Tündérmeseország jókáderei véletlenül sem tudják mikor kell abbahagyni a pofonfa rázást legalább néhány pillanatig. Itt van nekünk/nekik az AB által elkaszált regisztráció, aminek hírével teleszaladt az európai sajtó, és amiről a Fidesz frakció hangosbeszélője, Rogán Tonyó megmondta: most az egyszer nem leszünk olyan sudribunkók amilyenek általában vagyunk, és elengedjük a témát. Elegánsan, vagy mi, legalábbis kivételesen igyekszünk úgy tenni, ahogy az egy jogállamban mindennapos gyakorlat kéne legyen. Kicsit megülünk, mint kisz titkár korunkban a videó diszkó képernyője előtt, benyeljük amit ilyenkor be kell, oszt' majd megy minden tovább. Igen ám, de a csatolt részek nem érik fel ésszel, hogy a kétharmad kivárásara játszik és csöndességet igényelne, hozzájuk nem jutott még el a körlevél, hogy ne hétköznapi parasztkodjatok ahogy szoktunk, viselkedés van meg jó modor faszikáim. 

A kitaposott ösvény pedig megkívánja, hogy a hűbéresek nyomban tiltakozni kezdjenek: Mi az már, hogy az Origó - az ország egyik vezető hírportáljaként - merészeli megírni ami a tudomására jutott az AB döntésről annak hivatalos bejelentése előtt egy nappal? Mivamivamiva, he?! Ez csak nyolcmillió határon belüli választópolgárt és néhány százezer határon túlit érint, nehogy már azonnal értesüljenek róla ahogy a témáról bármi hír van. Pont elég, ha a kormánykoala felé szivárognak az infók, ők már december közepén azt is tudták milyen szavazati arányú lesz a kasza, de ez a félázsiai népség várjon a sorára, végül is csak az alapjogaikról van szó! Oda lesz a bíráskodás tekintélye, nem elegáns, piha(!) ti pernahajderek!

Általában megvan az embernek az a rossz szokása, hogy egy ilyen kirohanás alkalmával megnézi ki mondja azt, és mit mond egész pontosan. 

Mit tudom én, mennyire szerencsés a Semjén vezette KDNP-nek tekintélyről beszélni, mikor a kereszténység sátánszakértő lándzsája párhuzamosan a szájtépéssel veszíti el a sajátját, mert a fránya píécsdível kapcsolatban újabb fura körülmények láttak napvilágot. Ezen kívül amikor a bíráskodás tekintélyéről értekeznek azért csak felködlik, milyen gyorsan és határozottan vágták vissza a jogköröket a manyup einstandot elkaszálni szándékozó határozat után, és persze Viktor legutóbbi vállrántós performansza is a hajléktalanok jogairól szóló döntés ügyében. Ezek után a kirohanáshoz minimum szükség van a rinocérosz ülőgumójáról génlízingelt arcbőrre és a kötelező gyónásra, majd a kirótt penitencia haladéktalan teljesítésére. 

Ettől a szemforgatástól kevés gyomorforgatóbb dolog elképzelhető, de nem hiába vannak a Pártnak gondosan válogatott káderei, ha egymásra kell licitálni tahóságban az nagyon megy. Felmondott D. Tóth Kriszta - így a hír, de, mivel a közmédiáról beszélünk azért ez nyilván nem ilyen egyszerű. A kézivezérlésből és felszólításra, meghatározott irányvonalon szerkesztésből neki is elege lett, valószínűleg nem akarta megérni, hogy meghívott vendéget vagy végső esetben őt magát fotosoppolják ki a műsorból. Az elkeseredettség meggondolatlanságot szül, D. Tóth Kriszta marokra kapta a szaros bilit és lendületből falhoz vágta: káosznak merészelte nevezni szentséges munkahelyét. 

Reakció? Ez nem elegáns, mondták a fotosopperek, mert Opera előtt rossz felé nézni, híreket retusálni az elegáns, de, hogy ezt és az uralkodó viszonyokat káosznak nevezze valaki, na az mindennek a legalja. 

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem sallerra nyílik a kezem mikor egy besúgó, mint Böröcz eleganciáról moralizál. Különösen, ha eszembe jut amit a retusmentes közmédiáért tüntető Tiszta Kezekkel művel, karácsonyi muszáj zenétől a nővel szembeni, sérüléssel járó fizikai erőszakig. Mintha azon fintorogna, hogy nem azért nem iszom meg a pohár taknyot, mert hajszál van a tetején, hanem mert erre valaki felhívta a figyelmet, és úgy már nem elég elegáns, ha eltartom a kisujjam közben, mint egy félreértett kádárista dzsentri. Az nem fog meglepni, ha holnap Semjén Zsolt keresztényüldözésnek nyilvánítja a regisztráció elkaszálását. De, hogy 2012-ben, egy magát kommunistaellenesnek kikiáltó kormány évekig hagyja, hogy a pártállam besúgója ámokot fusson, és eleganciáról oktasson ki bárkit ebben az országban, arra nem találom a szavakat. 

Illetve, de, itt tolakodnak hosszú sorban, ám ha mind leírnám az nem blogposzt lenne, hanem a Káromkodás Enciklopédiája. Az meg nem lenne elegáns, ugyebár.