A szerda a kínos kérdések és érdekes közjátékok napja a magyar diplomácia számára. A múlthéten még egy helyszínes, egyszereplős volt a dolog Orbán vitézkedésével, tegnap már két helyszínen számos közszereplő magyarázta a kormány bizonyítványát. Lassan de biztosan kijelenthetjük, Európa mostanában belőlünk egyetlen dologra kíváncsi: mikor módosítjuk a médiatörvényt?

Országunk második emberének, Navracsics Tibornak az EP állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága előtt volt jelenése Brüsszelben. Őszintén kíváncsi lennék mit érez egy politikus ilyenkor? Hétfőn ugye helyretették az "áh, nem is találtak valódi kifogást" mesét, és kikerült a netre a Kroes levél is teljes valójában. Most pedig tudja, hogy amint belép az ajtón a világon senki nem lesz kíváncsi az eredeti mondandójára, cserébe erre a történetre meg igen.
Milyen lehet a szemébe nézni olyan politikusoknak, akiket nem lehet némi pökhendiséggel és kétharmadozással leinteni, mint itthon? Milyen lehet olyanok kérdéseire válaszolgatni, akiknek a demokrácia felfogása - khmm- kevésbé sajátos, mint a Fideszé? Szerintem Navracsics politikusi pályafutásának nagykönyvébe nem kerül be ez a szerda, mikor a magyar elnökség igazságügyi feladatairól röviden, a médiatörvényről meg hosszan volt kénytelen beszélni. Annyira hosszan, hogy túlóráztak a kérdésözönben.

Navra igyekezett védeni a mundért, de bár ne tette volna. Ha csak tátog, mint Fresh Andi felcsúti búcsúban is jobban járunk ennél. Először kijelentette: ők a médiatörvénnyel a véleményszabadságot akarták erősíteni. Nem tudom hányan röhögtek fel ebben a pillanatban a bizottságban, de mi szögezzük le: ennek még a látszatát is sikerült elkúrni jó messzire. Másodszor ennél is messzebbre ment: szerinte felmerült, hogy a véleményszabadság magyarul értelmezett jelentését más nyelveken is ismertté tegyék.

Tehát a magyar kormány úgy gondolja, mi magyarok véleményszabadság alatt nem azt értjük, amit mindenki más. Ez a mi felfogásunk szerint olyan valami, hungarikum, akármi, amit Európa a maga begyepesedett szokásaival és felfogásával nem érthet. Így megmagyarázzuk, számunkra a véleményszabadság az, amit Orbán Viktor annak gondol. Itt azért már lehetett pár elfelhősödött tekintet, mert gyorsan hozzátette: megváltoztatjuk a törvény, ha az EB úgy dönt.

Köszönjük Tibor! Ezzel megint sokat emeltél a renoménkon.

Martonyi Jánosnak az EP külügyi bizottsága előtt volt jelenése. Ő legalább nem teketóriázott, hanem mentette a még menthetőt. Szerinte Magyarország felül fogja vizsgálni a médiatörvényt, és olyan megoldást fog találni, ami mindenki számára megnyugtató lesz. Iránymutatónak nevezte Kroes asszony levelét, ami Navra és Kovács Zoltán szerint még csupa technikai jelentéktelenséget tartalmazott.
Amíg kormányunk tagjai Brüsszelben vitézkedtek, addig országunk egyéb képviselői Strasbourgban az Európa Tanács előtt igyekezetek megvédeni minket. Talán ez a hakni sikerült mind közül a legszánalmasabban. Amíg néhányan általános monitoring eljárás alá vonnák a demokráciánkat, addig hazai "nagyjainktól" a vitában csak elmúlnyócévezésre és Gyurcsányozásra futotta. Értem én, hogy itthon ez az érvkészlet, és újat nem tudnak - meg nem is akarnak - a fejekbe installálni a hozzáértők, de nektek ezért teljesen felesleges volt kimenni, és minket képviselni.

Ugyanis, ha ez a két érv merül föl bennetek mindössze a demokráciánkkal kapcsolatban, akkor önálló gondolatok híján nem nektek kell beszélni róla.