Azt már megszoktuk, hogy a nagy közérdeklődést kiváltó ügyek maximum egy összehúzott bozontos szemöldök alól kiköhögött ejnyével elintéződnek, a minősített esetekben is maximum kokit kap a delikvens.  Megéltünk sok csodát a tojásdobálás véleményformáló voltától az Erzsébet híd szabad elfoglalásáig, gazdasági bűnözők lassan tizenéve ülnek otthon a Dunai panorámát bámulva ítéletre várva, de ez a mostani eset igazi agyrobbantó, gyomorfogató dolog, tömény hányingerbe oltott nettó faszság.

A Fővárosi Bíróság ítéletet hirdetett a 2008 januárjában társát agyonverő diák ügyében. 1 év fogházbüntetést kapott, négy évre felfüggesztve. Ilyen van? Ez csak a képzeletem groteszk játéka lehet, vagy egy kibaszott rémálom, amiből ébresszen föl valaki! Magyarországon ennyit ér egy gyerek élete? Legyek bár demagóg barom, de nekem ne hivatkozzon senki az ENSZ Gyermekjogi Egyezményére, amit átvett a magyar jogrend, ha szerintük ekkora értékkel bír egy élet! A bíró ugyanis ezzel magyarázta az ítéletet, az egyezmény szerint fiatalkorú elkövető esetén csak legvégső esetben indokolt kényszerintézkedés, illetve letöltendő szabadságvesztés kiszabása. Már csak azt mondja meg nekem a Tekintetes Bíróság, hogy mi a legvégső eset, ha nem ez? Mit kellett volna az elkövetőnek tennie? Gondos alapossággal négy felé vágni az áldozatot déli tizenkét órakor a Blahán, majd a darabokat kiszögelni a városkapukra ősi magyar hagyomány szerint? Vagy kihívhatta volna a híradókat közvetítőkocsistól, az újságokat fotóriporterestől, hogy kellően elborzadjon a közvélemény?

Nemrég feltettem a kérdést, ki védi meg a gyerekeinket? Most kiderült, nem a Magyar Köztársaság jogrendje és igazságszolgáltatása. Nyugodtan elővehetjük a kérdést újra, és éppen a Nagytiszteletű Bíróság jóvoltából a választ is megtalálhatjuk rá.

Az emberverést már beárazták nekünk.

140 ezerért közszereplőt lehet verni. Gondolom azért egy bíró picit feláras, de náluk egy tanár olcsóbb, egy szürke szülő meg kifejezetten akciós árú is lehet. Viccelhetünk ezzel, persze, csak bármilyen reális szaga van ennek a viccnek, az utóíze keserű a szánkban. Vajon az áldozattá vált gyerekek szüleinek eszébe fog jutni ez a tarifa, mikor az utcán szembe jön velük a gyerekük gyilkosa, gyakorlatilag elkerülve a büntetést? Milyen elrettentő, visszatartó erejű példa lesz a hasonló beállítottságú diákok előtt, ha azt látják, egy közülük simán megúszta az emberölést is?

Tessék mondani, ott fent a pulpitus magasában: hányás nélkül tükörbe tetszenek még nézni?