Szabadság, nertársak!
Az van minekünk, meg a sok forradalmi emlék. Jah, legalább az legyen, ha már jelenkorunk forradalmárai sajátos értelmezést adnak a forradalomnak. Itt van nekünk PötiPeti, aki külügyminiszterként érkezett Ámerikába, és hősként tért haza. A kettő között fogadta őt az amerikai külügy segédportása, aki egy arcon szarással átadta Obama elnök és az amerikai nép üzenetét, mire örömpírral a kilátszó arcfelület maradékán az USA Tudéjnek aszonta: Biztató jelek vannak, ahogy a nyüvek kelnek ki az arcát borító biomasszából, úgy sarjad ki népeink új barátsága, mingyá' maholnap. Addig ugyan jó lenne, ha adnának valami sorvezetőt a korrupciós nyomozgatáshoz, mert a sajtóban szétrágott olajgét és vargamiska "nyócember már előzetesben van" nyilatkozata ellenére sem tudjuk, honnan menjünk neki a dolognak. Jóvanna - szipogott elnézést remélve - kis ország vagyunk, ahol sok a hülye. Azért, mert a rendészeti államtitkárunk tartótiszt, még nem értünk mink az ilyen felderítésekhez.
Úgyhogy jó lenne ezt megtenni mihamarabb, mert lesznek országunkban olyan sértettek, akik szerint milliónyi magyar haragját vívja ki Amerika, mert önkényesen kitiltja a korrupt szarjainkat.
Meg lesznek olyan további nemnyomozók, akik szerint egyszerű bólogatással is föl lehetne oldani a korrupszar-tilalmat, és teccik látni, nyomás alatt egyetlen forradalmi újítás jut eszünkbe: Fizetőssé tesszük a véleményszabadságot meg az amcsiba szakadt rokonokkal végtelen szkájpolást. Mi ezt tudjuk. Meg lopni. Ja, és a rendszerváltás 25. évfordulója alkalmából az orosz medve mellett a pénzesebb szovjet utódállamok vezetőinek kéjváladékában fürdenénk szabadságot, önrendelkezést, függetlenséget kiabálva. Hogy miért? Mert a magyar nép választási győzelemhez szükséges része nem felháborodik ezeken, hanem éljenez és megtapsol, mint Kádárt 1957. május elsején.
Az utolsó 100 komment: