Elment az ÁngyánJózsi irattárba, csuhajla.

Tanulmányt írt a lapjára, csuhajla. 

Tanulmányban sava-borsa, 

Most leszünk mink' beszopatva, csuhajla!

Tartozom én a parasztnak, csuhajla.

Ezer hektár fődárával, csuhajla! 

Jaj Viktorom, hogy adjam meg, 

hogy a közvélemény ne tudja meg, csuhajla?! 

(via)

Tegnap reggel már újabb repedésen keresztül szivárgott a NER, szétfolyatva a cseppet sem gusztusos trágyalevet mindenfelé. Ángyán József emlegetni kezdte a földbérlettel kapcsolatos konkrétumokat, mi pedig egész nap a nyilvánosságnak ígért teljes tanulmányt várhattuk. Ami aztán késő estére ideért. Az első átolvasásra is látszik, hogy Ángyán már nem viccel: szólt elégszer, nem változott semmi, innentől akkor ő maga vág eret a kormányon és a vidékrontási minisztériumon egy életlen metszőollóval. Öveket becsatolni, hányinger ellen kapjatok be egy Dedalont, kelleni fog. Én szóltam.

Ángyán indulata és elszántsága érthető a tanulmány tartalmának ismeretében. Szar érzés lehet idealista államtitkárként úgy pislogni a körülötted felszínre bukkanó mutyira, ahogy csak a Manyi nénik tudnak a falunapon beszilvázott szomszédasszonyra, mikor az teli torokból ordítja együtt Fluor Tomival a Csicskalángost. A borsodi földbérlet pályázat körülményeiről - visszavont és újra kiírt pályázat, nyertes haversággal és rokonokkal, 80 ezres pártkáder bétével, 10 milliós adótartozást maga előtt görgető nyertessel, nem pályázott mégis nyert emberekkel - írtam már eleget, úgyhogy ezeket nem ismételném. Sokkal érdekesebb ugyanis ahogy az egész lezajlott. 

A BNPI Mariano Kft.-től visszavett földjeire kiírt földbérlet pályázat elsőre akár sikeres is lehetett volna. A helyi gazdákat képviselő Mezőségi Gazdakörrel folyamatosan egyeztetve készült a pályázati kiírás, ez került első körben kihirdetésre. 131 pályázati csomagot vettek át, amiből 109 érvényes pályázatként vissza is jutott. És itt kezdődtek a bajok:

"Nehezen magyarázható magabiztosságra vallott pl. az, hogy több ezer hektárral az
igénybejelentők között volt az éppen kiebrudalt Mariano Kft., továbbá – a helyi közösség által
közismerten – „igen magas politikai kapcsolatokkal rendelkező” több pályázó is, köztük egyebek
mellett Hagyaczki József 600 ha, Demeter Péter 400 ha, Kanyok Attila pedig ugyancsak 400 ha
földigénnyel. Amikor a tervezési munka abba a fázisba érkezett, amelyben már látható volt, hogy
a 200 hektáros felső területi korlát és egyéb kritériumok miatt az igényük nem fog kielégülni, ők a
feltételek megváltoztatása érdekében intenzív lobbi-tevékenységbe kezdtek.

 Ezzel a nyomásgyakorlással magam úgy szembesültem, hogy a földhasznosítási pályázati
folyamat során két ízben is - a Mariano Kft-vel való esetleges megállapodás meghiúsulásakor,
majd a pályázati dokumentációnak a földügyi miniszteri megbízott számára történő szeptember
15-ei átadását követően – „rosszalló megjegyzést” kaptam az egyik kormánytag, országgyűlési
képviselőtől, amit mindkét alkalommal visszautasítottam."

 Ki lehetett ez a Tállai András államtitkár, aki együtt focielnökösködik a Mariano Kft. olasz tulajdonosával, és rosszalló megjegyzéseket tehet? Fogalmam sincs. De aztán ahogy telt az idő újabb Fidesz prominensek jöttek és kopogtattak:

 "2011. szeptember 22-én délután Mengyi Roland, a B.A.Z. Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési
képviselő – helyi információk szerint - szóban megkísérelte utasítani a BNPI igazgatóját a pályázat
visszavonására. Az igazgató közölte vele, hogy kizárólag államigazgatási illetékességű, írásbeli
utasításra látja részéről lehetségesnek a pályázat visszavonását."

Az ugye megvan, hogy Mengyi kampányfőnöke a feljebb emlegetett, 80 ezer forintos tőkével rendelkező, éppen határidőre 20 kilométeren belüli telephelyre átiratkozó Kanyok Attila. 

"Október 1-én a Földügyi fórum ideje alatt, ahova a Miniszter Farkas Imre helyett
engem küldött, miniszteri értekezletet tartottak, ahova távozásomat követően érkezett meg
Szabó Csaba miniszteri megbízott is, majd – amint az utólag számomra is kiderült –
távollétemben döntés született a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatainak érvénytelenítéséről
és visszavonásáról. Erről én csak utólag, október 4-én délelőtt értesültem. Mialatt én az interpellációra válaszoltam, Szabó Csaba miniszteri megbízott telefonon utasítást
adott a pályázatok azonnali visszavonására, és a BNPI igazgatóját, Duska Józsefet Budapestre
rendelve, a Miniszter őt hivatalából azonnali hatállyal felmentette. A miniszteri megbízott
intézkedéséről a BNPI vezetése előbb szóban, majd írásban tájékoztatta Budai Gyula
kormánybiztost. Másnap én is tőlük értesültem a történtekről. Ezek után – a felügyelő helyettes
államtitkár, Rácz András megerősítő tájékoztatását követően - a BNPI igazgató-helyettese a
pályázatot - 10 órával a beadási határidő lejárta után, érdemi indokolás nélkül – visszavonta.

 A történtek után Budai Gyula kormánybiztossal azonnali szűk körű vezetői egyeztetést
kezdeményeztünk, melyen rajtunk kívül Fazekas Sándor miniszter és Szabó Csaba miniszteri
megbízott vett részt. Ezen a megbeszélésen a történteket határozottan számon kérő Budai Gyula
a döntés általa feltételezett igazi okairól, gazdasági, politikai hátteréről, a személyi és egyéb
összefüggésekről beszélt, (nevekről és összefüggésekről, amelyek azután a legnagyobb
nyertesekkel kapcsolatban – úgy tűnik, megalapozottan – ma sorra fel is merülnek!). A
kormánybiztos – velem ellentétben, aki minderről ott értesült – láthatóan igen tájékozott volt a
háttérkapcsolatokról, amiket a vitapartnerek sem cáfoltak. Ezekkel ő szembesítette a minisztert
és a miniszteri megbízottat, kilátásba helyezve ezek nyilvánosságra hozását, és mindketten
sürgettük a döntés megváltoztatását. (Ennek ismeretében tanulságos mai nyilatkozatait hallgatni.
Érdekes, hogy esetemben az államtitkári kinevezés nem okozott „emlékezet-kiesést”! De hát -
hála Istennek - nem vagyunk egyformák!) A miniszter közölte, hogy a döntés nem változtatható,
majd az új pályázat előkészítését és lebonyolítását tőlem elvonva, azzal - a továbbiakban
miniszteri biztosi felhatalmazással – egy személyben és teljes jogkörrel Szabó Csabát bízta meg."

Innentől szabad volt a pálya, lehetett értesíteni a koma-sógor-pártkatonákat, hogy tesókáim jöhettek, már a mi nótánkat húzzák!  

Tanulságos, hogy a komplett Vidékfejlesztési minisztériumi felsővezetés együtt mutyizott, csak az idealista Ángyánnak felejtettek el szólni róla. Tanulságos az is, hogy mit össze hazudott erről Orbán és Budai Gyula az utóbbi hetekben. Mert oligarchák nincsenek, a föld annak jutott akinek kellett. Persze baszki, szerintetek. Kíváncsian várom azt is, hogy szeretné megmagyarázni az elszámoltatási kormánybiztos, hogy bár tudomása volt az egészről, sőt, eleinte még szót is emelt ellene nyilvánossággal fenyegetőzve, végül miért - pontosabban mennyiért - vált belőle is hallgatólagos cinkostárs. Mitkeresagyulaamutyiba, he? Kaptál egy ingyen polírt a karcos állami Audi belsejére valamelyik pajtában? Vagy mi kell ahhoz, hogy az elszámoltatás harsogó papja szemét becsukva lábmosófiúvá minősüljön, Gyula?

28 oldal Ángyán tanulmánya, de érdemes részletesen átolvasni. Korrektül elveri a port az összes szereplőn, tételesen végigmegy minden egyes nézőponton pályázati sajátosságoktól feltételeknek meg nem felelésen keresztül a szétosztott földarányokig. Én két mindentől beszédesebb adatot emelnék ki:

1: Helyi lakosok a 41 elnyerhető egységből 15 db-ot (36,6 %) kaptak meg. A nagy blokkokat
zömében más településen élők szerezték meg, míg a helyben lakó nyerteseknek inkább kisebb
blokkok jutottak.

2: Az 50 hektárnál nagyobb terület bérleti jogához jutott nyertesekhez került 25 parcella közül
helyben lakó gazdálkodók 6-ot (24 %-ot), a másutt lakók viszont 19-et (76 %-ot) nyertek el.

Innentől csak egy kérdés maradt nyitott:

- Fazekas Sándor,

- Budai Gyula,

- Mengyi Roland, 

- Tállai András

- Szabó Csaba urak megfogalmazták-e már lemondólevelüket közvetlenül azután, hogy a pályázatot érvénytelenítették? Illetve még egy, mert Kedves Vezetőnktől is érdeklődnék, hogy meddig kíván a Nemzeti Együttműködés Rendszere ebben a trágyában lubickolni?