Megvan a magyar közéletnek a maga slampos bája, amivel vidám pillanatokat tudunk okozni barátainknak. Mikor egy megbeszélés késői szünetében fölugrasz a netre megnézni mi a pálya itthon, és nem lepődsz meg, hogy a kormány igyekszik minimalizálni az új adó okozta veszteséget a csatlósainál, majd minden igyekezeted ellenére hangosan felröhögsz, mikor a mindenre kapható és bármire hajlandó főlakájt megszégyenülni látod, akkor azért a körülötted téblábolók megkérdezik: vajon minek örülsz ennyire?
Te meg elmeséled a reklámadó sztorit Gulyás reggeli szemforgatásával és délutáni lebőgésével együtt.
Aztán meg nézed, ahogy elszabadul az üvöltős röhögéspokol, amiben egymásra licitálva azt találgatják, Gulasz' nertárs hitelességi bizonyítványának mennyit árthat a pöcegödör alján strandolás? Mikor mondom nekik, hogy nyugi, a kiscsávó azt már a tejfogaival együtt elvesztette, kicsit elkomorulnak, de azért megkérnek valahogy mindenképpen adjam át: Köszönik a felejthetetlen perceket!
Az utolsó 100 komment: