Lipótra veled, Lipótra, Gyuri! - ezt hajtogatja Orbán Viktor kusza tekintetű szobatáltosának az ország gazdasági szakembergárdája oldaltól függetlenül egy ideje. Ez a mi Gyurink meg magára vette, és mivel az OPNI bezárt  ő addig keresett, kutatott, amíg nem talált egy Lipótot magának. Odaérve szétnézett, sok beteget nem látott de nem esett kétségbe: legalább ő lesz az első gazdasági miniszter szindrómás kezelt, kisebb lesz a konkurenciaharc. Tóth József Péter pék-polgármesteren rajta maradhatott a fehér köpeny, azért orvosnak nézte, és igazolni akarta menten, nem ok nélkül küldözgeti őt minden "a Lipótra".

"Nem csak a következő évekre, hanem a következő évtizedekre is konszolidáltuk a magyar államháztartást. Nagyarányú adócsökkentés jön a következő években, a jövedelmek adóját fogják nagyon nagy mértékben levinni. Nagyon közel állunk ahhoz, hogy jövőre egy, ma senki által nem elgondolt, és elképzelhető növekedési ütemet érjünk el. " - mondta Kusza Szem, hogy igazolja, ő valóban egy másik univerzum lakója. 

Nem csak én akadtam fenn ezen, a szomszéd várban TuRul kolléga sem érti milyen konszolidációról beszél a szerencsétlen, és hát ügye ez a rejtélyes növekedés is zavart okozott az erőben. Pedig nincs itt zavar, ez az egy világos lesz abban a pillanatban, ahogy elhagyjuk az ortodox tézist, miszerint a növekedés az fölfelé ívelést jelent. Unortodoxiában az egyetlen ami növekedik az a sebességünk, amivel a lejtőn száguldunk a gazdasági bányászbéka segge alá. És ahogy a dolgok mennek tényleg nagyon közel állunk ahhoz, ebben jövőre egy senki által nem álmodott (sebesség)növekedést érjünk el. 

A konszolidáció is egészen mást jelentett pl még a halálra nosztalgiázott Horthy korszakban is. A Bethlen kormány elbíbelődött vele vagy tíz évet amíg átálltunk a háborús (forradalmi, höhö) gazdaságpolitikáról a békés termelésre. Ehhez persze tőkére is szükség volt, úgyhogy - lepődj meg, nem Kádár volt az első aki a rohattnyugathoz ment végül pénzért - elment szépen az akkori IMF-hez, bekopogott, hogyaszongya: jó napot kívánok kedves Népszövetség, mi vagyunk az ágrólszakadt rokonok, adjatok egy kis pénzt. Azok meg adtak. 250 millió aranykoronát. Ebből futotta szerkezetváltásra, az új pénz bevezetésére (pengő), a közlekedés, az energiaszektor, a mezőgazdaság, a turizmus fejlesztésére. Szépen lassan talpra álltunk, de már akkor is az "idegen tőke" kellett hozzá. Mégse lettünk gyarmata senkinek. 

Bethlen gazdasági konszolidációja ha nem is nevezhető tökéletesnek, azért alapvető különbséget mutat Orbán nem létezőjével: kiszámíthatóságot hozott. Vele nem fordulhatott elő olyan, hogy a szava egy marék átizzadt szotyihéjat sem ért, hogy nem hisz annak a világon senki, mert a gazdasági élet szereplőivel kötött egyezségei nem érik meg az ötödik hónapfordulót.

Nagyarányú adócsökkentésről beszélni a héten, mikor három új adónemet szavaztak meg, maga a hasfalszaggató röhej. Lenne, ha volna kedve a dilettantizmuson röhögni még valakinek. Nem is értem, miért nem az ezotévén lép föl ezzel a műsorszámmal a kócos tekintetű Nemzeti Táltos. Ha ekkora látomások kínozzák akkor érdemes lenne megállapodni a csatornával: emelt díjas hívásokért csupa biztatót hallhatna tőle az erre még vevő közönség, egyúttal a haszon risztelésével kiélhetné magából a kényszeres adókivetési fóbiája egy részét is.  

Egy ilyen műsor maga lenne a nettó boldogság és igazságosság. Egyrészt a megelevenedett matolcsyzmust élőszóban hallani biztos boldogság lenne az ország egy részének, másrészt végre csak azok fizetnének egy adófajtát, akik a ciklusfelezőig elkövetett számtalan baklövés, töketlen tehetetlenkedés után még mindig beérik azzal, hogy jósok, látók, médiumok kezében legyen a gazdasági kormányzás.