Én vártam. Valamit, tényleg. Egy gesztust, félszeg vigyort, egy kikacsintást vagy bármit. Jó, azt nem gondoltam én sem, hogy Viktor majd rámosolyog Ferire, ő biztatóan visszahunyorog és kacsón ragadva egymást a legközelebbi barackfa alatt egymás talpára lépnek. De azért egy nem…