Győztünk. Ujjonghatnánk, ha nem ez volna a világ természetes menete, ahová visszatért a média szabályozás címén tartalom ellenőrzést szorgalmazó pártunk és kormányunk gondolkodása.
Ám a történtek után olyanok vagyunk, amit Piri néni az ötvenedik házassági évfordulón: melegséget érzünk a szívünkben, pedig csak a mellünk lóg a levesbe.
Előbb a Vezér két legkisebb de leghangosabb fia - Cser-Palkó és Ronán Anti - ki akarta radírozni az alkotmányból a véleménynyilvánítás szabadságát. Ettől viccesebb csak az lett volna, ha ők ketten állítják össze az akkor még tervben lévő mindennapos tornaórák oktatási rendjét. Felhörrent a magyar, hogyaszongya két dolog van amihez kétharmaddal sem nyúltok: a szabadon pofázás, és a négyévenkénti választás. Rogán elnyomott pár ingerült nyilatkozatot, aztán kénytelen volt belátni: a bak amit lőttek akkora, hogy le nem gyömöszölik a Zemberek torkán.
Második lépésben megkaptuk L. Simon László agymenését, miszerint a blogokat igenis regisztrálni és ellenőrizni kell. Hiszen ő is volt blogger, és elélvezett volna a boldogságtól, ha a Gyurcsány kormány idején halálra szívatta volna az aktuális hatalom a helyreigazításokkal és tartalom ellenőrzésekkel. Nincs is attól nagyobb boldogság, mintha megmondják neked kiről mit és mikor gondolhatsz. Szükséges lett volna minden monnyonle és Gyurcsánytakarodj után penitenciát szabni, és a helyreigazítások közben tíz üdvözlégy Máriát elmormogni. Ekkor valami evolúciós zsákutca már kezdett derengeni: a hatalom mámora nem egyszerűen részegít, hanem példátlanul vastag és hőálló bőrt is növeszt a gyakorlók fejszerkezetére. L. Simon is ki tudta mondani, hogy ő tulajdonképpen blogpárti. Persze apukám, mi más lennél?
Harmadik nekifutásra Pálffy István érezte úgy, hogy ideje volna befogni itt mindenkinek. Még a végén kezelhetetlenné válunk, és politikusaink nadrágba kávéznak minden reggel az internet puszta megnyitásától. Frásznak annyit beszélni, mikor helyeslően bólogatni, vagy helytelenítően, szomorú arccal fejet ingatni is lehet némán?
Tegnap viszont megtört a jég. Szalai Annamária, a Fidesz mindenható médiaúristene egy internet tartalmakat ellenőrző kérdésre kijelentette:
"van egy uniós irányelv, ami kifejezetten szabályozandóvá tesz bizonyos lekérhető, intertneten megjelenő tartalmakat. Nem blogokat fogunk ellenőrizni: a kifejezetten gazdasági, illetve tömegtájékoztatás célját szolgáló tartalmakra vonatkozik. (...) Egységesíteni kell a szabályozást a különböző platformokon: egy kereskedelmi tévé délutáni törvénysértő talk show-ja ellen fel tud lépni a hatóság, egy ugyanilyen jelenetekkel tarkított, bármikor elérhető internetes tartalom ellen nem, akkor sem, ha ugyanaz a tulajdonosa. Vagy például, ha egy nyomtatott napilap esetében lehet helyreigazítással élni lehessen annak online változatában is."Na, ez már valami. Az online showzást kardozzák le a kertévékkel. Az internetes hírportálok ellen eddig is működött a helyreigazítás kérés, vagy a peres eljárás. Minket meg hagyjanak békén. A közbeszédet regisztrációval és ellenőrzéssel befolyásolni nem lehet. Az egyetlen ami kérdés marad, hogy mit hiszünk el ebből? Elfogadjuk, hogy látszólag megjött az eszük, és nem generálnak számolhatatlan kuruc.info klónt ezzel a baromsággal? Vagy élünk a gyanúval, hogy jó lesz azért odafigyelni a törvény szövegére, mert könnyen lehet benne egy elejtett félmondat, - mint legutóbb a frekvencia pályázatok ügyében - ami minden megváltoztat egy mozdulattal?
Mindenesetre az tény, hogy Szalainak sem volna mindegy kilenc évig melyik arcát mutatja felénk: a fiatalos és határozott médiaszemét ipari managerét, vagy az éjjel nappal mások kukáját túró Magdi anyusét.
