"Legyen béke, szabadság, egyetértés." -mondta Orbán Viktor a parlament alakuló ülésén.
Én kiegészíteném azzal, hogy picsába a komolykodással! Legyen még sok ilyen kutyakomédia a következő négy évben, mint a mai! Hisztizzetek kitűzővel, adjatok egymásnak öltözködési tanácsot, bekiabálással színezzétek ki egymás mondandóját, forduljatok el egymástól, mint a szaróhelyet kereső gerlicék, ragaszkodjatok pitbull módra olyanhoz, amihez nem kell, amihez kéne, ahhoz meg ne. " Ne legyetek felelősségteljesebbek annál, mint ami jól esik - mondá az Úr -és megteremté számotokra akár az apostoli királyságot is. " Ámen.
A hatodik frakció közvetítésében követtem a tegnap eseményeit, és régen mulattam ekkorát.
Az alakuló ülés központi kérdésévé vált Vona Gábor öltözködése. Őszinte öröm volt konstatálni, hogy a hazai politikai élet legfontosabb kérdése pillanatnyilag a második legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének viselete. Az ősi magyar szokásjog szent, meg is jelent mind a három alaptézis: ostobaság, képmutatás, önérdek. Vona Gábor lehetett volna nagyvonalú, és az elmúlt napok erkölcsi nyereségeit kamatoztathatta volna. De nem tette. Helyette öltözékével üzent a Jobbik 850 ezer szavazójának, amit valahol megértek. De az meg sem fordult a fejében, hogy mit üzent ezzel a többi kilencmilliószázötvenezer polgárnak. Nagyjából ezt:
Bizony, nem félreértés. Minden riogatás ellenére kevesebben hiszik, hogy nácziak vagytok, mint azt, hogy pont olyan ovisok, mint a többi marakodó. Ez pedig ijesztőbb, mint a gárda ruha. Vona szerint a választók jelentős százaléka látens Jobbikos, csak nem tud róla. Na, az biztos, nem a mai ingyencirkusz fogja rádöbbenteni őket erre a nagy igazságra.
A kiszámítható ostoba reakciódömping viszont mindent borított akkora lendülettel, ahogy csak részeg turista tudja az asztalt, termoszt, napernyőt, kisszéket. Maszopéknál csúcsra járt a dilettáns faktor, a radikális antifák nyomban tüntetni akartak: vegyünk fel pólót wazze - mondták, de itt nyomban el is bizonytalanodtak. Űűűű...gecc, esküt mondani pólóban? És akkor ezt most így hogy? -töprengetek a Tornóczky Anitától eltanult módon, mire valamelyiknek fény gyúlt a pici agyában: Ne öltözzünk! De gondoljunk rá! Így is lett. Fejben megtartották a tüntetést, és büntetésből nem néztek a Jobbikra. Azok meg össze-vissza szarták magukat. A röhögéstől.
Kora estére azért a derék szocik is megenyhültek. A kétharmados nagytestvér meghallgatta sirámaikat, és a frissen megválasztott Schmitt Pál a legbölcsebb döntést hozta, nyilván nem egyedül: nekik adta a nemzetbiztonsági elnökséget. Történelmi jelentőségű e tett Feleim, jegyezzük fel az utókor számára: az MSZP volt az első, aki bármilyen ügyben a kétharmados, antidemokratikus, PatásOrbános Fidesz szárnyai alá szaladt ijedtében. Picit később vájt fülűek fura cuppogásra lettek figyelmesek, és keresni kezdték az okát. Na, mit találtak egy eldugott szegletben?
Ám a mellénygét nem ért véget ennyivel. Sólyom Lászlóban is felbuzogott a tenni akarás, és ez egyszer elhittem neki én is, amit mondott. Bár a magam részéről legszívesebben túl lennék már ezen az ügyön, mégis el kell ismerni, hogy tarkón lett fosva az alkotmány. Meg lehet magyarázni, hogy nemisolyan, meg nemisúgy, de ettől a tény tény marad: Vona Gábor megsértette a Magyar Köztársaság egyik törvényét, szándékosan, pont az új törvényhozás alakuló ülésén. Ez pedig nem játék. Javára írom, hogy az ügy kivizsgálásáig legalább a felelősséget vállalva lemondott a mentelmi jogáról. Nem mindennapos pillanat a Lengyel Zozzancsok hazájában, hogy egy politikus felelősséget vállal a tetteiért. Legyen arról bármi a véleményem.
Lett nagy kapkodás, hogy a fostócsa büdös, valakinek lépéseket kéne tenni a feltakarítása ügyében. Szaladgáltak a frissen felavatott kétharmadosokhoz, ugyan tennének már valamit, hisz az ország háza ez, és nem pöcegödör. De Orbán éppen a pulpituson szavalta a Le fogjuk győzni a múltat című verset, a frakkervezére meg gondolom a sok hangoskodótól éppen nem hallotta. Csakis ezért azt találta mondani, hogy forduljanak bizalommal Bajnai Gordon kormányához, ők itten a probléma megoldók.
Azt hittem egy pillanatra, hogy az élénk képzeletem űzi furcsa játékát. Ilyen van? Mintha négy évig hallgattuk volna, hogy készen állnak, majd ők megoldják, két sallerral elzavarják, a kormány ne nyúljon semmihez. Erre újabb megbízást kapnak? Kemények vagytok, mint a szilvalekvár. Gondolom Bajnai is ezen röhögött magában vinnyogva, miközben átvette az új megbízatását:
Végignézve ezt a sok állatságot, felmerült bennem egy gondolat: mi lenne, ha az írni-olvasni tudó néhányak minden pártból összeülnének, és alakítanának egy saját frakciót csak úgy maguk között? Ők lehetnének a hetedik frakció, akik érdemben az ország dolgaival foglalkoznak, amíg a többi félhülye öltözködési tanácsokkal és hisztibajnoksággal szórakoztatja magát és minket. Gondolkodjatok el rajta.
Igény az volna rá.