Németh Zsolt külügyi államtitkár lett a vezéráldozata a médiatörvénynek. Sajnálni maximum azért tudom, mert elképzeltem ahogy ukázba kapta: na, kapd elő szépen kedves Zsolt, és veregesd vele a lassan mindenhol burjánzó médiacsalánt! Szép nyugodtan, kaszáló mozdulatokkal haladj akkor is, ha már csíp és dagad, majd együtt sajnálunk érte jól. Németh Zsolt pedig megtette amit megkívánt tőle a haza. Meg a párt.

Az uniós elnökség honlapján reflektált a kormányt ért támadásokra, igazi haladó webkettes módon, kommentelhető blogposzt formájában. Ez igazán dicséretes, tényleg. Azon túl, hogy önként jelentkezik a pofonért azt a látszatot is kelti, hogy a kormány ha furcsán is, de szóba elegyedne a véleményezőkkel, akár hivatalos honlapon. Ez a kezdeményezés ötös akkor is, ha szerintem leginkább az európai kritikusoknak szóló mutatványszám: ni, nálunk aztán minden fasza, minden szabad, de leginkább a vélemény. A kommentelők elmondhatják amit akarnak, leszedhetik a keresztvizet - amit mellesleg meg is tesznek - és nem megy értük Acsarkapitány milliós csekkeket lobogtatva.

"Mindenekelőtt szögezzük le: mind idehaza, mind külföldön mindenkinek jogában áll kritizálni egy magyar törvényt." - mondja Németh Zsolt felütésként, én pedig egyetértek vele. Jogomban áll kritizálni a médiatörvényt, meg is tettem elégszer. Az, hogy ez teszik-e vagy sem, lófaszt sem érdekel. Ez viszont nem jelenti, hogy magyar EU elnökség sikerének ellendrukkere lennék. Sőt, másokkal egyetemben kértem, hogy a magyar kormány ne tegye ki magát ennek a vesszőfutásnak, és dobassa vissza Skiccpalival legalább a parlamentnek megfontolásra a médiatörvényt. De szelektív a látás és a hallás, csak a kritika hangja jut el a kormányig, az adott helyzetben ésszerű javaslat nem. Úgyhogy nem kell ez az álszenteskedő huszonhárommillió romános duma, kedves Németh Zsolt.

Ha kemény tökű faszagyerekek akartatok lenni, akkor legyetek azok. De viseljétek méltósággal, mert kizárólag magatoknak köszönhetitek, hogy úgy lángoltok a szégyentől, akár az ágyban szundikáló Géza bácsi a nejlonpizsamára hullott Kossuth dekktől. Felesleges legyártani a Világméretű Baloldali Összeesküvés Elméletet, mert nem ők járatnak le titeket, hanem ti magatokat. Több, mint elégszer.

Nem mellesleg azt is gondolom, hogy egy diplomata/államtitkár/felelős vezető nem röhögteti ki magát feltételezésekkel. Pláne akkor nem, ha a magyar kormány hivatalos álláspontja szerint a médiatörvényt érő kritikák is azon a feltételezésen alapulnak, hogy a kormány élni fog a maga által magának megteremtett jogi környezettel és szankciókkal, pedig dehogy. Erre riposztozni azzal, hogy a külügyi államtitkárunk milyen feltételezésektől nem tud szabadulni kötelesség szerűen több, mint röhejes. Látni vélem, hogy a gödöllői kastély bejáratánál összehúzott szemöldökkel méricskéli az érkezőket, hogy ki tagja a magyar kormány elleni összeesküvésnek és ki nem, ki olvasta a médiaörvény szűkített, oppardon, bővített kiadását, és ki nem.A megoldás kulcsa a kezetekben van. Vonjátok vissza a médiatörvényt ami több sebből vérzik, mint a szétkent szúnyog a nappali falán. Valódi bátorság nem a hülyeségünk melletti bármi áron kitartáshoz kell, hanem a tévedésünk beismeréséhet. Ha igazán tökösnek akartok látszani, akkor simán meg lehet lépni ezt is. Felesleges Martonyival naponta elmondatni, hogy változtatunk majd mindjárt, amint valaki konkrétan megmondja mi a baj. Ugyanis megtették ezt már elegen, elégszer, pontokba szedve, szájbarágva. Aki még ezekből sem érti, az hülye. De ti állítólag szakértők vagytok, ugye? Ebben az esetben még az is előfordulhatna, hogy egyik kormánytagnak sem kéne magyarázkondia a jövőben, hogy mit is kúrtatok el egészen pontosan.