Bocsánat, hogy élek. Tényleg! Én őszintén nem akartam, de így alakult. Több, mint negyven évig gyakoroltam láthatatlannak lenni, és elnézést kérni. Mindenért. Ezért a kijelentésért is. A mondat végi pontért is, úgyhogy most nem is teszek

Amíg nem voltam ismert minden könnyű volt. Énekelgettem a fürdőszobában a zuhanyfüggönnyel takarózva, húsz évig készültem dalokkal magamnak, a gyerekeimnek, édesanyámnak, a targoncás Ferinek és a belkereskedelmi ügyintéző Gyuris Bélának is. De ezt már tudjátok, gondosan a szátokba rágja minden héten a tévékettő. Most viszont nem könnyű. Néha én magam sem találom magam az életemben. Nem tudom, megvan-e még a nincsis-demégis lelki társam, aki vigyáz is a gyerekeimre amíg itten gigasztárkodok, meg nem is, ellenezte is meg nem is, együtt írtuk alá a szerződést, meg nem is. De azt mondják én lettem a szimbólum, aki valóra válccsa a zemberek álmit, és nekem itten váltanom kell. A személyiségemet apró darabokra.

Mert, ha nem világos, eccerű vagyok, akár a fakocka. Egyszer még külkereskedelmi ügyintéző korom előtt, - vagyis jánykoromba - viccból bezártak egy üres szobába két vasgolyóval. Na, egy délután alatt az egyiket elhagytam, a másikat elrontottam. De elnézést kértem és nem értettem pont úgy, ahogy a fórumozók vadöfakozását sem értem: mivaaan? Ti el tudtok képzelni engem világsztárként? Szerintetek lehetnék mondjuk Szíj Madonna?
Ugye, hogy nem éppen két tojás? Úgy illünk egymáshoz, mint herpeszhez a hüvelygombakrém. Talán, ha merészebb lennék és kidobnám ami van? Nem, marhák(!) nem a kék kardigánt végre a kukába, hanem a testi adottságaimat, mint kedvenc vadócom, Pink:
De akkor mehetnék egészen Szalai Annamáriához elnézést kérni, mert nem viselkedek elég Szúzn Bojlosan. Ha azt képzelitek csak visz a hév, és direkt pukkasztalak itt benneteket, tévedtek. Egy mákszemnyivel sem lennék jobb Liza Minellinek sem:
Bár, ha jobban belegondolok, félpucéran vonaglanom egy széken maga lenne a hasfalrepesztő kabaré. Szóval beláthatnátok végre: én nem vagyok énekesnő. Csak majdnem. Bocsánat, bocsánat minden szavazógéptől, akik vadul szórják rám az emeltdíjasokat, és nem hagynak leesni minden összesítések dobogójáról, de el kell mondanom: a brand már fel van építve, a Zálom valóra van váltva, az utolsó hang ki van énekelve. Előttem a karrier lehetősége, járhatok álmot váltani klubkoncertre és céges buliba szőke kóla meg tepertős pogi mellé ajándéknak.

Én, Szíj Melinda kérlek benneteket, engedjetek végre hazamenni. Lécci. Léccilécci.