Kedves Főbírókúria asszony, szeretett pártcsaládtagom, drága Tündi!

Magam előtt látom rosszalló tekinteted, mikor feladóként megint az én nevemet olvasod. 

Hidd el, igazán szégyellem, hogy ismét zaklatnom kell téged, de nincs más választásom. Újra perelnem kell az egyik szemét napilapot, és kihez máshoz fordulhatnék? Nehéz időkben az ember csak a családjára számíthat, mi pedig szinte testvérekké lettünk. Tejtestvérekké. Együtt szopjuk az állam csecsét amíg jön belőle valami, mondhatni bimbóikrek vagyunk az alomban. Úgyhogy jófigyejjé, mondom ezúttal mi van:

Azt kéne eldöntened Tündém, hogy ki nekem a rokonom. Úgy értem Ptk szerint, mert a pártcsaládból természetesen mindenki. Megkívánja ezt a helyzetem, mert bár egy katonai ügyész szívósságával válogattam össze előre tisztázott körülmények és jogállások szerint a rokonaimat, mégis kompromittáló helyzetbe kerültem. 

Mára odáig jutottunk, hogy a gyanúsításért perrel fenyegetőztem, de Viktorunk arcán ügyem olvastán olyan kifejezést láttam megjelenni, mint amikor a Nándorfehérvári terem ablaka alá rajzolt hóangyalra zippzárt hugyozott Rogán Krumplija. Úgyhogy szaporán kéne a megfejtőkulcs a családi kapcsolataimhoz, mielőtt valamelyik blogterrorista összefüggést vél felfedezni a borsodi földpályázatokról készült, Ángyán jelentésben részletezett szerepemről. Miszerint azért nem szóltam a BNPI pályázat mutyijához egy büdös hangot sem, mert tudtam, nem ez a Mengyi kegyelt Kanyok gyerek lesz a legnagyobb nyertes, hisz a családunkból is van licitáló kicsit feljebb, a megye északi felén. Vedd észre, hogy tálcán kínálom neked a precedens értékű ítéletet:

Mondd ki, hogy a privát családom nem család, de a pártcsaládom család. Szegről végről mindenki rokon.

Tedd meg ezt értünk, a családodért! Hiszen vigyáznunk kell egymásra jóban, rosszban, amíg valami nerbaj végleg el nem választ. Tudod mennyire fontos nekünk a család - úgy értem a szó - visszavertük mellőle a belülit és az erőszakot, most meg hagynád, hogy legközelebb egyenesen családon belüli oligarchát kiáltson a semminek örülni nem tudó csőcselék? Hát baj az, ha dél-borsodban egy másik kiemelten szeretett testvérünk, Mészáros Lőrinc nyeri a 261 milliós közbeszerzést átereszépítésre? Igaz, hogy ő Séden csatornát épít 879 millióért, hulladéklerakókat rekultivál 4 helyen 1,5 milliárdért, Bátai zsilipet kivitelez 455 millióért, és ezzel letarolja a piacmaradékot amivel Lajos keresztapusék már nem bírnak, magyarázkodásba hajszolta Kedves Vezetőnket a parlamentben, de első a család! Ki fog ellentmondani Don Lajosnak? Én ugyan nem, ez nem az a család amit csak úgy megtagad az ember!

Az eredményeket neked is értékelned kell, Tündém. Amikor szükséged volt rá mi, a frakciócsaládod egy emberként álltunk melletted, fogtuk kezed, az unortodox családmodelletek ellenére öleltünk keblünkre mindahányan, és fogadtunk tejtestvérünkké. Itt az idő, hogy kimutasd családunk iránti elkötelezettséged, és megtedd amit kíván tőled a nemzet!

De szaporán baszki, mert az utánam kifizetendő kártérítések külön tételt képeznek a költségvetésben, és kurvára utálnék Gyurcsány, Bajnai után a rohadék Népszabadságtól is elnézést kérni! Világos?!

Csókpuszi, Gyula