"Lejárt a kegyelmi időszak" - mondta hétfőn Éger István, az Orvosi Kamara elnöke, és feltűrt ingujjban izmozott egy szelídet a kormánnyal. Szerintem akkor még ő maga sem gondolta, hogy az izmozástól keletkezett fáradt hónaljszag annyira fogja csípni a kormány szemét, hogy nem számukra, hanem Éger számára járt le az emlegetett időszak.

Nehéz lehet feldolgozni egy kéretlen szekértolónak a mellőzöttséget. Pláne, ha éveken keresztül bizonyítja töretlen lojalitását, és mindent megtesz szimpatizáltja törekvéseinek sikeréért. Éger István szimpátiája mindenki számára világos lett 2006 szeptemberében, mikor a kamara vezetőjeként megüzente a Gyurcsány kormánynak: ott tartunk be, ahol tudunk. Éger nem az üres szavak embere, a szociális népszavazás körül is megtette amit tudott. Az orvosi kamara elnökeként megnyilvánulásaival tevékenyen hozzájárult, hogy az egészségügy elessen a vizitdíjak és napidíjak bevételétől. Akkoriban akkora arccal bírt, hogy külön helyrajzi számot kellett kérnie hozzá. Plusz bónusz volt a rajta lévő bőr vastagsága, amivel a népszavazás után a kormány elé járult, és követelte az elveszett bevételek kipótlását.

Joggal várta hát a hálát, ami bizony késni látszott. A kormány megalakulása óta gesztus értékű változtatásokon kívül mást nem csinált az egészségüggyel, ráadásul Éger neve mellett elfelejtett megjelenni legalább egy szépen csengő államtitkári titulus. Az lehet, hogy a szamárköhögést kézrátéttellel gyógyítja, de, hogy Kedves Vezetőnk önkéntes nyelvpropellerekhez fűződő viszonyát rosszul mérte föl, az biztos.

Minden hasonló habitussal bíró ember életében eljön a pillanat, mikor lojalitásánál már csak a türelmetlensége és a mohósága nagyobb. Éger is így járt, és mindjárt pórul is. A kegyelmi idő emlegetése nem jó ómen, Viktor az utóbbi hónapokban deklarálta elégszer: erős fiú egy, csak egy van ezen a vidéken. Pedig intő jel volt bőven, csak Éger vak volt meglátni őket. A Szócska Miklóssal folytatott egyeztetéseken már látszott, nem viccelnek és komolyan gondolják, hogy az Orvosi Kamaránál is bérplafon lesz, ami jelenlegi állás szerint bruttó 750 ezer forintot tesz ki. Égernek felakadt a szeme a hálátlanság láttán, hiszen már 2003-ban 800 ezer felett volt a bruttója! A mérgelődés közben fellépő agyi oxigénhiány lehetett az oka, hogy nem esett le neki: pont azt játsszák vele is, amit a jegybank elnök Simorral is próbáltak. Éppen csak annyi a különbség, hogy vele szemben eljárni, a díjazását csökkenteni lehetősége van a kormánynak.

Ráharapott a témára és küzdött vele rendületlenül, mint fogatlan apóka a szalonnabőrrel. -Kétmillió! - neki annyi kéne, kétmillió! - hajtogatta, mintha megakadt volna benne a Rákay Kálmán lemez, és ezzel fűrészelte is maga alatt a kivághatatlannak vélt hűségfát kétkézzel.
Elképzelem a kaján farkas vigyort az erre kijelöltek arcán: kell ennél jobb alkalom, hogy feltegyék újra a 2005 óta ombudsman-i felszólítás ellenére megválaszolatlan kérdést: te most akkor mennyit is keresel tulajdonképpen?

A kérdés mindenképpen jogos, ám cseppet sem baráti. Erre már Éger is rájött, mikor hírét vette, hogy a témát feszegetni az ügyészség fogja. Ide kevés lesz a csend, és a hááátőőőőőő-vel kísért fejvakarás. Ráadásul a vezetési gyakorlatával szerzett számtalan ellensége miatt a kamarából is kifelé áll a rúdja. Így múlik el egy világ dicsősége, és Éger így találta magát két erősen markolt szék között a fingófán.