Képzeljük el, ahogy a baloldal egyik képviselője egy borongós hajnalon felkapja fejét a Helló Kitty díszpárnáról, mert álmában maga alá gyűrte a megvilágosodás: vitázni kell a Jobbikkal.
Kellemes jó reggelt kívánok, a magam részéról őszintén és tényleg. Ha valaminek akkor annak kurvára itt volt már az ideje, hogy valaki eljusson eddig: "egymillió választó döntését nem szabad negligálni akkor sem, ha "undorodunk attól, amit a Jobbik képvisel". Sokkal jobb és célravezetőbb lett volna ez akkor, mikor még "csak" kb nyolcszázezer volt ez a mostani egymillió, de akkor még a baloldal politikusai és bizony választói egy jelentős része is azt hitte, ha befogott fülekkel trallalázva háttal állnak a Jobbiknak akkor az majd egyszer csak nem lesz. Mert amit nem "legitimálunk" azzal, hogy tudomásul vesszük létezését és nem beszélünk vele/róla, mert undi, akkor az nincsen is.
A probléma annyi, hogy a Jobbik legitimációját eddig sem a baloldal, hanem a rájuk érkező szavazatok döntötték el. Ebből pedig bőven jutott 2010-ben, és még bővebben április elején.
Szóval ideje volt eljutni addig, hogy a választási eredményekre választ kell adni, ezt pedig nem a szocialistákban hirtelen fölmerült rendpártiságban kell keresni. Ettől szerintem is sokkal egyszerűbb szóba állni és vitába elegyedni a Jobbikkal, nézeteket és programokat ütköztetni velük, az általuk fölvetett problémákra megadni a baloldal válaszait és pontról pontra megcáfolni a hiedelemvilágukat. El kell ismerni végre, hogy igenis léteznek azok a problémák amiket feszegetnek és kell legyen megoldási javaslata rájuk a baloldalnak is azon kívül, hogy de ezek nácik, és passz. Be lehet mutatni miért hülyeség amit az Unióról gondolnak, szét lehet szedni a gazdasági és társadalmi programjukat - mert van nekik ilyen - úgy általában le kell vetkőzni a berzenkedést és a választókig nem csak a baloldali különbözőségről festett képet kell elvinni.
A Jobbik és Morvai már készen áll. Hajrá!
