Tisztújítás volt Aprajafalván. Jajgatörpöt ismét elnöknek választották, a falu bölcse Törpapa, Okoska, Dulifuli, Törpicúr, Lusti és Törperős pedig alelnökök lettek. A tisztújítás egyetlen meglepetése, hogy Törpojácát kivonták a közvetlen forgalomból. 

Nem tudom mennyire hatásos, ha egy pártvezér a pártja egyik konzervatívnak mondott tagját egy mesefigurával azonosítja. De azt mindenképpen cukinak találom, ha a: - nevezz meg egy bölcset! felszólításra Törpapa az első aki beugrik neki. Ezek után vártam valahol a tudósítás végén eldugva a kétsoros bejelentést, hogy a Jobbik párthimnuszává választotta és együtt énekelte a Kék a feje, arca csupa derű kezdetű slágert. Ha Vona Gábornak szándéka volt, hogy a hétvégén híreket olvasó közönség negyedórás röhögés közben a pártvezetés tagjait belehelyezze a mese karaktereibe, akkor jelentem bejött.

A nap egyéb asszociációkra is okot adott, legalábbis nekem. Jajgatörp egyetlenként indulása a pártelnökségért, és az aratott siker nekem Kádár János egykori, és Orbán Viktor jelenlegi pártbéli sikereit juttatja eszembe. A törésvonalak és repedések szabad szemmel is láthatóak a párton belül, mégsem akadt kihívója Vonának. Azt még valahol megértem, hogy a Jobbik igyekszik egységes párt képét mutatni kifelé, csak kérdés mennyire hiteles ez, mikor a párton belüli marakodástól, a kiszivárgott belső levelezés tartalmától hangos a sajtó.

A tisztújítás egyébként papírforma szerint zajlott, ha leszámítjuk, hogy Szegedi Csanád nem lett megint alelnök. A borsodi Törpojáca renoméját ezek szerint megtépázták az események, én már csak arra lennék kíváncsi, elnökségi döntés, vagy a tagság szavazat vonta-e vissza őt közvetlenül az élvonalból? Jajgatörp sikere után elnyomta a "a Jobbik képviselőcsoportja a legszorgalmasabb és legegyenesebb frakció az Országgyűlésben" című beszédet, és ami az egyenességet illeti akad itt egy aprócska probléma: a frakció alakulásakor a képviselők szent esküvéssel fogadták - állítólag - hogy visszahívhatóak lesznek amennyiben nem teljesítik a magukkal szemben támasztott szigorú követelményeket. Ehhez képest a kizárt Pősze Lajos le primitív bolsevikozta a többieket, Endrésik Zsolt pedig bár emlékszik az esküvésre, alkalmatlannak nyilvánította a pártvezetést, és ahogy Pőszének, neki sem volt esze ágában sem visszaadni a mandátumot.

Mondjátok, ha egymásnak egymásközt is hamisan esküdöztök, az már maga az egyenesség?

Mert innen nézve ahol ülök ez bizony csak a gerinc meghajlásának, a segg székre tolásának, és annak két kézzel való markolásának látszik. Két év alatt két eset világosan megmutatja, hogy a radikális képviselők sem különböznek semmiben a többiektől: a moslékosdézsa csábító szaga felülír bármilyen esküt, a kampányban lángoló szavakkal harsogott "becsületbeli ügy" nem létezik.

Ez pedig elég nagy tanulság a ciklusfelezőn.