Én vártam. Valamit, tényleg. Egy gesztust, félszeg vigyort, egy kikacsintást vagy bármit. Jó, azt nem gondoltam én sem, hogy Viktor majd rámosolyog Ferire, ő biztatóan visszahunyorog és kacsón ragadva egymást a legközelebbi barackfa alatt egymás talpára lépnek. De azért egy nem túl bonyolult Viktor hangszerszóló vagy a Szená-Torok jelzésértékű fellépése beleférhetett volna. Ha ez sem akkor az aranytorkú Menczner Erzsébet elnyomhatta volna szólóban a Barackfát, csak úgy az összetartozás izevégett.
De semmi. Helyette jött Hoppál Péter meg a szemforgató kormánypíár, hogyaszongya: "minden magyar felelős minden magyarért", és gyakorlatilag ugyanazzal a levegővel adott részletes használati utasítást, hogyan rekesszük ki és utáljuk a szocikat kormányelvárás szerint.
Nekem ugyan nem hiányoznának a szocialisták, de tőlük kevésbé csak ez az álságos, miskakancsós bazári szemforgatás hiányozna. Tényleg nem lehetett egy napig meglenni enélkül, ha már kellett a Nemzeti Összetartozás nap, dalocskával és pántlikás mi lófasszal együtt? Az világos, hogy nehéz feladat az utálkozást és árokásást felfüggeszteni úgy, ha a fideszes képviselők az ismerethiányban képtelenek együtt danolászni, mert Hoppál szóvivő úr is szövegismeret helyett a bénakacsa magyarázkodásig jut csak. Talán, ha valami testhezállóbb szövegre kellett volna ráizgulni, mondjuk erre:
"A szórólapozó lány áll a piros lámpánál,
csak bámult, mikor előtte taknyolt el a pizzafutár.
Egy darabig csak nézte, hogy a busz alatt maradt,
majd felsegítette és adott egy csókot pont a plezúr alatt.
A lány még lenyalt róla egy kolbászkarikát,
majd segített neki kikötni az útpadkát."
(Hadházi-Bruti-Párdon zenekar)
Mennyivel jobban értették volna a kolbászkarikát, mint az egymásra lépő talpakat. Sebaj, nézzük mivel ünnepelték az összetartozás napját a pártjaink.
A kormánypártoknak volt oka örömre, újabb gyöngyszemmel gazdagodott az Orbán Viktor dolgokat néz oltár, Összetartozó Lajos médiacégeinek bevétele egymilliárddal gyarapodott, és immár be lehet vonni bármilyen tetszőleges ingatlant is a családi bizniszbe, hosszas tökölődés helyett csak rá kell mutatni és ki kell mondani: kell!
A baloldali ellenzék pártjai - mínusz LMP - lelkesen bizonygatták leginkább egymásnak, de kicsit a történteket összehúzott szemöldökkel figyelőknek is, hogy összetartozás és miniszterelnök jelölt ugyan még nincs, de menetrend összefogás erősítésre már van, aki meg Mesterházy önjelöléséről cikkezik az lárifári.
A radikálisok rosszul választottak cukrászt a segesdi megemlékezés tortájának elkészítésére. Az hagyján, hogy emberük nem beszélni kicsimadzsar - Triaon emlékékére - de maga az alkotás is úgy nézett ki, mintha megszámlálhatatlan egymásra lépő talp tiport volna az Édes Anyaföldbe egy szétázott Amo szappant.
Még szerencse, hogy mi civilek azért ettől normálisabbak vagyunk. Jó, én is tudom, hogy ettől nem nehéz normálisabbnak lenni, de azért azt mégis jó látni, hogy a közelgő természeti csapás hírére a megelőző homokzsákolás közben alakul megint az a magunknak írt összefogás, amit 2010-ben Miskolc mellett, a Bódva völgyében és a vörösiszap katasztrófa térségében, idén pedig a havazásnál is tapasztalni lehetett. A közösségi segélytérkép már működik, segítsen mindenki akinek bárhogy módjában áll!
Köszelőre!
