Álomország álomkormánya teljes révületben kergeti ábrándjait. ÁlomVezér igyekszik a lehető legkarakteresebb körvonalakat ábrándozni, ÁlomManók pedig szorgos igyekezettel színezik a szivárványt elhomályosító gazdagságúra a képet.
Aztán felébrednek, és születik egy realitásközeli 29 pont.
Hinnéd, hogy innentől a Nemzeti Együttműködők Rendszerezték a gondolataikat, lencsét cseréltek a messzelátóban, ami szűri a délibábot. Ugyan a 29 ponton finomítani kell helyenként, EU kompatibilissé kell tenni, de a hiánycél megtartására tett vállalásba, és elérésére tett törekvésekbe se az európai pénzpiacok, se Álomország ellenzéke nem tud érdemben belekötni.
Ám a 29 pont sokat változott kihirdetése óta. Kiegészült a haveri kör adómentességét garantáló passzusokkal, a határozott fellépés előre mutató gazdasági programja cirkuszi bűvésztrükké silányult.
Kár érte.
ÁlomVezér oroszlánszelídítőnek maszkírozta magát, és igyekezett körbehaknizni az Uniót markáns műsorszámával.
Nem vette figyelmeztető jelzésnek azt sem, mikor szokásos, halált megvető bátorságával belenézett az oroszlán szájába, és annak gyomrában kongó ürességet látott:
Úgy hitte a kétharmadosra vágott ostorral kezében kézben tartja a dolgokat, és a nemzeti karikás féken tartja a ragadozót. De tévedett.
Tegyük félre a viccet, és próbáljuk megfejteni mire gondolhattak pénzembereink, mikor újra a kitolni szándékozott hiánycéllal álltak az IMF és az EU küldöttei elé? Tényleg ennyire nem értik, hogy az említett szervezetek ennyire nem partnerek ehhez? Két éve, a kölcsön folyósításakor kőbe vésték még a Gyurcsány kormánynak, milyen feltételek alapján jutunk egyáltalán az államcsőd elkerüléséhez szükséges pénzhez. Bajnai és kormánya sem jókedvében dolgozta ki a megszorító csomagot, ahogy Görögországtól Németországig egyik állam sem jókedvében teszi.
Mi vagyunk az egyetlenek, akik az általános hiányletornászási hullám közepén szigorenyhítésért kalapozunk. Ráadásul úgy, hogy a kormányváltás és a 29 pont idején világosan kiderült, ha akarjuk tudjuk tartani az előírtakat.
A törekvések ezúttal sem jöttek be. Orbán Viktor és kormánya ismét háromnapos ötletelésre szorul, ki kell dolgozniuk a 29/B tervet, leginkább a saját hülyeségüknek köszönhetően.
Egyszer lehet ostobának és álomkergetőnek lenni. De nekünk muszáj másodszor is kierőszakolni a megérdemelt sallert?
Nem lehet, hogy a kiszabott irányvonalon belül maradunk azon a porondon, ahol ugyan nem oroszlánszelídítők vagyunk, de nem is kell a gazdasági hullánkat feltakarítani senkinek fellépés után?