Varánusz

Az alkotmányozási folyamat a rendszerváltás óta nem volt soha könnyű ügy. Miklósi Gábor írt is erről egy alapos összefoglalót hétfőn, mikor nagyjaink ismét lefújták a témáról a port. Semjén Zsolt, Rétvári Bence, Szájer József megint az alkotmányozás fontosságáról és annak mikéntjéről beszélt, de tegnap óta felmerül a kérdés:

Van-e ennek a legcsekélyebb jelentősége még?

Szájer szerint az alkotmány tartalmazhatna olyan kitételt, ami az AB számára biztosítana előzetes normakontrollt, ( ezért eddig maguk a bírák nem lelkesedtek soha ) így elkerülhetővé válna a törvények tömeges visszadobálása a jövőben. Rétvári arról igyekezett meggyőzni a közvéleményt, hogy nem fogják tovább kurtítani az Alkotmánybíróság jogosítványait, sőt, korrigálják az őszi lex Lázárt, és visszaállítanák az AB jogosítványait eredeti formájukba. Ez idáig rendben is volna, ezt tudom támogatni én is. Képes lennék elfogadni, hogy ez egy késői felismerés, egy bujtatott mea culpa a kormány részéről az őszi események után.

Ám Kedves Vezetőnk tegnapi kijelentése után tényleg el kell gondolkodni azon, hogy van-e értelme az alkotmányozási folyamatnak azon kívül, hogy Orbán Viktor nevéhez köthető legyen ez is, a kései altesti merevedés érdekében.

"A vita eldőlt: kár olyan illúziót kelteni, hogy ez a helyzet - akár alkotmánybírósági döntésekkel - megváltoztatható lenne. Ezt nem csak úgy mondom, mint alkotmányjoghoz kicsit értő ember - hanem az új alkotmány egyik előkészítője."

Egy ilyen kijelentés előre vetíti a nem túl vonzó jövőképet: új alkotmány ide, Alkotmánybíróság oda, 2014-ig mindenképpen az lesz alkotmányos amit Orbán Viktor annak gondol. Jelenleg 130 indítvány adhat okot az AB-nek, hogy elkaszálja a nyugdíjtörvényt, ám Viktor máris magabiztosan kijelenti: a vita eldőlt mielőtt megkezdődött volna. Gondolom a hű Lázár, mint alkotmányossági főrablánchordó már rajtra készen áll az esetleges elgáncsolást visszagáncsoló alkotmánymódosító javaslattal.

Ha belegondolunk, hogy az AB döntés belecsúszik már a március 15-én induló alkotmányozó forgatagba, akkor nem nehéz kitalálni, hogy Orbán szerint akár eközben sem lesz kínos faragni a régit, vagy gumiszabályok alapján úgy idomítani az újat, hogy az a nyugdíjtörvény elfogadásához megfeleljen. A kormány prominensei nem győzik hangsúlyozni, hogy mindenáron el akarják kerülni a médiatörvényhez fogható felháborodás cunamit az új alkotmánnyal kapcsolatban, mert egy újabb égés világszerte nem jönne most túl jól. El akarják kerülni a látszatát is annak, hogy az új alkotmányt a Fidesz erőltette az országra úgy, hogy az ellenzéki pártok a közvéleménnyel együtt nem lelkesedtek érte.

Ezt hogy gondoljátok kivitelezni most, srácok?

Mert az ember, aki a kutyakomédiátokat egyedül nyomja simán felülírja az összes törekvéseteket. Innen úgy látszik felesleges ez a cirkusz, felesleges a sok fejtörés, elég a két sokat emlegetett paragrafus, ami elfér egy söralátéten is akár:

1: Orbán Viktort a nép választotta ezért mindig igaza van.

2: Ha esetleg nincs, akkor az egyes gumiszabály lép életbe.

Pont. Ennyi kell, ezzel elleszünk a választásokig. Sőt, javaslom az alkotmánybíróság összetételének átgondolását, és nevének megváltoztatását Orbíróságra.
Ezekkel az intézkedésekkel kiszámítható és egyértelmű lenne a közeljövő. Nem kéne azon gondolkodni, hogy van-e fékje Orbánnak, nem kárhoztatnátok százezreket hiú remények táplálására, se felesleges várakozásra. A Főnök minden vitás kérdésben kiáll ahogy tegnap, és kinyilatkoztat. Slussz.

Aztán, ha lejár a négy éve majd elküldjük nyugdíjba korengedménnyel.

Úgy tűnik nem volt elég. Mármint Selmeczi Gabriella tegnapi győzelmi mámorban úszó égése, és az azért kapott pofon. Orbán Viktor szerintem elolvasott pár mai írást itt és ott, majd haladéktalanul szólni kívánt az ő nemzetéhez. Volt aki elhitte, hogy nagyvonalúságot gyakorol, és az Alkotmánybíróság döntését nem kivárva bejelenti a győztes csata után: egy a nemzet, egy az ország, és egy a nyugdíjbiztosító is. Vagyis tiszteletben tartja a százezernyi maradó akaratát, és számukra is megnyitja a lehetőséget, hogy a kizárás helyett továbbra is jogalapot szerezzenek az elvont befizetésik után a nyugdíjra.

Nagyvonalú lett volna. De kibújt volna a pitiáner bőréből, az pedig nem lehetséges.

Annyira nem, hogy saját kezébe véve az ásót önmaga mélyítette a tovább a szakadékot az adófizető választópolgárok ezen tömegével. Tegnap még csak szocialista volt mindenki, aki maradt, mára már jómódú imperialisták is lettünk. Előre a kommunizmus felé, Viktor, félúton nem szabad megtorpanni.
Kíváncsi vagyok eljön-e a felismerés pillanata? Igen, az a megvilágosodás, amikor kénytelen kelletlen föl kell hagyni az ábrándozással, mert hagymázas álmaiból jéghideg kezével felriasztja a vérvalóság. Ehhez most ebben a pillanatban elég volna benéznie a mandinerre, ahol a támogató Fidesz szavazók írnak ilyeneket:

"Hát azt hittem, hogy Gabóca szereplését felülmúlni már nem lehet, de azért Vekkerünk mindig tud meglepit okozni."

"Összefogás? Legalább ne hazudnál, te szemét..."

"Most először jutott eszembe, hogy Orbán egyszerűen nem érti, miről van itt szó."

"Példátlan összefogás?

Viktor te is hülye vagy..."


A felismerés pillanatáig lehet szabadon ilyeneket nyilatkozni:

"Kár azt az illúziót kelteni”, hogy bármilyen módon, akár alkotmánybírósági ítélettel ez a helyzet megváltoztatható lenne. Ez egy végleges rendszer, kétpilléres a magyar nyugdíjrendszer."

És pont. Érted, hülyemagyar? Én írom az alkotmányt, és nem a bírák fognak itt belepofázni a nagyok dolgába. Ha megpróbálják legfeljebb elkussoltatom vagy feloszlatom ezt az imperialista csökevényt is, ahogy a Költségvetési Tanáccsal tettem. Nekem ti itt nem tesztek keresztbe!

Ez a kijelentés kicsit sem demagóg, és nagyon is demokratikus. Mármint Orbán Viktor demokráciájában az, ahol ő maga az állam és az alkotmány egyszemélyben. Kár, hogy nekünk csak a Nemzet Csótányának sorai jutnak eszünkbe róla:

Nyomasztó az új rend, pedig már oly régi,
csak az a baj, hogy nem látom a végét
A kétezer-tizenegyedeik év felé
Az elfecsérelt éveket ki venné számba,
A szarnak és kárnak nincs gazdája!
A kétezer-tizenegyedik év felé!

Selmeczi Gabriella ismét kitett magáért. A kijelölt nyugdíjszócső megtette amit megkívánt a haza, a Nemzeti Együttműködés, és Orbán Viktor. Sőt, annál egy picit többet is.

Gabika tegnap magába szívta a győzelmi eufóriát, és méter magasan lebegve beszélt nagyon fontosakat. Például kijelentette, hogy az MSZP Csányi Sándor spekuláns milliárdos üzletember érdekeit védi, sőt, a szocialisták reakcióiból kiderült az is, hogy politikai és üzleti összefonódások lehetnek az MSZP és a manyup tagok között. Mert ugye, ha a "magánpénztárak mögött álló milliárdos spekuláns üzletemberek" frázisba beillesztjük a legtöbb taggal rendelkező pénztár anyabank vezérének nevét, akkor ez jön ki. Mi meg azt hittük, hogy Legfőbb Páholytárs és Kebelbarát MLSZ elnök Viktorral van olyan szorosan, mint a meleg kalács egymásba gyúrt fonatai.

Hiába, no. Vannak pillanatok mikor kussolni kéne. Vagy legalább nem a Fidesz Ostobagyökér Tagozatának örökös elnökének kell(ene) megszólalni. Arra azért majd figyeljetek, hogy ha a következő kormány Budai Gyulájának megbízásából kopogtatnak, akkor ne ő nyisson ajtót.
Van azért a Selmeczi szövegben ezen kívül is néhány megszívlelendő apróság. Itt van mindjárt ez a mondat: "minden magyar állampolgár válláról lekerült az a teher, amit a magánnyugdíjrendszer okozott, amit az érintettek vagy adó, vagy járulék formájában fizettek." Ez de fasza! Akkor ezek szerint innentől megszabadultunk a tehertételtől, és nem kell tovább se adót, se járulékot fizetni.

"Az ajtók záródnak" - mondja, és ezzel egyértelműen kirekeszt minket, mind a 102 458 főt a ...honnan is, kistáska? Abból a szerinted sikeres rendszerből, ami már belátható időn belül sem fog tudni nyugdíjat fizetni? Vagy abból a közösségből, ahol egy ilyen történet sikernek számít, ahol a közérdek alakulása a mindenki egyért, az meg magáért elven működik? Ahol a kikényszerített döntést szabad választásnak nevezitek, ahol a következményként született 96,8%-os eredményt úgy ünneplitek, mint a Hazafias Népfront a maga 99,6%-os parlamenti győzelmét 58'-ban. Pont annyira volt most nekünk is szabad a választás, mint elődeinknek akkor. Erre igazán büszkék lehettek. Remélem azért Selmeczi felvehette méltó jutalmát kitartásáért és hűségéért.

Záródjanak csak az ajtók, legyen rajtuk sok erős zár, mert köszi, de mi nem szeretnénk egy ilyen kommunához tartozni. Mi tényleg azt hittük a múlt szelleme nem kísérthet már 20 évvel az állampárt bukása után. Mea culpa, belátom tévedtünk.

Még egy apróság végezetül: tudtad, Gabóca, hogy a felmérés alapján a nyugdíjkérdést 63:37 arányban elbuktátok? Ez egyben azt is jelenti, hogy az elégedetlenek köztetek is ott ülnek, és éppen nem repesnek a boldogságtól. Pláne, ha eszükbe jut, mennyire lemásoljátok Megyó módszerét. Az a kormány is csak a jólétet akarta fokozni fedezet nélkül, meg most ti is. Veled, a médiatörvénnyel és a magánpénztárakkal sikerülni fog megindítani az eróziót a kétharmados egységben.

Ez jusson eszetekbe, mikor legközelebb a voksunkért kuncsorogtok.

Tegnap lezárult a magánnyugdíj-pénztári átlépés-maradás ügye. Százezernyi pénztártag nyilatkozott velünk együtt úgy, hogy köszönik szépen, de inkább kiszerződnek a rendszerből. ( megjegyzem ma jött meg az egyenlegközlő a Csányi cégtől, éppen időben basszátok meg) Elvileg pártunk és kormányunk hátradőlhet, lehet picit úszkálni a gondtalanság eufóriájában, és ünnepelni a Nagy Pénzmentő Akció sikerét.
Mondom elvileg, mert az Unió ismét hajszálat pergetett a győzelmi köménymagos rántott levesbe betétnek. Ilyenek ezek, egy napot sem bírnak várni, hogy a magyar kormány legalább néhány óráig elhiggye mekkora tettet hajtott végre a nyugdíj megtakarítások kizsarolásával.
Olli Rehn, az Unió gazdasági és pénzügyi biztosa levélben fordult a magyar kormányhoz:

„Értesültünk arról, hogy Magyarország új lépések bejelentését tervezi a közeljövőben. Rehn uniós biztos ezért levelet írt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek, és indítványozta, hogy közölje vele azokat, amilyen hamar csak lehetséges. Erre azért is szükség lenne, mivel a bizottság olyan költségvetési fejleményekre lett figyelmes, amelyek lehetséges, hogy nem egyeznek meg az Ecofin ajánlásaival. Amennyiben a kormány nem tesz további lépéseket, akkor 2012-re ismét öt százalékra nőhet a hiány."

A diplomáciai udvariaskodásból kicsomagolva ez annyit tesz: Szent Jobb legyen kedves nyilatkozni, hogy miből tervezzük fenntartani magunkat jövőre úgy, hogy a hiánycél ne növekedjen megint. Mert a "költségvetési fejlemények"-ből ez nem világos. Hajaj, van baj megint, egy perc nyugta sincs az embernek, mindig csak ez a hosszútávú kiszámíthatóság és fenntarthatóság. Picsábamár, hogy nem értik: mi nem szaladunk ennyire előre, meg különben is, hol van még karácsony?

Az Index értesülései szerint beindult az ötletbörze, miből is kellene-lehetne finanszírozni magunkat. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan véletlen folytán megint ott tartunk, hogy a bevételi oldal kozmetikázására több ötlet van, mint a kiadási faragására.

Bevételi oldalon fő tétel a bankadó, ami elvileg 2012 végéig volt tervezve, de akkor sem szűnik meg teljesen. Áldásos hatásait már megismertük, mikor a számlakivonatainkon megnéztük a megemelt pénzforgalmi díjainkat. Elmúlt már az áh, dehogy hárítják át a válságadót az energiacégek szólam kora is, helyettük maga az állam vert oda a gáz után az áramdíjnak is. Mellé visszahoznák a Bajnai kormány által megszüntetett tb-hozzájárulást, mert ezek szerint a ne az emberek fizessék meg korszak is szavatosságát vesztette, mint a parizer a hűtőben, ami nem azért zöld, mert mentolos. De, ha már zöldnél tartunk jönnek a zöld adók is: dugódíj, energiaadó, gépjárműadó emelés, termékdíj átalakítás, aminek jelentős része megint az autósok sarca lesz.

Ehhez képest a kiadási oldalon még megy a toporgás, hogy a nyugdíjkiadások-gyógyszerkassza-munkanélküli járulékok-tömegközlekedés szent négyes közül melyiket milyen formában próbálják meg egyáltalán átalakítani. Nem nehéz kitalálni, hogy bármihez nyúlnak, annak egy része is nálunk csapódik le akár megemelt gyógyszerárak, akár jegy és bérletárak formájában. Közben pedig ugyanazt a nagy, tohonya, vízfejű államigazgatást görgetjük magunk előtt, amit eddig. Strukturális reformkísérletünk egy sincs, az állam karcsúsítása, átalakítása, hatékonyabbá tétele és könnyebb finanszírozhatósága nem cél.

Végülis, adót kivetni és a bevételi oldalon játszani sokkal de sokkal kényelmesebb és egyszerűbb, mint a régóta szükséges átalakításokat elvégezni. A szent tehenet nem piszkáljuk, etetjük tovább ahogy elődeink tették. A kérdés mindössze annyi: akkor mivel vagyunk különben náluk?

Vannak nagy pillanatok -mondja az előfizetésre buzdító felugráló reklám a Magyar Hírlap oldalán. A csend, a reggeli kávé, a papír illata. Ja, meg a szar átható szaga - tesszük hozzá kéretlenül, ha eszünkbe jut a lap újságíróinak elmúlt napokban történő jajongása.

Az internet maga a fertő, a népek online Bábel tornya, ahol mindenki azt ír, amit akar. Tűrhetetlen, hogy vannak emberek akik véleményt mondanak, és ezzel eleszik a szikkadt zsömlemorzsát is szegény printben utazó újságírók elől. A becsületben kigömbölyödött publicista meg vért izzad egy-egy orgoványi erdős hasonlattal, vagy magából hülyét csinálva széttárt farpofával ugrik rá a fingófára önként. Ésésés még röhögnek is rajtuk ezek a gecik ahelyett, hogy leszáradna a billentyűzetet pötyögtető kezük.

Ekkora a baj a Széles Birodalomban srácok? Sehol egy magabiztos széles mosoly a végre megérkező kánaán fölött, sehol az elvárt hurráoptimizmus sugárzása a havi fixért? Vagy csak a fingreszelésért jár baksis, a rendesen elvégzett munkáért nem? Netán feladatba kaptátok, hogy a beltenyésztettek gyűljenek egy asztal köré, és mondják meg a tutit az internetről és blogokról a megmaradt harminc nézőnek, akik manapság még Korrektúrát néznek Bayer Zsolttal?Azt még értem, hogy Huth Gergely zsigerből képes hülyét csinálni magából, hisz a bér kötelez. A Vincentéktől kapott salleren is tudunk szívből röhögni, de éppen ezért nem világos a szomorúságuk oka. Először azt hittem valami olyan ostobaságon szívják magukat, mint a Médiatanács új blogján megjelenő legelső poszt legelső sora, amiben a tekintetes hatóság a blogszférát jelöli meg fő kritikusának az igazhitűek helyett, és pártbeszédet kezdeményez velünk, elvéve a kizárólagosság akolmelegét az jobber médiamunkásoktól. De aztán Huth kifakadását olvasgatva leesett: ők a megélhetésüket féltik tőlünk. Huth szerint mi vagyunk a senkik, sőt egyenesen a tripla senkik, akik sosem láttak médiatankönyvet, mégis firkálni merészelnek itt mindenfélét.

Nos, kurva nagyot tévedsz kedves barátom!

Ugyanis mi a nép vagyunk így együtt. Bizony, bloggerek, kommentelők véleménytől és szimpátiától függetlenül az a nép vagyunk, akik megválasztották a jelenlegi kormányt és ellenzékét, akiknek a lapotok szól, akiknek az ECHO Tv reklámjai szólnak, akiket előfizetésre buzdítotok a Hírlapban, akiknek kattintásáért imádkoznak a honlapotok hirdetői. Mi vagyunk azok akiknek igyekeztek eladható terméket gyártani, mi vagyunk azok akiknek a kegyeit keresitek a profit, és a fizetésetek reményében. Ha mi nem vagyunk, vagy egyszerűen kíváncsiak nem leszünk rátok, akkor ti sem lesztek. Jó lesz, ha ezt bevésitek valahová mélyen. Mondjuk közvetlenül a másik alapvetés mellé: van véleményünk amit néhányan megosztunk másokkal. Ez nem hivatalos állásfoglalás, nem "hír", nem szenzáció, hanem az adott ember pillanatnyi véleménye. Akkor is, ha éppen nektek nem tetszik.

Ha leírom, hogy Neelie Kroes pórázon fogja sétáltatni Kovács Zoltán államtitkárt, mert a kifogásaira adott válasz nem lesz kielégítő, akkor az szerintem van úgy.
Nem kell vele egyetérteni, lehet rajta vitatkozni, lehet röhögni vagy hörögni a képen, csak egyet nem lehet: elvitatni alkotmányos jogomat a véleményem kinyilvánításától. De ettől ez a blog nem lesz médium, legfeljebb egy online klub, kocsma, ahol a betérő érdeklődők elmondhatják a napi gondolataikat a közéletről ugyanúgy, mintha egy sörözőben ülnénk naphosszat.

Ha sikerült felfogni és megérteni a lényeget akkor elkerülhető, hogy a következő egybites összekeverje a teli bilit a cowboy kalappal.
 

Egy hónapja zeng médiatörvényünktől Európa, és pont ennyi ideje megy itthon is a mit pofáznak ezek bele kormányzati duma. Közben meg úgy esett az eset, hogy a demokráciáról és sajtószabadságról történő kioktatás alatt náluk is zajlik az élet. Szépen csendben megmutatják milyen az, ha egy közrádiós műsorvezető összevész a munkáltatójával annyira, hogy meg sem állnak a munkaügyi bíróságig.

Stéphane Guillon humorista 2003-tól a francia közrádióban vezetett reggeli műsort sajátos stílusban. A francia rádiózás Howard Stern-je nem kímélte a politikusokat, semmi jóra nem számíthatott akit valamiért a szájára vett. Nem válogatott: a francia jobb és baloldali politikusok mellett a nemzetközieket is ekézte, Nicholas Sarkozytől az IMF vezér Strauss Kahnig, miközben ő és kétmillió hallgatója remekül szórakozott akár politikai tartalmú, akár az érintettek külsejére tett megjegyzésein.

A végzet hozzá is Sarkozy itthonihoz hasonló kinevezési gyakorlatával toppan be. A francia közrádió élére állított új ember, Jean-Luc Hees pont olyan pártkatona, mint a hazai tisztséget viselők többsége, ráadásul Sarkó közvetlenül nevezte ki, ahogy Orbán Szalai Annamáriát. Kell mondani vagy kitaláljátok mekkora szálka lett rögtön Guillon szemében? Gyakorlatilag szanaszét ekézte új főnökét élő egyenesben kétmillió ember füle hallatára, akinek persze ülte a gyomrát erősen a stílus. Hiába tiltakozott már Sarkozy is személyesen, kértek elnézést számtalanszor a kritikái miatt, a megoldás mégsem az azonnali elkussoltatás lett. Hja kérem, az ott nem Magyarország. Hees hónapokig tűrt, és igyekezett jobb belátásra bírni szájmenéses alkalmazottját a legminimálisabb siker nélkül. Majd mikor odáig jutott, hogy Guillon puszta hangjától úgy fújta a nyálhabot, mint kan boxer dugás után, akkor végül felmondott neki.

A közvélemény és a francia közrádió hallgatói viszont kiálltak Guillon, és a szólásszabadság mellett. Kétezren tüntettek a rádió előtt, és megjelentek az üggyel kapcsolatos publikációk is menetrend szerint.Hees úgy mondogatta a "Ha a humor sértegetéssé válik nem tűrhetem" szólamot, mintha Szijjártó beszélne a gyomrából, mégis a munkaügyi bíróságon találta magát. Aztán lássunk csodát, a testület pénteken ítéletet hozott: a francia közrádió mint munkáltató bűnös, a felmondás ok, illetve megalapozott súlyos ok nélkül született. Guillon mindenre jogosult ami őt törvényesen megilleti: végkielégítés, szabadságmegváltás, kártérítés, összesen 212.011 euró értékben.

Vagyis Franciaországban politikusokkal genyózni akár a közmédiában is ér, nem számít olyan oknak, amiért el kell bocsátani a munkavállalót. A rádió jogtanácsosa nem kívánta kommentálni a kapott sallert, Stéphane meg nem hazudtolta meg önmagát ezúttal sem: " Mint munkavállaló kibaszottul örülök, mint adófizető viszont fel vagyok háborodva: egy állami vállalat inkább veszít ennyi pénzt csak azért, hogy egy komédiást elkussoltasson?"No, most talán morfondírozzunk el két dolgon:

1: Guillon pofázásával szemben Mong Attila éppen csak csendben volt a magyar közrádióban egyetlen percig a száznyolcvanból. Mennyi időbe tellett bekussoltatni még a csendet is?

2: Lehet, hogy nem pusztán a szalonnabőrt rágja az Unió a médiatörvényünk kritizálásával. Ők az ábra szerint komolyan gondolják, hogy a sajtó és szólásszabadság szent, attól politikusnak kuss. Ez a gyakorlat, a hétköznapok része, amire csak mi csodálkozunk úgy, mint éhes cigánygyerek a vattacukorra.
 

Fura szerzetek ülnek egyik másik párt kreatívnak hitt csapatában. Tavaly Ingyen Csabi jött elő az ingyen békávé látomással, most meg itt van Ingyen Gabi és az alanyi jogon járó, fizetni nem kell érte internet víziója. A seggünk kivan a gatyából, egy huncut peták nem sok, annyi sincs feleslegesen az államkasszában, (és a manyup lóvé elcsórására alapuló gazdaságpolitikából kiindulva nem is lesz egyhamar) mégis ipari méretű vetítés zajlik. Persze, jó vóna, ha vóna, meg igaz vóna, meg minden vóna, de legjobb mégis az vóna, ha a józan ész, az megvóna még valahol.

Vona Gábor egyszerre vádolta Gyurcsányt és Orbánt tudatmódosító szerek használatával évadnyitója alkalmából. Elolvasva a beszédét viszont innen úgy tűnik ő sem nélkülözi ezeket a szereket. Bár könnyen meglehet, hogy csak a témaszegénység beszélt belőle, mert a kormány erősen lenullázta a Jobbik szavazóbázisának hívószó raktárát regnálása alatt. A vérszegény cigányozás meg a tíz százalék megtartásához is kevéske lesz. Ehhez képest a beszéd erre, és az ígérjünk valami betarthatatlan faszságot retorikára épült. Gábor mégis úgy adta elő, mintha máris választási győzelemre készülő vezér, és nem mintha egy tízszázalékos párt időnként rendetlenkedő vezetője lenne.

Fel kell a népnek ébredni, erre lesz jó az ingyen net - mondta, mi meg csodálkozzunk: az fog csörögni hajnalonta vekker helyett? Vajon mikorra lesz időzítve a Nagy Ébredés Projekt? A választások előtt fog ébredni a szavazóknak az a kétharmada, akik Vona szerint máris Jobbikosok, csak nem tudnak róla, vagy megint csak utána? Érdekes kérdés, mert előtte nincs ingyen net, utána meg négy évig ismét késői az ébredés. Lesz baj a logisztikával úgy érzem. Vagy esetleg úgy gondolta, hogy addig is ébredezünk itt magunknak valahogy, ameddig hagynak? Mert ebben az esetben szabad vóna hangosabban kritizálni a médiatörvényt. Ugyanis az utóbbi idők témába vágó egyetlen hangoskodása Gaudi képviselő úr Európa Tanácsban elhangzott beszéde volt, amiben elmúltnyócévezésre és Gyurcsányozásra futotta mindössze.

De legyünk nyugodtak, a Jobbik romáknak kigondolt születésszabályozása is legalább ennyire gubancos, mint az ingyen net. Vona Gábor gyakorlatilag lediktálta a Népszava újságíróinak mit kell írni, így valószínűsítem komolyan is gondolja:

"Megismétlem: igen, a cigányság népszaporulatát le kell lassítani! Vona Gábor nem azt mondja, hogy sterilizálásra, meg koncentrációs táborokra van szükség, amit ilyenkor a lapok össze szoktak hazudozni, csak azt, hogy a cigányság népszaporulata az indokoltnál nagyobb, méghozzá nem azért, mert ez náluk kulturális jelenség, nem. Azért, mert a hibás szociálpolitika erre neveli őket, a megélhetési gyerekvállalásra."

Leszögezném így az elején: szerintem nem nácirasszista az, aki ma Magyarországon a cigánysághoz köthető problémákról beszél. Ti sem nácirasszisták vagytok, hanem egyszerűen ostobák. Ugyanis megrögzött szokásotok szerint ismét a legrosszabb irányból mentek neki a nagyon is élő és létező problémának. Magyarországon egyféle állampolgárság van, ergo: "népszaporulat szabályozást" is egyfélét lehet(ne) bevezetni. Olyat, ami csak a romákra érvényes, nem. Így az egyetlen módja a népszaporulatuk külön szabályozásának, ha kimész közéjük, és te magad meggyőzöd őket mondjuk a hatékony védekezés szükségességéről, és lebeszéled őket a kettőnél (háromnál, négynél, stb) több gyerek vállalásáról. Azt azért szívesen megnézném, ahogy megpróbálod.De, ha már úgyis ott vagy esetleg beszélhetnél nekik a társadalmi felelősségvállalásról, a tanulás, képzés fontosságáról, az általános viselkedési normák betartásáról, az önmagunkkal szemben támasztott igényszint emeléséről, hátha rád hallgatnak. A Nagy Büdösben verhetnéd az asztalt egy normális közmunkaprogram kidolgozásáért, annak hatékony betartatásáért, lobbizhatnál, hogy az önkormányzatok vegyenek át elemeket a monoki modellből ( a családsegítő szakemberei mellé roma segítőket alkalmaztak, pl védőnő asszisztense) ami könnyebbé, érthetőbbé tette a romák felé irányuló kommunikációt. Mindezt ne azért tedd, mert megszeretted őket. Hanem, mert ez a járható útja a cigánykérdés megoldásának. Már akkor, ha tényleg a megoldás a cél.

Ha csak mondani akartál megint valami nagyot, akkor hagyd a picsába.

Unatkozik a Nemzet T(r)oll(j)a. Az aláírási nagyüzem szünetel, madridi észosztása után a külföldi érdeklődés is lanyhulni látszik személye iránt. De kedvenc mondásával élve no pain, no gain, feltűrt ingujjal nekilátott a hazai feladatok elvégzésének. Ne rémüljön meg a nyájas olvasó, ezúttal nem dolgozatírásra adta a fejét, hanem országot jár vidám hangulatban. A hon kedves polgárai élőben tekinthetik meg az emberek emberét, mintha csak a Palimulató adását néznék élő egyenesben.

Első alkalommal a borsodi megyeszékhely volt a célpont, ahol először a közgyűlés tagjait igyekezett megnyugtatni: "Budapestről nem látszanak az ország problémái: Nem minden olyan szép, mint ahogyan a Sándor Palota teraszáról látszik." Ezt sose gondoltuk volna, kedves Pál, isteni szerencse, hogy mielőtt a hallgatóságból kiszakadt volna egy önkéntelen na, fasza, siettél tényleg biztatni a borsodiakat: “sok kicsi összefogásból lesz egy nagy összefogás”. Esetleg szólhattál volna arról, hogy mikor lesz ez, és mekkora lesz? Mert eddig csak a kifogás és nyafogás látszik belőle.

A Földes Ferenc gimnáziumban volt igazán elemében. Miután közölte a diákokkal, hogy személyére való tekintettel a feleltetés elmarad az osztályfőnöki órán, kijelentette: száműzné az idegen szavakat a magyar nyelvből. Majd rögtön utána bedobta filozófiáját: no pain, no gain. Mondhatta volna úgy is, hogy nincs fájdalom, nincs nyereség, de ezek szerint az idegen szavak száműzését még nem kezdte el. Az idegen szavas közjáték közben eszébe jutott hol tart, és beszélt az magyar nyelv védelmében alapítani kívánt díjról. Sosem találná ki a nyájas olvasó mi lesz a díj maga: egy ezüst toll. Itt már ér hangosan muhahaházni.

SkiccPál saját életét hozta példának az élethosszig tartó tanulásra: “Elkezdtem tárogatózni tanulni, napi fél órát tárogatózom, görög nyelvleckéket veszek, és karácsonyra egy tangóharmonikát kértem”. Én meg nem értem, hogy voltak képesek megállni ezt röhögés nélkül a diákok? Oké, Pali sok Tenkes kapitányát nézett és elkapta a romantikus nosztalgia a tárogatóval kapcsolatban, hiszen a regényben is ezt üzengették egymásnak az elnyomott szegénylegények a tárogatót fújogatva: "Haj, régi szép magyar nép, az ellenség téged miként szaggat és tép", de nem értem minek a tangóharmónika? Nem tudja eldönteni, hogy nyáron a nagykaporlaki búcsúban melyiknek volna nagyobb sikere? A betyárosan, mangalica gulyás mellett tárogatózó Palinak,....vagy a vurstli mellett harmonikázó Márió imitátornak? Amíg a Tévétornászasszony férje szórta magából az élceket, addig a Försztlédink komolyabb kiránduláson vett részt. A jószándékot  nem kétlem, nem is az ő hibája, hogy mindössze a felszínt sikerült megkarcolgatni Lyukóbányán.  A látogatás alkalmával gondolom végig kocsiztak az Andrássy úttól a bányáig, meg vissza. Az ami ott van az útról nézve sem szép. Kalyibák, félig lebontott, elhordott házak, köztük meg emberek, gyerekek élnek.

Viszont nem ilyenkor mutatja meg a környék az igazi arcát.

Elsiették néhány nappal a látogatást. A hó eleji segélyosztáskor kellett volna menni, és azt lehetett volna megmutatni, ahogy a környék kivirul, felvirágzik egyetlen napra minden hónapban. Délelőtt megnézni a csődületet a tízes posta előtt, délben lemenni a Vasgyári piacra, ahol a kóbor kutyák is hányásig eszik magukat süteménnyel és hamburgerrel ilyenkor, kora délután pedig bemerészkedni a környék számtalan becsületsüllyesztőjének egyikébe szembesülni azzal, mi folyik le és el ezen a napon. Försztlédink azt mondta, nem döbbentette meg a látvány. Én viszont garantálom, ha a leírt programot követi akkor legközelebb majd megfogja. Utána pedig lehet gondolkodni azon, mekkora fába is vágta a fejszéjét a magyar kormány az EU elnökség egyik kiemelt pontjának számító roma integráció kérdéssel. Mert integrálni nem a Mága Zoltánokat kell, se nem a mostani rendszer mellett is a tanulás, kiemelkedés igényével élő szakmunkás középosztályt, hanem ezeket az embereket, akiknek igényük sincs erre.

De legalább Makray Katalinnak volt akarata és bátorsága szembenézni ezzel, tett egy gesztus értékű lépést a nagyon is létező probléma irányába, amíg a férje csak a megszokott formáját hozta.

Riszpekt érte, tényleg!

Beindult az utolsó nagy nyilatkozatleadási roham a nyugdíjbiztosító ügyfélszolgálati irodáin. Sokan kivártak/kivártunk az utolsó pillanatig, egyrészt mert az olyan magyaros, másrészt meg hátha történik valami. Mondjuk az Alkotmánybíróság állást foglal végre ábrándozás helyett, vagy esetleg a tizenéve választott pénztárunk közöl valami egyenleg félét, - netán reálhozamot - vagy egyáltalán szóba áll velünk, ügyfelekkel. De a Csányi cégnek eszében sincs hasonló. Amíg a többi pénztár lázas szorgalommal kampányol egyrészt a maradók kegyeiért, másrészt igyekszik kiszolgálni a távozókat is a döntés meghozatalában, addig az OTP máig annyit sem mondott, Csányisanyi azt üzente: kapjátok be.

Kedves drága libling és páholytárs, micsoda dolog ez? Sehol egy szerelmetes levél az egyenlegről, sehol egy működő, üzemképes telefonos ügyfélszolgálat? Most vajon mit tegyünk mi, mellőzött pénztártagok? Kerekedjünk föl személyesen, és keressünk fel az elefántcsont toronyban a kormányzati sablont ordítva: hol a pénzünk szemetek, eltőzsdéztétek bazmeg, ne ugassál, Selmeczi is megaszonta?! Egy dolog biztos, hogy ezzel a leszarunk téged kedves ügyfelünk mentalitással sikerült elérni, hogy ne akarjak az OTP ügyfele lenni. Se nyugdíjpénztárban, se lakossági, se céges ügyfélként. Keresek olyan pénzintézetet, ahol a górénak legalább a zsinórja kilátszik abból a bizonyos nemesebbik testrészből.

Remélem legalább a Matolcsy család időben értesült pénztárától az egyenlegéről, és Matolcsyné meg tudta hozni ebben a nehéz helyzetben a megfelelő döntést. Őszintén aggódom, hogy miközben Gyurka már a pénz szagától betépve új világot hallucinál magának, b.neje kénytelen nem racionális, zsigerből fakadó döntést hozni, mint bárki más. Kedves férje legfeljebb majd rá is rácsodálkozik, mint rátok egyszeri munkavállalókra: számára is meglepően kevesen nyilatkoztatok a maradásról. Ő a maga részéről nem érti, hogy a fejetekhez szorított időskori létbizonytalansággal miért nem maradtok többen pénztártagok? Le is szögezte nyomban:

"mindenki számára egyértelmű az üzenet: volt döntési lehetőség, hiszen több 10 ezren maradnak a magánnyugdíj-pénztári rendszerben, de a döntő többség hosszú távú, racionális, érzelmektől mentes döntést hozott, azzal, hogy visszatér a nemzeti szolidaritást is jelentő állami nyugdíjrendszerbe."

Kemény vagy apukám, mint a fagyott műbőrkabát, és pont úgy recseg ez az érvelés is. Volt választási lehetőség? Te a zsarolás és a kirablás közti dilemmát ennek hívod? Mert a feltételek alapján a visszatérés előbbi, a maradás utóbbi kategóriába tartozik. Ugyanis, ha a jogalap megszerzésének lehetősége nélkül elvesztek a fizetésemből egy petákot is, az bizony közönséges utcai rablás. Amire a markecolók tárgyalásán sem érv, hogy de mi felszólítottuk, pénzt vagy (időskori)életet!De legalább amit elvesztek, azt el is költitek nyomban. Te mondtad: "2013-ra a költségvetést a programnak legalább 600-650 milliárd forinttal kell konszolidálnia" - vagyis addigra a manyup pénznek helló, mi meg gondolkodhatunk, hogy vajon mit néztek ki legközelebbre? Tudom, jön a Növekedési és Stabilitási Program, és a megvágott gyógyszerkassza, nyugdíjjárulékok, munkanélküli járulék terhére felvirágzik az ország.

Egy dologban értünk egyet. Szerinted nagy dobás előtt állunk. Nos, szerintem is: csak mi ezt a nagyot 2014-ben fogjuk dobni, és nem fogtok neki túlságosan örülni.
 

A szerda a kínos kérdések és érdekes közjátékok napja a magyar diplomácia számára. A múlthéten még egy helyszínes, egyszereplős volt a dolog Orbán vitézkedésével, tegnap már két helyszínen számos közszereplő magyarázta a kormány bizonyítványát. Lassan de biztosan kijelenthetjük, Európa mostanában belőlünk egyetlen dologra kíváncsi: mikor módosítjuk a médiatörvényt?

Országunk második emberének, Navracsics Tibornak az EP állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága előtt volt jelenése Brüsszelben. Őszintén kíváncsi lennék mit érez egy politikus ilyenkor? Hétfőn ugye helyretették az "áh, nem is találtak valódi kifogást" mesét, és kikerült a netre a Kroes levél is teljes valójában. Most pedig tudja, hogy amint belép az ajtón a világon senki nem lesz kíváncsi az eredeti mondandójára, cserébe erre a történetre meg igen.
Milyen lehet a szemébe nézni olyan politikusoknak, akiket nem lehet némi pökhendiséggel és kétharmadozással leinteni, mint itthon? Milyen lehet olyanok kérdéseire válaszolgatni, akiknek a demokrácia felfogása - khmm- kevésbé sajátos, mint a Fideszé? Szerintem Navracsics politikusi pályafutásának nagykönyvébe nem kerül be ez a szerda, mikor a magyar elnökség igazságügyi feladatairól röviden, a médiatörvényről meg hosszan volt kénytelen beszélni. Annyira hosszan, hogy túlóráztak a kérdésözönben.

Navra igyekezett védeni a mundért, de bár ne tette volna. Ha csak tátog, mint Fresh Andi felcsúti búcsúban is jobban járunk ennél. Először kijelentette: ők a médiatörvénnyel a véleményszabadságot akarták erősíteni. Nem tudom hányan röhögtek fel ebben a pillanatban a bizottságban, de mi szögezzük le: ennek még a látszatát is sikerült elkúrni jó messzire. Másodszor ennél is messzebbre ment: szerinte felmerült, hogy a véleményszabadság magyarul értelmezett jelentését más nyelveken is ismertté tegyék.

Tehát a magyar kormány úgy gondolja, mi magyarok véleményszabadság alatt nem azt értjük, amit mindenki más. Ez a mi felfogásunk szerint olyan valami, hungarikum, akármi, amit Európa a maga begyepesedett szokásaival és felfogásával nem érthet. Így megmagyarázzuk, számunkra a véleményszabadság az, amit Orbán Viktor annak gondol. Itt azért már lehetett pár elfelhősödött tekintet, mert gyorsan hozzátette: megváltoztatjuk a törvény, ha az EB úgy dönt.

Köszönjük Tibor! Ezzel megint sokat emeltél a renoménkon.

Martonyi Jánosnak az EP külügyi bizottsága előtt volt jelenése. Ő legalább nem teketóriázott, hanem mentette a még menthetőt. Szerinte Magyarország felül fogja vizsgálni a médiatörvényt, és olyan megoldást fog találni, ami mindenki számára megnyugtató lesz. Iránymutatónak nevezte Kroes asszony levelét, ami Navra és Kovács Zoltán szerint még csupa technikai jelentéktelenséget tartalmazott.
Amíg kormányunk tagjai Brüsszelben vitézkedtek, addig országunk egyéb képviselői Strasbourgban az Európa Tanács előtt igyekezetek megvédeni minket. Talán ez a hakni sikerült mind közül a legszánalmasabban. Amíg néhányan általános monitoring eljárás alá vonnák a demokráciánkat, addig hazai "nagyjainktól" a vitában csak elmúlnyócévezésre és Gyurcsányozásra futotta. Értem én, hogy itthon ez az érvkészlet, és újat nem tudnak - meg nem is akarnak - a fejekbe installálni a hozzáértők, de nektek ezért teljesen felesleges volt kimenni, és minket képviselni.

Ugyanis, ha ez a két érv merül föl bennetek mindössze a demokráciánkkal kapcsolatban, akkor önálló gondolatok híján nem nektek kell beszélni róla.

Eddig azt mondtuk nem olvasták, nem értik, pedig mi értjük. Amit mi értünk az nem egyenlő azzal amit ők érteni vélnek, depláne azzal nem amit senki nem ért. Ők elolvasták, értik, magyarázzák, mi nem értjük azt amit eddig értettünk, azt meg pláne nem amit ők értettek meg. De ha mi nem értjük amit ők értenek, akkor ők mit értenek abból amit mi akarunk érteni? Picsábamár. Azelmúltnyolcév. Gyurcsányahibás.

Kormányunk mazochista, ez nem vitás. Ők úgy politizálnak ahogy Alkeszosz csajozik: kitartóan minden eredmény nélkül. Kerüli őket a siker, mint a villa DonHónalját a punciszag, a lehető legnagyobb ívben. De a lelkesedés töretlen, figyelmeztetés, saller, állas el nem tántorítja őket az áhított céltól. Mi lettünk Európa élő trash realityje, csak a nekünk kiutalt fellépti díj hiányos egy egész picit, és nem kérdezte senki, akarunk-e bohóc jelmezben a kontinens idiótái lenni.

A médiatörvény cirkusz eljutott egy olyan fázisba, ahol már nem a szájkarate, hanem az élő pofozkodás folyik. Neelie Kroes asszony levelét megírta, mi megkaptuk, Navracsics Tibor igazminiszter pedig értelmezte: nem létező problémát talált Kroes asszony, bagatell az egész. Ha az ország második embere nem csinált volna magából elég nagy hülyét, akkor Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár még besegített neki szombaton: a levélben szó nincs a szólás és sajtószabadság nyirbálásáról, technikai jellegű kifogások ezek csupán.

Nem tudom megtanulják-e valaha, hogy Európa nem hazai játszótér, ahol azt füllentünk ami eszünkbe jut, vezetői pedig érzékenyek a kettős beszédre. Ezért célszerű a tényeket közölni és nem elhallgatni, mert elkerülhető, hogy hétfő reggel Navracsics Tibor egy akkora állasra ébredjen, amitől Orbán Viktortól Kovács Zoltánon keresztül Nagy Annáig mindenkinek cseng a füle.Előbb a biztos asszony szóvivője közölte: "Az Európai Bizottság a vitatott magyar médiatörvényt nemcsak az Unió audiovizuális médiáról szóló irányelveire tekintettel vizsgálja, de az EU alapjogi chartájában rögzített sajtószabadság megsértésének vonatkozásában is." Ha ez nem lett volna elég, akkor délutánra kiszivárgott a sokat emlegetett levél is. ( eredetiben angolul, magyarul ) Ezt olvasva pedig néhány dolog rögtön világossá válik:

1: nem lehet többé arra hivatkozni, hogy nem, vagy felületesen olvasták a törvényt.

2: nem lehet többé arra sem hivatkozni, hogy mindössze kovács zoltáni tekknikai problémák lennének vele, hiszen az EU Alapjogi Chartájának és az EU-alapszerződésnek egyes pontjait is sérti.

3: ezek alapján nem lehet többé szekta módra mantrázni, hogy a törvény európai.

Cserébe lehet(ne) magunkba szállni jó mélyen, és végre azt a tanulságot levonni, amit le kell: a törvény egyes pontjai sürgősen átdolgozásra szorulnak. A megoldás felvázolására úgy van két hetünk, hogy Orbán és az ország szerdán addig is kiül a szamárpadba megint. A szerdai nap harmadik napirendi pontja szerint a Magyarországon működő demokráciáról fognak vitázni a képviselők.

Az ország szégyene, hogy idáig hagytátok elfajulni a dolgot!

Orbán megérdemli, hogy kiszólítsák felelni a táblához, ahol majd érdemjegyért küszködve kell igazolnia, hogy tanult-e valamit az órára.Én már csak azt nem értem, hogy mire jó itthon ez a Kovács vezette kommunikációs államtitkárság? Ha Orbán múlthét szerdán odakint deklarálta, hogy igen, bizony, mi aztán az Európai Bizottság kezébe tesszük a médiatörvényt, és változtatunk azonnal, ha kell, akkor ezeknek a félkegyelműeknek miért kellett lejáratniuk minket a hazudozással Kroes leveléről? Ti az őszödi beszéd után tényleg elhittétek, hogy nem szivároghat ki a levél? Kovács Zozónak nem kéne levonni a tanulságot, és lemondani mondjuk visszamenőleges hatállyal?

Deutsch Tonyó nem akar véletlenül faszbúk oldalt indítani:  ELÉG! - egymillióan a kormány hazudozásai, és Magyarországot lejárató kampánya ellen! - néven? Mer'úgy lájkolnám, de tényleg.

Alföldi Andrea benyitott tegnap az MSZP székházba, toppantott egy mérgeset és elkiáltotta magát:

"A liberálisok és a konzervatívok takarodjanak az MSZP soraiból! Vegyék tudomásul, hogy több millió baloldali polgár nem temetőőr, a politikai halottaknak a kriptákban a helyük, nem a szocialista pártban!"

Szerintem a párt őskövületei itt kezdtek szétcsúszni a röhögéstől. Azt ugye senki nem vette komolyan, hogy a harcos feminista kirohanására most valaki lázas takarodásba kezd, azt meg pláne nem, hogy a legfrissebb csoportosulást is támogató Szanyi Kapitány legott kinyargal a határba megfelelő nagyságú és mélységű sírt ásni a "politikai halottak" számára.Szerintem annyi történt, hogy Alföldi Andrea otthon felkapaszkodott a hintalóra, és megszédült a magasságtól.Abban tökéletesen egyetértünk, hogy a baloldalon éppen ideje volna egy kiadós megújulásnak. Mert amit a szocik ebben az ügyben végrehajtottak a választások óta az minden, csak nem új. A régi arcok ugyanott ülnek ahol eddig, és itt nem csak a parlamentre, hanem az országos szervezet vezetésére, megyei szervezetekre, közgyűlési helyekre, képviselő testületi tagságokra is gondolok. Innen eddig is csak az ment bárhová, akinek muszáj volt. A többiek foggal körömmel ragaszkodtak a maradékhoz, elgáncsolva ezzel bármiféle változás lehetőségét.

De a mai világban Marxizmust emlegetni megújulás gyanánt?

Ekkora hülyeség übereléséhez minimum Szanyi Kapitánynak kell lenni. Tibor pedig ki is osztotta az észt nyomban az Alterglobot támogató blogposztjában:

"Mégis, van alternatíva! Elfogadni a piacgazdaságot és elutasítani a piaci társadalomképet! "

Marx bácsi meg hánykolódik a sírjában, mi? Mikor világosan leírta, a piac pfúúújj rossz, mert az oda termelőt nem az áru használati, hanem cserértéke motiválja. Azért érdekes lenne, ha kifejtenéd bővebben: az elfogadott piacgazdaság és a Marxizmus szerelemgyerekéből milyen gazdasági modell is születne?

Szóval az ilyen 50 fős csoportocskák begyűjtése, és a baloldaliság hangoztatása mellett ideje lenne értelmes dolgokkal is foglalkozni. Mert az egyenlőségbe és haladásba vetett hit, és a változtatás iránti készség mintha hiányozna az utóbbi időben. Csak amíg Marxizmus nélkül van, ezek nélkül nincs baloldaliság, kedves Tibor.

Mivé legyünk most nélküled?
Hová megyünk így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük mi hová legyünk?

Nagy utazás, ez a vonat már elindult,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Lájkolunk vadul a szabályzat szerint...!

Kitört a Nagy Közösségi Oldalas Forradalom, Orbán Viktor és a kormány adatlapokra cserélte a szavazócédulákat, közösségi oldalakra a szavazófülkéket. Néhány nap alatt úgy hódították meg a fészbúkot, ahogy Hillary a Mount Everestet. Kérdezném, hogy nem szédül-e odafönt, de  borítékolom a választ: Kedves Vezetőnk sosem szédül, leghűségesebb serpájával Deutsch Tamással kihasználták az alkalmat, és az oxigénszegény környezet jótékony hatásának köszönhetően fejben már leszámoltak a szocialistákkal.

Létezik nagyobb fless annál, mint lelki közösséget vállalni országunk nagyjaival, és kifejezni irányukban a hálát és a múlhatatlan csordaszellemet? Nincs is szebb, mint szombat este a családi vacsoránál büszkén ülni azzal a tudattal, éppen tíz perce vertünk az asztalra, hogy ELÉG! Mostmá' aztán. Odaszólni a nagyapának, hogy fater, köpje ki azt a szalontüdő maradékot, oszt' igyekezzék maga is felfele a fészbúkra lájkolni a Viktorékat. Hogyhogyhogy? Úgy! Viktor is megtanulta, magának is menni fog! De, ha már ott van töltse ki ezt a másikat is. Oda is köll a támogatás!

Ja, nem mondtam? Van a fészbúkos elégelésnél nagyobb fake a zinternetten, - ez itt ni - hogy nehogy elunja magát a frissen regisztrált netaktivista. A levélke három nyelven tudatja a világgal, hogy a lengyel magyar barátság töretlen, és Gazeta Wyborcza karikatúra ide vagy oda, ők bizony lájkolják Orbánt vadul. Ám elég a magyar zászló ikonjára kattintani, hogy a levél nyelvezetéből, szóhasználatából kiderüljön: nem sok köze van ehhez a lengyeleknek. Mert a pátosz ami árad belőle az a hazai jobboldal sajátja, az "országot fenyegető gazdasági szerencsétlenség hajnalán" toposszal, a gazdasági szabadságharc felemlegetésével és az összbaloldali összeesküvés elmélettel együtt. Ilyet lengyel nem talál ki magától, ezek a megszólalások itthon vannak divatban egytől egyig.

Úgyhogy kedves frissen élesztett és régi motoros netaktivista honfitársaim legyetek olyan jók, és iratkozzatok fel erre a listára is. Ha már úgyis több a magyar név a lengyel szolidaritást kifejező levél alatt, mint a polák. Nem baj, ha bugyuta és kilóg a lóláb, az sem, hogy egy támogatásért rinyáló levelet sem vagytok képesek megírni a megszokott rigmusok és sablonok nélkül. Tegyétek amit megkíván a haza, a párt, és Orbán Viktor. Cserébe megígérjük, hogy megfelelő mennyiségű aláírás után majd elkerekedett szemekkel rácsodálkozunk jól:

Gyíííííhááááá, már a lengyelek is támogatják Kedves Vezetőnket!

 

Deutsch Tamás minden hazai médiamegjelenése igazi csemege. Egyrészt olyan érzése van az embernek, hogy a Fidesz legkeményebb részébe néha visszatér az élet némi Viagra hatására, másrészt meg elszenvedi a vérbőséget okozó szerek tünetét: nehezen és lassan ébred. No, de ha hat a szer akkor keményebb, mint az NDK műbőrkanapé.

A Nemzet Maghullatóját felkiabálta Orbán szunyókálásából szerdán, Tonyó szegény nem győzött érdeklődni a hangoskodóktól: mivanmivanmivan?! Eldobta a beszáradt csipákat, és ráébredt az igazságra: a világban éppen az Össznemzeti Szocialista Összeesküvés zajlik! Letörölte az álom nyálcsíkját a laptopjának klaviatúrájáról, és felugrott a fészbúkra csodálkozni: nédd'a gecc, már itt is támadnak! ELÉG! -sikoltotta magában, és ezúttal kivételesen nem a felugráló társkereső oldalak ablakaira gondolt, hanem a legfrissebb kormánykezdeményezésre. Lájkolta is nyomban, majd megnézte mikor indul a legközelebbi gép Ferihegyre. Gondolta a kétharmaddal itthon jobb a helyzet, nem kell az európai romokon sajttájozni, micsoda nagyszerűséget követett ő el ezzel a lájkolással.

Lehet, hogy csalódott egy kicsit mikor a krátert meglátta, amit a kormány robbantott a médiatörvénnyel. De mivel ébren volt lemászott oda, ahonnan már mindenki kifelé jön, és bedobta a két megunhatatlan gumicsontot: Gyurcsány! Gumilövedék!Naptárfiút ezek szerint nem tegnap nyomta el az álom, - vagy ennyire lekötötte a fotózás - mert lemaradt róla, hogy Gyurcsányt és a gumilövedéket megvizsgálták már minden oldalról saját szájíz szerint is, a tapasztalt eredménnyel. Ez a lemez lejárt már egy ideje, kedves Tonyó. De legalább nem késztettél röhögésre, mint legutóbb, mikor voltál bátor kijelenteni: amíg téged a magyar közéletben látnak, addig senkinek nincs félnivalója attól, hogy Magyarországon nem lesz sajtószabadság! Tényleg? Ezzel kapcsolatban két dolgot kérdeznék:

1: Ha Viktor mégis él azzal, ami pillanatnyilag rendelkezésére áll, akkor mi lesz? Toppantasz egy indulatosat? Vagy nemtetszésed jeleként összekócolod a hajad és ráncolod a homlokod?

2: Nem tulajdonítasz magadnak egy picit eltúlzott jelentőséget?

Amúgy az is érdekelne, vajon EP képviselő létedre szoktál-e tájékozódni minket érintő ügyekről? Csak azért kérdezem, mert ez a gyilok már megy egy ideje, és úgy tűnik egy lépéssel a történések után szaladsz. Napi állás szerint írásba is kaptuk az első kifogásolt pontokat. Navracsics Tibor bagatellizáló megjegyzéseire megkaptuk mellé az ultimátumot is: két hét alatt legyen épkézláb megoldás, különben jogsértési eljárást kapunk a nyakunkba.

Megunták, Tomikám a szarakodást, szaván fogják Orbán Viktort. Mert a kritizált pontok bár gondosan csomagolva vannak, azért elég világosak:

1: határon belül akarjatok szankcionálni, ( külföldi székhelyű adókat ne, pl Viasat csoport, Cool stb)

2: ott is csak azt, ami rátok tartozik, ( pl videoblogokat nem)

3: pontosan meghatározott feltételekkel gumiszabályok helyett.

Tegyük hozzá, hogy ez csak a kezdet. Ezek a kifogások csak az audiovizuális tartalmakra vonatkoznak, a java még hátra van : "a bizottság még tovább vizsgálja azt, hogy az uniós irányelv átültetése a magyar jogba megfelelő-e, és későbbi időpontban további kérdéseket intézhet a magyar félhez." Ezek szerint mintha eltrappoltak volna melletted az események. Persze, gyűjtsétek ( gyártsátok? ) csak a lájkolókat vadul a fészbúkon, de azért maradjon erőforrás az érdemi munkára is. Már, ha nektek is fontos, hogy Viktornak ne minden megszólalása váljék tragikomikus vesszőfutássá.

Mert egy dolog biztos: sikeres EU elnökséget nem a közösségi oldalon fogtok nyerni kattintások alapján.

Közjogi méltóságaink haknijának szele járja be Európát. Orbán tegnapi szereplésénél csak az lett volna kínosabb, ha egy citerából próbált volna dárenbéz ritmusokat előcsalni, a zsenijét bizonygatva mondjuk a fogával. SkiccPali ezzel szemben kivirult, és igazán elemében volt. Az egyetlen probléma az, hogy elfelejtették a track listát egyeztetni egymással. Hogy ki botlott nagyobbat, azt döntse el a nyájas olvasó maga.

A tegnapra jósolt forgatókönyvem bejött, az EU elnökségi programunk nagyjából senkit nem érdekelt. Kedves Vezetőnk a pofonfán találta magát, ahol a kérdések 95% kizárólag a médiatörvénnyel foglalkozott. Hiába nyilatkoztatta ki előre (egyébként helyesen), hogy mi most aztán tényleg, istenbizony, és maga a Jóisten minket úgy éltessen sokáig, hogy ha szükséges változtatunk a törvényen de azonnal, ez nem szűrődött be az ülésterembe. Viktor eleinte betyárosra vette, és igyekezett állni a sarat. Legfeljebb magában dudorogta, hogy:

Loptam lovat harminchármot
Mégsem zörgettem a láncot
Most loptam egy vak szamarat
Azért zörgetem a vasatDe ami sok, az még annál is több, nem lehet, hogy holmi arcátlan politikusok inzultálják az EU soros elnökét mindenféle kifogásokkal. Mert megsértődik és durciba fordulva lejárat mindannyiunkat egy másodperc alatt. Aki arra számított, hogy Kedves Vezetőnk mosolyogva fogja állni amit kiprovokált az tévedett. Ősi prosztó szokás szerint nem méltatta kézfogásra legkritikusabb ellenfelét az ülés után. Gondolom Cohn-Bendit azóta is pityereg valamelyik ablakmélyedésben, vezérünk pedig nem gondolkodott el azon, hogy a taplóság nem kifejezetten európai alapérték. Én valamiért úgy érzem, az engem képviselő miniszterelnök legyen képes elegánsan viselkedni, és bizony erőltesse az úriemberség látszatát. Akkor is, ha a gumicsizma feltörte a lábát.

Amíg Orbánt a homokzsák hálátlan szerepére kárhoztatták, addig

Schmitt Pál toborzó úton járt Pozsonyban

. Igen, potenciális szavazókat toborzott magát köztársasági elnöknek álcázva. Arra kérte a felvidéki magyarokat, hogy erősítsék meg magyarságukat. (gyk: legyenek kettős állampolgárok) Megértőnek mutatkozott a felvidékiek félelme iránt, és igyekezett nagyon okosakat mondani a Pravdának:

"Senki sem szeretné elveszíteni állampolgárságát, esetleg szociális biztonságát, nyugdíjjogosultságát. Ezek az emberek ott (Szlovákiában) születtek, ott élnek."

Esetleg aggódhatnál a mi szociális biztonságunk miatt is egy kicsit jobban. Mi itt születtünk, itt élünk, oszt' néhány tízezer ember nyugdíjjogosultságát úgy elvettétek, mint a pinty! Emlékszel? Te magad írtad alá a közösségből kiszerződős törvényt. Esetleg tedd föl itthon is a kérdést, hogyan élünk, mint magyar állampolgárok, és hogy képzeljük magyarságunk megtartását a nyugdíjas éveinkre. Röhejes, hogy itthon bármit aláírsz amit eléd tesznek, a határon kívül meg eljátszod az aggódva csöndesen lázító díszpunkot.Ne higgyük, hogy Pál elfeledkezett a közte és Kedves Vezetőnk képes fele között fennálló kapocsról. Az elmaradhatatlan támogatásözönbe mégis becsúszott egy apró baki. SkiccPali kijelentette: a médiatörvény fasza, ezért is írta alá. Itt máris késett egy ütemet a médiatörvény változtatásaira éppen felhatalmazást adó Viktorhoz képest, és hamis lett a hakniszám. Zavar keletkezett az erőben, mert nem figyeltél Pál. A figyelmetlenség pedig megbosszulja önmagát.

Azt már tudjuk, hogy Vezetőnk jobb és balkezét kik személyesítik meg, de azt még nem tudtam megfejteni te vajon melyik testrésze lehetsz....?

Ma délelőtt az Európa Parlamentben a magyar elnökség tervezett programjáról beszél Orbán Viktor. Ha hagyják. Mármint szóhoz jutni. Meg a programunkról beszélni. A milyen forrón esszük ezt a kását ideje ez, amit vagy le tud hűteni Orbán fogyasztható hőmérsékletűre, vagy meglehetősen leforrázza magát, és egyúttal minket is.

Semmi jóra nem számítanak - mondja Győri Enikő államtitkár - világos jelzések érkeztek, hogy néhányan szeretnék kínos kérdésekkel molesztálni Orbánt a médiatörvényért. Ő állítja, Kedves Vezetőnket kemény, sárálló fából faragták és bírja a fűrészelést, én meg azon gondolkodom, hogy most vajon tényleg letuskózta a Főnököt?

Bár olvastam a médiatörvényt, az nem derült ki a szövegből, hogy miért annyira fontos ez nekünk, hogy nem drága érte semmi ár? Kértek már minket szóban, kérnek írásban, megvárták a hiteles fordítást, kritizáltak szépen, kevésbé szépen és rondán is, mi mégis kötjük a döglött ebet a karóhoz, mintha az életünk múlna az oszlásnak indult hulláján. Orbán a programunkat sem fogja tudni normálisan ismertetni, mert lehet el tudja mondani, de kurvára nem fog érdekelni senkit. Ugyanis ahogy az előzetes kommünikéből kiderül, a médiatörvény lesz porondon megint. Tudomásul kéne végre venni, hogy a törvény szar, és ha nem változtatunk rajta akkor minden létező alkalommal úgy fogják az orrunkat belenyomni a bűzölgő kupacba, ahogy a nem szobatiszta kutyakölykökét szokás. Aztán vagy értünk belőle, vagy kinn alszunk az udvaron.

Pedig az elnökségi programunknak is megvan a maga sajátos bukéja. Elsősorban az euró megmentéséről, és a tagállamok fölötti közös gazdasági kormányzás bevezetéséről kellene szólnia. Én azért azt a pillanatot is megnézném, ahogy a Világbankkal összevesző, az Unióval hiánycél ügyben perpatvarba keveredő, gazdasági szabadságharcot hirdető Viktor éppen a közös költségvetési felügyelet miatt gyengülő tagországi önállóságokért kampányol. Meg azt is, milyen arcot vágnak, hogy ezt a legrövidebb távra szóló, egyszeri talált pénzre alapozó költségvetéssel bíró ország miniszterelnöke és pénzügyminisztere teszi. Én mindenképpen javaslom meghívni Matolcsynét, ő legalább a középtávra tervezésből is bizonyított már egyszer.

Nélküle félő, hogy olyan hungarikum lesz ez is, mint a médiatörvény: benne minden európai, oszt' mégis mézes mangalica ízű.
 

"Vidám lelkem senki se érti,
Se gyerek, se nő, és se férfi!
Senki-senki itt a világon!
Mi is az én titkos nagy álmom,
Jááááááááááááááááájj! "

Nem értik. Nem és nem. Vagy el sem olvasták. Vagy elolvasták, de a fordítás miatt nem értik. De, ha elolvasták és nem értik, miért hiszik, hogy értik? Ha valójában nem azt értik amit hisznek, hogy értenek, akkor hogy kritizálják? Aki meg tényleg érti, az szocialistakomenista, meg liberálbolsevik is. Bibi.

Ez a kommunikáció ment az utóbbi hetekben úgy, hogy a szavak egymást követő sorrendje szabadon cserélgethető volt ízlés szerint. Aztán jött a Nagy Médiatörvény Fordító Forradalom, ahol előbb pici hibákkal, utóbb teljes valójában ismerhette meg a Magyar Köztársaság Hivatalos Médiatörvény Fordítását a sok nemzetközi kíváncsi. A hivatalosnak elismert angol-magyar fordítás után pedig elkezdték nekünk is lefordítani magyarról-magyarra.

Ilyen előzmények után feltételezhetjük, hogy az EU médiaügyi biztosa, Neelie Kroes a hivatalos forrást olvasta, és ezt véleményezte a LIBE miattunk összehívott rendkívüli ülésén. A biztos asszony a sokat hiányolt konkrétumokkal is szolgált kormányunknak előzetes véleménye összefoglalása alatt:

1: a médiatörvény vonatkozik a más tagállamokban létesített médiavállalkozásokra is, megsértve ezzel az "eredetország elvét".

2: problémás, hogy a médiatörvényt kiterjesztették a lekérhető audiovizuális tartalmakra, és így az egyszerű videoblogok is a törvény hatálya alá esnek.

3: a konkrétumokat nélkülöző, korlátokat nem egyértelműen felállító törvényszöveg lehetőséget nyújt a médiaregisztrációs szabályok "túlterjeszkedő alkalmazásának".

Ezek mellett megjegyzést tett a Médiatanács összetételére, és ígérete szerint a lehető leghamarabb elkészíti az objektív, részletes írásos jelentését is. Mikor a küldöttségünk már fellélegezni látszott, még megpattogtatta Kedves Vezetőnk feje fölött az ajándékba kapott karikás ostort: A magyar miniszterelnök világossá tette, hogy kiigazításokat végeznek a törvényen, ha a bizottság hiányosságokat állapít meg. Ő maga a magyar hatóságokkal tárgyalás során ezekre a biztosítékokra támaszkodik.

Kroes asszonyt azért óvatosságra inteném azzal a támaszkodással. Nekünk is sikerült már mellé támaszkodni a biztosnak hitt falnak, mondjuk nyugdíjtörvény ügyben. Amikor nem hónapról hónapra vagy hétről hétre, de napról napra változtak a támasztékok. Azóta arccal tompítunk a betonon.

A kormány véleményezett, a Médiatanács nem megalapozottságról közleményezett, engem viszont mostanában jobban érdekel a törvény magyar-magyar fordítása. Mert a hatóság újkori megjelenéseit, magyarázatait ennek tekintem. Az új blog, mint megjelenési forma, a tagok sajtóban feltűnése, a beszéd és párbeszéd erőltetése szerintem jó dolog. Ha már a törvény nem tartalmaz túl sok konkrétumot, és a sorsa is minimum bizonytalan, legalább hallhassunk, értesülhessünk a tanács várható jogalkalmazásáról maguktól a tagoktól.

Itt most nem elsősorban Szalai Annamária kitárulkozására gondolok a bulvárban, hanem például a Koltay András interjúra a hvg.hu-n. A bevezetőn már felkaptam a fejem, mert a "Ha Brüsszel mégis elutasítja a törvényt, a következmények kiszámíthatatlanok" - mondat kísértetiesen egybecsengett a Kroes asszonyhoz intézett támaszkodós intelmemmel. Mi ez a kiszámíthatatlanság, mikor Kedves Vezetőnk, külügyminiszterünk, és számtalan hazai kisebb jelentőséggel bíró pártemberünk mondta meg a tutit: ha kell változtatunk?

Koltay kétségtelenül megvédi a mundért, de közben mond azért jó dolgokat is. Felismerték, ( ők már igen, Orbán még aligha) hogy a kialakult helyzet nem jó senkinek, "békés, rendezett állapotot kell elérni, sokat kellene beszélgetnünk azokkal, akik a törvényt nagyon élesen támadják, kifejteni, pontosan mi is a törvény tartalma, és mi is az elérni kívánt cél. " Mert Koltay szerint: "Nem lehet egy elefántcsonttoronyból ítélkezni, a valóság ismerete nélkül. "

A tartalom ellenőrzéssel kapcsolatban a blogszféra számára is tett egy kijelentést, amit írjunk fel, jegyezzünk meg, mert mit lehet tudni majd július elseje után. Az idézet:

"Ahogy egy utcasarkon terjesztett röplap sem újság, és a sajtótörvénynek nincs vele dolga, úgy egy internetes blog sem tömegtájékoztatást szolgáló, gazdasági jellegű, szerkesztett tevékenység, és a hatóságnak nem lehet vele dolga."

Koltay mondandójában van még egy rész amit kiemelnék, a sokat támadott függetlenségről:

"Azt gondoljuk magunkról a testületben, hogy függetlenek vagyunk, és bennünket nem irányíthatnak pártközpontokból, vagy kormány-közeli helyekről. Amikor az ember azt bizonygatja, hogy független, az mindig gyanús: csakis jövőbeni döntéseink alapján lehet bennünket megítélni. Ha olyan döntések lesznek, amelyekben felmerül a politikai befolyásolás vagy elfogultság gyanúja, akkor zúduljon ránk a kritika."

Ez nem hangzik rosszul kedves András. Én azonban jobban örülnék, ha júliusig változna még a törvény, és az írott és internetes sajtóban, blogokon nem kéne azt tesztelni, hogy egyik másik döntésetek után élesben mennyire bírjátok majd a kritika cunamit. Mert nem kell jósnak lenni hozzá, hogy tudjuk: abból hiányt szenvedni nem fogtok.

Szar érzés most magyarnak lenni. Mi magunkról azt tartjuk, hogy legyünk bár ellentétes oldalon bármilyen társadalmi szájkaratéban, azért ha baj van, példátlan módon tudunk összefogni. Ez igaz is volt árvíz és iszapömlés idején, de ami most a West Balkánban történtek körül zajlik az maga a kismagyar vérvalóság, ami meglehetősen elszomorító.

Az hagyján, hogy a közösségi oldalak júzerei levizsgáztak pánikkeltésből. Is. Követve a történteket legalább három-négy verziót lehetett összeállítani az eseményekről, amikben két momentum volt közös: a helyszín, és a figyelem iránti vágy. A generált hírfolyam pedig megtette a hatását: hisztériát keltett feleslegesen. Néhány tizenéves most először tapasztalta meg, hogy az interneten leírt és megosztott szavaknak, kijelentéseknek bizony súlya és következménye lehet.

Következmény például a kurucinfó cigányozós posztja, őket zavarták legkevésbé a hatóságok által közölt tények. Cáfolatok ide, nyilatkozatok oda, a rögeszme győzött a valóság fölött. Egy kiadós cigányozásért még egy ilyen tragédia sem drága. A törzsközönséget ki kell szolgálni, nekik meg olyan ez az egész, mint a bulvárimádóknak Kiszel Tünde szemöldöke: nyálverésre alkalmas szenzáció.

Ettől csak egy kicsit zavar kevésbé a pitiánerség, amivel néhányan az eseményekhez állnak. Ez a komámasszony hun a lóvé?? - mert, mégsem járja, hogy a három halottal járó felfordulás után nem folytatódott a buli! Ez így lehúzás Öcsikéim, úgyhogy hoci az ingyen jegyet legközelebbre, vagy a jegyárát vissza de iziben!

Az eddigiek is ízlésesek, de a legszebbeket a tegnap délután tartogatta. Az NNL szervezői kiposztolták, hogy őszinte sajnálatuk mellett ők ártatlanok, mert kétséget kizáróan a WB bérbeadói tehetnek mindenről. Nyilván őket vezérelte a bérleti díj mellett a tahómohó vezérelv, hogy egy adott területre a lehető legtöbb jegyvásárló-büfében fogyasztó közönséget zsúfolják össze a maximalizált haszon reményében.

A WB vezetései is leszögezte: ők is ártatlanok, a rendezvényszervezéshez szükséges engedély nemléte a véletlenek sajnálatos összjátéka. Minden felelősség az NNL-t terheli, ők "csak" kiadtak és biztosítottak egy a rendezvényre alkalmatlan épületet, nyilván nem a bevétel reményében.

Az önkormányzat is mossa kezeit, tessenek tudomásul venni, hogy a rendelet szar, és az IJ esete áll fent. Meg különben is, egy hónapja már megbüntették a WB-t, legyen elég ennyi, a hatóság bizonyította mennyire foglalkozik a kerület szórakozóhelyeivel.

De a blogszféra sem különb ezektől semmivel. Legalábbis nem sokkal. A megjelent vélemények némelyike alatt néhányan igyekeztek politikai ügyet csinálni ebből is. Én már azt vártam mikor lesz a tragédiáért felelős Orbán Viktor személyesen, de legalább Gyurcsány Ferenc félig. Legalább ilyenkor lehetnénk/lehetnétek képesek félretenni a mindig egy srófra járó ideológiát, és az eset súlyának kijáró empátiát és kegyeletet tanúsítani.

Mert elgondolkodni való éppen akadna. Azoknak (mint nekem) főleg, akiknek hasonló korú gyerekeik vannak. Mert bizony bele kell gondolni, hogy a példa alapján milyen helyekre járnak szórakozni a gyerekeink, milyen emberek igyekeznek a látható minőségben kiszolgálni a szórakozás iránti igényeiket. Nekünk kell megtanítani őket arra, hogy képesek legyenek felmérni a megváltozott viszonyokat. Ahogy megtanítjuk őket járni, beszélni, közösségbe illeszkedni, alapvető társadalmi normákat követni, úgy kell megtanítanunk őket arra is, hogyan kezeljék a váratlan helyzeteket, hogyan igyekezzenek viselkedni tömegrendezvények alkalmával. Fel kell(ene) tudniuk ismerni mikor van az a pont, amikor jobb választás a tipli, mint a kockázat.

A konkrét eset baleset, ami bármikor bármelyik tömegrendezvényen megtörténhetett volna. A felelősei abban sárosak, hogy a kockázat minimalizálásáért sem tettek meg szinte semmit. Ötük felelősségét már vizsgálja a rendőrség, remélem tanulságos lesz a büntetésük minden hasonló rendezvényszervező számára.

Bojkottra magyar! - szólít fel a polgárinfo.hu.

"Határozottan elítéljük azt a 13 külföldi - osztrák, német, holland és francia - céget, melyek az Európai Unió brüsszeli központjához fordultak azzal, hogy diszkriminatívnak tartják a „különadó” megfizetését. Ezek a multinacionális energetikai-, szolgáltató- és biztosító cégek éveken keresztül privilegizált helyzetben voltak, és óriási extraprofitot vittek ki hazánkból, amely után nem, vagy csak csökkentett mértékben fizettek adót. Most viszont – a magyar vállalkozásoktól eltérően - nem akarják kivenni a részüket a globális válság elviselhetetlenné nőtt lokális terheiből, a hozzájuk hasonló cégek által okozott válság következményeit teljes mértékben a magyar emberekre akarják hárítani. De ebből elég volt!

Ezúton országos bojkott-felhívással fordulunk a tudatos magyar vásárlókhoz. Kérjük, hogy amennyiben lehetőségük van rá, a magyar érdekekkel ellenkező magatartásuk miatt bojkottálják a 13 multi-céget, de közülük legalább egyet zárjanak ki eddigi üzleti partnereik sorából, vagy csökkentsék a minimálisra a vele való kapcsolatot. Ne vásároljanak tőlük, ne vegyék igénybe szolgáltatásaikat, ne tartsák náluk pénzüket, amíg Brüsszelbe és a nyugati médiához szaladnak saját anyagi érdekeik védelméért."

A felszólításhoz mellékelik a latrok listáját, nehogy eltévedjünk, és a teszkót büntessük nemvásárlással a Spar helyett.

Szolgáltató szektor: Baumax, Spar, Rewe Csoport, Deutsche Telekom AG;
Bank-szektor: Allianz Csoport, Aegon Group, Axa Biztosító, Ing Bank.
Energia-szektor:OMW, E-ON AG, RWE AG, EnBW Energie, Cez Csoport.

Megnéztem a petíció kezdeményező aláíróit, és felszaladt szemöldököm Pozsgay Imre neve láttán. Egyrészt mi ez a szerénység, hogy Pozsgayt egyszerű egyetemi tanárként jelölik meg, mikor az államminiszter, a Hazafias Népfront főtitkára, az MSZP alapítója, 1989 köztársasági elnök jelölte titulusok közül bármelyik passzentosabb volna a pártállami múlt őskövületére? Másrészt nem lepődtem meg, hiszen na kiknek a vezérelve volt az antikapitalista szellem, a tőke uralmának megdöntése a munka felett? Úgy van, ha kitaláltad ötös, ha nem, akkor nem segítek.
Lényeg, hogy Pozsgay most olyat támogat, amiben sok évtizedes rutinja van.

Nem bonyolódok most be hosszú fejtegetésbe arról, hogy milyen hatásokkal járna, ha ezek a cégek egyik napról a másikra megunnák a velük piszkálódást, és holnapra összecsomagolva vonulnának az államhatár felé hosszú tömött sorban. Gondolom a petíciót aláírók megfontolt emberek, és fel tudnak mutatni magyar bankokat, energetikai, távközlési, kereskedelmi cégeket tömegével, akik pótolni tudják a bojkottáltakat, és az utcára kerülő munkavállalók ezreit is el tudnák helyezni valahol. A kivonuló tőkét meg majdcsak összedobják a lelkes magyarok.

Nézzük inkább, hogy ki mindenki támogatja aláírásával a petíciót: (katt és nagyobb lesz)Kun Béla, Rákosi Mátyás és hatodik Lenin jelenléte nyilván azt jelképezi, hogy a pokol kapujából feltekintve örvendeznek az utódok találékonysága miatt. Gyurcsány Ferenc felbukkanását nem tudom mire vélni, de szebb jövőt kíván, ez pedig népszerű jelszó errefelé.

Megnyugtató, hogy a határon túliak is képviselik magukat a listán szép számmal, Kolozsvártól Egyesült Királyságon keresztül Új Zélandig.Ami nem világos, hogy a gyakorlatban hogy is fog kinézni a ti bojkottotok? Petri Valéria Coulchesterben felkerekedik, megkeresi a hozzá legközelebb eső Spar boltot, és egy alkoholos filccel ráírja az akciós tejföl műanyag tetejére: fizessetek válságadót Magyarországon bammeg, demááár'! Csak, hogy tudják magukat hová tenni, és biztosan eljusson a bojkott üzenete a Spar angliai csoportjához is?

De ne rugaszkodjunk ilyen messzire, mikor van itthon is megválaszolatlan kérdés éppen elég. Nem elég az aláírásokat gyűjteni, illik válaszolni is a potenciális bojkottálók abszolút jogos kérdéseire:Miskovicz úr kérdései nagyon is helyénvalóak. Mert bár a hév és lelkesedés szép dolog, viszont a megélhetéshez, a hétköznapok túléléséhez édeskevés. Ezért érdeklődve várjuk az alternatívákat kedves bojkottra buzdítók. Mert az nem létezik, hogy ekkora koponyák fejében csak a tiltakozáshoz elegendő zavaros víz legyen.

 

Orbán Viktor reformterveit böngészve  elmondhatjuk, talán történik végre érdemi dolog a gazdasággal. Feltéve, ha nem egy hangulatcsillapító médiageget szemlélünk éppen. A költségvetésünk kiadási oldalának megfaragása elkerülhetetlen, éppen ideje volt ezt felismernie a kormánynak.

Az idei költségvetés nem aratott osztatlan sikert a pénzpiacon. A manyup pénzek kozmetikázták rövidtávon a számokat, de a közép és hosszútávú kilátásainkért viszont kaptunk akkora tockost, hogy Matolcsy orrából a járdára emigrált a vezérfika. A kényszerhelyzet pedig végre racionális gondolkodást, vagy egy újabb 29 pontos ötletbörzét szül, mint tavasszal. Majd kiderül. Az igazi kérdés viszont az, vajon tényleg megérte-e a kormánynak ezt a cirkuszt az elkerülhetetlen?

Évekig hallgattuk, hogy megválasztásuk esetén készen áll a Nagy Terv. Az, ami az ország minden baját megoldja egy szemhunyás alatt, ami olyan nagyszerű, hogy nem kell rojtosra karmolni miatta a fotelkarfát izgalmunkban, csak hátra kell kényelmesen dőlni, és mire a szocik Nagy Kitakarodását végignézzük, a csoda is nagyjából készen lesz.

Ehhez képest annyi volt a Terv, hogy elmentek Brüsszelbe hiánycélnövelésért kuncsorogni.

Mikor ez nem jött be, szabadságharc címén elzavartuk az IMF-et, szétszaggattuk az alattunk lévő védőhálót kétkézzel, ott állt a nagy büdös semmi közepén Kedves Vezetőnk, és a képes felén foszlásnak indult a nadrág. Pénz elvenni pedig csak onnan lehet, ahol felhalmozva van: a bankoktól, multiktól, és igen, az emberektől, vagyis tőlünk. A manyup államosítással elvették a pénztártagok megtakarítását, a bankadóval közvetve növelték a pénzügyi tranzakcióink díját, a telekom adóval pedig a mobilszolgáltatásokét. Hasonlítsátok csak össze, mennyiért mérték mondjuk a mobilnetet év közepén, és mennyiért mérik most. Vagyis a Fidesz kommunikációja, miszerint nem mi fogjuk megfizetni ezeket megdőlt már akkor.

Most végre azzal igyekeznek foglalkozni, amivel áprilisban-májusban kellett volna. Igaz, 1100 milliárdot kivenni a gyógyszerkasszákból, a nyugdíjak felülvizsgálatából nem lehet anélkül, hogy érvényes legyen a ne az emberek fizessék meg, és az ez nem megszorítás. Vagyis Orbán Viktor nyugodtan összetépheti a gazdasági szabadságharcos beszédét, mert ezekkel az egyébként indokolt intézkedésekkel pont azt írja fölül. Tegyük hozzá: szerencsére. Most kénytelen folytatni a Bajnai kormány által megkezdett kiadási oldali korrekciót, a gazdaságélénkítés érdekében az Új Magyarország programot, még, ha át is nevezték Új Széchenyi tervnek.

"egyszer minden harcot meg kell vívni".- mondja Orbán, mi pedig játsszunk el a gondolattal mi lett volna, ha erre a felismerésre áprilisban ébred rá.

- Nem veszünk össze a Világbankkal, se az Unióval.
- Szükségtelen lett volna az összes válságadó, nem ment volna el a befektetési kedv.
- Megmaradt volna a hárompilléres nyugdíjrendszer.
- Ennek hozományaként nem lett volna szükség az Alkotmánybíróság piszkálására sem.
- Lehetett volna egy családi és progresszív adózást ötvöző adórendszerünk, és most nem az egyébként is módos rétegtől várnánk hiába, hogy többet fogyasszon, mint amit eddig megszokott.
- Megúszható lett volna néhány tüntetés, nagyságrenddel lehetne jobb a közhangulat.
- Kisebb arc és táborvesztéssel úszta volna meg a Fidesz, a kormány, és személyesen Orbán Viktor is.

Eddig az átalakítások elmaradásáért duzzogók távolodtak el a kormánytól, most pedig azok fognak, akik a bőrükön érzik majd a reformokat, mondjuk a gyógyszertárban a kasszánál.

Megérte ez a vargabetű, Uraim?

Schmitt Pál ma igazolta emberi nagyságát a szememben. Eddig egy szimpla bohócnak, mechanikus aláírógépnek tartottam, de ma ez megváltozott. A hűség szinonimája, a rugalmasság mértékegysége lett ő ma, emlékezzünk a pillanatra méltó áhítattal.

Amíg itthon civilek, Ausztriában újságíró szervezetek tüntettek a médiatörvény ellen, addig SkiccPali úgy mondott Európának iránymutató beszédet, hogy közben nem szűnt meg a nyelve közvetlenül érintkezni Kedves Vezetőnk nemesebbik felével. Csodálatra méltó teljesítmény, bravúr, amit mindííííg, minden körülmények között, csak a legmagasabb szinteken fog értékelni a méltán hálás utókor.

Ilyen nagyszerűségek hagyták el a száját:

„újrafogalmaztuk a közszolgálatiság fogalmát, amit ajánlok mindenki figyelmébe”

Nos, talán nem kell ezt annyira ajánlgatni, kedves Pál, mert nem tudom melyik mozit sikerült nézni az utóbbi hetekben, de amit nekünk vetítenek, abban a szükségesnél is több figyelem kíséri, amint a magyar kormány újrafogalmazza a közszolgálatiságot.

"tiszteletben tartják a sajtó szabadságát, de ha tetszik, ha nem, az emberi méltóság előbbre való”.

Egy államfőnek talán illene tisztában lenni országának hatályos törvényeivel, pláne akkor, amikor a legvitatottabbat védelmezi bőszen: a 36/1994. (VI. 24.) AB határozat kellő alapossággal rendelkezik az emberi méltóság védelméről, kijelöli pontosan mit kell eltűrnie egy közszereplőnek, és honnantól van helye jogorvoslatnak. Ezek szerint SkiccPálnak nem csak az írás, hanem az olvasás sem erőssége. De az legszebb, az igazi gyöngyszem még hátravan:

"engedjék meg, hogy annak a meggyőződésemnek adjak hangot, hogy minden más (uniós) országban is rendet kell csinálni a médiában is, ha tetszik, ha nem.

Vagyis kritizálás helyett minden európai ország kövesse a példánkat. Pofa sutba, kritika fogalmazás helyett tessék törvényt alkotni magyar módra! Legyen végre rend az egész kontinensen, de ha a világ is követni akarja a példánkat az ellen sem fogunk tiltakozni.

Mondanám, hogy ez már-már alekoszi lojalitás, de ez az élet, és nem holmi vályogvilla, ahol Olivér a király. Itt SkiccPali az iránytű, az önkéntes iránymutató Osztyapenkó, aki az elágazásnál mutatja a helyes utat Európa eltévelyedett kormányainak és médiabárányainak.

"Lejárt a kegyelmi időszak" - mondta hétfőn Éger István, az Orvosi Kamara elnöke, és feltűrt ingujjban izmozott egy szelídet a kormánnyal. Szerintem akkor még ő maga sem gondolta, hogy az izmozástól keletkezett fáradt hónaljszag annyira fogja csípni a kormány szemét, hogy nem számukra, hanem Éger számára járt le az emlegetett időszak.

Nehéz lehet feldolgozni egy kéretlen szekértolónak a mellőzöttséget. Pláne, ha éveken keresztül bizonyítja töretlen lojalitását, és mindent megtesz szimpatizáltja törekvéseinek sikeréért. Éger István szimpátiája mindenki számára világos lett 2006 szeptemberében, mikor a kamara vezetőjeként megüzente a Gyurcsány kormánynak: ott tartunk be, ahol tudunk. Éger nem az üres szavak embere, a szociális népszavazás körül is megtette amit tudott. Az orvosi kamara elnökeként megnyilvánulásaival tevékenyen hozzájárult, hogy az egészségügy elessen a vizitdíjak és napidíjak bevételétől. Akkoriban akkora arccal bírt, hogy külön helyrajzi számot kellett kérnie hozzá. Plusz bónusz volt a rajta lévő bőr vastagsága, amivel a népszavazás után a kormány elé járult, és követelte az elveszett bevételek kipótlását.

Joggal várta hát a hálát, ami bizony késni látszott. A kormány megalakulása óta gesztus értékű változtatásokon kívül mást nem csinált az egészségüggyel, ráadásul Éger neve mellett elfelejtett megjelenni legalább egy szépen csengő államtitkári titulus. Az lehet, hogy a szamárköhögést kézrátéttellel gyógyítja, de, hogy Kedves Vezetőnk önkéntes nyelvpropellerekhez fűződő viszonyát rosszul mérte föl, az biztos.

Minden hasonló habitussal bíró ember életében eljön a pillanat, mikor lojalitásánál már csak a türelmetlensége és a mohósága nagyobb. Éger is így járt, és mindjárt pórul is. A kegyelmi idő emlegetése nem jó ómen, Viktor az utóbbi hónapokban deklarálta elégszer: erős fiú egy, csak egy van ezen a vidéken. Pedig intő jel volt bőven, csak Éger vak volt meglátni őket. A Szócska Miklóssal folytatott egyeztetéseken már látszott, nem viccelnek és komolyan gondolják, hogy az Orvosi Kamaránál is bérplafon lesz, ami jelenlegi állás szerint bruttó 750 ezer forintot tesz ki. Égernek felakadt a szeme a hálátlanság láttán, hiszen már 2003-ban 800 ezer felett volt a bruttója! A mérgelődés közben fellépő agyi oxigénhiány lehetett az oka, hogy nem esett le neki: pont azt játsszák vele is, amit a jegybank elnök Simorral is próbáltak. Éppen csak annyi a különbség, hogy vele szemben eljárni, a díjazását csökkenteni lehetősége van a kormánynak.

Ráharapott a témára és küzdött vele rendületlenül, mint fogatlan apóka a szalonnabőrrel. -Kétmillió! - neki annyi kéne, kétmillió! - hajtogatta, mintha megakadt volna benne a Rákay Kálmán lemez, és ezzel fűrészelte is maga alatt a kivághatatlannak vélt hűségfát kétkézzel.
Elképzelem a kaján farkas vigyort az erre kijelöltek arcán: kell ennél jobb alkalom, hogy feltegyék újra a 2005 óta ombudsman-i felszólítás ellenére megválaszolatlan kérdést: te most akkor mennyit is keresel tulajdonképpen?

A kérdés mindenképpen jogos, ám cseppet sem baráti. Erre már Éger is rájött, mikor hírét vette, hogy a témát feszegetni az ügyészség fogja. Ide kevés lesz a csend, és a hááátőőőőőő-vel kísért fejvakarás. Ráadásul a vezetési gyakorlatával szerzett számtalan ellensége miatt a kamarából is kifelé áll a rúdja. Így múlik el egy világ dicsősége, és Éger így találta magát két erősen markolt szék között a fingófán.

 

A kormányváltás óta számtalanszor merült fel a kérdés: mire jó ez az ellenzék? Az egyik szájából kiénekelték a sajtot, a másik morális válságával és rovott múltjának maradékával birkózik, a harmadik meg most keresi merre is van előre, meg egyáltalán hol van itt a bejárat. De ne feledkezzünk meg a négyek bandájáról sem, akik a nem jók sehova frakciót alkotják "függetlenek" néven. Ők lennének a demokratikus úton megválasztott magyar kormány ugyanilyen demokratikusan megválasztott ellenzéke.

Ezt sulykoljuk, mert az elmúlt napok történései azt mutatják nem világos, és hajlamosak megfeledkezni róla. Szerintem kezdjük az alapokkal, az a biztos: mi, Magyarország szavazni hajlandó állampolgárainak azon csoportja, akik rátok szavaztuk ezt azért tettük, hogy minket képviseljetek jelenlétetekkel a parlamentben. Akkor is, ha a kormánypárt a kétharmados többségével magasról tesz minden javaslatotokra, ha úgy érzitek szélmalomharcot vívtok, ha a pokolba kívánjátok a nagyüzemi törvénygyártást hajnalban, ha Kolompár Orbán és Farkas Flórián szerelemgyerekei potyognak az égből. Ugyanis ti meg mi erre szerződtünk egymással a Nagy Áprilisi Fülkeforradalom alkalmával.

Ezért a vernyákolást, hogy háde én mostan nem akarok alkotmányozni, mer' unjuk a szánk rojtosra pofázását feleslegesen, meg egyébként is milyen'má Pozsgayval leülni egy asztalhoz megértem, csak nem érdekel. Mi arra hatalmaztunk fel titeket, hogy legyetek ott, vegyetek részt. Egyetérteni, hozzájárulni elfogadhatatlan pontokhoz továbbra sem kell. Lehet verni az asztalt, lehet kiabálni naponta, hogy mi miért nem felel meg, lehet bírálni a kormányt bármiért, de egyet nem lehet: semmibe venni a felhatalmazást, amit tőlünk kaptatok, és amiért ott ültök négy évig, ahol. Ezért kapjátok a fizetést és juttatásokat, és bizony a pártfinanszírozási pénzeket is. Igenis elvárjuk, hogy ha már az ellensúlyok és fékek rendszere elmúlt, legalább választott képviselőink tartsák szemmel a kormány tevékenységét, és bizony első kézből tájékoztassanak, hogy ne kizárólag a Központi Hírgyár hurráoptimista, előrágott híreire legyünk utalva.

Nyugodtan kapja el valaki Gyurcsány Ferike lufijának madzagját is, és rángassa vissza földközelbe. Nem azt kell megmutatni a magyar választópolgároknak, Európának és a világnak, hogy milyen faszául tudtok kimaradni bármiből, hanem azt, hogy igenis tudtok felelős, megválasztott ellenzékként viselkedni. Aztán, ha mégis olyan alkotmány kerekedik a dologból amire számítani lehet, akkor nem kell a neveteket adni hozzá, el kell tőle határolódni minden módon. De vidám fiúk módjára a köldökötöket bámulni, és kényelmesen hátradőlve végignézni a kormány alkotmányfirkáját próbálkozás nélkül talán mégsem kéne. A fentiek vonatkoznak a számkivetettek frakciójára is. A világ, de Európa különösen rajtunk és a médiatörvényünkön röhög, ti meg bojkottáljátok a januári rendkívüli ülést?

Mi a probléma? Nem fűtik a parlamentet ilyenkor és hideg a pad, vagy volt az a számszerűsített meggyőző erő, amiért nem fontos ezt a problémát újra bevinni a házba? Jusson eszetekbe nektek is, hogy négyből hárman pártlistáról jutottatok be, amire ellenzéket látni akarók szavaztak. Ennek megfelelően emeljétek meg ügyesen a valagatokat, és a kapott mandátumotoknak megfelelően járjatok le.

Aki nem bírja gyomorral, idegrendszerrel a méltánytalanságot, azt megértem. De akkor jogos elvárás tőlünk, hogy fogja a mandátumát, egy elegáns mozdulattal dobja vissza az asztalra, és köszönjön el. Mert mi, akikre az egyharmadnyi képviselet jutott erre a ciklusra, arra a kevésre igényt tartunk. Klasszikus idézve: mindíííííg, minden esetben * minden körülmények között!
 

Németh Zsolt külügyi államtitkár lett a vezéráldozata a médiatörvénynek. Sajnálni maximum azért tudom, mert elképzeltem ahogy ukázba kapta: na, kapd elő szépen kedves Zsolt, és veregesd vele a lassan mindenhol burjánzó médiacsalánt! Szép nyugodtan, kaszáló mozdulatokkal haladj akkor is, ha már csíp és dagad, majd együtt sajnálunk érte jól. Németh Zsolt pedig megtette amit megkívánt tőle a haza. Meg a párt.

Az uniós elnökség honlapján reflektált a kormányt ért támadásokra, igazi haladó webkettes módon, kommentelhető blogposzt formájában. Ez igazán dicséretes, tényleg. Azon túl, hogy önként jelentkezik a pofonért azt a látszatot is kelti, hogy a kormány ha furcsán is, de szóba elegyedne a véleményezőkkel, akár hivatalos honlapon. Ez a kezdeményezés ötös akkor is, ha szerintem leginkább az európai kritikusoknak szóló mutatványszám: ni, nálunk aztán minden fasza, minden szabad, de leginkább a vélemény. A kommentelők elmondhatják amit akarnak, leszedhetik a keresztvizet - amit mellesleg meg is tesznek - és nem megy értük Acsarkapitány milliós csekkeket lobogtatva.

"Mindenekelőtt szögezzük le: mind idehaza, mind külföldön mindenkinek jogában áll kritizálni egy magyar törvényt." - mondja Németh Zsolt felütésként, én pedig egyetértek vele. Jogomban áll kritizálni a médiatörvényt, meg is tettem elégszer. Az, hogy ez teszik-e vagy sem, lófaszt sem érdekel. Ez viszont nem jelenti, hogy magyar EU elnökség sikerének ellendrukkere lennék. Sőt, másokkal egyetemben kértem, hogy a magyar kormány ne tegye ki magát ennek a vesszőfutásnak, és dobassa vissza Skiccpalival legalább a parlamentnek megfontolásra a médiatörvényt. De szelektív a látás és a hallás, csak a kritika hangja jut el a kormányig, az adott helyzetben ésszerű javaslat nem. Úgyhogy nem kell ez az álszenteskedő huszonhárommillió romános duma, kedves Németh Zsolt.

Ha kemény tökű faszagyerekek akartatok lenni, akkor legyetek azok. De viseljétek méltósággal, mert kizárólag magatoknak köszönhetitek, hogy úgy lángoltok a szégyentől, akár az ágyban szundikáló Géza bácsi a nejlonpizsamára hullott Kossuth dekktől. Felesleges legyártani a Világméretű Baloldali Összeesküvés Elméletet, mert nem ők járatnak le titeket, hanem ti magatokat. Több, mint elégszer.

Nem mellesleg azt is gondolom, hogy egy diplomata/államtitkár/felelős vezető nem röhögteti ki magát feltételezésekkel. Pláne akkor nem, ha a magyar kormány hivatalos álláspontja szerint a médiatörvényt érő kritikák is azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kormány élni fog a maga által magának megteremtett jogi környezettel és szankciókkal, pedig dehogy. Erre riposztozni azzal, hogy a külügyi államtitkárunk milyen feltételezésektől nem tud szabadulni kötelesség szerűen több, mint röhejes. Látni vélem, hogy a gödöllői kastély bejáratánál összehúzott szemöldökkel méricskéli az érkezőket, hogy ki tagja a magyar kormány elleni összeesküvésnek és ki nem, ki olvasta a médiaörvény szűkített, oppardon, bővített kiadását, és ki nem.A megoldás kulcsa a kezetekben van. Vonjátok vissza a médiatörvényt ami több sebből vérzik, mint a szétkent szúnyog a nappali falán. Valódi bátorság nem a hülyeségünk melletti bármi áron kitartáshoz kell, hanem a tévedésünk beismeréséhet. Ha igazán tökösnek akartok látszani, akkor simán meg lehet lépni ezt is. Felesleges Martonyival naponta elmondatni, hogy változtatunk majd mindjárt, amint valaki konkrétan megmondja mi a baj. Ugyanis megtették ezt már elegen, elégszer, pontokba szedve, szájbarágva. Aki még ezekből sem érti, az hülye. De ti állítólag szakértők vagytok, ugye? Ebben az esetben még az is előfordulhatna, hogy egyik kormánytagnak sem kéne magyarázkondia a jövőben, hogy mit is kúrtatok el egészen pontosan.


 

"Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék"

(Hofi)

Nyolc hónap kellett a kormány gazdasági reformjának kiteljesedéséhez. Nyolc eredménytelen csontvázazással, brüsszeli pofonokkal teli hónap alatt sikerült ami még senkinek. Nem, nem a felcsúti kolbászból font kerítés, nem a belengetett azonnali és nagyarányú, sem az Orbán Viktor személyének hatására Hegyeshalom irányából bekopogó kánaán.

Befeszegetni magunkat a béka segge alá, az sikerült.

Májusban még Európa bezzegországa voltunk, akikről példát vehettek mondjuk a görögök válságkezelésből. Akkor is velünk volt tele a nemzetközi sajtó, csak a hangvétel volt más:

Le Monde:
"Magyarország mutatta meg a recesszióból kivezető utat."

Paribas:
"Várhatóan Magyarországon lesz a leggyorsabb az ipari növekedés a régióban."

BoA Merrill Lynch:
"Magyarországon lesz a leggyorsabb a gazdasági növekedés a térségben. Az ország a költségvetési kiigazítás terén jelenleg világelsőnek számít."

Standard & Poor’s:
"Negatívról stabilra javította Magyarországra érvényben tartott közepes befektetői, BBB– szuverén adóskockázati besorolásának kilátását, a kitartó konszolidációs erőfeszítések eredményeivel indokolva a lépést. A cég ezzel levette a napirendről Magyarország leminősítését."

Na ehhez képest focizunk most egy gazdasági ligában a legkockázatosabb adósokkal. Az Orbán kormány a számokra nem érzékeny Matolcsyval az élen úgy kergeti az illúziót, mint Móricka a lepkefingot langyos nyári délutánon. Az ország Gyurkája a kötelező leckefelmondáson kívül sokkal nem járult hozzá a gazdaság előrelendítéséhez. A kijelölt vezérfonál adott, attól eltérni a józan ész nevében sem lehet. Ezzel a teljesítménnyel sikerült megverekedni az Unió pénzügyminisztereinek utolsó helyéért az ír kollégával, és kétes győzelem, hogy nehéz küzdelemben mégsem sikerült a trófeát elhódítani.

Pártunk és kormányunk talán, ha az orráig lát, bár az egyszeri jelentős bevételre (és az ezzel kapcsolatos füllentés cunamira) alapuló költségvetést látva erről sem vagyok meggyőződve. Orbán Viktor példálózni is a Bajnai kormány erényeivel szokott nemzetközi plénum előtt, az igazhitűek vakítása elmúlnyócévvel, csontvázakkal csak itthon divat. Viszont az államadósságunkat finanszírozó pénzembereket ez sokkal kevésbé érdekli, mint a pénzügyi szervezetek minősítése. Őket az érdekli, hogy a magyar kormány extra adóit hogyan értékelik az érintettek (rosszul) , mit olvasnak ki közép és hosszútávon a költségvetésből a minősítők, és ennek alapján éreznek vagy nem éreznek kedvet az állampapírjaink felvásárlásához. Aztán, ha egy vállvonással keresnek más, befektetésre alkalmasabb országot, akkor pont oda jutunk, mint 2008 őszén. Akkor Gyurcsánynak kell szaladni hamar a nagytestvérhez, mondván az állampapír piac megdöglött, adjatok korpát a kalácshoz.

Mondjátok: tényleg ki kell ezt várni?

Ha igen, akkor honnan húztok elő egy Bajnait? Aki képes lesz megint megálljt parancsolni a lejtőn száguldásnak, képes lesz stabilizálni a gazdaságot, képes ezer milliárddal csökkenteni a költségvetés kiadási oldalát, és visszaállítani az ország hitelességét nemzetközi szinten? Ha van ilyen ember a stelázsin tarcsiban, szerintem kapjátok elő gyorsan. Ha nincs csak ez a közösségből kiszerződtető zseni, akkor egy lejtőn lefelé száguldó csoffadt verdában ülünk mind, és ha a cipő lekopik a lábunkról sem biztos, hogy meg tudjuk állítani.

Azért az érdekelne, hogy gazdasági remeklésünket látva mit gondolnak most az EU prominensei arról, hogy mi akarjuk megmenteni az euró zónát a következő hat hónapban? Vajon hangosan röhögnek, vagy csöndben sírnak egy eldugott sarokban?