Megtörtént az elképzelhetetlen: szakított Zugló álompárja, a Zuglói Bevándorló Fideszesek Egységfrontjának két vezéralakja, a Sötét Lovag polgármester Papcsák Ferenc, és hű vazallusa fegyverhordozója, alpolgármestere, Kovács Balázs. Csak semmi nevetgélés, kedves Feleim, a helyzet drámaiságát leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mikor Molnár F. Árpád és Soós Titán József eljutott a Végleges És Drámai Szakításhoz. 
Pedig olyan szépen indult ez is. Két férfitenyér egymás markába csapott az önkormányzati választások után, és egységbe forrva megvívtak száz kemény csatát. Először leverték a helyi fideszesek lázadását Kovács személye ellen, búcsút intettek a vele együttműködni nem akaró - a választáson egyéni mandátumot nyert - Garaba Imrének, majd a még akkor kitartó választási lendület segítségével egyéni képviselőt csináltak Kovácsból az időközin. Ezzel beállt a rendszer, Papcsák adta a kottát, Kovács meg kíntornázott belőle.
Hol került szar a palacsintába? Ki tudja. Zugló az a kerület, ahol a hivatalos indoklás szerint soha semmi nem függ össze semmivel. A kötvénykibocsátás és eladósodás szabotálása sem függött össze ifj. Harrach Péter fideszes frakcióvezető lemondatásával, miért éppen Kovács alpolgármester lemondása függene össze mondjuk a Vagyonkezelő helyzetével, a kommunális adó elleni demonstrációval, a pécsiről fénymásolt zuglói költségvetéssel vagy éppen a Hermina rendelő megtartásáért szájaló zuglóiak hangoskodásával? Az egyetlen ami nyilvánvalóan összefügg, hogy a Papcsák harsonában megjelent cikket, (ezt itt, nagyításhoz katt)
néhány tucat zuglói választó élőszóban igazította tegnap helyre a testületi ülésen, miszerint: nem azt mondtuk polgármester úr, fatorlasz, hanem azt latorfasz, teccikéteni? Mert a Zugló vagyonával gazdálkodás maradt ahogy volt, de 20 millióért veszünk nyaralót Erdélyben, a közpénzköltéseket firtató kérdésekre érdemi válasz meg nem nagyon érkezik. Ezen kívül egyéb összefüggés nincs, Papcsák is összefüggéstelenül szajkózza Orbánnak hónapok óta, hogy oszlassad már fel a zuglói Fideszt, de máris, léciléccilécci. Ilyen alapon az is elképzelhető, hogy az import alpolgármesterről mostanra derült ki, az általános agymosás nála kudarcot vallott.
Legyen bárhogy, azért annak csak van jelzésértéke, ha az öribarik közül az egyik felrúgja az alpolgármesteri széket, és a következő pillanatban random ellenzékként viselkedve vitába keveredik a múlhatatlan libling alpolgármester kollégával, Rozgonyi Zoltánnal. Ezek után nem lennék Kovács Balázs mostanában. Ha Orbán fülébe jut, hogy felütötte fejét a nyílt belső ellenzék párton belül, annak jó vége nem lesz.
Hacsak előbb nyilvánosságra nem kerül, hogy alpolgármesterként egészen pontosan mihez nem adta a nevét...








A mostani találatot szintén az LMP neve mellé jegyezzük föl. Karácsony Gergely és Dorosz Dávid jegyzik a törvényjavaslatot és annak indoklását: (olvasható méretért katt) 
A képeket utólag a törvényszöveghez beszúrni nem lenne nagy művészet, és máris készen lenne a Nagy Fidesz Katalógus az emlékeknek. Esetleg, ha nem akarjátok ilyen kevéssel beérni akkor ugyanígy kiszínezhetnétek a közbeszerzések és földbérletek nyertes pályázatait is. Sőt, utóbbinál egyúttal a családfa és Fidesz szervezet kutatás és archiválás is elvégezhető az utókor számára. Ne tartson vissza ettől az sem, hogy a kötet 2014 második felében akár vádiratként is funkcionálhat. 
Indulhat a magyarázkodás és a hivatalos kommüniké gyártás, de jelzem felesleges. Én ugyanis ilyenkor inkább nézek be a témával foglalkozó regionális honlapok cikkei alá, mert valahogy Morcos Bajusz helyett inkább hiszek az egyszeri határon túlinak. Meg jobban is érdekel mit gondolnak ők, mint az, hogy a habonyárpi mit akar gyártani nekünk itthonra. Nos, csalódni ezúttal sem kellett. Pár kommentből kiderült, hogy Szász Jenő és Kövér Laca nem akart újratemetni senkit. Azt ugyanis nehéz hamvak nélkül akkor is, ha másodjára sikerült helyesen kitölteni azt a fránya nyomtatványt. A hamvak viszont Szász Jenő Agerpresnek adott interjúja szerint el se hagyták Budapestet. (az eredeti,
Azt a világot ahol azt mondok amit akarok. Ahol nem Aczél elvtárs ízlése szerint kell alakítani bármilyen kulturális műsort. Ahol nem kell számlával igazolni a Gárdonyiból hazafelé az igazoltató rendőröknek, hogy a nyakamban lévő "ricse kendő" valójában munkavédelmi ruházati boltban vásárolt munkavédelmi eszköz. Ahol az értelmiségi anyámat nem akarják beiskolázni 
“Nem akarok pesti politikust csinálni Jánosból, nem is állna jól neki” - mondta Orbán, és bejelentette: Lázár személyéért cserébe megépítik a Lázárhelyet Szeged központjával összekötő vasutat, elvégre van ennek a nemzetnek olcsón dolgozó Közgépe, és a szokott 2 milliárd/km igazán nem nagy ár egy ekkora formátumú politikusért, mint Lázár. 





Félreértés ne essék: az állampolgárság megadásával semmi bajom nincs. De továbbra is azt gondolom, szavaznia mindenkinek ott kell(ene), ahol életvitel szerűen él, és ahová adót fizet. Viszont kíváncsi vagyok a külhoni olvasóink véleményére: ti hogy látjátok ezt? Jártok ide elegen, kommentelni is szoktatok, írjátok le légyszi, nektek mi lenne jó/rossz, szükségesnek tartjátok-e a hazai ügyekbe belenyúlást szavazattal. Azzal tisztában vagyok, hogy például Dél-Amerikában szinte lehetetlen szavazni, és kéne valami megoldás a kint tartózkodóknak. Az is világos, hogy egy uniós tagállam útlevelével minden sokkal egyszerűbb, ha haza vagy Európába jöttök. De ezek köztünk sem kérdések, ezt többé kevésbé egyhangúan támogatja mindenki. A beleszólás lehetőségét és a módját fejtsétek ki, ha kérhetem. 











Ennek az ügynek fúrt a mélyére Ángyán tegnap Egerben, a Bükki Nemzeti Park igazgatóságán:






