Ez egy kipróbált barátság - veregette meg a magyar és lengyel nép vállát virtuálisan Viktorunk, mikor a lengyelek orbánasszonyával, Beata  Szydłoval találkozott. Ezzel még nem lódított túl nagyot, népeink barátsága tényleg hagyományosan szoros évszázadok óta. Ahogy szorosak a lengyel - magyar gazdasági kapcsolatok is, bár ezek elsősorban a budapesti lengyel nagykövetség Kereskedelemfejlesztési és Beruházásösztönzési Osztályának köszönhetően azok.

Aztán mondott ezektől pár jóval érdekesebbet is.

Először is, hogy a két ország keleti iparvidékeit autópályával kötik majd össze. Nemtom az feltűnt-e nekik, hogy barátok vagyunk, szomszédok viszont nem. Úgyhogy ez az ígéret bármilyen fasza is lenne, nehezen fog teljesülni. Mert'hogy most az van, Miskolcnál véget ér a Lengyelország felé tartó autópálya, és a határtól Kassáig tartó elkerülőt meg a Kassa - Eperjes pálya huszonöt kilométerét leszámítva a lengyelek felé igyekvő nem, hogy autópályát, de gyorsutat sem talál egészen Radomig. Ráadásul a szlovák "autópálya rendszer" annyira fejlett, hogy szemrevételezéssel vizsgálják adott esetben, hogy megfelelő helyen van-e kilyukasztva a pontosan meghatározott helyre felragasztandó pályamatrica. Igen, ezt úgy kell érteni, hogy a rend őre az érvényességi vizsgálathoz A: megállít, odajön és megnézi, vagy B: a forgalmat félpályás tereléssel csorgóra lelassítja, és az út mellett állva szemléli autónként.

Kelet Lengyelországban is most folynak útépítések, de egyelőre attól is messze vannak, hogy a saját keleti iparvárosaikat - Rzeszów, Lublin, Radom, Kielce, Bialystok - egymással összekössék, nem még velünk. Arról nem is beszélve, hogy Rzeszów és a szlovák határon fekvő Barwinek összekötése se kis mutatvány a hegyeken keresztül. Úgyhogy Szydlo mondása Vezérünk egymillió munkahelyes blöffjével vetekszik egyelőre. Orbán mondjuk nem vállalt ekkorát, a Miskolc - Kassa összekötő autópályát gyakorlatilag mindenkinek megígérte, most már a lengyeleknek is. Az előkészületek és ugye a véleményes kisajátítások már zajlanak, előbb vagy utóbb az építkezés is megkezdődik. Innentől már csak a ficórobit kéne meggyőzni, hogy tesókám, mink ketten azt ígértük népeinknek, hogy rajtatok keresztül lesznek összekötve, úgyhogy építsél egy autópályát Felsőkomárnok és Sebastovce közé de hirtelen.

Addig is tudják egymás vállát veregetni, és seggét - oppardon, Szydlo asszonynak popója van - védeni.

Ők támogatnak minket - főleg ugye a Mesterként tisztelt Viktort - gazdasági és energetikai kérdésekben, azért a Vezér szerényen csak annyit mondott: másoljátok az orbánizmust szabadon csibéim, majd és kiállok mellettetek mikor basztatnak érte.

Mert ugye a "kettősmércézés" orbánul azt jelenti, hogy az Unióban basztatnak az AB faragásáért, a közmédia kisajátításért és egy rakás más dologért. Ám ezt a csatát nem kell a lengyeleknek maguknak vívniuk, ott lesz a Főni szolidáris pajzsnak fartájékon. Tudja fene, én ha lengyel lennék ennek annyira nem örülnék azután, hogy Szydlo a lengyel jogállamiság vitán messze nem szerepelt olyan rosszul, mint hasonló helyzetben Orbán szokott. Ráadásul, ha tovább követik Viktorunk receptjét akkor nem utoljára álltak pellengéren, ahol Mindenórás Tábornok nemzeti szuverenitást pökhendi tuskósággal összetévesztő retorikai katasztrófája nem előre felé szokott vinni.

Sebaj, meglátjuk mire jutnak ők ily szoros szövetségben, meg azt is, Ficót meggyőzik-e, hogy talicskázzon néhány ezer köbméter sódert az észak - déli összekötő megépítéséhez, mert az neki jó lesz.