" ne harácsoljatok többet, mint ami jól esik - mondá az Úr - és megteremté az hitéleti bevételeket az Ő igen nagy kegyelméből."

Sok dologban hiszek, de a Jóisten nincs ezek között. Keresztény vagyok, de a vallásom gyakorlása a keresztelésem pillanatában abba is maradt. A templomokat, mint építészeti alkotásokat és műemlékeket kedvelem, érdekesnek tartom, de a bennük zajló hitélet hidegen hagy. Ettől függetlenül nem kívánom elvitatni senkitől se a hitét, se a hit gyakorlásának lehetőségét, higgyen bár Istenben, Allahban, vagy éppen Buddhában, amíg nekem nem kötelező vele tartanom. A vallás maga is csak addig érdekel, amíg a hívők adományai helyett mi adófizetők együtt finanszírozzuk az egyházak működését.

Ez az alapállás amiből személem a héten kialakult helyzetet. Kedves Vezetőnk és társai a egyszemélybe vetett hitben a héten újra faragták az egyháztörvényt, Semjén Pótviktor szerint hazavágták a bizniszegyházakat. Van is ebben valami, de nekem mégis erősen röhögnöm kell, ha Pótviktor bepárásodott tekintettel beszél bizniszegyházakról. Közben ő maga stafírungozta ki a legnagyobb bizniszegyházat oly módon, hogy azon bizony VI. Sándor pápa - alias Rodrigo Borgia - is örömtáncot lejtene a pásztorbot körül, ha látná. ( Sándor-Rodrigo érdekes ember volt, érdemes végigolvasni a szócikket) Szerencse, hogy a tridenti zsinat óta - életbe lép a cölibátus, nehogy VI. Sándor módra szórja magját szélbe a papság, majd a Borgia csemetékhez hasonló fattyakhoz jusson az egyházi vagyon - kicsit finomodtak az egyházi bizniszek, nem kell lefizetni vagy megmérgezni senkit. Elég, ha Semjén Pótviktor a kárpótlás kárpótlására is kárpótlást fizet a kormány nevében 5,3 milliárd értékben, a betervezett egyház támogatáson felül. Amivel elszámolni természetesen nem kell, még az Állami Számvevőszéknek sem.

Csoda, ha minden vallási felekezet elismert egyházi státuszra vágyik?

Olvasom Dési János kesergőjét, hogy a szentemberként anyakönyvezett Iványi Gábor és metodista egyháza is utolsó pillanatban bukta a státuszt, és kiesett a pixisből. Iványi munkássága tiszteletre méltó amíg hajléktalanokat pátyolgat, de a szerény puszedli külső alól kibújik az autokrata vezető abban a pillanatban, ahogy közpénzen vezetett iskola élére kerül. Aztán meg lehet menni magyarázkodni, hogy komám uram, hun a lóvé, és hogy a francba tud munkavállalón gyorsabban vendettát venni, mint Orbán tette a földrajzi nevesekkel?

Ezek mellett az igazi biznisz társulatként elkönyvelt, új módi szerint egyházasított hitgyüli kezdő ministránsnak tűnik. Semmi különös nem történt, Németh Sándornak mindössze ismét sikerült az - immár bevallott - SZDSZ, MDF után megtalálni a segget, amit nyalni érdemes. Nagyot fordult a világ, mára a jobboldal is másképp tekint rájuk, mint akár két három éve. Hiába no, nem harapjuk a kezet ami reményeink szerint az ikszet húzza, hamar eljön az a Vidám vasárnap mikor a státuszt meglehet szolgálni a Jóisten nevében.
Úgyhogy tetszik ez Semjén Pótviktornak vagy sem, az egyházasdi bizony a pénzről és a bizniszelésről is szól. Addig mindenképpen, amíg állami finanszírozásból működnek tagsági adományok helyett. Ezzel az új törvénnyel is annyit csináltak, hogy új nevet adtak a régi gyereknek, és kicseréltek pár szereplőt a vallási sakktáblán. Lehet magyarázni, hogy micsoda európai törvény született megint, de elég csak kinézni a határokon túlra: Ausztriában, Németországban, Dániában például nulla, azaz nulla euró a hitéleti támogatás, az egyházak maguk vetik ki az egyházadót a regisztrált tagokra, és a helyi adóhivatal szedi be egyenesen a fizetésből. Valami hasonlót láttam volna szívesen itthon is. Az oktatási és szociális intézmények nyilván kapják meg ugyanazt a finanszírozás, mint a világi társaik, de egy fillérrel sem többet.
Néhány hónap alatt eldőlt volna magától, melyik egyház egyház akkor is, ha a sokszor csak papíron és elméletben létező a tagságának kellene fenntartania.

Ennek mondjuk az a veszélye megvan, hogy sokkal kevesebb Pajor atya hintené az igét, miszerint egy Úr van, Isten, de a Fidesz helyi híresembere mindjárt utána következik a sorban.