Vannak pillanatok amikor az embernek felül kéne tudni emelkedni önmagán. Egy vesztes csata utáni "eredményhirdetés" napja pont ilyen. A győztes örül és ünnepel hangosan, a vesztes meg foglalja el magát a sírástól kilógó fikacsúzli visszaszívogatásával csendben. Hátha ezzel az elegancia látszatát és egy darabot a régen elveszett méltóságból sikerül megőrizni. No, ez nem megy itt csont nélkül.Tegnap vadi új kormányunk fölesküdött Istenre és Hazára. Ahogy nézegettem a különböző internetes portálok képeit, megfogalmazódott bennem a gondolat: Orbán Viktor úriemberhez méltó módon fogadta Lendvai Ildikó gratulációját. A kézcsók egy férfi tiszteletének kifejezése a nő iránt. Nem több, de nem is kevesebb ennél. Ha gesztust tesz a győztes, tehet(ne) a vesztes is. Mondjuk azzal, hogy nem kezd Kossuth terezni az első adandó alkalommal, amint szólásra nyitja a száját. Mert ez már óvodás pitiánerség, ami viszonylag ízléstelen.

Elhiszem, hogy minden vesztesnek fájó pont, mikor szembe kell néznie legyőzőjével. De szerintem a fair play mindenképpen megkívánja, hogy gratuláljanak egymásnak a szemben álló felek a csata végeztével. Ezért hiányoltam ma Gyurcsány Ferencet a parlamentből. Egy magát jelentős államférfinak hallucináló hím nem viselkedhet úgy, mint egy nejlontacskó sikertelen párzási kísérlet után. Mert rajta ragad a kép, és legközelebb, ha ismét a keménytökű faszagyereket kívánná játszani, fuldokolva röhög majd a játszótér. Tudom, hogy nem volt ilyen irányú kötelezettsége, a pártvezetés és a frakció gratulált Orbán Viktornak. De ne tegyünk úgy, mintha az elmúlt évek nem a két elefántbika agyarcsattogásától lettek volna hangosak. Meg úgy se, mintha Ferenc államférfinak nem volna semmi köze az éppen kialakult helyzethez. Ezért lett volna - minimum - morális kötelessége ma megjelenni az ország házában, és az éppen győztes ellenfélnek elmormolni egy gratulálokot, Medgyessy Péterhez és Bajnai Gordonhoz hasonlóan.

Eddig jutottam a kritikával, mikor feléledt a kíváncsiságom: vajon Orbán Viktor mit tett hasonló helyzetben? Ő gratulált Ferencnek a 2006-os vereség után, a beiktatás alkalmával?
Kis kutakodás után kiderült, egy frászt gratulált.

Orbán Viktor éppen úgy paroladublőrt küldött maga helyett Navracsics Tibor személyében, ahogy most Lendvai és Mesterházy köszöntötték az új miniszterelnököt.

Mi a baj srácok? Csak a szájkarate, a fogcsattogtatás, a fikagyúrás megy feltűrt ingujjban? Ha lejátszott az éppen aktuális mérkőzés, akkor meg nincs elég vér a pucában ahhoz, hogy egymás elé álljatok, ahogy egyébként a férfiak szokták? Szemébe nézve a másiknak, határozottan megfogva a kinyújtott kezet egy pillanatra, a gratulálok kifejezéssel a szátokon. Ehhez kell bátorság és tartás, nem a parlamenti üzengetéshez. Néztem este Vitalij Klicskó meccsét, ahol az egyébként derekasan helytálló ellenfélből a szart is kiverte a végén. Miután csillapodott a hevület, az ellenfél emelte Vitaij kezét a magasba, ő pedig megkérte a ringszpíkert, hogy mondja be: a közönség tapsolja meg Sosnowskit, mert nemes ellenfél volt.

Jah, tudom. Ezek itten' egymást püfölő buta sportolók, és nem européer politikusok.