Drága honfitársaim helyenként hihetetlenek vagytok, basszátok meg!
Tekintsünk most el attól, hogy én is el tudok képzelni a tegnapi robbantásról számtalan konspirációs elméletet onnan, hogy Mindenórás Tábornok így akarja felpörgetni a közhangulatot, odáig, hogy maga Allah adta parancsba a no-go zóna kiépítését a Király - Teréz körút sarkára, ha már, ugyebár.
De egyelőre annyit tudunk, hogy két rendőrnek gyakorlatilag az arcába robbant egy szögesbomba. (nyelvtannáciknak: szeges)
Így aztán az van, hogy én speciel konkrétan leszarom az Orbán vagy rendőr utálatotokat, teszek magasról bárki egyéni sérelmére, mert a hék lekapcsolták gyorshajtásért, nem vitézkedtek a szomszédos tyúkperben vagy tudjatököm micsodában. Helyette a kárörvendést látva elgondolkodom, emberek vagytok ti egyáltalán? Két szolgálatot teljesítő fiatal közel járt a halálhoz, erre az a legfontosabb, hogy megérdemelték és minek mentek oda? A robbantás motivációjáról, az elkövetőről - az esetleges megrendelőről - semmit a világon nem tudunk, de az üvöltve hirdetett verdikt lármája már elnyomja az együtt érzünk, jobbulást! - motyogását. Nem, hogy "je suis magyar rendőr" vagy francia zászló helyett rendőr igazolvánnyal összemontírozott faszbúk profilkép nincs, de a rendőrök állapotáért aggódás vagy együttérzés is alig.
Egész biztos normális dolog ez?
