Nem kell azon csodálkozni, ha a nagyon várt IMF tárgyalások előtt Orbán Viktort orvosi vizsgálatnak vetik alá. Igen, szerintem külön urológuscsoport érkezik majd a tárgyalásokra, akik lerántják Viktorunkról a pantallót, és a farpofái tájékán igyekeznek megkeresni a száját. Mert odafönt a víztorony ékeként a seggét hordja, ennek bizonyítékát adta tegnap. 

Tulajdonképpen röhöghetnénk is, ha lenne kedvünk gazdasági vezetőink inkompetens impotenciáját látva. De az embernek inkább sírni lenne kedve akkor, mikor kiderül, országának gazdasági vezetői mennyire nincsenek képben azokkal a vállalásokkal, amit aláírtak. A sárgacsekk-tranzakció adó a felvezetett formában halott ötlet volt a bejelentés pillanatában. A pénz kell-pénz kell(!!!) mantra közben egyszerűen kimaradt a számításból az Unió SEPA (egységes pénzforgalmi övezet) rendszere, ami:

- egységessé teszi a banki szolgáltatásokat az Unióban,

- pont a kisösszegű - pl számlabefizetés - pénzmozgásoknak teremt egységes piacot,

- 2014-re kötelező bevezetni minden tagállamnak. 

Ez a gyakorlatban annyit tesz, a magyar uniós állampolgár éppen annyiért utalhat mondjuk andorrai bankban vezetett számláról a közműszolgálatónak, mint az itthoni OTP-ből. Vagyis a lakossági pénzmozgásra adót kivetni lehet, de azt elkerülni annyit tesz, hogy a derék honpolgár felkeresi a hozzá legközelebb eső határon kívüli bankot, nyit egy számlát, és onnan intéz mindent tranzakcióadó mentesen. Mit tehet a lángoló tekintetű zseni, aki felnézve a színes fagolyó tologatásból - ha későn is - de ráébred, a háromlábú Széll 2.0 egyik láb hiányában úgy imbolyog, mint a vihar tépázta kertibudi ajtaja tavaszi zivatar idején? Mutatóujjával megkongatja a nyakán hordott töklé tartályt, és elismétli ami a léhangban visszhangzott: szopatjuk tovább a bankokat! 

Ezzel meg van oldva minden: amit nem tudunk bevasalni a kedveslakosságtól, azt ráterheljük a bankokra. Azokat úgyis divat utálni, Legkedvesebb Páholytárs meg szó nélkül asszisztál bármihez. Ezúttal is, ahogy mindig, éppen csak a takonypürére hulló nem éppen apró hajszálat nem veszik észre: ez a tett üzenetet hordoz, és nem csak a bankoknak, hanem mindenkinek aki ma Magyarországon vállalkozik vagy bármilyen okból pénzt kezel. Az üzenet pedig így hangzik: Magyarország kormányának és Orbán Viktornak nem szent az adott szó, se az aláírt szerződés. Ha érdeke úgy kívánja bármikor segget csinál a szájából.

Ezúttal öt hónapig se tartott ki egészen az egyezség, amit kormányunk a Bankszövetséggel kötött. December 15-én írták alá a devizaadósok megsegítéséről szóló megállapodást. Akkor született a paktum, hogy a bankok benyelik amit muszáj, cserébe az Orbán kormány nem baszogatja őket tovább semmivel, 2013-ban megfelezi, 2014-re az akkori EU szabály szerintire csökkenti a bankadót. Ma viszont Orbán Viktor aláírása annyit se ér, mint a fecni amire ráfirkantotta. Csúcsra jár a bizalom, el lehet képzelni ilyen körülmények mellett mennyire akarnak majd hinni nekünk akár Brüsszelben, akár az IMF-nél. Orbán megint mehet bokázni a bajorokhoz is - ha még beengedik - hogy aranyapáim forradalmi helyzet volt, egyszeri eset, véletlen, detélleg, és istenuccse titeket nem szívatnánk meg soha de soha, mert testvérként szeretünk benneteket. Egész addig, amíg Gyuri megint el nem néz valamit, mert akkor a vérszerződést is leszarjuk, és forradalmi különadóval fogjuk sarcolni az autó és alkatrészgyártást is.

Van nagyobb égés annál, ha egy miniszterelnök szava kiüresedik, és az aláírása ötven eurócentet* se ér?

* Knósszosz tudós kollégák szerint az értékmeghatározás rossz. Szerinte: a Tugrik váltópénzét (ha van) és annak a legkisebb egységét kell elosztani tízezerrel, és akkor kapod meg azt a korrekt számot, ami jellemzi a poloska állandó értékét.

Nos: a tugrik váltópénze a möngő, így a becsült érték = 0,0001 möngö