog csinálni, akkor leszünk itt elegen az alkalomra várva, hogy figyelmeztessük erre. De a pálya széléről az öltözőbe menet visszadumálni viszonylag gusztustalan. A demokráciára hivatkozva emberekkel zoknit lefosatni pláne. Ne ti akarjátok megmondani, kitől rettegjünk éppen, a szátok íze szerint. Vona Gábor végezze a neki kirótt feladatot, képviselje a választóit képességei szerint. Aztán négy év múlva majd készül egy bizonyítvány a végzett munkájáról, - ahogy mindenki máséról is - ha tetszik, ha nem, akkor is.

Volt olyan reményteljes elképzelésem, hogy Matolcsy elvtárs (bizony, bizony még Bayernek is elvtársa) csak ötletel és szondázzák a közvéleményt, de úgy látszik komolyan gondolják. Nem is lenne baj, csak hát tudjuk mihez vezetett, amikor Medgyessy elvtárs/kartárs komolyan vette magát. 

A KDNP törvénymódosítást nyújt be a családok csődvédelmére. Harrach Péter az MR1-Kossuth Rádió reggeli műsorában azt mondta, javaslatuknak három eleme van. A devizahiteleseknek először felkínálnák, hogy kölcsönüket váltsák forint alapúra, de ehhez a bankok együttműködésére is szükség van. A mégis fizetésképtelenné vált adósok lakását az önkormányzatok állami támogatással megvennék, és attól kezdve az adós bérelhetné, ha pedig a család lakbért sem fizet, akkor családi csődgondnokot rendelhetnének ki hozzá

Nos uraim, volt már ilyen rendszerünk, úgy hítták szocializmus. Vannak persze szép emlékeink is az időszakból (már aki élt akkoriban), de akkor lássam viszont mikor a hátam közepét. Önök most ezen dolgoznak.

A devizahitelek forintosításáról olvashattunk eleget (pl itt) , pár száz milliárdon túl épp csak némi forintomlással járna. Bagatell.

Sokkal érdekesebb az állami, önkormányzati lakás kérdése. Akinek nem lyukas az emlékezete, talán még rémlik kik jártak ezzel jól: sógor, koma, pártkatona, elvtárs + az apró akinek mázlija volt. Biztosak vagyunk abban, hogy az állam/önkormányzat lesz a legjobb tulajdonos? Láttunk már olyat, hogy ilyen adásvétel közben a piaci ár, mint olyan, akárcsak nyomokban is felbukkan? Biztosan szeretnénk tovább torzítani az eddig is Qoasimodo-ra hajazó piacot?

A kérdés örök, mindig válasz nélkül marad: Mibe kerül ez nekünk?

Nem lehetne egyszer, lécci-lécci tényleg csak egyszer a büdös életben először a fedezetet megteremteni és utána költekezni? Olyan kibaszott nagy kérés ez?