Egyszervolt országban nem könnyű eldönteni szóba álljunk-e a nácikkal. Igen, utóbbi alatt a közbeszéd többnyire a Jobbikot érti továbbra is, a bíróság ítéletét a párt egyes képviselőinek és holdudvarának megnyilvánulásai után Vona Gábor nagyjából a hajára is kenheti, a közbeszéden ez a világon semmit nem változtatott. Éppen ezért - vagy ennek ellenére - az elmúlt napokban is lezajlott az a vita, amit itt a blogon gyakorlatilag állandó, legfeljebb lélegzetvételnyi a szünet benne. Így pimphitlerként nyilván betontömböt dobok megint az állóvízbe, és fölteszem a kérdést:
- Szabad-e, lehet-e, egyáltalán kell-e beszélgetni a jobbikosokkal?
Mert az csak egy dolog, hogy én személy szerint azt gondolom a szólásszabadságról, hogy amíg a modorminimumot megtartja valaki addig itt elfér a véleménye oldaltól függetlenül. Az meg egy másik dolog, hogy belefordultunk a kampányba erősen, egyre másra szerveződnek lassacskán a vitafórumok, ahol a meghívottak dolga a szervezeteik álláspontjainak kibontása, programjaik és elképzeléseinek ütköztetése lenne. Már úgy értem akkor, ha a résztvevők nem bojkottálnák az asztalhoz ülést is, és nem hiúsulna meg ettől maga az érdemi fórum.
Scheiring Gábor leírta ő éppen miért nem lett szereplője a tegnapi vitafórumnak. Érthető álláspont? Ha akarom igen, mert a dolgok többségében igaza van. Viszont, ha akarom nem, mert amiben szerintem nincs igaza abban nagyon nincs. Az nem kérdés, hogy a Jobbikkal ideológiáról vitázni éppen olyan felesleges, mint szánkót venni karácsonyra az Iránban rekedt szkíta rokonoknak. Viszont ha valaki szakpolitikát is emleget akkor bizony nagyon más a képlet. Ugyanis, ha ti nem fogjátok szembeállítani a tiéteket az övékével, nem cáfoljátok a közkeletű bullshitjeiket pontról pontra, akkor ha akarjátok, ha nem, a gyakran elmondott féligazságaik és babonás félelmeik a társadalom rájuk fogékony részében igazsággá válnak, hiszen nem cáfolta meg senki, nem szólt rá senki semmit.
Ez a réteg meg annyira nem kicsi, hogy egy vállrándítással és baltás gyilkosos humorbonbonnal elintézhető legyen. Az ellenzék második legnagyobb szavazóbázisáról beszélünk, ami nem szűnik meg létezni attól, hogy most aztán kibaszunk veletek és háttal állva, fülünket befogva ordítva trallalázunk bőszen, hogy Gyöngyösi babonája és Zagyva romákra is megmoccanó kukacának helyzetjelentése hallójáratból száműzve, hétlakatos karanténba legyen zárva. Arról nem beszélve, hogy azért van olyan kérdés amit ugyan rosszul vetnek föl, és a létező legrosszabb válaszokat adják rá, de az ellenzék többi pártja sem szakítja meg magát, hogy állítson szembe valamit a Jobbik cigánybűnözőzésével. A romák integrációja sehol nem tart, az együttéléssel igenis akadnak gondok, és erre hiányoznak a civilizált, de mégis megoldást kínáló hangsúlyos alternatívák . És amíg ezek nincsenek meg addig az együttélés zökkenőit naponta tapasztalók fogékonyak lesznek arra az egyre, amelyik "rendet" akar, jelentsen ez a gyakorlatban akármit.
Sokszor föltettem már a kérdés, de mivel az elmúlt hónapokban érdemi válasz nem érkezett rá egy sem, most fölteszem újra:
- A karanténozók belegondoltak már mit tesznek abban az esetben, ha feles győzelem mellett esetleg a Jobbik szavazatával meglehetne mondjuk az adórendszer változtatásához szükséges kétharmad? Az egykulcsost eltörölné mindenki, a valamilyen progresszív adórendszer minden ellenzéki párt törekvései között szerepel. Ráadásul visszavezetése alapja lenne a kilábalás gazdaságpolitikájának is, úgyhogy adott a kérdés: ha az összefogás az adórendszer átalakítás ára, akkor az bevállalható lesz? Vagy vesszen a lehetőség a picsába, mert amit a nácik is akarnak az inkább nem kell, legyen bármennyire életbevágó?
És ez csak egy a sorakozó kérdések közül, mert egy ilyen felállással akár a teljes orbánizmus kukázható alaptörvényestől, betonozott káderrendszeres mindenestől, és esetleg valami konszenzus mentén újjáépíthető az ország. Az esetleges elpuskázott lehetőségért is vállalni kell a felelősséget, és nyilván majd meg kell fizetni az árát előbb vagy utóbb mindenkinek. Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy feltétlenül össze kell borulnia a két oldalnak, a radikálisoknak meg kell szeretni a füvesbuzi ballibeket, nekünk meg legitimálni kell a náciskodást, és a gyöngyösimártonok leanyázása helyett elnézően kell hümmögni.
De azt igen, hogy gondolkodjatok el mindannyian mihez kezdtek a felvázolt esetben. Aztán ha megvan a válasz esetleg közöljétek velünk is.
