Megrepedt az összefogás Miskolcon. Juj. Az Együtt-PM nem áll be a baloldal jelöltje, egykori miskolci rendőrkapitány Pásztor Albert mögé, mert az "csúnyát" talált mondani egyszer régen a cigányokról. Hogy Pásztor rendőrkapitányként is letett ezt azt az asztalra a hivatalban eltöltött 10 év alatt? Lárifári, ettől sokkal fontosabb, hogy egyszer mit mondott, ez pedig annál is fontosabb, hogy vajon megalapozott volt-e amit kijelentett anno. Az ügy tanulsága, hogy nem sokat tanult az ellenzéknek ez a része az elmúlt időszakból, és meg sem próbálták felérni ésszel, vajon hogy fordulhatott elő, hogy az egyik miskolci körzetben kis híján megszületett a Jobbik első egyéni választókerületi győzelme. Pedig az nem a véletlen műve, hogy 28-30% környékére teszik Miskolcon a Jobbik szimpatizánsait.

Nyilván lehet eltartott kisujjal decensen fintorogni Pásztor egykori kijelentésén. A probléma annyi, hogy igazat beszélt akkor, és a mellette kiállás sem a véletlen műve volt. Az akkori Káli féle szocialista városvezetés is beintett Drazsénak Pásztor leváltása után, mert ők is pontosan tudták, hogy a főrendőr nem az ujjából szopott adatokkal és rasszista kijelentéssel dobálózott, hanem a sajnálatos de valós helyzetképet festette föl a maga módján. Amire nem megoldás a Kriza féle kitelepítés, ahogy nem megoldás a Jobbik javasolta verzió sem, de ettől még valamit tenni kellene a legalább húsz éve görgetett problémahalmazzal, az tény. Aki pedig egy város sajátos problémáit nem érti, vagy píszí nem akarja érteni, az vajon miféle megoldást kínálna a vezetésére?

Mivel szülővárosomról beszélünk megéltem én ott az elmúlt évtizedekben elég mindent. Olyat is, hogy utcafórumoztak az önkormányzat képviselői és közbiztonságért meg satöbbiért felelős emberei a helyi cigány és nem cigány lakosokkal, az érpatakistákkal, liberálisokkal, kisebbségi önkormányzati vezetőkkel, ahol nézetkülönbség meg vita volt elég, viszont minden résztvevőben volt valami közös: Szembe mertek nézni azzal, hogy a probléma igenis létezik és olyan megoldásokat kell rájuk találni, amik összeillenek a társadalmi együttélés szabályaival és ha kompromisszumokkal is, de mindenkinek megfelelnek. Ehhez képest kb a semmivel egyenlő az ma már, hogy nem támogatunk valakit mert válsághelyzetben nem volt elég píszí, de igazából nem kínálunk helyette valósabb alternatívát.