Kedves alattvalóim, trafikos hűbéreseim és egyéb seggreforgóim!

Megérte, no. Én csak ezt látom, ha visszanézek a mögöttünk hagyott nehéz, küzdelmekkel, ármánnyal és árulással teli esztendőre. 

Kurvára megérte. 

Mondtam, hogy a hűségetek kifizetődik és egy szép napon mindenki kap majd valamit, hogy megérje. Volt aki jobban teljesített és bejutott a 150 leggazdagabb közé, voltak akik rosszabbul és nekik be kellett érniük egy vidéki trafikkal, de senkit nem hagytunk az út szélén. Azokkal, akik gátolni igyekeztek törekvésünket, hogy nektek végre megérje leszámoltunk. Horváth Andrástól elkoboztuk a bizonyítékait, Ángyánt kiutáltuk a frakcióból, a trafikmutyit borító Hadházyt meg a pártból. Hogy közben olyan nyálkás csúszómászókká váltunk, hogy nem habzik fel testünkön a tusfürdő? Sebaj, értetek a nefürggyéle se drága! 

Pedig olyan nehezen indult az év. Mindjárt januárban úgy éreztem szocialistábbnak kell lennem Medgyessyinél, és bármilyen helyzetben is vagyunk, be kell lengetnem a 13. havi nyugdíjat. 

Még hallatszott a vihogókórus röhögése mikor kiderült, hogy offshore lovag a közbeszerzési bizottság elnöke. Márciusban aztán mikor megjött a Sanyi esemese, hogy üljek át másik verdába amíg majd megment, éreztem, hogy útelágazódáshoz érkeztünk. Naná, addigra kiderült, hogy az egyéni nyugdíjszámlákról "végig hazudtuk ez elmúlt másfél, két évet", kicsit később meg az, hogy a megbaloghjóskázott asszonynép nehezen bírja a vak komondoron átesést ép pofabőrrel. 

Szóval kellett valami, illetve mindjárt kettő. Csúcsra járattuk a rezsidémont és kitaláltuk nektek a trafikmutyit. 

Dicsérjétek az ütemérzékem, milyen jókor volt ez is, ugye, mert májusban csak bölcsőde omlásban , parlamenti cenzúrában és diktátor éltetésben sikerült jobban teljesíteni. Pedig adtunk III/III pofont a szarnak és úgy lettem ötven éves, hogy az ángyánjóska maffiacsaládok-kormányozásától volt hangos az ország. Úgyhogy tulajdonképpen jókor jött a júniusi árvíz, legény voltam a gáton sokadmagammal, lekísértem az árhullámot Dunakilititől Mohácsig. Hogy egy kicsit sokba volt? Lárifári, volt már mikor több veszett Mohácsnál néhány tízezer érdekesen elszámolt túlóránál. Még ragadt a kihordott iszap mikor Varga Miska kinyírta az első körös rezsidémon hozadékait, de végre megszavaztuk a földtörvényt és a földoligarchák fellélegezhettek, megérte.

A nyáron ismét megmutattuk, hogy szerintünk kell kiskapu a szívünkhöz közelállóknak, és a Fideszoton Takarékszövetkezetet kinyomtuk az államosítási hullám alól. Lázár Jankóval beszólattam az elpofátlanodó Csányinak és kidolgoztattam vele a "trafikmutyisok garantáltan csak jól járhatnak" törvényt, mert én gondoskodóbb vagyok, mint apátok és anyátok együtt. 

Ősszel aztán megmutattam, hogy örömbódottsá' mikor örömapa lesz belőlem. Ja, nem mellesleg megérte a vejemnek lenni (is!), mert olyan aszfaltozást rendeztem a nászcsalád környékén, hogy csodájára járt a komplett magyar sajtó. Igaz, hogy szép csöndben feladtam az államadósság elleni harcot és totális káoszba fulladt a tankönyvosztás, de cserébe gyártottunk milliárdos stratégiát a nincsre és győzni látszott a focialista forradalom is. 

Aztán jött a pokol, és a focializmus felfalta gyermekeit. 

Mikor erre az egészre rátromfoltak a horvátok Hernádi köröztetésével, mikor elveszni látszott a remény, mert a bíróság szerint is csaltunk Baján, akkor kaptunk egy akkora ajándékot a szocialistáktól, hogy először komolyan megrémültem, hogy Mesterházy Attila a mi országos listánk második helyére pályázik. Gyorsan át is alakítottuk a közbeszerzést valódi szürke zónává, mit lehet azt tudni. 

Novemberben meg jött ez a Horváth nevű a hülye vádaskodásával, és ismét felborult minden. 

Próbáltuk elhallgatni, szabotálni, aztán meg elvetettem tőle a mappáját a picsába. Mit kell itt ugrálni, mikor a mindenkinek megéri éve van, he? Na jó, mondjuk hajléktalannak lenni annyira nem éri meg, mint eddig, de őket amúgy is kitiltottuk mindenhonnan és beleírtuk az alkotmányba: az életformájuk üldözendő és punktum. Cserébe megmutattuk, hogy minálunk még kommunista bölény Pozsgaynak lenni is megéri, mert tiszteletvacsorát ad neked a káderjankó. Az év vége előtt még elrendeztük gyorsan, hogy a tankönyvmutyi is megérje majd a kiválasztottaknak, és a Lajos karácsonyfájának összes tűlevelét is megvajaztuk minden oldalon, úgyhogy nem mondhatjátok, hogy nem tettünk meg mindent ennek a megérésnek érdekében. 

Ja, és hogy a hülye közszolgák se tüntetgessenek, szabotáljanak és lázadozzanak, kapjanak kamatmentes hitelt, hogy nekik is megérje. Én mondom nem hagytunk ki senkit, akit meg véletlenül igen, az nézzen már rá a lift mellett a hirdetőtáblára, és elvezze, hogy pince villanyszámláján spóroltunk hetven forintot, úgyhogy neki is biztosan megéri.Úgyhogy a jövőre nézve semmi pánik édeseim, mert terv van, és ahogy nagy elődöm, példaképem Batman mondta: 

"Senki nem pánikol, ha minden terv szerint megy, még ha a terv rettenetes is."

Hívjatok ha baj van, jövőre is! Csókpuszi meg BUÉK, Viktor!